Már az egész pici gyerekek is imádnak firkálni, és az elfogult szülők gyakran látják a majdani Picassot gyermekeikben. A rajztanulás 1. 1-2 éves korban kezdődik a firkálás. A gyermek figyeli a mozgást, és közben nyomot hagy a felületen. A firkák egy idő után formát öltenek: megjelenik a lengőfirka, majd másfél éves kor körül a körkörös firka.
A rajztanulás 2. 2-3 éves kor környékén a gyerekek elkezdenek jelentést tulajdonítani rajzaiknak, ekkortájt kezdenek el köröket és ellipsziseket rajzolni. Kezdetben a kész firkának főként a környezet kérdései nyomán kezdenek jelentést adni, majd idővel hozzászoknak ahhoz, hogy a firkáláshoz jelentés tartozik, és már nem utólag, hanem közben is mondogatják, hogy mit rajzolnak. De a vonalak és a jelentés között még nincs tartalmi összefüggés: a jelentés önkényes, asszociatív, bármikor megváltoztatható, tartalmilag független a vonalaktól. A gyerekek kezdetben preferálják a kört, az íveket, a függőlegest a vízszintessel, a szögletes vonalakkal szemben.
A rajztanulás 3. 3 éves kor körül jelenik meg a rajzban az ábrázolás szándéka. A körfirkából lassan kibontakozik az emberi alak, megjelennek bizonyos alapsémák, amelyek a tárgyak egész osztályára vonatkoznak: kezdetben van „kutya”, „ház”, „ember” alapséma, amelyek mindig hasonlók. A rajzokhoz érzelmileg gazdag fantáziakör társul. 3-4 éves korban az emberrajzokon jellegzetesen nagy a fej, és abból nőnek ki a végtagok (fej láb rajz).
A rajztanulás 4. 5-6 éves korban növekszik a valósághű ábrázolás igénye. A sémák világosabbá, a hozzájuk tartozó jelentések szilárdabbá válnak. A rajzok jól felismerhetőek. A gyerek a valóságnak megfelelően rajzol, de nem úgy rajzolja a dolgokat, ahogyan látja őket, hanem azt adja vissza, amit tud róluk. Jellemző a sűrítés, az érzelmek konkrét tárgyi megjelenítése. A tárgyak színét, nagyságát, egymáshoz való viszonyait nem a valóság, hanem a gyermeki érzelem - és fantáziavilág szabja meg. A fontosabb családtag háromszor olyan nagy, mint a kevésbé fontos. Az ábrázolás többszempontú, mintha a dolgokat egyidejűleg több nézőpontból lehetne látni, például profilból ábrázolt emberarc két szemmel. A gyerekek többsége iskolás kora előtt az emberrajzon olyan nemű személyt jelenít meg, amilyen ő maga.
A gyermekrajzok a másolással kezdődnek, majd a kicsik elsajátítják a főbb vonalakat, megismerik a színeket. Nagyon hamar észrevehető, hogy mindenkinek kialakul egy saját stílusa. A legtöbb gyermek öt-hat éves korára már el tud készíteni egy olyan rajzot, amely betekintést enged az énképébe, megmutatkozik a gyermek anyához és családtagjaihoz fűződő viszonya, továbbá a szülők érzelmi kapcsolata - véli Barancsi Nikolett rajzelemző. A kicsik alkotói fejlődésére hatással van a lakóhelye, és lényeges különbség, hogy fiú vagy lány a gyermek, utóbbiak rajzigénye ugyanis sokkal nagyobb és rajzaik is részletgazdagabbak és színesebbek a fiúk rajzaihoz képest.
A rajz tárgya nem minden esetben tükrözi a belső érzéseket, gyakran külső ingerek alapján készülnek az alkotások. Egy kicsi gyermek is rajzolhat erőszakos jeleneteket, amelyeket például a televízióban látott. Sok mindenkinél okoznak aggodalmat a sötét színek és a fekete szín használata. A színek csak bizonyos mértékig árulkodóak, gyakran csak azért használnak'])-> feketét, mert a fehér lapon ezzel tudnak kiemelni valamit vagy kontrasztot növelni. Minden alkotásnál fontos, hogy ne saját megítélés alapján alkossunk véleményt, minden rajzról és az azokon lévő motívumokról kérdezzük meg a gyerkőcöt, hogy számára mit jelentenek. A számunkra értelmezhetetlen rajzokat is dícsérjük meg, hogy az alkotás örömöt és sikert jelentsen a gyermek számára.
