Az elégtelen súlygyarapodás az egyik leggyakoribb panasz, amivel a szülők a csecsemőgyógyászatban gyermekorvoshoz fordulnak. Az édesanyák életében kevés dolog okoz annyi álmatlan éjszakát és szorongást, mint a csecsemő mérlegelése utáni pillanatok. A védőnői tanácsadásokon vagy az otthoni mérlegeléskor látott számok gyakran válnak az anyai önbizalom mércéjévé, pedig a gyarapodás dinamikája sokkal összetettebb folyamat egy egyszerű matematikai egyenletnél. A csecsemő fejlődése nem feltétlenül követi a Nagykönyvben megírtakat, bár a születés utáni első hat hónapban fontos, hogy folyamatosan hízzon a baba, de sokszor a jóllakott, elégedett csecsemők sem híznak úgy, ahogyan várnánk. A súlyfejlődés elmaradása a legtöbb esetben problémára utal, amivel mindenképpen foglalkozni kell.
Csecsemőkorban az optimális súlygyarapodás a fontos. Normális súlygyarapodásra utal, ha a csecsemő fél éves korra a születési súlyát megduplázza, egy éves korára pedig megháromszorozza. A súlygyarapodás mértéke az első időszakban gyorsabb, majd 8-12 hónapos kor között lelassul. Az első hónapban még akár 150-200 grammot is hízhat a baba, a 8. hónap körül pedig már csak 90-120 gramm körül. A nagy súllyal (4 kiló felett) született babák általában kevésbé nagy tempóban gyarapodnak, míg a 3 kiló alatti csecsemők heti rekordokat döntögethetnek. Az átlagos 3-4 kiló közötti babáknál mindkét eset előfordulhat. Az első 3-4 hónapban jó, ha a hízás minimuma heti 100 gramm körül alakul, de felesleges folyton méricskélnünk, az is lehet, hogy az egyik héten csak 50 grammot hízik a kicsi, aztán a következőn meg bepótolja az elmaradást. Amíg a pici nem duplázza meg a születési súlyát (általában 4-6 hónapos kora körül), a minimális heti súlygyarapodás 100 gramm, ezt követően a heti 50 gramm is bőven elég, amikor pedig már kúszik-mászik, az sem gond, ha egy-egy héten nincs súlygyarapodás, persze havi szinten ilyenkor is kell valamennyit híznia (az ideális a 200-500 gramm körüli hízás havonta 1 éves korig).
Ha egy csecsemő nem gyarapszik, vagy csökken a súlya, az biztosan kóros. Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy egy csecsemő, vagy kisgyermek megfelelően gyarapszik-e, nem elég rápillantani, hogy „jól néz-e ki” de az sem elég, ha az aktuális súlyával tisztában vagyunk. A fogyó, vagy nem gyarapodó gyereket nem helyes egyszerűen megtömni, és várni ennek hatását. Nagyon sok oka lehet annak, hogy nem hízik, mindenképpen konzultálni kell szakemberrel!
A lassú hízás lehetséges okai életkor szerint
Születés előtti időszak
Lehetséges oka lehet az elégtelen súlyfejlődésnek a méhen belüli fejlődésbeli elmaradás, koraszülöttség, méhen belüli fertőzések, veleszületett szindrómák vagy teratogén hatások, úgymint alkoholhatás, dohányzás, bizonyos gyógyszerek szedése.
Születés és az azt követő 6 hónap
Ebben az életszakaszban gyakran fordul elő a csecsemőnél szopási nehézség, anyai szoptatási problémák (pl. etetések száma nem megfelelő, anyatej mennyisége nem elegendő, stb.), de állhat a háttérben tejfehérje-intolerancia, veleszületett szívprobléma, reflux, cisztás fibrózis, a gyermek elhanyagolása, szülői mentális problémák, valamint rejtett fertőzések is.
7-12 hónap közötti időszak
Ebben az életkorban gondolni kell a háttérben fennálló etetési problémákra (például anatómiai rendellenesség, nem megfelelő hozzátáplálás, a szilárd ételek bevezetésének késlekedése, új ételek elutasítása, a bevezetett étel nem megfelelő tápanyagtartalma), gyomor-bélrendszeri és egyéb szervrendszert érintő fertőzések, ételallergiák, de csecsemőkorban gyakran állnak a háttérben pszichoszociális okok is.
