A kőmetsző póz és az alternatív szülési pozíciók: Útmutató a kényelmes és hatékony vajúdáshoz

A szülés az élet egyik legnagyobb csodája, az önálló földi lét kezdete. A család szempontjából a gyermek születése nem más, mint a szerelem beteljesülése, a közös élet és a tartós szeretet tartalma, a szülővé válás kezdete, a családdá válás folyamata. Bár az első gyermek világra hozatala előtt a legtöbben úgy gondoljuk, hogy a szülés kizárólag hanyatt fekve történik, pedig valójában ilyenkor ez a legkevésbé hatékony és kényelmes pozitúra. A szülési fájdalmak enyhítésében nagy szerepet játszik a kismama testhelyzete. Ha még nem szültél, akkor szinte biztosak vagyunk benne, hogy a kisbaba érkezését a klasszikus módon képzeled el, azaz a térdeket felhúzva, háton fekve.

A kőmetsző póz és alternatívái

Erről a szülési pozícióról más forrásokban kőmetsző pózként is olvashatsz. Az igazság viszont az, hogy a szülés közben ez a legkevésbé kényelmes testhelyzet, és csak abban az esetben válik indokolttá, amikor az édesanya vagy a baba állapota miatt nincs másik út, komplikáció lép fel stb. A háton fekve szülés fizikailag és lelkileg is megterhelőbb lehet, mint ha a nő maga választ valamilyen számára komfortosabb helyzetet. Lelkileg az okozhat nehézséget, hogy ebben a hanyatt fekvő helyzetben a szülő nő kiszolgáltatottabbnak érezheti magát, úgy tűnhet számára, hogy elvesztette a kontrollt a teste és az események felett. Ha szabadabban mozoghat, akkor úgy érezheti, hogy továbbra is részese és nem elszenvedője az eseményeknek. A fájdalomérzet is erősebb lehet ebben a pózban, ráadásul a medencealapi izmok feszülése háton fekvésnél fokozódik, ami hátráltathatja a szülés folyamatát.

A WHO 1985-ös állásfoglalása szerint: „A szülőnőt a szülés alatt nem szükséges kőmetsző helyzetbe hozni. Előnybe kell helyezni a vajúdás alatti sétálást, és lehetővé kell tenni minden szülőnő számára, hogy a szülés alatti helyzetet ő maga választhassa meg.” (Magyarázat: kőmetsző helyzet, az amikor hanyattfekvő helyzetben a lábakat lábtartóra felhelyezik.) A gyermekszüléssel kapcsolatban fennmaradt emlékek bizonyítják, hogy már az ősi természeti népek is a függőleges testhelyzetet részesítették előnyben asszonyaik szülésénél és ez a gyakorlat évezredekig fennmaradt. Függőleges helyzetben a szülés természetesebb, fiziológiásabb. A szülőnő nem érzi magát kiszolgáltatottnak, saját maga irányíthatja a testében lezajló történéseket. Aktívan részt vehet a szülés eseményeiben.

Ha viszont a helyzet engedi, számos alternatíva áll a rendelkezésedre - fürdőkádban fekve, labdán ülve, négykézláb, csak hogy párat említsünk a sok közül. Általában azonban a szülő nő számára kényelmesebb, ha a gravitációt is használhatja a vajúdás, majd a szülés során, vagyis fekvés helyett valamilyen függőleges vagy úgynevezett félvertikális pózt, illetve ezek variációit választhatja. Ezekben az esetekben a nő állva, ülve, térdelve, négykézláb, guggolva vajúdik, vagy rátámaszkodik a partnerére, dúlájára, bordásfalat vagy széket használ. Nem ritka az sem, hogy a járkálás, esetleg a tánc, vagy valamilyen ritmikus mozgás a legkomfortosabb. Bár ezek a helyzetek az egészségügyi személyzet számára kényelmetlenek lehetnek, a legtöbb helyen nyitottak már arra, hogy a szülő nők maguk választhassák meg a pózokat a vajúdás alatt. Bizonyított tény, hogy rengeteg előnye van annak, ha a vajúdás nagy részét függőleges pozícióban töltöd:

• Endorfin szabadul fel, aminek köszönhetően kevésbé fogsz fájdalmat érezni.
• Megfigyelések szerint a különböző testhelyzetek váltogatása javítja a vajúdás minőségét, hatékonyságát.
• Érvényesülhet a gravitáció hatása, amely miatt a méhszáj tágulása lerövidül. A szülés időtartama csökken.

Melyik a „legjobb” póz?