A gyerekrajz nem diagnózis és nem pszichológiai teszt. Inkább egy vizuális gondolkodási térkép, amelyben a gyerek megmutatja, mire figyel, mit érez biztonságosnak, mit tart fontosnak - és milyen szimbólumokból építi fel a saját belső világát. Egy gyerekrajz első pillantásra esetlennek, aránytalannak vagy egyszerűnek tűnhet - mégis olyan belső logika alapján épül fel, amely következetesebb, mint gondolnánk. A gyerek nem a valóság másolatát készíti el, hanem a saját élményeit rendezi képpé. Ezért lesz egy apa nagy fejű, mert ő “fontos”. Ezért kerül egy testvér keze hangsúlyosan előtérbe, mert ő “kapaszkodó”. A gyerekrajz jelentése tehát nem titkos pszichológiai üzenet, hanem egy olyan vizuális térkép, amely megmutatja, milyen sorrendben szervezi a gyerek a világ elemeit. A méretek, színek, elhelyezések nem önmagukban érdekesek, hanem abban, ahogyan összefüggéseket teremtenek.
A kisgyerek vizuális gondolkodása nem a felnőtt világ logikáját követi. A 2-7 éves kor közötti szakaszban a rajz nem megfigyelés, hanem gondolati szervezés. A legkorábbi rajzokban (2-4 év) a mozdulat az öröm. A körök, hurkok, lendületes vonalak nem ábrázolni akarnak - egyszerűen csak „megjelennek”, ahogy a gyerek felfedezi a papír felett mozgó kezét. Néhány évvel később (4-7 év) a gyerekek szinte ugyanazokat a jelképeket kezdik használni: a kockaház háromszög tetővel, a zöld felhőszerű lomb, a nap a lap szélén, a lebegő családtagok.
Miért nincs talaj? A felnőtt szem hibát lát, de a gyerek fejében a talaj nem szükséges elem. A jelenet így is értelmes számára. A gyerek csak azt rajzolja meg, ami szerinte fontos információ a történethez. Mert ezek azok a részletek, amelyekhez érzelmi vagy funkcionális jelentés tapad. A gyerek így emeli ki, ami számára lényeges.
A gyerekrajzok világa nem pusztán inspiráció egy illusztrátornak - hanem alapvető tervezési logika. Amikor mesekönyvet készítek, nem a felnőtt szem esztétikai vagy technikai elvárásait követem, hanem azt a képi gondolkodást, amelyben a gyerek otthon van.
1. Egy túlzsúfolt háttér például elvonja a figyelmét a történet lényegéről. A gyerek képi fókusza szűkebb, és egy jelenetben általában csak 1-2 elemet tud tartósan értelmezni.
2. Egy gyerekszereplő nem attól lesz szerethető, hogy szép, hanem attól, hogy az érzelmei tiszták. A tekintet, a testtartás, a mozdulat iránya mind segíti, hogy a gyerek értse, mi történik.
3. A legegyszerűbb formák képesek a legerősebb jelentést hordozni. A gyerekrajzok univerzális szimbólumai segítenek megtalálni azt a képi világot, amely nem túlterheli a szemlélőt, hanem vezeti.
A gyerekrajz értéke nem abban rejlik, hogy arányos-e, szépen „meg van-e csinálva”, vagy mennyire hasonlít a valóságra. A lényeg az, hogy a gyerek biztonságban érezze magát a saját vizuális gondolkodásában. A gyerek ilyenkor nem hibát magyaráz, hanem történetet mesél. Ebből értjük meg, miért nagy a fej, miért nincs talaj, miért lebeg minden, vagy miért lett fekete az egész lap. A gyerek vizuális rendszere kísérletezésből születik.
Egy mesekönyv tervezésekor kaptam egy rajzsorozatot egy hatéves kislánytól. Minden rajzon a fa koronája óriási volt, a törzs alig látszott.
Mit árul el a gyerekrajz arról, hogyan látja a gyerek a világot?
Elsősorban azt, milyen elemeket tart fontosnak. A méret, az elhelyezés és a színek inkább gondolkodási logikát mutatnak, mint érzelmi bajt.
Miért rajzolnak a gyerekek nagy fejet vagy hatalmas kezeket?
Mert ezek a részek „kiemelt információként” jelennek meg a gondolkodásban.
