A szexuális visszaélések témája mélyen érinti a társadalmat, különösen, ha kiszolgáltatott gyerekek az áldozatok. Ez a téma sajnos még mindig tabunak számít, pedig a nyílt párbeszéd elengedhetetlen a megelőzéshez és a gyógyuláshoz. Az alábbiakban a gyermekek szexuális abúzusának formáit, jeleit, a jogi és pszichológiai kezelés nehézségeit, valamint a szexuális nevelés fontosságát vizsgáljuk.
A gyermekek szexuális abúzusának formái és jelei
A gyermekek szexuális abúzusa nem korlátozódik a konkrét megerőszakolásra. A szakemberek ide sorolnak minden olyan esetet, amikor egy gyereket káros, feldolgozhatatlan szexuális inger ér, a testére való durva célozgatásoktól a paskoláson-tapogatáson, manipulatív édesgetésen és fenyegetőzésen át a konkrét aktusig. Az elkövetők a legtöbbször először szexualizált légkört teremtenek, belerángatják a gyereket egy olyan szörnyű játszmába, amelyben akaratlanul is cinkosnak érzi magát, vagy fenyegetésre, vagy a szégyenérzettől titkolózásra kényszerül, és gyakran azt hiszi, ő is beleegyezett a viszonyba.
Víg Sára pszichológus szerint „Ha a gyerek nem mondhat nemet, akkor az abúzus, még akkor is, ha ő úgy érzi, beleegyezését adta”. Ez a definíció rávilágít a gyermekek kiszolgáltatott helyzetére és a beleegyezés fogalmának értelmezési nehézségeire gyermekkorban.
Kockázati tényezők és elkövetők
Az elkövető szinte mindig a gyerek ismerőse, a család barátja, szomszédja, nevelőszülője, vagy éppen hozzátartozója: nagybácsi, nagynéni. A visszaélés ritkán korlátozódik egy-egy alkalomra, gyakran évekig húzódik. A szülő-gyerek közti abúzus ritka, de előfordul. Az abuzálókra általában jellemző a patriarchális gondolkodás, amely szerint a családfő, a férfi, aki fizikailag erős, bármit megtehet.
Megelőzni a bajt szinte lehetetlen, mivel a molesztálók jól titkolóznak, és ráveszik a kicsit, hogy hallgasson. Még ha meg is bánják tettüket, pontosan érzik cselekedetük súlyát. Az abúzus konkrét jelei sokszor rejtettek, vagy a szülők nem tulajdonítanak nekik kellő jelentőséget.
A jogi és pszichológiai segítségnyújtás nehézségei
Amikor egy ügy eljut a hatóságokig, egy bizonytalan, szorongó gyerek szava áll egy felnőttével szemben. Néha a hatóságok hiteltelenítik az áldozatot, mondván, „beszél a gyerek össze-vissza”. Már csak azért is könnyű dolguk van, mert egy-egy történet gyakran változik: az áldozat önkéntelenül igyekszik felejteni a traumát, az emlék gyorsan a tudatalattiban köt ki.
A faggatózás, a többszöri rákérdezés, a szkeptikus hozzáállás a gyereknek és az igazság feltárásának is sokat árt, főleg Magyarországon, ahol egy-egy nyomozás fél, háromnegyed évig is elhúzódik. Egy szakképzett pszichológus azonban látja, mit kell komolyan venni.
Esettanulmány: Luca története
Luca története (öt és fél évesen szólalt meg, hogy az apja fogdosta) tragikus példája annak, hogy a rendszer milyen nehézkesen működik. Az anya hiába tett meg mindent, a rendőrség, a gyámügy és a bíróság akadályokba ütközött, vagy éppen figyelmen kívül hagyta a bizonyítékokat. A videók, magánszakértői vélemények, és a gyermek vallomásai sem vezettek gyors és hatékony intézkedésekhez. A gyermek többszöri kihallgatása, a bírósági szakértő elfogultnak tűnő hozzáállása, és a nyomozás megszüntetése mind hozzájárultak a kislány további traumatizálásához.
A Hágai Bíróság döntése, amely a gyermeket visszarendelte Magyarországra, szintén rávilágít a jogi folyamatok bonyolultságára és arra, hogy a gyermek érdekei sokszor háttérbe szorulnak. Az anya külföldre menekülése, a menekültstátusz kérése, és az apa jogtalan lépései (évismétlésre kényszerítés, a gyermek eltitkolása) mind azt mutatják, hogy a rendszer nem képes megfelelő védelmet nyújtani a gyermekeknek.
