A megtermékenyítést követően a zigóta a petevezetőbe kerül, ahol osztódni, fejlődni kezd, miközben a petevezeték csillós hámsejtjei terelik a méh felé. A zigóta osztódása, más szóval barázdálódása során kialakul a szedercsíra. A petevezetékben továbbsodródó szedercsíra belső sejtjei részben elfolyósodnak, és néhány nap alatt létrejön a hólyagcsíra. A hólyagcsíra érkezik a méhbe és elkezd beágyazódni a méhfal nyálkahártyájába.
A fejlődés során az embrió körül két magzatburok alakul ki: a külső (chorion) és a belső (amnion) magzatburok. A magzatburok körül öleli a magzatot a fogantatástól kezdve. A magzatburok egy áttetsző buborékféle, a benne található magzatvíz elsődleges feladata, hogy megvédi a magzatot a nyomástól, ütődéstől, egyenletes hőmérsékletet biztosít. A belső magzatburok (amnion) vékony, erős, átlátszó hártya, amely tartalmazza a magzatvizet, és körülveszi az embriót. Ez a folyadék védi a kemény felületektől, valamint a magzat gyenge izomzatát és lágy csontjait. A belső magzatburok körül, a külső magzatburok (chorion) helyezkedik el, amely a méhlepény alkotórésze. A külső magzatburok egy része a méhnyálkahártyával összenő, és ezzel közösen létrehozza a méhfalon tapadó méhlepényt.
A méhlepény összekötő szerepet tölt be az anya és a baba vérellátásában. Ebbe egyik irányból a kialakuló köldökzsinóron át belenőnek az embrió erei, másik irányból pedig az anyai erek hatolnak bele. A magzati és az anyai vér nem keveredik, de közöttük anyagátadás zajlik: az embrió vérébe oxigén, tápanyagok és ellenanyagok jutnak az anyai keringésből, ezzel ellentétes irányban pedig a magzatban képződő szén-dioxid és bomlástermékek átadása folyik. A külső magzatburokból alakul ki a méhlepény. A méhlepény megakadályozza, hogy az anya és gyermek vérkeringése közvetlenül kapcsolatba kerüljenek, tápanyagokat, oxigént szállít, valamint hulladék cserélődését is segíti.
A belső magzatburok termeli a magzatvíz nagy részét, amely védi a fejlődő utódot. A magzatburokban van a magzatvíz. Ez a burok a baba otthona, tornaterme és védelmezője a külső ütések és más erőhatások ellen. A magzatburok bőséges teret biztosít a babának, hogy tudjon úszkálni és forgolódni, ami segít a baba izmainak kiépítésében. A 10. héten körülbelül 30 ml folyadék van jelen. A magzatvíz a terhesség körülbelül 34.-36. hetében éri el a maximális mennyiségét, hozzávetőlegesen 1 litert.
A magzatvíz elsődleges feladata, hogy megvédi a magzatot a nyomástól, ütődéstől, egyenletes hőmérsékletet biztosít. A magzatvíz a terhesség alatt fontos szerepet játszik a magzat fejlődésében. Amikor a magzatvíz elfolyik, ez a burok reped meg és ez a folyadék hagyja el a testet. A magzatburok általában a szülés során megreped és a magzatvíz elfolyik. A magzatburok minden előzmény vagy fájás nélkül megpattanhat, megrepedhet. Szülés során általában a tágulási szak végén, a méhszáj eltűnésével reped meg a burok, de az is előfordulhat, hogy a kitolási szakban történik meg a burokrepedés. Ha a burok a terhesség 24. hét után fájástevékenység nélkül reped meg, idő előtti burokrepedésről (PROM, Premature Rupture Of Membranes) beszélünk. Az, hogy a burok összeforrjon vagy meggyógyuljon nem valószínű, hiszen az erek hiánya miatt a magzatburok korlátozottan képes a regenerációra. Az idő előtti burokrepedés következménye a magzatvíz csökkenése. Általában azonban a burok megrepedése a szülés jele vagy éppen szülés során következik be. Bevett gyakorlatnak mondható, hogy a szülés során az orvos megrepeszti a magzatburkot, hogy gyorsítsa a szülés folyamatát. Ilyenkor az orvos általában a magzatvíz állapotát is ellenőrzi: nem zöld-e, hiszen ebben az esetben fokozott figyelemmel kell lenni.
