Körösszegapáti egy gazdag történelmi múlttal rendelkező település, amelynek sorsa szorosan összefonódott a Körösszegi uradalommal és a Csáky családdal. A védőnői szolgálat léte és működése szervesen illeszkedik a község életébe, hozzájárulva a lakosság egészségének és jólétének megőrzéséhez.
A Védőnői Szolgálat elérése
Ahhoz, hogy megadhassuk az Ön védőnőjének elérhetőségét, kérjük, válassza ki címét a legördülő menüből. Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.
Körösszegapáti története - A kezdetektől napjainkig
Az alapítás és a középkor
A honfoglalás után a vidéket a Borsa és a Vata nemzetség népesítette be. Az erdővel borított tájat a letelepedettek nem vették teljesen birtokba. A lakott területek a királyi család magánbirtokai lettek. Az Apáti nevet az egykori tordai apátságról nyerte, a Körösszeg előnevet az uradalom várától kapta. Első írásos említése 1214-ből való (Váradi Regestrumban), amikor a váradi tüzespróbára ítéltek között apáti lakos is szerepelt. 1221-ben, a Váradi Regestrum Apathi, Apathy néven, tordai birtokként említette a községet. A település fejlődését a tatárok betörése szakította meg. Kadán hadai elpusztították a községet. IV. Béla a pusztulás után pásztorkodó kunokat telepített a vidékre. A tatárdúlás után a Borsa nemzetséghez tartozó Tamásfiak seregei feldúlták a község területét. Az Árpád-ház kihalása után Kopasz bán hadai felégették a területet. A XIV. századtól a Csákyak birtokolták Apátit kisebb-nagyobb megszakításokkal, a Körösszegi uradalom részeként egészen a XIX. század végéig, mások szerint a XX. századig. 1396-ban biztosan Körösszeghez tartozott Apáti.
Török hódoltság és a reformáció
1471-ben a törökök sikertelenül ostromolták Váradot. Ali szendrői bég martalócai végigdúlták a községet. I. Mátyás király halála után az adóterhek emelkedése miatt tiltakozó apáti jobbágyok csatlakoztak a Dózsa-féle parasztfelkeléshez. Részt vettek abban a csatában, ahol a jobbágyhad elfoglalta Körösszeg várát. A község lakói a XVI. század elején katonáskodás fejében adómentességet élveztek. A reformáció tanai hamar meggyökereztek a községben. Lampe szerint a Körösszegapáti Református Egyházközség történetét 1567-től számíthatjuk. 1552-ben a megyei összeírás 6 portát mutatott a Csáky-család birtokában. Gyula várának elfoglalása után Körösszegapátiban többször megfordultak az élelmet szerző janicsárok. A támadások miatt egyre több lett az elhagyott porta. 1660-ban a török-tatár seregek elfoglalták Váradot, és egyidőben a falut is feldúlták. A XVI. század végén és a XVII. század elején többször ismétlődő török támadások pusztításai a körösszegi uradalmat elnéptelenítették. A török Várad elfoglalása után a község szabadosaitól 15 magyar forint adót, és terméstizedet követelt.
Dózsa-féle parasztháború
Újratelepítés és demográfiai változások
A XVII. század második felében ismét kicserélődhetett Apáti lakossága, mert az 1692-es összeírás nevei eltérő az 1635 és 1641-ben feljegyzettekétől. Az öt lakost szabadosként (libertinus) írták össze, ami azt jelentette, hogy a földesúr Apáti lakosságát mentesítette a jobbágyterhektől fegyveres szolgálat ellenében. A háborús idők elmúltával megszűnt a község szabados állapota, a későbbi összeírásokban, mint jobbágyok szerepeltek a lakosok. A császári seregek 1691-ben foglalták vissza Váradot. 1693-94 között az ellenség többször portyázott a vármegye területén. A török kiűzése után a Habsburg császár zsoldosai sarcolták a megmaradt lakosságot. 1710-ben és 1738-1739-ben pestis járvány tizedelte meg a községet. A lakosság pótlására a Csáky-család a belényesi hegyekből román lakosságot telepített a községbe. Az ortodox egyház feljegyzése szerint 1740-ben alapították az egyházközséget. Az adóösszeírások is adnak számunkra némi támpontot. A román lakosság első említése 1743-ból való. Ebben az évben már egyértelműen be lehet azonosítani a román hangzású neveket.