A gyermekbántalmazás jelei Dr. Fike-kel
A szexuális nevelés és a szülő-gyermek kommunikáció fontossága
A gyermekkori szexuális abúzus nem egyszerű trauma: az egész későbbi életet meghatározó kórképet produkál, általános, gyakran évekkel később jelentkező, de súlyos tünetekkel. Szorongás, evési zavarok, fóbiák és a mindent átható érzés, hogy kisiklott az életük - a többség nem is tudja, miért.
A legfontosabb, hogy eleve olyan viszony legyen a szülő(k) és a gyerek között, hogy utóbbi érezze: bármit elmondhat. Ha egy gyermek felnőtté válik, és rájön, hogy molesztálták, az, hogy rájön, kimondja, elmeséli, csak az első lépés, önmagában nem megoldás. Aki nem áldozat, nem értheti, min megy keresztül az, akit molesztáltak.
A közhelyszerű bölcsességekkel, tanácsokkal („lépj már túl rajta! az élet megy tovább!” „de hát nagyon régen volt!” „jó, de mégiscsak a nagybátyád/nevelőapád!”) legfeljebb árthatunk, főleg, hogy gyakran ő maga is pont ezekkel az érvekkel igyekszik tagadni vagy legalább bagatellizálni az abúzust. A legfontosabb, hogy meghallgassuk, hangsúlyozzuk, hogy hiszünk neki és köszönjük meg, hogy elmondta.
Mit tegyünk, ha a gyerek nyit ránk szex közben?
Természetes reakció a zavar és a félelem, viszont gondoljunk bele, hogy ha mi megijedünk egy ilyen helyzettől, mi játszódhat le a gyerek fejében. Ő valószínűleg nem érti, hogy mi rosszat tett, miért küldték ki, mivel ijesztett meg minket. Ilyen esetben érdemes mielőbb beszélni vele, ellenőrizni, hogy van, s adott esetben megnyugtatni. Ami pedig a legfontosabb: válaszolni a kérdéseire - véletlenül se hagyjuk magára ezzel az élménnyel!
Hazudni nem éri meg. Ha féligazságokból és mesékből építünk várat, aminek nincsen stabil alapja, az egész össze fog omlani. Nálunk van a tudás és a tapasztalat, nagy eséllyel gondoljuk túl mi a helyzetet. Egy gyerek fejében ezerféle kép élhet a látottakról, hallottakról, a legfontosabb, hogy ezt megtudjuk. Kérdezzük meg, hogy ő mit értett a helyzetből, hogy kellő mértékben és szinten tudjunk arra reagálni.
Gyakorlatilag semennyit sem. Nem a kor vagy a nem határozza meg, milyen tudással bírunk egy adott témában, sokkal inkább a korábbi tapasztalatok és ismeretek. Gondoljunk bele, mennyire más fogalma és tudása van a szexről egy 8 éves gyereknek, aki rendszeresen él át szexuális zaklatást, és annak, aki egy felhőtlen, biztonságos környezetben nő fel.
Ha a gyerek gondolatai és kérdései mentén együtt feldolgozzuk a történteket, akkor fejben ő is helyre tudja tenni, és kisebb eséllyel fogja később felemlegetni. Ha mégis megteszi, akkor tartsuk szem előtt, hogy a szexualitás nem egy bűnös dolog. Ha túl hevesen reagálunk és azonnal lekeverjük a gyereket, ismét azt élheti meg, hogy valami rosszat tett. Pedig nem. Reagáljunk finoman, esetleg csempésszünk egy kis humort a helyzetbe.
Fontos, hogy elválasszuk egymástól a szülőségünket és felnőtt párkapcsolatunkat. Nem az a baj, ha szexuális életet élünk, hanem az, ha ebbe bevonódik a gyerek. Gondoljuk végig közösen a partnerünkkel, hogy számunkra melyek azok a megoldások, amelyek kényelmesek tudnak lenni és a gyerek biztonságát is garantálják. Egy gyerek fejlődéséhez sem tartozik ugyanis hozzá, hogy olyan dolgokat lásson vagy halljon, amelyekre nem áll készen.
tags: #kisgyermekes #anyuka #sex #tortenet