A Kundalini, a Zene és a Lélek Ébredése: Deva Premal és Miten Utazása a Mantrák Világában

Aki jógázik, vagy sokat meditál, valószínűleg ismeri a kundalini kifejezést. A kundalini a hagyományos indiai tanítások szerint egy képletes energia a testben, amely a gerinc alsó részén szunnyad, és különféle gyakorlatokkal ébreszthető fel. A kundalinit sokszor a kreativitás és a vitalitás jelképeként említik. A magunkban való felismerése nem hirtelen varázslat, hanem fokozatos átalakulás, vagyis egyre jobban észrevesszük a testünk jelzéseit, tisztábban látjuk az érzelmeinket, és könnyebben maradunk nyugodtak stresszhelyzetekben.

A Kundalini Ébresztésének Módszerei és a Hanggyógyítás Szerepe

A kundalini-ébresztésnek több hagyományos és modern módszere létezik, nézzük a legismertebb módszereket:

1. Légzőgyakorlatok (pránájámák): Ezek segítik a figyelem összpontosítását, a feszültség oldását.
2. Meditáció: Szükség lehet meditációra, hogy a belső csend megteremtésével teret adjunk az önreflexiónak.
3. Hangterápiák és rezgésalapú gyakorlatok: Ezek segíthetnek a relaxációban és a jelenlét mélyítésében.

A modernebb módszerek már vezetett hang-, légzés- és mozgásfolyamatokra épülnek, terápiás jelleg nélkül. Ezek a módszerek a legtöbb ember számára a folyamat békés és fokozatos: bizsergés, melegségérzet, érzelmi felszabadulás vagy kreatívabb gondolkodás jelenhet meg. A folyamat gyakran érzelmi felszabadulással jár, mert régi feszültségek oldódnak. A kundalini-aktiválást sokan pozitív élményként élik meg, de nagyon fontos, hogy tudatosan álljunk hozzá. Szükség van türelemre, hiszen ez nem megy egyről a kettőre. Mindig keressünk olyan embert, aki szakértelmével megfelelően tud nekünk segíteni. Mindig csak olyan és annyi gyakorlatot végezzünk, ami nem megterhelő, ha igen, nyugodtan lehet lassítani. Figyeljünk a testünk jelzéseire. A mai rohanó világban sokan keresnek módszereket, amelyek segítenek lelassulni és önmagukra figyelni.

A Kundalini Ébresztésének Főbb Módszerei

Deva Premal és Miten: A Mantra Zene Ösvényén

Deva Premal és Miten zenéje arra hívja hallgatóit, hogy lépjenek be a szeretet, az odaadás és a tudatosság birodalmába. „A zenénk a meditációból és az élet ünnepléséből születik. Nem az a lényege, hogy szórakoztassuk az embereket.” „Minden reggel úgy ébredek, hogy egy csoda részesének érzem magam - egy csoda az, amiben élek, ahol a spiritualitás, a kreativitás, a munka és a szerelem gyakorlatilag ugyanazt jelenti.”

Deva Premal spirituális gyökerei és a Gayatri mantra

Deva Premal Németországban nőtt fel spirituális szellemiségű családban, így nagyon korán megismerkedett a mantrákkal és a meditációval. „Édesapám nagy hatással volt az életemre. Amióta csak az eszemet tudom, a spiritualitás ösvényét járta, tanulmányozta a jógát és a szent szövegeket, és szokása volt minden reggel 3-kor kelni, csak hogy két órát meditálhasson - mondja Deva. - Harmadik személyben beszél magáról, autodidakta módon megtanult szanszkritul és ő ismertette meg a családunkkal a mantrák világát. Amikor édesanyám várandós volt velem, a terhesség alatt a Gayatri mantrát énekelték nekem üdvözlésképpen.” Ez a korai bevezetés a mantrák erejébe és a zenei rezgések mély hatásába már a születés előtt lefektette Deva spirituális útjának alapjait.

