A kokeshi babák, a japán népművészet és ma már az iparművészet szerves részei, hosszú múltra tekintenek vissza Japánban. Ezek a gyönyörű, saját egyéniséggel megáldott, kézzel készült, egyedi, színes műtárgyak ellenállhatatlan vonzerővel rendelkeznek.
A Kimmidoll figurák alapötlete is a japán kokeshi babáktól származik. A kokeshi babákat eredetileg gyermekjátéknak szánták, de az Edo-kor végétől (1600-1867) népszerű szuvenírré váltak a Tóhoku régió fürdőit felkereső vendégek körében.
A kokeshi szó eredetét tekintve a legészszerűbb magyarázatnak a fából készült mákszem baba (keshi-baba) tűnik, amely a szendai-i vörös keshi agyagbaba fából elkészített verzióját takarta. A vörös keshi babához hasonlóan a kokesi egyes vidékeken gyermekáldást hozó talizmánként terjedt el.
A kokeshi babákat újszülött gyermekeknek is adták/adják, hogy szerencsét és egészséget hozzanak életük során. Spirituális jelentőséggel is bírnak, és védelmet adnak. A hiedelem szerint a tűzvészek ellen is védelmet nyújtanak, mivel a babákhoz gyakorta felhasznált mizuki fa „vízfát” jelent.
A kokeshi babák kialakulása elsősorban japán fürdővárosokhoz köthető. A nagyobb méretű babákat állítólag masszázseszközként is használták. Egyesek mágikus hatást tulajdonítottak elsősorban a piros színűre festett figuráknak és kifejezetten azért vásárolták őket, hogy gyermekeiket és otthonaikat megvédjék mind a betegségektől, mind a tűzvésztől.
A kokeshi babakénti virágkora az Edo-kor vége és a Meidzsi-kor lezárulta közti időszakra tehető. Azonban a Taisó-korszak beköszöntével a Kewpie típusú babák megjelenése beárnyékolta a kokeshi népszerűségét, háttérbe szorulásával számos kokeshi-készítő mester hagyott fel korábbi tevékenységével. Ezzel egyidejűleg azonban bővült a hobbi kokeshi-gyűjtők köre, akiknek köszönhetően a gyerekjátékból felnőtt-kedvenccé lett kokeshi mind a mai napig fennmaradhatott az utókor számára.
A babákhoz felhasznált fa meghatározza a baba karakterét. A kokeshik többféle fából készülhetnek, pl. cseresznyefa, japán juhar, mizuki. A fa pár hónapnyi, illetve akár több évig tartó kültéri szárítás után kerül feldolgozásra. A mester esztergapad segítségével forgatja és faragja az anyagot a kívánt formára, végül simára csiszolja. A test és a fej általában külön készül, ezeket egy dugó segítségével csatlakoztatják egymáshoz.
Kokeshi babák típusai
A kokeshi külalakját tekintve két nagy csoportra osztható:
- Hagyományos kokeshi (dentó, 伝統こけし): Ezek az eredeti kokeshi stílusjegyeket követik. Körülbelül 10 alkategóriába sorolhatók, amelyek meghatározott készítési technikával és formai jegyekkel rendelkeznek, és generációról generációra öröklődnek az adott régió mesterei között. Műveik egyszerűen megformáltak, kerek fejjel és hengeres, végtag nélküli testtel rendelkeznek.
- Új típusú (shingata, 新型こけし) kokeshi: Ezek a babák a második világháború után jelentek meg. Nem köthetők egy konkrét régióhoz sem, alkotóik inkább a városokban élnek. Jellemzőjük a végtag nélküli test, de művészeik sokkal szabadabban alkotják meg formájukat, mintáikat és színeiket. Testük ezáltal formásabb, hajat viselnek, valamint kimonóik is exkluzívabb megjelenést kaptak.
A hagyományos kokeshi babák származási helyük szerint különféle jellegzetességekkel bírnak. Tekintsük meg az alábbi táblázatot:
| Típus | Jellemzők |
|---|---|
| Naruko | A legdominánsabb típus. Fejrészén kígyószemet imitáló apró körök, a frufru és a haj közti kasze elnevezésű piros minta. Forgatható nyakrész. |
| Togatta | Fejrészén piros sugárjellegű díszítés, a homloktól az orcáig egy nyolcast formáló piros minta. |
| Zao-takayu | A test középtájt keskenyedő, domború lencséhez hasonlatos. Yamagatai Sakunami-típusként is ismert. |
| Kijamayama | A fejrész piros sugármotívumokkal díszített, ám fekete bubifrizurás változata is elterjedt. |
| Nakanosawa | A fejrész a nagyfelületű frufru, valamint haj mellett piros sugárvonásokkal díszített. |
A kokeshi babák szerepe a kultúrában
Japán egyike azon országoknak, melyekben a babák története a legrégebbi időkre nyúlik vissza. A kokeshi sem csupán esztétikus dísztárgy, hanem gyerekjáték, szuvenír, gyógyító talizmán is.
