A korai kommunikáció jelentősége a csecsemőknél

A csecsemő számára mindennél fontosabb az egyre mélyebb érzelmi kötődés kialakulása szüleivel. Ez a gyermeknevelés egyik alappillére is, amely a szülők számára is rendkívül fontos. A csecsemők nem tudnak születéskor beszélni, ezért a kommunikáció ilyenkor rendkívül egyszerű; a legfőbb kifejező eszköz a sírás. A sírás különösen hatékony kommunikációs eszköz, hiszen az édesanyában erős ösztönt aktivál a sírás hangja, hogy kielégítse gyermeke szükségleteit. Ez egy fantasztikus túlélési ösztön, de idővel a kisbaba kommunikációja többoldalúvá válik, nem csupán a segítségkérésre fog szolgálni!

Az újszülöttek ugyancsak kiváló figyelők és hallgatók, imádják a szüleik hangját és arcát. A kisbabád már a méhben meghallva a hangokat elkezdi megismerni a kommunikáció időigényes folyamatát. Ez nagyjából a terhesség 20. hetében kezdődik el. Elkezdi felismerni és hallgatni a hangod, illetve a környezetedben lévőéket.

Régen azt gondolták, hogy igazi párbeszédről a baba 18-24 hónapos korától beszélhetünk, amikor már képes rövid mondatokat mondani. Most viszont kiderült, hogy a dialógus sokkal korábban megvalósul, mint ahogyan korábban hittük. A párbeszéd csírája már a méhben, az utolsó trimeszterben megfigyelhető. Amikor az anya érzi, hogy a magzat megmozdul, gyakran beszél a pocaklakóhoz, és amikor az meghallja anyja hangját, gyakran megáll egy pillanatra és csak azután kezd újra mozogni, amire az anya a ‘beszélgetés’ folytatásával reagál. Az ilyen mini párbeszédek gyakran akkor alakulnak ki, a mikor az anyuka éppen pihen és jobban érzi a magzat mozgását.

A szülők az újszülöttel születése első pillanattól párbeszédet kezdeményeznek; ez ösztönös reakció, nem is tudnának másként tenni. Úgy beszélgetnek a csecsemőhöz, mintha az mindent értene: "Jó reggelt, bogaram, hogy vagy ma?” mondják szinte énekelve, hogy felkeltsék a baba figyelmét. És erre nemsokára a baba egy lábrúgással válaszol. Aztán a szülő önkéntelenül kivárja a baba reakcióját, mivel ‘ő következik’ ebben a még csírájában lévő, nyelv-előtti beszélgetésben.

A sírás mint a kommunikáció egyik formája

A kisbaba természetesen a beszéd képességének elsajátítása előtt is számos módon ki tudja fejezni szándékait és érzéseit. A csecsemő a sírással jelzi, hogy éhes, fáj valamije, ki kell cserélni a pelusát, vagy egyszerűen csak társaságra vágyik. A szülő fontos feladata, hogy megértse a sírás jelentését. Érdekes, hogy az első hónapokban egyre inkább megtanulunk különbséget tenni a különböző sírások között: az anyukák felismerik, hogy melyik sírásnak mi a jelentése. Ne felejtsük el, hogy a csecsemővel való kommunikáció kétirányú folyamat, azaz minél pontosabban reagálunk a baba sírásaira, annál jobban megerősítjük benne az adott sírásfajta jelentését. Így jön létre fokozatosan az érzelmi kötődés. Mindez a szülői lét fontos vetülete. Később, tipegő korban a gyermek persze a síráson kívül más eszközökkel is kifejezi negatív érzelmeit, például az asztalra csapással vagy a lábával való dobbantással.

