A kisgyermekes családok terhei és kihívásai

Amikor két embernek gyermeke születik, az általában az élet legszebb pillanata. Boldog befejezés a hosszú várakozás után, mint a mesékben. Ugyanakkor az újszülöttel együtt szülők is születnek, akik sok-sok izgalmon, aggódáson, örömön keresztül megtanulják, hogyan kell gondoskodni az új életről.

A gyermek érkezésével járó változások és kihívások

A köztudatban a gyermek érkezésének időszaka gyakran jelenik meg olyan mesevilágként, ahol csak csupa csodálatos dolgot élhetünk meg a párunkkal, és minden napunk a tökéletes boldogság és kiteljesedés állapotában telhet. Számos pár azonban a gyakorlatban szembesül azzal, hogy a sok örömteli pillanat mellett bizony rengeteg nehézség is hárul ekkor a kapcsolatukra, és a közös életük nagyfokú újragondolást és újjászervezést igényel ebben az időszakban.

A gyermek születése után következő tizennyolc hónap a párok zömének egy problémákkal terhelt, küzdelmes időszak. Gyakran az elszigeteltség és a túlterheltség érzésével jár együtt a kapcsolat résztvevői számára, akár elutasítást is élhetnek meg párjuk részéről, elbizonytalanodhatnak a saját vonzerejüket illetően. Érzékelhetik úgy, hogy a társuk nem méltányolja eléggé fáradozásaikat. Hiányolhatják az addig megtapasztalt figyelmet a társuk részéről.

Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy a gyermek érkezése egy normatív fejlődési krízis minden életútban, nem csak a mi kapcsolatunkban jelenti a potenciális konfliktusok megsokszorozódását. Nagy valószínűséggel nem a mi kapcsolatunk romlott el visszafordíthatatlanul, ezzel a változással majdnem minden párkapcsolat szembenéz. Amikor a diád által kialakított interakciós mintába belép egy harmadik fél, a gyermek, az megkerülhetetlenül magával hozza, hogy ezeket az interakciós és napirendi mintákat újra kell szervezni.

A gyerek többletmunkával jár, ami idő- és energiaigényes. Átgondolást igényel, hogy ezt a többletmunkát hogyan osszuk el, illetve ki mennyi idővel és energiával járul hozzá utódunk felcseperedéséhez. A legfontosabb eszközök, amelyekhez ilyenkor nyúlhatunk, az az őszinte kommunikáció, a szeretet kifejezése, a megértés és a kompromisszumkészség. A köztünk lévő intimitás fokozatos erózióját gyakran nem a nyílt konfliktusok idézik elő, hanem ezeknek az attitűdöknek a fokozatos elhanyagolása.

A képességhiányos gyermek megszületését követően a szülők számára fontos, hogy hasznos és szakszerű információval rendelkezzenek a rájuk váró lehetséges mentális terhek ismereteiről, és azok lehetséges megoldásairól. Ebben a mai társadalmi környezetben megterhelő pszichikai fázisokat kell átélniük a családon belül, úgymint szégyenérzet, bűntudat, düh, kirekesztettség érzete.

Az intimitás megőrzése és megerősítése a párkapcsolatban

A párkapcsolat minőségének romlása egyáltalán nem törvényszerű. Miközben gyakoroljuk gyermekünk iránti szeretetünket, nem felejthetjük el, hogy egyúttal párkapcsolatban is élünk. Ezt a kapcsolatot folyamatosan gondozni kell, nemcsak a saját, hanem gyermekünk lelki egyensúlya érdekében is. El kell köteleződnünk amellett, hogy ugyanolyan prioritásként kezeljük az életünkben, mint a szülői hivatásunkat. Nem dönthetünk az egyik, vagy a másik mellett, hiszen bármelyik elhanyagolása befolyással lesz a másikra.

Ha kellően motiváltak vagyunk, lehetséges a kapcsolat minőségének javítása. Szakítsunk időt egymásra, leljünk örömünket egymásban, hogy megújult energiákkal vethessük bele magunkat a gyereknevelésbe!

