A szoptatás csodálatos időszak, tele meghitt pillanatokkal és a gyermekkel való kapcsolat elmélyítésével. Azonban nem mindig zökkenőmentes az út, és előfordulhatnak olyan kellemetlenségek, mint a mellbimbó sérülése, tejcsatorna-elzáródás vagy akár emlőgyulladás (masztitisz). Fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a problémákkal, azok okaival, tüneteivel és a lehetséges kezelési módokkal, hogy minél gördülékenyebben élhessük meg ezt az időszakot.
Kezdetben, a szoptatás elején érzékeny lehet a mellbimbó, ennek azonban a második hét vége felé már javulóban kell lennie. A hosszútávon fájdalmas szoptatás, nyílt sebek, hámhiány és súlyos sérülések nem természetes velejárói a szoptatásnak! A sebes mellbimbó leggyakoribb oka a nem teljesen megfelelő mellretétel, vagy rosszul megválasztott szoptatási testhelyzet. Ellenőrizze a mellre helyezést, a szoptatási testhelyzetet! Folytassa a szoptatást! Vérző seb jelenléte sem indokolja a gyermek elválasztását, ezt a kevés vért a csecsemő megemészti, nem okoz nála problémát. Nagy fájdalom esetén ha nehezen tolerálható a szoptatás, az egyes szoptatások időtartamának hosszát lehet lerövidíteni. Átmenetileg fejéssel kihagyható a szoptatás a seb pihentetése érdekében, de érdemes törekedni rá, hogy minél rövidebb időszak essen ki.
Pici sebek is lehetnek nagyon kellemetlenek, ilyenkor a seb vérezhet, beleragadhat a melltartó betétbe, minden súrlódás irritálhatja. Hagyja a melleket amennyire csak lehet szabadon, engedje, hogy rászsáradjon egy kis kifejt anyatej! Ne alkalmazzunk fertőtlenítést, szappanos lemosást! Ezek eltávolítják a mellbimbó Montgomery-mirigyeinek váladékát, amely gyógyító balzsamként bevonva a sebet segíti a gyógyulást. Bimbóvédő automatikus alkalmazását kerüljük! Kerüljük a hámosító kenőcsök alkalmazását! Használatukkor pörkös sebfelület képződhet, amely újra és újra berepedhet a szoptatások alkalmával. Ha a babának szájpenész fertőzése van, sebes állapotban a kórokozók könnyen behatolhatnak, ezért a mellet is kezelni kell, ilyenkor indokolt lehet a szappanos lemosás is. Nem javuló seb esetén ne várjon sokáig! A nem gyógyuló sebek behatolási kaput jelentenek a kórokozók számára, és mellgyulladás kiinduló pontjai lehetnek.
A tejcsatorna-elzáródás és az emlőgyulladás
Egy másik nagyon gyakori probléma, amivel a szoptató édesanyák szembesülhetnek, az a tejcsatorna elzáródás. Erről az állapotról, és annak kezeléséről azért nagyon fontos beszélni, mert a kezeletlen eset további probléma (mellgyulladás, tályog, tejtermelés csökkenése) kialakulásához vezethet.
Az emlőben a tejtermelésért a tejmirigyek felelősek, a tejmirigyekből a tej bonyolult csatornahálózaton keresztül vezetődik el. Ezek az apró csatornák aztán nagyobb tejcsatornákká egyesülve végül a bimbón nyílnak a külvilágba átlagosan 9 kivezető nyílással.
Tejcsatorna elzáródás tipikus tünete átmeneti csomó észlelése a mellben. A csomó, azaz a kiürülni nem tudó tejmirigy szoptatás után is tapintható. Teljes elzáródás esetén a mérete egyáltalán nem változik szoptatás vagy fejést követően. Ilyenkor ha az anya kézzel megpróbál fejni, akkor láthatja, hogy az egyik csatorna kijáraton nem ürül jól, csak szivárog vagy egyáltalán nem ürül tej.
