Amikor terhes vagyok, gyerekünk lesz! - ez a legjobb hír, amit egy nő közölhet egy férfival.
A boldogság után azonban jönnek a felelősségteljes hétköznapok és az ember egy addig teljesen ismeretlen világba csöppen.
Ismeretlen közeg, sosem hallott szavak, kifejezések és mindezek mellett azért nem árt az sem, ha egyébként a megszokott mindennapokban is állni tudjuk a sarat.
Hatványozottan nehéz ez a helyzet, ha a sors úgy hozza, hogy a baba külföldön fog megszületni.
Orvosi ellátás és juttatások külföldön
Amikor én szültem - vagyis 11 évvel ezelőtt -, akkor a terhesség és szülés idejére egy alkalmazottnak Olaszországban öt hónap GYES járt, ez a fizetés 100%-át jelenti és 2+3 vagy 1+4 megbontásban lehet kivenni (az első szám a szülés előtti hónapokat jelenti, a második az utánit).
Aki a vártnál korábban szül (mint én is), az bepótolhatja az elveszett napokat utána, tehát mindig legalább öt hónapot fizetnek.
Aki túlhordja a gyereket, annak meghosszabbítják.
Természetesen, ahogy otthon is vannak olyanok akik már a terhesség első hónapjában kiíratják magukat, mert nem tudják nekik biztosítani a feltételeket - és ez a szoptatás idejére is vonatkozik -, tehát akár két évet is otthon maradhatnak.
Ennél sokkal jellemzőbb azonban, hogy három hónapos gyerekkel mennek vissza dolgozni, bár ki lehet kérni még hat hónap GYES-t, de csak 30%-on, amit sokan kevesellenek és ez a munkáltatón is múlik.
Utána fizetés nélküli szabin még pár hónapot maradhatsz, de ha nem mész dolgozni, amikor a gyerek betölti az egy évet, akkor vége a munkaviszonyodnak.
Olaszország
Amikor terhes lettem a doki elküldött vizelet-vizsgálatra, ami a terhes-kiskönyv kiváltásához kellett, majd minden vizsgálat és az ultrahang is ingyenes volt ezzel.
A könyvecske lapjain a kijelölt vizsgálatok neve és az ajánlott ideje szerepelt (hányadik héten), és ki lehet tépni az aktuálisat, majd időpontot kellett kérni hozzájuk az itteni SZTK-ban, vagyis ez tulajdonképpen olyan, mint egy beutalóhalmaz.
Volt előjegyezve három ultrahangos vizsgálat, havonta nőgyógyászati kontroll, rengeteg vizelet és különböző vérvizsgálatok, toxoplazmózis, HIV, cukorszint mérés.
A terhesség utolsó hónapjaiban szüléselőkészítőre jártunk (ez is ingyenes), amin hetente egyszer egy 20 fős csoportban pszichológussal, szülésznővel, gyerekorvossal beszélgettünk, bevittek a kórházba is, ahol megmutatták az egész szülészetet, termeket, szobákat a szülőmedencét stb.
Egy hónappal a szülés várható ideje után az egész csoportnak újra találkozót szervezetek, ahol aztán megbeszélhettük saját élményeinket.
Nem divat a fogadott doktor vagy szülésznő sem, és nem is hiszem, hogy valakinek ez megfordulna a fejében - én egyetlen ilyen esetről sem hallottam.
Hiszen a kórházak tiszták, szépek, modernek, elégnek tűnik a személyzet is.
Én egy kisvárosi kórházban szültem, ahol volt négy vajúdószoba, medence, zene, illatosítók, speciális szék, asztal, zuhany, a kórtermek is maximum két ágyasak voltak, saját fürdővel.
Az olaszok a természetes szülés hívei, a végsőkig kivárnak a császármetszéssel, és semmiféle 'kemény' érzéstelenítést nem ajánlanak (epidurális és társaik).
A szoptatás mindenek felett, a bébiket nem itatják sem cukros vízzel, sem mással az első napokban, csak sokszor mellre kell tenni.
A legtöbb helyen rooming-in van, azaz akár egész nap együtt lehetünk a babával.
Aki pihenni akar pár órát, az viszont leadhatja a megőrzőbe a gyereket bármikor.
A szobába betolt teljesen felszerelt pelenkázón (pelenka, törlőkendő, törölköző, krém) bárki maga is gyakorolhatja a pelenkázást, ezeket naponta újratöltötték, tisztították.
Egyébként minimum 72 órát kell a szülés után a kórházban tölteni, császármetszéses szülés esetén pedig még egy nappal többet.
