A szülés hosszú, kemény munka. De nem csupa fájdalom és szenvedés. Nem csupa kellemetlen, kényelmetlen élmény. Ne higgy a rémtörténeteknek! Amikor ráébredsz, hogy „ez már az”, érdemes felhívni a bábádat, és megosztani vele érzéseidet.
Ma már tudjuk, hogy az, amit a klinikai ellátásban előkészítésnek neveznek, többnyire formaság. Nem ragaszkodunk a beöntéshez. A legtöbb nő beszámol arról, hogy már a vajúdás megindulása előtt hasmenése volt, nála nincs értelme a beöntésnek. A WHO szerint a normális szülésnek nem része a beöntés. Az anya persze saját kérésére kaphat. Hasonló a helyzet a borotválással: a legtöbben megcsinálják otthon, ez már az életmód része.
Már említettük, hogy a szülés kemény munka. Senki sem képes üzemanyag nélkül dolgozni. Ha az anya kívánja az ételt, akkor biztosan szüksége van rá. Ehetsz tehát bátran, és persze ihatsz is. Nem építünk be már az elején branült, azért, hogy infúzióval pótoljuk, ami hiányzik neked. Folyadékra is szükséged lesz.
Séta, sőt! A legtöbb anya nem tud, és nem is akar veszteg maradni a vajúdás órái alatt. Fontos, hogy beszéld meg a szülésznőddel, hogy már el kell-e indulnod a kórházba. Ha még bőven van idő, és nem folyt el a magzatvíz, sétálhatsz egyet a pároddal a ligetben, vagy az utcákon. Ha megérkeztél hozzánk, akkor sem leszel ágyhoz kötve. Használd ki a teret, sétálj, sőt táncolj, ha jól esik! A baba súg neked: mindig az a testhelyzetet érzed kényelmesebbnek, ami a picit segíti az előre jutáshoz.
Meglepő, de a legtöbb kismama képes aludni a fájások közötti kis időben. Bátran megteheted. Mi mindig arra figyelünk, hogy nektek jó legyen.
Van, aki részletesen megtervezi a szülést, még azt is, hogy milyen zene szóljon a szobában, vagy, hogy milyen olajjal mikor szeretne masszírozást. Érthető, ha tervezel, de arra kérünk, adj magadnak szabadságot. Ez a szülés egyedi, és különleges. Egyetlen dologban vagyunk biztosak: a végén meglesz a baba. Hogy te közben éppen mit szeretnél, mibe tudsz testben és lélekben kapaszkodni, azt nem tudhatjuk előre. Örülünk, ha elhozod kedvenc zenéidet, de szívesen teremtünk csendet is, ha arra lesz szükséged. Ha szeretnéd, magadra hagyunk, ha szeretnéd, a férjeddel lehetsz kettesben, ha pedig azt igényled, mások is bejöhetnek. Tervezhetsz vízben szülést, de senki sem garantálja, hogy éppen jól fog esni neked a medencében lenni. Lehet, hogy inkább szívesen hajolnál az ágyra, vagy guggolnál a kötélbe kapaszkodva. Lehet, hogy viccelődni lesz kedved, de az is lehet, hogy meghitt beszélgetést kívánsz, vagy éppen teljes csendet. Az is lehet, hogy úgy képzeled el, hogy a baba, miután a hasadra tesszük, magától felkúszik a melledig, aztán mégis magad teszed mellre, mert nincs türelmed kivárni az első ölelést.
A szülés szakaszai
1. A vajúdás
A szülés első szakasza a vajúdás. Ilyenkor tágul ki a méhszáj, majd megreped a magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. A szakasz időtartama egyénenként eltérő. Első szülésnél általában hosszabb ez a folyamat, míg második vagy többedik szülésnél gyakran rövidebb.
1.1. Latens fázis
Az első, azaz latens fázisban elkezdődik a méhszáj kitágulása, de még nem jelentkeznek erős fájások. A szakasz akár 24 órát is eltarthat.
1.2. Aktív fázis
Ebben az időszakban a szülési fájdalmak már rendszeresen és egyre gyakrabban jelentkeznek. Megnő a fájások ideje és erőssége is.
- Jelentkezhet az úgynevezett tágulási vérzés is, ám ez maximum a menstruáció mennyiségével megegyező lehet.
- A szülési fájdalmakat sokszor összekeverik a jóslófájásokkal.
- A jósló fájások már hetekkel a szülés előtt jelentkezhetnek, de nem annyira erősek és nem rendszeresek.
- A szülési fájások rendszeresen jelentkeznek, az egész hasra kiterjednek és nem enyhülnek pozíció változásakor. Eleinte 20-25 másodpercig tartanak, majd hosszabbá és intenzívbbé válnak - a tágulási szakasz vége felé már 30-35 másodpercig is eltart egy fájás.
