A kisgyermekek fejlődése egy összetett és egyéni folyamat, mely során számos mérföldkő kerül elérésre. Vannak azonban olyan esetek, amikor a fejlődés eltér a megszokottól, ami aggodalomra adhat okot a szülőkben. Ez a cikk áttekinti a kisgyermekek fejlődésének néhány fontos aspektumát, beleértve a viselkedészavarokat, a tanulási nehézségeket és a beszédfejlődés sajátosságait, valamint az orrfújási szokást.
Mi az a gyermekkori viselkedészavar?
A gyermekkori viselkedészavar egy gyűjtőfogalom, mely olyan állapotokat takar, melyekben a gyermek magatartása hosszabb időn keresztül jelentősen eltér a kortársai viselkedésétől olyan mértékben, hogy az nehezíti az iskolai beilleszkedést és a szociális életét. A gyermekkori viselkedészavarok gyakran dühkitörésekben, agresszióban, szabályszegő vagy destruktív viselkedésben nyilvánulnak meg. Ezek mögött sokszor mélyebb érzelmi, családi vagy környezeti problémák húzódnak. A viselkedészavar nem egy-egy alkalmi dühkitörés vagy hiszti, hanem ismétlődő viselkedési minták, melyek a gyermek életkorának megfelelő normákat túllépik. Ilyen intenzív viselkedési minta például, amikor a gyermek gyakran megszegi a szabályokat, engedetlenül, agresszívan viselkedik, impulzív, esetleg dühkitörései/dührohamai vannak.
A viselkedészavarok kialakulásának hátterében több tényező áll. Ezek között lehetnek biológiai, környezeti és pszichológiai okok, melyek egyaránt szerepet játszhatnak. Neurológiai szempontból gyakran meghatározhatók genetikai hajlamok, melyek az idegrendszer eltérő működését okozhatják. Például ADHD és autizmus esetében gyakran előfordul családi halmozódás. A gyermekkori viselkedészavar kialakulásának kockázatát növelhetik az agy fejlődési rendellenességei, koraszülés, oxigénhiányos állapotok. Az idegrendszer működésének zavara befolyásolja, hogy a gyermek mennyire képes szabályozni a viselkedését és értelmezését.
A viselkedészabályozásért felelős agyi területek, különösen a prefrontális kéreg, a frontális lebenyekben található funkciók csak az iskoláskor végére fejlődnek ki teljesen. Ez azt jelenti, hogy a fiatalabb gyerekek érzelmi szabályozása még kezdetleges, ezért természetesen is lehet impulzívabb.
A gyermekkori viselkedészavarok több típusa ismert, melyek különböző neurológiai és pszichológiai jellemzőkkel bírnak. Az ADHD talán a leggyakoribb gyermekkori viselkedészavar. Jellemzője, hogy a gyermek nehezen figyel oda, rendkívül mozgékonyak, izegnek-mozognak, nem tudnak várni a sorukra. Az ADHD mögött az agy dopamin- és noradrenalin-rendszerének működési zavara áll.
Az autizmus spektrumzavar esetében arról van szó, hogy a gyermek nehezebben értelmezi a társas helyzeteket. Ide tartozhat az, hogy szokatlanul kommunikál vagy éppen nem reagál másokra. Gyakran végez ismétlődő mozgásokat, érdeklődési köre szűk. Jellemző továbbá a szenzoros érzékenység.
Az oppozíciós magatartászavarnál gyakori a dacosság, a felnőttek, idősebbek szándékos bosszantása, a szabályok rendszeres megszegése, illetve a gyakran megjelenő dühkitörések. Az oppozíciós magatartászavarral ellentétben a magatartászavar egy súlyosabb forma. A viselkedészavar jellemzője, hogy a gyermek mások testi -, és vagy lelki épségét veszélyeztetni. Gyakran agresszív, gyakran hazudik, rongál vagy lop.
A gyermekkori viselkedészavar tünetei változatosak lehetnek, többféle módon mutatkozhatnak meg. Fontos, hogy akkor lehet gyermekkori viselkedészavarról beszélni, ha a tünetek hosszabb ideje, tartósan (kb. legalább 6 hónapja) fennállnak. Ezek a tünetek tehát utalhatnak gyermekkori viselkedészavarra, azonban nem szabad megijedni, ha egy-egy alkalommal ezek előfordulnak.