Németország
Először is végy egy nőgyógyászt, akiben megbízol.
Én a harmadiknak adtam be még a terhesség előtt a derekam - szerencsére itt szabad orvos választás van.
A vizsgálatok díjának jelentős részét fedezi a betegbiztosító pénztár, amibe kötelező belépni, és havonta fizeted.
Mivel Németország küzd a lakosság számának természetes úton történő növekedésével, ezért (nem csak migránsokat engednek be, hanem) megkönnyítik a várandós anyák életét.
És aztán jól örülnek az én német kislányomnak.
Volt felkészítő tanfolyam a szülésre, illetve védőnő, aki támogatott az első hetekben még a szoptatásban is, na meg mamitorna, hogy újból fitten állhasson vissza az ember lánya munkába.
Azt mondanom sem kell, hogy mivel nekünk egy szál rokonunk sincs a közelben, a védőnőt úgy vártuk, mint a messiást.
És ez így mind ingyen.
Van még Mutterschutz (hat héttel a kiírt időpont előtt már nem dolgoztam, mégis kaptam pénzt), Elterngeld (szülőpénz) és Kindergeld (gyerekpénz) - ami mondjuk egytől egyig eszeveszett papírmunkával jár, úgyhogy javasolt többségét a szülés előtt kitölteni, ameddig még egy aggyal többel rendelkezik a család.
Hogy nálunk nem lett drága a gyerekvállalás, ahhoz az is hozzájárult, hogy van egy 'Free your Stuff' csoport Frankfurtban: volt aki gyerekágytól, volt aki pelenkázós asztaltól vált meg - semmit nem várva cserébe.
Plusz a gyerekes barátoktól is sok mindent kaptunk kölcsönbe, így csak néhány dolgot vettünk, azt is többnyire használtan.
Spanyolország
A terhesség alatt anyu, aki Magyarországon él, noszogatott, hogy adtam-e már pénzt a nőgyógyászomnak.
Mivel fogalmam sem volt, hogy itt adnak-e és ha igen, mennyit, megkérdeztem az egyik babás ismerőseimet.
A kérdés hallatán totális megdöbbenés, felhúzott szemöldök: ,,Miért is akarod lefizetni az orvost?
Milyen Spanyolországban a babavárás, babavállalás?
Amennyiben beszélünk spanyolul, akkor nagyon egyszerű, amennyiben viszont ha nem, akkor egy kissé bonyolódik a helyzet.
Miért?
Mert a spanyolok, de főleg a déliek nem beszélnek angolul (amúgy meg miért is beszélnének, hisz a második leggyakrabban beszélt nyelv a világon a spanyol :)
Tehát, ha kiderül, hogy babát várunk, akkor bizony össze kell magunkat kapni, és egy minimális szókincset kutyakötelességünk megtanulni.
Ezek után az első dolog, amivel a terhesgondozás elindítható, az az, hogy kiváltjuk még Magyarországon az Európai Egészségügyi Kártyát.
Erre azért van szükség, mivel Spanyolország és Magyarország is Európai Uniós ország, így az alap egészségügyi ellátás az egész EU területén megilleti a magyar állampolgárokat - természetesen, ha a magyar TB-s dolgok rendben vannak.
Ezt követően a lakhely szerinti Centro de saludban regisztráltatni kell magunkat, ahol azonnal adnak egy egyedi számot, amellyel nyomon követhetőek leszünk a spanyol egészségügyben.
Ha mindez megvan, első utunk a Matronához vezet, aki mint egyfajta védőnő kiállítja a terhes-kiskönyvet, felveszi az adatainkat, picit elbeszélget velünk, és odaad egy "túratervet" a hetenkénti kötelező vizsgálatokról; plusz ha szeretnénk, akkor regisztrál egy baba-mama oldalra minket, ahol irtó jó kedvezményekkel lehet vásárolni, plusz, havonta ingyenes magazint biztosítanak.
Egyébként minden teljesen ugyanúgy zajlik, mint Magyarországon azzal a különbséggel csak, hogy itt nem kell minden vizsgálat során az embernek felvetetnie magát az adott eü-központba.
Az egyes vizsgálatokra, ultrahangra, vérvételekre mindig időpontot kell kérni, amit általában be is tartanak; nincs sorban állás, nincs plusz várakozási idő.
Spanyolországban nem választhat a szülő nő orvost, itt mindenkit egyenrangú félként kezelnek, ami szerintem iszonyatosan jó.
Sőt, az állami kórházakban vannak a legjobb orvosok, a legjobb felszerelés, így érthető, hogy nagy százalékban szülnek ott a nők.