A magzatvíz általában az aktív fázis végén folyik el, ilyenkor már legtöbbször a kórházban van a kismama. Fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy egyszerre távozik, erős folyással. Előfordulhat, hogy csak kisebb szivárgást érzékelsz. Néhány esetben előfordul, hogy a magzatburok idő előtt, még a fájások megjelenése előtt elreped, és a magzatvíz elkezd szivárogni.
A latens fázis vége felé, az aktív fázis elején érdemes elindulni a kórházba. Általánosságban elmondható, hogy az ideális időpont akkor van, amikor a fájások már kb. 10 percenként jelentkeznek.
Extra tipp: A kórházi csomagot érdemes két részre bontani. Egy táska kell a szülészetre, egy másik pedig arra az időszakra, amikor már megszületett a baba.
Ma már a legtöbb kórház engedélyezi, hogy az apuka vagy egy közeli hozzátartozó elkísérjen és veled lehessen a szülés alatt. A kórházba érkezéskor végeznek manuális, hüvelyi vizsgálatot. Ilyenkor a szülésznő ellenőrzi, hogy mennyire tágult ki a méhszáj, és megvizsgálja a magzatburok állapotát is. Ezen kívül CTG vizsgálat is történik, amely során figyelik a baba szívverését és a méhösszehúzódásokat. Ha mindent rendben találnak, a vajúdás utolsó szakaszát a szülőszobán töltöd majd. Ilyenkor még ehetsz és ihatsz, sőt, ez szükséges is ahhoz, hogy legyen erőd a kitolási szakaszban. A szülőszobában a vajúdást elősegítő eszközöket is találsz. Gyakori kellék a fitlabda és a bordásfal, és sokszor veled tarthat a leendő apuka vagy a közeli családtag is. A társas támasz az egyik legfontosabb tényezője a szülésnek.
Kórházanként változik, hogy alkalmaznak-e beöntést szülés előtt, ott érdemes tájékozódni a témában.
2. A kitolási szakasz
Amikor a méhszáj teljesen kitágult, szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat tehát ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán. Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi.
A kitolási szakasz elején kell felvenni a szülési pozíciót. Fontos a szabad mozgás megteremtése, hiszen a tested tudja/érzi milyen testhelyzetet vegyen fel kitolási szakaszban.
Számos nem farmakológiai módszer áll rendelkezésre a fájdalom csillapítására.
Epidurális érzéstelenítés: a gerincvelőbe fecskendeznek injekciót, ez nem okoz altesti érzéstelenséget, csak a kontrakciók érzését veszi el.
Nem gyógyszeres lehetőségek is vannak a fájdalom csillapítására.
2021 óta törvény szabályozza a szabad orvosválasztást a szülészet területén. Sem szülészorvos, sem szülésznő nem választható. A várandós gondozást végző orvos lehet magán orvos, de ő a szülésnél hivatalosan nem lehet jelen.
Jó ha tudod, az orvos csak vészhelyzet esetén avatkozik a folyamatba. Az orvos akkor avatkozik be, ha a baba vagy az anya állapota ezt valamiért indokolja.
Ma már viszonylag ritkán alkalmaznak gátmetszést szülés közben. A gátsérülés oka nem a fel nem készített gát és nem is a túl nagy baba születése. Oka lehet a nem megfelelő szülési pozíció, illetve az ok nélküli "nyomatás". A szülésznő gondoskodik a gátvédelemről, sokszor olajos masszázs formájában. Amennyiben szeretnéd gátadat masszázzsal felkészíteni gyűjts információt a gátmasszázs helyes technikájáról és az erre a célra megfelelő olajokról.
Szakmai irányelv szerint a komplikációmentes szülés után a baba azonnal az anya mellkasára helyezhető és kezdődik az oly fontos aranyóra, a kötődés kialakulása miatt nagyon fontos a bőrkontaktus. A köldökzsinórt legtöbbször még nem vágják el ilyenkor - általában addig várnak, amíg megszűnik benne a vérkeringés. A késleltetett (természetes) köldökellátás, tehát a köldökzsinórban megszűnő keringés utáni átvágás már bevett protokoll.
3. Lepényi szakasz
A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ekkor már a fájdalmak viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő.
4. Az aranyóra
A szülést követő 2 órán keresztül az újdonsült család együtt tölti az aranyórát, fontos szakasza ez a szülővé válás folyamatának. Ilyenkor a szülésznő rendszeresen ránéz a babára, hogy minden rendben van-e, de az anyuka és az újszülött vizsgálatai, mérése, fürdetése csak ezután történik meg. Ha mindent rendben találnak, akkor az újszülöttet mellre helyezik, és megtörténik az első szoptatás. Ilyenkor még csak az úgynevezett előtejet termeli az anya szervezete - ám ebben rengeteg fontos tápanyag, immunanyag található.