Tejcsatorna elzáródáshoz vezethet a tej elvezetődés bármilyen okú elégtelensége, így pl. a kezeletlen túltelítődés, bármilyen eredetű fizikai behatás a mellszövetre (pl. szintén tej elvezetődési problémát okozhat erőteljes felkartorna, illetve bármilyen okból kialakult hegesedés (pl. korábbi mellműtét, sérülés), valamint a mellben előforduló térfoglalás is (ciszta, illetve igen ritkán melldaganat). Ezekre jellemző, hogy az elzáródások, illetve következményes visszatérő mellgyulladások, mindig ugyanazon a helyen alakulnak ki.
A tejben összecsapzódott tejfehérjéből álló dugó általában a tejcsatornák legszűkebb részénél, bimbó felszínén, a fent említett kivezetőnyílásokon elakad, ezáltal okozva tejcsatorna elzáródást. Fényes, fehér grízszerű képződmény, de előfordulhat vékony spagettiszerű forma is. Blebnek nevezzük a bimbó felszínén megjelenő, kis, tiszta bennékű, hólyagszerű képletet, amely gyakran a tejkővel együtt jelentkezik.
Szoptatások előtt javasolt pár perces meleg vizes borogatás az érintett területre, illetve olivalolajos húzópakolás alkalmazása. A bimbóra ilyenkor tiszta olivaolajjal átitatott vattapamacsot helyezzen, majd vízzáró réteggel (pl nylon), vagy tiszta textil anyaggal fedje le, mint egy dunszt pakolás, erre vegye rá a melltartót. Érdemes 24 órán keresztül minden szoptatás után friss húzópakolást alkalmazni, majd 1-2 napig szüneteltetni. Ez kicsit síkosítja, oldhatja, lazítja a kialakult dugót, megkönnyítve annak eltávolítását.
Szoptatás után meleg vizes zuhany alatt kézzel fejés segíthet kiüríteni a megmaradt tejet a csomóból, illetve akár ilyenkor érdemes megpróbálni steril körülmények között eltávolítani a tejkövet. A szoptatások között hideg vizes borogatással enyhíthető a csomó okozta fájdalom. Ha a fentiek nem segítenek, megkísérelhető szigorú sterilitási szabályok betartásával a bleb fedelének megnyitása, illetve a kő eltávolítása tű segítségével.
Általánosságban a fentiek jól alkalmazhatók bármely okú tejcsatorna elzáródásnál, a kiváltó ok megszűntetése mellett. Kiemelten fontos ezeken túl, hogy az anya lehetőség szerint kiegyensúlyozott étrendet folytasson és bőségesen fogyasszon folyadékot. Visszatérő tejkő esetén, oxaláttartalmú ételek kerülése, bőséges folyadékfogyasztás, és telített zsírsavakban szegény étrend tartása mellett megfontolandó lecitin szedése is.
Amennyiben tejcsatorna elzáródás tünetei jelentkeznek az anyánál, rendkívüli jelentőségű, hogy többet tudjon pihenni, a család erre az időre fokozottabban próbálja tehermentesíteni.
Ha a tej valamilyen oknál fogva nem tud kiürülni teljesen a mellből, tejcsatornákból, az elzáródás mögötti területen a nyomás megnövekszik, és ez a környező szövetek gyulladásához vezet. Az elzáródott tejcsatornát a mellben lévő érzékeny, fájdalmas csomó jelezheti, amelyet ha láz és influenza szerű tünetek kísérnek (izomfájdalom, fáradtság), mellgyulladásról beszélünk.
Gyulladás alakulhat ki fertőzés következtében is: a mellbimbón lévő kis hámhiányok, sérülések, behatolási kaput jelentenek a kórokozók számára. Korai felismeréssel, ha a időben észrevesszük a kezdeti jeleket, jó eséllyel elkerülhetjük a súlyos mellgyulladást. Elzáródott tejcsatornák által okozott, kezdődő mellgyulladásos panaszok esetén bármennyire is fájdalmas, a legjobb megoldás ha minél többször kerül mellre a baba. Előfordulhat, hogy attól tart ilyenkor egy Édesanya, valamilyen káros anyag juthat a pici szervezetébe a gyulladás következtében, ettől azonban nem kell félnünk!
Szoptatási pozíciót érdemes úgy választani, hogy a baba álla-és így a nyelve ott legyen ahol az esetleges feltorlódás (csomó formájában) tapasztalható. Szoptatás előtt segíthet a mellek melegítése- akár egy forró zuhany alatt, vagy melegvizes törölköző alkalmazásával. A meleg segít, hogy könnyebben megnyíljanak a tejcsatornák, és így a baba könnyebben ki tudja üríteni a mellet. Szoptatások között pedig jól eshet az óvatos (!) hűtés, amely csökkenti a gyulladást, duzzanatot.