A sírás nagyon erős kommunikációs kapcsolatot hoz létre a baba és édesanyja között, azonnali cselekvésre ösztönözve gondozóját. A szoptatós anyák tejelválasztása beindul csecsemősírás hatására. Háromféle sírás különböztethető meg az újszülötteknél: a születéskori sírás, a fájdalom kiváltotta sírás (pl. tűszúrás), és az éhes baba sírása. A csecsemőt gondozó felnőttek kis idő elteltével különbséget tudnak tenni a sírásfajták között, és fokozatosan megtanulják, hogy melyik fajta sírásra, hogyan reagáljanak. A sírás csillapítására a vállra vett helyzet a leghatékonyabb, mert ilyenkor a gyermek érzi az anya szívdobogását, és ez megnyugtatóan hat rá, mivel annak ritmusa ismerős számára a magzati életből. A síró csecsemőt megnyugtatja a halk énekhang, a ringatás, a paskolás, az ölelés, a simogatás és a bepólyázás. Ezek a módszerek azért hatékonyak, mert állandó vagy ritmikus ingerlést nyújtanak.

A mosolygás és a grimasz mint a kommunikáció formái

A baba eszköztárában a mosolygás és a grimasz is képes szülei kommunikációs magatartására hatást gyakorolni. Tulajdonképpen a csecsemő első ‘mosolya’ is csak egy grimasz, de a szülők olyan eksztatikusan reagálnak rá, azt gondolva, hogy egyet mosolygott a baba, hogy ők maguk is mosolyognak. Ezt látva a csecsemő rájön, hogy ezzel a grimasszal nagyon pozitív érzéseket képes kiváltani a környezetében, ezért megpróbálja megismételni a ‘mosolyt’. Így alakul ki egy kellemes interakció... Egyesek szerint a babák álmukban is gyakorolják e grimaszokat. Te láttad már, amikor éjszaka bementél a kisbabádhoz, hogy álmában mosolyog és grimaszokat vág?

Egy-kéthónapos kor környékén megjelenik az úgynevezett társasági vagy szociális mosoly. A gyermek mosollyal válaszol, mellyel kommunikációt kezdeményez vagy tart fenn, illetve az anyai odafordulást idézi elő. Az öthónapos csecsemő eseteében már előfordulhat, hogy képes torokból nevetni, kuncogó hangokat képezni. Minden esetben elmondható, hogy a nyelvi megértés előbb funkcionál, mint a produkció. A jelenség hosszú ideig fennáll.

A csecsemőkkel folytatott korai kommunikáció

Az első hetekben és hónapokban a csecsemőnek a sírás az egyetlen lehetősége arra, hogy környezetével észrevetesse magát, s igényeit jelezze. A gyermek és a szülő nyelvi kapcsolatban vannak egymással. A csecsemő természetesen még nem érti a szavak tartalmi jelentését, de a szülő hanghordozását felfogja. A gyermek már a 10-12. héttől gyakorolja a beszédszerveinek mozgékonyságát, játékos és akaratlan módon (nyelv, ajak, szájpadlás, állkapocs), vagyis gügyög, gőgicsél.

A gügyögés hangjai és a sírás fejlődése párhuzamosan zajlik. A spontán gőgicsélés egyhónapos kor környékén megjelenhet. Aztán az artikulációs mozgások öröme, az akusztikai élmény, valamint a környezet emberi hangjai azok, amelyek arra ösztönzik a gyermeket, hogy tovább próbálkozzon. A felnőtt szájmozgását figyelemmel kíséri, törekszik utánozni azt, és örömmel ismétli a már ismerős hangokat. A gügyögés jelentősége vitathatatlan a beszéd kialakulásában és fejlődésében, hiszen lehetőséget biztosít a gyermek számára a beszédhangok létrehozásához szükséges mozgások gyakorlására. A gügyögés és gurgulázás segítségével a csecsemő már képes részt venni kezdetleges párbeszédekben, melyekben mások hangjára válaszol a gőgicsélés segítségével. A gügyögés szakasza jellemzi, melyben uralkodóvá válnak az egyre változatosabb szerkezetet mutató, nem sírási hangok. Gazdagodik a mássalhangzószerű hangok képzése, állományuk bővül. Pergetett, csettintő hangok is megjelennek, függetlenül attól, hogy jelen vannak-e az adott nyelv fonémakészletében, vagy sem. A szupraszegmentális elemek nyelvi funkciójának azonosítása egyre biztonságosabb, az arra jellemző kommunikációs helyzethez egyre inkább kötötté válik.

