A csecsemő és kisgyermek fejlődése: mérföldkövek és támogatás

Szülőként különös izgalommal figyeljük, ahogyan kisbabánk folyamatosan változik és növekszik. A kisbaba születésekor csak néhány létfontosságú reflexszel és készséggel rendelkezik, utána azonban hihetetlenül gyorsan tanul. A fejlődés nyomon követésében az egyik legfontosabb támaszunk, hogy minden életkori szakaszban vannak úgynevezett fejlődési mérföldkövek, melyek a hazai és külföldi szakirodalom által megállapított olyan események, melyeket a legtöbb gyermek megtesz egy bizonyos életkorig (pl. mosolygás, átfordulás, fejkiemelés). Fontos megjegyezni, hogy az egyéni fejlődés megítélését sok minden befolyásolhatja pl. a méhen belüli fejlődés, a szülés körülményei, környezeti ártalmak stb. Éppen ezért szeretnénk segíteni abban, hogy olvasóink magabiztosabban tudjanak dönteni, mi az, ami eltér az általános fejlődési ütemtől, illetve, mit tehetnek a gyermek fejlődésének támogatása érdekében.

Korai reflexek és érzékszervi fejlődés

Az újszülött már a világrajövetelkor számos alapvető reflexszel rendelkezik, amelyek az első hetekben, hónapokban segítik a túlélését és a környezethez való alkalmazkodását.

Reflexek születéskor és az első hónapokban

• Szopóreflex: az újszülött születése után nem sokkal szopni próbál.
• A nyelő és köhögő reflex: alapvető fizikai reakciókat tesz lehetővé, amelyek nélkülözhetetlenek szoptatáskor vagy köhögési inger esetén.
• Moro vagy átkaroló reflex: ha az újszülöttet hirtelen a hátára fektetik vagy valamitől megijed, karjait széttárja, ujjait pedig szétnyitja. Azért fontos ez az újszülött reflex, mert lehetővé teszi az első lélegzetvételt, és támogatja a légcső tágulását.
• A fogóreflex: lehetővé tette őseink számára, hogy erősen kapaszkodjanak az anyjukba. Manapság ez akkor figyelhető meg, ha a tenyérre nyomást gyakorolva a kisbaba erősen megfog tárgyakat vagy megfogja az ujjunkat.

Látásfejlődés

A szemek születéskor már teljesen kifejlettek. Az agynak azon területei, amelyek a képek feldolgozásához szükségesek, még nem fejlődtek ki tökéletesen, ezért az újszülöttek az arcokat és a tárgyakat legfeljebb 25 cm távolságban látják élesen. Egy hónaposan látótere szűk, a középvonalban 20 cm-re lévő arcot lát. Fényt követ, nyugalomban levő tárgyat fixál. Két hónaposan középről belógatott tárgyat tekintetével oldalra követi, a szobában mozgó személyeket nézegeti. Három hónaposan a nyaki izmokban egyre erősödő feszítő dominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik. Háton fekve örömében kezével, lábával szimmetrikusan rugdos, ölben fejét stabilan megtartja.

3-5 hónapos korában a csecsemő képes felismerni az arckifejezéseket, és érzékelni az örömöt, a szomorúságot és a meglepettséget. Ekkor már jó a térlátás, és a csecsemő a távolba is élesen lát.

Hallásfejlődés

Az újszülöttek hallása a felnőttekéhez hasonló, talán csak egy kicsit gyengébb. Az anyaméhből már ismerős a szülők és a testvérek hangja.

Szaglás

A szaglás már a kezdetektől nagyon fejlett, és segíti a babákat, hogy megtalálják anyjuk mellét és szopni kezdjenek közvetlenül a szülés után. A csecsemők képesek anyjuk illatát is felismerni. Az orruk még „érintetlen” - ezért, ha kisbaba érzékeny a parfümre, kezdetben jobb kerülni a használatát.

Motorikus fejlődés

A motorikus fejlődés során a csecsemők mozgásai egyre tudatosabbá és koordináltabbá válnak, ami elengedhetetlen a környezet felfedezéséhez és az önállóság kialakulásához.

