A gyermekek világa tele van csodákkal, és gyakran a valóság és a képzelet határán mozognak. Ez az időszak különösen jellemző a képzeletbeli barátok megjelenésére, akik nemcsak játékostársak, hanem a gyermekek fejlődésének fontos segítői is lehetnek. Míg a múltban aggodalmat keltett a jelenség, a mai szakértői vélemények szerint a képzeletbeli barátok a mentális egészség és a kreativitás pozitív jelei.
A gyerekek még összemossák a képzelt világot a valósággal. Kiszínezik a történteket, és olykor képzelt lényekhez, személyekhez beszélnek. A felnőttek esetében ez zavartságot jelezhet, ám a gyermekeknél ez kezdetben teljesen természetes. Számukra egészen kisiskolás korig könnyű az átmenet a valóság és a fantázia között. Nemcsak szórakozásra használják a fantáziálást, de a képzelt világuk eszközt biztosít, hogy választ találjanak a még megfogalmazhatatlan kérdéseikre, hogy megélhessék vágyaikat, s ezek által oldhassák belső feszültségeiket. A fantáziálás támaszt nyújt akkor és ott, ahol szükségük van rá.
Könnyen gondolhatjuk, hogy a gyerekeknek élénkebb a fantáziája a felnőttekénél. Ez azonban koránt sincsen így. A képzeleteinket a saját tapasztalatokból, élményekből és emlékképekből építjük, amiből bővebben rendelkezünk a gyerekeinknél. Az ő fantáziájuk mindössze azért tűnik gazdagabbnak, mert sokkal bátrabban használják. Ők még nem ragaszkodnak úgy a valósághoz, mint mi, ezért bátrabban és merészebben mozgósítják a képzeletüket hiányos ismereteik pótlására és megvalósíthatatlan vágyaik életre keltésére. Kiszínezik a történeteket, mert keresik a számukra érthető összefüggéseket, magyarázatokat.
A gyerekek számára kezdetben nemcsak az őket körülvevő világ ismeretlen, de a saját testük és szellemük is. Heves érzelmeik olykor saját magukat is megijeszti. Nem tudják értelmezni ezeket az impulzív érzeteket, azt meg végképp, miként tudnák azokat kezelni. A még fejlődő kommunikációs készségük kevéssé teszi lehetővé, hogy az őket körülvevő felnőttek számára érthetően ki tudják fejezni belső aggodalmaikat, frusztrációjukat és kérdéseiket, ezért úgymond magukra vannak utalva. A fantáziálás ebben segíti őket. Egy csatornát képez a tapasztalataik és az emberi lét között. Akár egy sétapálca, végigkíséri őket a felnőtté válás útján, alkalmazkodva az olykor göröngyös ösvényhez, hogy megfelelő támaszt biztosítson, amikor arra éppen szükség van. Segítő kezet az ismeretlennel, a félelmekkel és az elvárásokkal szemben.
Az egy évszázaddal ezelőtti kutatások még negatívumként írják le a képzeletbeli barátok megjelenését a gyerekek életében. Nem meglepő hát, hogy sokan a mai napig aggódunk, ha azt észleljük, a gyerekünk a levegőhöz beszél, és ragaszkodik ezen lény társaságához. Ez a szakértői szemlélet azonban sokat változott azóta. Míg az 1930-as években készült tanulmányok problémaként említik a jelenséget, a tudomány mai állása szerint valójában a jó és kreatív mentális egészség előjele.
Ma már tudjuk, hogy a fantáziálás nemcsak a kikapcsolódásra, szórakozásra szolgál, hanem széleskörűen részt vesz a gyerekek egész fejlődésében. A képzeletbeli barát lehet egy megszemélyesített plüssállat, vagy egy számunkra teljesen láthatatlan lény is. Általában olyan jegyeket, tulajdonságokat és helyzeteket jelenít meg, amelyekkel a gyerek lelkileg szembesül. A képzeletbeli barát közvetetten segít a valóság elfogadásában. A gyerek általa tudja megélni félelmeit és vágyait, általa kap válaszokat a kérdéseire, és általa tanulja meg elfogadni saját magát, valamint az őt érő élethelyzeteket.