A babákba vetett hit útján számos szokás és szertartás alakult ki. Gyógyító erővel bírnak, védelmet adnak tulajdonosának. Például, a kokeshi babákat a gyermekek lelkének védelmére is használták, mivel a középkorban magas volt a gyermekhalálozás. Úgy tartották, hogy a test és a lélek még nem forr egybe a születéskor, ezért a babák segítségével vigyáztak a lélekre, hogy a test egészségesen fejlődhessen. Ha a test és a lélek összeolvadt, már nem volt szükség védelemre, a babáknak megköszönték a segítséget és máglyán elégették őket.
A babák születése is szívbe markoló, gyönyörű folyamat: a sintó papok áldást mondanak az erdőnek, és kijelölik azokat a fákat, amelyeknek a szelleme engedi a felhasználást.
Krónika: Kokeshi babák kiállítása (2019.03.06.)
Kokeshi rendezvények és versenyek
Májusban Mijagi prefektúra Shiroishi városában tartják az Országos Kokeshi Versenyt, ahol a legkiválóbb alkotás fődíját maga a miniszterelnök adja át. Mijagi prefektúra Ószaki város Naruko negyedében minden év szeptemberének első hétvégéjén kerül megrendezésre az Országos Kokeshi Fesztivál, melynek keretében kokeshi verseny mellett a kézműves mesterek bemutatóira is sor kerül.
Tóth-Vásárhelyi Réka, a kokeshi mester
Tóth-Vásárhelyi Réka iparművész, új művésznevén Renka, pontosan 10 éve alkot japán fababákat. Ő az első külföldi nő, aki díjat nyert a Japán Nemzeti Kokesi Kiállításon és Versenyen, és elfogadott kokesi baba készítő mesterré vált Japánban. Az évszázadok óta férfiak által őrzött hagyományok falait bontotta le ezzel, és új, sokrétű formákkal és technikákkal gazdagította a művészeti irányzatot.
Gyermekkorában, a szomszédjain keresztül, olyannyira magával ragadta a japán kultúra, hogy minden álmát ezen a távoli szigetországon képzelte el. Nagyon hosszú volt az út odáig, mert csak jóval később az itthoni, művészeti diplomái megszerzése után sikerült egy kutatási ösztöndíjjal kijutnia a Kobe Egyetemre 2002-ben. Ekkor végképp beleszeretett szinte mindenbe, ami japán. Rengeteget tanult a világról és önmagáról is Japánon keresztül, no meg persze itt találkozott először a kokeshi babákkal is. Bár akkoriban még nem tudta, hogy sorsuk örökre megpecsételődött!
Az első kiutazása után majdnem 10 évre kezdett el kokeshi babákat készíteni és idén pont 10. éve, hogy szenvedélyes elhivatottsággal festi őket.
2015-ben minden idők első külföldijeként díjat kapott egy kokeshi babája az 57. Japán Nemzeti Kokeshi Versenyen. A következő évben, 2016-ban a kreatív kokeshi kategóriában a fődíjat, a Japán Kereskedelmi és Iparügyi Miniszter díját kapta meg. Ekkor találkozott Jennifer McDowell amerikai antropológussal, aki a kokeshi készítő mesterek társadalmi szerepét kutatja és azt mondta, hogy egy nagy falat döntött le, nőként, külföldiként egy ilyen masszívan felépített, maszkulin rendszerben.
2019-ben egy nagyon megtisztelő megbízást kapott a Tokiói Magyar Nagykövetségtől, mégpedig azt, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatfelvételének 150. évfordulójára készítse el a kulturális különbségeket és hasonlóságokat is bemutató babapárt, amit utána emlékajándékként adott a követség számos prominens személynek, többek között a japán császári udvarba is került közülük.
Tóth-Vásárhelyi Réka művészeti tevékenységét átszövik a szimbólumok. Célja, hogy alkotásaival megnyissa az emberek szívét az élet természetes, egyszerű, illékony és tökéletlen ajándékainak szeretetére és tiszteletére. "A magyar iparművészettől a nemzetközi képzőművészetig, Rékától Renkáig."