Az első mozgásoktól az önálló járásig

• Az első hat hónapban a kisbabák összegömbölyödött testtartása kiegyenesedik. A babák kezdetben szorosan behúzzák a karjukat és a lábukat. Később a végtagok és a test kiegyenesednek.
• Végtagok véletlenszerű, holokinetikus mozgása.
• Egy hónaposan az újszülött hason fekve állát pillanatokra elemeli az ágyról, ölben fejét néhány másodpercig képes megtartani.
• Körülbelül 2 hónapos korban a babának tudnia kell a fejét a testével egy vonalban tartani. Két hónaposan egyre kevésbé hajlítja végtagjait, hanyatt fejét szabadon forgatja, hason fekve fejét, mellkasát rövid ideig felemeli, válla, karja előrébb kerül.
• Három hónaposan a nyaki izmokban egyre erősödő feszítő dominancia következtében fejét nagymértékben emeli, alkarjára támaszkodik, mellkasa kissé elemelkedik.
• Négy hónapos kortól bármikor sor kerülhet rá: a baba segítség nélkül a hasára fordul. Ezért különösen fontos, hogy soha ne hagyd a babát egyedül a pelenkázón!
• A négy hónapos korra az aszimmetrikus nyaki reflex eltűnik, ezért megtanul és elkezd hasról hátra fordulni, hason fekve nyújtott könyökkel tenyerén támaszkodik.
• 5-6 hónaposan hátán fekve fejét, vállát emeli. Hátáról oldalra fordul. Támasztékkal ül, fejét egyenesen, stabilan tartva. Hason fekvő helyzetben alkarjára támaszkodva mellkasát felemeli.
• A kúszás, mászás olyan fontos fejlődési mérföldkő, hogy arra minél több helyet/lehetőséget kell biztosítani, pl. nagy területű szőnyegen a földön.
• Nagyjából 6 hónapos korban kezdődik el az önálló állás képességének fejlődése, és a gyermek megtartja saját súlyát, amikor álló pozícióban tartják.
• 6-9 hónaposan önállóan leül, ülve játszik. Ülésből mászóhelyzetbe billen. Egy kézzel fogódzkodva áll, két kezénél fogva jár. Kapaszkodva feláll, álló helyzetét önállóan megtartja.
• 10-12 hónaposan megteszik önálló első lépéseiket. Biztos járású, lépcsőn felmászik. Önállóan kapaszkodás nélkül feláll és jár. Járás közben már képes valamit vinni a kezeiben. Jó egyensúllyal ül, ülve játszik.
• 18-24 hónaposan kézen fogva le-, majd felmegy a lépcsőn. Támaszkodás és kapaszkodás nélkül leguggol és feláll. Állásból lehajolva felvesz tárgyakat a földről. Guggolva játszik. Álló helyzetből el tud dobni egy labdát. Járás közben tárgyat visz. Hátrafelés és oldalazva is meg tud tenni néhány lépést. Lépései egyre hosszabbak és gyorsabbak lesznek.
• Az első születésnapja körül éppen hogy csak totyogó gyermek kétéves korára már teljes biztonsággal jár, szalad, guggol, ugrik, egyensúlyoz. A lépcsőn fel- és lesétálás, a bútorokra való fel- és lemászás sem jelentenek gondot többé. Ebben a korban a gyermekek előszeretettel fogócskáznak, bújócskáznak, „motoroznak“, illetve nagyban érdeklődnek a játszóterek, hinták, csúszdák iránt, melyek kiválóan fejlesztik nagymozgásukat és egyensúlyi érzéküket.

Finommotorika és önállóság

Az elsőként fejlődnek a baba finommotorikus készségei is. Az első hónapokban a baba még ökölbe szorítja a kezét, és nem képes tárgyakat megfogni. Egyedül a fogóreflexnek köszönhető, hogy például összeszorítja az ujjait. Két hónaposan ujjai már csak 50 %-ban vannak ökölben, lehetővé válik a szándékos fogás kialakulása, kezébe adva csörgőt megtartja, ruháját markolássza. Három hónaposan kezét középvonalba hozza, ujjait figyeli, kezét szájához emeli, játszik a kezével, egyikkel a másikat megfogja. Eleinte mindkét kezét használja, amikor megfog valamit, és ehhez az egész kezére szüksége van. 5-6 hónaposan a meglátott tárgy felé nyúl, a kezébe adott tárgyat rázza, lóbálja, szájába veszi. A meglátott, elérhető tárgyat két kézzel megragadja és megtartja (kb. fél percig). Kis tárgyat felemel. Tárgyakat kézből szájba, szájból kézbe ad, ruháit szorítja, folyamatosan nyúlkál, játszik a csörgővel, tárgyakért pontosan nyúl, eleinte kettő, majd egy kézzel, rövid ideig megtartja a cicit vagy cumisüveget.

