A kizárólagos szoptatás jelentése és fontossága

A szoptatás az a folyamat, amikor egy nő közvetlenül a mellbimbóin keresztül anyatejjel látja el újszülöttjét, csecsemőjét vagy fiatal gyermekét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) több szoptatási módot is megkülönböztet, melyek közül a kizárólagos szoptatás kiemelten fontos. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő csak anyatejet fogyaszt, és szükség esetén ásványi anyagokat, gyógyszereket kap táplálékkiegészítésként. Nincs szüksége cumira, cumisüvegre, más szopnivalóra a mellen kívül, és nem adnak neki vizet, teát.

A kizárólagos szoptatás időtartama és előnyei

A WHO javaslata szerint az ideális, ha az újszülött életének első órájában találkozik az úgynevezett kolosztrummal, azaz előtejjel, majd az első félévben csakis anyatejet fogyaszt. Az egészséges csecsemő kizárólagos szoptatása körülbelül hat hónapos koráig tart. A WHO ajánlása szerint kétéves korig érdemes folytatni az anyatejes táplálást kiegészítő táplálékok bevezetése mellett, hiszen az anyatej immunerősítő hatása nem szűnik meg a csecsemőkor elmúltával.

Számos tanulmány megerősíti a kizárólagos szoptatás előnyeit. A hosszan szoptatott gyerekek önállóbbak, kevésbé dacosak. A kisgyermekek egészségét elsősorban anyatejes táplálással lehet megalapozni.

A kizárólagos szoptatás gyakorisága

Újszülöttkorban az igény szerint és kizárólag szoptatott kisbabák általában minimum 8-12 alkalommal szopnak 24 óra alatt, de ennél jóval több szopás is előfordulhat. A szopások nem egyenletesen oszlanak el a nap folyamán, nem mindig ugyanolyan időközönként történnek. A legtöbb kisbaba reggel-délelőtt nyugodtabb, többet alszik, kevesebbszer jelez, majd ahogy halad előre a nap, egyre kevesebb idő telik el két szoptatás között.

Körülbelül három hónapos kortól az idegrendszer fejlődésével a szopási idő többnyire drasztikusan lerövidül, akár néhány percre korlátozódik. Ezzel párhuzamosan a szopások száma megnövekedhet, a minimális mennyiség 10-12 alkalom szokott lenni 24 óra alatt. Vagyis nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy ahogy nő a kisbaba, úgy egyre ritkább szopásokra lenne szüksége - épp ellenkezőleg!

Az ún. növekedési ugrás kifejezés olyan intenzív növekedési szakaszokat takar a kisbaba fejlődése során, amikor a csecsemő átmenetileg több tejet igényel. Ha igény szerint szophat, akkor ezekben a napokban különösen gyakran kéredzkedik mellre, így tudja föltornászni a tejmennyiséget a megfelelő szintre.

Az igény szerinti szoptatás

Az igény szerinti szoptatás fogalma azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. A kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné.

A szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására, és a mellre tétel valójában inkább az első választandó megoldás a felmerülő szükségletekre. Újszülöttkorban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelvnyújtogatás, ajkak nyalogatása, fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása. Ilyenkor már érdemes reagálni a kisbaba jelzéseire és mellre tenni őt.

Az igény szerinti szoptatás mellett természetesen az anya igényei is fontos szerepet játszhatnak. Előfordulhat, hogy az anya azért teszi mellre csecsemőjét, mert például már kellemetlenül feszül a melle, vagy nagyobb gyermeknél, hogy egy pár perc nyugalmat nyerjen, például egy telefonbeszélgetés befejezésére.

A szoptatás mechanizmusai és a tejtermelés

Szülés után, ahogy a placenta eltávozik, a tejtermelés felszabadul a lepényi hormonok gátlása alól. 36-72 óra múlva bekövetkezik a tejbelövellés akkor is, ha a kisbaba nem kerül mellre. A prolaktin-receptor elmélet szerint azonban már ebben a korai szakaszban fontos a gyakori, igény szerinti szoptatás, mert a mellben ennek hatására tud megnövekedni a prolaktin-receptorok száma. Azaz minél gyakrabban kerül mellre a kisbaba a korai időszakban, annál érzékenyebben fog tudni reagálni a mell a keringő prolaktin mennyiségére, hiszen annál több receptor áll a rendelkezésre, hogy felvegye a prolaktint.