Az intimitás megerősítésének három lépése:

1. Hatékony időbeosztás: A gyermek megérkezésével megnövekedett teendők mellett alapvető, hogy a lehető legtöbb időt szabadítsuk fel. Vizsgáljuk meg, hogy ki, mit és mikor végez a lehető leghatékonyabban, és igyekezzünk a munkamegosztást eszerint elrendezni! Írjunk egy közös listát a társunkkal a napi és heti feladatokról, majd osszuk fel azokat, így csapatként kamatoztathatjuk a képességeinket azokban a feladatokban, amikben jobban a kedvünket leljük. Még jobbá tehetjük időbeosztásunkat a nagyszülők, egy bébiszitter, vagy a barátok bevonásával. Gondoljuk át azt is, hogy milyen felesleges feladatokra szánunk időt, és iktassuk ki azokat a napirendünkből! A hatékony időbeosztás arra lehetőséget teremt, hogy időt szakítsunk önmagunkra is. Ne tekintsük ezt önző szükségletnek, hiszen ez elengedhetetlen mind érzelmi, mind fizikai frissességünkhöz.

2. Megfelelő költségvetés: A hatékony időbeosztás mellett legalább olyan lényeges a hatékony költségvetés megtervezése. Meg kell határoznunk a prioritásainkat, és a spórolást ezekkel kell összhangba hozni. Át kell gondolnunk, hogy fontosabb-e most egy nagyobb lakásba költöznünk, vagy az várhat még egy-két évet, és inkább a kapcsolatunkra kellene fordítsunk egy nagyobb összeget. Az optimális költségvetés elkészítésére két módszer is kínálkozik: egyrészt növelhetjük a bevételünket, másrészt csökkenthetjük a kiadásainkat. Ez utóbbi talán könnyebben kivitelezhető. Vásárolhatunk használt cikkeket, cserélgethetünk barátainkkal, ünnepek közeledtével pedig tudathatjuk a rokonsággal, mikre lehet szükségünk.
3. Az intimitás nyomában: Az intimitás nem statikus állapot, gondoznunk szükséges. Első lépésként meg kell vizsgálnunk, hogy mi magunk hogyan járultunk hozzá kapcsolatunk intimitásának csökkenéséhez. Ítélkező, kritikus szavakkal illettük a társunkat? Fájdalmat okoztunk neki a tetteinkkel? Elhanyagoltuk őt? Osszuk meg vele is, amire rájöttünk, kérjünk bocsánatot, és fejezzük ki a szeretetünket. Elkezdhetjük minden nap feltenni neki a kérdést, hogy mivel kedveskedhetünk neki aznap, majd a tőlünk telhető maximális módon teljesíthetjük kérését. Jegyezzük fel a tapasztalatainkat, így átláthatjuk, hogyan fejezhetjük ki jobban a szeretetünket, és így könnyebben rátalálhatunk párunk szeretetnyelvére! Időről időre gondoljuk át, hogyan tudnánk a másiknak kedveskedni, és ne halogassuk a cselekvést!

Válás és gyermekek jólléte

A válásra és a válást követő élethelyzetre fókuszáló kutatások legmeghatározóbb kérdésköre, hogy a különböző tényezők milyen összefüggést mutatnak a gyermekek jóllétével. A gyermekek jóllétének összefüggéseit vizsgálva a szülő-gyermek kapcsolat bizonyult a gyermek jóllétmutatói legerősebb prediktorának, a szülőnek a gyermekkel való saját kapcsolata az SDQ mindegyik alskálájával, a gyermek kiegyensúlyozottságával is szignifikáns összefüggést mutatott.

Konklúzióként elmondható az eredmények alapján, hogy a válás folyamatában és a válást követő időszakban kiemelt szerepe van a szülő-gyermek kapcsolat minőségének, továbbá fontos a szülők közötti kapcsolat is.

A válás olyan akcidentális krízishelyzet, amely kihat az egész - szűken és tágan értelmezett - családi rendszerre. A folyamat azért is megterhelő, mert gyakran a szülők közötti konfliktusok nehezítik az újabb egyensúly kialakítását. Ezen a minden családtag számára bizonytalan és elbizonytalanító úton a gyermekek megélése és szempontjai sokszor kevesebb figyelmet kapnak, hiszen a szülők sok-sok energiát fordítanak a maguk egyensúlyban tartására. Bár sokszor megjelennek a szülőknél azok a megfontolások, hogy a gyermekek érdekében szeretnének „jól válni”, ezt nehéz tudatosan és következetesen végigvinni.

A diszfunkcionális családi működés hatása a gyermekekre

A diszfunkcionális családban felnövő gyermekek személyiségfejlődése diszharmonikus, kiegyensúlyozatlan lesz. Bontakozó énjüket háttérbe szorítva különféle szerepeket vesznek fel a család működőképességének fenntartása érdekében. Ezért azonban nagy árat fizetnek. Kora gyermekkortól számos nehézséggel küzdenek, testi és lelki egészségük károsodást szenved, sokszor életre szóló következményekkel. Komoly elakadások mutatkozhatnak a kapcsolati élet, különösen a párválasztás, a családalapítás és a gyermeknevelés területén. A diszfunkcionális családi működés pedig - beavatkozás hiányában - generációról generációra továbbadódik.