Két tárgyat is megtart, a tárgyakat egyik kezéből a másikba átteszi. Egy tárgyat másik (nyugvó) tárgyhoz ütöget. Két tárgyas manipuláció: két tárgyat egymáshoz ütöget. Kialakul a hüvelykujj szembehelyezése, már mindent megfog és mindent szájba vesz. Nyolc hónaposan két tárgyat megtart, azokat egymáshoz és asztalhoz ütögeti. Kilenc hónaposan mutatóujj-hüvelykujj szembeállításával (oppozíció) emel fel egyre kisebb tárgyakat. Tárgyakat egymásba tesz.

10-12 hónaposan a Montessori-tornyot felépíti (méret és színek figyelembe vétele nélkül). Három kockából tornyot épít. A csukló kifelé csavaró mozgásának ügyesedésével már szabályosan eszik kanállal, pohárból tisztán iszik.

18-24 hónaposan tárgyakat funkciójuk szerint használ. Tárgyakat cselekvés céljából egymással összefüggésbe hoz. Cipőjét kifűzi, labdát dob. 5-6 kockából tornyot épít. Három formát beilleszt. Egyszerre két különféle játékkal játszik, a két tárgyat értelmes cselekvéshelyzetben kombinálja pl.: babát babakocsiba ültet. Kockákat egymás mellé tol.

A 3 éves gyermek tud egy lábon állni, szökdécselni, valamint lábujjhegyen járni. Önállóan felmegy és lejön a lépcsőn és annak alsó fokáról le tud ugrani. Köztes teret átlép. Kialakul a kéz finommozgásának, az ujjaknak a koordinálása. Kezének ügyesedését mutatja, hogy már kigombol és a 3. év végére néha már a begombolás is sikerül neki. A cipzárt fel és le tudja húzni. Rajzolását megnevezi, de még nem felismerhető. Emberrajza fej-láb alak. Ollóval vág, gyöngyöt fűz. Önállóan levetkőzik. A kezesség kialakulása a 3-4. évben kezdődik.

Beszédfejlődés

A beszédfejlődés egy igen összetett folyamat. Egészséges gyermekek között is nagyon sok egyéni variáció lehetséges a különböző fejlődési szakaszok elsajátítási idejét tekintve, de a folyamat sorrendje általában adott. Fontos, hogy a beszédfejlődést mindig megelőzi a beszédértés. Eleinte a gyermek még nem a szavak jelentését érti, csak a környezet és a mimika, gesztus, és hangsúly komplexusában tudja értelmezni a hallottakat.

A kommunikáció alapjai és a beszéd első lépései

A kommunikáció egyes formái már a magzati életben megfigyelhetők (elemi kommunikáció), kellemes (anyai szívdobogás) és kellemetlen ingerekre (erős hirtelen zaj) eltérő reakció észlelhető. Szülés után a legfontosabb kommunikációs kapocs a sírás. Megfigyelhető, hogy a saját gyermeke sírására az Édesanya különösen érzékenyen reagál. Ezt a természet nem véletlenül alakította így, hiszen a baba létezése teljes mértékben a környezetétől függ. A magzati életben sok érzéki tapasztalathoz jut, hallása előnyben részesíti az emberi hangokat. A legfontosabb kommunikációs forma az anya és a gyermek között a testi kontaktus, az érintés, a sírás, a tartva levés biztonsága és a dajkanyelv.

1-2 hónaposan sírása egyre kitartóbb (erőssége, mennyisége növekszik). A sírás differenciálódik, karaktere a kifejezni kívánt szükségleteinek megfelelően módosul. Elnyújtott hangokkal és különböző sikkantásokkal jeleznek. Amikor egyedül vannak, gyakorolják, hogyan kell a levegőt préselni a tüdejükből, alakítani, igazítani az ajkaikat, így egészen meglepő hangokat is kiadnak. Saját hangjukra is reagálnak sírással vagy mosollyal, további aktivitással. Mindemellett az is tapasztalható, hogy sírásuk egyre gyakrabban marad abba, ha szóval vigasztalják.

