A várandósság egy csodálatos időszak, amely során a női test számos átalakuláson megy keresztül, hogy tápláló környezetet biztosítson a fejlődő magzat számára. Ezek a változások nem csupán a reproduktív szerveket érintik, hanem az egész szervezetet áthatják. A test felkészülése az új életre már a fogantatás pillanatától elkezdődik, hormonális változásokkal és fiziológiai átalakulásokkal.
A korai terhesség leggyakoribb és legismertebb jelei közé tartozik a menstruáció elmaradása. Azonban sok nő tapasztalhat enyhe vérzést az első trimeszterben, ami az embrió beágyazódásának jele, és nem tévesztendő össze a menstruációval. A hormonális változások, különösen a megnövekedett ösztrogén és progeszteron szint, jelentős hatással vannak a női testre.
A korai terhesség leggyakoribb tünetei
A terhesség felismerésében a kísérő tünetek segítenek. Ezek a jelek nemcsak a várandósság felismerésében játszanak szerepet, hanem védik a fejlődő magzatot és az anya odafigyelését is segítik a megváltozott állapotra. Sokuk teljesen ártalmatlan, míg mások kellemetlenséget okozhatnak.
Hányinger és hányás
A hányinger és hányás a korai terhesség leggyakoribb tünetei közé tartozik. Ezek a tünetek leggyakrabban a reggeli órákban jelentkeznek, de a nap folyamán bármikor előfordulhatnak, sőt egész nap tarthatnak. A "reggeli rosszullétre" inkább a hányinger a jellemző, mely többnyire öklendezés formájában nyilvánul meg, mivel a gyomor üres és kevés gyomornedvet termel.
A hányinger és hányás pontos oka nem ismert, valószínűleg több tényező együttes hatására jön létre: hormonális (humán khoriongonadotropin - hCG), anyagcsere (szénhidrát), és kémiai változások. A vegetatív idegrendszer labilitása, mely az alapvető életfunkciókat szabályozza, szintén kiváltó ok lehet. Pszichés tényezők, mint a félelem, aggodalom, bizonytalanság, vagy a terhesség tudatalatti elutasítása is szerepet játszhatnak.
Ezek a tünetek többnyire az első három hónapban, az első trimeszterben (12-14. hét) fordulnak elő. Van, akinél félidőig tartanak, és ritka esetekben a terhesség végéig is fennmaradhatnak. Az érzés lehet enyhe teltségérzés a gyomortájékon, de lehet súlyos, hullámokban jelentkező és gyakran hányással végződő is.
A koraterhességben gyakran fokozódik a szagokkal szembeni érzékenység, különösen a dohányfüst, kávé, alkohol, zsíros ételek illata iránt. Ez is kiválthatja vagy fokozhatja a hányingert. Emiatt sokszor étvágytalanság jellemző a korai várandósra, és ezzel összefüggésben a testsúly is csökkenhet. Ez azonban elmúlik az első trimeszter végére, és elindul a súlygyarapodás.
Azoknál a nőknél, akiknél gyakori az öklendezés és hányás, a hasi izomzat érzékennyé és fájdalmassá válhat. Ez azonban rövid időn belül elmúlik, ártalmatlan, és a méhben fejlődő magzatra nincs hatással.
Gyomorégés
A gyomorégés nem terhes állapotban is előfordulhat, várandósságban betegségek nélkül is gyakori, a nők kb. 10%-át érinti. Tipikusan az első és a harmadik trimeszter tünete lehet. Az első trimeszterben megjelenő tünet oka, hogy a terhesség alatt termelődő sárgatesthormon (progeszteron) ellazítja a nyelőcső és a gyomor közötti körkörös záróizmot (cardia). Ezáltal a már amúgy is csökkent motilitású gyomor savas tartalma a nyelőcső alsó részébe kerül.
Az égető érzés a mellkas alsó-középső részén lép fel, közvetlenül a szegycsont alatt, és gyakran kevés savanyú folyadék felböfögésével társul. A terhesség utolsó heteiben a megnövekedett méh a gyomrot az eredeti helyéről elmozdítja, ezáltal a visszaáramlást fokozza. Amikor az alsó bordákra kifejezett súly nehezedik, a gyomorégés kifejezetten kellemetlen lehet.