Ezek a gyermekek gyakran olyan dolgokat élnek át, amelyeket egyetlen kisgyermeknek sem volna szabad átélnie. Az egyik vagy mindkét szülő alkoholizmusa esetén az ártalmas gyermekkori élmények előfordulásának esélye 2-13-szoros. A krónikus, multiplex intrafamiliáris traumatizáció a személyiségfejlődés testi, kognitív, érzelmi és szociális vonatkozásában is súlyos következményekkel jár. Az alkoholista - sok szempontból diszfunkcionálisan működő - családban nevelkedő gyermekek személyiségfejlődése diszharmonikus, kiegyensúlyozatlan. Sok különféle traumát szenvednek el, általában bizonytalan, kiszolgáltatott és erőszakos légkörben nőnek fel.

A gyermekek jogai és védelme a magyar jogrendszerben

Minden gyermek megérdemel egy esélyt, hogy megfelelő neveltetésben részesüljön és mintát vehessen saját családi viszonyaiból. Egy általános szülő-gyermek viszonyban megláthatják a világ szépségét. Ugyanakkor, akiknek valamiért nem adatik meg, a vérszerinti szülőkkel való együttélés, a törvény biztosít elég lehetőséget számukra a lehető legjobb környezethez? Biztonságot és bizalmat is ígér a jelenlegi szabályzásunk, vagy csak felületesen szabályoz?

A szülő-gyermek viszony a történelemben és napjainkban

Szülő-gyermek viszony korábban

Az ókori rómaiaknál jellemző volt, hogy a pater familias hatalma alatt álló személyek tekinthetők családnak, aminek alapja az atyai hatalom, a patria potestas. A pater familias, vagyis a családfő az apa, akinek a családot képező személyek fölötti teljes magánjogi uralma érvényesül. Önjogú személy a családapa és anya lehetett csak, akik főszabály szerint nem számítottak hatalom alatt álló személyeknek. A pater familias hatalma abszolút volt, ami a haláláig tartott, így gyakran előfordult, hogy a hatvanéves férfi még mindig a nyolcvan éves édesapja apai hatalma alá tartozott saját gyermekével, esetleg unokájával együtt. A XII táblás törvények csak annyiban korlátozták az apai hatalmat, hogy az apa véglegesen elvesztette hatalmát a gyermek fölött, ha háromszor eladta. Emiatt alapították meg a pontifexek a mancipatio eljárását, ami a gyermek színlelt eladása volt, amelyet háromszor kellett elvégezni.

A középkorban sem fordítottak különösebb gondot a gyermek iránt, hiszen sajátos elvek alapján működve élték életüket a családok. Amennyiben egy gyermek képes volt megélni az édesanyja vagy dajkája - akiket ekkor rendszeresen alkalmaztak - nélkül, akkor már felnőttnek számított. A gyermekkel szemben mutatott kissé rideg mentalitás alapja a magasszámú gyermekhalandóság volt, ezért a szülők kénytelenek voltak saját lelkük megóvása érdekében közönyösen viselkedni gyermekükkel.

A polgárosodás folyamata hozott változást, mert az emberi jogok megjelenésével nagyobb hangsúlyt fektettek a gyermek nevelésére. A XVII.-XVIII. században több nemes filozófus és gondolkodó volt, aki a gyermekek helyzetét vizsgálata tárgyává tette, így például Jean-Jacques Rousseau az „Emil, avagy a nevelésről” című művében azt taglalja, hogy szerinte a gyermeknek szüksége van a gyermekkorára felnőtté válása előtt.