A gügyögés kb. 5-6 hónapos korban kezdődik, amikor a babák próbálnak egyes hangokat ismételgetni. De miért tart mindez olyan sokáig? Az egyik ok az artikulációs készségek fejlődésének nehézségeiben rejlik, mivel a csöppségek csak ezután képesek ajkukat a szavak kimondásához szükséges hangokhoz formázni. A fejlődés kezdeti szakaszában a nagymotoros készségek még fejlettebbek a finommotorikánál, amely a beszéd artikulációjához is nélkülözhetetlen. Több hónapba telik, amíg a csecsemő artikulációs bázisa eléri azt a fokot, hogy képes legyen az őt körülvevő nyelv kiejtésére, legyen az angol, francia, japán, vagy bármi más. Az artikulációs rendszerükben lévő izmok még képlékenyek, majd egyre inkább ahhoz a nyelvhez igazodnak, amelyet hallanak és próbálnak utánozni. A gügyögés tehát az artikulációs rendszer kialakulásában központi szerepet tölt be.

A csecsemők hatékonyan kommunikálnak már az első bűvös szavak kimondása előtt is. Ebben a gesztusoknak jut hatalmas szerep.

A gesztusok szerepe a kommunikációban

A beszéden kívül mindannyian akaratlanul is gesztikulálunk. Ha megfigyelünk néhány beszélgető embert, észrevehetjük, hogy közben milyen sokat gesztikulálnak a kezeikkel. Régen azt gondolták, hogy csak az olaszok gesztikulálnak, de körültekintő tanulmányok kimutatták, hogy az amúgy ‘visszafogott’ britek is sok gesztikulációval beszélnek. Te próbáltál már gesztikulálás nélkül beszélni? Ha megpróbálnád, azt tapasztalnád, hogy nehezebben menne a beszéd, pont azért, mert a gesztikulálás természetes kiegészítője a beszédnek. Amennyire a gesztikulálás természetes a felnőttek között, a szülők és gyermekek között is épp annyira az.

A gesztusok jellemzően nagyon kifejezőek, vagyis tömören utalnak az általuk hordozott jelentésre. Például, ha azt akarod testbeszéddel kifejezni, hogy ‘enni’, valószínűleg a szádhoz emeled az ujjaidat és az ajkaid mozgatásával imitálnád az evést, annak ellenére, hogy az ‘enni’ szó kiejtése ettől merőben eltér. Vannak ennél sokkal hagyományosabb gesztusok is, mint például az integetés elbúcsúzáskor. A legtöbb kisgyermek a fenti gesztusokat első életéve végén és második életéve első felében használja. Természetesen ezek közül a gesztusok közül sokat a szüleiktől tanulnak el, akik beszéd közben gesztikulálnak.

A mutatás mint az egyik legfontosabb korai kommunikációs gesztus

Amikor a kisbabák 9-12 hónapos kor között megtanulnak mutatni, végre lehetőségük adódik megmutatni a világnak, mit is tartanak fontosnak és érdekesnek. Ez egy univerzálisan hatékony módszer a kommunikálásra. Az ember az egyetlen élőlény, amely képes mutatni, illetve szemmel ténylegesen meglátni, amit a másik mutat. A kisbabák nem rögtön értik ezt meg, de hamarosan megtanulnak majd odanézni, ahova te, és felismerni az érzéseid.