A gyermekkori viselkedészavar kivizsgálásának célja, hogy feltárja a gyermek viselkedésének hátterében álló tényezőket. A kivizsgálás során a pontos anamnézis felvétel elsődleges, mert sok mindenben segítheti a gyermekneurológust. Elsődleges információ a gyermek fejlődési és egészségügyi előzményei; ennek része lehet a terhesség alatti és születés közbeni történések, esetleges koraszülés, idegrendszeri sérülések vagy korábbi betegségek feltérképezése. A családtagok pszichés állapota, a nevelési szokások, a gyermek társas környezete is mind hatással lehetnek a viselkedés alakulására. A neurológiai vizsgálat segít feltárni, hogy van-e a gyermekkori viselkedészavar mögött valamilyen organikus ok vagy egyéb neurológiai eltérés.
A gyermekkori viselkedészavar kezelése során figyelembe kell venni, hogy milyen jellegű eltérésről van szó. Ez lehet neurológiai, pszichológiai, illetve környezeti tényező is; ezek gyakran együtt is jelen lehetnek, különösen a neurológiai és pszichológiai tényezők. Alapvetően a legfontosabb, hogy a gyermek megtanulja felismerni a saját viselkedési mintázatait, és ezekhez önszabályozó stratégiákat sajátít el. A kognitív viselkedésterápia idősebb gyermekek esetében lehet hatékony. Bizonyos esetekben, különösen ADHD vagy súlyosabb magatartászavar esetén gyógyszeres kezelés is szükséges és indokolt lehet. A megfelelően beállított gyógyszerek (stimulánsok, figyelemjavító szerek) segítenek az agyi neurotranszmitterek működésének kiegyensúlyozásában.
Tanulási zavarok és a beszédfejlődés
A tanulási zavar alatt azt értjük, ha egy gyermek az intelligenciájához képest alulteljesít, vagy teljesítménye ingadozó, a hagyományos oktatásban nem képes megtanulni írni, olvasni és számolni, kortársaihoz képest lassabban fejlődik. Az iskolában megélt kudarcok miatt viselkedésbeli problémák alakulhatnak ki. A tanulási nehézség előjelei - egy-egy részképesség-gyengeség formájában - már óvodáskorban is megmutatkoznak. Mivel ezek egy része az életkor előrehaladtával fejlesztés nélkül nem rendeződik, alapját képezhetik az iskolai tanulási nehézségeknek, esetleg zavaroknak. A tanulási zavar formái a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia.
Diszlexia
A diszlexia fő tünete az olvasási képesség gyengesége. A gyermek számára problémát okoz a betűk felismerése, illetve az összeolvasás elsajátítása. A betűket felcserélheti, vagy ellenkező irányban olvashatja. Az olvasott szöveget nehezen és hibásan idézi fel, lényegét nem tudja visszaadni. Óvodáskorban a gyermeket nem tekintjük diszlexiásnak, hiszen még nincs elmaradás az olvasástudásban, de már ebben az életkorban is tapasztalhatunk figyelmeztető jeleket.
Diszlexia veszélyeztetettségre utalhat:
- a sok hangot érintő beszédhanghibák (pöszeség),
- a nyelvi fejlődés késése,
- a szegényes szókincs,
- gyakori, hogy összekeveri az időbeli sorrendet,
- nem tudja a napszakok, napok, hónapok, évszakok neveit,
- a mondókákat, verseket nehezen tanulja meg és pontatlanul idézi fel,
- nem szeret mesét hallgatni.
Előfordul, hogy nehezen látja meg a különbséget és a hasonlóságot formák, ábrák között, illetve nehezen különbözteti meg a hangokat. A saját testen és térben való tájékozódás nehézségét, a bal-jobb megkülönböztetésének problémáit szintén figyelemkeltő jelnek tekinthetjük.
Diszgráfia
A diszgráfia az írásképesség gyengeségében mutatkozik meg. Előfordulhat önmagában, de a diszlexiás gyermekeknél sokkal gyakoribb. A gyermek számára problémát okoz a helyes ceruzafogás, a vonalközben való tájékozódás, a betűk alakítása. Gyakori, hogy kihagyja vagy felcseréli a betűket, a másolás és a tollbamondás nagy nehézséget jelent számára. Óvodáskorban a gyermeket szintén nem tekintjük diszgráfiásnak, de már ebben az életkorban is tapasztalhatunk figyelmeztető jeleket.