Természetes, hogy a leendő szülőket leginkább az izgatja, meddig fog tartani a szülés. Ezt kivétel nélkül mindenki megkérdezi, aki belép a szülőszobába. Az első gyermeküket szülő nők esetében rendszerint 9-15 órába telik, amíg a méhszáj teljesen kitágul (10 cm-nyire). Ebben a szakaszban kb. 2 órával kalkulálhatsz centiméterenként. A méhszáj kitágulása után következik a kitolási szakasz. Ekkor már a hüvelynek kell tágulnia, hogy a baba áthaladjon rajta. Az erős "nyomatás", illetve a kitolási szakasz indokolatlan gyorsítása felesleges és sérülést okozhat. Ezen kívül különböző vizsgálatokat is végeznek az újszülöttön.
A beöntés és a szülészeti gyakorlat
A beöntés alapvetően egy orvosi javallatra elvégzett eljárás, otthon viszonylag ritkán van rá szükség. A beöntésre sok esetben szükség lehet, nem csak a bélrendszert érintő problémák esetén. A beöntéssel teljesen kiüríthető, kitisztítható a végbél utolsó szakasza. Műtétek után is alkalmazhatják, amennyiben a műtét után székrekedés alakul ki és más kezelés nem szünteti meg a problémát. Nagyon sok esetben szülés előtt is adnak beöntést a fertőzések elkerülése érdekében.
A szülés során a hüvely és környéke valamennyire biztosan sérül. Az eljárásra általában egészségügyi intézményekben kerül sor, ahol képzett személyzet végzi a folyamatot. A beöntés házilag csak orvosi javallatra lehet szükséges. A beöntésre otthon általában komolyabb székrekedés esetén lehet szükség. Egyre inkább elterjedtek különféle tisztító kúrák, melyek házilag végzett beöntést is javasolnak. Amennyiben nincs valódi orvosi indoka, a beöntés teljesen felesleges. A bélrendszer, amennyiben jól működik, önmagától is kitisztul. Különösebb ok nélkül végezve többet árt, mint használ. A bélben megtalálhatóak olyan baktériumok, amelyek hasznosak szervezetünk számára. A beöntés házilag pontosan úgy végzendő, mint egészségügyi intézményben. A ballont meg kell tölteni testhőmérsékletű folyadékkal, melyre a tiszta csapvíz megfelelő. A problémától függően a beöntéshez használt folyadék mennyisége 0,5-1,5 liter közötti. A mennyiség meghatározásához mindenképpen célszerű orvos segítségét kérni. A csőből ki kell engedni egy keveset a vízből, hogy ne maradjon benne levegő. Ha elkészült a folyadék, fel kell helyezni a végbélbe az irrigátort kb 8 cm mélységig. Ehhez a legjobb pozíció, a felhúzott térdekkel oldalra fekvés. A ballont ezután fel kell emelni, hogy a folyadék a súlyánál fogva a végbélbe áramolhasson. Célszerű segítségül hívni valakit a beöntéshez, ha van rá mód. Sokkal egyszerűbb, ha valaki tartja a ballont, mint ha magunknak próbálnánk oldalt fekvésben tartani. Ha lefolyt a kellő mennyiségű víz, 5-15 percig szükséges benntartani a végbélben, majd elmenni wc-re székelni. Rögtön a beöntés után nem szabad székelni, hogy a víz fel tudja oldani a székletet, és minden távozzon. A gyógyszertárakban, egyes webshopokban lehet vásárolni beöntő készletet, amelyhez minden szükséges eszközt mellékelnek. Az ilyen készletekkel viszonylagos biztonsággal elvégezhető a folyamat. Egyszerűbb esetben a segédeszközboltokban kapható körtefecskendő használata lehet a megoldás, ami több méretben kapható. Szükséges még valamilyen síkosító beszerzése is, mely megkönnyíti az irrigátor végbélbe csúszását. A beöntés házilag indokolt lehet, azonban orvosi vizsgálat nélkül nem szabad végezni. Csak abban az esetben végezze, ha orvosa erre utasította. Vannak olyan betegségek, melyek tüneteit fokozhatja, vagy az állapotát súlyosbíthatja.
A bélrendszer végső szakaszának tisztítását a szülészet-nőgyógyászatban egyes nagyműtétek, császármetszés illetve szülés előtt szokták végezni. Ezt leggyakrabban különböző gyógyszerekkel, hashajtókkal, kúpokkal végzik, de az idő rövidsége illetve a magzatra és újszülöttre is ható gyógyszerek elkerülése érdekében a megfelelő tisztaságot igen gyakran beöntéssel érik el. Manapság azonban egyre több ellenzője akad.