Miért nincs talaj a gyerekrajzokon?
Mert a gyerek számára a talaj nem lényegi elem a történetben.
A sok fekete szín vagy az erős vonalak bajt jelentenek?
Nem feltétlenül. A fekete lehet kedvenc szín, határozott mozdulat, vagy a filctoll intenzitása.
Használható-e a gyerekrajz „diagnózisként”?
Egyértelműen nem. Egyetlen rajz nem alkalmas diagnosztikára.
A gyerekrajzok világa első pillantásra kaotikusnak tűnhet, mégis mélyen következetes. A gyerek nem rosszul rajzol, hanem másképp gondolkodik: saját logikája szerint rendezi el a szereplőket, kiemeli, ami fontos, és elhagyja, ami nem lényeges. A jó illusztráció nem a felnőtt szem elvárásait követi, hanem a gyerek figyelmének útját. Nem díszít, hanem segít érteni. Nem bonyolít, hanem vezet.
Minden gyermek - még a legkisebb is - tud rajzolni, csak mi szülők, nem értjük. Még lehet, hogy nem is beszél összetett mondatban, vagy nem tudja jól kifejezi magát, de rajzai közlik azt, amit nem tud, vagy nem akar elmondani. Képei alapján megismerhető a világról, környezetéről, családjáról alkotott ítélet, véleménye. Nem kell tanítani, alkosson csak magától!
Alsó rész: A biztonság iránti igényét jelzi, valamint azt, hogy inkább a mindennapok történései érdeklik, vagy az átlagosnál erősebb a gyermek testi orientációja.
Bal oldal: Erős a kötődése a múlthoz és az anyához. Ha erre az oldalra nagyobb ábrákat rajzolt, biztos lehet a szülő abban, hogy jó a gyermek én-képe, ha keskenyebbek a figurák, szorongást sejthetsz, ha pedig lap méreteihez képest nagyon kicsik, akkor valószínűek az önértékelési zavarok. Ha bármilyen eltolódás érzékelhető, jobban meg kell figyelni a gyermek viselkedését, és úgy összerakni az információkat, azaz nem szabad rögtön „kategorizálni”.
Azok a gyerekek, akik kemény, egyenes, határozott vonalakat rajzolnak, sokszor akaratosak, öntörvényűek, hamar döntenek és nehéz ebben befolyásolni őket. Hatalmas szeretettel, türelemmel, nagyobb elfogadással többre lehet menni az ilyen gyereknél, mint a szidással, kemény fegyelmezéssel. A laza, puha, gömbölyded vonalakkal rajzoló gyerekek rugalmasabb személyiségek, könnyebben alakíthatóak, nevelhetőek a szülők részéről.
A pasztell-színek használata mindig finomabb, visszafogottabb érzelmi életre, lelki érzékenységre utal, valamint arra, hogy ez a gyermek nem fog örömében tombolni, az ember nyakába ugrani - ő csendesen örül, csendesen szeret.
A gyermekek alapvető személyiségük szerint kedvelnek bizonyos színeket, ami természetesen korszakonként változhat.
- Vörös: magasfokú aktivitás, önuralom, gyors és könnyű tanulás, alkalmazkodóképesség.
- A kék a nyugalom, a béke, a hűség, a részvét, a szeretet szimbóluma, de az erőteljes indigókék a zsarnokság jele is lehet.
- Élénk sárga, vörössel, narancssárgával: feltűnő viselkedés, türelmetlenség, keményfejűség, heves reakciók, támadó, kitartó, gyorsan tanuló, rosszul alkalmazkodó.
- A fekete a szomorúság, komorság színe, vörössel, narancssárgával kombinálva az „ismeretlen? vonzerejére utal.
Ház: majdnem minden gyermekrajzon megtalálható, az egó megnyilvánulása. A házból kiszálló füst azt az érzelmi melegséget jelzi, mely a kisgyermek lelkében van. A háztető viszonylag sötét színe, a berajzolt cserepek a gyermek önmagát védő magatartására utalnak. Ha az ablakok nagyok és színesek, a gyerek kíváncsi és nagy a fantáziája. Ha a kapu vagy ajtó kicsi, nehezen lehet „bejutni” hozzá.