Diszgráfia veszélyeztetettségre utalhat:
- ügyetlen a mozgása, például nem szeret, vagy nem tud biciklizni, labdát elkapni, mászókára felmászni,
- problémát jelent számára az öltözködés,
- a cipőjét gyakran fordítva húzza fel,
- a cipőfűző megkötése és a gombolás nehézséget okoz,
- finommozgása elmarad a kortársaitól,
- rosszul fogja a ceruzát,
- nem szeret színezni, rajzolni,
- a tükörírás, a formák, számok vagy betűk fordítva írása mindenképpen figyelmet érdemel,
- előfordul, hogy nehezen látja meg a különbséget és a hasonlóságot formák, ábrák között,
- a saját testen és térben való tájékozódás nehézségét, a bal-jobb megkülönböztetésének problémáit szintén figyelemkeltő jelnek tekinthetjük.
A sok hangot érintő beszédhanghibák, a pöszeség, a nyelvi fejlődés késése szintén veszélyeztetettségre utal. Amennyiben a gyermeknek beszédészlelési problémái vannak, bizonyos hangokat (például p-b, k-g, d-t) nem képes megkülönböztetni egymástól. Ez a későbbiekben az írásban is megjelenhet, például a baba helyett papát ír.
Diszkalkulia
A diszkalkulia fő tünete a számolási képesség gyengesége. A gyermek számára problémát okoz a mennyiségek számokhoz való hozzárendelése, a számok felismerése, leírása, illetve a műveletek elvégzése. Sokszor csak később derül ki a probléma, mert a gyermek egyébként jó képességű, jól tudja kompenzálni a számolás területén mutatkozó nehézségeit. Mivel már óvodáskorban előre jelezhető a későbbi tanulási nehézség, éppen ezért fontos, hogy észrevegyük a figyelmeztető jeleket.
Diszkalkulia veszélyeztetettségre utalhat:
- a sok hangot érintő beszédhanghibák, a pöszeség, a nyelvi fejlődés késése, a szegényes szókincs,
- az egyszerű matematikai fogalmakat (sok, kevés, semmi, több, kevesebb, ugyanannyi) nehezen érti meg, és nem is használja azokat,
- gyakori, hogy a gyermek összekeveri az időbeli sorrendet,
- nem tudja a napszakok, napok, hónapok, évszakok neveit.
- a mondókákat, verseket nehezen tanulja meg és pontatlanul idézi fel,
- előfordul, hogy nehezen látja meg a különbséget és a hasonlóságot formák, ábrák között,
- nehezen különbözteti meg a hangokat,
- összetéveszti a hasonló hangzású számokat (pl.: négy-hét),
- a saját testen és térben való tájékozódás nehézséget okoz,
- a bal-jobb megkülönböztetése problémás.
A diszkalkulia veszélyeztetett gyermek nem érdeklődik a számok iránt, nem számolgat, a mennyiségeket nem tudja megmutatni az ujjain. Előfordul, hogy a gyermeknek nem sikerül megfelelően összehangolnia a mozgás és a beszéd ritmusát, éppen ezért eltéveszti a számlálást (gyorsabban vagy lassabban mutat, mint ahogy számlál). Erre már 3-4 éves korban is érdemes odafigyelni.
A kisgyermekek beszédfejlődése
A kisgyermekek beszédfejlődése hatalmas egyéni eltéréseket mutathat. Vannak, akik már 1-1,5 éves korukban bőven mondogatják az első szavakat, míg mások csak 2-3 évesen kezdenek igazán beszélni. A beszédfejlődés egy igen összetett folyamat. Egészséges gyermekek között is nagyon sok egyéni variáció lehetséges a különböző fejlődési szakaszok elsajátítási idejét tekintve, de a folyamat sorrendje általában adott. A beszédfejlődés első lépései az észlelés és a megértés, ha ezeket elsajátította a gyermek, kezdődhetnek az önkifejezés különböző formái (beszédmegértés -> beszédhasználat).
Eleinte a gyermek még nem a szavak jelentését érti, csak a környezet és a mimika, gesztus, és hangsúly komplexusában tudja értelmezni a hallottakat. A kommunikáció egyes formái már a magzati életben megfigyelhetők (elemi kommunikáció), kellemes (anyai szívdobogás) és kellemetlen ingerekre (erős hirtelen zaj) eltérő reakció észlelhető. Szülés után a legfontosabb kommunikációs kapocs a sírás. Megfigyelhető, hogy a saját gyermeke sírására az Édesanya különösen érzékenyen reagál. Ezt a természet nem véletlenül alakította így, hiszen a baba létezése teljes mértékben a környezetétől függ.