Előre nem igazán lehet eldönteni, hogy melyik lesz számodra a legkényelmesebb elhelyezkedés, ezért a szülés alatt kell majd figyelned a tested jelzéseire. Olyan, mint „legjobb póz” nem létezik. Egyrészt azért, mert mindenkinek más a kényelmes, másrészt a különböző szülési szakaszok alatt is eltérő testhelyzetekben fogod kellemesebben érezni magad. Általánosságban ezért azt mondhatjuk, hogy a legtöbbet az segít, ha a különböző pózokat állandóan váltogatod. Fontos, hogy a kismama már a szülés előtt végiggondolja, hogy milyen szülést szeretne, melyek a legszimpatikusabb megoldások számára. Ha nem az első szülése, akkor még inkább tisztában van azzal, hogy mit szeretne és mit akar elkerülni a vajúdás és a szülés során. Ha elbizonytalanodsz, bármikor kérheted a szülésznő segítségét, rengeteg hasznos tanáccsal el tud majd látni közben.

A szülés különböző fázisai közben a fájások intenzitása állandóan változik - az enyhébb és a kibírhatatlan méhösszehúzódások folyamatosan váltják egymást. A megfelelő szülési pozícióval viszont a körülmények nagymértékben enyhíthetők, ami a kicsi szülőcsatornába való jutását is megkönnyíti. A szülőnő számára az a tudat, hogy aktívan alakíthatja az eseményeket, még a fájdalom elviselését is könnyebbé teszi. Természetesen nem kell szentírásként kezelned a mozgást és más alternatív szülési pozíciókat: hallgass a testedre, és kövesd az ösztöneidet! Semmi probléma nincs azzal sem, ha egyszerűen fekve maradsz, ha számodra az a legmegfelelőbb.

A szülés folyamata szakaszokban

A szülés menete szülészeti szempontból három szakaszra különíthető. A vajúdás két szakaszból áll.

1. Tágulási szakasz

A szülés első szakasza a tágulási szak, amely a szülőfájások megindulásától a méhszáj eltűnéséig tart. Az első gyermek esetében általában 8-12 óráig eltart, de ez az idő lehet jóval rövidebb, de jóval hosszabb is. Az összehúzódások, melyek kezdetben enyhék és rendszertelenek, felerősödnek, és egyre sűrűbben következnek egymás után. A tágulási szakban jelentkező rendszeres fájásokat megelőzhetik az úgynevezett jóslófájások, melyek ritkábban jelentkeznek, rövidebb ideig tartanak és gyengébbek. A 20. terhességi héttől számíthatunk fájdalmatlan óránként 2-3 alkalommal jelentkező keményedésre. A szülés megindulása előtti hetekben, napokban ezek a keményedések fokozatosan erősödhetnek, ez a korai vajúdás, amely hatására sokszor fájdalomérzet nélkül, vagy a jóslófájásokra egy-két ujjnyira kinyílik a méhszáj. Ekkor a fájások általában rendszertelenek, de ha rendszeresen is jelentkeznek nem tartanak tovább 30 másodpercnél. A korai vajúdás szakasza jelentkezhet különböző tünetekkel, mint például a hát-, deréktáji fájdalom, a menstruációszerű görcsök, esetleg hasmenés, melegségérzet.

Gyakran tapasztalható véres, nyákos folyás a hüvelyből, amely a méhnyakban található nyákos, állagában tojásfehérjéhez hasonlító, úgynevezett nyákcsap eltávozását jelzi. A nyákcsap színe rendkívül változatos, lehet teljesen áttetsző, de a sárgás, fehéres, rózsaszínes, barnás esetleg véres váladékozás is megfigyelhető. Kismamák sokszor tévesen a magzatvíz elfolyásával azonosítják. A szülés indulhat a magzatvíz elfolyásával, illetve rendszeres fájásokkal.

A szülés első szakasza a tágulás, amelynek során a méhszáj megfelelő mértékben megnyílik, utat engedve a magzati koponyának (a szülések döntő többségében, mintegy 95%-ban, a koponya az elöl fekvő rész), hogy az anyai hüvelyen keresztül megszülessen. A méhszáj tágulása csak rendszeres méhösszehúzódások által lehetséges, melyek fájdalmasak. A méhizom összehúzódásai akaratunktól független izommunka eredménye. A tágulási szakban a fájások egyre sűrűbben jelentkeznek és egyre erőteljesebbek, fájdalmasabbak. A fájások 3-4 percenként követik egymást, és legalább 40-60 másodpercig tartanak. A tágulási szak végén véres folyás távozhat a hüvelyből, amely a tágulás során a méhnyak megrepedt hajszálereiből származik. A szülési fájásokat igazából semmihez sem lehet hasonlítani.

