Kisgyermek érzékelési zavara: Okok, tünetek és terápiák

Sok szülő szembesül azzal a ténnyel, hogy gyermeke fejlődése valamiben feltűnően eltér az átlagtól. Ez lehet egy teljesen ártalmatlan személyiségjegy is, de nagyon sok esetben az a szülői érzés, hogy valami „más” a gyermekkel, valós problémát sejtet. A különböző viselkedészavarokra nem szabad nem valódi betegségként tekintenünk, hiszen igen összetett problémákról van szó, melyek a későbbiekben a magasabb szintű tanulási funkciók súlyos gátoltságát eredményezhetik. Az átlagtól eltérő magatartás emellett súlyosan stigmatizál, mely akadályokat gördít a megfelelő szociális élet kialakulása elé. A környezet elutasító magatartása gyakran eredményez depressziót.

Fontos a mihamarabbi diagnózis és a megfelelő kezelés, hiszen bizonyos életkor felett (5-10 év) már új idegsejtek közötti kapcsolatokat nem tudunk kialakítani, agyunk a meglévő „hibákkal” együtt fog tovább működni. A pontos diagnózis felállítása nehéz, hiszen ezek a betegségek gyakran jelennek meg egymással párhuzamosan, de nem szükségszerű a kapcsolat, tehát pl.: attól, hogy autizmus spektrum zavarnál sokszor előfordulnak tik-ek, nem minden tik-zavarban szenvedő gyermek autista! További félreértés, hogy ezek a gyermekek az áltagnál alacsonyabb intelligenciahányadossal rendelkeznek, pedig gyakran éppen átlag feletti az IQ-juk. Sok betegséget lehetetlen nagyon korán pl.: csecsemőkorban diagnosztizálni, hiszen ekkor még nincsenek specifikus tünetek. Gyanús lehet az izomtónus eloszlási zavar, megkésett vagy éppen túl gyors mozgásfejlődés, evési, nyelési, rágási nehezítettség, túlzott irritábilitás, alvási nehézségek, csecsemőkori reflexek kései fennmaradása stb. de ezek számtalan egyéb betegség kísérő tünetei is lehetnek.

A legtöbb viselkedészavar pontos oka még teljesen fel nem térképezett, illetve hagyományos képalkotó vizsgálattal társbetegségek hiányában nem is láthatók. Annyit tudunk, hogy bizonyos agyi pályák nem megfelelő működéséről van szó, mely javítható speciális stimulusok által, illetve más területek „edzésével” kompenzálhatók, ezen alapulnak a különböző nem gyógyszeres kezelések. Egyes ingerületátvivő anyag eltérések objektíven észlelhetőek (pl.: szerotonin, dopamin, noradrenalin stb). mely gyógyszeres terápiát is lehetővé tesz. Rizikótényezőként tekinthetők az anyaméhben elszenvedett toxicus ártalmak pl.: dohányzás. Sok esetben megfigyelhető családi halmozódás is.

Az érzékelési folyamat szerepe az agy fejlődésében - Szenzoros feldolgozási zavar (Sensory Processing Disorder, SPD)

Attól kezdve, hogy az anyaméhben kifejlődnek érzékszerveink, folyamatosan ingerek árasztanak el minket, melyek érzetté alakulnak, és idegpályákon keresztül az agyhoz jutnak. Ezek az ősi érzékelő rendszerek felelősek a megfelelő izomtónus, testtartás kialakításáért, hatással vannak a helyzetérzékelésre, szemmozgásokra, így a megfelelő térlátásra, térérzetre. Ez az alapja annak, hogy összehangoljuk a mozgást a körülöttünk látottakkal pl.: ne menjünk neki semminek mozgás közben és képesek legyünk összetett mozgási feladatokat végezni. Hatással vannak bizonyos önkontroll alapfunkciókra (késleltetés, válaszgátlás, alkalmazkodás), ami az egész viselkedést képes meghatározni. Ne tévesszen meg tehát minket, hogy a kis csecsemőknek még nincs meg a képességük válasz kialakítására, nekik is szükségük van stimulusokra pl.: emberi beszéd, szemkontaktus, mimika, zene, kontrasztok, színek stb. hiszen ezek mind beépülnek a későbbiekben.