A képzeletbeli barátok megjelenése óvodás- és kisiskoláskorban a leggyakoribb, azonban serdülő- és felnőttkorban is előfordulhat. Az utóbbi két esetben is teljesen normálisnak mondható akkor, ha a személyek tisztában vannak azzal, hogy barátjuk nem valódi, hanem a képzeletük szüleménye. Ezzel egyébként többnyire már a fiatalabb korosztály is tisztában van, sőt sokan kifejezetten büszkék is gazdag fantáziájukra, hiszen ennek köszönhető, hogy a létrehozott alanyt teljesen kisajátíthatják. A képzeletbeli barát kizárólag az ő szabályaik szerint játszik. Neki nem kell szót fogadnia a felnőtteknek, figyelmebe venni a világ törvényszerűségeit vagy megfelelni az elvárásoknak. Megtehetik azt, amit a gyerek a való világában nem. A képzelt barát oldja a belső feszültségeket, segít választ találni a felmerülő kérdésekre, megóv a magánytól, és teljesen független tud lenni az aktuális valóság körülményeitől.
A gyermeki fantáziálás nemcsak a lelki nehézségekkel szemben nyújt kellő támogatást. Komoly szerepet játszik a gyerekek személyiség-, értelmi és szociális fejlődésében is. A kivetített személyes tulajdonságok segítik a gyereket önmaga megismerésében és elfogadásában. A pozitív önbecsülés és önértékelés pedig tudjuk, a boldog élet alapfeltétele. Továbbá, a képzeletbeli baráttal való kapcsolat által a gyerek társas képességei is fejlődnek. Miután a megszemélyesített alany a gyerek saját érzéseit jeleníti meg, megkönnyíti az együttérzés képességének megtanulását és alkalmazását. Ez a későbbi egészséges társas kapcsolataira komoly előnnyel szolgálhat. Az értelmi fejlődésre gyakorolt pozitív hatásaival talán már nem is mondunk újat.
A képzeletbeli barátok megjelenése általában óvodás korra jellemző. Ebben az időszakban a gyermeki fejlődés során még nagyobb szerep jut a fantáziavilág átélésének. Számos helyzet megoldása jelent még problémát számukra érzelmileg, sok-sok kérdésre nincs megfelelő válaszuk. A kisiskoláskor kezdetével a realitás egyre hangsúlyosabb lesz a gondolkodásmódban, a fantázia pedig a képzelőerőben, kreativitásban él tovább.
Gondot abban az esetben jelezhet a képzeletbeli barát létezése, ha túlmutat a normál fejlődésen. Normál esetben azonban szülőként nincs különösebb dolgod a képzelt baráttal, a legjobb, ha csendes megfigyelő maradsz. Sokat megtudhatsz így a kicsi érzelmeiről, lelkivilágáról, aktuális érdeklődéséről, félelmeiről. Néha esetleg megkérdezheted, hogy érzi magát, mit játszanak épp, milyen volt a napjuk. De a láthatatlan barát a gyerek fantáziavilágának varázslatos megnyilvánulása, hagyd, hogy az övé legyen, ne tegyél úgy, mintha te is látnád, ha te is beszélgetnél vele!
A gyerekek több, mint 50%-ának van képzeletbeli barátja 2 és 6 éves kora között - egyharmaduknál az iskola megkezdésével is megmaradnak. Mit jelenthet ez, kell-e aggódnunk miatta és összességében, mit tehetünk mi szülők? A múltban kiemelkedő orvosok - köztük a neves gyermekgyógyász Dr. Benjamin Spock - szerint, a képzeletbeli barát a gyermek magányosságát, félénkségét, valamilyen trauma feldolgozását jelentette csupán. A legújabb kutatások alaposan megcáfolták ezt. Sőt, a kutatók találtak egy sor előnyt is, azoknál a gyermekeknél, akik képzelt baráttal bírtak - kreatívabbak, rugalmasabbak, szárnyalóbb a képzeletük, gyakran gazdagabb a szókincsük, jobban megértik mások gondolkodását, érzéseit.