Általában a tágulási szak végén jelentkeznek a legerősebb fájások, a vajúdók nyugtalanná válhatnak, olyan érzésük támad, hogy a fájdalom sosem ér véget. Az egyre erősödő méhösszehúzódások sok vajúdóból türelmetlenséget válthatnak ki. A tágulási szak végén, az utolsó fél-, egy órában gyakran előfordul, hogy a vajúdó követeli a szülés azonnali befejezését, illetve a fájdalomcsillapítást, azt hangoztatja, hogy nem bírja tovább elviselni a fájdalmakat. Megjelenhet székelési inger, mely az egymást követő fájások során erősödik. Erős nyomás jelentkezik a szeméremcsontnál, illetve a hát alsó szakaszán. Hányinger, hányás is megjelenhet az erős fájások hatására. A méhszáj kitágulása, vagyis a tágulási szak először szülőknél 10-12 óra, többedszer szülőknél 5-6 órát vesz igénybe, de ettől jelentős eltérések is lehetnek.

A vajúdás során általában a méhszáj eltűnését megelőző órában érkezik el a holtpont. Az összehúzódások ekkor a leghevesebbek. Ilyenkor van óriási jelentősége a személyre szabott, együtt érző támogatásnak, masszázsnak, borogatásnak. Ha a szülő nő biztonságban érzi magát, legalább a kétségbeesés és a félelem nem gátolják a kinyílást, a magzat útjára bocsátását. Ha van rá lehetőséged, akkor a vajúdás alatt fürödj vagy zuhanyozz le!

2. Kitolási szakasz

A tágulási szakot követi a kitolási szak, amely a méhszáj eltűnésétől a magzat megszületéséig tart. Ez általában fél-, egy óra alatt zajlik le. A magzati elöl fekvő rész a fájások hatására a medenceöbölbe kerül. A koponya nyomást fejt ki a végbélre, melynek hatására a szülőnő reflexesen présel, nyom, hasizmát használva segíti a koponya előrehaladását a medenceöbölben. A hasprés megfelelő működtetése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szülés ezen szakasza időben lerövidüljön. A kitolási szakban jelentkező fájások alatt a szülőnők aktívan közreműködhetnek a szülés előrehaladása érdekében. A tolófájások rendszeresen jelentkeznek, és körülbelül 60-90 másodpercig tartanak.

A fájás jelentkezésekor hasonlóan nagy levegőt célszerű venni, mint a víz alá merülés alkalmával. A tüdő teleszívása után szemet, szájat becsukva érdemes a lábakat felhúzva, úgymond lefelé a fenék irányában nyomni. Általában kitolási szakban jelentkező székelési inger hatására ösztönösen ráérez a kismama a megfelelő irányú nyomásra. Ideális esetben egy fájás alatt 2-3 hosszú nyomásra van lehetőség. Próbáld megtalálni a legkényelmesebb pozíciót. A függőleges pozíció előnyeinek megismerése után nem meglepő, hogy a legtöbb szülésznő ezt a testhelyzetet javasolja a kismamáknak a kitolási szakaszban. Természetesen, ha úgy érzed, hogy számodra ez a póz egyáltalán nem komfortos, bátran jelezd a szakember számára, és a tanácsait követve válassz - a teljesség igénye nélkül -, az álló, a fekvő vagy a guggoló póz közül.

A kitolási szak végén kerül sor szükség esetén a gátmetszésre. A kismamák közül nagyon sokan tartanak a gátmetszéstől, és ezért gyakran szeretnék elkerülni. A természetes szülésre való törekvés teljesen érthető, azonban a gátmetszésnek nagyon sok hasznos következménye is van. Többek között lerövidülhet a kitolási szak, elkerülhető a hüvelyfal, illetve a hüvely körüli szövetek sérülése. A szabályos metszést a nőgyógyász sokkal könnyebben össze tudja varrni, mint a szabálytalan repedést, és a gyógyhajlama is jobb. A gátmetszés ideális időpontja az utolsó előtti fájás. Előzetesen helyi érzéstelenítőt adunk a területre. A gátmetszés történhet középen, vagy kb. 30-45 fokra jobbra, illetve balra. Miután a kisbaba feje láthatóvá válik, a szülésznő tudatja, hogy ideje elkezdeni nyomni. Amikor a fej eléri a hüvelybemenetet, rövid lélegzetvételekkel kell lélegezni (ekkor nyomni általában nem kell), hogy a fej „lassan” szülessen meg, amennyire csak lehetséges. A megfelelő légzéstechnika lehetővé teszi, hogy a gát izomzata és bőre megfeszüljön, miközben a második szakasz zajlik. Ha valószínűnek tűnik a gátszakadás, a gátat a gátmetszésnek (epiziotómia) nevezett sebészi eljárással és helyi érzéstelenítés mellett átvágják.