A fenti listában szerepelt az a gyakori gesztus, amikor a csecsemő kinyújtott karral és mutatóujjal valamire mutat. Érdekes, hogy a mutatás kifejezetten az emberre jellemző. A csimpánzok, akik az evolúciót tekintve legközelebbi rokonaink, nem mutatnak, és nem használják az ún. csippentő mozdulatot, amikor egy kis tárgyat a hüvelyk- és mutatóujjuk között tartanak. Ha kis méretű tárgyat akarnak felvenni, maximum arra képesek, hogy mutatóujjukat a kezük többi része felé mozdítják el. De senki nem látott még csimpánzt mutatni. Ezzel szemben a mutatás gesztusa nagyon jellemző a kisbabákra. A rendes mutatás rendszerint 9 hónapos korban figyelhető meg, amikor a baba elsajátítja a csippentő mozdulatot. 9 hónapos kora előtt a baba jellemzően ökölbe tett kézzel nyújtja ki a karját, általában azért, mert valamit el akar érni. A pszichológusok ezt a mozdulatot "instrumentális mutatásnak" hívják. Amikor a kinyújtott karhoz kinyújtott mutatóujj is társul, ezt is jelentheti: "nézd, valami érdekes esemény zajlik ott, amire fel szeretném hívni a figyelmedet". Ezt úgy hívjuk, hogy "deklaratív mutatás" és az első életév végén jelenik meg. Igazi mérföldkőnek számít.

A kisgyerekek hamarabb tanulnak meg mutogatni, mint beszélni. Néhány szülő megtanítja gyermekét olyan alapvető jelzésekre, mint a „még többet kérek”, „tej”, vagy „tele vagyok”. Ez rendkívül jól segíthet a frusztrált csecsemőknek. Nem kell azonban kizárólag a gyermeki jelnyelvre korlátozni magatok, kitalálhattok saját jeleket is, ez remek közös szórakozás lehet.

Babajelnyelv

Lehet-e a baba természetes gesztikulálási hajlamát arra használni, hogy hatékonyabbá tegyük a közte és köztünk lévő kommunikációt? Ugyanezt a kérdést vetette fel néhány gyermekpszichológus. Arra voltak kíváncsiak, hogy meg lehet-e a kisbabákat tanítani a kezükkel való manuális kommunikációra akkor, amikor szájuk még nem elég fejlett az orális kommunikációhoz. Más szóval meg akarták tudni, hogy ki lehet-e használni a csecsemők kézügyességét, amelyről úgy tudjuk, hogy a verbális készségek előtt fejlődik ki. Ennek eredményeként jött létre a “babajelnyelv”, amely egy gesztusokon alapuló, a baba és a szülők közötti kommunikációt megkönnyítő jelrendszer.

Mi a babajelnyelv?

Mindenekelőtt fontos tisztáznunk, hogy a babajelnyelv valójában nem nyelv, hanem az orális beszéd szimbólumokból álló kiegészítője. A babajelnyelv kitalált manuális gesztusokból áll, amelyek kifejezőek, mivel erősen kapcsolódnak ahhoz a tárgyhoz vagy eseményhez, amire utalnak. Konkrét példával élve, az "éhes" babajelét úgy mutatjuk, hogy nyelvünkkel az ajkainkat nyalogatjuk és jobb kezünkkel a hasunkat fel-le irányban simogatjuk; az "éhes" jele pedig abból áll, hogy mindkét mutatóujjunkkal felfelé, a kinyitott szemeink fölé mutatunk, majd az ujjainkat leengedjük és szemeinket becsukjuk. Néhány babajel valós jelnyelvből származik - főként azok, amelyek kifejezőek - de míg a valódi jelnyelv a jeleket gyorsan teljes mondatokká fűzi, éppúgy mint a beszélt nyelvek, viszont nem rendelkezik kiforrott nyelvtani komplexitással, hanem különálló szavakat használ, vagy maximum 2-3 szavas kedves kifejezéseket alkot, mint például az “én enni”.

