A zenei nevelés egy olyan téma, amely minden szülő számára ismerős lehet. Célunk, hogy a mai gyermekek számára fontos eszközöket mutassuk be, amelyek boldogítják és megkönnyítik a mindennapjaikat. Nem a lexikális tudás, hanem a zene szeretetének és értésének kialakulása a legfontosabb.
A zenei nevelés a szülők felelőssége, de ez egy örömteli dolog, nem pedig kötelesség. Az a feladatunk, hogy megosszuk azokat az emlékeket, amikor a zene támogató vagy gyógyító hatást gyakorolt ránk. Ilyenek például a nagymamáinkra emlékeztető mondókák vagy gyerekdalok, vagy az ünnepi dalocskák, amelyeket a karácsonyfa körül énekeltünk.
A zenei nevelés lényege a készségek és képességek fejlesztése a zene csodás erején keresztül. A zene aktív jelenléte már magzati korban is fontos. Kutatások igazolják, hogy már embrionális korban kialakul a gyermek ritmusérzéke az anya szívhangja hallatán. Majd születés után a gyermek emlékszik a pocakban hallott dalokra. Ezt a tapasztalatok is alátámasztják.
A zene hatása a magzati fejlődésre
A belső fül az 5. terhességi hét után teljesen kialakul. A 24. héten agyi tevékenységet vált ki a hangokra való reagálással is. A magzat az anyaméhben is ki van téve zajoknak, köztük igen erőseknek is. Az anyaméhből érkező zajok eljutnak a belső fülhöz, a zörejek csaknem tompítás nélkül érnek a magzat füléhez. A születéskor az újszülöttek rendkívül kifinomult hallási képességekkel jönnek világra, különösen a magasabb hangokra. Már ugyanúgy érzékelik a magas hangokat, mint a felnőttek. Érzékelési mutatóikban különbségek mutatkoznak: a lányok hallása érzékenyebb, mint a fiúké.
Kimutatták, hogy a magzatok már az anyaméhben figyelnek az anyjuk hangjára, és születésük után néhány perccel előnyben részesítik azt más nők hangjával szemben. Ezt számos tanulmány is alátámasztja. A zene hallgatása és gyakorlása növeli a kreativitást. A magzat szívritmusát és pulzusszámát egyaránt fokozza a zene. A zene hatására a magzat stressz-szintje, pulzusszáma és légzése is változik. Ezáltal a hamarabb született újszülött elbocsátása is hamarabb kerülhetett sorra.
A zene fontos szerepet játszik a fejlődésben. A magzatok előnyben részesítik a konszonáns dallamok változatait a disszonáns variánsokhoz képest. Figyeltek a konszonáns dallamokra. A zene iránti fogékonyság az életszakaszban megmutatkozik. A gyermekek képesek felismerni és megkülönböztetni a dallamokat. Az anyák jellegzetes módon énekelnek csecsemőikhez. A gyakran ún. "anyanyelv" jellemzi ezt a zenei nevelést.
A zenei nevelés szerepe és célja
A zenei nevelésnek már magzati korban el kell kezdődnie. A kisgyermekek előítélet nélkül fogadnak be mindent, ami körülöttük történik. Ez segít nekik felkészülni az életre, és kialakítja tudatukat, emlékeiket. A zene alapvető képesség, mint a beszédkészség. Ezért ha kezdetben elhanyagoljuk, később nehezen pótolhatjuk a hiányát, ugyanis ez a legfogékonyabb kor, hogy olyan agyi területek alakuljanak ki, amelyek képesek a zenei ingerek feldolgozására.
A kisbaba és édesanya kapcsolatát az éneklés, az öljáték és mondókázás elmélyíti, erősíti a kötődést. A baba biztonságban érzi magát, mert a gyakori ismétlésekkel a napi események körvonalazódnak. A zene hatást gyakorol a kreativitásra, mozgáskoordinációra, logikus gondolkodásra. Könnyed játékossággal fejleszti nemcsak a hallást, látást és mozgást, hanem az érzelmi intelligenciát is, ami a mai elhidegült világban kimondottan fontos.
A zenével támogatott gyerekek jobban teljesítenek az élet több területén. A zene transzferhatása segítséget nyújt az olvasásban, írásban, idegennyelv tanulásban és még a matematikában is. A gyermek, aki egy zenével megtöltött otthonból lép ki a nagyvilágba, társas kapcsolataiban sikeresebb az átlagnál. Nyitottsága segítségével könnyebben illeszkedik be idegen környezetbe. Érzékenyebb a környezet hangjaira, empatikus és elfogadó.
Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója
Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult. Elgondolásait legjobban az írásaiból vett idézetekkel összegezhetjük:
- “A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Mire való a zenei önképzőkör, 1944)
- “A zene múlhatatlan része az egész emberi műveltségnek… így hát magától értetődő volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tárgyak közé.” (Beszéd a dunapataji művelődési ház avatásán, 1966)
- “Az általános iskola célja: a teljes embert megalapozni. Zene nélkül nincs teljes ember… Jó mérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenöt éves koráig rá sem gondol. De zeneértő nem lehet, ha hatéves korában (s játékosan még előbb) nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gyakorolni a fülét… A zene ügye az általános iskolában nem is a zene ügye elsősorban. Közönségnevelés=közösségnevelés.” (Közönségnevelés, 1958)
- “…a zeneképzést tulajdonképpen már az óvodában kell elindítani, hogy a gyermek a zene alapelemeit korán idegezze be, mert a zenei hallásra való nevelés csak ezzel a korán meginduló alapos munkával válhat eredményessé.” (Nyilatkozat a “Fiatalok” című lapban, 1941)
- “A gyermek ne fogalmakat, definíciókat gyűjtsön, hanem zenekincset. Annak számbavételére, rendező áttekintésére ráér később.” (Bicinia Hungarica, I. Utószó, 1937)
- “Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját… Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.” (Gyermekkarok, 1929)
- “Zeneértővé… csak aktív zenei tevékenység tehet, puszta zenehallgatás magában nem elég.” (333 olvasógyakorlat - Utószó az új kiadáshoz, 1961)
Kodály Mindenkié - dokumentumfilm a Kodály-módszer nemzetközi sikereiről
A zenei képességek fejlesztése Kodály szerint
Kodály Zoltán hangsúlyozta, hogy a zenei képességek fejlesztésének alapja az ének. “Ha egy szóval akarnók jellemezni e nevelés lényegét, az a szó nem lehetne más, mint: ének… Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.” (Zenei nevelés Magyarországon, 1966). Ezért fontos, hogy minél nagyobb tömegeket hozzunk közvetlen érintkezésbe igazi, értékes zenével. Ennek a legjárhatóbb útja ma a karéneklés.
A Kodály-módszer alapelvei közé tartozik a népdalok kiemelt szerepe a zenei nevelésben. "Minden népnek van egy sereg népdala, amely oktatásra kiváltképpen alkalmas. Ezeket jól kiválogatva, a népdal lesz a legmegfelelőbb tananyag, hogy rajta a gyermekeknek az egyes zenei elemeket bemutassuk és tudatosítsuk ezeket… Mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a népdal. És az idegen országok népdalainak megismerése a legjobb út az idegen népek megismeréséhez. Mindezen fáradozások végcélja abban áll, hogy a tanulókkal megismertessük és megszerettessük a múlt, a jelen és a jövő klasszikusait.” (A népdal szerepe a zenei nevelésben, 1966). Ez az alap építi fel azt a zenei műveltséget, amely nemzeti, de lelket tár minden nép nagy alkotásainak. Értékmérőt is kap a népdallal, aki e századok csiszolta tökéletességhez méri, amit hall: nem tévesztik meg többé hamis bálványok.
A zenei írás-olvasás elsajátítása kulcsfontosságú. “Zenekultúra ma már írás-olvasás nélkül csakúgy nem lehet, mint irodalmi kultúra.” (A zenei írás-olvasás módszertana - előszó Szőnyi Erzsébet könyvéhez, 1954). A szolmizálás gyorsabban visz a folyékony kottaolvasásra. Természetesen csak a relatív szolmizálás, mert itt a hang nevének kiejtésével meghatároztuk szerepét a tonalitásban.
A ritmus gyakorlása sokkal előbb és sokkal behatóbban kellene, mint azt manapság szokás, éspedig szintén két szólamban. Ha majd az óvoda is kiveszi részét a ritmusképzésből, nem lesz többé illúzió a kottaolvasás az elemiben. A kétszólamú éneknek alig felbecsülhető a fejlesztő értéke minden irányban, nemcsak a polifon hallás, hanem az egyszólamú ének tisztasága szempontjából is.
A jó zenész ismérvei Kodály szerint
Kodály Zoltán a jó zenész kellékeit négy pontban foglalta össze:
- kiművelt hallás,
- kiművelt értelem,
- kiművelt szív,
- kiművelt kéz.
Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van. Az első két pontra a szolfézs és a vele kapcsolt, összefonódott összhangzattan és formatan tanít. Szükséges kiegészítés: mennél sokoldalúbb gyakorlati zenei tevékenység: kamarazene, karéneklés nélkül senkiből sem lesz jó zenész.
A Kodály-módszer szerint, akit előbb énekre tanítunk, csak azután hangszerre: hamarabb megfogja a meloszát minden zenének. Az énekkel olvasókészséget szerez a növendék, ezzel könnyebben hozzáfér a nagy szellemek alkotásaihoz, rövidebb idő alatt több művet ismerhet meg, mintha csak fáradságosan silabizál. A zongorát a fekete billentyűkön kellene kezdeni. Rajtuk az ötfokúság mint külön, zárt rendszer jelentkezik, nem kell mint valami foghíjas tökéletlenséget a hétfokúságból levezetni.
A hegedűtanításról Kodály megjegyezte, hogy a négy húrt kinevezzük dó-nak, és rajtuk van egy re, mi. Ha ezen túl vagyunk, ott van nem kevesebb, mint három ötfokú skála négy húron. Néhányszáz magyar népdal játszható így. Ez kimeríthetetlen anyag. Micsoda nyereség a hegedűsnek! Ott járhatna az É-húron a „4 kereszt” rejtélyei nélkül.
Az igazi muzsikálás útja a fej- és szívből indul ki, onnan kormányozza az ujjakat, a gégefőt és bármely hangszert.