Ebben az időszakban pihenjen sokat, kerülje a fizikai munkát, kérjen segítséget a ház körüli teendőkben ha van rá lehetősége! Ha a fent leírtak alkalmazása ellenére nem javulnak a panaszok, illetve ha több mint 24 órája lázas, forduljon orvoshoz! Kezelőorvosa ilyenkor antibiotikum terápia mellett dönthet. Az antibiotikum típusának kiválasztása során törekedni kell, hogy szoptatni lehessen mellette, amely általában meg tud valósulni.
Amennyiben a mellbimbó sebesedése is társul a tünetekhez, érdemes szakemberhez, szoptatási tanácsadóhoz fordulni.
Az emlőtályog és tünetei
Az emlőgyulladás (masztitisz) előrehaladt esetekben beolvadhat, s ekkor gennyes tömlő, tályog alakulhat ki. Helyileg a gyulladás tünetei észlelhetők: emlőérzékenység, bőrpír, melyet körülírt folyadékfelszaporodás követhet. Ezenkívül a szervezetben egyéb gyulladásos jelek - hidegrázás, láz - jelentkezhetnek. Hosszan tartó, krónikus tályog esetén esetleg ezek a tünetek elmaradhatnak.
Az emlőtályog kialakulásának okai között szerepel a tejtermelő mirigyek és azok csatornáinak közvetlen gyulladása, illetve a csatornák közötti kötőszövetes területben kialakuló gyulladásos gócok. Leggyakrabban a gyermekágyi időszakban, a szülést követő néhány héten belül alakul ki mellgyulladás (tejláz), ennek szövődményeként pedig az emlőtályog. Rizikócsoportba tartoznak azok a nők, akik 30 évesnél idősebb korban szülik első gyermeküket. A felmérések alapján szülést követően körülbelül 2-30%-ban lehet számítani emlőgyulladásra, s masztitisz kialakulása után kb. 10%-ban tályog alakul ki az emlőben.
A tejcukorban bőséges anyatej kiváló táptalajt képez a baktériumok megtelepedéséhez. Lényegesen különbözik az emlőtályog kialakulásának oka akkor, amikor nem a szüléssel és szoptatással függ össze a betegség. Ebben a csoportban a masztitisz fellépte után kb. 1%-ban alakul ki tályog, leggyakrabban az emlőbimbó körül észlelhető. Jellemzően posztmenopauzális hölgyek körében alakul ki nem szüléshez és szoptatáshoz kapcsolódó tályog. További rizikófaktora a dohányzás, elhízás és a cukorbetegség. Csökkent védekezőképességű, immunszupprimált betegeknél, esetleg szepszis részjelenségeként észlelhető még emlőtályog.
Néhány baktérium pl. Streptococcus pyogenes vagy a Staphylococcus aureus a felszabaduló toxinok hatására szepszist, lázat, bőrpírt (erythroderma) és bőrhámlást, vérnyomáscsökkenést okozhat. A szervezetben több helyen tályog képződhet, így az emlőben is. Idegentestek, emlő implantátumok is okozhatnak gyulladást és tályog kialakulásával járhatnak együtt. Steril gyulladás, főleg zsírtartalmú göbök az emlő sugárkezelése után is észlelhetők, s ezekből néhány esetben szintén tályog fejlődhet ki. Külön csoportot képez az ismeretlen eredetű masztitiszek csoportja, amelyet idiopátias granulomatosus masztitisz-nek neveznek. Nagy részük több hónap óta okozhat tüneteket. Rosszindulatú elváltozástól kell elkülöníteni.