Van természetesen privát szülészet, kórház, ahol szintén nagyon magas a színvonal, de az állami vizsgálatokat célszerű, de inkább kötelező végigcsinálni, hiszen ha gond van a privát kórházban a szülés során, azonnal az államiba visznek át, és ha nem vagyunk a rendszerben, nem látnak el, vagy csak nagyon nehezen.
A kórházi szobákról még annyit, hogy az államiban alapvetően két ágyas szobák vannak, tehát két kismama helyezhető el, az apukának maximum egy szék jut, míg a privátban minden anyukának külön saját szoba jut, ahol apuka végig bent lehet.
Amerikai Egyesült Államok
Az USA-ban történő gyerekvállalást nagy vonalakban elég mindössze egy szóval jellemezni: költséges.
A kórházi kiadások már a terhesség elején, az első orvosi vizit alkalmával megkezdődnek és a szülőszoba elhagyásáig tartanak.
Mértékük nagyban attól függ, hogy mennyit fedez az adott biztosító, illetve hogy mikor(!) születik a gyerek.
Igen, a költségek tekintetében ez utóbbinak is fontos szerepe lehet, ugyanis a naptári év leteltével a "deductible" fizetése is újraindul.
Hogy mi is az a "deductible"?
A kórházi költségek ránk eső része, amelyhez szerencsére egy fizetési sapka is párosul: általánosságban elmondható, hogy minél jobb a biztosítónk, annál alacsonyabb a "deductibe", de peches esetben hiába érjük el a fizetési sapkát, január 1-jével ugyanis megint fizethetünk, mint a katonatiszt.
Nehéz pontos számadatokkal szolgálni, mivel minden eset egyedi: a mi végösszegünk (előzetes számítások alapján) $1400-$1700 körül mozog majd, ami amerikai szinten kifejezetten jónak számít.
Ráadásul ennek egy része visszaigényelhető a soron következő adóbevallásunk alkalmával.
A költségek másik, jelentősebb része a születés utáni kiadásokban csúcsosodik ki: az amerikai anyukák (GYES, vagy GYED hiányában) jellemzően közvetlenül a szülés után munkába állnak, a gyerekekre pedig vagy a Day Care, vagy a babysitter vigyáz.
Persze mondanom se kell, hogy egyik se olcsó mulatság: a gyerek korától függően változó, de mindenképpen négy számjegyű összeggel kell számolnunk havi szinten.
Szerencsére a mi munkahelyünk lehetővé teszi, hogy kivegyünk egy 12 hetes, fizetetlen(!) szülési szabadságot (Family and Medical Leave Act).
A baba a mi biztosításunk kedvezményezettjeként kerül a rendszerbe: ennek bejelentésére a születést követő 30 nap áll rendelkezésünkre.
Külön érdekesség a költségek tekintetében, hogy a gyerek(ek) biztosításának összege fix, azaz egy gyerekért ugyanannyit kell fizetnünk, mintha több lenne.
Az állampolgárság kiosztása az USA-ban "területi" alapon működik, tehát valamennyi újszülött automatikusan amerikai lesz.
Fontos megjegyezni, hogy a magyar szülők ma már sokkal könnyebben igényelhetnek magyar útlevelet a kint született gyerekük számára, azaz kis utánajárással a kettős állampolgárság is elintézhető.
Magyarország és a 24 órás hazabocsátás
Első hallásra hajmeresztőnek tűnhet a kormány új ötlete, hogy a szülő nők saját kérésükre, komplikációmentes szülés és az orvos jóváhagyása esetén már 24 óra után újszülöttjükkel együtt elhagyhatnák a kórházat.
Az ötlet nem feltétlenül ördögtől való, de kétséges, hogy a romokban heverő magyar egészségügyben zökkenőmentesen meg tudna valósulni.
Ezen a véleményen van az egyik nagynevű budapesti klinika nőgyógyásza is, aki a 24.hu-nak elmondta, nagyon szimpatikusnak tartja a rendeletmódosítás-tervezetet, mert szerinte a terhesgondozást és a szülést itthon „túlmedikalizálják”.
A 24 órás elbocsátás csak akkor lehet veszélytelen, ha olyan erős a védőnői rendszer, és jó a gyermekorvosi ellátottság, hogy a szakemberek naponta meg tudják látogatni az anyukákat az otthonaikban.
Ha nincs meg a megfelelő utógondozás, akkor ez megint csak egy elhamarkodott döntés lesz, egy meggondolatlan intézkedés, aminek nem ismert a hosszú távú kimenetele.