Fa: az érzelmeket jelenti. A lap vagy kompozíció bal oldalán álló fa az anyai, a jobb oldalán álló az apai érzelmekre utal. Az érzelmeket jelentő fa az anyai oldalon látszik. Ha a lombozatban virág vagy termés van, de az ágak nem látszanak, a védekező vonalak elrejtik az érzelmeket. Meg kell figyelni, melyik oldalra rajzol több virágot vagy termést.
Nap: a fény, az optimizmus jele, a kerítés pedig a lehetőségek korlátozása. Az út az életút, az útkereszteződés problémahelyzetre utal. A madarak a szabadság, a pillangók a szárnyaló fantázia jelképei. Az sem mindegy, az adott tárgyból hány darabot rajzol a gyermek. Ha visszatérőek a számok, például mindenből kettőt ábrázolt, ez is jelentéssel bírhat. A páros számok nőies jellegűek, a női energiát képviselik.
Mint egy mágikus út a gyermeklélekhez, sokan úgy tekintenek a gyermekrajzokra. A gyermekpszichológia tudománya mindig használta és használja a mai napig is a gyermekrajzokat a diagnosztikában. Sokan azt gondolják, a szakember meglát néhány rajzot, és máris tudja, mi zajlik a gyermek lelkében. Ez azonban nincs így. A gyermeklélektan számára a rajz egy bizonyos típusú eszköz a megismerésre. Mi mindig kontextusban vizsgáljuk a gyermeket, a szülőkkel közös célunk a megismerés. A gyermekek rajzai nem misztikus alkotások és nem jóslunk belőlük, ahogy azt sokan feltételezik. Enélkül a kontextus nélkül nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a gyermekrajzok jelentéséről. Félreértelmezésre adhat okot például, ha a fekete színt sűrűn használó óvodást valaki depressziósnak titulálja. A fekete szín élénk, mély nyomot hagy a papíron. A legtöbb gyermek azért szereti használni, mert élvezi a vele való alkotás örömét.
A legkézenfekvőbb arra következtetni, mi foglalkoztatja leginkább a gyermeket. A hercegnők, focisták, autók, virágok témaköre visszatérő motívumai a rajzoknak. Életkortól függően mindig megfigyelhető egy-egy kérdéskör, amely a leginkább foglalkoztatja a gyermeket. Előfordulhat az is, hogy az általánosságokon túl, szokatlan téma jelenik meg a rajzokon. Érdemes ilyenkor végiggondolni, hol találkozhatott vele a gyerek vagy történt-e mostanában valamilyen szokatlanság, változás az életükben. Példa erre, ha elpusztul a család kutyája, természetes, hogy a rajzokban is megszaporodik az ábrázolása, hiszen ez foglalkoztatja a gyermeket.
A rajz készítésének módja is sokat elárul a gyermek természetéről. Az egész lapot betöltő, laza, lendületes vonalakkal rajzoló gyermekekre inkább jellemző a csacsogás és a nyitottság az idegenek felé. Ezzel ellentétben a lap közepén ábrázoló kisméretű, jól kidolgozott rajz készítője az életben talán megfontoltabb, precízebb mint első társa.
A színeknek és formáknak a szimbolikája szinte végtelen. Ugyanakkor ezekből messzemenő következtetéseket már nem lehet levonni. Sokszor azt sem tudhatjuk hol, hogyan, milyen instrukció hatására készült a rajz. A gyermekpszichológiai vizsgálaton készült rajzok standard körülmények között keletkeznek, diagnosztikai céllal meghatározott tematikája mentén. (Pl. családrajz) A megismerés szerves része a rajzok megbeszélése. Minden esetben megkérdezzük a gyermeket, mit, hogyan, miért ábrázolt.
Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a gyermekrajzok vizsgálata nem egy misztikus, mágikus terület. Ha egy szülő vagy pedagógus úgy látja, a gyermek rajzai nagyon megváltoztak, esetleg problémára is utalhatnak, minden esetben gondolják át a körülményeket. Egy rajz nem rajz. Figyeljék a gyermek munkáit, viselkedését otthon és óvodai/iskolai környezetben is.
A legkorábbi alkotás a firka. Kétévesen már kényelmesen meg tudják fogni a gyerekek a rajzeszközt, de bizonyos szakirodalmak szerint a féléves maszatolása is rajzolásnak mondható. Ha az asztal szélére kiömlik egy kis főzelék vagy gyümölcslé, a gyerek belenyúl, és az ujjával elkezd mintákat alkotni. Már ebben a tevékenységben megjelenik a személyiség: az impulzívabb babák nagyobb, csapkodó mozdulatokkal turkálnak az ételben, a nyugodtabbak viszont kisebb intenzitású, térfoglalású mozdulatokkal matatnak - meséli Vass Zoltán professzor, a rajzvizsgálat és a képi kifejezéspszichológia szakértője.