Szüléskor a csecsemő feje áthalad a kismedencén, ahol normál esetben a bélsárral telített végbél is fut. Beöntés nélkül az előrenyomuló koponya kitolja maga előtt a béltartalmat, ezzel növeli az amúgy rendkívül szűkös rendelkezésre álló teret. Higiénés okokból a béltartalomtól érdemes még a vécén megszabadulni, illetve így a szülési fájdalmak fokozottabban tudják a koponya haladását szolgálni. Elkerülhető az a kellemetlenséget, hogy a tolófájások hatására nemcsak a koponya születik meg, hanem az igen kellemetlen szagú és baktériumokkal telített bélsár is. Nyilvánvaló, hogy ilyen környezetben a gátseb fertőződése is könnyebben előfordulhat. Ez a legegyszerűbb magyarázata a beöntés szükségességének - de azért léteznek egyéb szempontok is.
Inkább kedvező, mint kedvezőtlen hatású. Egyrészt a kismamák többsége szorulásos panaszokkal küzd, talán ilyenkor a "beragadt" székletdarabok is okozhatnak gondot, különösen nehéz lenne őket szülést követően a fájó gáttal illetve gátsebbel megküzdve "megszülni". Megfontolandó az is, hogy szerencsére ugyan ritkán, de ha szülés kapcsán netán bélsérülés is kialakul, az könnyebben gyógyul, ha üres a végbél.A meleg vízzel végzett beöntés ezen felül felélénkíti a bélmozgásokat, ami a méh izomzatára áttevődve gyorsítja a vajúdás folyamatát. A meleg ellazítja a méhszájat is, így megfelelő időpontban alkalmazva felgyorsítja a tágulás folyamatát is. Akadnak olyan édesanyák, akik maguk kérik a beöntést, mert úgy érzik, ezzel pozitívan tudják befolyásolni a vajúdás menetét.
Kellemetlen lehet, de fájdalmas semmiképp. Beöntéskor testmeleg vizet juttatnak a végbélbe, ahol az a bélsarat feloldja és hígítja, így könnyű és igen bőséges, rövid idő alatti 3-4 hasmenéses jellegű székletet okoz. Előkészítésképpen síkosítóval bekrémezik a beöntésre váró területet, majd a bevezetendő csövet. Lazítás, szájon át hosszan kifújt levegő mellett óvatosan bevezetik a csövet mintegy 8-10 cm magasra a végbélbe. A cső másik végére meleg vízzel töltött beöntőkannát csatolnak, melyből a kismamához képest 30-40 centiméter magasra emelve lassan lefolyik a víz. Érdemes hasra, a bal oldalra feküdni, jobb láb felhúzása mellett annak, aki fogadja a beöntést. Ha lefolyt a beöntés, érdemes pár percig bent tartani, hogy a bélsár minél jobban fellazuljon, hogy a beavatkozás a lehető legjobb eredményt hozza. A WC-re ülve enyhe nyomással üríthetünk, hasmenésre emlékeztető híg bélsár ürül. Ellazult állapotban a folyamat legfeljebb kellemetlen, fájdalmasnak semmiképpen sem nevezhető. A feszítő érzés a legkényelmetlenebb, amit a víz okoz, de az is csak rövid ideig tart.
Ellenzők is akadnak
Szülészetben az alternatív módszerek iránti igény elsők között száműzte a beöntést és a gáttájék borotválását. Manapság mindkettő jó eséllyel elkerülhető, de még mindig vannak intézmények és orvosok, akik ragaszkodnak hozzá. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szülésről szóló ajánlásában a "fanszőrzet rutinszerű borotválását" és a "rutinszerű beöntést" a "nyilvánvalóan káros, vagy hatástalan, megszüntetendő beavatkozások" közé sorolta. Sokan a méltóságukat, másokra a szülés háborítatlanságát féltve utasítják el a beavatkozást. A szakembereknek természetesen el kell fogadniuk a kismama döntését, akad, aki ezt így gondolja, érzi.
A szakorvosok a beöntés javallatától akkor tekintenek el, ha már nincs elég idő a kitolási szak végéig. A beöntésre és az azt követő zuhanyzásra minimum fél órát kell számolni. Az is előfordul, hogy a kismamának aznap már volt széklete. Meglehetősen gyakori, hogy a szülési fájdalmakkal együtt székelési inger, hasmenés is fellép, ilyenkor csak akkor adunk beöntést, ha a kismama kifejezetten kéri azt.