1 éves kor utáni időszak
Ebben az életkorban a legszélesebb a szóba jövő okok tárháza, gondolhatunk gluténérzékenységre, rágási, nyelési problémákra, a gyermek válogatósságára, pszichés tényezőkre, szerzett megbetegedésekre, és még hosszasan folytathatnánk a sort, ám jelenleg a csecsemőkor sajátosságait foglaljuk össze.
A leginkább szóba jövő kórképek
- Ételallergia: Az esetek legnagyobb részében (90%) tejfehérje az allergén, ezt követi a tojásfehérje (5%) és az egyéb allergének (5%) jelenléte. Szoptatott csecsemők esetében az anyatejjel a csecsemőbe átjutott allergén okoz panaszt. Gondolni kell ételallergia fennállására, ha a következő panasz valamelyike vagy egyszerre több fennáll: ekcéma, véres széklet, hasmenés, hasi fájdalom. Ha az adott ételt megvonjuk az étrendből, és a panasz megszűnik, az valószínűsíti a diagnózist, majd ha annak visszaterhelése során újra megjelenik a panasz, az ételallergia bizonyítást nyer. Gyakori hasmenést, akár véres székletet is okozhat csecsemőkorban anyatejes és tápszeres babáknál egyaránt a tejallergia.
- Gastrooesophagealis reflux (refluxbetegség): Ezalatt azt az elváltozást értjük, amikor a gyomortartalom az alsó nyelőcső-záróizom elégtelen vagy éretlen működése következtében a gyomorból a nyelőcsőbe visszajut. Ez a csecsemők kb. 15-35%-ánál fordul elő, de maga a refluxbetegség csak pár százalékban felelős az elégtelen súlygyarapodásért. Ezekben az esetekben az lehet az ok, hogy a csecsemő fizikailag nem kap elegendő táplálékot, vagy a gyomortartalom visszajutása következtében kialakuló nyelőcsőgyulladás miatt étvágytalan a gyermek. Az ételintoleranciák, különösen a tehéntejfehérje-allergia, szintén komoly súlystagnálást vagy fogyást okozhatnak a csecsemőknél.
- Lisztérzékenység (cöliákia): Nagy jelentőségű, ám csecsemőkorban igen ritkán előforduló, az egész szervezetet érintő autoimmun betegség. Kiváltója a gabonafélékben (búza, rozs, zab és árpa) lévő sikér (glutén) egyik fehérjecsoportja. Létrejöttének feltétele a több hónapos gluténexpozíció. A lisztérzékenység megjelenése szempontjából az örökletes tényezőkön túl kulcskérdés, hogy mikor kap először gluténtartalmú ételt a csecsemő. Ha 4 hónapos kor előtt, akkor komolyabb tünetekkel kell számolni: krónikus hasmenés, hasfájás, puffadás, sőt, akár életet veszélyezhető állapot is kialakulhat. Azt azonban fontos megemlíteni, hogy a jelenlegi kutatások szerint a lisztérzékenység nem előzhető meg, a glutén bevezetésétől függetlenül kialakul a betegség azoknál, akiknél megvan erre a betegségre való hajlam. A súlyvesztés hátterében a hozzátáplálás időszaka után cöliákia is állhat.
- Fertőzések: Rejtett fertőzést mindig keresni kell az elégtelen súlyfejlődés hátterében. Lehet szó felső légúti hurutról, a mindennapi gyakorlatban legfontosabb húgyúti fertőzésről, fül-orr-gégégszeti vagy bélrendszeri fertőzésekről (utóbbi közül a leggyakoribb a Giardia lamblia fertőzés). A húgyúti fertőzések a csecsemőkorban gyakran tünetszegények, és az egyetlen figyelmeztető jel a súlyfejlődés megtorpanása lehet. Egy „csak egy kicsit hasfájós”, de látszólag egészséges, nem gyarapodó csecsemő vagy kisgyermek esetében fennállhat húgyúti, vagy más típusú fertőzés.