Az integráció az a tanulási folyamat, amelynek során az agy az érzeteket megtanulja hasznosan rendezni, és ezekhez megfelelő tervezési és végrehajtási folyamatokat tud kapcsolni. Ha zavar lép fel ebben a rendszerben, akár az érzékelés, akár a feldolgozás (szabályozás, elkülönítés) szintjén, a végrehajtás nem lesz megfelelő. Ez azt jelenti, hogy adott ingerre a gyermek oda nem illő módon fog reagálni, akár túlzóan (hyperszenzitív), vagy akár túl kevéssé (hyposzenzitív).

A szenzoros integrációs zavar megfogalmazása, a diagnózis leírása Amerikából ered: a ’70-es években foglalta össze a legfőbb jellemzőit Anna Jean Ayres, a máig alkalmazott Ayres-terápia megalkotója. Hazánkban több mint tíz éve foglalkoznak a különálló diagnózissal, de a köztudatban még kevéssé elterjedt a létezése.

A szenzoros integrációs zavar (SPD) egy olyan állapot, amely befolyásolja, hogy az agy hogyan dolgozza fel az érzékszervi információkat (ingereket). Az érzékszervi információk magukban foglalják azokat a dolgokat, amelyeket lát, hall, szagol, ízlel vagy érint. Az SPD hatással lehet a gyermek összes érzékszervére vagy csak egyre.

A szenzoros integrációs zavar neurológiai probléma, az idegrendszert fejlesztő gyakorlatokkal jól enyhíthetőek a tünetek. A TSMT (Tervezett SzenzoMotoros Tréning) egy mozgásterápia, amely az idegrendszerre gyakorolt hatása révén újraszervezi, újrahuzalozza a neurológiai alapokat. Kifejezetten a szenzoros integrációs zavar kezelésére szolgál az Ayres-terápia, ami az érzékelés egyes területeit fejleszti, személyre szabottan végzett játékos gyakorlatokkal.

A szenzoros integrációs zavar tünetei szinte teljes mértékben enyhíthetőek az idegrendszer érésével. A Csimborasszó Egészségügyi Központban is használt TSMT a szenzoros terápiák közé tartozik. Egyre több kisgyereket érint, miközben kevesen ismerik. Pedig fontos beszélni róla, hiszen az óvoda idején megkezdett fejlesztéssel iskoláskorra akár teljességgel leküzdhető.

A legfontosabb, hogy mindenképp szakemberhez forduljunk, ha bármiféle gyanú merül fel bennünk. „A zavaró címke, az egyes hangoktól való félelem, bizonyos érintésekre adott furcsa reakció, de a „szelektív hallás”, vagy a mezítlábon járástól való irtózás is lehet a szenzorosság egy jele. - magyarázza Kemény András. Hozzáteszi: a szenzoros gyerekek gyakran küzdenek nehézségekkel a mozgás terén, ügyetlenebbnek, esetlenebbnek tűnnek, pedig a megfelelő terápiával behozhatják a lemaradást. „Valóban gyakran előfordul, hogy az autizmus, vagy ADHD gyanújával küldenek gyerekeket, azonban a megfelelő vizsgálat után kiderül, csupán a szenzorosság a fennálló probléma. A fejlesztés egyébként nagyon hasonló: ADHD-s gyerekeket is fejlesztünk ezzel a terápiával, a különbség, hogy míg utóbbi jó eséllyel fejlődik, de felnőttkorban is megmarad, a szenzoros integrációs zavar az idegrendszer érésével valószínűleg teljesen eltűnik.