A magam praxisában én javasolni szoktam a beöntést, mert orvosként hasznos dolognak tartom. Természetesen ha a kismama ennek ellenére nem kéri, figyelembe vesszük a kérését. Beöntésről általában már a terhesgondozás során szó esik, ennek során el szoktam mondani, hogy a tágulást gyorsító hatása és a könnyebb, higiénikusabb szülés miatt tartom fontosnak. Mindezt egybevetve az édesanya már a mi szempontjainkat is jól ismerve tud dönteni. - Dr. Lőrincz Ildikó Szülész-nőgyógyász szakorvos
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is! Ne maradjon le az ORIGO cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Feliratkozom
Ez a mondás teljesen igaz a kórházakra és igaz a szülészeti szokásokra is. A sokszínűség és az egységes ellátási módszerek teljes hiánya alátámasztja azt, hogy itt bizony „hagyományról”, de nem „tudományról” van szó! Nézzük időrendi sorrendbe szedve ezeket az értelmetlen szülészeti szülőszobai szokásokat, amivel bizony jó eséllyel találkozhatsz bármelyik magyar kórház szülészetén!
Amikor szülni érkezel a kórházba, az első értelmetlen szokással már a felvételnél szembesülhetsz. Ez a szeméremszőrzet leborotválása. Manapság a legtöbb fiatal nő borotválja magát, de ez egyéni döntés és a nagy pocakkal kifejezetten nehéz - sőt veszélyes! - vállalkozás. Anyai tapasztalatok alapján a szülő édesanyáknak körülbelül 35-40%-a szembesül azzal, hogy felvételkor leborotválják a legintimebb testrészét, tehát ez nem egy elhanyagolható arány! A borotválkozásnak akkor volt értelme, amikor még egy kórházi ágyon két-három nő osztozott, az ágyakon hemzsegtek a lapostetűk és borzasztóak voltak a higiénés viszonyok…Hál Istennek ez nagyon-nagyon régen volt, manapság a borotválásnak nincs higiéniai szempontból értelme. Ráadásul ahol a kisbabát ki fog bújni, ott bizony ott nincs szőr és ahol pedig van, ott az égvilágon semmiben nem akadályozza a születés folyamatát és nincs higiéniai indoka sem, ami miatt meg kellene szabadulni tőle. Azon kívül, hogy egy vadidegen által végzett borotválás rendkívül megalázó és szinte alá-fölérendeltségi viszonyt vetít előre, nagyon kellemetlen, erős viszketést is okoz néhány nap múlva - éppen akkor, amikor minden figyelemnek a kisbabára kellene irányulnia!
A második értelmetlen szülészeti szokással is szinte rögtön a felvétel után szembesülhetsz: ez a beöntés. Magyarországon sajnos még eléggé él ez a divat és ez az anyáknak körülbelül negyven százaléka találkozott ezzel az eljárással az elmúlt években. A módszerek szerencsére a legtöbb helyen egy kicsit finomúltak, tehát már nem feltétlenül a klasszikus gumicsöves, melegvizes módszerrel (bár erre is van még bőven példa!), hanem valamilyen kúppal, zselével igyekeznek megszabadítani a bélsártól. De bármilyen módszert is alkalmaznak, a lényeg mindenképpen az, hogy ennek ennek nem sok értelme van, mégpedig két ok miatt… Az egyik az, hogy spontán beindult szülésnél általában egy jó kis hasmenés az első jel, ami arra utal, hogy a testünk az készülődik a szülésre. A szervezetünk kipakolja, amire nincs szüksége és helyet csinál a babának… A beöntés azért is értelmetlen, mert még ha volt is a szülés beindulása előtt hasmenés, vagy még ha végeztek is beöntést, a kitolási szakaszban még akkor is jöhet egy kis kaki, ahogy a baba fejecskéjét halad lefelé, maga előtt nyomja ki azt, ami még a belekben van. Viszont, ha nagyon szemérmes vagy, és ha Téged ez nagyon zavarna, akkor annak ellenére, hogy a beöntésnek az égvilágon semmi értelme nincs, elképzelhető, hogy egy kicsit oldja a gátlásaidat.
A harmadik értelmetlen szülészeti szokás kifejezetten magyar divat! Nem találkozol vele nyugat-európai kórházakban, nem találkozol vele az USA-ban és nem találkozol vele a legtöbb magyarországi magánkórházban sem: ez az apák (kísérők) beöltöztetése. Ráadásul ez a szokás még akár káros is lehet és megnehezítheti a szülést! Értelmetlen azért, mert sem az újszülött kisbabának, sem az anyának nincs szüksége egy hüvelyi szülésnél steril környezetre! A szülés ugyanis nem betegség, hanem teljesen egészséges folyamat! A kisbaba pedig teljes értékű családtag, valóban érzékenyebb még, de a környezetét nem kell sterilizálni. Ráadásul a születése után ígyis-úgyis kézbe veszed, kézbe veszitek, puszilgatjátok, simogatjátok, szeretgetitek - ami nem egy laborsteril folyamat és nem is kell annak lennie! Sőt mitöbb, a beöltözés még meg is nehezítheti a szülést! A beöltözéssel ugyanis az apa, a partner a szülő édesanya tudatalattijában szinte átalakul(hat) a beöltözéssel és azt a tudatalatti üzenetet közvetíti, hogy az apa is”hozzájuk”, a kórházi személyzethez tartozik, vagyis az anya emiatt még akár egyedül is érezheti magát! Holott az apák, partnerek legfontosabb feladata éppen az anyák feltétel nélküli érzelmi támogatása lenne, hogy minél inkább biztonságban, minél inkább nyugalomban és minél szeretetteljesebb és bizalmasabb légkörben érezzék magukat, ugyanis ez szükséges a szülés hormonális folyamatainak a kiteljesedéséhez, vagyis a szülés gördülékenységéhez! A beöltözés szükségessége természetesen egészen más tészta egy műtéti szülés esetén!