A gyermeknek a korai magyar magánjogban eléggé sajátos megítélése volt. A magánjogi megoldásokban a római jog eszméi köszöntek vissza. Ekkoriban is hatalma állt fenn az apának a gyermekei felett, ez azonban már inkább hasonlított a gyámság intézményéhez, mint a római jogi patria potestashoz. A gyermekeket különböző kategóriákba lehetett sorolni: a törvényes; a törvényesített és az örökbefogadott gyermekek között lehetett különbséget tenni. A törvénytelen, azaz házasságon kívül született gyermekek nem tartoztak apai hatalom alá, ugyanakkor lehetőség volt a törvényesítésükre is, kivéve a házasságtörésben, vagy vérfertőzésben született gyermekeket. Ezen gyermekek az anyjuk családi nevét kapták meg a szokás szabályai szerint, apjuk nevét és vallását csak kivételes esetben kérhették, polgári címe, vagyona és rangja alanyi jogon nem járt nekik. Ezt leszámítva az apa köteles volt a gyermeke neveléséhez és tartásához hozzájárulni rangja és vagyona mértékében. A római katolikus egyház a házasságon kívüli gyermekeket a papi rendtől, az egyházi javaktól és méltóságok gyakorlásából kizárta. Az apa törvényes gyermekeivel szemben azonban minden további nélkül gyakorolhatta az atyai jogait, amelyek a gyermekkel szemben gyakorolt nevelési, fegyelmi, védelmi, munkáltatási, túszadási, visszakövetelési, házasságengedélyezési, gyámrendelési, végrendelkezési és felszabadítási jogok voltak.

A gyermekek helyzete napjainkban

Kissé nagyot ugorva időben, a hatályos hazai szabályzásban a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv Negyedik könyve (a továbbiakban CSJK) szabályozza a családjogi jogviszonyokat. A jogalkotó a szabályanyag elején két nagyon fontos alapelvet emel ki, mely általánosan irányadó valamennyi családjogi helyzetre: a házasság és a család védelmének elvét és a gyermek érdekének védelmét. Ezen szakaszok szerint a törvény védi a családot, valamint kimondja, hogy a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek, joga van saját családjában nevelkedni, valamint a szüleivel való kapcsolattartásra. A törvény kimondja, hogy csak kivételesen és kizárólag a gyermek érdekében lehet korlátozni a kapcsolattartást.

A CSJK-ban rögzített családjogi alapelv azonban nem a gyermek „mindenek felett álló érdekét” rögzíti, hanem a gyermek érdekének és jogainak fokozott védelmét, „ugyanis gyermek a családi közösség tagja, így nem lehetséges mindig és minden esetben csak és kizárólag az ő érdekeit figyelembe venni, hanem sok esetben a család többi tagjának az érdekeit és viszonyait is mérlegelni kell.”

A Ptk.-t azonban a jogszabályi hierarchiában megelőzi egy magasabb rendű norma, amelyet követniük kell, valamint azzal ellentétes nem lehet. Ilyen az Alaptörvényünk is, amelynek rendelkezéseivel összhangban kell meghozni paragrafusaikat a CSJK-nak. Különös jelentőséggel rögzíti az Alaptörvényünk a XV. cikkében a család és a gyermekek védelmét. A XVI. cikkében részletezi, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és lelki fejlődéshez szükséges védelemhez, valamint az ehhez kapcsolódó gondoskodáshoz. Ezzel egyidejűleg kötelezi a szülőket a nevelésre és a gondozásra, majd a nagykorú gyermeket a szüleiről való gondoskodásra.

A szülő-gyermek viszony leghétköznapibb formája, amikor a vérszerinti szülő és gyermek kapcsolata áll fenn, tehát leszármazáson alapul. Az előbbiekben említett jogszabályok alapozzák meg a jogi kereteit a családnak, amelynek - az Alaptörvényünk L) cikke szerint - a szülő-gyermek viszony képezi az egyik alapját. Az államnak azonban kötelessége tiszteletben tartani a családi kapcsolatokban a felek autonómiáját, így csak nagyon szükséges esetekben avatkozhat bele a gördülékeny működésébe. Ezek többnyire a törvények által szabályozott helyzetek, amik ma már sok esetben nem csak a biológia leszármazásra vonatkoznak. Az apaságot vélelmek alapján állapítjuk meg a jogi szférában, ahol nem feltétlenül a tényleges vérségi kapcsolat a döntő tényező. Ha megvizsgáljuk a Ptk. által megfogalmazott apasági vélelmeket, akkor megállapítható, hogy a négyből három esetében nem feltétlenül számít a származás, ugyanakkor mégis családi kapcsolatot - és ezzel családi jogviszonyt keletkeztet.

