Az emberi életet gyakran a korai vonzódások, érdeklődési körök és szenvedélyek határozzák meg, amelyek a felnőttkori döntésekre és pályafutásokra is rányomják bélyegüket. Ez a jelenség számos területen megfigyelhető, legyen szó akár művészi tehetségről, vallásos elhivatottságról, vagy éppen szélsőséges ideológiák iránti fogékonyságról.
Gyermekkori vonzódások és a művészet
Gábor Ferenc, a székesfehérvári Zentai Úti Általános Iskola tanára, már gyermekkorában Besnyőn élt paraszti felmenőktől származó családban, ami egész életére meghatározta érdeklődését. Igaz, tizennégy éves korában Budapestre került, ahol aztán jócskán kinyílt számára a világ. Ekkor fordult a művészetek felé, azok közül is különösen a képzőművészet fogta meg (de verseket is írt). Sokat járt kiállításokra, és maga is annyira szeretett volna megtanulni a nagyokhoz méltó módon alkotni, hogy elkezdett utána olvasni a nagy művészeknek, az irányzatoknak és a technikáknak. Az elméletet pedig gyakorlattal egészítette ki: rajz- és festőkörökbe járt. Rengeteg képet megnézett, figyelte a festők technikáját, gyakorolta a vonásokat. Kedvencei William Turner és Egry József voltak. Sikerekkel is büszkélkedhet, hiszen többször állított ki budapesti galériákban, vidéken, valamint illusztrált egy daloskönyvet és naptárt is. Mégsem a művészpályát választotta, hanem a tanítóképzőt végezte el, illetve dízelmozdonyszerelő végzettséget is szerzett.
A festés, a rajzolás erős hobbi maradt. Szívesen örökített meg spontán a szeme elé kerülő alakokat (például a szegedi hegedűs képe ilyen), illetve állatokat is szívesen ábrázolt. Gyermek- és ifjúkorában nagyon vonzódott a lovakhoz, komolyabban is akart velük foglalkozni, de mivel látta, hogy van, aki ezt nála sokkal jobban csinálja, letett róla. Maradt a lovak csodálata, megörökítése. Illetve, annak a mára letűnt paraszti életmódnak, az idillikus természetnek az ábrázolása, amelyhez még köze van.
A vallásos elhivatottság gyökerei
Az Árpád-házi Szent Erzsébet életéről szóló legendák emlékek tucatjait őrzik arról, hogy gyermekként is mély, személyes kapcsolatban volt Istennel. A négy szolgáló vallomása (Libellus de dictis quatuor ancillarumsancte Elisabeth confectus) című tanúvallomás-gyűjteményben megszólaló Guda szerzetes szűz vallomásában ezt olvassuk: „Szándékai és tettei Istenre irányultak mind a játékos, mind a komoly dolgokban. (…) Amint az némely játékban szokás - féllábon ugrándozva a lányokat a kápolna felé kergette, s ha egyszer-egyszer e játék ürügyén nem mehetett be, legalább a templom küszöbét és falait csókolta meg.” A tanú más olyan helyzeteket is felidéz, amelyekben Erzsébet a játékot választotta kapuként Isten felé önmaga és társai számára: „A gyűrűs és más játékok nyereségének tizedrészét szegényebb játszótársnőinek adta, akiknek különféle apró ajándékokat is juttatott.
Gyermek volt még akkor is, amikor a kor szokásának megfelelően négyévesen eljegyezték I. Hermann türingiai tartománygróf azonos nevű fiával. Az ifjú azonban fiatalon meghalt, így Erzsébet keze öccséé, Lajosé lett, akivel 14 éves korában kötött házasságot. Erzsébetnek kora ifjúságától különös figyelemmel fordult a szegényekhez, a betegekhez és a kitaszítottakhoz, nagy gonddal és személyesen ápolta azokat a betegeket is, akikre senki nem figyelt, vagy akiket a taszító kór a társadalom peremére sodort. Saját egészségére, erejére való tekintet nélkül gondoskodott róluk olyannyira, hogy gyóntatója, a szigoráról híres Marburgi Konrád korlátozni volt kénytelen Erzsébet tevékenységét. Egy alkalommal, amikor alamizsnát osztott, a tanúvallomás szerint „nagy tüzet gyújtatott, és sokak lábát megmosatta és bekenette. És a szegények énekelni kezdtek, és nagyon jól érezték magukat.
Erzsébet, aki - amint a fenti példákból kitűnik - már kora gyermekkorától vonzódott a radikális szegénységhez, az 1220-as években kerülhetett kapcsolatba a ferences renddel, amikor a testvérek még Szent Ferenc életében letelepedtek Wartburg közelében. Az irgalmas és szolgáló szegénységben minden bizonnyal példát jelentett számára a ferencesek élethivatása; gyóntatója, a már említett Marburgi Konrád is a kisebb testvérek rendjéhez tartozott.