A negyedik értelmetlen szülőszoba-szokás kapcsán szintén nagyon széles a paletta! Van olyan kórház, ahol kifejezetten arra bíztatják a szülő édesanyát, hogy a vajúdás alatt egyen, van ahol azt mondják, hogy csak a vajúdás elején lehet enni, van ahol azt mondják, hogy csak folyadékot szabad inni és van ahol még azt is megmondják, hogy csakis átlátszó folyadékot (vizet, teá) lehet fogyasztani a vajúdás alatt… Azokban a kórházakban, ahol tiltják az étkezést, arra hivatkoznak, hogy altatásos műtét esetén a gyomortartalom felböfögése akár fulladást is okozhat…Sajnos az valóban igaz, hogy a rendkívül magas magyar császármetszési arányok miatt a szüléseddel kapcsolatos legnagyobb kockázat az, hogy egészséges édesanyaként is nagy eséllyel egy súlyos hasi műtét árán hozod világra a kisbabádat. Viszont a császáros szüléseknek manapság csak elenyésző részét végzik teljesen altatásban, általában spinális vagy epidurális érzéstelenítést alkalmaznak, ezekkel pedig nem kell tartani a fulladás veszélyétől! Ráadásul még ha az a ritka helyzet is állna fel, hogy teljes altatásban kell végezni a műtétet, manapság (gyanítom) vannak olyan gyógyszerek, amivel a fulladás veszélye is elhárítható. Tehát a vajúdás alatti étkezés ellenzői egy többszörösen feltételes veszély miatt tiltják az evést! Ami viszont egészen biztos, hogy a vajúdás egy rendkívül energiaigényes folyamat! A várandósság végére a méhed lesz a testedben a legnagyobb izmod, és a vajúdás során ez az izom igaz szakaszosan, de hosszú órákon keresztül dolgozik! Ha belegondolsz, a legtöbb vajúdás bőven tovább tart, mint az a négy óra, ami alatt egy amatőr futó lefutja a maratont! A maratonisták viszont már az előző este tudatosan, energiadús vacsorát fogyasztanak és a verseny alatt is folyamatosan pótolják az energiát, banánnal, szőlőcukorral, energiaitalokkal! Nem véletlenül! Ugyanis ha nincs elég energia, akkor romlik a teljesítmény, elfáradnak és nem tudják végigfutni a 42 kilométert! Az ötödik értelmetlen szülőszoba-szokás a szülés legizgalmasabb pillanatát, a kitolási szakasz végét, a megszületést jellemzi - sajnos - néhány szülészeten! Ez egy olyan szokás, amit édesanyák sokszor észre sem vesznek, nem is mindig tudnak róla, a partnerek pedig olyannyira a születés pillanatának izgalmában vannak, hogy általában nem erre a mozzanatra figyelnek! Ez az értelmetlen szokás a hüvely fertőtlenítése a megszületés előtt. Azokban a kórházakban, ahol ezt még alkalmazzák, a hüvelybemenetet és a szeméremtestet locsolják le néhány deciliternyi Betadine jellegű fertőtlenítőszerrel, amikor a fejecske már láthatóvá válik. Ez a szokás a legújabb kutatások fényében nemcsak értelmetlen, de kifejezetten káros is! A születés ugyanis egy nagyon fontos mozzanata az immunrendszerünk kialakulásának: a szinte steril baba-test a hüvelyen áthaladva találkozik az ott élő „jó” mikro élőlényekkel, amik az immunrendszer első védvonalát alakítják ki (mikrobiom).