A beszédfejlődés szakaszai meghatározott sorrendben követik egymást, de a különböző szintek közötti eljutási időben nagy különbségek lehetnek. Az első szavak megjelenési ideje igen eltérő, általában 10-16 hónapos kor között lehet rá számítani. Ebben a korszakban jut el a gyermek a szótag majd szóismétléstől, az önálló jelentéshez nem köthető szavakon át, a jelentéssel bíró szavakig. Egy-egy szónak ezen a ponton több jelentése is van. Először a gyermek főneveket kezd használni.
Fiú gyermekeknél gyakrabban fordul elő a beszéd különböző mértékű késése. Általában az a gyermek tanul meg később beszélni, aki korábban kezd járni, szaladni, mászókára mászni. A beszédfejlődés serkenthető mondókázással, énekes játékokkal, meséléssel, vagy pusztán azzal is, ha sokat beszélünk a gyermekünkhöz. A gesztusok és a nyelv közötti kapcsolat kialakítása segíthet a beszédfejlődésben. Fontos, hogy a gyermek korának (és érdeklődésének) megfelelően válasszunk a könyvek közül, ugyanis egy 1 éves gyermeknek biztos nem lesz türelme több mondatot végighallgatni egy oldalon.
Ha 18 hónapos (fiúk 2 éves) koráig nem szólal meg, akkor mindenképpen kivizsgálás javasolt! Megkésett beszédfejlődésről beszélünk, ha a gyermek beszédkészsége az életkori átlagnak nem felel meg tehát, ha pl.: a gyermek, aki 2 éves korára nem birtokol 50 szavas szókincset, és nem alkot 2 szavas mondatokat. Ebből még hosszú távú következményeket nem lehet levonni, de mindenképpen érdemes ilyenkor kiemelten foglalkozni a gyermek otthoni fejlesztésével!
Ha csupán késésről van szó, akkor általában a beszéd fejlődése ugyanazokon a szinteken megy végbe, mint normál esetben, csak kissé lassabb mértékben. Akadályozott beszédfejlődés esetén a beszéd elmaradásán, vagy megrekedésén túl egyéb kommunikációs szintekben is problémák észlelhetők. Hátterében több ok (családi öröklődés, idegrendszeri sérülés, idegrendszer lassabb érése, környezeti tényezők, oxigénhiány, kis születési súly, stb.) állhat. Ilyenkor előfordulhatnak a mozgásfejlődés különböző elmaradásai is. Az ilyen problémák maguktól vagy pusztán otthoni fejlesztéssel nem oldhatók meg, általában szakembert szükséges bevonni.
Egészséges gyermekek között is nagyon sok egyéni variáció lehetséges a különböző fejlődési szakaszok elsajátítási idejét tekintve, de a folyamat sorrendje általában adott. A beszédfejlődés első lépései az észlelés és a megértés, ha ezeket elsajátította a gyermek, kezdődhetnek az önkifejezés különböző formái (beszédmegértés -> beszédhasználat). Eleinte a gyermek még nem a szavak jelentését érti, csak a környezet és a mimika, gesztus, és hangsúly komplexusában tudja értelmezni a hallottakat. A kommunikáció egyes formái már a magzati életben megfigyelhetők (elemi kommunikáció), kellemes (anyai szívdobogás) és kellemetlen ingerekre (erős hirtelen zaj) eltérő reakció észlelhető. Szülés után a legfontosabb kommunikációs kapocs a sírás. Megfigyelhető, hogy a saját gyermeke sírására az Édesanya különösen érzékenyen reagál. Ezt a természet nem véletlenül alakította így, hiszen a baba létezése teljes mértékben a környezetétől függ. Szüleit, egyes tárgyakat és hangokat megismeri. Ha hangot hall a hang irányába fordítja a fejét. Ha hangot hall válaszként hangot hallat. Tekintetével követi a mozgást. Nyálbuborékokat fúj. Utánozza a gesztusjátékokat. Szavakat mondhat pl: baba, mama, de még nem használja megfelelően. Megérti a „nem” utasítást. Gesztusjátékokat kezdeményez. Egyszerű utasításokat gesztus nélkül követ. Újabb szavakat mond (ált. 5-10 szókezdemény). 6-50 szavas szókincs. Képes kifejezni az egyszerű kívánságait. Kétszavas mondatokat mond. A több részből álló utasításokat is követi. Névmásokat és ragokat helyesen használ. 4-5 szavas mondatokban beszél. Beszéde idegenek számára is érthető. Ragoz és múlt időt használ. Jövő időt is használ. Elvont fogalmakat megért és használ.