A szülő, amikor szembesül a diagnózissal, bizonyára az elsők között teszi fel a kérdést: mitől alakulhat ki ez a fajta nehézség? A pszichológus szerint összetett problémáról beszélhetünk, hiszen gyakran veleszületett, akár örökölt nehézsége ez az idegrendszernek. Előfordul azonban, hogy valamilyen gyermekkori trauma, például a családtagok között munkáló erősebb feszültség váltja ki. De nemcsak az okok, a következmények is legalább ennyire fontosak: ha a szenzorosság nem kap fejlesztést, az a gyermeknél tanulási zavarokat, diszlexiát, diszgráfiát okozhat.

A lelki és biológiai okok mellett azért más is húzódik a háttérben. Ez pedig főleg annak tekintetében érdekes, hogy miért is lesz egyre több és több szenzoros eset. Csupán mert ismertebb és diagnosztizálhatóbb a probléma? „Alapvető tapasztalatunk és számos tudományos vizsgálat zajlik ezzel kapcsolatban, hogy a jelenlegi életmód, a modern világ nem barátja a gyerekek idegrendszeri érésének. Attól a fajta mozgási aktivitástól, amely 30-50 éve jellemezte a gyerekkort, nagyon távol állnak a mai állapotok. Eleve kevesebb a szabad mozgás, az ezzel töltött idő, de az okoseszközök sajnos még inkább hozzátesznek ennek háttérbe szorulásához. A szakember hozzáteszi: nem arról van szó, hogy nem lehet például mesét nézni gyermekkorban. Azonban tanácsos figyelni, hogy egyszerre húsz percnél többet ne töltsenek képernyő előtt a kicsik. Ennyi idő után ugyanis teljesen kiszakadnak a valóságból és nem érzékelik az időt, miközben függéshez hasonló elvonási tüneteket okoz az idegrendszernek a folyamatos, hasonló típusú ingerlés. Az otthonlét, home office, otthon tanulás nyilván nem segítette a tudatosságot ezen a téren, de fontos visszatalálni a megszokott keretek közé.

A DSZIT rengeteg játékos elemmel dolgozik: a terem tele izgalmas eszközökkel, amelyek dülöngélős, billegős, mászós feladatokra hívják őket. Három-négyfajta hinta például, amelyek komoly egyensúlyi helyzeteket teremtenek és kihívások elé állítják a résztvevőket. Nemcsak a torna a lényeg: a kreatív történet is, amelynek segítségével végig vezetjük őket a pályákon. Egy-másfél év alatt komoly fejlődésre számíthatnak a szülők. A családok otthonra nem kapnak konkrét feladatokat, inkább a minél több kirándulást, szabad levegőn való mozgást ösztönzik a szakemberek. Emellett sportolásra, óvodáskorban úszásra, labdajátékra buzdítják az érintett családokat. Ha az otthoni fejlesztés nem is kötelező, remek játékokat találhatunk például a Pinteresten a témában. Az ujjak végén ugyanis rengeteg idegvégződés található, amely szintén fontos az ingerlésben.

Végezetül pedig tegyük fel az egyik legfontosabb kérdést: mi történik/történhet azokkal a felnőtt életben, akiknél a szenzorosság kezelés nélkül marad? „Előfordul, hogy más okból érkező felnőtteknél a terápia alatt kiderül a gyermekkori szenzorosság. Általában ennek kevés látványos maradványa van. Egyes ízek, szagok, érintések még okozhatnak kellemetlen érzést, de egy felnőtt ezeket már képes kontrollálni. Azonban szinte mindig megmarad a magabiztosság hiánya, az önértékelési gondok megléte. A szenzoros gyerekek ugyanis, ha nem kapnak segítséget, a kudarcélmények miatt gyakran nem mernek belevágni bizonyos dolgokba, ez a fajta félelem pedig végigkíséri őket a felnőtté válásban.

Az SPD tünetei a különböző rendszerek érintettsége alapján

A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) nem egy elkülönülő orvosi diagnosztikai kategória, hanem többnyire valamilyen neurológiai hátterű egyéb állapothoz társul. A szenzoros integrációs zavarok szempontjából érintett lehet a bejövő ingerek felvétele és szűrése, az információk belső összehangolása, a jól koordinált mozgásos válasz megszervezése. Szenzoros szabályozási zavarok - a bejövő ingerek erősségének, jelentőségének észlelése és az ezekre adott reakciók minősége és intenzitása mentén lehet túlérzékenység, alulérzékenység, vagy fokozottan ingerkeresés.