A gyermekek családban nevelkedésének jogi biztosítékai

A jogszabályok a gyermekek számára többféle módon biztosítják a megfelelő családi kapcsolatot. Sok hagyományos norma mellett új elemekkel bővültek a jogszabályok, így az örökbefogadás és a gyámság mellett a nevelő- és mostohaszülői viszony is ma már számos esetben jogi relevanciával bír. Ezekkel az eszközökkel tették a gyermekek számára elérhetőbbé a családban nevelkedést. Ezen viszonyok normaszintre emelésével és jogi értékelésével a jogalkotó biztosítja annak a célnak a megvalósulását, hogy azoknak a gyermekeknek is lehetőségük legyen teljes családban nevelkedni, akiknek például nem élnek a vérszerinti szülei vagy nem képesek megfelelően gondoskodni róluk.

Az örökbefogadás

Az örökbefogadás intézményének célja kettős. Az egyik, hogy olyan családi kapcsolat jöjjön létre az örökbefogadó szülők és a gyermek között, amely mindkét fél számára kölcsönösen előnyös. A másik a gyermek családban nevelkedése. A jog lehetőséget biztosít a házastársaknak, az élettársaknak, de akár az egyedülállóknak is igénybe venni ezt az intézményt. A Ptk. sok követelmény leküzdését állítja az örökbefogadni vágyók elé. A legfontosabb feltétel, hogy a gyermek örökbefogadható legyen. További feltétel, hogy a gyermek törvényes képviselője és a leendő örökbefogadó egyező akarata alapján közös kérelmet nyújtsanak be és ehhez a gyermek szülei hozzájáruljanak. Szükséges még a gyermek beleegyezése is, amennyiben a tizennegyedik életévét betöltötte, valamint a tizennégy év alatti ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményét is meg kell hallgatni és figyelembe venni. Az örökbefogadó oldaláról követelmény még, hogy alkalmasak legyenek a gyermek nevelésére, cselekvőképességük teljes legyen, valamint, hogy a huszonötödik életévet betöltsék. Többletfeltétel, hogy az örökbefogadó a gyermeknél legalább tizenhat, legfeljebb negyvenöt évvel idősebb legyen, valamint nem álljon közügyektől eltiltás hatálya alatt és a bíróság a szülői felügyeleti jogát ne szüntesse meg. Nem lehet engedélyezni az örökbefogadást, ha az vagyoni előnnyel jár.

A gyámság

A gyámság célja a gyámolt vagyoni és személyi védelme, azaz a szülői felügyeletet helyettesítő jogintézmény. Gyámság alá kell venni azt a gyermeket, aki nem tartozik szülői felügyelet alá, amelyet a gyámhatóság rendel el. A gyámnak el kell látnia a gyermek gondozását, nevelését, vagyonának kezelését, valamint a törvényes képviseletét. Így a gyámhatóság olyan személyeket igyekszik választani, akik közel állnak a gyermekekhez. Több típusa ismert, ilyen például a nevezett gyám, akit a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő nevez. Amennyiben nem élt ezen jogával, akkor rendelt gyámot kell kinevezni, amely közeli vagy más hozzátartozó lehet vagy az, aki a gyermek gondozásában és nevelésében aktívan részt vett. Esedékes lehet a kötelező gyám, amelynek sajátossága, hogy kirendelését általában megelőzi egy másik eljárás, például a gyermek bíróság általi elhelyezése vagy a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezése.

Nevelőszülői tevékenység

Nevelőszülői tevékenység célja, hogy az ideiglenes hatállyal elhelyezett vagy nevelésbe vett gyermek számára otthont biztosítsanak. A nevelőszülő fő feladata a nála elhelyezett gyermek gondozása és nevelése, amiért díjazásban részesül. Érdekesség, hogy a CSJK szintén használja a nevelőszülő kifejezést, ugyanakkor az ott szereplő jogalany nem mindig azonos a gyermekvédelmi eljárásban szereplő nevelőszülővel. Ez az egyik újítása a Ptk.-nak hiszen a rokontartás körében megjelenik a szülő de facto élettársának, mint nevelőszülőnek (ugyanis a CSJK ezt is érti nevelőszülő alatt) tartásra való jogosultsága az általa nevelt gyermekkel szemben.

Családbafogadás

Beszélhetünk még a családbafogadás intézményéről, ami a gyermekvédelmi gondoskodás része a jogszabályi rendszerünk felépítése szerint. Célja, hogy a gyermeket más család átmenetileg befogadja, ha az a gyermek érdekében áll. Mindez akkor kivitelezhető, ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő kérelmére saját egészségügyi állapotára hivatkozással vagy más körülményre tekintettel, ehhez a gyámhatóság hozzájárul.