Ha a gyermek nem hall jól (pl. Ha a gyermek kevés élő beszédet hall, például túl sok időt tölt képernyő előtt, az hátráltathatja a beszédfejlődést. Pl. Ha egy 2 éves gyermek alig beszél, vagy egy 3 éves kisgyermek még nem alkot rövid mondatokat, érdemes gyermekorvoshoz, logopédushoz vagy fejlesztő szakemberhez fordulni. A beszédfejlődés nagyon eltérő ütemben zajlik, és egy kis késés önmagában nem mindig jelent problémát. Azonban, ha a gyermek nem próbál beszélni, nehezen érti a beszédet, vagy más fejlődési területeken is elmaradás tapasztalható, akkor érdemes időben szakemberhez fordulni.
A megkésett beszédfejlődés leggyakoribb oka, hogy a gyermek rosszul hall. Igaz, hogy születés után a kórházban illetve a háziorvosi rendelésen is rendszeresen vizsgálják a hallást, mégis, ha a gyermek 2 éves korára egyáltalán nem beszél, akkor először a hallást érdemes vizsgálni. A gagyogás első fázisáig a nem jól halló gyermek is eljut, majd az utánzás fázisában a hangképzése elsivárodik.
A kezeletlen nyelvi késő gyermekek diszlexia veszélyeztetettek lehetnek, de egyéb "diszek" is társulhatnak hozzá (diszkalkulia, diszgráfia, artikulációs zavarok). A közösségi életük is kárt szenved, mert a verbális kommunikációban elmaradást mutató gyermekkel a társai nem szívesen beszélgetnek, hiszen nehezen tudnak vele kapcsolatot teremteni. Bizonyos készségek elsajátítására megvan az optimális időszak, a szenzitív periódus. A beszédfejlődés ilyen. Nyelvi késésről (megkésett beszédfejlődésről) a gyermek 4 éves koráig beszélünk. A nyelvi késés érintheti a beszédértést vagy a kifejező beszédet (beszédprodukciót), vagy együttesen mindkét területet.
Mit tehetsz? Játékos szókincsbővítéssel. Pl. "Nézd, az egy autó! Mit mondd az autó? Brrrr...emlékszel, a könyvben is láttuk! Ez a fenyőfa. Milyen színű a fenyőfa? Nézd, szúrós kicsit. Ez a cipő, ez pedig a cipőfűző. Be kell kötni ha felvesszük a cipőt...stb, stb. A Ragassz és mondd! Szótalálási nehézségek, diszgrammatizmus - a helytelen nyelvtani rendszer használata (pl. A gyermek szeretné kifejezni magát, beszélni veled, de a szavak gyakran nem jutnak eszébe. Mit tegyél: ne mondd gyermekednek, hogy rosszul mondja, csak ismételd meg helyesen.
A biztatás, dicséret alapvető ahhoz, hogy kedvet kapjon a beszédhez a gyermek! - Igen, az egy kutya, azt mondja, hogy vau-vau! De ügyes vagy, hogy már így tudod! A meseolvasás, a beszédpélda azért fontos, mert a gyermeked utánozza a szájmozgásod, a mimikád, a beszéded. Az okoseszközök használatának kisgyermekkorban számos hátránya van, hosszú cikkek foglalkoznak vele, de az egyik legfontosabb: nem mutatnak beszédpéldát. Lassan beszélj gyermekedhez! Amikor még kicsi, 2 éves koráig dajka nyelven is szólhatsz, lassan elnyújtott magánhangzókkal, de 2 éves kor felett -már teljesen felesleges a túlhangsúlyozás. Beszédhibáját ne javítsd! Ismételd meg helyesen, de ne javítsd! Ha a kiejtése nem tiszta, még nem probléma, a lényeg, hogy beszéljen gyermeked! A meseolvasás, a könyvek közös felfedezése, a közös együttlét és programok - akár egy séta - alapvetően fontos a gyermek egészséges fejlődéséhez!
Elmarad a gőgicsélés, a gagyogás szakasza. Utánozzátok a cica hangját (miaúúú) ha cicát láttok, de akár a tehénét is ha tehenes mesét vagy képet néztek akár egy Pöttöm Park könyvben, de akár akkor is ha a tejet veszed ki a hűtőből. Biztos furcsa lesz először, de hidd el, jó szórakozás és hasznos is! Nézegessetek olyan könyveket, amelyben egyszerű képek vannak, olyanok amelyek inspirálják a gyermeket, hogy megmutassa neked, hogy felfedezze a világot. Te is tudod segíteni a világ felfedezését, a Pöttöm Park kötetek beszéltetős, beszélgetős képeskönyvekkel! A szókincsrobbanás egy fontos nyelvi mérföldkő. A nyelvi késés (megkésett beszédfejlődés) egyik fontos jele, hogy a gyermek szókincsének terjedelme nem gyarapszik.
