Az óvodáskorú gyermek barátkozási nehézségei: okok és megoldások

Az emberi kapcsolatok életünk alapvető részét képezik, boldoggá tehetnek és meg is keseríthetik mindennapjainkat. Ezért már egészen kisgyermekkorban fontos felvértezni gyermekünket a kapcsolatteremtést segítő képességekkel. A barátkozás már egészen kicsi kortól kezdve, a szocializálódási folyamat szerves része és jelentős személyiségformáló erővel bír.

A barátság szerepe a gyermek fejlődésében

Már a csecsemők is örömmel reagálnak más gyerekek jelenlétére, figyelmére, totyogóként pedig a homokozóban, játszótéren próbálnak közeledni a többiekhez. A picik igénylik egymás társaságát, azt a másfajta kommunikációt, amelyet egy kortárssal való együttlét jelent.

A mai gyerekek többsége korán, akár már egy éves korban, kerül az intézményes nevelés keretei közé, családi napközibe, bölcsődébe, ahol rá van kényszerítve, hogy kapcsolatot teremtsen és építsen ki kortársaival. Igazi barátságról - a szakemberek szerint - nagyjából óvodás kortól beszélhetünk, addig inkább csak egymás mellett játszanak a gyerekek. A 3 év körülieknél is először spontán jellegűek a kötődések és többnyire rövid ideig tartanak. Idővel azonban az ovis korú gyerekek rájönnek, hogy egyik-másik társukkal sokkal szívesebben vannak együtt, velük sokkal élvezetesebb és színesebb a játék, ezért kezdik tudatosan keresni a társaságukat.

A játéknak hatalmas szerepe van a gyermekek társas kapcsolatainak kialakításában és formálásában. Az 1-2 éves gyerekek inkább egymás mellett játszanak, mintsem egymással, de a tevékenységet mindenképpen befolyásolja az, amit a másik csinál. A 2-3 éves gyermek már keresi kortársaival a kapcsolatot, rövid ideig együttjátszásra is képes. A 3-4 évesek már igénylik a velük egykorú társakat, utánozzák egymást, képesek egyszerűbb játékokat játszani legfeljebb hármas csoportokban. Az összedolgozás, a közös tevékenység 4-5 éves korban figyelhető meg, ekkor már ugyanazzal a tárgygyal együtt játszanak, közösen alkotnak valamit. Később jutnak el a legfejlettebb szintre - Mérei Ferenc pszichológus kategorizációjában -, ez pedig a szervezett együttes tevékenység, itt már kialakulnak a csoportszerepek és története is van a játéknak (pl. amikor papás-mamást játszanak vagy boltosat). Ez utóbbi azért is fontos, mert a szerepjátékban nyilvánulnak meg először - és alakulnak - a gyermekek közötti társas kapcsolatok, az együttműködés, a kölcsönös alá-és fölérendelés, a közös tevékenység.

Miért nem barátkozik az óvodás gyermek? Okok és tünetek

Mindig is voltak és vannak olyan gyerekek, akik valódi közösségi emberek, akik nagy népszerűségnek örvendenek pajtásaik körében - külsejük, személyiségük vagy valamilyen készségüknek köszönhetően. A beszédes, bájos és talpraesett gyerekeket hamar befogadja a közösség, így ők nagyon könnyen és gyorsan kötnek új barátságokat. A félénk és visszahúzódó gyerekek azonban nehezebben boldogulnak a kapcsolatteremtéssel.

A társtalanság hátráltatja a gyerek fejlődését, és a kezdeményezés képességének hiánya már óvodáskorban megnyilvánulhat. A magyarországi felmérések szerint az óvodákban a gyerekek 25 százaléka nagyon közvetlen a társaival, 10-15 százaléka visszahúzódó, a többiek ezen két kategória között helyezkednek el. Ezek kiépülése már csecsemőkorban megkezdődik.