A család mint téma akkor jelenik meg a rajzokban, amikor a gyermek már tud embert ábrázolni. A családrajzok legnagyobb értéke, hogy olyan hiteles és valósághű információt adnak, amihez máshonnan nem lehetne hozzájutni: kiderül, hogyan látja a gyermek a saját családját, miként kapcsolódik hozzájuk, minek tekinti önmagát ebben a közegben, hogyan érzékeli mások felé irányuló érzéseit. Ezeket a kérdéseket szóban nem lehet feltenni, mert a páciens maga sem tudná megfogalmazni a választ.
Rajzolás közben a gyermeknek lehetősége van érzelmei feldolgozására, kifejezésére. Akit jobban szeret, annak a megrajzolásával szívesebben tölti az időt, részletesebben ábrázolja. A fontos személyek vagy tárgyak nagyobb méretűek lesznek, ha pedig színes ceruzákkal dolgozik, akkor több színt használ. Akivel viszont nem szívesen foglalkozik, azt a figurát elhanyagolja, kisebb méretben ábrázolja, kevesebb részlettel, vagy esetleg le sem rajzolja.
A szakértők legtöbbször nem egy rajz alapján értékelnek, és az instrukciók az adott helyzetnek, illetve vizsgálati célnak megfelelően változhatnak. A leggyakoribb tesztfeladat a saját család rajzolása, de ha valamilyen oknál fogva a gyermek ódzkodik ettől, akkor a szakértő egy általános család rajzát kéri tőle. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor is ugyanúgy tetten érhetők a problémák. A képzett szakember el tudja dönteni az adott helyzetnek megfelelően, hogy melyik családrajz megalkotására kéri a gyermeket.
Több egymást követő rajz esetében az instrukciók mellett a sorrendnek is fontos szerepe van. Gyakori téma az állatcsaládrajz, amelyben a gyermek saját családját ábrázolja állatok képében, illetve az elvarázsolt család, amikor a rajzolónak el kell képzelnie, hogy egy varázsló elvarázsolta a famíliát, és azt kell lerajzolnia, ki mivé, milyenné vált. Egyre gyakoribb a kinetikus családrajz, ahol a tagok nem egyszerűen egymás mellett állnak, hanem valamilyen tevékenységet folytatnak, ilyenkor a vizsgálatvezető arra kéri a gyermeket, hogy cselekvés közben rajzolja le szeretteit.
A családrajz óvodáskortól egészen felnőttkorig rendkívül jól alkalmazható diagnosztikus eljárás, és van olyan fajtája is, amit kifejezetten felnőtteknél alkalmaznak, ez a regrediált kinetikus családrajz. Ennél a feladatnál a szakember arra kéri a pácienst, hogy rajzolja le magát ötévesen úgy, hogy a családban mindenki csináljon valamit.
Szülőkben jellemzően felmerülő kérdés, hogy mik azok a jelek, amelyek esetében komoly problémára kell gyanakodni, és melyeket látva lehet nyugodtan hátradőlni. Vass Zoltán szerint a dolog ennél sokkal összetettebb, egyetlen motívum önmagában ritkán értékelhető.- Nem szabad kiragadni egy-egy konfliktusjegyet, mert ha valaki csak azt veszi észre a gyermeke rajzán, akkor megijed, holott lehetséges, hogy az adott kontextusban, összefüggésben teljesen normális jelenségről van szó. A szakemberek ezért sosem egyesével elemzik a jeleket, hanem a mintázatokat figyelik: ha például három-négy különböző jel együtt jelenik meg, akkor már biztosabb következtetést lehet levonni. A megfigyelési szempontok közé tartozik a rajz általános színvonala, érzelmi-hangulati tónusa, a figurák mérete és egymástól való távolsága, a tagok rajzolási sorrendje, a rajzon megjelenő érintkezések, az arckifejezések vagy a figurákon kívül megjelenő tárgyak. A családrajzokból nemcsak a családi viszonyokra derül fény, hanem az egész személyiség leképeződik. Ha több rajz van, azok összessége árnyaltabb képet mutat a gyermekről, mint a „pillanatfelvétel”, azaz egyetlen alkotás.