A nőgyógyász szerint rengeteg veszélyt rejthet magában, ha, mondjuk, szakemberhiány miatt kilökik az anyákat a kórházból.
A védőnőnek az újszülöttet és a gyermekágyas édesanyát jelenlegi szabályok szerint a hazaérkezést követően 48 órán belül kell meglátogatnia.
Gondot jelenthet, hogy ahhoz az édesanyához, akinek újszülöttje egészséges, és szülés után 24 órával már otthon van, és probléma adódik, a védőnőnek minél előbb a helyszínre kell sietnie.
Normál esetben előre tervezett és leegyeztetett, meghatározott ideig tartó látogatást tesznek a családoknál a védőnők, így nem biztos, hogy azonnal el tudnak menni az anyához és a babához.
A kórházban a szülés után újszülött kori szűréseket kell végrehajtani, Csordás Ágnes Katalin szerint problematikus lehet az is, hogy ezek között van, amelyik nem biztos, hogy 24 órán belül elvégezhető.
Ugyan a szülés előtt a várandósság 34. hétig elvileg megnevez házigyerekorvost a család, de az újszülött valós gondozása a bejelentkezéstől indul.
Szükség van tehát az édesanya és a házinyermekorvos/háziorvos közötti szoros együttműködésre is, hogy az orvosi ellátás az alapellátásban minél előbb elinduljon.
Úgy látja, ha tényleg életbe lép a 24 órás lehetőség, akkor elsősorban azok fognak élni vele, akik nem vállalják az otthonszülést, de jobban szeretik az otthoni környezetet.
Franciaország
Rita évek óta Franciaországban, Lyonban él, kisfia is ott született.
Az édesanya hagyományos állami kórházban hozta világra babájukat, természetes úton és teljesen problémamentesen.
A franciáknál nagy hangsúlyt fektetnek az anya kényelmére és nyugalmára.
A bent töltött idő alatt az anya és a baba végig együtt lehet, a nővérek pedig megmutatják a legfontosabb dolgokat, a szoptatást, a fürdetést és a pelenkacserét.
Rita szerint ez a négy nap pont ideális, az újdonsült anyuka ki tudja pihenni magát, és odafigyelnek minden rezdülésére.
Németország (újra)
Zsanett Németországban hozta világra mindkét gyermekét, teljesen zökkenőmentesen.
Ennek ellenére kisfia születésénél három napig maradtak a kórházban, ami számára teljesen optimális volt.
A lányomnál már ment minden rutinból.
Nagyon boldog voltam, hogy már a második napon hazamehettem.
Németországban egyébként 3-4 nap a bevett gyakorlat - mondja Zsanett.
Itt nem betegségként tekintenek a szülésre, ezért ha a várandóság alatt minden rendben ment, akkor a szülésnél nincs is jelen orvos, csak szülésznő.
Nálam sajnos akadt némi komplikáció, ezért azonnal hívták az orvost, aki a császármetszést találta a legbiztonságosabbnak.
Ennek ellenére a szülést követő második napon már otthon aludtunk, és ez még hosszúnak is számít itt.
Nagy-Britannia
Nekem egyébként tök jó élményeim vannak a brit terhesgondozással és a szüléssel kapcsolatban is - folytatja az édesanya.
Angliában nem kirakják az anyákat a kórházakból.
Nem kötelező hazamenni, ha még nem állsz készen rá.
Én is maradhattam volna, csak úgy éreztem, bent nem tudnak többet segíteni, és szerettem volna otthon lenni a férjemmel és a kislányommal.
A kórházban azt mondták, 10 napig bármikor visszamehetek, ha segítségre szorulok.
Egyesült Államok (újra)
Judit egy éve az Egyesült Államokban, Oregonban él, néhány héttel ezelőtt ott adott életet első gyermekének.
Az ő élményei kifejezetten idegenül csenghetnek a magyar fülnek.
Ahogy megérkezel a kórházba, külön szobát kapsz, és itt is hozhatod a világra a csecsemődet.
A fürdőszobában jakuzzis kád van, az apuka pedig végig bent lehet veled.
A baba és az apa számára is van külön ágy.
Az újszülöttet egy pillanatra sem viszik el, a szobában fürdetik meg és teszik rendbe.
Bármire szükséged van, csak szólnod kell, és hozzák.
Egy anyukával két-három nővér is foglalkozik, akik átlag húsz percenként ellenőrzik, hogy minden rendben zajlik-e.
A koszt első osztályú, az ágy pedig zseniális, gombnyomásra állítható a kívánt pozícióba - lelkendezett az anyuka, aki elmondta azt is, hogy az ajánlott bent tölthető idő másfél nap, „de ha igényed van rá, akkor tovább is maradhatsz.