Játsszunk a hangokkal! Mi csörög? Honnan hallod? Mit hallasz? Tapsoljatok, énekeljetek, mondókázzatok, verseljetek, grimaszoljatok!
Hogyan segíthetjük a beszédfejlődést?
Az orrfújási szokás és a szelektív mutizmus
Ahogy a gyerekek növekednek, egyre több furcsa szokást fedezhetünk fel rajtuk. Nem meglepő, ha egy totyogó az orrában turkál, de néhány gyerek meg is kóstolja, amit talál. Teljes mértékben normális. Ez egy tendencia, amit minden gyerek követ, sőt, néhány felnőtt is. Az orrunk nagyon érzékeny, és bármilyen irritáció is éri, azt azonnal meg akarjuk szüntetni. A leggyorsabb módja ennek, ha az ujjunkat használjuk. Társadalmunkban udvariatlanságnak számít az orrunkban turkálni mások előtt, de néhány gyerek még ezen is túllépve meg is eszi, amit az orrában talál. Sok szülőt foglalkoztat, hogy miért túrják a gyerekek az orrukat. Az orr ki is száradhat, és az azzal járó viszkető érzés okozza az ingert. Van néhány módszer arra, hogy leszoktasd, de a gyerekek jó része önmagától is elhagyja idővel.
Függetlenül attól, hogy csak allergiásak-e, vagy éppen megfáztak, a kisgyerekeknek gyakran van szükségük segítségre az orrfújáshoz. Mivel ezt a készséget még csak most tanulják, az is lehetséges, hogy az orrtúrással éppen csak megpróbálja eltávolítani azt, amihez segítséget kellene kérnie. A Babycenter is hasonló okokat sorol fel az orrtúrásra, úgy mint a stressz enyhítése vagy az unalom miatti idő elütése. Bár a portál szerint vannak, akik az idegesség miatti szokások között szokták említeni, az orrpiszkálás mégsem feltétlenül azt jelzi, hogy a gyermek szorong. A jó hír az, hogy a körömrágástól eltérően az orrtúrás olyan szokás, amit kisebb valószínűséggel folytat valaki felnőttként is.
Sokan aggódnak amiatt, hogy egészségügyi szempontból mennyire veszélyes ez a szokás. Az orrvérzés és a kórokozók terjedése miatt valóban van kockázata az orrtúrásnak, mégis a legnagyobb probléma talán az ezzel a szokással, hogy a gyermek negatív reakciót kap miatta a környezetétől. Ne szólj rá, ha túrja az orrát, hiszen az nem segít a problémán, ha piszkálják miatta, vagy megbüntetik. Foglald le a kezeit, ha túrja az orrát. Mosd meg alaposan a kezeit, ha felüti a fejét ez a szokás.
Csak egy kisgyerek. A többségnél eljön az időszak, amikor piszkálja az orrát, nem kell, hogy minden alkalommal leszidd emiatt. Ha az orrpiszkálás krónikusnak tűnik és úgy látod, hogy a gyerekednek fájdalmai vannak, vagy, hogy óriási megkönnyebbülést jelent neki a turkálás, akkor ez fertőzésnek vagy olyan állapotnak is lehet a jele, ami rossz közérzetet okoz. A gyerekek ebben a korban tele vannak energiával, és muszáj őket időnként lefoglalni. Leszidni sose jó megoldás, mert talán tudatában sincs a dolognak, vagy esetleg valóban valamilyen irritáció okozza ezt a tevékenységet. Ha szokássá válik, kipróbálhatod, hogy ragtapaszt teszel az ujjacskáira, így nem tudja rendesen bedugni a nózijába. Amikor azon kapod, hogy az orrát túrja, ülj le vele szemben, és kezdd el túrni te is az orrodat. Ha elkezd ezen nevetni, engedd, hogy felismerje ő is, hogy mennyire vicces és furcsa egy másik embert így látni. Segíts neki megérteni, hogy mikor szükséges ezt csinálni, és tanítsd meg arra, hogy keressen egy privát helyet, ahol piszkálhatja az orrát, ha nagyon muszáj, anélkül, hogy mások is látnák.
