A várandósság vége izgalmas és sokszor kiszámíthatatlan időszak. Az egészségügyi szakemberek törekednek a szülés várható időpontjának pontos meghatározására, ám a természetnek saját tervei vannak. Ebben a cikkben részletesen foglalkozunk a terminustúllépés, a túlhordás és a koraszülés fogalmaival, azok kockázataival, valamint a korszerű orvosi gyakorlattal.
A Terhességi Kor Meghatározása és a Terminus
A terhesség megállapítása után az utolsó menstruáció első napja alapján meghatározzuk a várható szülés időpontját, amit terminusnak nevezünk. Ezt a Naegele-módszerrel számítjuk ki: utolsó vérzés első napja + 7 nap + 9 hónap. Fontos tudni, hogy a terminus napján mindössze a születések 10%-a történik meg. Az újszülöttek körülbelül 40%-a lépi túl a terminust, és csak 3-5%-uk jut el a valódi túlhordás időszakáig. A terhességi kor pontos meghatározása alapvető fontosságú a terminus túllépés vagy túlhordás megállapításához. A számítást pontosíthatják ultrahangvizsgálatok, különösen az első trimeszterben végzett ülőmagasság (CRL) és a második trimeszter elején végzett koponyaátmérő (BPD, OFD) mérések. Ezek a mérések csökkentik a téves terminusmeghatározás arányát, így a túlhordás gyakorisága mintegy 30%-kal csökkenthető. A Naegele-módszerhez képest 2-3 hetes eltérés indokolja a terminus módosítását az ultrahanggal történt kormeghatározás alapján.
Terminustúllépés és Túlhordás: Fogalmak és Különbségek
Terminustúllépésről akkor beszélünk, ha a terhesség kora meghaladja az utolsó havi vérzés első napjától számított 280 napot (tehát a betöltött 40 hetet). Túlhordásról pedig akkor van szó, ha a terhesség kora az utolsó rendes havi vérzés első napjától számítva eléri vagy meghaladja a 294 napot (tehát a betöltött 42 hetet), illetve a terhesség legalább 14 nappal túllépi a szülés legmegbízhatóbb becslés alapján számított várható időpontját.
A terminustúllépés a betöltött 40. hét utáni egy hetet jelenti, míg túlhordásról a betöltött 42. hét után beszélhetünk. A túlhordás oka sokszor egyszerűen a terminus hibás számítása, például rendszertelen menstruációs ciklus, fogamzásgátlót szedő nők vagy szoptató anyák esetében. Azonban pontos számítás mellett is a legtöbbször ismeretlen marad.
A Koraszülés Jelentése és Kockázatai
Koraszülésnek nevezzük a terhesség 24. és 36. hete között lezajló szüléseket. A fejlett országokban 5-10% a gyakoriságuk, Magyarországon ez az arány évek óta 8% körül mozog. A szülés megindulásának oka, legyen az koraszülés vagy a terminus közelében meginduló, érett szülés, a mai napig nem tisztázott teljes mértékben. Számos rizikófaktort ismerünk, amelyek a koraszülés veszélyét emelhetik.
A koraszülöttek túlélési esélye a születési súllyal arányosan változik. A 37. hét előtt világra jött babák számítanak koraszülöttnek. A 22-27. héten születettek az extrém koraszülött kategóriába tartoznak, a 28-31. héten érkezők alacsony gesztációs korúnak, míg a 32-36. héten születettek érett koraszülötteknek számítanak. A koraszülöttek ellátását speciális helyeken, úgynevezett PIC/NIC (perinatális/neonatális intenzív centrum) osztályokon végzik. Ezek a központok kellő felszereltséggel rendelkeznek a koraszülöttek optimális ellátására.
A Túlhordás Lehetséges Okai és Szövődményei
Túlhordásra hajlamosíthatnak az alábbiak: első terhesség, idősebb anyai kor, korábbi túlhordott terhesség, fiúmagzat, elhízott várandós (30 feletti BMI), ritkán méhlepény- vagy magzati problémák. Látszólagos túlhordásról akkor beszélünk, ha rosszul állapították meg a szülés várható időpontját, például rendszertelen menstruációs ciklus vagy a menstruáció első napjának pontatlan meghatározása miatt.