Fokozott nyálelválasztás (Ptyalismus)
Ritkán a terhesség "bejelentő" tünete lehet a fokozott nyálelválasztás. Ilyenkor a szövetek lazábbá válnak, vérbőségük növekszik, a nyálka és más váladékok termelődése is fokozódik. A nyálmirigyek nagy mennyiségű váladékot juttatnak a szájüregbe, melyet a várandós nő képtelen lenyelni. Kellemetlen ízérzéssel is együtt járhat. Egy egészséges ember naponta kb. másfél liter nyálat termel, melyet "gondolkodás nélkül" lenyel.
A várandósság egyik legkorábbi tünete, a középső trimeszterben általában csökken, majd az utolsó harmadban ismét erőteljesebbé válik.
Gyakori vizelési inger
Az utolsó hetekben a magzati koponya kezd a medence bemenetére illeszkedni. Ez izgatja a hólyagot, és sűrűbbé teszi a vizeletürítést. Néha vizelettartási képtelenség is felléphet, amikor néhány csepp vizelet akaratlanul távozik a hólyagból. Ez gyakran erőteljes magzatmozgáskor vagy tüsszentéskor, köhögéskor fordulhat elő.
A test más rendszereinek változásai
A várandósság során nem csak az emésztőrendszer és a húgyutak érintettek, hanem a keringési- és légzőrendszer, valamint az izomzat és a bőr is átalakul.
Székrekedés
A várandósságra jellemző "ellazulás", mely a sárgatesthormon hatására jön létre, nemcsak a méh izomzatát érinti a baba megtartása érdekében, hanem az egész szervezetre jellemző állapotot hoz létre. Ennek hatására a bélrendszer is elernyed, és a béltartalom továbbítása lelassul. Ha a széklet hosszabb ideig tartózkodik a bélrendszer aló részében, a vízvisszaszívás következtében keményebbé válhat, kialakul a székrekedés. A helytelen ürítési szokások is szerepet játszhatnak a folyamat rosszabbodásában.
A harmadik trimeszterben az egyre gyorsabban növekvő magzat a beleket eltolja a hasüreg más pontjára, ezzel is nehezítve a normál bélperisztaltikát. Oka lehet még a várandósság alatti vaspótlásra adott készítmények, magnézium hiány (különösen, ha a várandós nő fáradékonyságra és lábikra görcsökre is panaszkodik egyidejűleg), stresszes életmód, szorongás, mely a belek falában lévő simaizmokat összehúzza és ezáltal a továbbítást nehezíti.
Aranyér
Kialakulásában a hormonális hatásokon kívül (sárgatesthormon), családi halmozódás, örökletes tényezők, kötőszöveti gyengeségre való hajlam (fehér bőrű, striákra is hajlamos nők), álló foglalkozás, többedik várandósság és a növekvő magzat is szerepet játszik. A baba a hasüregben az alsó testfélből visszaáramló vénákra gyakorol nyomást. A székrekedés és az ezzel járó erőlködés, a végbél vénáiban való nyomásfokozódás elősegítik az aranyér kialakulását.
A korai aranyér tünete a végbél körüli érzékenység, mely a szorulásos széklet ürítésekor kifejezettebbé válik. A folyamat előrehaladtával viszketés, égő érzés, fájdalom, állandó végbéltáji teltségérzet, majd vérzés is megjelenhet, különösen székletürítéskor. A kitágult vénák először csak székletürítéskor jelennek meg a végbélnyílásban, majd visszahúzódnak, később már véglegesen kitüremkednek. Súlyosabb esetekben kizáródhat, ez erős fájdalommal jár, az aranyér megduzzad, kemény csomó formájában tapintható. Ritkán előfordulhat, hogy vérrög (trombus) alakul ki az aranyérben. Az aranyeres tünetek kialakulása a medencealap gyengeségére hívja fel a figyelmet.