A kiszáradt orr irritált és viszket, ami azt eredményezni, hogy belül kell megvakarni. Ha észreveszed, hogy a gyereked nem csak túrja az orrát, de meg is eszi, amit ott talál, elengedhetetlen, hogy mielőbb leszoktassátok. Ha az orrpiszkálás következtében vérzik az orra, vagy rossz a közérzete, előfordulhat, hogy valamit betett az orrába és emiatt nehezen lélegzik. Az orrpiszkálás az ovisok körében elég elterjedt, önmagában nincs ok aggodalomra. Az évek során fokozatosan, megfigyelve másokat, magától le fog erről szokni, és megtanulja, hogy az orrát akkor piszkálja, ha egyedül van.
A szelektív mutizmus az egyik legrejtélyesebb kommunikációs zavar, ritkasága miatt a köztudatban nem ismert. A gyermek bizonyos helyzetekben vagy személyek jelenlétében nem képes megszólalni, míg egyéb helyzetekben, más személyekkel ez a probléma nem áll fenn. Leggyakrabban a normális beszédfejlődés utáni iskolakezdés előtti periódusban alakul ki vagy válik nyilvánvalóvá. Már óvodába kerüléskor észrevehetik az óvónők, hogy a gyermek nem szólal meg az óvodában, de sok esetben a félénkségre fogják. Döntően 4-5 éves kor között derül ki, hogy bár a gyermek fizikailag egészséges, beszéd- és kommunikációs képességével nincs probléma, beszédszervei épek és a hallása is jó, mégis kizárólag csak a családi környezetben hajlandó beszélni. Azért hívjuk szelektívnek, mert a tünetek a társas helyzetek függvényében jelentkeznek: a gyermek az egyik helyzetben beszél, a másikban pedig hallgat, de mindezt nem szándékosan teszi.
Átmeneti némaság Átmeneti formában jóval gyakrabban fordul elő (pl.: óvodakezdéskor, szülőtől való távollét esetén, érzelmileg súlyosan megterhelő esemény után). A fellépő tünetek hirtelen jelentkeznek. A korábban már jól beszélő gyermek bizonyos helyzetekben vagy feltételek között nem szólal meg. Visszautasítja a beszédet, ugyanakkor a kiválasztott személyekkel, bizonyos helyzetekben vagy időpontokban kommunikál. A zavar a legtöbb esetben viszonylag gyorsan megszűnik. Más esetekben a tünetek komoly hátrányokat okozva, akár 5-10 évig is elhúzódhatnak. A cikk további részében erről a súlyosabb formáról lesz szó.
Mi áll a szelektív mutizmus hátterében? A szelektív mutizmus előfordulási aránya alacsony, lányoknál jellemzőbb, mint fiúknál. Kialakulásában genetikai, családi, környezeti hatások, kötődési zavarok is szerepet játszhatnak. A mutizmus egy „stratégia”, védekezés a szorongás leküzdésére. Sok esetben maguknál a szülőknél is előfordulnak szociális szorongásra utaló jelek. A szülők túlóvó (a gyermek önállóságának korlátozása) vagy kényszerítő nevelése is hozzájárulhat a probléma megjelenéséhez. Emellett valamilyen nehezen feldolgozható esemény (pl.: közeli személy halála, trauma, erős érzelmi sokk) is eredményezhet tartós elnémulást. A beszédfejlődés zavarának talaján szintén kialakulhat ez a probléma, mert egy megkésett beszédfejlődésű gyermeknél a környezet türelmetlensége gátlást okozhat, ami visszatartja a gyermeket a társas helyzetekben való megnyilvánulástól.
Mik a figyelemfelkeltő jelek? A gyermek idegen környezetben nagyon tartózkodó, bátortalan, otthon viszont hajlamos lehet indulatkitörésre. A legáltalánosabb jellemzője a szelektív mutizmusban szenvedő gyermeknek, hogy otthonától távol nem beszél (pl.: az óvodában), az óvodában esetleg a kortársaival társalog, de a felnőttekkel, főleg az ismeretlenekkel egyáltalán nem kommunikál. Súlyosabb esetben idegen jelenlétében teljes mozdulatlanságba dermedhet. Összességében azonban a tüneti kép nagyon változatos lehet:- A közvetlen családtagokkal beszél, de a tágabb családdal már nem.- Nemcsak a közvetlen családtagokkal, hanem a gyakrabban látott közeli rokonokkal, barátokkal is kommunikál.- Idegen jelenlétében a szűkebb családtagokkal sem beszél. - Otthon beszél mindenkivel, de az óvodában nem beszél sem a felnőttekkel, sem a kortársaival vagy csak a kortársaival beszél az óvodában (főleg azokkal, akikkel közelebbi kapcsolatban van). Jellemző lehet a visszahúzódás (az emberekkel való kapcsolatok kerülése), a szégyenlősség, a félelem (idegenektől, ismeretlen-és társasági helyzetektől), a szorongás és az érzékenység. Előfordulhat, hogy a gyermek mutogatással, gesztusokkal, suttogással tart kapcsolatot a környezetével vagy rajzban kommunikál.