A gyerekek sajátos „szenzoros profiljának” megfigyelése és megértése nagy segítséget jelenthet a szülők számára a hétköznapok alakításához és a nehéz helyzetek kezeléséhez egyaránt. Az időben felállított diagnózis és megkezdett terápia hatalmas segítséget nyújt a gyermekek életminőségének javításában, hiszen megtanulják kezelni az állapotukat és a szenzoros rendszer működésének fejlesztésével segítséget kapnak a mindennapi életben való könnyebb és hatékonyabb funkcionálásban.

A szenzoros integrációs zavar vagy más néven érzékszervi feldolgozási zavar vagy szenzoros integrációs diszfunkció - köznyelvben „szenzorosság” - egy olyan neurológiai állapot, amelyben az agynak nehézségei vannak az érzékszerveken keresztül érkező információk fogadásában és lereagálásában. Valójában nem egy klinikai értelemben vett betegség, hanem az agy enyhe diszfunkcióját jelenti az ingerek észlelése, szervezése és értelmezése folyamatában. Ez látható tünetként a gyermeknél a helyzetekre adott nem adekvát, vagy furcsa válaszreakcióban jelentkezik. Egyre több kisgyereket érint, miközben kevesen ismerik, sőt sokszor félre is diagnosztizálják - ADHD-nak, autizmus spektrum zavarnak. Pedig fontos beszélni róla, hiszen az óvoda idején megkezdett fejlesztéssel iskoláskorra akár teljességgel leküzdhető.

Az SPD tünetei igen színesek. Lehet, hogy a gyermek nem szereti a nagy zajt, és befogja a fülét, de az is egy tünet, ha nagyon hangosan szereti hallgatni a zenét, vagy a mesét. Nem tudja megkülönböztetni az alakot a háttértől, a részt az egésztől egy-egy feladatban. Mindent megfog, tapogat, matat, vagy éppen ellenkezőleg, utálja, ha maszatos vagy homokos a keze. Ki kell vágni a címkéket a ruhájából. Imád pörögni, forogni, de lehet, hogy semmi pénzért nem ül fel olyan játékra, ami mozog alatta, beleértve a hintát is. Gyenge a finommotoros és nagymotoros koordinációja. Nem érzi, hogy mikor kell pisilnie és éjszaka bepisil, de akkor is, ha elmerül egy játékban. Mások nem érzik, ha kakilniuk kell, és napokig tartogatják a székletet, ami aztán olyan kemény lesz, hogy fájni fog az ürítés.

A szenzoros feldolgozási zavar sok esetben okoz érzelmi és viselkedési problémákat, valamint a változó környezethez való alkalmazkodás is nehezen mehet.

Az SPD célzott mozgásos és szenzoros gyakorlatokkal a legtöbb esetben megszüntethető. A tréning fő célja, hogy segítse a gyermeket az érzékszervi információk jobb, pontosabb feldolgozásában, a haszontalan ingerek kiválasztásában, ignorálásában, illetve a fontos ingerek összerendezésében. Ez maga a szenzoros integráció.

Szenzoros feldolgozási zavaroknál minél korábban elkezdik a gyakorlást, annál eredményesebb a tréning. Mivel nincs két egyforma ember, és a tünetek súlyossága is eltérő, az eredmény tekintetében lehetnek kisebb-nagyobb különbségek.

A szakirodalom minden esetben hangsúlyozza a családok, szülők, gondozók szerepének fontosságát a probléma kezelését, megoldását illetően. Akiknél fennáll a szenzoros feldolgozási zavar, a célzott gyakorlatok napi szintű elvégzését javaslom.