Játszótársak, és vizuális stimuláció hiányában, a gyereknek több lehetősége és késztetése van kreativitásának használatára. Sokan tartják a képzeletbeli barátot egy elhunyt rokon, vagy más személy szellemének. Néha a képzelt barátok éppen a megfelelő pillanatban bukkannak fel. Egy nagy változás a gyermek életében erre remek alkalom; válás, közös családi trauma, kistestvér születése, új óvoda, iskola. Ilyenkor a képzeletbeli barát, a gyerek lelkében lezajló konfliktusok legyőzőjeként manifesztálódik. Általa képes megbirkózni, túllépni a nehézségeken, átsegíteni egy új és ismeretlen eseményen. Főleg a kisebb gyerkőcöknél tapasztalható ez, hisz ők nem, hogy kifejezni képtelenek a komplex érzelmeiket, ezek még önmaguk számára is ismeretlenek lehetnek. Ám lehet, amolyan rosszaság segítő is. A gyermek egyszerűen ki tud próbálni olyan dolgokat is, melyek tiltottak és egyedül nem merné.
Van, amelyik 1 napig, de olyanra is van példa, hogy évekig marad a gyermekünk mellett. A legfontosabb, amit meg kell jegyezni, hogy a képzeletbeli barát a gyerekhez tartozik, nem a családhoz. Ám fontos, hogy ne vegyük semmibe. Hagyd, hogy a gyermek meséljen a képzelt barátjáról, kérdezhetsz is ilyenkor róla, de ne Te kezdeményezd a beszélgetést. Fogadd el, hogy van; ha plusz teríték kell neki az ébednél, teríts meg, de ne kérdezgesd, hogy „Kérsz még egy kis krumplit?”. Azonban, ha a gyermek a képzeletbeli barátja igényét, egy családtagé elé akarja helyezni, azt ne engedd. Például kéri, hogy ülj arrébb a kanapén, mert a barátja szeretné azt a helyet. Az is fontos, hogy a gyermek tudja, nem háríthatja át a felelősséget képzelt barátjára. Ne lágyuljon meg a szíved a boci szemek láttán, „De ezt ő csinálta anya, ő kérte, én mondtam, hogy ezt nem lenne szabad…”. Összességében a képzeletbeli barát időszaka, a gyermekkor egy varászlatos részét képezheti. Hidd el, előbb, vagy utóbb észrevétlen fog távozni az életetekből.
A képzeletbeli barátok kialakulása általában természetes része a gyermeki fejlődésnek, és nem feltétlenül kell aggodalmat keltenie a szülőkben. A képzeletbeli barátok gyakran segítenek a gyermeknek abban, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, feldolgozzák azt a sok mindent, ami körülöttük és bennük zajlik. Fontos, hogy a szülők elfogadóak és támogatóak legyenek ebben a folyamatban, és ne akarják elnyomni a gyermek képzeletét.
A kutatások szerint a gyerekek 65 százalékának van valamikor képzeletbeli barátja. Annak a jele is lehet, hogy a gyermek agya dolgozik azon, hogy rájöjjön a kapcsolatokra, az érzésekre és az önszabályozásra anélkül, hogy a szülőnek a segítségére kellene sietnie. Egyik nap még szó van róla, majd másnap már nem beszél róla, vagy úgy tesz, mintha soha nem is létezett volna - miért lehet ez? Ez teljesen természetes jelenség, és általában akkor történik, ha a gyerekek erősebb megküzdési készségeket fejlesztenek ki, több valóságos barátjuk lesz, vagy jobban elmélyülnek a tevékenységekben. Egyszerűen a gyermek növekvő függetlenségének és érzelmi érettségének a jele.