A tejtermelésért felelős hormon, a prolaktin-szintje már a várandósság alatt megemelkedik. Amikor a kisbaba szopni kezd, prolaktin szabadul fel magának a szopásnak a hatására. Ilyenkor a kiindulási prolaktin-szint akár a kétszeresére is nőhet, majd a szopás után lassan visszatér az eredeti szintre. A tejtermelés szempontjából ezek a kiugrások bírnak döntő hatással, nem az alapszint.

Ha a kisbaba nem kerül mellre megfelelő gyakorisággal, az anya melle kellemetlenül túltelítődhet, feszülhet két szoptatás között. Ilyenkor a feszülés, telítődés hatására egyrészt a tejtermelő sejtek nem képesek felvenni a keringő prolaktint, másrészt egy olyan fehérjeszerű anyag (feedback inhibitor of lactation, FIL) kezd felszaporodni a tejben, ami gátolja a tejtermelést. Mindezekből következik, hogy a szoptatások korlátozása akár számban, akár időben gátolhatja a tejtermelés mechanizmusainak működését.

A helyes szoptatási technika és testhelyzetek

A helyes szoptatási technika elsajátítása időt és gyakorlást igényel. Ehhez célszerű segítséget kérni a szülészeti osztályon a nővérektől, valamint a védőnőtől vagy a házi gyermekorvostól. Bármilyen nehézség esetén fel kell tárni a hiba okát, és azt minél előbb orvosolni kell.

Bármely szoptatási testhelyzet megfelelő, amely mind az édesanya, mind a csecsemő számára kényelmes. Érdemes több pozíciót kipróbálni, és az anya, valamint a csecsemő számára leginkább kényelmeset alkalmazni. A testhelyzet szoptatás közbeni megváltoztatásával jobban kiürülnek a mell különböző részei, ami jótékony hatással van a tejtermelésre.

Gyakori szoptatási testhelyzetek:

• Bölcsőtartás: Kényelmes, ülő pozíciót kell felvenni, a hátat megtámasztani. A csecsemőt az alkarra kell fektetni, a feje az édesanya könyökhajlatnál legyen.
• Keresztezett bölcsőtartás: A lépések megegyeznek a bölcsőtartással, annyi különbséggel, hogy a csecsemőt ebben az esetben az édesanya maga előtt, keresztben fekteti le.
• Hónalj alatti tartás: Kényelmes, ülő testhelyzetet kell felvenni, illetve a hátat megtámasztani. A csecsemőt háton fekve a hónalj alá kell fektetni. A csecsemő fejét a hüvely- és a mutatóujj által kell megtámasztani, majd ezzel a fogással a mellre helyezni.
• Fekvő testhelyzet: Az édesanya feküdjön az oldalára, a hátát és a fejét egy párnával támassza meg. A csecsemőt szintén az oldalára kell fektetni, az anyával szemben. A csecsemő hátát és fejét meg kell támasztani, megakadályozva ezzel, hogy a hátára forduljon, és félrenyelje az anyatejet.

A helyes mellre helyezés és szoptatás jelei

A megfelelő testhelyzet kiválasztása után a mellbimbót a lehető legközelebb kell helyezni a csecsemő szájához. Az édesanya úgynevezett „C tartással” - vagyis hüvelykujját a mell tetején, három-négy ujját a mell alsó részén tartva - megtámasztja a mellét. Meg kell érinteni a mellbimbóval a csecsemő arcát, aminek hatására - a csecsemőkori reflexnek köszönhetően - a baba az érintés irányába fordul, és szopni kezdi a mellbimbót.

Az alábbi jelek utalnak a helyes szoptatásra:

• a csecsemő nemcsak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar jelentős részét is bekapta;
• a baba alsó és felső ajka kifelé fordul;
• a csecsemő orra és álla az édesanya melléhez ér;
• a szoptatás nem fáj az anyának;
• jellegzetes „cuppogó” hang hallható.