A figyelemfelhívó jelek, tünetek összefoglalása:

• A cselekvések célirányossága hiányos (időnként a gyermek megállhat, hogy átgondolja a következő lépéseket).
• Nem tud másokat utánozni.
• Általános lassúság jellemzi (pl.: öltözkö­déskor).
• Nehézkes a két oldal koordinációja.
• A térbeli tájékozódás nehezített. Felcseréli az irányokat.
• Rendszeresen beleütközik emberekbe, tárgyakba. Sokszor elesik. Tele van sebekkel, horzsolásokkal, sérülésekkel.
• A játékhasználata sivár. Gyakran tönkremennek a játékok, mert nem tudja megfelelően használni.
• Jellemzőek a darabos mozgások, nehézkesség, körülményesség.
• Idegrendszere rugalmatlan, nehezen viseli a hirtelen változásokat.
• Stresszhelyzetekben nem tud olyan gyorsan reagálni, mint mások és reakciói gyakran nem a helyzetnek megfelelőek.
• Előfordulhat a beszédhangok kiejtésének a zavara, beszéde egyhangú, hangsúly nélküli.
• A cselekvések megtervezésében mutatkozó komoly nehézségek (játékok összeillesztése, puzzle, legóval vagy kockával való építés).
• A rajzolást hárítja, rajzai nem érik el az életkornak megfelelő szintet (pl.: fontos testrészek hiányoznak az emberrajzról).
• Problémát okoz az eszközök használata (olló, ceruza, ecset, evőeszközök).
• Nehezen tanulja meg az önkiszolgáló cselekvéseket (cipőkötés, gombolás, mosakodás, fogmosás és az öltözkö­dés helyes sorrendjét). A szóbeli segítséget nem tudja hasznosítani a mozgás javításához.
• Ha megtanul egy mozgásmintát, akkor nagyon ragaszkodik hozzá, nem lehet eltéríteni.
• Nem képes megmutatni/megnevezni, hol értek hozzá. Nehezen tájékozódik a saját testén.
• Szívesebben néző, mint cselekvő.

Mit tehet a szülő és gyanú esetén hova fordulhat?

A diszpraxia minél korábbi felismerése, kezelése fontos a későbbi magatartászavarok (pl.: hiperaktivitás), a tanulási zavarok (főleg olvasási-és számolási zavarok), valamint a személyiségproblémák megelőzése érdekében. A diszpraxia akadályozza a gyermeket az alkalmazkodásban, a kreativitás kibontakozásában és elveszi a kedvét a tapasztalástól, kísérletezéstől, ami ebben a korban nagyon fontos. A sorozatos kudarcok pedig az önbecsülésében okozhatnak sérüléseket.

Ha a szülőben felmerül a gyanú, hogy a gyermeke mozgásával problémák vannak, akkor a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz kell fordulnia. Mivel a diszpraxia hátterében többféle zavar állhat, így a szakember rendszerint mindegyik funkciórendszert megvizsgálja (beszéd, emlékezet, testséma, észlelési területek). A szakszerű fejlesztés sokat javíthat a mozgásokon, finomítja, koordinálja, pontosítja azok kivitelezését, valamint hozzájárul a másodlagos tünetek elkerüléséhez (szorongás, önbizalomhiány, visszahúzódás).

Fontos tudnia a szülőnek, hogy gyermeke előbb-utóbb mindent meg fog tudni csinálni, csak késik a társaihoz képest és több támogatást igényel a környezetétől, mint a kortársai. Érdemes a gyermekkel foglalkozó szakemberrel megbeszélni, hogy milyen játékokkal, játékos gyakorlatokkal segítheti otthon a szülő is a gyermek fejlesztését (pl.: egyszerű játékok darabjaira való szedése, majd összerakása; baba vagy mackó öltöztetése, a vágás gyakorlása kivágós feladatalapokkal stb.).