Talán furcsát éreztél, amikor először tudomást szereztél róla. Azóta óvakodva pillantasz körbe újra meg újra: mikor lép be ismét az ajtón? A barát, aki látszólag légüres semmi, de annál mégis sokkal több, fontos szereplő a gyermeked életében. Hogy ez miért van így, meddig természetes, és milyen viselkedést kíván meg tőled?
Az első és legfontosabb szabály. Ha ő a gyermeked számára már létezik, akkor attól, hogy megtagadod, a kicsi még nem fogja ugyanezt tenni. Ha a szülő kineveti, vagy megkérdőjelezi a barátot, a gyerek tele lesz szorongással és félelemmel. Pedig különösen fontos, hogy előtted ne legyen rejtve a fantáziabeli jó pajtás személye. Hogy miért? A képzeletbeli barát a gyermeked életében valamilyen funkciót tölt be, valamin átsegíti őt. Ezerféle oka lehet a jöttének, például a sötétben való félelem, a testvér érkezése, a leválástól való szorongás vagy épp a szülők megromló kapcsolata. Ha az anya és az apa figyelmesen követi a baráttal való kapcsolat jellegét és lényegét, előbb-utóbb rá fog jönni, hogy miért szükséges a gyereke életében egy képzeletbeli személy.
Nem kell megijedni, ha egyszer csak bekopogtat a láthatatlan barát, hiszen az esetek nagy részében a gyermek természetesen feloldja a képzelt társ segítségével a benne dúló feszültségeket, majd a krízis végével elengedi a fantáziát. Azonban például nagyobb problémák, mint válás, vagy kirívóan magányos kisgyermek esetén érdemes szakemberhez fordulni.
A pszichológia általánosan 3-7 éves kor között határozza meg az időszakot, amikor a gyerekek képzeletbeli barátokat választanak maguk mellé. Hétéves kor körül már képes a gyerek elválasztani a fantáziát és a valóságot. Elsős, másodikos gyerekeknél még részben elfogadható, ha hasonlóan reagálnak egy krízisre. De amikor a barát nem akar távozni hosszú időn át iskolás korban, ne féljen a szülő segítséget kérni.
Ahogy a tagadás, úgy az erőltetés sem jó ötlet. Ha a gyerek meg sem említette a barátja nevét, te ne ültesd le az asztalhoz, vagy hívd el a játszótérre. Főleg ne használd manipulációra.
Bár általánosságban a szakirodalom a gyerekkel egykorúként emlegeti a képzeletbeli barátokat, azért előfordulnak kivételes esetek, amikor idősebb a láthatatlan társ. Ennek természetesen mindig megvan a maga oka. Volt olyan gyermek páciensem, aki a szülei válási procedúrája alatt nem találkozott a külföldön élő apával. Addig pedig képzelt magának egy apjához hasonló külsejű, jellemű és korú barátot. Amikor újraépíthette a kapcsolatát a távolban élő szülővel, elengedte a nála harminc évvel idősebb láthatatlan ”nagy pajtást”.
Az is előfordul, hogy a fantáziából született társ nem élő személy, ekkor sem kell megrémülni.
Elképzelhető, hogy a nagyobb testvér furcsán figyeli, ahogy a kisebb a semmivel beszélget. Ha látod az értetlenség első jeleit, hívd félre, és avasd be a rejtélybe. Nyugodtan el lehet magyarázni, hogy amíg a nagyobb már látja a fantázia és a valóság között a különbséget, a kisebb testvére még nem. Érdemes felidézni az ő történeteit: a saját képzeletbeli barátját, vagy ha az nem volt, akkor más fantáziával kapcsolatos élményeit, például, ahogyan várta a Télapót.
A képzeletbeli barátok tehát lehetnek emberek, állatok, fantázialények, megjelenhetnek egyedül vagy csoportosan, és számos vicces, ám olykor kicsit ijesztő szituációt hozhatnak magukkal. A gyerekek élénken élik meg a képzelt barátaikkal való interakciót - megesnek a kapcsolaton belül kialakult nézeteltérések, viták, van, hogy a láthatatlan barát rossz fát tesz a tűzre -, ám a gyerekek szinte mindig tudják, hogy ezek a barátok nem igaziak. Napjainkban pedig a szakemberek már egyöntetűen azt állítják, hogy a képzelt barát pozitív jelnek tekinthető: a gyerek gazdag fantáziavilágára utal.