Árpád-házi Szent Erzsébet: A szegények anyja, aki mindent odaajándékozott – Szentek élete
Irodalmi vonzódások és családi hatások
Babits Mihály, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, értelmiségi családban született. Apja törvényszéki bíró volt, anyja művelt, vallásos asszony, aki különösen vonzódott a versekhez, ami kihatott fiára is. Illyés Gyula írta róla mestere halála után: „Mióta magyar irodalom van Ő a legeurópaibb költőnk, a legtágabb „Szellemünk határait a Csatornáig az Óceánig tolta... ...Aztán tartotta ezt a hódítást.”
Szélsőséges ideológiák és bűncselekmények
Pető Zsolt harmadrendű vádlott, akit ismerősei "Dezsőnek" vagy "Teddynek" szólítottak, vagyonőri munkája mellett fő elfoglaltsága a kutyatenyésztés volt: harci és őrző-védő kutyákat tartott egy hajdúszoboszlói telken. Mivel már fiatal kora óta gyűlöletet érzett a romákkal szemben, és vonzódott a fegyverekhez, valamint barátságban állt Kiss Istvánnal, és a testvérpár felvetésére hajlandóságot mutatott, hogy közreműködik a cigányok elleni erőszakos támadásokban.
A Miszori László vezette elsőfokú bírósági tanács bizonyítottnak találta, hogy Nagycsécsen Pető Zsolt adta le a Nagy Józseet és Nagy Tibornét ért halálos lövéseket, valamint ő dobott benzines gyújtópalackot a tatárszentgyörgyi házra, és többször rálőtt az égő épületre, amelyben két felnőtt és négy kisgyermek tartózkodott. Az elsőfokú bíróság azt is bizonyítottnak látta, hogy 2009. augusztus 3-ra virradóra, tudatosan a roma holokauszt emléknapjának éjjelén, Kislétán kifejezetten ölési szándékkal támadtak rá egy előzetese feltérképezett és megfigyelt roma családra. A Bocskai úti házban élő roma családot a szántóföldeken át, gyalogosan megközelítve támadták meg. A földeken át gyalogosan, kezükben fegyverekkel közelítették meg a házat, majd Kiss István és Pető Zsolt behatolt az udvarra, miközben Kiss Árpád biztosította őket. Pető Zsolt két lövést adott le az ablakra, majd szétlőtte a bejárati ajtót. Kiss István az ajtónyíláson belőve tüzelt, és megsebesítette a házban tartózkodó 13 éves lányt. Majd mindketten bementek a lakásba és néhány méterről rálőttek az ablak alatti ágyban fekvő anyára. Kiss István a még a fegyverében maradt négy lőszert lőtte ki az asszonyra, míg társa egyetlen célzott lövést adott le. A vádlottakat 2009. augusztus 21-én hajnalban munkahelyükön, a debreceni Perényi 1-ben fogták el.
Woody Allen és Soon-Yi viszonya: a gyermekkori vonzódás és a botrány
A botránysorozat Woody Allen körül nem a gyermekmolesztálással kezdődött, hanem Soon-Yivel. Allen sosem aludt ott, és nem fogadta örökbe Farrow korábbi házasságából származó gyerekeit. Csak két újat adoptált vele (Dylant és Mosest), és egyet nemzett neki (Satchelt, aki később Ronanre változtatta a nevét - de máig kérdés, hogy ő valóban Allen gyermeke-e, annyira hasonlít Farrow kettővel korábbi férjére, Frank Sinatrára. Erre a most megjelent cikkben a rendező így válaszolt: „Szerintem az én fiam, én ebben hiszek. De nem esküdnék meg az életemre, hogy így van. Egész gyerekkorában én fizettem utána gyerektartást, szóval nem lenne igazságos, ha nem az én gyerekem lenne. Tény viszont, hogy Mia hűségesnek vallotta magát, miközben nyilvánvalóan nem volt az. Hogy Allen egy ponton félrelépett, az viszont biztos. Farrow 1992 januárjában az ő lakásában találta meg véletlenül azokat polaroid felvételeket, amiken Soon-Yi meztelenül volt látható, és amelyek egyszeriben felfedték előtte a viszonyt. Most hallottuk először azt a nem épp elhanyagolható részletet, hogy mindez akkor történt, amikor a négyéves Satchel fiára várt, miközben azt egy pszichológus kezelte. (Hogy miért…? Nem tudni.) De a fotókból természetesen hatalmas botrány kerekedett. A személyes traumán túl közügy is lett belőle, hiszen ismert emberekről, és nem mindennapi szerelemről volt szó - Allen akkor 54 éves volt, a lány 33 évvel fiatalabb.