A túlhordás során a legnagyobb veszély az elöregedő méhlepényben rejlik, amely így nem tudja a magzatot kellő mennyiségű oxigénnel és tápanyaggal ellátni. Problémát jelenthet a magzat túl nagy méretűre növekedése, amely megnehezítheti a szülés természetes lefolyását. A magzatvíz mennyisége csökkenhet, ami a köldökzsinór összenyomódásához és a magzati oxigénellátottság veszélyeztetéséhez vezethet. Nőhet a császármetszés, műszeres szülésbefejezés valószínűsége. Ha a magzat méhen belüli állapota nem megfelelő, magzati székletet üríthet a magzatvízbe (mekónium), amit félrenyelhet, és ez tüdőgyulladást okozhat. A méhen belüli elhalás kockázata is fokozódik.
Orvosi Ellenőrzés és Beavatkozások a Túlhordás Esetén
A 40. hét után a magzatot fokozottan ellenőrzik CTG-vizsgálattal (magzati szívhang monitor) és ultrahanggal. A 41. héttől kezdve a napi rendszerességű CTG-vizsgálat javasolt. Kétnaponta szükség van a lepény szerkezeti változásainak (öregedésének, meszesedésének), a magzatvíz mennyiségének vizsgálatára ultrahanggal, valamint a köldökartériák keringésének meghatározására Doppler flowmetriával. A betöltött 41. héttől terheléses vizsgálatokat (oxitocin terheléses tesztet - OTT) is javasolnak, melyeket kórházi körülmények között kell elvégezni.
A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium a magzati és újszülöttkori halálozási mutatók 40. hét utáni emelkedésére tekintettel, a 41. terhességi hét betöltésekor szülésindítást javasol. Amennyiben ez nem jár eredménnyel vagy a méhszáj állapota kedvezőtlen, legkésőbb a 42. hét betöltéséig engedhető meg várakozás, amennyiben a magzat méhen belüli állapota ezt megengedi. Várakozó álláspont esetén a 41. hét után a magzat állapotának rendszeres ellenőrzése javasolt.
A Szülésindítás Folyamata
Ha a szülés nem indul meg a 42. hétig, szülésindítás javasolt a fent leírt szövődmények minimalizálása érdekében. A szülésindításnál többféle módszer és eszköz használatos. Első lépésben általában a méhszáj tágulását serkentő gyógyszereket vagy mechanikus (ballonos) tágítást alkalmaznak. Ezt követően, megfelelő státusz esetén, burokrepesztés történik, és a méhösszehúzódásokat oxitocinos infúzióval váltják ki. A szülésindítás folyamatos és fokozott szakorvosi felügyeletet igényel, és általában lassabb ütemű, mint egy természetes úton beindult szülés. Amennyiben a vajúdás nem halad, vagy rendkívül elhúzódóvá válik, esetleg más szövődmény észlelhető (például rendellenes magzati szívhang, kóros hüvelyi vérzés), császármetszés végzése válhat szükségessé.
A Koraszülés Megelőzése és Kezelése
A fenyegető koraszülés felismerésével, megfelelő kezelésével, a rizikófaktorok lehetőség szerinti kiküszöbölésével jelentősen csökkenthető a koraszülések száma. Az ismételt koraszülés előfordulási gyakorisága 15-30%. A második-harmadik trimeszteri progeszteron terápia megközelítőleg 30%-kal csökkenti az ismételt koraszülés veszélyét. A méhnyak ultrahangos mérése, ezáltal annak megrövidülésének detektálása szintén javasolható. Kifejezett rövidülés esetén a progeszteron kezelésen túl a méhnyak összevarrása, a cerclage műtét is szóba jön.
A fertőzések, leginkább a méhet és a terhességi szöveteket érintő fertőzések (choriaomnionitis) egyértelmű kapcsolatban állnak a koraszülésekkel. A hüvelyi fertőzések is szerepet játszhatnak a koraszülések kialakulásában. Az ágynyugalom nem csökkenti a koraszülés kockázatát, sőt, a fokozott trombóziskockázat miatt kifejezetten ellenjavallt. A szex nem növeli a koraszülés kockázatát.
Koraszülés, okok, jelek és tünetek, diagnózis és kezelés.
A Túlhordott Újszülött Jellemzői
Ritkán és utólag kiderülhet, hogy nem igazi túlhordásról volt szó, hanem bizonytalan fogantatási időpont miatt a terminus elszámolása állt a háttérben. Az újszülött megszületése után bizonyos jelekből azonban következtetni lehet a valódi túlhordásra. Ilyenek lehetnek a hiányzó magzatmáz, a száraz, hámló, felázott bőr (ú.n. „mosónő kéz”). Bizonyos esetekben megkevesbedik az újszülött bőre alatt a zsírszövet, ami öreges arckifejezést kölcsönöz a babának.
tags: #koraszules #erett #szules #tulhordas