Kivizsgálás és kezelés
Abban az esetben, ha emlőtályog gyanúja áll fenn, javasolt általános laboratóriumi vizsgálat és lehetőség szerint a tályogból nyert anyag mikrobiológiai és citológiai vizsgálata. A megelőző állapot - szülés időpontja - pontos felvilágosítást adhat, hogy esetleg gyulladás vagy rosszindulatú elváltozás okozza-e a tüneteket. A bakteriológiai (mikrobiológiai) vizsgálat lehetővé teszi, hogy célzott antibiotikus kezelést kapjanak a betegek. Leggyakrabban Staphylococcus aureust határoznak meg az emlőtályogból leszívott gennyből. Ezenkívül egyéb kórokozók is találhatók az emlőtályogban: pl. actinomycosis, de előfordul tuberkulotikus, gombás (pl. Candida) fertőzés is.
A fizikális vizsgálaton kívül alapvető az emlő ultrahangos vizsgálata. Ennek alapján jól körülhatárolt, folyadékkal teli tömlőt találnak az emlőben, amelyet nem minden esetben lehet tapintani. A vizsgálat során meghatározható az elváltozás pontos helye és kiterjedése. Emellett a tályog folyadéktartalmára vonatkozóan is információ gyűjthető. Javasolt minden esetben a hónaljmirigyek áttekintése is, s ilyenkor a nyirokcsomók szerkezete állapítható meg. Kétes esetben mammográfia végzése válhat szükségessé.
Szoptató anyáknál masztitisz gyanúja esetén még nem kell az azonos oldali szoptatást elhagyni. Esetleg a gyermek speciális elhelyezésével tud olyan helyzetet fenntartani, hogy a gyulladásban lévő, pangó tejet kiszívja. Segítséget jelent a gyakori szoptatás mellett a fejés, melyet lehet kézi vagy gépi módon végezni. A gyulladt területről kiürülő tej íze eltér a normális mirigyekből, csatornákból származó tejétől, így előfordul, hogy a gyermek nem szopik ezen az oldalon. Ugyanakkor a másik oldali emlőből javasolt a szoptatás.
Antbiotikum adásakor figyelembe kell venni, hogy mely típus jut át a tejbe, s az okoz-e a gyermeknek valamilyen károsodást. Napjainkban gondot okoz az úgynevezett meticillinérzéketlen Staphylococcusok (MRSA) jelenléte, amelyekre nem hat számos jól bevált antibiotikum. Ekkor más, esetleg injekció formájában adott antibiotikum jöhet szóba.
A tályog nagyságától függően ultrahangvezérelt szövettani mintavétel és lebocsátás (leszívás) javasolt. Több kis góc esetén vékonyabb tűvel, esetleg másnaponta szükséges a tályog tartalmának leszívása. Nagyobb elváltozásoknál, ha a tályog mérete a 3 cm-t meghaladja, akkor vastagabb tűvel - érzéstelenítés mellett - kell leszívni annak tartalmát. Néhány esetben helyi fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt adnak be a leszívás után.
Abban az esetben, ha a leszívás sem elegendő, illetve a tályog nagysága az 5 cm átmérőt meghaladja, sebészi megnyitás válhat szükségessé, esetleg a gyulladt és már elhalt bőr eltávolításával. Az ismeretlen eredetű emlőgyulladás után kialakult tályog kezelésére szintén leginkább sebészi beavatkozás szükséges. Nyílt műtétek végzésekor a későbbi hegesedésre és az emlő deformálódására is tekintettel kell lenni.
Kiújulás és késői következmények
A kiújulás megelőzése érdekében a kezelést követően széles spektrumú antibiotikum és a beteg állapotától függően kortikoszteroid adása javasolt. Szoptatás során fellépő emlőtályog többnyire maradvány nélkül gyógyul, s később ugyanúgy táplálkozhat az újszülött ezen az oldalon is.
Az emlőgyulladás és -tályogképződés megelőzhető a képződő anyatej folyamatos eltávolításával, melyet szoptatással és esetleg leszívással lehet elérni. A szoptatás nélküli emlőtályog kiújulásra hajlamos, amennyiben egy-egy tejcsatorna záródik el.