3-4 hónaposan erőteljes, a szükségletekhez részben már differenciálódott sírás. A gyermek képes háton fekve fejét a középső pozícióban tartva szemével a fölé hajló felnőttre rövidebb ideig fókuszálni, így lehetővé válnak a közös figyelmi helyzetek. Élénken felfigyel, és a fej vagy a szemek pozicionálásával reagál az ismerős emberi hangokra. Megindult hangadás: főként magánhangzók (á-, ó-, e-szerű hangok), és diftongusok (kettős magánhangzók: oá-, ei-, eö-szerű hangok).

A szociális mosoly igazi, fontos kommunikációs tartalmat hordozó gesztus a körülötte lévő felnőttek felé, azt jelenti: „felismertelek, örülök neked”. 5-6 hónaposan biztos szociális mosollyal jutalmazza a látóterébe hajló és vele kommunikációba kezdő felnőtteket. A fej viszonylag szabad mozgásának következtében rendszeressé válik a gőgicsélés, a szólamok változatosan modulálnak. A gőgicsélés az akaratlagos kommunikáció részévé válik. Felfedezi, hogy hatással van környezetére: azért mozgat tárgyakat, hogy zajt keltsen velük.

7-8 hónaposan a szociális mosolyt már nem csak a közvetlen családtagokkal gyakorolja. Hangadása változatos, egyre inkább csak az anyanyelvének megfelelő hangokból áll. Létrejönnek kölcsönös figyelmi helyzetek szülő és gyermek között. A kommunikáció során megvalósul az elsődleges interszubjektivitás. A csecsemő biztosan fordítja fejét a látóterébe lépő felé, megjelennek az ún. üdvözlő hangok. A csecsemő már felfigyel a saját nevére. Élvezi a hangadást, hosszasan játszik a saját hangjával (azaz 2-3 különböző hangból álló szótagokat dallamosan, változó hangerővel ejt: például „mba, ábűű, pamááá, adu geee, gaaaj habűűű”).

8-9 hónaposan szülei és gyakran látott családtagjai hangját felismeri, tekintetét magabiztosan rájuk szegezi. Megérti és felfigyel az anya, apa, nagyi szavakra, maga és testvérei nevére. Képes szándékot tulajdonítani mások közléseinek a beszéd prozódiája és a mimika összevetése alapján. A gagyogás jól felismerhető, általában szótagszintű szólamokat tartalmaz. A gagyogást nemcsak a beszédszervek gyakorlásaként, hanem a személyközi kommunikációban is használja. Az akaratlagos viselkedésszervezésben megjelenik a belső érzések, kívánságok egyértelmű, gesztusokkal történő kimutatása (pl. Vegyél fel! Mutatok valamit! Adok valamit!).

A beszédfejlődés szakaszai és az első szavak

A beszédfejlődés első lépései az észlelés és a megértés, ha ezeket elsajátította a gyermek, kezdődhetnek az önkifejezés különböző formái (beszédmegértés -> beszédhasználat). A beszédfejlődés szakaszai meghatározott sorrendben követik egymást, de a különböző szintek közötti eljutási időben nagy különbségek lehetnek. Az első szavak megjelenési ideje igen eltérő, általában 10-16 hónapos kor között lehet rá számítani. Ebben a korszakban jut el a gyermek a szótag majd szóismétléstől, az önálló jelentéshez nem köthető szavakon át, a jelentéssel bíró szavakig. Egy-egy szónak ezen a ponton több jelentése is van. Először a gyermek főneveket kezd használni. A babák az első szavaikat nagyjából 10-14 hónapos között valamikor mondják ki. Innentől mondhatjuk azt, hogy a baba már „beszél”.