Visszeresség
A vénák feladata, hogy a szívbe visszaszállítsák a vért. Mivel faluk az artériákhoz képest sokkal gyengébb izomzattal rendelkezik, ezért bizonyos szakaszonként páros billentyűk biztosítják a vér visszafolyásának megakadályozását. Ha a vénák kitágulnak, a visszaáramló vér tartós nyomást gyakorol a véna falára, az egy idő után hosszabb, kanyargósabb, vastagabb lesz, a billentyűk működése elégtelenné válik, kialakul a visszeresség.
A vastagabb, felülethez közel futó vénák, kacskaringós tágulatai kellemetlen tüneteket okozhatnak: a láb elnehezedése, teltségérzés, fájdalom. A lábszáron megjelenő "seprűvénák", a bőr alatt lévő kiserek esztétikai problémái, a látványon kívül problémát általában nem okoznak. A szeméremtesten lévő vénák duzzanata égő érzéssel, fájdalommal járhatnak, szülés után többnyire nyomtalanul visszafejlődnek.
Megváltozott hüvelyi folyás
A várandósság egész ideje alatt előfordulhat, ami a hüvely és a méhnyak fokozott vérellátásának a következménye. A hüvelynyálkahártya megvastagszik, a méhnyakban lévő mirigyek is több váladékot termelnek. Nem várandós állapotban normál körülmények között a hüvely savas vegyhatású a Lactobacillusok által termelt tejsav következtében. A várandósság miatti hormonális változás következtében a hüvelyi környezet lúgosabb lesz.
Emiatt könnyebben kialakulhat hüvelyi folyás, ami nyákos, színtelen vagy fehéres színű lehet, és nem társul hozzá semmiféle érzékenység és fájdalom. A várandósság előrehaladtával egyre több lehet a váladék, de sohasem válik kellemetlen szagúvá, és a hüvely nem lesz fájdalmas.
Fáradtság és gyengeség
A fáradtság, gyengeség és bágyadtság a korai időszak élettani tünete. Így érzékelik a nők, hogy a szervezetben történő változásokhoz sok energiára van szükségük. A várandósság első három hónapjában ezek a tünetek kifejezettebbek, és az émelygéssel, hányingerrel együtt a várandós nő egyébként energikus személyiségét megváltoztathatják. A középső trimeszterben a fáradtság általában megszűnik, majd a szülés közeledtével ismét visszatérhet.
Légzési nehézségek
A várandósság vége felé a megnövekedett méh a hasüregi szerveket és a rekeszizmot felfelé - a bordák alá - tolja, és a légző-munkában szerepet játszó rekeszt gátolja a mozgásban. Ez nehezített légzéshez és időnként légszomjhoz vezet. A várandós nő mélyebb légzéssel igyekszik növelni a légzéstérfogatát. Az első babájukat várók körülbelül a 36. hét után megkönnyebbülést érezhetnek, mivel a magzat feje lejjebb kerül a medencében, és ezzel a méh felső része is alább száll. A rekeszre nehezedő nyomás megszűnik, több hely van, és ezzel a légzés is javul.
Ájulásszerű rosszullét
Az alsó testfélből és a hasüregből érkező vénák egy vena cava nevű gyűjtőérbe ömlenek, mely a szívbe vezeti az elhasznált vért. Ez az ér az anya gerincoszlopának jobb oldalán fut felfelé. Mivel a vénák fala kevésbé izmos, mint az artériáké, ezért könnyebben összenyomhatók. Amikor a várandós nő (többnyire a harmadik trimeszterben) a hátán fekszik, és a méh súlya ránehezedik a vena cavara, abban a keringés lassul. Az anya először légszomjat, szédülést, rosszullétet érezhet, és amennyiben nem történik testhelyzet változtatás (legjobb ilyenkor az anyának a bal oldalára fordulni, így a megnövekedett méh súlya lekerül a vénáról), akár el is ájulhat.
Koraterhességben elsősorban hormonális hatásra, valamint a vegetatív idegrendszer átállása miatt fordulhat elő. A várandósság későbbi időszakában a növekvő méh több vért igényel. Amikor a vérnyomás csökken és elér egy bizonyos értéket, akkor az agy vérellátása csökken. Ennek következtében gyengeség, ájulásszerű érzés léphet fel, és néhányan valójában el is ájulnak. Ez szerencsére önmagában sem a magzatra, sem az anyára nem káros. Előfordulhat, hogy a nő az ájuláskor leesik a földre, és ez sérülést okozhat. Ezért, ha a várandós azt érzi, hogy el fog ájulni, feküdjön le és lélegezzen mélyen.