Különleges helyet képvisel az emlőbimbó körül kialakult gyulladás és tályog. Nem szoptató nők emlőtályog-visszahúzódása után további követés javasolt: rendszeres mammográfia és emlőultrahang végzése. A szoptatáson kívül jelentkező emlőtályog kiújulása esetleg csökkenthető a dohányzás elhagyásával, a szervezet védekezőképességének visszaállításával és az anyagcsere-folyamatok - vércukorszint - rendezésével. Kísérő betegségként sipolyok, fisztulák is kialakulhatnak az emlőben. Ezen elhelyezkedés vagy gyakori kiújulás miatt műtéti beavatkozás szükségessé válhat. Hosszan tartó, gyakran kiújuló emlőtályog esetén, főképp, ha az fisztulák megjelenésével jár együtt, a tályog sebészi eltávolítása, többgócúság esetén teljes emlőeltávolítás is végezhető. Rosszindulatú daganat gyanúja esetén további kivizsgálás és műtét végzése javasolt.
Semmelweis oktatóvideók: Szoptatási tanácsok – A helyes mellre helyezés
Az emlőgyulladás, orvosi nevén mastitis, olyan állapot, amely elsősorban szoptató anyákat érint, de más nőknél és férfiaknál is előfordulhat. Az állapot jellemzően a mell szöveteinek fájdalmas gyulladásával, bőrpírral, és időnként fertőzéssel jár. Leggyakrabban a szoptatás első néhány hónapjában fordul elő, de bármikor kialakulhat a szoptatási időszak alatt, vagy akár azon kívül is. Az emlőgyulladás kezelés nélkül súlyosbodhat, ezért fontos a korai felismerés és a megfelelő kezelés.
Az emlőgyulladás fő oka a tejcsatornák elzáródása és a baktériumok megtelepedése. A fertőzést leggyakrabban a Staphylococcus aureus baktérium okozza, amely természetes módon megtalálható a bőrön és a csecsemők szájában. Az elzáródott tejcsatornák megakadályozzák a tej szabad áramlását, ami tejpangáshoz és fertőzéshez vezethet.
Az alábbi tényezők növelhetik az emlőgyulladás kockázatát: Tejcsatorna-elzáródás, nem megfelelő szoptatási technika, szoptatási időszakok közötti hosszú szünetek, szűk ruházat vagy melltartó viselése. A baktériumok gyakran a bőr felszínéről vagy a csecsemő szájából kerülnek be az emlő szövetébe. A tej pangása táptalajt biztosít a baktériumok számára, amelyek gyorsan szaporodni kezdenek, és fertőzést okoznak.
Az emlőgyulladás tünetei általában hirtelen jelentkeznek, és egyoldalúan lépnek fel, bár ritkábban mindkét mell is érintett lehet. Az alábbiakban a leggyakoribb tüneteket soroljuk fel: Fájdalom, duzzanat, bőrpír és melegség, csomók. Általános tünetek: láz, rossz közérzet, váladékozás. Fontos orvoshoz fordulni, ha a tünetek néhány nap után sem enyhülnek, vagy ha a következők közül bármelyik tünet megjelenik: magas, tartósan jelen lévő láz (38°C felett), gyorsan terjedő bőrpír, gennyes váladék, hidegrázás vagy rossz közérzet.
Az emlőgyulladás kezelése függ a gyulladás súlyosságától, valamint attól, hogy fertőzés áll-e a háttérben. A legtöbb esetben a megfelelő kezelés hatékonyan enyhíti a tüneteket, és megakadályozza a szövődmények kialakulását. Otthoni kezelés: Rendszeres szoptatás, meleg borogatás, pihenés. Gyógyszeres kezelés: Antibiotikumok, fájdalomcsillapítók. Sebészeti beavatkozás: Súlyosabb esetekben, például ha tályog alakul ki.
Helyes szoptatási gyakorlatok: Gyakori szoptatás, változtasson testhelyzetet, baba helyes ráfogása, tej lefejése. Mellbimbó ápolása: Helyes bimbóvédelem, speciális krémek használata, bimbóvédő használata. Megfelelő ruházat és higiénia: Laza ruházat, mellbimbó higiénia. A stressz és a fáradtság kezelése: Pihenés, segítség igénybevétele, relaxációs technikák.
Az emlőgyulladás megelőzésének kulcsa a megfelelő gondozás és az olyan rutinszerű gyakorlatok betartása, amelyek csökkentik a tejpangás, az elzáródott tejcsatornák és a fertőzések kockázatát. Az alábbi megelőzési tippek segíthetnek az emlőgyulladás kialakulásának megakadályozásában, valamint az állapot ismételt előfordulásának elkerülésében. Megfelelő melltartó viselése, higiénia fenntartása.