- Krónikus betegségek: Lehet szó szív-tüdő-máj-vesebetegségről, de fennállhat endokrin probléma (pl. pajzsmirigy-alulműködés), immunhiányos állapot és daganatos kórkép is, ritkán anyagcsere-betegség vagy genetikai rendellenesség. Ritkább esetekben szívfejlődési rendellenességek vagy anyagcsere-betegségek is állhatnak a háttérben, amelyek extra energiát igényelnek a szervezettől. Ilyenkor a baba evés közben hamar elfárad, verejtékezik, vagy a légzése szapora lesz a megterheléstől.
- Pszichoszociális okok és evészavarok: Fontos újra megemlíteni, hogy az evészavarok, és így az elégtelen súlyfejlődés hátterében sokszor pszichoszociális ok áll a háttérben, mely elkülönítése a szervi okoktól nem egyszerű, ám annál fontosabb feladat. A lassú gyarapodás vagy fogyás hátterében lelki probléma is állhat. Akár már kicsi korban is kialakulhat táplálkozási zavar a kisgyermek szorongása, félelme miatt. Azzal, hogy a „nem evő” gyereket noszogatják, hogy folyton cirkusz van az asztalnál, hogy megpróbálják zsarolni, vagy éppen jutalmazással evésre ösztönözni, nem fog megoldódni a probléma.
A szoptatás és a súlygyarapodás
Az újszülötteknek is meg kell tanulni az anyatejet kiszívni a mellből, vagy tápszeres babánál a cumisüvegből, ez sem sikerül elsőre. Az első pár napban tehát természetes, ha kevesebbet eszik és emiatt fogy a baba. Sok édesanya stresszelt azon régen, hogy minden étkezés után lemérte a csecsemőt, és felírta, mennyit evett. Ma már inkább igény szerinti szoptatás javasolt, vagyis szigorú 3 óránkénti etetési és mérési rend helyett a csecsemő igényeihez alkalmazkodva, akkor kínáljuk, amikor éhes. Az anyatejből a kicsik mindig annyit esznek, amennyire szükségük van. A legtöbb egészséges baba a 10-14. napra éri el újra a születési súlyát. Az anyatejes táplálás kezdeti szakaszában a kolosztrum, vagyis az előtej kis mennyisége is tökéletesen elegendő az újszülött parányi gyomrának. Sokan ilyenkor esnek abba a hibába, hogy a kevésnek tűnő mennyiség miatt azonnal pótláshoz folyamodnak, pedig a szervezet pontosan tudja, mire van szüksége a kicsinek. A növekedés nem egyenletes, hanem ciklikus jellegű, amit gyakran növekedési ugrásoknak nevezünk. Ilyenkor a baba étvágya hirtelen megnő, nyűgösebbé válhat, és gyakoribb szoptatást igényelhet, hogy a szervezetét felkészítse a következő fejlődési szakaszra. A lassú súlygyarapodás leggyakoribb oka a szoptatott babáknál a nem megfelelő mellretételi technika, ami akadályozza a hatékony tejátvitelt. Ha a baba nem kapja be elég mélyen a mellet, nem tudja hatékonyan kiüríteni a tejcsatornákat, ami nemcsak kevés kalóriát, de sebes bimbókat is eredményez. A „túl kevés tej” érzése sokszor szubjektív, de ha a baba valóban nem hízik, érdemes megvizsgálni a szoptatások gyakoriságát és időtartamát. A kereslet-kínálat elve alapján minél többször kerül mellre a baba, annál több tej termelődik, de ehhez szükséges a mell ingerekkel való stimulálása is. A tej összetétele is változik a szoptatás során: az elején hígabb, szomjoltó tej ürül, míg a szoptatás vége felé érkezik a zsírosabb, kalóriadúsabb „hátsó tej”. Ha a babát túl hamar teszik át a másik mellre, előfordulhat, hogy csak a laktózban gazdag első tejből fogyaszt eleget, ami gázképződéshez és lassabb súlygyarapodáshoz vezethet.
A cumizavar szintén rejtett akadály lehet, mivel a cumisüvegből és a mellből való ivás technikája alapvetően eltér egymástól. Ha a baba hozzászokik a könnyen jövő táplálékhoz, a mellen türelmetlenné válhat, és nem hajlandó dolgozni a tejért, ami a bevitel csökkenéséhez vezet. A nyelvfék-kötöttség egy gyakran figyelmen kívül hagyott fizikai akadály, amely megakadályozza a nyelv szabad mozgását, így a baba nem tud vákuumot képezni. Ez a probléma egyszerű beavatkozással orvosolható, és gyakran azonnali javulást hoz mind a szoptatási komfortban, mind a baba súlyfejlődésében.