Társuló problémák A szelektív mutizmus az esetek többségében szorongásos betegség, ami a gyermek önértékelését, teljesítményét, kapcsolatainak alakulását hátrányosan befolyásolja, de társulhat egyéb problémákkal, melyekre odafigyelve a későbbi negatív következmények hatványozódása enyhíthető. Megjelenhet alvás- és evészavar, kényszeres viselkedés (pl.: túlzott ragaszkodás a rituálékhoz), agresszió. Beszéd hiányában a kortársaktól, a világtól elszigetelődhet, szociális-és értelmi fejlődése is elmaradhat a várhatótól.
Ki állapítja meg a diagnózist és hova lehet fordulni? A betegség megjelenése és a diagnózis felállítása között gyakran évek is eltelhetnek, mert a szülők gyakran abban reménykednek, hogy majd biztosan kinövi a gyermek ezt a viselkedést. Amennyiben felmerül a szelektív mutizmus gyanúja, akkor a pedagógiai szakszolgálatok munkatársai adnak segítséget és javasolhatják a továbblépést. Pszichológus, logopédus, súlyosabb esetekben orvos, gyermekpszichiáter foglalkozik a gyermekkel. Fontos a szelektív mutizmus elhatárolása más problémáktól (pl.: autizmus, expresszív beszédzavar, értelmi fogyatékosság, süketség, átmeneti mutizmus).
Terápia A terápia szükséges, mert ha a gyermek nem kap megfelelő segítséget, úgy a későbbiekben fokozódhat a szorongása. A kezeletlen probléma befolyásolja a gyermek társas kapcsolatait és a későbbi tanulmányait. A feltétel nélküli elfogadás az egyik legfontosabb tényezője a gyermek terápiájának. Elképzelhető, hogy hosszabb munkára és folyamatos együttműködésre (terapeuta, óvónő, szülők) lesz szükség, tehát nélkülözhetetlen a türelem. Ha a szelektív mutizmust valamilyen szorongás, gátlás tartja fenn, akkor lényeges a tüneteket létrehozó trauma vagy funkciózavar feltárása. Emellett a terápia során leginkább abban kell segíteni a gyermeket, hogy a kortárs kapcsolataiban határozottabb, bátrabb, önérvényesítőbb legyen. A verbális kommunikáció elindítására hatékony a viselkedésterápia, mely a megszólalás pozitív megerősítésén alapul, bizonyos esetekben a család bevonása is szükséges lehet (családterápia). A gyermek viselkedése mögött nem dac vagy makacsság áll, nem szándékosan választja ki, hogy mely helyzetekben és kikhez nem beszél. Nem szabad kényszeríteni a beszédre, mert az erőltetéstől a gyermek még inkább feszült lesz. Ahogy az sem szerencsés, ha viselkedése miatt folyton rászólnak, például: miért nem köszönt. A szülői dicséret, a pozitívumok hangsúlyozása fontos a gyermek önértékelésének megtámogatásáért. Bátorítani és segíteni kell abban, hogy lépésről-lépésre egyre határozottabb legyen és kezdje el használni a hangját.
Milyen segítségre lehet szükség? A mindennapi tevékenységek és a játék már önmagukban is hozzájárulnak a gyermek képességeinek fejlődéséhez. Amennyiben mégis azt tapasztalják a szülők, hogy egy-egy fentebb említett funkció fejlettsége jóval elmarad a gyermek életkorának megfelelő szinttől, legelőször érdemes az óvodapedagógushoz fordulni. Feltehetjük neki kérdéseinket és kikérhetjük véleményét, tanácsát azzal kapcsolatban, ő hogyan látja a gyermeket. Előfordul, hogy csak néhány területen tapasztalható eltérés, ezek a későbbiekben mégis alapját képezhetik tanulási nehézségnek vagy esetleg tanulási zavarnak. Éppen ezért fontos, hogy a fejlesztésre szoruló területeket időben felismerjék és a személyre szabott fejlesztéseket minél hamarabb megkezdjék. Helyesen megválasztott játékokkal és személyre szabott fejlesztéssel csökkenthető a tanulási zavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) kialakulásának veszélye.