„Nővéremnek és nekem különféle gyakorlatokat talált ki, amelyek révén tudatosabbá válhattunk. Például megtanította, hogy az OM mantrát mondjuk, akármikor leteszünk valamit az asztalra, a RAM-ot pedig akkor, amikor felkapcsoljuk a villanyt. Nevelésünk tehát nem volt szokásosnak mondható a 70-es évek Németországában. Édesapám még a 80-as éveiben is ugyanolyan kreatív volt, mint korábban. Gyerekként ennek ellenére egy vágyam volt csak: hogy ‘normális’ legyek, de erre nem sok esélyem adódott egy olyan apával, mint az enyém - meséli Deva. - Vegetáriánusok voltunk - én a mai napig nem eszem sem húst, sem halat -, és tévé meg a szokásos szociális körök nélkül nőttünk fel. Emlékszem, amikor leültünk az étkezésekhez: a földön, ülőpárnákon foglaltunk helyet törökülésben, és egy kerek faasztalnál ettünk, amelyet édesapám készített… én meg kislányként csak arra vágytam, hogy hazahozhassam a barátaimat, egy ‘normális’ házba, ahol normális bőrkanapék, tévé és normális szülők vannak.”

„Kilencéves koromban elkezdett érdekelni a kereszténység és rákaptam, hogy minden este elmondjam az úr imáját - először csak titokban, mert azt hittem, talán tilos. A félelmeim alaptalannak bizonyultak. Amikor a ‘bűnös’ titkomra fény derült, a szüleim egyáltalán semmi jelét nem adták a meglepetésnek, és teljes mértékben támogattak, még akkor is, amikor azt kértem, hadd keresztelkedjek meg. Mindig is arra ösztönöztek, hogy legyek önmagam és szerezzek saját tapasztalatokat.”

Ekkor Deva spirituális érdeklődése egy élő mester felé fordult. „10 éves voltam akkor és elkezdtem kísérletezni Osho (ahogy később ismertté vált) aktív meditációival. Egyszerűen imádtam őket. Habár igen fiatal voltam, láttam Osho szemében azt, amit később feltétel nélküli szeretetként ismertem meg. Apám hozzájárulását kellett kérnem ahhoz, hogy szerzetessé (szannyászinná) válhassak, hiszen még kiskorú voltam. Akkoriban, ha valaki szerzetesnek állt, egy, az egész életét megváltoztató elkötelezettséget vállalt magára, amit nem lehetett nem komolyan venni. Narancs és vörös színű ruhát kellett viselni, egy malát, és rendszeresen kellett meditálni.”

„Így lettem Deva Premal, ami szanszkritül annyit tesz: isteni szeretet - folytatja Deva. - Így hát megint ott voltam, mint korábban: minden iskolai barátomtól különböztem. De ezúttal ez a saját döntésem eredménye volt. Attól kezdve az életem a meditáció körül forgott. Rátaláltam az Osho körül kialakult közösségre és a meditációkra, amelyek nagy segítséget jelentettek számomra az iskolai éveim alatt. 17 éves koromra annyi időt töltöttem az indiai ashramban, amennyit csak tudtam.”

Miten zenéje és a kundalini meditáció

Miten is úgyszólván a zenével együtt nőtt fel. „Mindig zene vett körül - meséli. - A legkorábbi emlékeimben anyám játszik a zongorán és énekel, abban a vendéglőben, ahol laktunk. Ő nagyon szerette a zenét, és nagy hatással volt rám. Nagyapám is énekes volt, és valószínűleg miatta is betöltötte a házat a zene, amire abból is lehet következtetni, hogy mindkét nagybátyám is kiváló zenész lett. A szüleim zenéje a swing volt, és emlékszem, gyerekkoromban erre a zenére táncoltak a pubban… Sinatra, Count Basie, Duke Ellington. Apám nagyon jó táncos volt. Ekkoriban szereztem az első igazi, saját élményeimet a zenével. Annak a zenekarnak a dobosa, akik a pubban játszottak, megengedte, hogy kipróbáljam a dobszerkóját. Adott néhány leckét, és még arra is ráállt, hogy egy-két szám erejéig én doboljak. Ezen élmények hatására váltam nyitottá arra, hogy én magam is zenéljek. Rákattantam, de igazából csak akkor, amikor bejött a Beatles, akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy én is foglalkozhatnék zenével.”

Miten számára természetes volt, hogy a zenén keresztül fejezze ki magát, és fiatalabb éveiben énekes-zeneszerzői karriert épített Európában: olyan művészekkel lépett fel, mint Fleetwood Mac, Ry Cooder, Randy Newman vagy Lou Reed. „Ilyen előadók előtt volt szerencsém játszani, tulajdonképpen ezek voltak a tanoncéveim: nagyon sokat tanultam. Ez készített fel arra, amit most is csinálok. Megtanultam, hogyan meditáljak, miközben zenélek. Bár akkoriban még nem így hívtam, de ahogy visszatekintek, nyilvánvaló, hogy teljesen feloldódtam a pillanatban zenélés közben. Vakító rivaldafényben álltam, ami elhomályosított mindent a szemem elől. Csak a gitárom hangjának voltam tudatában, és annak, ahogy a hangom a testemben rezonál és megtölti a stadiont. Teljesen olyan volt, mintha be lennék tépve.”