A szeparációs szorongás szerepe

Amikor a gyermekünk először kerül intézménybe, közösségbe, mi szülők is „vizsgázunk” egy kicsit. Aggódunk, hogy vajon hogy fogja magát érezni a gyermekünk. Sikerül-e neki beilleszkedni? Jól fog-e viselkedni? Előfordul azonban, hogy nem zökkenőmentes ez az időszak.

Minden gyermek számára nehéz azt elfogadni, hogy most már egész nap anya, apa nélkül, egy idegen környezetben, idegen emberekkel kell együtt lennie. Szabályok vannak, alkalmazkodni, viselkedni kell. A gyermek úgy érzi, hogy őt nem szeretik. Bánatot és csalódást él át! Próbál a maga módján tiltakozni. Ennek egyik módja az lehet, hogy nem akar pisilni az óvodában.

Mi okozhatja ezt nála? Egyrészt okozhatják azok az érzelmek, amik tombolnak benne! Az a rengeteg változás, amivel az óvodakezdés jár: korábban kell kelni, haladni kell, anya visszamegy dolgozni, ezért feszültebb, fáradtabb, türelmetlenebb, óvodai szabályokhoz kell alkalmazkodni, kevesebb figyelem jut rá, sok a gyermek.

Másrészt vannak olyan kiváltó tényezők, melyek valószínűbbé tehetik ennek a tünetnek a kialakulását. Ilyen például az, ha az anya is szorongó típus, vagy ha kistestvére születik, és bezzeg ő anyával otthon maradhat. Emellett kiválthatja az is, ha a gyermek szorongásra hajlamos, vagy egyéb szorongáskeltő események is vannak/voltak az életében: krónikus betegség, költözés, válás, közeli rokon halála.

Egyéb lehetséges okok

• Félénkség, érzelmi bizonytalanság, önbizalomhiány: Ezek a tényezők mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermek nehezen nyit mások felé, visszahúzódóvá váljon.
• Korábbi rossz élmény: Egy negatív interakció a múltban elriaszthatja a gyermeket a további barátkozási kísérletektől.
• Fejlődési zavar: Bizonyos esetekben fejlődési zavar állhat a háttérben, ami megnehezíti a szociális interakciókat.
• Alacsony ingerküszöb: Ranschburg Jenő pszichológus felhívta a figyelmet arra, hogy a félénk gyerekeknek alacsony az ingerküszöbe a külvilágból érkező hatások befogadására, tehát nem a bátortalanság, nem az önértékelési zavar készteti őket arra, hogy visszahúzódjanak a zaj, a társaság zsibongása, vagy a hirtelen változások elől, hanem a szervezet belső - genetikailag meghatározott - önvédelme.
• "Nem érdekes" a társak számára: A tapasztalat szerint a legtöbbször a visszahúzódás hátterében az áll, hogy a gyerek „nem érdekes” a társai számára, mivel zárkózott és nem mer részt venni a beszélgetésekben.

Megoldások és tanácsok a szülőknek

Ha gyermeked új helyre kerül, kövesd figyelemmel, hogyan illeszkedik be az új közösségbe, mennyire fogadják be ovis- vagy osztálytársai. Ha tudod, hogy csemetéd zárkózott, könnyen félreértelmezhetik visszahúzódását, s ha nem tud bekapcsolódni a közösségi életbe, emiatt akár ki is közösíthetik.

Hogyan segíthetünk szülőként?