XIX. és XX. század
1801-ben Apáti István grófnak jutott, ki a Keresztszegi, Két Tóti, Körmösdi, Boldogasszonytelki birtokokból alakult uradalom főhelyévé tette. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt többen csatlakoztak a honvédek seregéhez. Az egyházi anyakönyvek szerint a lakosság döntő része földművelő volt, de voltak nagy számú szolgálók, cselédek és napszámosok. Az aratás megkezdésekor ünnepi istentiszteletet tartottak a templomban, a befejezést követő vasárnap pedig úrvacsorát osztottak. 1850-ben árvíz volt és összerombolta a házakat. Az árvíz védekezése ellen a templomokat a legmagasabb pontra építették és köréje a házakat. 1859-ben számos gyújtogatás volt. 1863-ban, a korcsmában pálinkázó román, részeg kanászok egy magyar legényt halálra szurkáltak. A községben, 1901-ben 1639 fő, házainak száma 275 volt. A faluhoz tartozott Körmösd és Herkán puszták. 1938-ban Nagyközség a Biharkeresztesi Járásban. Hozzátartozó terület: Belectanya és Körmösdpuszta, 456 lakossal. A lakosok száma: 2138 fő, 1448 magyar, 3 német, 687 román nemzetiségű. A vallás tekintetében: 31 római katolikus, 10 görög katolikus, 1221 református, 14 evangélikus, 833 görög keleti, 24 izraelita, és 1 egyéb. Lakóház: 451.
Az alábbi táblázat Körösszegapáti népességi adatait mutatja be 1938-ból:
| Adat | Érték |
|---|---|
| Lakosság száma | 2138 fő |
| Magyar nemzetiségű | 1448 fő |
| Román nemzetiségű | 687 fő |
| Német nemzetiségű | 3 fő |
| Római katolikus | 31 fő |
| Görög katolikus | 10 fő |
| Református | 1221 fő |
| Evangélikus | 14 fő |
| Görög keleti | 833 fő |
| Izraelita | 24 fő |
| Lakóházak száma | 451 |
Oktatás és egyházi élet
A községben volt 2 állami, 1 református, 1 görög keleti elemi, 1 állami általános továbbképző, 1 községi gazdasági továbbképző iskola. Népes története van az oktatásnak, közöttük is a református iskolának, amelynek történetét 1776-tól követhetjük. 1841-ben felépítették a ma is álló 1. számú református iskola épületét, 1914-ben pedig a 2. számú református iskolát. Az évszázadok folyamán az egyház kivette részét az oktatásból. 1948-ban a kommunista hatalom államosította az egyházi iskolákat, ezzel az évszázados oktatási hagyomány a faluban megszűnt, amelynek sebei ma sem gyógyultak be. Az I. és a II. világháború ideje alatt számos körösszegapáti halt hősi halált a hazáért. Hősiességüket a templomkertben emlékmű őrzi.
A jelenlegi helyzet és kihívások
1944-ben a községbe is megérkezett a háború. A háború után az évszázados fejlődés megszakadt, és a falu lassan kiürült. 1949-ben megalapították az első termelőszövetkezetet, majd utána a többit. Az 1960-as évektől már biztosan ki lehet mutatni a község fogyását. A fiatalok Budapestre és környékére költöztek, a jobb megélhetés reményében. Az 1990-es rendszerváltás (módszerváltás) újabb csapást hozott a községre. A termelőszövetkezet csődben volt. Elmaradt az ipar a környékről. Ezek együttes hatása tovább csökkentette a község lakosságát. Mára óvodai és iskolai létszámproblémák vannak. Kevés gyermek születik, mert nincs fiatalság. A község elöregedett. A jövő bizonytalan. Felmérhetetlen kár keletkezett az elmúlt 60 évben. A török vészt átvészelte a község és a nulláról tudott indulni és építkezni, de ma nincs mivel. Nincs elegendő családi gazdaság. A községben, 2006-ban 1054 lakos van. A lakások száma 450, ebből 50 ház lakó nélküli. Külterület: Belec, Bereczkitanya, Erdőköredűlő, Herkány, Homokhátdűlő. A községnek van önálló polgármesteri hivatala, iskolája, óvodája, orvosi rendelője.
tags: #korosszegapati #vedonoi #szolgalat