Szülőként gyakran felmerül a kérdés, aggódnunk kell-e gyermekünk túlzott pislogása miatt. Bár ez a tünet általában nem aggasztó, fontos, hogy felkeressünk egy gyermekszemész szakorvost, ha a gyermek sokat pislog. A túlzott pislogást neurológiai problémáktól az allergián át a szemszárazságig számos tényező okozhatja.
A pislogás élettani szerepe és gyakorisága
A pislogás természetes élettani reakció, és fontos szerepet játszik szemünk egészségében: megvédi a szemet a kiszáradástól, valamint az irritáló anyagoktól. Dr. Somodi Dóra, a Budai Szemészeti Központ gyermekszemész szakorvosa szerint „a pislogás egy normális reflex, amely felfrissíti és védi a szemet. Minden alkalommal, amikor a szemhéjunk becsukódik, a könnymirigyek soós és a meibom mirigyek olajos váladéka a szem felszínén végigfolyik, kiöblítve a kis porszemcséket, benedvesítve a szemfelszín szabadon lévő részét.”
Egy kisbaba spontán pislogásának gyakorisága átlagosan kevesebb, mint négy pislogás percenként. Ez az érték az életkorral fokozatosan növekszik. A pislogás gyakorisága serdülőkorban eléri a percenkénti minimum 14-17-et, felnőttkorban pedig már a percenkénti 15-30-at.
A túlzott pislogás lehetséges okai gyermekkorban
A gyermekkorban előforduló túlzott pislogásnak több oka is lehet:
1. Szaruhártya sérülése vagy rendellenessége
- Szemszárazság: A szem felszínének nem megfelelő nedvességtartalma irritációt okozhat.
- Benőtt szempilla: A szempillák irritálhatják a szaruhártyát.
- Idegen tárgy a szemben vagy a szemhéj alatt: A szembe került porszemcse, szennyeződés fokozott pislogást válthat ki.
- A szaruhártya horzsolása, karcolása: Fizikai sérülés következtében fellépő fájdalom és irritáció.
- Szemészeti tünetekkel járó allergia vagy kötőhártya-gyulladás: A gyulladás, viszketés fokozott pislogáshoz vezet.
2. Tikkelés (akaratlanul ismétlődő szemmozgások)
A tikkelés hirtelen fellépő, akaratlan, gyors és szabálytalan mozgás, izomrángás. A tikkelést általában stressz/szorongás, fáradtság és - talán furcsának tarthatjuk - de akár még a túlzott unalom is kiválthatja. A tikkelés egyébként gyakrabban figyelhető meg fiúgyermekeknél. A legtöbb esetben azonban ártalmatlan, és a gyerekek idővel kinövik.
A tic egyfajta akaratlan, hirtelen fellépő, gyors és szabálytalan mozgás, izomrángás vagy önkéntelenül kibocsátott hang, amelyet néhány percnél tovább nem lehet visszatartani. A hirtelen mozdulatokat eredményező izomgörcsök, a motoros ticek leggyakrabban az arcon és a fejen mutatkoznak szem-, fejrángás, grimaszok formájában, de nem ritka a lábon és a törzsön mutatkozó tic sem. A tic hátterében állhatnak szervi, neurológiai betegségek, illetve a jelenség lelki eredetű is lehet. A tünetegyüttesért jelenleg elsősorban az agysejtek által termelt anyagok, a neurotranszmitterek közötti egyensúly zavarát teszik felelőssé.
A szem izomrángása, avagy kevésbé ismertebb, hétköznapibb nevén a tikkelés problémája egy meglehetősen gyakori jelenség, ami az esetek jelentős többségében teljesen ártalmatlan. A leggyakoribb kiváltó okai között a stressz, a magnéziumhiány, valamint a szem megerőltetése áll, például a sok televízió- vagy monitornézés következtében.
A gyermekkori tikkelésről sokunknak van tapasztalata, valamilyen formájával szinte minden nap találkozunk, mégis sok tévképzet él róla, ami nehezíti felismerését, elfogadását és kezelését. A tik (vagy tic) a francia nyelvből származó kifejezés, egy speciális neurológiai tünetet jelent: lehet akaratlan, hirtelen, gyors, rövid, ismétlődő, sztereotip mozgás - vagyis motoros tik; illetve hangadás - vagyis vokális tik. Lefolyása az enyhétől a rendkívül súlyosig terjedhet, ám az extrém súlyos eseteket kivéve nem jelentkezik folyamatosan. A tikkelés nem akaratlagos jelenség.