Amit a babajelnyelv nem jelent

A babajelnyelv nem igazi nyelv. Nagyban eltér például a brit jelnyelvtől, amely egy teljes értékű emberi nyelv gazdag szókinccsel és összetett nyelvtannal. Egy valódi jelnyelvvel mindent ki lehet fejezni, mint amit a beszélt nyelvben, még elvont vagy feltételes gondolatokat is. A kezek, az arc és a testhelyzet mind részt vesz a jelnyelvben, de a központi szerepet a kezek térben elfoglalt helyzete játssza. A jelnyelvben még "suttogni" is lehet: az egyik kezet az ölben kis területen mozgatva csökkentjük az egyébként a jelnyelvhez használt tér szokásos területét (amely a jelelő előtti félkör alakú tér). A brit jelnyelv nyelvtana annyira eltér az angol nyelvétől, mint pl. az angol nyelvtan a franciától. A világ minden jelnyelve az azt ‘beszélő’ süket közösség által használt saját szókinccsel és nyelvtannak bír. Összegezve tehát: a babajelnyelv merőben eltér a valódi jelnyelvektől.

Hogyan használjuk a babajelnyelvet?

Fontos tudnunk, hogy a babák csak akkor tudják elsajátítani a szavakat és a babajeleket, ha már megfelelő kognitív képességekkel rendelkeznek, mint például a közös figyelem. Ez azt jelenti, hogy a babának képesnek kell lennie szemkontaktusban maradni szüleivel, követnie a szülő valamely megnevezett vagy jelelt tárgyra irányuló tekintetét, majd felismernie a szülő által az adott dologra vagy eseményre használt szót/babajelet. Az első életévben ezek a készségek lassan fejlődnek. Azok, akik már alkalmazták a babajelnyelvet, azt tapasztalták, hogy míg 6-7 hónapos kortól már bevezethetők a jelek, a leghatékonyabban 11 hónapos kor körül használhatók, amikor a csecsemő már számos hangot képes kimondani és egyértelműen fel tudja hívni mások figyelmét a környezetében lévő tárgyakra.

A babajelnyelv mindig a beszéddel együtt használandó: amikor az anyuka azt mondja: "Álmos vagy?”, közben az “alszik” jelét jeleli. A babajelnyelvet leginkább úgy érdemes felfognunk, mint egyfajta kiterjesztett gesztikulálás. Más szóval, a babajelnyelv egy természetesen előforduló, bár valamelyest korlátozott szimbolikus gesztushasználat. A szülők a babához beszélve természetesen sok gesztust használnak: például az elbúcsúzás, a puszi adás, az ölelés, az elfogyott és hasonló fogalmak kifejezésére. A babajelnyelv tehát ösztönös gesztikulációs hajlamunkra épül.

Hozzájárul-e a babajelnyelv a nyelvi fejlődéshez?

Egyes gyermekpszichológusok szerint azok a babák, akiknek szülei használják a babajelnyelvet első gesztikulált jeleiket három hónappal az első kimondott szavaik előtt képesek megalkotni. Mindazonáltal, a témához kapcsolódó szakirodalmat mélyrehatóan vizsgáló tanulmányban azt olvashatjuk, hogy megfelelő elemzés után kiderült: az első babajelek és az első kimondott szavak körülbelül ugyanakkor jelentek meg. Minden gyermek ugyanúgy sz---