Amennyiben valamiért nem sikerül a helyes mellre helyezés, le kell venni a csecsemőt a mellről. Ennek a legjobb módja, ha az édesanya óvatosan bedugja az ujját a csecsemő szájába, annak szélénél. Ezáltal megszakad a szopás során keletkezett vákuum, és sérülésmentesen ki lehet venni a bimbót a csecsemő szájából. Ugyanígy kell levenni a babát a mellről, amint vége a szoptatásnak.

Statisztikai adatok és kihívások

Az utóbbi 15 évben világszinten szinte stagnált a kizárólagos szoptatás aránya. Globális szinten mindössze 7 százalékpontot növekedett, és általánosan elmondható, hogy az első órában pusztán az újszülöttek 45 százaléka jut előtejhez.

A magyar adatok sem mutatnak „tisztán pozitív képet”: bár a magyar kisbabák egyharmadát kizárólagos szoptatás útján táplálják, egy felmérés szerint 2009 és 2014 között 3,6 százalékkal csökkent a csak anyatejjel táplált féléves csecsemők száma. A statisztikák szerint a magyar anyák 90%-a szoptatja gyermekét az első három hónapban - ami európai viszonylatban jónak mondható.

Miért stagnál a kizárólagos szoptatás aránya?

Sok esetben nehézséget okoz a mell vérbősége vagy formája, illetve az anyatejhiány és a szülés utáni stressz is. Az anyák leggyakrabban az elégtelen tejtermelést említik a tápszerkiegészítés okaként, noha a nem elegendő tejmennyiség sokkal inkább magyarázható a szoptatás támogatás hiányával, mint olyan elsődleges biológiai okokkal, amiket ne lehetne helyes laktáció menedzsmenttel hatékonyan kezelni.

Valójában az anyák által észlelt elégtelen tejtermelés legvalószínűbb oka a laktáció normális folyamatának akadályozottsága a szüléstől kezdve, ami gyakran összefügg a kórházi rutinnal (mint pl. az anya és csecsemő szükségtelen elkülönítése, vagy a rutinszerű pótlás), és/vagy a kulturális normákkal, amik bátorítják a pre-lakteális etetést (mint például víz vagy más rituális folyadékok adását az újszülötteknek).

Kulturális és társadalmi tényezők

A szoptatás egy humán viselkedésforma, amely érzékeny a kulturális befolyásokra és a szociális változásokra. A napjainkban szülővé váló húszas-harmincas generáció jellemzően legfeljebb hat hónapos koráig kapott anyatejet. Épp ezért, ha egy anya ennél hosszabb ideig tervezi szoptatni a babáját, könnyen lehet, hogy a külvilág, családja reakciója minimum szemöldökráncolás lesz, értetlenkedő mondatokkal tarkítva.

A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Ez a kérdés sokszor befolyásolja a szoptatási döntéseket.

Tévhitek és akadályozó tényezők

Számos tévhit és akadályozó tényező nehezíti a kizárólagos szoptatás terjedését és fenntartását:

• Kolosztrummal kapcsolatos tévhitek: A világszerte legelterjedtebb és károssága miatt legsúlyosabb hatású hiedelem a kolosztrum károsnak tartása, és ebből következően az újszülött későn megkezdett szoptatása, úgynevezett prelaktációs etetése.
• Egészségügyi tévhitek: „a jó anya szoptat”, „szoptatni mindenki tud”, „szoptató nő nem úszhat, nem sportolhat, nem fogyókúrázhat, szoptatás és munka nem egyeztethető össze”. Ezek a kijelentések félrevezetőek és a szoptatás feletti teljes kontroll megszerzésére irányulnak.
• Tápszergyártók befolyása: A tápszergyártók jelentős befolyással bírnak az egészségügyi dolgozók képzésére és a lakosság tájékoztatására, gyakran előnyben részesítve saját termékeiket az anyatejes táplálással szemben.
• A szoptatást segítő intézkedések hiánya: Magyarországon például a mellszívó kölcsönzés, a szoptatási segédeszközök egyike sem élvez TB támogatást, szemben a tápszeres táplálással.
• A szoptatással kapcsolatos ismeretek hiánya az oktatásban: A szoptatással kapcsolatos ismeretek teljes egészében hiányoznak az alapoktatásból és a középfokú oktatásból.

tags: #kizarolagos #szoptatas #jelentese