A gagyogásban az ajakkal képzett mássalhangzók mellett más, például nyelvvel képzettek is (pl. n, t, d, k, g) megjelennek, valamint több magánhangzó. A gagyogásból egy-egy protoszó is kiemelkedik. Több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért, ezeket rámutatással vagy ránézéssel fejez ki (passzív szókincs gyarapodása). Néhány tárgyat vagy jelenséget hangutánzó szóval nevez meg (pl. hamm-hamm). Megjelennek az első kimondott szavak (aktív szókincsfejlődés kezdete). Fejrázással vagy a „nem” szóval jelzi, ha nem szeretne, és egyértelmű gesztussal vagy igennel jelzi, ha szeretne valamit. Megért gesztusokkal alátámasztott, gyakorta használt egyszerű instrukciókat. Egyszerű ok-okozati összefüggéseket átlát.

12-18 hónaposan a megszólalások között a szavakkal szemben csökken a gagyogások száma. A szóértés nagysága legalább száz körüli szóra tehető, ebben olyan kifejezések is értendők, mint például „ints pát!”. Megérti az egyszerűbb, felé irányuló kéréseket, tiltásokat is, képes eleget tenni azoknak. Néhány gyakran előforduló tárgyra, jelenségre konzekvensen, fonológiailag is felismerhetően ugyanazt a megnevezést (esetleg csak szótöredéket) használja. Az utánzási képesség fejlődése folytán erősödik az echolália jelensége. Rájön, hogy a szavakkal fel tudja kelteni a felnőtt érdeklődését, és rá tudja venni bizonyos cselekvések megtételére. A nyelvi produkció terén az egyre halványuló, majd eltűnő gagyogás helyét hangutánzó szavak, protoszavak és a felnőttek által is használt szavak vegyesen veszik át. A nyelv megtanulása a csecsemők számára azonban több, mint a gügyögés, vagy az egyszerű szavak kimondása, mint pl. mama, baba. Kialakul az úgynevezett „jelbeszéd” pl. mutogatás. A legtöbb baba először nem a teljes szavakat mondja ki, inkább csak a szavak elejét vagy a hangzását utánozza. Tehát lehet, hogy elsőként nem azt mondja, hogy „mama”, hanem azt, hogy „mmm”, vagy a víz helyett azt mondja „veve” vagy pedig „izzzz”.

18-24 hónaposan képes kitalálni a felnőttek adott helyzetben releváns kommunikációs szándékát. Megérti, hogy minden tárgynak, jelenségnek neve van; a verbális „mi ez” kérdés megjelenése előtt a tárgyra mutatva gesztussal már kérdez. A passzív szókincs kétszázhoz közelít. Legalább ötven szavas aktív szókincs a lányok esetében (fiúk érése ennél lassúbb). Téri összefüggéseket is megért már az elhangzó utasításokban (pl. Tedd a szék alá a macit!). A kimondott szavakat holofrázisokként is használja. Néhány állandósult szókapcsolatot is kimond.

Bár a kétévesek beszéde nagy egyéni eltéréseket mutat, általában elmondható, hogy az ekkora gyermekek anyanyelvükön már minden körülöttük zajló vagy feléjük irányuló szóbeli közlést megértenek. Sokan többszavas mondatokban képesek megfogalmazni gondolataikat, érzéseiket, tapasztalataikat, míg mások egy olyan „babanyelven“ beszélnek, melyet csak az édesanya ért. Aggodalomra semmi ok: a nyelvi különbségek az óvodás korra nagy valószínűség szerint kiegyenlítődnek.

A 3 éves gyermek beszédében megjelennek az igék, s ezzel egyidejűleg a 3, ill. 4-5 szavas mondatokban beszél. Beszéde idegenek számára is érthető. Már tudja helyesen használni a személyes névmásokat és a birtokjelzőket, de a ragozásban még mindig előfordulhatnak kisebb hibák, főleg a rendhagyó ragozásoknál. Pl. tavat helyett tót, követ helyett kőt, stb. Elérkezik a kérdések időszaka. Eleinte a „mi ez?” típusú kérdések hangzanak el, majd a „miért?”-korszak okoz sok fejfájást a szülőknek. Ragoz és múlt időt használ. Jövő időt is használ. Elvont fogalmakat megért és használ.