Gyerekeknél a családrajzokban megmutatkozó leggyakoribb tünetek a szorongás, az agresszió, a különféle viselkedési zavarok, az érzelmi fejlődés zavarai, a családon belüli kötődés problémái, a kortárscsoportba való beilleszkedéssel együtt járó problémák.
A harmonikus családrajz sokféle lehet. Általában megjelennek rajta a család együtt élő tagjai vagy azok a személyek, akik a gyermek szeretetkötelékéhez tartoznak, és nagyjából azonos az egyes figurák kidolgozottsági szintje. Akihez a legjobban kötődik a gyermek, ahhoz a figurához áll legközelebb a papíron is. A rajz harmonikus, rendezett összbenyomást kelt, meleg, játékos az érzelmi-hangulati tónusa, és a gyermek szívesen rajzolja, befejezés után pedig tetszik neki.
Előfordulhat, hogy egy kamasz vagy egy felnőtt szeretné szebbnek, pozitívabbnak beállítani a családot, ezért mindenkit mosolygósnak ábrázol, a családtagok sztereotip módon boldogok és fogják egymás kezét. Ezek a manipulációs próbálkozások azonban gyorsan lelepleződnek. Ezek közül nincs mindnek jelentősége egy-egy adott alkotás esetében, de ők nyomban felismerik, mire kell odafigyelni. A rajzot készítő személy viszont csak néhány szempontot tud kontrollálni - a többi viszont elárulja őt.
Vass Zoltán szerint nagyon fontos, hogy a felnőttek bátorítsák a kicsiket.- Mindig dicsérjük az elkészült műveket, ne rajzoljunk a gyerek helyett, lássuk el olyan eszközökkel, amelyekkel lesz kedve dolgozni, szerezzünk be vonzó filctollakat, nagyméretű papírokat, többféle festéket, hagyjuk krétával rajzolni a járdára. A rajzolás a világ megismerésének a gyermek számára nagyon értékes és fontos eszköze. Amikor családrajzot (vagy más témájú alkotást) készít a gyerek, akkor egyúttal valamit megért, tisztáz önmaga számára. Sokszor a felnőttek is firkálgatnak, rendszereznek, vázlatokat rajzolnak, amikor egy fogas kérdésen gondolkodnak, hiszen az ábrázolás, képi kifejezés tudatos vagy tudattalan módon segít megoldást találni a problémára. Ehhez hasonlít a gyermek rajzoló tevékenysége is: amikor figyelmét a rajzra fókuszálja, egyúttal gondolatait, érzéseit is könnyebben rendezi és tisztázza. Természetesen az úgynevezett elaborációs folyamat (az indulatok, konfliktusok feldolgozása) nem tudatos formában megy végbe, de fontos öngyógyító szerepet is betölthet.
Ha a gyermeket nevelő, tanító felnőttek alapvető rajzelemzési ismereteket tanulnak, akkor könnyebben felismerhetik azokat a rajzi problémajelzéseket, amelyet a segítségre szoruló gyermek képi alkotásai tartalmaznak. Fontos azonban, hogy belemagyarázás helyett korszerű, tudományos ismereteket kapjanak a pedagógusok, pszichológusok és más segítő szakmák képviselői. Sajnos igen sok negatív példát lehet találni elhamarkodott, téves elemzésre. Ezért csak olyan tanfolyam, továbbképzés ajánlható az érdeklődőknek, amely tudományos, pszichológiai alapokon nyugszik. A képzett szakember számára a rajz rendkívül jól használható és beszédes eszköz, szinte megszólal. Hozzáértő vizsgálatvezető esetében másodpercek alatt lezajlik egy-egy rajz kiértékelése, megértése.
A gyerekrajzok nemcsak annak az emlékei, hogy öt-hat évesen hogy kanyarította a vonalakat, alakokat a gyerek a színes ceruzákkal, és nemcsak a kreatív kikapcsolódás termései. Amit elmondani még nem tudnak, vagy meg nem fogalmazódik bennük, de érzik, azt a gyerekek rajzain keresztül, tisztán, őszintén közvetíthetik a környezet felé.
Mivel a családot gyakorta rajzolják le a gyerekek, anyag bőven adódhat az elemzéshez. Szükséges is, hogy legyen, hiszen egy-két rajzból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Minimum 10-12 rajz kell ahhoz, hogy visszatérő, esetleg állandó tényezőket fedezhessen fel a szülő a képeken.