Derékfájás
A sárgatest hormon a szervezet más részeihez hasonlóan az izületekben, ínakban és szalagokban is fellazulást okoz. Ez a medence-övet összetartó izületekben és a gerincoszlopot összetartó szalagokban is megjelenik. A várandósság alatt kialakuló helytelen testtartás (a lumbosacrális görbület fokozódik), súlynövekedés, erős fizikai igénybevétel, a nem megfelelő lábbeli, komoly megterhelés a gerincoszlop és a gerincoszlop közötti izületi összeköttetésekre.
A szalagok fellazulása az izületeket mozgékonyabbá teszik, és a megterhelés kellemetlen fájdalomérzetet okozhat. A valódi klasszikus várandósság alatti derékfájás a csípőcsont és keresztcsont izületi összeköttetésben (sacroiliacalis izület) jön létre. A fájdalom a középvonaltól kb. 3 cm-re jelentkezik, és a farpofába sugárzik ki, forgómozgásra erősödik. Emiatt sokszor az ágyban való megfordulás is nehezére eshet a nőnek. A hasfali izomzat megfeszülése miatt (a magzat "nekifekszik" a hasfalnak a medence előredőlése következtében) a súly a hát izomzatára nehezedik.
A várandósság vége felé a szervezetben termelődő relaxin hormon hatására az egyébként szorosan tartó izületek (keresztcsont-csípőcsont közötti izületek, valamint a két szeméremcsont találkozásánál lévő izület) elkezdenek fellazulni. A magzati koponya az utolsó hetekben beilleszkedik a medence bemenetébe, ezáltal idegeket nyomhat. Az ágyékban érezhető fájdalom kisugárzik a comb elülső-belső részébe és kisugározhat egészen a térdig.
Hasfali izomzat megnyúlása és fájdalma
A méh növekedésével a hasfal kezd előre domborodni. Ez általában a 16-20. hét körül kezd megjelenni, ilyenkor kezd a hasfali izomzat megnyúlni. A haskörfogat növekszik, és a várandósság végén elérheti a 100 cm-t. Az izomzat feszülése okozta kellemetlen érzés a szeméremcsont felett a 20. hét körül jelentkezhet, és átlagosan 3-4 hétig tarthat. Jellemző az esti órákban, fizikai munkavégzést követően, jelezve azt, hogy több pihenésre van szükség. A helytelen testtartás fokozhatja a túlfeszülését.
A hasfal izomzata a szülést követő hetekben-hónapokban képes tökéletesen visszanyerni eredeti tónusát, amennyiben a várandósság alatt nem nyúlt ki túlzott mértékben. A várandósság előrehaladtával és a hasfal feszülésével együtt előfordul, hogy a köldök kisimul, majd kifelé fordul. Néha ez érzékenységgel, fájdalommal párosul, mivel a ruha folyamatosan dörzsöli, irritálja.
Fejfájás
A várandósság alatt - csakúgy, mint anélkül - bármikor előfordulhat. Koraterhességben gyakran társul hányingerhez. Azok a nők, akiknek rendszeresen szokott migrénes fejfájásuk lenni, általában javulásról számolnak be a várandósságuk alatt.
Pigmentáció változásai
A várandósság alatt a festéklerakódás, pigmentáció fokozódik. Ez a bőrben lévő festékképződésért felelős sejteknek (melanocyták) a fokozott működése miatt történik. Jellemző területek a mellbimbó és bimbóudvar területe, a hasfal középső vonalában megjelenő sötét vonal (linea fusca vagy nigra), a festékes anyajegyek, szeplők megjelenése, és/vagy színük erősödése, az arcon a májfoltok (cloasma gravidarum) és az ajkak körül sötét csík megjelenése, valamint a már meglévő hegek sötétedése. A festékképződés egyénenként változik, bár kifejezettebb a sötét szőrzetű és bőrű nőknél.