A képzeletbeli barátok megjelenése nem bizonyíték arra, hogy a gyermekkel gond van, de ha például a gyermek nehézségekbe ütközik, sokat segíthet neki a traumatikus élmények kezelésében. A gyerekek arra is használhatják a képzeletbeli barátaikat, hogy rájuk hárítsák szüleik előtt saját felelősségüket, ha hibáztak valamiben, így elkerülhetik szüleik elégedetlenségét. A képzeletbeli barátok segíthetnek a gyermekeknek abban is, hogy megbirkózzanak a félelmekkel, új ötleteket fedezzenek fel, és azt is megtanulhatják, hogyan kell gondoskodni egy igazi barátról.
A képzeletbeli barát egy olyan barát, akit a gyermek rendszeresen megteremt, akivel folyamatosan beszél vagy együttműködik. Közel 30 éves kutatása során hallottak olyan képzeletbeli barátról, aki repülni tud, és olyanról is, aki a Holdon lakik, de vannak láthatatlan, tűzokádó, vagy plüssállatok bőrébe bújt barátok is. A képzeletbeli barátokkal rendelkező gyermekek legalább egyharmada panaszkodott arról, hogy barátja nem mindig jön oda, amikor hívja, joghurtot ken a hajába, vagy olyan dolgokat mondat ki vele, ami bajba sodorhatja. Meglepő módon azonban hiába ennyire összetett személyiségűek ezek a képzeletbeli barátok, hiába olyan a kapcsolatuk velük, mint a valós barátaikkal, a gyermekek mégis felismerik, hogy ezek a barátok csak képzeletbeliek.
Ne aggodalmaskodjunk, ha fény derül a képzeletbeli barát létére. Tegyünk fel kérdéseket, hogy többet megtudjunk a barátról, mert így közvetett módon sok minden kiderülhet gyermekünk jelenlegi érdeklődéseiről, kívánságairól, félelmeiről vagy aggodalmairól. Szabályokat csak akkor van értelme felállítanunk, ha a képzeletbeli barát követelésekkel áll elő, vagy viselkedése túlságosan zavaróvá válik. Anélkül, hogy keményen megkérdőjeleznénk a barát létezését, mondjunk inkább olyan dolgokat, mint pl. „nem érdekel, ki csinálta ezt a rendetlenséget, neked kell feltörölnöd”, vagy „a vendégség miatt xxx-nek most valahol máshol kell töltenie az időt”. Nyugodtan szálljunk bele a játékba: terítsük meg neki is az asztalt, ha gyermekünk erre kér. Azonban arra vigyázzunk, hogy ne vegyük át az irányítást, és ne kezdjünk el beszélni a képzeletbeli barát nevében. Ez a barát ugyanis csakis a gyermekünk fantáziájának egyedülálló és varázslatos kifejezése. Engedjük meg neki, hogy egyedül ő legyen a felelős érte.
Kaptad már azon gyermeked, hogy beszélt valakihez, pedig egyedül volt a szobában? Esetleg a vacsoránál biztosítani kellett plusz egy helyet valakinek? Könnyen lehet, hogy csemetédnek képzeletbeli barátja van. Erről a jelenségről korábban a pszichológia azt gondolta, kizárólag a magányosság jele, ma azonban a kreatív gyermeki lélek képződményeként értelmezi.
A képzeletbeli barátok kérdéskörét a kutatók már az 1900-as évektől kezdve vizsgálták. A téma kutatói kezdetben azt gondolták: a képzeletbeli barátok jelenléte a pszichotikus állapot jele azoknál a gyermekeknél, akik nem tudják elhatárolni a valóságot a fantáziától. Később a fejlődéspszichológia kutatói a játék egyik fajtájaként azonosították. Arra mutattak rá, hogy a mintha vagy szimbolikus játék ezen formája arra biztosít teret a gyerekek számára, hogy fejlesszék és megélhessék az kontrollal és a kompetenciával kapcsolatos érzéseiket, amelyeket a való életben nem feltétlenül tudnak kifejezni.