Miten élete fordulópontjához érkezett, amikor megismerkedett Osho tanításaival. „Aztán megtörtént minden, ahogy kell: egy gyönyörű nő gyönyörű testvérétől kaptam egy könyvet, Oshotól a No Water No Moon címűt. Láttam Osho tanítványait Londonban, ‘narancssárga barátoknak’ hívták őket. A napfelkelte színeibe voltak öltözve. Elkezdtem olvasni Osho tanításait, és legbelül egy hang azt suttogta: Ez az! Mire a könyv végére értem, ez a suttogás egy vad, eksztázisba hajló dallá vált! Amilyen hamar csak lehetett, szerzetessé, szannyászinná lettem, és a suffolki Medina közösségbe költöztem. Tényleg minden ilyen gyorsan történt, szinte egy éjszaka leforgása alatt. Még most, évekkel később is lenyűgözve gondolok a szerzetesként élt életemre. Oshonak nemcsak a tanításai elképesztőek, de a módszerei is különlegesek. Egy évig gyakoroltam a dinamikus meditációt, minden reggel 6 órakor, a kundalini meditációt pedig esténként. Úgy éreztem, mintha egy új perspektívát kaptam volna az életem történéseinek kezelésére, azokéra, amelyek olyan sok fájdalmat okoztak. Számomra ez egy második esély volt. A ‘Prabhu Miten’ nevet adta nekem Osho, ami azt jelenti: ‘a belső Isten barátja’.”

Miten először teljesen szakított a zenéléssel. „Egyáltalán nem volt szükségem arra, hogy zenéljek. Eladtam az összes gitáromat, és csak a meditálásra összpontosítottam. Annyira csodálatos megkönnyebbülés volt ez nekem! Egy egészen más világba nyertem bebocsátást. Az ember vagy a takarítás vagy a főzés ‘templomában’ tevékenykedett az ashramban. Szerettem az új életem egyszerűségét, de mindenekelőtt azt a zenét szerettem, ami a mindennapi közösségi életet át- és átszőtte. És ennek a csúcsát azok az ünnepek jelentették, amelyekre szombat esténként került sor. Szinte módosult tudatállapotba jutottunk ezeken az örömteli estéken, és elkezdtem érezni, ahogy a szeretet visszatér belém, az életem iránt, és ennek következtében a zene iránt érzett szeretetem. Soha nem éreztem még semmit, ami ennyire erőteljes és felemelő lett volna. És ahogy a gyógyulás zajlott bennem, végül is kézbe vettem egy gitárt, lejátszottam néhány akkordot és énekeltem, ahogy jött. A belső ‘zeneipari cenzorom’ régen eltűnt, így ezek az új dalok nagyon egyszerűek, ártatlanok és közvetlenek lettek. Nem megírtam, vagy összeraktam ezeket a dalokat, hanem ‘csatornáztam’ a Mester iránt érzett szeretetemből, ami azt jelentette, hogy bármikor, amikor elénekeltem őket, a hála minőségébe emeltek, mert ez az elválaszthatatlan részét képezte ezeknek a daloknak.”

Deva és Miten találkozása és a mantra zene születése

„Évekkel korábban történt, mint ahogy Deva megérkezett volna az életembe - mondja Miten. - De amikor megérkezett, minden megváltozott. Felajánlott nekem egy shiatsu kezelést. Gyönyörűen összekapcsolódtunk, azonnal jól megértettük egymást. Nagyjából azóta vagyunk együtt. Az, hogy Devával találkoztam, egyike volt Osho számos mágikus és misztikus ajándékának.”