1. Beszélgessetek sokat a problémáról: Ha gyermeked nehezen barátkozó alkat, nem megy neki a kapcsolatteremtés, és ez zavarja, beszélgessetek sokat erről a problémáról. Mesélj neki saját gyerekkorodról, arról, hogy te hogyan ismerkedtél össze a barátaiddal, mi hozott össze benneteket, miket csináltatok együtt.
2. Erősítsd gyermeked önértékelését: Támogasd abban, amit szeret csinálni, és amiben tehetséges - legyen az a sport, a nyelvtanulás vagy valamilyen kézügyességet igénylő tevékenység. Ha megtapasztalja, hogy egyedül is képes elérni eredményeket, megnő az önbizalma és könnyebben teremt majd kapcsolatot is.
3. Teremts alkalmat barátkozásra, ismerkedésre: Szervezz születésnapi zsúrokat és névnapokat, hívd meg az osztálytársakat vagy a szomszéd gyermekeket. Ha a gyermeked megszokja, hogy sok emberrel van együtt, az iskolában is könnyebben megy majd neki is az ismerkedés. Segítheted gyermekedet azzal is, ha a számára szimpatikus társakkal közös programot kezdeményeztek: lehet az egy mozi, egy játszóházas délután vagy akár játszótérezés. Arra figyelj, hogy ne hárman legyenek, ha több gyereket is meghívsz, mert akkor törvényszerűen kiszorul egyikőjük.
4. Mutass példát: A felnőttek mintája példát szolgál a gyermeknek, aki másolni fogja a kedvességet, az együttérzést és korrektséget, amit a szülő tanúsít saját barátai felé.
5. Beszélj az óvodáról pozitívan: Mesélj gyermekednek arról, milyen lehet az ovi, milyen barátokat szerezhet, hogyan fognak játszani, mit fognak nap közben csinálni. Gyermeked közben képbe kerül, hogy mégis mi fog rá várni és lelkileg felkészülhet rá. Mesélj a pozitív dolgokról - új barátok, új játékok, új ismeretek és élmények.
6. Gyakoroljátok az elválást: Az elválás a gyermekednek és neked is nehéz lehet. Próbáljátok meg ezért még a belépés előtt gyakorolni. Segíthetnek benne a rövid elválások is. Kibírja a gyermeked egyedül a nagyszülőkkel? Elmegy sétálni csak a nénikéjével?
7. Ismerkedjetek az óvodai környezettel: Ha lehetséges látogassatok el gyermekeddel a kiválasztott oviban, még a belépés előtt. A szülő feladata, hogy a gyermekében kíváncsiságot és érdeklődést keltsen, ne félelmet és undort.
8. Stabil napirend: Legyen kiszámítható a napirendje! Tudja, mikor jön érte anya vagy apa az óvodába!
9. Fizikai kontaktus: Fontos a testi kontaktus! Öleljük, vegyük az ölünkbe, babusgassuk! Lehessen néha egy kis időre újra „kisbaba”.
10. Játékos érzelemfelismerés: Kezdd el minél fiatalabb korban megismertetni gyermekeddel az érzelmeket! Az általam megalkotott, érzelmeket játékosan megtanító rendszerben az egyik elem a „visszatükrözés módszere”. Visszacsatolunk a gyermeknek, hogy mi pontosan tudjuk azt, hogy mit érez és ezzel tudunk kapcsolódni hozzá.
11. Vonjuk be a nagyszülőket: Vigyék el néha, legyenek vele nekik is közös programjaik, amikor csak ő a fontos. Kényeztessék, szeretgessék!

Mit taníts meg gyermekednek, hogy könnyebben tudjon barátokat szerezni?

• Legyen jószívű és önzetlen a barátaival, de arra figyeljen, hogy ne használják ki.
• Legyen megbízható! Ha számára fontos egy ember barátsága, akkor ne játssza el a bizalmát.
• Legyen mindig segítőkész és figyelmes társaival, de ne rendelje alá magát mások akaratának!
• Legyen tisztában a saját hibáival és fogadja el azokat, és tegye ugyanezt a barátai esetében is.
• Szemlélje az életet pozitívan! Igyekezzen mindenből a legjobbat kihozni.
• Legyen kezdeményező! Ne csak passzívan vegyen részt a beszélgetésekben.
• Úgy viselkedjen a barátaival, ahogyan ő elvárja, hogy őt kezeljék!
• Törekedjen arra, hogy a közösség részévé váljon! Működjön együtt barátaival a közös célok érdekében.
• Legyen mindig önmaga! Az nem barát, aki azt akarja, hogy a másik változzon meg.
• Soha ne arra törekedjen, hogy mások véleményét hangoztassa, hogy jó pontot szerezhessen ezzel! Legyenek önálló gondolatai és véleménye!