Az expat lét pszichológiai és szociális aspektusai
Manapság mindenkinek van olyan családtagja, ismerőse, aki külföldön tanul vagy dolgozik, így ha nem is saját tapasztalatból, de biztosan hallottunk már az expat lét kihívásairól.
Aki Londonban él rövidebb-hosszabb ideig, jól ismeri a „Look both ways" feliratot, de a tejföl és a Túró Rudi is minden országban hiányzik nekünk.
A kérdés, hogyan lehet beilleszkedni, alkalmazkodni és megszokni az új környezetet?
Ki ne rajongana a komoly szervezést igénylő családi Skype, vagy Zoom találkozókért.
Az sem baj, ha félpercenként megszakad a vonal, rég nem látott szeretteink mindig egy kis lelket öntenek belénk.
Még a „turista időszak” elmúltával is kapaszkodunk mindenbe, ami magyar, ami a hazánkhoz köt.
Legyen az egy lángosos vagy bármilyen magyar vonatkozás, amit azonnal meg kell örökítenünk az otthoniaknak.
I don’t speak Deutch.
Még a legmagabiztosabb nyelvzseninek is akadnak nehézségei.
10 év nyelvtanulás után meglepő lehet, hogy nem olyan akcentussal, minden zajtól mentes környezetben beszélnek az emberek, mint az otthoni nyelvórákon.
Bizonytalanság.
Egy idegen országban való boldogulással együtt jár a kiszámíthatatlanság.
A bizonytalanság érzete főleg akkor hatalmasodhat el rajtunk, ha egyedül szállunk szembe a kihívásokkal.
Mi van, ha megbetegszem?
Hol kérhetek segítséget?
Megértem egyáltalán, mi a teendő?
Honvágy, elmagányosodás.
Ha egyedül vágunk neki a nagy kalandnak, és nem döccenőmentesen mennek a dolgok, hamar kétségbe eshetünk.
A „nem tudom, mit tegyek érzése” magánnyal és honvággyal párosul, ami hosszabb távon depresszióba csaphát át.
Családok kiköltözése esetén gyakori, hogy a családfő kap munkalehetőséget, míg a feleség (sokszor egyben anyuka) háztartásbeliként marad a gyerekekkel.
Bizonyítási vágy.
Sok expat főként a munkájában érzi úgy, lépten-nyomon bizonyítania kell, van olyan jó, hogy itt legyen.
Hagyjunk magunknak elég időt.
Próbáljunk rutint vinni új életünk mindennapjaiba.
Törekedjünk barátok, barátságok tudatos és minél hamarabbi kialakítására.
Legyen szó egy szimpatikus anyukáról a játszótéren vagy új kollégáról, ne féljünk beszélgetést kezdeményezni.
Fedezzük fel a környéket, járjunk el eseményekre, szocializálódjunk.
Ne szégyelljünk segítséget kérni.
Ha bizonytalan, milyen orvoshoz, milyen vizsgálatra foglaljon időpontot, segítünk!
A meddőség és a lombikprogramok külföldön
András egy vidéki magyar nagyvárosban él, és néha találkozunk.
De ilyenkor sem beszél sokat arról, hányadik lombikpróbálkozáson vannak túl.
Én pedig nem is nagyon firtatom, mert látom rajta, hogy nem könnyű időszak ez nekik, és nehéz megosztani a tapasztalatokat másokkal.
András és felesége külföldre, egy határ menti szlovák klinikára jár embrióbeültetésekre.
Először tehát egy pár férfi tagja mesélt nekem arról, miért és hogyan járnak át a szomszédba „lombikozni”.
Aztán találkoztam egy nővel is, aki ugyanebben a cipőben járt.
(Mindkettejük nevét - kérésükre - megváltoztattuk.)
Neki sikerült a kezelés, ma már boldog anyuka.
A lombikozás első szakaszában a pár mindkét tagját megvizsgálják.
A következő szakasz már csak a nőket érinti: ez a petefészek stimulációja, ami azért szükséges, mert a lombikkezelés eredményességét növeli, ha egyszerre több petesejt áll rendelkezésre.
Ez egy személyre szabott injekciós hormonkezelést jelent, amelynek során azokat a hormonokat juttatják a szervezetbe, amelyek természetes körülmények között is irányítják a petefészek működését.
Az ilyen módon nyert petesejtek megtermékenyítésére embriológiai laboratóriumban kerül sor.
A következő lépés az embriók tenyésztése.