A magzati elöl fekvő rész egyre lejjebb kerül, majd megtámaszkodik a koponya megfelelő (a nyakszirt felett) része a szeméremcsont alatt, kigördül a koponya, melyet követi a vállak, törzs megszületése, végül előkerülnek a lábak is. Miután a fej világra jött, a baba teste már gyorsan követi. Koncentrálj arra a gondolatra, hogy nem egyetlen fájás alatt kell kitolnod a babát! Végül bármelyik pozitúra is lesz a legjobb számodra, a legfontosabb szempont minden esetben az, hogy a szülésznő kellőképp követni tudja a kitolási szakasz történéseit.

3. Lepényi szakasz

A szülés harmadik szakasza a lepényi szak, amely a méhlepény megszületéséig tart. Ez a szakasz a szülést követő 2 óráig tart, és ezt az időszakot kismamák az esetek túlnyomó többségében a szülőszobán töltik. A magzat megszületését követően a méhizomzat munkája nem szűnik meg, további összehúzódások következnek, melynek során a méhlepény leválik a méhfalról, majd kevés vérzés kíséretében megszületik. A magzat világra jövetelét, 5-10 perccel követi a méhlepény leválása, mely ideális esetben nem tart tovább, mint fél óra. Ezt követően ellenőrzik, hogy a placenta teljes egészet alkot-e, és egyetlen része sem maradt -e bent a méhüregben. Ha gátmetszést is alkalmaztak, most összeöltik a helyét. A méhlepény megszületését követően a nőgyógyásznak meg kell vizsgálni a méhlepényt, illetve a magzatburkot, hogy minden része megvan-e. A lepény megszületését követő, fokozottabb megfigyelést igénylő időszakot a lepény utáni szaknak nevezzük. A lepény megszületését követően a szülészorvos feltárja a hüvelyt, megnézi a hüvelyfalat, illetve a méhszájat, hogy nincs-e rajta sérülés, amelyet el kell látni. A szülések egy részénél gátmetszés is történik, melyet a szülés után megfelelően össze kell varrni ebben az időszakban.

Ez a szakasz a legnehezebb fizikailag és lelkileg is. Ilyenkor nagy szükséged lehet egy kis támogatásra a párodtól (vagy más kísérődtől). Nem szorosan a szülés, maga, de nagyon is fontos része annak, a gyermekágyas időszak. Ilyenkor már csak a kisbabádra fogsz koncentrálni, ez természetes. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezned a saját igényeidről sem. Jó választás a terhesvitamin, hiszen a szoptatás alatt a kisbabád az anyatejen keresztül jut hozzá minden létfontosságú vitaminhoz, ásványi anyaghoz és nyomelemhez.

Amint a kisbaba megszületik, a kismama hasára teszik, hogy láthassa, érezhesse. A köldökzsinórt elszorítják és elvágják, majd a szülésznő, és az orvos meggyőződik arról, hogy az újszülöttnek jók -e az életfunkciói, megfelelően lélegzik-e. A születést követő 1-2 órát aranyórának is nevezik. Az aranyóra nagyon fontos a kisbaba számára, mert megszületése után ebben a néhány órában alkalmazkodik a külvilághoz. Azonban nemcsak a babának, hanem az anyának is nagyon fontos ez az első időszak, az újszülöttjével való ismerkedés, ráhangolódás és a baba viselkedése váltja ki az anyai gondoskodást. Ha bőr-bőr kontaktusba kerül az anya és a baba, akkor a baba jellegzetes viselkedésmintát mutat. Megfigyelhető 9 szakasz, amelyen a kisbabák az aranyórában végig mennek. Ez egy nagyon szépen felépített evolúciós rendszer. Császármetszés esetén az apai szőrkontaktussal pótolják az édesanya jelenlétét, bőr-bőr kontaktusát.

Az apuka szerepe a szülés során:

A szülés „élménye” pecsételt már meg kapcsolatot, oly módon, hogy az apuka nem tudott többé az anyukára nézni, mint szexualitás kívánatos párjára. Az apás szülés ilyen értelemben vízválasztó is lehet. Amely kapcsolat eléggé érett, az hatalmas fejlődésen megy keresztül. Amelyik nem alkalmas, ott a párok eltávolodhatnak egymástól. A döntésben érdemes a belső hangra figyelni, azt tiszteletben tartani és nem megsértődni.

tags: #kometszo #poz #szulesnel