Soon-Yi Previn egészen tegnapig hallgatott, és sem a saját történetét, sem Dylanét nem kommentálta. Hogy miért épp most állt elő a saját verziójával, érdekes kérdés, de a New York Magazine kultrovatában, a Vulture-ben megjelent terjedelmes riportban most először mesélte el gyakorlatilag az egész életét. A nyilatkozatot egy olyan újságírónak adta - Daphne Merkinnek -, aki saját magát Woody Allen régi barátjának nevezi (negyven éve állnak kapcsolatban), tehát nem tekinthetjük teljesen elfogulatlannak. Ugyanakkor ennek köszönheti, hogy neki nyilatkoztak az érintettek, és senki másnak. Soon-Yi állítólag azért fordult hozzá, mert elege lett abból, hogy annyi igaztalan támadás éri a férjét, és Mia Farrow „kihasználja a #metoo mozgalmat, hogy Dylannel, mint áldozattal parádézzon. „Egy egész generációt vezetnek félre” - mondja.
A hosszú riportban Merkin figyelmes, szeretetteljes párnak írja le őket, akik maguk sem gondolták volna, hogy a szerelmük egy életre szól. Elmondásuk szerint Farrow mindig mindenre ingerülten reagált (onnan kezdve, hogy Soon-Yi csak lassan sajátította el az angol nyelvet, és nehezen ment neki a tanulás), időnként ütött, sőt, különféle tárgyakat is hozzávágott a lányához. (Egyszer egy porcelán nyulat is, ami nyomban ripityára tört, és csak a csodának köszönhető, hogy nem okozott testi sérülést.) Ez alátámasztja azt a képet, amit Moses festett róla májusban, és amiben még az is szerepelt, hogy Farrow a fogyatékkal élő gyerekeivel is kegyetlenül bánt, lépcsőről lökte le őket, vagy kizárta őket a házból a hidegben. Mindketten említik, hogy Farrow szinte dührohamot kapott attól, ha valaki ellentmondott neki, ha autonóm személyiségnek mutatta magát - ami Soon-Yire jellemző volt. Azt is Farrow szemére veti, hogy sosem avatta be őt a nővé érés rejtelmeibe, nem tanította meg tampont használni, sminkelni, és az első melltartót is a babysitter vette neki. Ugyanakkor őt is babysitternek használta: neki kellett a kisebb testvérekért menni az iskolába, vigyázni rájuk, amikor Farrow Allennél aludt, bevásárolni, elpakolni, vacsorát adni, mosogatni, takarítani, mosni-vasalni. (Ezeket a cikkben megerősíti Soon-Yi gimnáziumi barátnője is.) Mindemellett Farrow szándékosan hülyébbnek állította be, mint amilyen volt, szinte értelmi fogyatékosnak. Viszont amikor később arra a kérdésre kell válaszolnia: „Nem bosszúból jött-e össze épp az anyja partnerével?”, azt mondja: „ez nevetséges”.
Allennel lassan alakult ki a szerelmük, és elég messziről indult. Kezdetben (amikor belépett az életükbe) kifejezetten lenézte őt, amiért egy ilyen rossz embert, mint Farrow elfogad társnak, és nem lát át rajta. A távolság - évekkel később - csak akkor kezdett csökkenni közöttük, amikor Soon-Yi a gimnázium utolsó előtti évében sportolás közben eltörte a bokáját, és feldagadt lábbal ment haza. Eszébe sem jutott az anyjától segítséget kérni, addigra hozzászokott, hogy nem számíthat rá. Allen azonban odafigyelt, és azt tanácsolta, menjen orvoshoz, majd másnap elvitte őt az iskolába. Innentől elkezdtek együtt kosárlabdameccsekre járni és ismerkedni. Allen és Soon-Yi ezen a ponton szinte egymás szavába vágva magyarázzák Daphne Merkinnek, hogy Farrow és Allen ebben az időszakban már nagyon eltávolodott egymástól, nem jártak el sehová, és különben is, Farrow teljesen belebolondult közös kisfiuk, Satchel születésébe, folyton bezárkózott a kisdeddel egy szobába, és eltökélte, hogy hét-nyolc éves koráig szoptatni fogja.
A lány (aki ma már 48 éves) azt mondja: fizikailag és lelkileg is vonzódott Allenhez, mint a mágnes két pólusa. „Nem én akaszkodtam Woody nyakába - honnan is vettem volna a bátorságot ehhez?” - folytatja. „A kapcsolatunk azért működött, mert végre úgy éreztem, hogy értékelnek, ami elég hízelgő volt számomra. Az életük a média felfokozott érdeklődése ellenére rendeződött mindaddig, amíg a #metoo újra fel nem kapta a gyermekmolesztálási ügyet.