Embriológia: a megtermékenyítéstől a gasztrulációig, animáció
A terhesség hormonális szabályozása is szorosan összefügg a magzat fejlődésével. A beágyazódást követően, a terhesség elején a külső magzatburok hormont termel, amelynek hatása a sárgatestserkentő hormonéhoz hasonlít. Ennek következtében a sárgatest fennmarad, továbbra is ösztrogént és progeszteront termel. A kialakuló méhlepény kb. két hónap elteltével maga is képessé válik progeszteron és ösztrogén termelésére, ezt követően a sárgatest lassan elsorvad. A progeszteron és az ösztrogén tehát a terhesség alatt mindvégig termelődnek, és kifejtik hatásukat. A progeszteron fokozza a méhnyálkahártya vérellátását és gátolja izomzatának összehúzódását, ami biztosítja a terhesség fennmaradását.
A magzati fejlődés során a sejtek rétegekbe különülése a 10-13. hétre tehető. A belső sejttömeg egy külső rétegre, ektodermára válik, ami a bőr külső felszínét, a fogak egy részét, a körmöket, a belső fület, a szemlencsét, az idegrendszert (az agyat, az idegeket és a gerincvelőt) alkotja. Egy belső rétegre az endodermára válik szét, amiből az emésztőrendszer és tüdő alakul ki. Azután kialakul középső réteg, a mezoderma. Ebből formálódnak az izmok, a csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei.
A magzati mozgás nagyon fontos célokat szolgál: az extrauterin életben maradáshoz szükséges funkciók gyakorlásában, megakadályozza a keringés csökkenésének kialakulását, és fontos kommunikációs eszköz a magzat és a külvilág, és a mama között. A 6. hét elejétől már megfigyelhető. A 10. héttől a kéz érinti az arcot, fejet, ajkakat, a magzat kinyújtja-behajlítja végtagjait, forog saját tengelye körül, nyel, nyitja és zárja a száját. Aktivitása spontán, nem reflex-jellegű. A magzat aktivitása hosszabb rövidebb ideig változik. Piontelli (1992., idézi Andrek Andrea, 1997) megfigyelései a legmeggyőzőbbek. Arról számol be, hogy 20 hetes magzatok rendszeresen találkoztak az őket elválasztó hártya mentén, kialakult játékaik, szokásaik voltak. Évekkel a születésük után ugyanezeket a játékokat játszották a függöny két oldalán.
A magzat fejlődésének pszichológiai vonatkozásai is vannak, ezekkel a prenatális pszichológia foglalkozik. Különböző társadalmi hiedelmek szerint a magzat képes az anyja méhében is tanulni. Képesek-e a magzati érzékszervek külső ingerek felvételére? Tárolódnak-e a magzatban az őt ért ingerek hatásai, azaz létezik-e magzati memória? Ezeket a kérdéseket műszeres megfigyelésekkel és mérésekkel vizsgálták. A Salk kísérlete bebizonyította, hogy a magzat az anyán belül eredő ingerekből tanul. Anthony DeCasper és Melanie Spence (1986) például 16 terhes nőből álló csoportot kért meg arra, hogy a szülés előtti hat hétben naponta kétszer olvassanak fel egy jól ismert gyermekverset.
A terhesség alatt az ultrahangvizsgálatok során többek között a magzat AC-jét, azaz haskörfogatának méretét kísérik figyelemmel. Az EFW ad választ arra a kérdésre, hogy vajon mekkora lesz a születendő kisbaba - ez ugyanis a méhen belüli becsült súly. A 12. héttől szokás meghatározni a haskörfogatból, a combcsont hosszából és a koponya harántátmérőjéből, de valódi jelentősége csak az utolsó hónapokban van, hiszen fontos információ a szülésre való felkészüléshez. A 12. hétre a külső nemi jellegek egyértelműen látszanak. Az 5. hónap végére az idegsejtjeinek száma végleges. A 7. hónap végére képessé válik a tüdő a légzésre, a szem kinyílik és reagál a fényre. A 8. hónap végére az agyban már sok tekervény megjelenik és a 9. hónap folyamán az agy egyre barázdáltabbá válik.
tags: #kulso #es #belso #magzatburok