A borotválással és a beöntéssel kapcsolatban a legfontosabb azt leszögezni, hogy hiába áll ez a kórház protokolljában, az égvilágon senkinek semmi joga nincs arra, hogy akár borotválásra, akár beöntésre kényszerítsen! Ugyanis a Te testedről van szó és BÁRMIKOR mondhatsz nemet! Az evés megtiltása kapcsán is azt mondom, hogy ne szegülj ellen nyíltan, de egyél! A hüvelyfertőtlenítés a legnehezebb dió, ugyanis nem biztos, hogy előzetesen tudni fogod, hogy ez szokás-e a kórházban, ahol szülsz. Remélem, hogy segítettem Neked abban, hogy a szüléseddel kapcsolatosan még informáltabban és tudatosabban dönts és hogy merd kezedbe venni a szülésed alakítását, hiszen a Te testedről és a Te kisbabádról és a Te szülésedről van szó! Ti vagytok a főszerepben!
Mi kell a természetes szüléshez?
Az egyik nagyon fontos hozzávaló a bizalom! Először is, hogy bízz magadban! Hogy valóban, meggyőződéssel higgy abban, hogy a tested a szülésre termett és hogy a Teremtőnk nagyon jól kitalálta ezt az egész szülés-dolgot! Sajnos a magyar terhesgondozási rendszer nem sokat segít ebben, sőt…a rengeteg vizsgálat során sajnos legtöbbször kétségeket ébresztenek a leendő szülőkben és gyakran teljesen alaptalanul riogatnak az ultrahangos vizsgálat alapján látottakkal. (Egy időben szinte minden harmadik babát vesetágulattal diagnosztizáltak, majd végre kimondták, hogy ez élettani jelenség az adott magzati korban…). Sajnos az önbizalmad felépítését nem segíti a média szüléssel kapcsolatos narratívája sem. Vajon hányszor olvastad már az interneten, hogy a mentős, a tűzoltó vagy a buszsofőr “megmentette” a nem tervezetten otthon, buszon, autóban stb szülő édesanyát és kisbabát? Éppen ezek miatt a szüléssel kapcsolatos önbizalmadat bizony Neked magadnak kell felépítened! Először is szerezz hiteles információkat a szülésről és készülj fel a szülésre…például a Tiéd a szülés! online szülésfelkészítő tanfolyammal. Másodszor pedig azt tanácsolom, hogy építs be az agyadba egy láthatatlan szűrőt és ne engedd be a szüléssel kapcsolatos negatív gondolatokat! Ha egy ismerős vagy családtag a horror szüléstörténetét kezdi mesélni, akkor azonnal állítsd meg, hogy majd a kisbabád születése után szívesen meghallgatod, de addig nem vagy rá kíváncsi! Alakítsd át a babavárással és a szüléssel kapcsolatos szótáradat is! Melyik kifejezésnek van pozitív üzenete? Terhesség vagy várandósság? Fájás vagy összehúzódás? A saját szótárad átalakítása talán jelentéktelen dolognak tűnik, de ne felejtsd el, hogy az elménk, a gondolataink hihetetlenül erősek: lehetnek a segítőink, de lehetnek az ellenségeink is! A jó hír viszont az, hogy nem vagyunk a gondolataink rabjai, hanem tudatosan irányítani tudjuk őket! Ebben sokat segíthet a várandósság alatti meditáció és relaxáció is, de még számos más trükkel is kordában tudod tartani a gondolataidat. (A Tiéd a szülés! Az önbizalommal kapcsolatban viszont fontos azt tisztázni, hogy a szüléssel kapcsolatos önbizalom nem egyenlő azzal, hogy egyáltalán nem félünk a szüléstől! Aki azt állítja, hogy egyáltalán nem fél ettől az eseménytől, az valószínűleg vagy nem mond teljesen igazat vagy pedig saját magát győzködi éppen…Valamennyi természetes félelem ugyanis teljesen normális, hiszen egy ismeretlen eseményre készülünk, még akkor is, amikor a második vagy a többedik kisbabánkat várjuk! A félelem azonban nagyon széles skálán mozog: lehet szinte rettegés-szerű, bénító félelem is és lehet egyfajta egészséges kíváncsiság is; a célunk az, hogy a szüléssel kapcsolatos gondolataid minél inkább az egészséges kíváncsiság felé mozduljanak el! Tehát írd át a szótáradat, programozd át a gondolataidat és programozd át az elmédet a sikerre!