Szoptatási pozíciók: fekve szoptatás
Mikor forduljunk szakemberhez?
Ha a gyermek nem fejlődik megfelelően, erre a lehetőségre is gondolni kell. Fontos szakorvosi kivizsgálást indítani. A gasztroenterológus részletesen kikérdezi a szülőket a gyermek születési körülményeiről, eddigi gyarapodásáról, étkezési szokásairól, és más betegségeiről. A fizikai vizsgálat természetesen nem maradhat el. A beszélgetés és vizsgálat alapján az orvosnak már vannak bizonyos feltételezései, tudja, hogy milyen további vizsgálatokat kell elrendelnie. Lehet, hogy vérkép, vizelet és székletvizsgálatot kér, a hasi ultrahang vizsgálat is fontos lehet. Allergiateszt is várhat a gyerekre, de előfordulhat, hogy az emésztőrendszer belső részének vizsgálatára is szükség lesz, biopsziára kerül sor. Az orvos gyógyszert, diétát, kezelést rendelhet el a diagnózis függvényeében.
A modern gyermekgyógyászat a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által kidolgozott percentilis görbéket használja a babák fejlődésének nyomon követésére. Ezek a grafikonok nem azt mutatják meg, hogy mekkora az „ideális” súly, hanem azt, hogy a baba hol helyezkedik el a kortársaihoz képest. A valódi problémát általában nem az alacsonyabb percentilis érték, hanem a görbe hirtelen megtörése vagy a stagnálás jelzi. Amennyiben a baba korábban a 50-es görbén haladt, majd hirtelen visszaesik a 3-asra, az alaposabb kivizsgálást igényel a szakemberek részéről.
A pontos mérés alapvető fontosságú, ha nyomon akarjuk követni a baba fejlődését, de nem mindegy, hogyan végezzük azt. Mindig ugyanazon a mérlegen, lehetőleg meztelenül vagy tiszta pelusban mérjünk, mert egy átnedvesedett pelenka akár 50-100 grammnyi különbséget is jelenthet. A súly mellett a hossznövekedés és a fejkörfogat alakulása is rendkívül beszédes adatokkal szolgál a fejlődésről. Előfordulhat, hogy a súlygyarapodás lassabb, de a baba hossza látványosan növekszik, ami arra utal, hogy a tápanyagok a csontrendszer fejlődésére fordítódnak. A szülői megfigyelésnek ki kell terjednie a baba általános állapotára is: ha a kicsi éber, élénken érdeklődik a környezete iránt, bőre rugalmas és egészséges színű, akkor a lassabb hízás valószínűleg nem ad okot aggodalomra. A napi 5-6 vizeletes pelenka és a rendszeres, lágy széklet megléte a biztos jele annak, hogy a szervezete elegendő folyadékhoz és tápanyaghoz jut.
Vannak bizonyos figyelmeztető jelek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha a baba nem éri el a születési súlyát a harmadik hét végére, vagy ha a súlya abszolút értékben csökkenni kezd a kezdeti időszak után, az mindenképpen alapos kivizsgálást igényel. Az extrém aluszékonyság, amikor a babát nehéz ébreszteni az etetésekhez, vagy ha az etetések során feltűnően hamar elfárad és elalszik, aggodalomra adhat okot. A kiszáradás jelei, mint a besüppedt kútfej, a száraz nyálkahártyák, a könnyek nélküli sírás vagy a napi 4-nél kevesebb vizeletes pelenka, azonnali orvosi beavatkozást tesznek szükségessé. A tartósan fennálló, nagy mennyiségű sugárhányás, a véres széklet vagy a megmagyarázhatatlan, vigasztalhatatlan sírás szintén olyan jelek, amelyekkel szakorvoshoz kell fordulni. Ezek hátterében gyakran allergia, elzáródás vagy egyéb gasztroenterológiai probléma állhat. A fejlődési mérföldkövek elmaradása a súlystagnálás mellett szintén egy olyan kombináció, ami neurológiai vagy anyagcsere-folyamatok vizsgálatát teheti szükségessé.