A babajelnyelvről írt tanulmányok azt mutatják, hogy hatalmas eltérések vannak a téren, hogy egy baba használja-e a babajelnyelvet. Az első 5-15 gesztikulációs jellel kapcsolatban kiderült, hogy vannak babák, akik hamar beszélni kezdenek és mégsem mutatnak érdeklődést a babajelek iránt, mások mind a beszéd, mind a babajelnyelvet egyszerre és hatékonyan képesek használni, és megint mások mindkét területen lassúak. Szinte minden gyermek, aki a beszélt nyelvvel és a babajelnyelvvel is találkozik átmegy egy olyan bimodális szakaszon, amikor a kettőt egymás mellett használja. A gyerekek jellemzően bizonyos dolgokra jeleket, másokra szavakat használnak. Az angol “flower” azaz "virág" szót nehéz kiejteni a benne található hangok miatt, azért inkább az ezt kifejező babajelet használják (egy egyszerű, a kéz szagolását mutató gesztus) a nehéz szó kimondása helyett. Más esetekben viszont a kimondott szót részesítik előnyben. A kutatások szerint a babajelnyelv használata 19-26 hónapos korban rohamosan visszaesik, majd teljesen eltűnik a legtöbb baba eszköztárából.

Káros-e a babajelnyelv bevezetése?

Egy bizonyított tudományos eredmény szerint a babajelnyelv nem kifejezetten gyorsítja fel a nyelv elsajátítását, de bizonyosan nem is akadályozza a beszélt nyelv megtanulását. Természetesen a legtöbb anyuka hatékonyan tud kommunikálni kisbabájával babajelnyelv nélkül is, hiszen hamar megtanulja, hogy mit fejeznek ki a különböző sírások. Úgy tűnik, a baba és a szülők már az első hónapokban jól megértik egymást, a beszélt nyelv korlátaival együtt is. Amennyiben a szülők mégis a babajelnyelv használata mellett döntenek, gyakorolniuk kell a jeleket és folyékonyan kell azt ‘beszélniük’ mielőtt a babának megtanítják, mivel csak így válhat a beszélt nyelv természetes kiegészítőjévé. A babajelnyelv nagyon hasznos olyan családokban, ahol már előfordul...

A legjobb módszer az utánzós játékok próbálgatása - nyújtsd ki a nyelved például. Ez nagyon aranyos tud lenni. Csak ülj le a kicsivel, nyújtsd ki a nyelved, és bátorítsd, hogy ő is ezt csinálja. Eltarthat egy darabig, de idővel ráérez majd. A legjobb, amit tehetsz gyermeked kommunikációjának fejlesztésére az, ha sokat kommunikálsz vele! Nem kell mindig szavaknak lennie ezeknek - lehetnek vicces hangok, zenék, nóták, zajok - bármi, amit csak szeretsz. Ha beszélsz hozzá, mindig adj neki egy kis időt, hogy meghallgassa az egészet és válaszolni próbáljon.

Néhány édesanya azt figyelte meg, hogy ha egy adott könyvet vagy zenét hallgat vagy olvas, akkor a kisbaba később rendkívül pozitívan reagál ugyanarra könyvre vagy zenére a születés után.

A dalok remek módszerek lehetnek az új szavak megtanulására, miközben az adott szót éppen fizikailag is elvégezzük. A kisbabád nagyon fogja élvezni, ahogy az öledben ülve hallgathatja, ahogy énekelsz és csinálsz valamit. Így tud részt venni a közös dolgokban, mielőtt megtanulna beszélni és énekelni.

Egyszerűen fogalmazva, egész nap szinapszisokat (idegpályákat) fektet le az agysejtek (neuronok) között. Ezek az idegpályák a tanulás során alakulnak ki, és amikor elkészülnek, a tudás rögzül. Úgy képzelhetjük ezt el, mint amikor a búzamezőn szeretnénk utat törni... Minél gyakrabban megyünk végig ugyanazon az úton, annál erősebb, kitaposottabb és biztonságosabb lesz a végeredmény. Például, ha mondunk neki egy új szót, az rögzül, de nem fog megmaradni neki. Ha sokszor mondjuk el ugyanazt, a szó idegpályaként fog kiépülni az agysejtek között. Ha nem csupán kimondjuk a szavakat, hanem el is énekeljük azokat, az idegpálya sokkal erősebb lesz, és a szó biztosabban megmarad. Minél több idegpálya kapcsolódik egy emlékhez - legyen az zene, szavak, vagy más érzékelési formák, például szagok-, az annál jobban megmarad memóriánkban.