Terhességi csíkok (Striák)
A bőr feszülése, a gyors és nagyfokú hízás, az egyénre jellemző kötőszöveti gyengeség esetén a bőr "megrepedezik" és kialakulnak a terhességi csíkok. Tipikusan a hasfal két oldalán, a csípőn, a farpofákon, a combokon és a melleken a leggyakoribb a megjelenésük, de előfordulhatnak a karokon is. Megjelenésükkor sötét-lilás csíkok lehetnek, amelyek sokszor viszketnek is a feszülés miatt. Színük az áttűnő hajszálerek miatt ilyen.
Lábszárgörcsök
A várandósság alatt a legjellemzőbb a lábikragörcs. Főleg a harmadik trimeszterben jelennek meg és sokszor az éjszakai nyugalmában zavarják meg a várandós nőt, aki kemény csomót tapint a görcs helyén, és éles fájdalmat érezhet. Legjellemzőbb a vádliban és a comb hátsó felén. Oka lehet a vér kalcium és/vagy magnézium szintjének csökkenése, az alsó végtag keringésének romlása.
Kerek méhszalag fájdalom
A méhet a medencében szalagok függesztik fel, tartják a megfelelő pozícióban. Az úgynevezett kerek méhszalagok a méh felső-külső részéből indulnak és lefelé haladva kétoldalt az ágyékban végződnek. A várandósság 16-20. hete között szokott jelentkezni a feszüléssel kapcsolatos kellemetlen érzés, előfordulhat azonban, hogy csak a 28. és a 32. hét között, majd spontán megszűnik. Húzó, szúró jellegű fájdalom, amely a méh valamelyik oldalán érezhető. Néha izomlázhoz vagy izomránduláshoz hasonló érzést okoznak.
A szív- és érrendszeri változások
A terhesség során kialakuló változások kihívást jelentenek a várandós szíve számára: egyrészt olyan hormonális és anyagcsere-változásokra kerül sor, amelyek befolyásolhatják a szívműködést is, másrészt a magzat számára is biztosítani kell a vérkeringést.
A perctérfogat, tehát a szív által percenként továbbított vér mennyisége a 28. hétig nő. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy nő a pulzustérfogat (az egy szívdobbanás alatt kilökött vér mennyisége), másrészt a pulzus is emelkedik (akár 100/perc is lehet nyugalomban a terhesség végén). A megnövekedett perctérfogat a méh és a magzat vérellátását fedezi. Az emésztőrendszer és a vázizmok vérátáramlása csökken.
A terhesség első felében a szisztolés és a diasztolés vérnyomásértékek csökkennek, majd újra elkezdenek emelkedni a terhesség előtti szintig. Az alsó végtagokban a vénás nyomás nő, ennek következményeként visszeresség és ödéma alakulhat ki. A terhes méh háton fekvő helyzetben összenyomhatja az alsó üres visszeret, ami hirtelen vérnyomáseséssel, ájulással, a magzati szívverés lassulásával járhat. Ezt vena cava inferior szindrómának nevezzük, és oldalra fektetéssel szűnik meg.
Terhesség során a szív megnagyobbodhat, mivel akár 30-50%-kal keményebben dolgozik, mint terhesség előtt. A vérkeringés fokozott terhelése miatt telt nyaki vénák és szívzörejek jelenhetnek meg.
Terhesség és a szív- és érrendszer
A légzőrendszeri változások
A terhesség hatására nő a mellkas átmérője és körfogata, a légzési térfogat akár 40%-kal is nőhet. Ezzel párhuzamosan nő a légzésszám is. A rekeszizom feljebb kerül. A felső légutak nyálkahártyája megduzzadhat, ami orrduguláshoz vezethet.
Összefoglaló
A várandósság időszaka alatt kialakuló változások nem csak az emlőket és a méhet érintik. Valójában az egész test átalakul, hogy megfelelő környezetet, elegendő tápanyagot és oxigént biztosítson a fejlődő magzatnak. A korai terhesség jelei sokrétűek lehetnek, és bár néha kellemetlenek, a legtöbb esetben természetes velejárói a várandósságnak.