Vagyis a petevezetőkéhez és a méhnyálkahártyáéhoz hasonló élettani körülmények biztosítása mellett elkezdődik azok fejlődése.
- Mindig máshogy nehéz - meséli András.
- Az első azért, mert az életünkben eddig azt tanultuk meg, hogy bármit csinálunk, ha munkát teszünk bele, akkor sikerülni fog.
Ilyen a hivatásunk, ilyen a kapcsolatunk, és úgy gondoltuk, a gyermekvállalás is ilyen lesz.
A másodiknál az volt nehéz, hogy be kellett látnunk: ez nem egy rövid távon megoldható kérdés.
Harmadszorra, amikor a feleségem már terhes lett, én is elkezdtem igazán hinni benne, hogy lehet gyerekünk - mert idáig csak elképzelni tudtam.
Amikor először láttam a pozitív terhességi tesztünket, az olyan érzést váltott ki belőlem, amilyet még sosem tapasztaltam.
András negyvenegy éves, a felesége pedig harminchét.
- Eleinte úgy voltunk vele, ha akar jönni a bébi, akkor jöjjön - mondja.
- De aztán csak nem akart jönni.
Amikor kiderült, hogy egyikünknek sincs szervi elváltozása, ami ezt gátolná, hamar ráfordultunk a lombikra.
Nem akarom a magyar egészségügyet általánosságban jellemezni, mert vannak jó példák is.
De elég sok történetet hallottam ahhoz, hogy tudjam: aki rossz körülmények között dolgozik, az valószínűleg kevésbé érzékeny.
minimálisra akartuk szorítani annak a lehetőségét, hogy a feleségem méltatlan bánásmódban részesüljön.
A másik, hogy egy, a magánegészségügyben dolgozó barátom azt javasolta, ne Magyarországon induljunk el, hanem Szlovákiában.
Andrásék szlovákiai tapasztalatai alapján, ha elsőre sikerül, akkor nagyjából egy- és kétmillió forint közötti összegbe kerül a lombikbébi.
Csehország
Klára kislánya hét hónapos és tízkilós.
- Minden álmom és vágyam az volt, hogy gyerekem szülessen - mondja Klára -, viszont a párkapcsolataim nem úgy alakultak, hogy családalapításra kerüljön sor.
Amikor elmúltam negyven, fel is adtam.
Ám negyvennégy éves koromban megismertem Lászlót, és abban a pillanatban hatalmasat fordult velem a világ.
Rohamtempóban eldöntöttük, gyereket szeretnénk.
- Itthon kezdtük, mert azt gondoltuk, minden simán megy majd.
Beprotezsáltak egy kiemelt orvoshoz azzal, hogy ő a legjobb.
Ettől annyira zavarba jöttem, hogy nem is tudtam mit reagálni, úgy éreztem, porig aláztak.
Aztán mégiscsak megnézte a leleteimet, és csodálkozva mondta, hogy „ja, hát itt minden rendben”, akkor ő ezt bevállalja.
Ezek után nyilván nem mentem hozzá vissza, hanem kerestem egy másik meddőségi szakembert, aki aztán nagyon empatikusnak bizonyult.
Meg is történt nála az első beültetés, ám sajnos nem lett sikeres.
De nem adtam fel, három hónap szünet után újra nekifutottunk.
Újra összeomlottam, de aztán bejelentkeztem lombikos csoportokba a közösségi médiában, és elkezdtem külföldi klinikákkal levelezgetni.
Klára kiválasztotta a számára legszimpatikusabb asszisztált reprodukciós központot a csehországi Brnóban, ahol egy magyar orvossal és koordinátorral kezdett neki a kezelésnek.
Itt számos olyan vizsgálatot is rendszeresítettek, ami Magyarországon nem állt rendelkezésre, például az embriókon, mielőtt visszaültetik őket, preimplantációs genetikai vizsgálatot (PGT) végeznek.
- Az egész egy lelki hullámvasút - mesél a nehézségekről Klára.
- Nem beszélve a fájdalmakról.
Nekem már az injekciók beadása is feladta a leckét.
Először egy asszisztens segített, de amikor naponta ötször kellett szúrnom magam, akkor már muszáj volt erőt vennem magamon, hogy egyedül oldjam meg.
Aztán jön a puffadás, szédülés, hányinger, és a több színben játszó véraláfutásos foltok a szúrások nyomán.
Nem egyszerű.
Aztán tudod, hogy mindjárt leszívják a tüszőket, izgulsz, hányban van petesejt, mennyi fog megtermékenyülni és szépen fejlődni a beültetésig.
Folyamatos az izgalom és mindennapos a stressz.
A beültetés után pedig két hétig vársz.