„Deva teljesen a semmiből bukkant fel. Fogalmam sem volt, hogy tud énekelni. Annyit tudtam, hogy bodywork technikákat tanul. Aztán egyik reggel, amikor az ágyam szélén ültem és gitároztam, elkezdett velem énekelni. Az egész olyan volt, hogy …. Habár jól és tisztán énekelt, a hangja nem igazán nyílt még meg. Inkább olyan volt az a hang, mint ami a fejéből jött. Hallotta a hangokat és le is tudta őket fordítani, de az az érzés, ami később a zenéjében megjelent, akkor még nem volt jelen. Az, hogy gyerekként zongorázni tanult, megtérülni látszott, mert segített abban, hogy a hangját nagyon pontosan tudja használni. Úgyhogy azt gondoltam: Hát persze, csináljuk! Gyakoroljunk együtt! Azokban az években abban az áldásban részesültem, hogy szemtanúja lehettem, amint igazán kiváló énekessé növi ki magát, nem mellesleg csodálatos barát és társ is vált belőle.”

„Ekkoriban jelentek meg az első albumaink: a Global Heart Native Soul, a Strength of a Rose, és a Trusting the Silence - mondja Miten. - Azokon a workshopokon árultuk a cd-ket, amelyeket a szerzetesi közösség számára tartottunk. Mielőtt ez megjelent volna, mindig több más zenésszel együtt koncerteztünk, mert nem voltunk annyira magabiztosak, hogy egyedül adjunk koncertet. De amikor láttuk, hogy a barátainknak mennyire tetszett ez a fajta akusztikus zene, akkor már csak mi magunk zenéltünk, extra zenészek nélkül. Olyan könnyű volt, mint szerelmeskedni.”

„Ekkor még inkább csak amolyan másodhegedűs szerepben voltam - mondja Deva -, vokáloztam, játszottam a billentyűs hangszereken, és betársultam a workshopok vezetésébe.” Deva számára a Gayatri mantra volt a katalizátor. „Egyik nap hallottam (éppen Angliában voltunk), amint egy barátom kántálja, és mivel jól tudtam a szöveget (hiszen gyerekként minden este azt énekeltem lefekvés előtt), nagyon megérintett, amit hallottam. Egyszerre éreztem magam felfrissültnek és izgatottnak. Ezen a ponton annyira megnyíltam a mantra erejének, mint korábban soha. Elkezdtük játszani a saját verziónkat a koncertjeinken és egyértelművé vált, hogy végre megtaláltam a dalomat. Láttuk, hogy ez a gyönyörű mantra milyen mélyen megérintette az embereket minden alkalommal, amikor énekeltük. Ez a legősibb és legerősebb minden mantra közül. Sajátossága, hogy nemcsak azt tisztítja meg, aki énekli, de azt is, aki hallgatja, és egy kézzelfogható jó közérzetet eredményez mindenkinél, aki hallja.”

Ezután újabb mantrákat keresgéltem, és miután elég anyagot gyűjtöttem, megjelentettük az első albumomat, a The Essence címűt. „Tél volt - emlékszik vissza rá Miten -, és egyikünk sem, akik a felvételen dolgoztunk, volt arra felkészülve, mit fog ebből az egészből Deva kihozni. Emlékszem, amikor elénekelte a Gayatri mantrát, gyönyörű csend ereszkedett a szobára. Később elmondta nekem Deva, hogy nagyon tisztán érzékelte a jelenlétet, miközben a mantrát énekelte. Biztos vagyok benne, hogy ez az, ami annyira felemelővé és spirituálissá teszi ezt az albumot. A szellemi erő jelenléte hihetetlenül kézzelfogható, és nagyon ritka, hogy ezt egy felvétel képes rögzíteni. Nem számít, hogy mennyire erőlködsz, mennyi pénzed van, vagy hány kiváló zenésszel játszol együtt, a zene csak akkor válik szentségessé, amikor az Isteni megjelenik benne. Attól a naptól fogva érzem úgy, hogy Deva hangját átitatja az isteni kegyelem. Jóval többről van itt szó, mint puszta technikáról. Mindannyian libabőrösek leszünk, amikor halljuk Devát mantrákat énekelni. Visszatekintve úgy látom, Deva Premal, az énekesnő ezek közben a felvételek közben született meg. Amit pedig a leginkább csodálok benne, hogy nincs egó abban, ahogy zenél vagy énekel - teszi hozzá Miten. - Ez az, ami a legjobban megérint - az egó hiánya.”

„Ami a kiadókat illeti - mondja Deva -, eldöntöttük, hogy a saját utunkat fogjuk járni. Jó érzés a saját albumainkat kiadni és megosztani a barátainkkal. Minden a mi saját döntésünk, és persze a hibák is a saját hibáink! De nekünk így jó. Mi egyszerűen azért vagyunk, hogy zenéljünk és megosszuk azt.”

tags: #kundalini #szules #zene