18 Tikkelés, kézremegés, főleg, ha stresszes helyzetben fokozódik
A tikkelés típusai és jellemzői
- Egyszerű motorikus tikek: Ezek nagyon enyhék, leggyakrabban a fej-nyak mozgásai: fejrázás, fejbiccentés, grimaszolás, nyelvnyújtogatás. Ezek akár izomrándulásokat, fájdalmat is okozhatnak. A hunyorgás és a pislogás gyakori jelenség a gyermekeknél, melyet a szem körüli finom izmok ritmikus, akaratlan összehúzódása okoz.
- Komplex motorikus tikek: Ilyen kombinált mozgás például a szökdécselés, ugrálás, szokatlan, bizarr mozdulatokkal járás, tárgyak és emberek kényszeres megérintése, tapogatás, szagolgatás.
- Vokális tikek: Egy hang, hangsor ismétlődő, akaratlan kimondása, esetleg a felső légutakon képződő hangszerű jelenség. Gyakran jelentkezhet száraz, krákogó köhögés, köhintés formájában, miközben megfázás nem áll fenn. Az összetett vokális tikek során a helyzethez nem illő szavak, szótagok, rövid mondatok ismételgetése jelentkezik.
- Echolália: Amikor valaki mások szavait/mondatait különösebb ok nélkül ismételgeti.
- Koprolália: Obszcén tartalmú szavak ismételgetése.
A tikkelés okai és kezelése
A tik hátterében lelki, szervi és neurológiai betegségek is állhatnak. A gyermekkorban kezdődő esetekben tisztázható leginkább a családi hajlam. A szemrángás 5-6 éves korban kezdődik és serdülőkorban tetőzik, felnőttkorra általában meggyógyul. Fiúk esetében gyakrabban jelentkezik.
Ha a tünetek nem zavarják a mindennapi normális életvitelt és nem okoznak lelki megterhelést, akkor elsősorban támogatásra és tájékoztatásra van szükség. Az orvos vagy pszichológus részéről a tünetek elmagyarázása, tanácsadás, hosszabb beszélgetés sokszor olyan megkönnyebbüléshez vezet, hogy a tikek gyorsan elmúlnak. Fontos, hogy a gyereket ne figyelmeztessük, főleg ne szóljunk rá, hogy „hagyd már abba”, mert a gyermek nem tudja a cselekvését irányítani. Természetesen sokszor nehéz, de meg kell próbálni nem észrevenni a tüneteket.
3. Korrigálatlan fénytörési hibák
Gyermekünknél ebben az esetben rövidlátás (myopia), távollátás (hyperopia) vagy asztigmatizmus (cilinder dioptria) fénytörési hiba áll fenn, melyet szemüveggel kell korrigálni. A rossz látás kompenzálására a gyerekek gyakrabban pisloghatnak vagy hunyoroghatnak.
4. Kancsalság (strabismus)
A kancsalság általában a kisgyermekek hároméves kora körül tapasztalható. Úgy tűnhet, mintha az egyik szeme a másiktól eltérő irányba mozogna, a szemek mozgása nem összehangolt. Ez is fokozott pislogással járhat, mivel a gyermek megpróbálja kompenzálni a kettős látást vagy a látásélesség hiányát.
5. Nystagmus (szemmozgási rendellenesség)
A nystagmus egy olyan szemmozgási rendellenesség, amelyet akaratlan, gyors és ismétlődő szemmozgások jellemeznek. Bár a „gyakori pislogás” kifejezés hétköznapi értelemben inkább a szemhéj mozgására utal, a nystagmus nem a pislogás, hanem a szemgolyó kontrollálatlan mozgása.
A nystagmus lehetséges okai:
- Genetikai tényezők: bizonyos örökletes szembetegségek hajlamosíthatnak a kialakulására.
- Neurológiai rendellenességek: szklerózis multiplex, agytörzsi sérülések, Parkinson-kór vagy stroke.
- Belső fül betegségei: Menière-betegség, vestibularis neuritis, egyensúlyi szerv károsodása.
- Gyógyszerek mellékhatása: nyugtatók, epilepsziaellenes gyógyszerek vagy alkoholfogyasztás következtében is kialakulhat.
- Szemproblémák: albinizmus, látóideg-fejlődési rendellenességek, magas dioptriájú fénytörési hibák.
A nystagmus kivizsgálása és kezelése
A nystagmus diagnosztizálása szemészeti és neurológiai vizsgálatokat igényel. A legfontosabb vizsgálati módszerek:
- Szemészeti vizsgálat: a szemmozgások értékelése, látásélesség teszt.
- Neurológiai vizsgálat: az idegrendszer működésének ellenőrzése.