A természetes szülés második fontos hozzávalója a biztonság. A szülés során ugyanis akkor tud a szülési hormonok bonyolult tánca kiteljesedni, ha bele tudsz merülni a vajúdásba. A vajúdásba pedig akkor tudsz belemerülni, ha valóban biztonságban érzed magad és el tudod engedni magad. A biztonság azonban nem egy objektív fogalom, hanem mindenkinek mást és mást jelent(het)! Van aki egy szuper-modern fertőtlenítőszagú kórházban érzi magát biztonságban (hiszen ez a kép alakult ki az életünk során a biztonságos szülésről) és van, aki a saját otthonában érzi magát a legnagyobb biztonságban, leginkább akkor, ha egyetlen “fehérköpenyest” sem lát a szülése során! Ráadásul más a tudatos biztonság és más a tudatalatti biztonság is! A szülés során a tudatalattinkat is meg kell győzni, hogy biztonságban vagyunk! Ebben nagyon sokat segíthet a nyugodt környezet, a meghittség, a tompa fények és diszkrét szüléskísérés is, amik sajnos nem tipikus kórházi “hozzávalók”… Gyakran előfordul, hogy a kórházi szülésnél kopogás nélkül berontanak a szülőszobába, hogy hangosan beszélnek, hogy reflektorfénnyel világítják meg a legintimebb testrészedet vagy hogy óránként hüvelyi vizsgálatot végeznek… Ezek a tényezők bizony a tudatalatti biztonság-érzetet csorbítják, de a jó hír az, hogy legtöbbször lehet ezeken segíteni! A lámpát például a férjed is nyugodtan lekapcsolhatja, vagy ha halkan, finoman szól az orvoshoz vagy a szülésznőhöz, akkor azzal azt sugallja, hogy a válaszokat is így várja, de például beviheted a Te saját kispárnádat is a vajúdáshoz, hallgathatod a Te zenédet, sőt még akár egy párologtatót is bevihetsz!
A harmadik fontos hozzávaló a természetes szülés kapcsán a támogatás. A legtöbb ellésre készülődő emlős anyaállat elvonul a társaitól, mi emberek azonban társas lények vagyunk, a lelki jólétünkhöz szükségünk van normális baráti és családi kapcsolatokra - még a szülés alatt is! Legtöbbször szükségünk van egy olyan társ támogatására, akiben megbízunk és aki mellett el merjük engedni magunkat és valóban bele tudunk merülni a vajúdásba! Sajnos a mai magyar kórházi viszonyok között ezzel a “hozzávalóval” kapcsolatban legnagyobb a hiányjel. Hiszen a jelenlegi szabályok szerint nem választhatsz orvost, nem választhatsz szülésnőt és jó eséllyel vadidegenekkel leszel körülvéve a szülőszobában…A bizalmat pedig sajnos nem lehet intravénásan adagolni! Mivel ismeretlenek fognak körülvenni, a támogatás és az érdekérvényesítés feladata a leendő apára hárul, akinek a szülőszoba méginkább ismeretlen terület, ezért valószínűleg többé kevésbé megilletődve érzi magát és általában jobban fél a szüléstől, mint a leendő édesanya! Ráadásul sajnos a legtöbb leendő apa még a szülés folyamataival sincs teljesen képben… Természetesen nem azt mondom, hogy az apák jelenléte nem kívánatos a szülésnél! Az apák jelenléte nagyon is fontos, de mivel a szülés az apáknak is egy érzelmi utazás és egyfajta beavatási szertartás, tiszteletben kell(ene) tartani azt, hogy leendő apák mennyire akarják bevonni magukat a szülés folyamatába és nem szerencsés a támogatás feladatát kérdés nélkül és megbeszélés nélkül a leendő apák “nyakába varrni”! Éppen a folyamatos érzelmi és fizikai támogatás biztosítása miatt óriási szerepe lenne - lehetne - a dúlák jelenlétének a szüléseknél, mert egyfajta nyugodtságot és a magabiztos támogatottság érzését adják a szülő édesanyáknak, sőt még az apáknak is! Kik a dúlák? Sajnos sokan összekeverik a dúlákat a bábákkal, akik egészségügyi szakemberek, szülésznői végzettséggel rendelkeznek és a szüléseket egészségügyi szakember szemszögéből (is) kísérik. A dúláknak azonban nincs medikális végzettségük és semmiféle ilyen jellegű feladatuk a szülésnél, hanem kizárólag a szülő édesanya (és az édesapa) testi - lelki szükségleteire figyelnek és folyamatos érzelmi, fizikai és érdekképviseleti támogatást nyújtanak a vajúdás és a szülés alatt, sőt még a gyermekágyas időszakban is. Sajnos Magyarországon a kutatási eredményeket teljesen figyelmen kívül hagyva, a pozitív nemzetközi gyakorlatot teljesen figyelmen kívül hagyva és a szülők igényeit teljesen figyelmen kívül hagyva, mi dúlák sok kórházból “ki vagyunk útálva” vagy éppen kitiltva, indokolatlan anyagi féltékenység és szakmai területféltés miatt - de szerencsére azért nem mindenhol! Tehát ha Te azt szeretnéd, hogy dúlai támogatásban részesülj a kórházi szülésed alatt, akkor azt javaslom, hogy erre kérdezz rá feltétlenül, és ne fogadd el azonnal az elutasító választ!
Biztonság: A szülésed helyszínét aszerint válaszd meg, hogy hol érzed magad biztonságban.