A lapot képzeletben függőlegesen felezzük meg! Ha a család középre esik, az arra mutat, a gyerek mindkét szülővel egyformán közeli kapcsolatot ápolhat. Ha a családtagok elszórva szerepelnek a lapon, érdekes megnézni, ki ki mellé került a képen, ki van legalul vagy legfelül. A gyerek a tőle távol eső személyt érezheti magától a legtávolabb, a közvetlen közelébe rajzoltat a legközelebb. A családrajzon a figurák egymáshoz viszonyított mérete is számít. Figyeljük meg, ki a legnagyobb, és ki a legkisebb a rajzon! Ha a gyerek saját magát rajzolja legnagyobbra, aggodalomra semmi ok: nem arról van szó, hogy túltengne önbizalma, vagy önző lenne. Ez egyszerűen annyit mutat, hogy pozitív érzelmek uralkodnak benne, jól érzi magát.
Érdemes megfigyelni azt is, a lap méretéhez képest mekkorák a figurák. Ha azok nagyon kicsik, és a lap nagy része üresen marad, a gyerek sajnos szoronghat valamitől. Ha az alakok teljesek, azaz kezük, lábuk megvan, az a gyerek kiegyensúlyozottságára utalhat. Érdemes felfigyelni a felfelé nyúló karokra.
A színválasztás a legkisebbeknél általában tudattalan, hiszen ők még csak a vonalhúzást szeretnék próbálgatni, és nem mérlegelnek, melyik színt vegyék kézbe. Később, ha a használt színek zömében halványak, a gyerek visszahúzódóbb, kevésbé hallatja hangját, talán kissé önbizalomhiányos is lehet. Hozzátesszük, a vásárolt ceruza minősége nehezíti, torzítja a színhasználat-elemzés eredményét. Amikor a gyerek már tudatosabban színez, a sötétebb színek használata, mint a fekete, lehet figyelemfelkeltő jel, de nem feltétlenül rossz lelkiállapotra utaló jelről van szó. A satírozás jellege jellege is árulkodó.
Fontos, hogy egész kisgyerekektől még ne várjunk csodát, tökéletes színezést, arányokat, alakokat: a bölcsődés, vagy kis óvodás még nem fog úgy rajzolni, mint egy általános iskolás. A rajzelemzést akkor érdemes megkísérelni, mikor a gyerek már magabiztosabban rajzol. Bármi negatívra utaló jelet látunk is, ne feledjük, laikusként elemzünk. A sok beszélgetés, odafigyelés minden elemzés nélkül is fontos, de apró negatívumokat segíthet is megoldani. Ha a gyereknek komolyabb lelki baja lehet, az nem kizárólag rajzain látszik meg.
Ne csak a családrajzokat, a házikókat is nézzétek meg! Milyen házat rajzol a gyerek? A Vasi Nők - Család és Karrierpont Celldömölk családokat segítő, tanácsadó előadássorozatának részeként Szabó Dorottya bölcsész, pedagógus, mozgásfejlesztő és neveléstudományi kutató a családrajzokról is beszélt a KMKK-ban.
Szabó Dorottya kutatásaiban a szülő-gyermek kapcsolatot és annak hatásait vizsgálta az óvodáskorú gyerekek szociális, emocionális és kognitív fejlődésére. Anyai és apai oldalról is feltárta a kötődés minőségét, és, hogy ez miként befolyásolja a 3-6 évesek fejlődését és későbbi életüket. Kvalitatív (minőségi), empirikus (tapasztalati úton történő) kismintás kutatást végzett, amelybe harminc óvodást vont be. A téma feldolgozásához széles körben használt kutatási módszereket.