- Elektronystagmográfia (ENG) vagy videonystagmográfia (VNG): a szemmozgások rögzítése és elemzése.
- MRI vagy CT vizsgálat: az agy és a belső fül rendellenességeinek kizárása érdekében.
A nystagmus kezelése az alapbetegségtől és a tünetek súlyosságától függ:
- Szemüveg vagy kontaktlencse: a látás javítása érdekében, különösen, ha fénytörési hiba is fennáll.
- Prizma szemüveg: segíthet a kettős látás csökkentésében.
- Gyógyszeres kezelés: bizonyos esetekben izomlazítók, szorongáscsökkentők vagy egyéb neurológiai gyógyszerek enyhíthetik a tüneteket.
- Sebészeti beavatkozás: ritka esetekben izomműtét végezhető a szemmozgások mérséklése érdekében.
- Fizioterápia és rehabilitáció: egyensúlyfejlesztő és koordinációs gyakorlatok segíthetnek.
- Botox-injekció: átmenetileg csökkentheti a szemmozgások intenzitását.
6. Epilepszia
A szemrángás lehet epilepszia előjele is, főleg gyermekkorban. A kisgyermekkori epilepsziák néhány fajtája arcgrimaszolással, szemrángással jár.
7. Tourette-szindróma
A Tourette-szindróma idegrendszeri megbetegedés, melynek kiváltója valószínűsíthetően egy, az agyi ingerület-átvitelben jelentős szerepet játszó, úgynevezett neurotranszmitterek anyagcseréjében bekövetkezett rendellenesség. A gyakori és akaratlan pislogás a Tourette-szindróma egyik legkorábbi és leggyakoribb tünete, amelyet a szem körüli izmok rövid ideig tartó görcse okoz. Ezt az állapotot egyszerű motoros tiknek nevezzük, amely gyakran az első jelzése a betegségnek gyermekkorban.
Mit tehetünk szülőként, ha a gyermekünk sokat pislog?
Ha szülőként azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk túl gyakran pislog, forduljunk szemész szakorvoshoz, hogy kiderüljön, mi okozza az állapotot. A gyakori pislogás azonban általában nem egy súlyos egészségügyi állapotot jelez. Legtöbb esetben kezelés nélkül magától elmúlhat.
Általános tanácsok:
- Szakorvosi vizsgálat: Forduljunk szemész szakorvoshoz, hogy kizárják a szervi okokat.
- Szemcseppek vagy kenőcsök: Ha a túlzott pislogás szemsérüléssel, fertőzéssel, allergiával vagy gyulladással függ össze, akkor az orvos szemcseppet, kenőcsöt vagy egyéb készítményt írhat fel.
- Stressz és szorongás kezelése: Ha a tikkelést szorongás vagy stressz váltja ki, próbáljuk meg felismerni az okát, akár szakember segítségével.
- Életmódváltás: Ügyeljünk arra, hogy gyermekünk kevesebb időt töltsön a televízió előtt és többet a friss levegőn.
- Magnézium-bevitel: A magnéziumhiány is előidézheti a problémát, ezért ügyeljünk a megfelelő magnézium-bevitelre egészséges táplálkozással (mandula, dió, mogyoró, spenót és bab) és elegendő vízfogyasztással.
- Pihenés és mozgás: Érdemes minden nap legalább fél-egy órát szánni lazításra, mozgásra.
A tikkelés pszichológiai kezelése:
A pszichológiai kezelés első része (és ez sokszor önmagában is elég) a megismerés. A szakember részletesen elmagyarázza a betegség természetét, kialakulásának az okait, kezelési módjait. Praktikus tanácsokkal az esetek többségében otthon a családban „gyógyítható” ez az állapot.
- Ne figyelmeztessük: Fontos, hogy a gyereket ne figyelmeztessük, főleg ne szóljunk rá, hogy „hagyd már abba”, mert a gyermek nem tudja a cselekvését irányítani.
- Pedagógusok tájékoztatása: Kiemelt fontosságú a pedagógusok pszichoedukációja is, elengedhetetlen, hogy ők is tudjanak a problémáról és a szülőkhöz hasonlóan kezeljék a helyzetet.
- Viselkedésterápia: Ennek egyik fajtája, amikor megtanítják a gyermeket a tiket megelőző érzés felismerésére és összekötésére valamilyen akaratlagos viselkedéssel, amelyik egyben akadályozza a tik kitörését.
- Relaxációs tréningek: Ezek a kevésbé súlyos esetekben jönnek szóba.
- Pszichiátriai gyógyszeres kezelés: Súlyos esetekben mérlegelendő, melyet a pszichoterápiás kezelés kiegészít.