A beszédfejlődés támogatása és lehetséges nehézségek

A beszédfejlődés serkenthető mondókázással, énekes játékokkal, meséléssel, vagy pusztán azzal is, ha sokat beszélünk a gyermekünkhöz. A gesztusok és a nyelv közötti kapcsolat kialakítása segíthet a beszédfejlődésben. Fontos, hogy a gyermek korának (és érdeklődésének) megfelelően válasszunk a könyvek közül, ugyanis egy 1 éves gyermeknek biztos nem lesz türelme több mondatot végighallgatni egy oldalon. Rajzolgatással, énekléssel játszadozva tanítsuk a szavakat. Rajzoláshoz használjunk nagy csomagolópapírt és „ehető” vízfestéket, amelyet kézzel viszünk föl. Meséljük el előre a gyermeknek, hová megyünk, mi fog történni. Amikor hazaérünk, újra mondjuk el.

A beszédfejlődés legalább annyi fejtörést szokott okozni a szülőknek, mint a mozgásfejlődés. Az egyik baba már nagyon hamar szavakat mond, a másik még 2 évesen is inkább csak babanyelven „karattyol”. Fiú gyermekeknél gyakrabban fordul elő a beszéd különböző mértékű késése. Általában az a gyermek tanul meg később beszélni, aki korábban kezd járni, szaladni, mászókára mászni.

Mikor kérjünk szakember segítségét?

• Ha a gyermek 18 hónapos (fiúk 2 éves) koráig nem szólal meg, akkor mindenképpen kivizsgálás javasolt!
• Megkésett beszédfejlődésről beszélünk, ha a gyermek beszédkészsége az életkori átlagnak nem felel meg tehát, ha pl.: a gyermek, aki 2 éves korára nem birtokol 50 szavas szókincset, és nem alkot 2 szavas mondatokat.
• Ha a gyermek nem érti az egyszerűbb szavakat, csak a szavak első szótagját mondja, akkor feltétlenül forduljunk tanácsért egy logopédushoz, ill. speciális fejlesztőkhöz!
• Ha megkésett beszédfejlődésre gyanakszol vagy úgy tűnik a gyermeked bizonyos hangzókat nem tud ejteni, orvosi kivizsgálásra és logopédusra egyaránt szükség lehet.
• A megkésett beszédfejlődés leggyakoribb oka, hogy a gyermek rosszul hall. Igaz, hogy születés után a kórházban illetve a háziorvosi rendelésen is rendszeresen vizsgálják a hallást, mégis, ha a gyermek 2 éves korára egyáltalán nem beszél, akkor először a hallást érdemes vizsgálni.
• Ha 3 éves kor alatti gyermek beszédfejlődését szeretnénk szakemberrel segíteni, speciálisan olyan logopédust kell keresni, aki 3 év alatti gyermekekkel is foglalkozik.
• Akkor kell szakemberhez fordulni, ha az a gyermek, amelyik időben elkezdett beszélni még 4-5 éves korában is beszédhibás. Ha csak 3 éves korban kezdett el beszélni némileg kitolódik ez az időintervallum, hiszen a beszédfejlődés fokozatait neki is végig kell járnia, csak ez számára tovább tart.

Beszédfejlődési zavarokat okozhat megnagyobbodott orrmandula, izomgyengeség vagy hypotónia is, de akár neurológiai zavar, mandulaprobléma, akut fülgyulladás vagy allergia is állhat a háttérben. Hátterében több ok (családi öröklődés, idegrendszeri sérülés, idegrendszer lassabb érése, környezeti tényezők, oxigénhiány, kis születési súly, stb.) állhat. Ilyenkor előfordulhatnak a mozgásfejlődés különböző elmaradásai is. Az ilyen problémák maguktól vagy pusztán otthoni fejlesztéssel nem oldhatók meg, általában szakembert szükséges bevonni.

Egyes beszédhibák, mint a pöszeség, vagy dadogás egy ideig élettanilag tekinthetők, melynek hátterében a beszédszervek átmeneti gyengesége, beszédkészségnél gyorsabb gondolkodás és nem eléggé fejlett hallási megkülönböztető képesség áll. Nagyon meghatározó, hogy a szülők hogyan viszonyulnak a beszédhibákhoz. Dadogás esetén például, főleg az érzékenyebb gyermekeknél, ha a szülők idegesek lesznek miatta, rendszeresen kijavítják, felhívják a hibára a figyelmet, előidézhetik annak rögzülését. A beszédhibáknál kiemelten fontos, hogy ne javítgassuk folyton a gyermeket, mert még frusztráltabbá, gátlásosabbá válnak, ha beszédről van szó és még a terápiás együttműködésük is megszűnhet.