Egy kitalált társ pszichológiai értelemben segít ebben a gyermekeknek. Habár empirikus kutatásokkal kevésbé alátámasztott az álláspont, mégis a megfigyelések alapján két pszichodinamikus mechanizmus dominál. Az egyik esetben a gyerekek azért keltik életre pajtásukat, hogy az rátermettebbek legyenek, mint ők - ahogyan a példákban is láthattuk - vagyis így projektálhatják, kivetíthetik a vágyott, ideális énjüket. A másik lehetséges magyarázat szerint a gyerekek azért hozzák létre képzeletbeli barátjukat, hogy az kevésbé legyen talpraesett, mint ők maguk, és ezáltal tudják megélni a kompetencia érzését.
A képzeletbeli barát tehát nem jelent veszélyt, így semmiképp sem szabad tiltani a gyermeket tőle, és nem szabad erőltetni a barát elengedését. A gyerekek nem válnak emiatt zárkózottá, és nem sérülnek ezen folyamatban. Szülőként engedjük be az életünkbe a képzeletbeli barátot, és ezáltal mi is gazdagodhatunk érzelmileg. Fontos, hogy ne vegyük át a barát létezését, ne tegyünk úgy, mintha mi is látnánk, ha mi is beszélgetnénk vele. Ez a lény csak is a gyermekünk, ez az ő sajátja. Az ő érzéseinek, gondolatainak kivetítése, így fontos, hogy az ő tudatában maradjon. Azonban megkérdezhetjük, hogy van, most épp mit játszanak, milyen volt a napjuk stb.
A képzeletbeli barátok megjelenése tehát egy normális folyamat a gyermekek fejlődésében. Szülőként pedig a legtöbbet az elfogadással tehetjük. Gyermekünk számára ez egy pozitív barát, és az általa megkapott segítséggel tud még inkább fejlődni.
A gyermeki barátságok persze meg is szakadhatnak, hiszen a gyerekek néha elköltöznek, valamint iskolát és hobbit váltanak. Egy-egy fontos, a mindennapjaikban eddig folyamatosan jelen levő barát elvesztése még a felnőttnek sem könnyű, egy gyermeknek pedig különösen nehéz lehet. Fontos, hogy ilyenkor lehetőséget adjunk a gyerekeknek arra, hogy elmondják milyen érzések kavarognak bennük. Az is a felnőttek feladata, hogy bátorítsák a gyerekeket arra, hogy nyitottak legyenek az új barátságokra és élményekre.
Képzeletbeli barátok - új, magyar nyelvű előzetes
Míg úgy tűnhet, hogy a képzeletbeli barát arról szól, hogy mindig legyen egy játszótárs a kisgyerek közelében, mégis több ennél egy ilyen barát. A gyerekek ezzel is feldolgozzák az érzéseket, fejlesztik a szociális készségeket és az önszabályozást is gyakorolják. A képzeletbeli barátok segítik a gyerekek önbizalmának fejlődését és az érzéseiket kezelni. Általában 3-7 éves koruk között alkothatnak képzeletbeli barátokat, amikor felfedezik a kreativitásukat, és a játékon keresztül megtanulják szabályozni a nagy és a kellemetlen érzéseket.
A képzeletbeli barát teljesen normális, egészséges része a gyermekkornak. A kutatások szerint a gyerekek 65 százalékának van valamikor képzeletbeli barátja. Annak a jele is lehet, hogy a gyermek agya dolgozik azon, hogy rájöjjön a kapcsolatokra, az érzésekre és az önszabályozásra anélkül, hogy a szülőnek a segítségére kellene sietnie.