- A családrajz a 3-6 éves gyerekek körében a leggyakrabban alkalmazott rajzos diagnosztikai módszer, nagy szerepe van az esetleges családi konfliktusok feltárásában. Adhat általános képet, de önmagában kevés ahhoz, hogy kutatási eredményeket lehessen leszűrni. Egyetlen családrajzot elemezve nincs jogunk például azt mondani, hogy az adott gyermek bizonytalanul kötődik az édesanyjához - mondja Dorottya. Hozzáteszi még: a családrajz pszichológiai értelemben a gyerekek érzelmi világának a tükre, kiegészíti, esetleg helyettesíti a verbális közléseiket. - Általánosságban elmondható, hogy a rajzon az óvodás aktuális hangulata, érzelmi állapota jelenik meg, megmutatja a gyermek családban elfoglalt helyét, kapcsolatát a családtagokkal. A rajzlap értelmezhető szociális mezőként, amelyen megjelenhetnek a környezettel fennálló kapcsolatok problémái. Árulkodó, hogy milyen színeket választ, mekkorára rajzolja a figurákat, milyen az alakok elhelyezkedése, sorrendje, az arckifejezések, milyen stílusban és részletgazdagsággal rajzol, valakit kifelejt-e a rajzból. Használ-e járulékos elemeket, például napot, felhőt, fát, virágot, madarakat. Van-e a családtagok között testi kontaktus, interakció.
Rajzold le a családodat! - ezt az instrukciót kapták azok az óvodások, akiknek a rajzait kérésünkre elemezte Dorottya. Egy négyéves kisfiú családrajzán erősen konfliktusos anya-gyermek kapcsolat látszik. Zavaros a kép, a figurák ábrázolása kezdetleges. Az alakok kidolgozatlanok, a végtagjaik is kezdetlegesek. Egyáltalán nem magabiztosak, sőt tehetetlenek, nem tudják irányítani az életüket. A rajz közepére a nagypapáját rajzolta a kisfiú. Mellé két oldalra a nagymamáját és önmagát. A három figura között van kapcsolat, ők alkotják a rajz gerincét. Kitüntetett szerepű a bal felső sarokban a dédi. Dorottya azt mondja, ezzel be is fejezte a rajzot a gyermek. A kérdésre: „Anya hol van?” azt válaszolta: van az is, lerajzolom jó nagy szájjal, mert állandóan kiabál velünk. Lerajzolta még az öccsét és a húgát is, ők a lapon fent kaptak helyet. Anya kiszorítva, marginális helyre került, legkisebbként. Nem ő az a személy, aki hátteret és biztonságos kötődést tudna adni. A rajzon látszik, hogy a kisfiú, ha akarná, se tudná elérni az édesanyját, annyira távol vannak egymástól. Apa nincs a képen. Apatudata sincs, derült ki a többi érzelemvizsgálatból is. Ennek ellentéte egy hatéves kislány családrajza. Első ránézésre is nagyon pozitív képet sugároz. Mindenki jó kedélyű, vidám a rajzon. A figurák kidolgozottak, derűsek, látszik, hogy kapcsolat van köztük, a családtagok állnak egymás mellett, a gyermek elmondása szerint fogják egymás kezét. A családtagok között hierarchia is van. A gyerek érzékeli, hogy anyának, apának, neki és bátyjának mi a szerepe a családban. A színek kellemesek, az alakok arányosak. Az anya meghatározó szerepű a képen. Díszes a ruhája, szívecske van rajta, gyöngysort és fülbevalót visel. A járulékos elemek azért szerepelnek rajta, mert ezzel érzékelteti a rajz készítője az anya fontosságát, kitüntetett szerepét. A járulékos elemek: a füstölő kéményű ház igazi otthon; a nap, fa, mókus, pillangók, madarak, fű ábrázolása mindig pozitivitásra, biztos háttérre, harmonikus családra utal. A fának van odúja és a felhők sem hiányoznak - vannak tehát sérelmek is, de ez nem azt jelenti, hogy érzelmileg sérült a gyerek. Végül még egy negatív példát mutatott: egy ötéves kisfiú a rajzán határozott fekete vonallal választotta el az apát, és óriási karakternek ábrázolta feketén satírozva, ami arról vall, hogy a jelenléte erősen rányomja a bélyegét a gyerek életére. Fekete a fű, a felhő és fekete eső esik. Baloldalra az édesanyját rajzolta le, akiről elmondta, hogy nagyon szomorú, mert az apa folyamatosan kiabál vele, és néha megüti. Azt akarom, hogy mosolyogjon anya, és ne legyen szomorú apa miatt. Ha anya szomorú, én is az leszek. Apát messze rajzolom anyától meg tőlem, hogy ne tudjon minket bántani. Jó nagy szájat rajzolok neki, mert állandóan kiabál, főleg, ha valami nem úgy van, ahogy akarja”. A rajzon mindenki rosszkedvű, anya fásult.
Gyerekrajzok
tags: #kisgyermekes #csaladanyak #rajz