Ha szopási nehézségeket észlelünk egy csecsemőnél, aminek hátterében nem táplálkozási tényezők állnak, érdemes gyógytornászt felkeresni az arcizmok tréningezése miatt, melyek megfelelő funkciója a normál beszédhez elengedhetetlen. Összetett fejlődési zavarban szenvedő (beszéd- és mozgászavar is) gyermekek kezelésére az erre specializált gyermekek komplex rehabilitációjával foglalkozó osztályokon is van lehetőség, ha a kivizsgálás alapján ez indokolt.

Szociális, érzelmi és pszichoszexuális fejlődés

A gyermekek nemcsak fizikailag és intellektuálisan, hanem érzelmileg és társas kapcsolataikban is folyamatosan fejlődnek.

Kapcsolatok és önismeret

A szexuális fejlődés nemcsak a gyermekek növekedésével járó fizikai változásokat foglalja magában, hanem a szexuális ismereteket és meggyőződéseket is, amelyeket megtanulnak, valamint a viselkedésformákat, amelyeket tanúsítanak. Születéskor a kislányoknál gyakran a nagyajkak nem takarják a kisajkakat, rendszerint magzatmáz van a kisajkak körül. A kisfiúknál a herék a herezacskóban vannak. A csecsemők fokozatosan fedezik fel saját testüket. Elsősorban a pelenkázás, fürdetés teremt erre jó lehetőséget.

Ebben a szakaszban a csecsemők a szociális és érzelmi fejlődésük részeként kialakítják a szeretet és a bizalom kötelékeit a szüleivel és másokkal egyaránt. Az, hogy a szülők hogyan ölelik vagy fogják meg, illetve hogyan játszanak csecsemőjükkel, megalapozza a gyermek-szülő kapcsolatot, illetve a későbbi társas kapcsolatait.

A gyermeknevelés második évében a totyogóvá érett kisbaba továbbra is rohamos mértékben fejlődik. Az első születésnapja körül éppen hogy csak totyogó gyermek kétéves korára már gondolkodik, kombinál, képes logikai, színeken és formákon alapuló feladatokat megoldani, és legfőbb vágya a világ felfedezése.

A dackorszak és az énkép

Általában a második születésnap körül beköszönt a fejlődéssel természetesen együtt járó „dackorszak“ is: mivel a pici önálló akarattal rendelkezik, én-tudata folyamatosan fejlődik, így szeretné, ha életének eseményeit ő irányíthatná, ha vágyai azonnal teljesülnének, illetve ha segítség nélkül is képes lenne elvégezni azt a feladatot, amit kitűzött maga elé. Értelemszerűen elképzelései folyamatosan akadályokba ütköznek, hisz éltébe még nagyban beleszólnak szülei, vágyai rendszerint csak késleltetve tudnak kielégülni, illetve bizonyos dolgok elvégzéséhez még nem elég ügyes. Éppen ezért a gyermek számtalan esetben frusztrálttá válik, és dühét azonnal ki is nyilvánítja, viszont „mérge“ viszonylag gyorsan el is múlik, ha empatikus, segítő vagy elterelő szülői reakciókkal találkozik. Fontos, hogy mivel a gyermekek ebben a korban az utánzás mellett a folyamatos kísérletezés során is rengeteget tanulnak, a szülő pozitív visszajelzésekkel, az életkornak megfelelő, apró feladatok elvégeztetésével segítse a gyermek önbizalmának erősödését. A kétévesek előszeretettel próbálgatják határaikat, így sokszor találkoznak szüleik rosszallásával, tiltásával. Az egészséges fejlődés és énkép kialakulásához azonban a gyerekeknek szükségük van a korlátokra, melyeket a szülők a következetes, ámde szereteten, empátián és ráhangolódáson alapuló meleg nevelői stílusa adhat meg számukra. A szülőknek kiemelten fontos arra figyelni, hogy a sok tiltással ne bátortalanítsák el gyermeküket, illetve negatív visszajelzéseikkel ne vegyék el a picik természetes kíváncsiságát. Bár a világ megismerésének folyamatában a babák számtalanszor csinálnak olyan dolgokat, amik a szülőknek bosszantóak lehetnek, mégse azonosítsuk őket sikertelenségükkel, negatív cselekedeteikkel! Ha a szülő egy-egy konfliktushelyzetben nem a gyermeket minősíti, hanem csupán azt, amit tett, akkor a pici önértékelése egészségesen tud fejlődni. Az a kisgyerek, akiben a szülei hisznek és akit nem minősítenek, a sikertelen kimenetelű helyzetekkel is újra mer próbálkozni, mivel bízik önmagában és kompetenciájában.