Nem tehetsz semmit, de közben tudod, hogy ott a baba a hasadban.
Dédelgettem az álmomat, titkon beszélgettem vele, biztattam, hogy növögessen - de amikor jönnek a negatív tesztek, az hatalmas csalódás.
Nem akarsz róla beszélni, ne kérdezzen senki.
Addig tíz centivel a föld felett jártam - és egy pillanat alatt vége lett.
De az ötödik sikerült!
A brnói konzultációk online zajlottak - némelyik beszélgetés két órán át is tartott.
Rengetegen mennek oda külföldről, Kláráék kint spanyolokkal, németekkel is találkoztak, de egyértelműen a magyarok voltak legtöbben.
A petesejtek leszívására - és ezzel egy időben történik a sperma leadása is - és a beültetésre kell kiutazni, minden más vizsgálat, a stimulációs ultrahangok is itthon zajlanak.
A meddőségi kezelések finanszírozása és etikai kérdései
Dr. Vesztergom Dóra pontosan tisztában van a magyar állapotokkal.
A szakember Svájcban, Belgiumban és Franciaországban képezte magát, majd Brüsszelben dolgozott klinikai orvosként.
Hazatérése után a Kaáli Intézetben helyezkedett el, később a Semmelweis Egyetemen.
- Azt gondoltam, meg fogom tudni ugyanazt csinálni itthon, mint külföldön, de rájöttem, hogy nem, mert egyszerűen más a finanszírozás.
Így aztán sok mindenben változtattunk.
Az új jogszabályok 2023. november elsején és december elsején léptek életbe, és azt szolgálják, hogy megkönnyítsük a betegutat, hogy minél kevesebb ikerterhesség legyen, és hogy itthon is három napnál tovább lehessen tenyészteni az embriókat.
Itthon az első öt kezelés továbbra is tb-támogatott - a negyvenöt év alatti nők számára.
Ami egyelőre Magyarországon nincs, az az embriók preimplantációs genetikai vizsgálata.
Itt nem betegségekre szűrnek, hanem egészében vizsgálják, hogy genetikailag életképes-e az embrió.
A petesejt-donáció is csak papíron létezik nálunk.
A jogszabályok ugyan lehetővé teszik, csakhogy nincs elérhető donor, mert a donációt nem lehet ellentételezni.
Hiszen ahhoz, hogy a donorpetesejtek hozzáférhetők legyenek, egy fiatal nőnél szükség van stimulációra, gyógyszeres kezelésre és egy kis műtétre.
Gyakorlatilag végig kell csinálnia egy lombikkezelés első felét, amíg petesejtet lehet nyerni.
Ez fizikailag és pszichésen is megterhelő folyamat.
Sőt, a kezelés során a donor a munkából is kiesik.
Dr. - Hiszen a külföldi kezeléseket igénybe vevők szolgáltatást vásárolnak - mondja.
- Tehát nem az állami ellátórendszer keretében veszik igénybe a kezeléseket, hanem sok pénzt fizetnek a lombikprogramért.
Csehországban negyvennél több lombikintézet működik - nálunk tizenhárom.
Az ő gazdasági szempontjuk az, hogy minél több szolgáltatást értékesítsenek.
Ennek is van hátulütője, mert így olyan egészségügyi többletszolgáltatásokat is eladhatnak a páciensnek, amikhez az nem ért.
Nyilván az egy másik kérdés, hogy a kényelmi szolgáltatások értékesítése nem sérti az orvosi etikát.
Gondolhatunk itt a jobb körülményekre - a szobákra, az ellátásra -, vagy olyan kiegészítő kezelésekre, amelyek nem feltétlenül javítják az eredményességet, ám jó hatással vannak a közérzetre.
Ezek sajnos hiányoznak a magyar rendszerből.
Petesejt- és embriódonáció
A statisztikák szerint Magyarországon a gyermekre vágyó párok körülbelül 10-15 százaléka küzd e téren problémákkal.
Vannak olyan esetek, amikor a leendő anya petesejtjeivel még a legkorszerűbb lombikeljárások mellett is viszonylag kicsi az esélye a sikernek.
„Azok a nők, akiknek donor petesejtre van szükségük, alapvetően két csoportra oszthatók.
Az egyik csoport a 45 éven felülieké, ilyenkor ugyanis, ha a lombikeljárást saját petesejttel próbálják meg, mindössze 0,5 százalékos a siker esélye.
A másik eset, ha a hölgy bizonyos genetikai betegségek érintettje, ha egy korábbi kemoterápiás kezelés miatt végérvényesen károsodtak a petesejtjei, vagy ha idő előtti petefészek-kimerülésben szenved” - magyarázza a hátteret dr.