Az óvónő és dadus szerepe

Az óvodában dolgozók nagy része jól ismeri a gyermekkor e változásokkal és feszültségekkel teli időszakát. Tudják, hogy az óvodai beszoktatás a gyermek és szülő számára is érzelmileg igen megterhelő. Néhány gyermeket pedig az átlagosnál kicsit jobban megvisel az, ha anyukája nap mint nap otthagyja.

• Fokozatos beszokás: Fontos, hogy a beszokás fokozatos legyen. Gyerekfüggő, ki mennyi ideig tud eleinte anya nélkül ott lenni az óvodában.
• Óvodai rendezvények: Hívjuk meg a kicsiket még beszoktatás előtt vendégként az óvodai rendezvényekre! Hadd szokja, ismerje meg a helyet, a gyermektársaságot, a kedves felnőttek arcát.
• Rugalmasság: Legyünk rugalmasak! Hozhasson be kedves tárgyat, ami megnyugtatja (cumi, plüss, pelus, takaró).
• Egyéni sajátosságok figyelembe vétele: Vegyük figyelembe az egyéni sajátosságokat! Az ilyen gyermekek több türelmet és nagyobb kreativitást igényelnek!
• Kötődés kialakítása: Jó, ha a kezdeti időben a kisgyermek valamelyik felnőtthöz (óvónéni, dadus néni) kötődni tud. Ő könnyebben át tudja segíteni a nehézségeken!

Mikor forduljunk pszichológushoz?

Ha azonban a probléma nem múlik el, hónapokig megmarad, kérjünk segítséget! Ne féljünk, ne szégyelljük! Az a plusz figyelem, és a szakértői tanácsok egy-kettőre átlendíthetik a gyermeket a nehézségeken!

A probléma súlyosságának meghatározásában elsősorban az időbeli elhúzódás megvizsgálása a legfontosabb. A másik kritérium, hogy az óvoda és a szülő mennyire tudja kezelni a helyzetet. Ha nem megy, akkor a kérdés, hogy vajon mi állhat a probléma hátterében? Milyen irányba történjen a segítségkérés?

Három fő területet érdemes megvizsgálni:

1. Idegrendszeri éretlenség: Példánknak a bepisilésnek a hátterében az esetek egy jelentős részében idegrendszeri éretlenség áll. Sok kisgyerek 2.5 évesen, alig 3 évesen kerül az óvodába, tehát életkorukból fakadóan sem stabil még a szobatisztaság. De a későbbiekben is ha fennáll a probléma, akkor végig kell gondolni, hogy más fejlettségi területeken milyen a gyermek teljesítménye. Hogyan alakul a mozgásfejlődése, kézügyessége vagy van-e bármilyen szervi betegsége, kapott-e korai fejlesztést korábban.
2. Pszichés problémák: Az óvodai problémák, jelen esetben a bepisilés hátterében állhatnak pszichés problémák is. A gyerek szorong, stresszel az óvodában vagy éppen magatartásgondok vannak vele, és ezek otthon is megfigyelhetőek nála. Mind a túlzott zárkózottság mind a nyitott, impulzív viselkedés lehet zavaró és ilyen esetekben foglalkozni kell vele. Szerencsés, ha van óvodapszichológus az intézményben, aki a csoportban is meg tudja a gyereket figyelni.
3. Szociális problémák: Szociális problémák alatt jelen esetben otthoni és óvodai gondokat értek. Meg kell vizsgálni, hogy a gyermek családjában éppen történik-e valamilyen nagyobb változás. Ez lehet akár egy költözés vagy kistestvér születése, ami normatív krízisnek tekinthető. A gyermeknek az ovival is lehetnek gondjai. Maga az intézmény és annak a szabályai, a "jól viselkedés" is nehezen mehet, de sokszor az óvónőkkel konfliktusos a gyerek/család kapcsolata.

Összességében tehát ha egy óvodában jelentkező bármilyen problémáról gondolkodunk, akkor ezeket a szempontokat kell végiggondolni lehetőleg a pedagógusokkal együtt.

tags: #kisgyerek #ovi #nem #baratkozik