A gyermekek ebben a korban kezdenek a kortársaik, valamint a szervezett gyerekprogramok iránt érdeklődést mutatni. Érdemes őket rendszeresen korukbeli gyerekek közé, illetve bármilyen olyan foglalkozásra vinni, mely akár mozgásukat (pl. babatorna), akár hallásukat (pl. zenebölcsi) fejleszti. Bár a gyermekek szocializációjának szempontjából minden ilyen alkalom jelentőségteljes, a dackorszakban lévő kicsik nem egyszer szereznek kellemetlen pillanatokat szüleinek azzal, hogy közösségben túlságosan ragaszkodnak játékaikhoz, nehezen osztozkodnak meg egy-egy „kincsükön“ másokkal, vagy esetleg fizikailag bántják társaikat. Fontos, hogy a szülők tudják, hogy ezek a jelenségek nem nevelésük kudarcának bizonyítékai, hanem a gyermeki fejlődés és egoizmus természetes velejárói. Nincs olyan gyerek, aki ne hisztizne, bár igaz, hogy ennek mértéke, intenzitása és gyakorisága egyénenként sokat változik. Bármilyen is legyen a gyermek, a legfontosabb szabály, hogy a hiszti alatt a szülő próbáljon meg minél higgadtabb maradni! Ha a felnőtt nyugalmat sugároz magából, sokszor már a gyermek szeretetteli megölelése, esetleg a hadakozó gyerek lefogása vagy figyelmének elterelése is megoldja a problémát. Mások akkor hagyják abba a hisztizést, ha a szülők nem vesznek tudomást a jelenetről, és „mutatványuknak“ nincs hatása.

Biztonság és gondozás

Szülőként az a dolgunk, hogy mentálisan és érzelmileg készen álljunk a baba fogadására, valamint biztonságos otthont teremtsünk a számára. Mielőtt a csecsemő megérkezik a családba, bizonyosodj meg arról, hogy otthonotok biztonságos hely.

• SOHA ne rázd meg a babát! A csecsemőknek nagyon gyenge a nyakizma, amelyek még nem képesek megtartani a fejüket.
• A dohányzás nagyon káros! Komoly kockázati tényezője a hirtelen csecsemőhalálnak (SIDS). Védd a babát és családodat is a passzív dohányfüsttől!
• Autós utazáskor kezdetben helyezd a babát az első ülésre hátrafelé néző biztonsági babaülésbe. Ügyelj arra, hogy a légzsák ki legyen kapcsolva! Kb. fél éves korban az ülést a hátsó ülésre tudod áthelyezni, de ugyanígy hátrafelé néző módon. Kb. 12-16 hónapos korig (kb. 9-13 kg-ig) használd ezt a pozíciót.
• Ha kezded bevezetni a darabos ételt, vágd apró falatokra a fulladás megelőzése érdekében. Ügyelj arra, hogy néhány gyümölcsöt csecsemőknek kockázatos adni - pl. szőlő, mogyoró stb.
• Soha ne takard le a babakocsit!
• Forró folyadékot vagy ételt soha nem szabad a csecsemő közelébe helyezni - akár a baba, akár mi magunk lelökhetjük, kiloccsanhat stb.
• A vakcinák (oltások) fontosak a gyermek egészségének és biztonságának védelme érdekében. Mivel a gyermekek súlyos betegségeket kaphatnak el, fontos, hogy a megfelelő oltásokat megfelelő időben kapják meg.

Játssz a babával, amikor éber és nyugodt. Figyelj magadra is! Őrizd meg testi, szellemi és érzelmi egészségedet. A szülőség nehéz munka lehet!

tags: #kisgyerek #levetkozteti #a #babakat