Imre Ruben.
Ezek értelmében Magyarországon kétféle módon lehetséges petesejtet adományozni.
Az egyik, ha az érintett 35 év alatti, egészséges, legalább egy gyereket szült egyenesági rokona az adományozó.
A rokonságról közjegyző előtt kell nyilatkozatot tenni.
Anonim adományozásra is van mód, de az adományozó egyik esetben sem jogosult pénzbeli ellenszolgáltatásra, csak költségtérítésre.
Mind rokoni, mind pedig névtelen adományozás esetén szervkereskedelemnek minősülne, ha az érintett pénzt kapna azért, hogy átesik az ilyenkor szükséges kivizsgálásokon, a megterhelő stimuláción.
Könnyű belátni, hogy ingyenesen viszont ez nem érdeke az anonim donoroknak, hiszen a módszer komolyan megviseli a női szervezetet.
„A spermadonorok rendszere viszont működik, hiszen ott ilyen megterheléssel nem kell számolni, ők költségtérítésért is vállalják a donációt” - teszi hozzá dr.
Imre Ruben.
Az érintett párok útja tehát a legtöbb esetben külföldre vezet, hiszen több közeli országban is működik a petesejt-adományozás jól szabályozott, legális rendszere.
Számos szlovák és cseh klinikán magyar nyelvű tájékoztatás, sőt személyzet várja a hazai párokat.
A 18 és 30 év közötti petesejtdonorok pénzt kapnak az eljárásért.
Alaposan kivizsgálják őket az örökletes és fertőző betegségek, valamint a nemi úton terjedő fertőzések szempontjából, és arra is ügyelnek, hogy egy donornak csak meghatározott számú utódja születhessen ily módon.
A stimulációt és a petesejtek altatásban történő leszívását a donor csinálja végig, a fogadó fél csak a méhét felkészítő kezelést kap.
Az adományozott petesejtet a partner spermiumaival termékenyítik meg, a többi pedig már hasonló az átlagos lombikciklusokhoz.
Az 5 napos embriót beültetik a fogadó hölgy méhébe, aki kihordja és megszüli a babát.
Preimplantációs genetikai vizsgálat (PGT)
Már csak azért is, mert ezekben az országokban a beültetés előtti genetikai vizsgálatoknak szélesebb köre engedélyezett, mint Magyarországon.
Itthon csak akkor lehet beültetés előtt ilyen vizsgálatot végezni az embrión, ha a pár valamelyik tagja egyes genetikai betegségekben szenved - és akkor is csak erre a betegségre szűrnek.
Külföldön azonban a kromoszómák számbeli eltérésével járó bizonyos genetikai problémákra is lehet kérni a szűrést.
A baba nemének előzetes megválasztására azonban nincs mód.
Béranyaság és dajkaanyaság
A világ számos országában engedélyezett a béranyaság és a dajkaanyaság, vagyis az, hogy a pár sejtjeiből vagy donor petesejtből és spermából létrejött embriót ne a baba leendő anyukája, hanem egy olyan nő hordja ki, aki ezért fizetést kap.
Amerikai sztárok esetében is sokszor hallunk a béranyaságról, de Grúziában is legális ez az eljárás, és a háború előtt Ukrajnában is virágzott ez a rendszer.
Mindez azonban számos etikai dilemmát vet fel.
A beszámolók szerint volt olyan eset, amikor a biológiai szülők megtiltották a béranyának, hogy egyes ételeket fogyasszon, vagy bizonyos távolságnál messzebb költözzön a klinikától.
Embrió-örökbefogadás
Ha a párnak nemcsak donor petesejtre, hanem donor spermára is szüksége van a sikeres várandóssághoz, az idegen petesejtet donor spermiumokkal termékenyítik meg, és ezt az embriót ültetik be.
A köznyelvben embrió-örökbefogadásként is emlegetett eljárás másik formája, hogy a pár olyan embriót kap, amely mások lombik-programjánál jött létre.
A lefagyasztott, de be nem ültetett embriók sorsáról ugyanis a szülőknek nyilatkozniuk kell.
„Petesejt- vagy embrió-donáció esetén a pár ugyanúgy átélheti a várandósságot és a szülést, mint akkor, ha az eljárást saját sejtekkel végeznék.
A kisbaba gondozott várandósságból születik, és számos olyan epigenetikus hatás éri, amelynek hatására elvesztheti a jelentőségét az, hogy genetikailag más szülőktől származik” - magyarázza dr.
Imre Ruben.