A képzeletbeli barátok tehát a gyermekkor egy varázslatos részét képezhetik. Előbb, vagy utóbb észrevétlen fog távozni az életetekből.
„Leszel a barátom?” - ezt a kérdést a gyerekek sokszor 3 perc játék után felteszik a játszótéren, vadidegen gyerekeknek, de akár felnőtteknek is. Fontos megérteni, hogy a barátság fogalma és dinamikája a gyerekek számára folyamatos fejlődésben van, hiszen a gyerekek gyakran a közös játék és az együtt töltött idő alapján határozzák meg a barátságot. A képzeletbeli barátok kialakulása általában természetes része a gyermeki fejlődésnek, és nem feltétlenül kell aggodalmat keltenie a szülőkben.
A képzeletbeli barátok segítik a gyermekeket abban, hogy megértsék a körülöttük lévő világot, feldolgozzák azt a sok mindent, ami körülöttük és bennük zajlik. Fontos, hogy a szülők elfogadóak és támogatóak legyenek ebben a folyamatban, és ne akarják elnyomni a gyermek képzeletét.
A régi pszichológiai elméletek alapján a képzeletbeli vagy fantázia barátokat rossz előjelnek tekintették. Úgy vélték, hogy ezek nagyfokú izoláltságra és akár pszichés zavarokra utalnak. Az újabb kutatások azonban bizonyítják, hogy a képzeletbeli barátok megjelenése nem, hogy problémát jelent, hanem inkább pozitív jelként tekinthető. A kérdésre a választ ismét a gyermeki fejlődés menetében találjuk meg. Az iskolás kor előtt a gyerekek nagyobb hangsúlyt fektetnek a fantáziavilág átélésére. Ez a mágikus világ felcserélődik majd és a realitás egyre inkább átveszi az irányítást a gondolkodásukban.
A képzeletbeli barát ennek az átmeneti időszaknak egy fontos jelensége. A gyerek már képes megkülönböztetni a valóságot és a mágikus világot, tudja mi létezik és mi az, amit csak ő képzelt el. Azonban még sok érzelmi helyzetet, problémát nem tud megfelelően kezelni. Nincs még mindenhez megoldása, és sokszor a benne megjelenő kérdésekre még nem tud választ adni. Ekkor jelenik meg a barát. A képzeletbeli barát segítséget ad a gyermeknek ezekben az érzelmi helyzetekben. Ő által a gyerek ki tud próbálni olyan társas helyzeteket, amelyeket a valóságban még nem mer. Tud vele új szituációkat átélni, esetleg olyan kommunikációs formákat alkalmazni, tesztelgetni, amiket amúgy nem tenne meg. Ezeken túl a vágyait, szükségleteit megteremtheti általa, és egyfajta kiegészítőként jelenhet meg. Mivel a fantázia szülötte, így olyan lehet, amilyet ő szeretne. Bárhogyan kinézhet, bármilyen tulajdonsága lehet. Például lehet bátor, ha esetleg a gyerek fél sok helyzetben. Lehet vicces és szórakoztató, ha épp bánatos. Olyan tulajdonságokkal és képességekkel ruházhatja fel, amelyekkel később azonosulni szeretne. Ugyanakkor ezek ellentétére is tökéletesen szolgálhat. Ha van olyan gondolat, vagy érzés amitől fél, tart a gyerek, akkor az testet ölthet egy képzeletbeli barátként és a gyerek beszélgethet vele, megismerkedhet a megszemélyesített belső tartalmakkal, egészen addig, míg nem áll rá készen, hogy ismét elfogadja azokat.
Az utolsó gondolattal pedig elérkezünk egy fontos tulajdonsághoz. A képzeletbeli barát csak addig van jelen az életében, míg szüksége van rá. Ha az csak egy nap, akkor azt követően eltűnik.
A képzeletbeli barátok tehát a gyermekkor egyik fontos és természetes velejárói, amelyek segítik a kicsiket a világ megértésében, az érzelmek feldolgozásában és a szociális készségek fejlesztésében.
tags: #kisgyerek #kepzeletbeli #barat