Egészséges fejlődési tempónál nem szükséges külön fejlesztés a babáknak, hiszen az anyanyelv, a beszéd és a kommunikációs eszközök elsajátítása mondhatni automatikusan működik. Hiába próbálsz a gyermekednek megtanítani dolgokat, ha te magad nem úgy csinálod. Legfontosabb minta te, mint szülő vagy. Igyekezz úgy tenni a dolgokat, ahogy gyermekedtől is elvárod majd.

1. Ha eljutottatok a sírásig, arra is mindig kapjon visszajelzést a baba, ne hagyd őt sírni.
2. Kommentáld a dolgokat. Beszélj hozzá sokat, amikor csak lehetőség van rá.
3. Kommunikációs vagy beszéddel kapcsolatos próbálkozásait is dicsérd!
4. PRÓBÁLD KI! Mielőtt teszel vele valamit (pl. felemeled, megtörlöd az arcát, stb.) mondd el neki, mi fog történni. Ez nem csak azért jó, mert a beszédet hallja, hanem sokkal nyugodtabbá is válik, hiszen tudja, mi történik most vele. Amikor felnőttek kerülnek ilyen váratlan helyzetekbe, - mint a babák nap, mint nap, - ők is rosszul reagálnak rá.
5. Nézegessetek könyvet és olvassatok közösen! A gyermeket is vond be, amennyire életkora már megengedi. Mesélj neki a könyvekben látható dolgokról, de kérdezz is vissza néha.
6. Mondókázz vele és hallgassatok zenét! Ismételjétek a mondókákat, zenéket sokszor. Lehet, hogy neked már unalmas, de a gyerekek így sokat tanulnak, sőt, biztonságérzetet is adnak a visszatérő dolgok.
7. Beszélj érthetően, választékosan, ne gügyögve, vagy selypítve.
8. Járjatok közösségbe, baba-mama foglalkozásokra. Keress olyan közösséget, csoportot, mely szimpatikus nektek. Rendkívül fejlesztően tud hatni a babákra, kisgyermekekre a környezetváltozás és a kortársak, más gyerekek társasága is.
9. Ismerkedjetek meg a babajelbeszéddel! Megkönnyíti a beszéd előtti kommunikálást a babával. Sok nehéz helyzetben segítség, rengeteg dolgot el tud mondani a jelek segítségével a baba, kevesebb lesz a frusztrációs helyzet, a sírás, kifejezetten támogató hatással van a beszélt nyelv elsajátítására.

Az újszülöttek kommunikációja a kezdetektől nonverbális. Többféle ilyen kommunikációs eszközzel élnek. Ilyen például a szopás, a tekintet a mosoly és a sírás is. Tehát a sírás a babák nyelve, és minden igényüket a hangnem és a hangerő különféle változataival képesek kifejezni. A felnőttek szívritmusa felgyorsul, és vérnyomásuk megemelkedik, ha gyermeksírást hallanak.

A csecsemőkor vége felé a gagyogás hangtanilag és intonációban egyre inkább emlékeztet a környezet által beszélt nyelvre. A kilencedik és a tizedik hónapban jelennek meg a szótagok megkettőzései, amelyeknek eleinte nincs semmi értelmük, még ha a felnőttek hallani vélik is ilyenkor a mama, papa, baba stb. szavakat. A gyermek első beszédpróbálkozásai folyamán a hallás mellett a vizuális és a taktilis észlelést is használja. Figyel a hozzá beszélők arcjátékára, nézi a szájmozgásukat. Ekkor már egyszerű mintákat is utánozni tud. Az időszak végén a gagyogás kezd szavakra emlékeztetni, például két-három (még értelmetlen) szótagot mond a kisgyermek, vagy egy adott tárgyat azonos hangalakkal jelöl.

tags: #kommunikacios #trening #babaknak