Kapcsolattartás a családból kiemelt gyermekek esetében

A kapcsolattartásra több jogintézmény lehetőséget biztosít a gyermekek és a vérszerinti szülők, testvéreik és családtagjaik számára. Általánosságban elmondható, hogy a szülőnek joga van kapcsolatot tartani a gyermekével, akkor is ha szülői felügyeleti joga szünetel, akkor azonban már nem, ha a bíróság megszüntette azt. A gyakorlatban a leggyakrabban a kapcsolattartás a különélő szülővel való kommunikációra vonatkozik, de gyámságnál a gyámhivatal határozata alapján, az örökbefogadás jellegétől függően is lehetséges.

Egy tanulmányában Dr. Somfai Balázs rámutatott arra, hogy ez korán sem tökéletes. Egy jogismereti kérdőívet állított össze, amelynek célja az volt, hogy az átmenetileg nevelésbe vett gyermekek kapcsolattartásáról, ismereteiről teljes képet kaphasson. A kérdőívet kitöltők többsége 8-16 év közötti gyermekek voltak, többségük nevelőszülőnél. Vannak olyanok, akik több, mint egy éve kerültek el családjuktól, de senkivel nem tartják a kapcsolatot, ugyan legtöbbször tudják az okát, hogy miért nem keresik őket, de előfordul, hogy csak reménykednek, valamint meggyőződésük, hogy a szülőkön múlik, hogy mikor találkoznak velük. A kérdőívből kiderül, hogy az azt kitöltő gyermekek tisztában vannak helyzetükkel és ismerik jogaikat, ugyanakkor 452 gyermekből 35 jelölte azt, hogy nem tudja, vagy szerinte senkihez sem fordulhat, ha úgy érzi, hogy akadályozzák a szüleivel való kapcsolattartásban. A szerző gondolatait idézve: „ez egy gyermek esetében sem szabadna, hogy előforduljon”.

A szülő joga, hogy a nevelésbe vétel ideje alatt kapcsolatot tartson a gyermekével és ehhez segítséget kapjon. A kapcsolattartás megvalósulásához (pl. az utazáshoz) a szülő rendkívüli települési támogatást igényelhet a települési önkormányzattól. Ennek összege 5.000-25.000 forint között lehet, évente legfeljebb 4 alkalommal lehet megkapni. A gyermekjóléti szolgálat és az ott dolgozó családgondozó feladata az, hogy támogassa a gyermek visszakerülését a családjába.

A Területi Gyermekvédelmi Szakszolgáltatás (TEGYESZ - Budapesten az Alföldi utcai intézmény) a nevelésbe vételkor elhelyezési javaslatot és egyéni elhelyezési tervet készít. A gyámhatóságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia a nevelésbe vétel fenntartásának szükségességét. A gyámhatóság soron kívül is végezhet felülvizsgálatot hivatalból vagy a gyám kérelmére. Viszont ha a felülvizsgálatot indokoló egyéb körülmény jut a gyámhatóság tudomására, akkor is elrendelhet rendkívüli felülvizsgálatot. Ennek értelmében a szülőnek is érdemes lehet felülvizsgálatot kezdeményeznie (pl. ha a gyermek kiemelése óta sikerült rendeznie lakhatási helyzetét).

Fontos, hogy a felülvizsgálat során a gyámhivatal vizsgálja azt is, hogy a szülő a hivatal által meghatározottak szerint tartotta-e a kapcsolatot a gyermekkel. A gyámhivatal korlátozhatja a kapcsolattartás jogát és a hazagondozást is, ha a szülő nem a meghatározottak szerint megy el a láthatásokra, vagy ha 6 hónapig egyáltalán nem jelenik ott meg. A felülvizsgálat után a gyámhivatal írásos határozatot hoz, amelyben fenntartja vagy megszünteti a gyermek nevelésbe vételét.

Az utógondozás olyan személyes, segítő szociális munka, ami a nevelésbe vétel megszüntetése után segíti a gyerek visszailleszkedését a családjába. Az utógondozást tervezett módon, határidő megállapításával kell teljesíteni. A családgondozó az utógondozás megkezdésekor helyzetértékelést, majd gondozási tervet készít. Ezek elkészítésébe be kell vonnia a szülőt és a gyermeket is. a őt veszélyeztető körülmények elhárítását, személyisége kedvező irányú fejlődését. A családgondozó szükség szerint, de legalább hat hónaponként értékeli a gondozás eredményességét, ebbe be kell vonnia a szülőt és a gyermeket is.

tags: #kisgyermekes #csalad #terhelt #csalad