Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész és polonista Lengyel napló című műve nem csupán egy könyv, hanem a közép-európai identitás, a lengyel-magyar barátság és a történelem viharainak érzékeny, személyes vallomása. A mű számos közép-európai és lengyel vonatkozású tanulmány után született meg, a maga „lengyelségét” és számtalan lengyelországi utazásának élményét közvetítve az olvasó felé. Ryszard Kapuscinski, a világhírű lengyel író ajánló soraival megjelent kötet középpontjában a „szabályos” vagy „szabálytalan” lengyel történelmi események állnak, amelyekre a szerző szubjektív réteget, személyes találkozásokat és olvasmányokat épít.
A „lengyelség” és a történelmi emlékezet
A napló műfaja kiváló alkalmat ad az egyéni és a közállapotok ábrázolására. Kiss Gy. Csaba nem tolja önmagát előtérbe, nem ír „négy fal közötti” naplót; ehelyett a magyar és a lengyel közösségben élve vall a „másik” ország hatásáról, a világ változásába vetett hitéről és a lengyelek sugallta reménységről. A Lengyel napló oldalain összefonódik a Szolidaritás sorsa, a magyar sajtóvisszhang, Waclaw Felczak krakkói professzor előadása, Norwid verse, Wajda filmje, egy baráti levél vagy éppen egy családi esemény.
A szerző különös figyelmet fordít a lengyel eseményekre, miközben mindig a saját „lengyelsége” marad a középpontban. Örömmel fedezi fel Kapuscinski cikkét a szegedi egyetem hirdetőtábláján, lelkendezve olvassa a Tiszatáj „lengyel számát”, és megdöbben a pápa elleni merénylet hírére. A napló 1981-1982-es bejegyzései olykor lelkesedést sugallnak, máskor az aggodalmat éreztetik a „pengeélen” táncoló történelmi helyzet miatt.
Irodalom, történelem és sors
Irodalom és költészet fonja át az egész kötetet. A szerző számára megkerülhetetlen a Hamu és gyémánt filmélménye, Zbigniew Herbert versei vagy éppen a lázadó-sztrájkos Szolidaritás mozgalom, amelynek politikai küzdelmei szorosan összefonódtak a kultúrával. Kiss Gy. Csaba számára a történelem nem lehet részvéttel senki iránt, mégis szükség van valaminő célképzetre, az értékek diadalra jutásának reményére.
A naplóban megidézett témák
- A közép-európai sorsközösség és a visegrádi gondolat gyökerei.
- A lengyelországi Szolidaritás mozgalom hatása a magyar ellenzékre.
- Bibliai történetek (Krisztus, Pilátus, Barrabás) és a személyes felelősségvállalás kérdése.
- A magyar-lengyel kapcsolatok irodalmi és történelmi vonatkozásai.
A szolidaritási mozgalom Lengyelországban: a kommunizmus végének kezdete
Közép-Európa mint szellemi tartomány
A műben visszaköszönnek Kiss Gy. Csaba professzor ars poeticája is: „A közvetítést tartottam föladatomnak”. Ahogy ő maga fogalmazott, Közép-Európát nem a földrajz vagy a társadalmi rendszer határozza meg, hanem a sors és a kultúra közössége, egy autonóm és független szellemi tartomány. A naplóíró számára az 1980-as évek nemcsak a szovjet megszállás elleni küzdelem időszaka volt, hanem a közös életfelfedezés és a remény korszaka is. A Lengyel napló olvasása során egyszerre hat ránk a lengyel történelem és az egykori magyar valóság, emlékeztetve minket arra, hogy a történelem viharaiban az egyéni sorsok hogyan fonódnak össze a nemzeti sorsokkal.