A szenzoros integrációs zavarok komoly nehézségeket okozhatnak a tanulók mindennapi tevékenységeiben, a tanulás és/vagy a viselkedés idegrendszeri szervezése során. A szenzoros integráció kifejezés hallatán kétféle értelmezés jelenhet meg a szakemberek gondolkodásában. Az egyik értelmezés az érzékszervi rendszerek integrációjára, az érzékelések összekapcsolódásának koordinációjára és hierarchikus egymásra érülésére utal, mint tipikus, neurológiai érési folyamatra, amely megalapozza a későbbi tanulási és viselkedésszervezési folyamatokat. A második értelmezés alapján a „szenzoros integráció” olyan terápiás módszertan, diagnosztikai és terápiás komplex eljárás, amely segítséget nyújt az érzékelő rendszerek és az érzékelési folyamatok érésében, az idegrendszer fejlődési folyamatának célzott, tudatos megsegítésével.

A szenzoros integráció során az érzékszerveken keresztül szerzett információk, a perceptuális és információfeldolgozás neurális folyamatai, valamint ezen egységek tervezési és végrehajtási folyamatai kapcsolódnak össze. A szenzoros integráció folyamata tehát minden egyes hétköznapi tevékenységünkhöz elengedhetetlen, legyen szó játékról, tanulásról, beszédről, a munka világáról vagy akár önmagunkról való gondoskodásról.

A terápia közvetítő eszközei közé sorolhatók a különböző közös tevékenységek, mozgások, mozgássorozatok és a játék. A szenzoros integrációs terápiában szükség van arra, hogy a gyermeknek lehetősége legyen az adott feladatot vagy játékhelyzetet saját elképzelése alapján megoldani, valamint arra, hogy a terapeuta szükség szerint játékosan irányítsa a helyes irányba vagy egy jobb megoldás megvalósításához.

A szenzoros integráció zavarai enyhébb vagy súlyosabb viselkedési és tanulási zavarokat okozhatnak a gyermekeknél a motoros és kognitív készségek fejlődése során. Ezek a problémák összefügghetnek a megfelelő motoros koordináció hiányával, a csökkent szenzoros feldolgozási vagy integráló képességgel, vagy a kognitív-motoros rendszer irányítási és szervezési képességének problémájával, még akkor is, ha a tünetek egyértelműen központi idegrendszeri sérüléshez vagy szenzoros részképesség-problémához köthetők.

A holisztikus szemlélet alapján az egyes szenzoros rendszerek arousal-szintje különböző lehet, azok összekapcsolódhatnak és így ez az aktivitási szint felerősödhet. Az éberségi szint szabályozásában az izgalmi szint serkentése mellett gátló tényezők is működnek egyidejűleg. A két hatás együttes működésének eredményeként alakul ki a megfelelő aktivitási szint, ami az alapja a szenzoros rendszerek megfelelő működésének. A központi szenzoros feldolgozást akkor nevezhetjük megfelelőnek, ha minden szenzoros rendszer jól moduláltan és integráltan működik.

A megfelelő aktivitási szint kialakításában azonban a legfontosabb szerepe a gátló és serkentő folyamatoknak van, ugyanis e két folyamat eredményeként alakul ki a megfelelő éberségi szint, ami a szenzoros integrációt és a tanulás, viselkedés szabályozásának folyamatát segíti.

A szenzoros integrációs zavarban szenvedő gyermekek értelmileg nem sérültek, de ha nem kapnak segítséget, akkor a tanulmányi sikerességüket akadályozhatja ez a zavar. Ezenkívül az állapot által okozott stressz szorongáshoz, depresszióhoz vagy viselkedési problémákhoz is vezethet. A tünetek összetéveszthetők az ADHD-vel, ezért mindig fontos, hogy a gyermekek megfelelő diagnózist kapjanak, hogy megfelelő kezelésben részesüljenek.

Hazánkban a köztudatban még kevésbé elterjedt az SPD fogalma. Tehát a szülők, pedagógusok gyakran magára a szenzorosságra nem gondolnak egyes tünetek esetén, de nem is feladat az otthoni diagnózis felállítása. Ma Magyarországon sok helyen hivatalosan nem diagnosztizálják a szenzoros integrációs zavart, így az érintett gyerekek megmaradnak a szürkezónában. A szüleik vagy felismerik a problémát, és elviszik gyermeküket egy jól képzett gyermekneurológushoz vagy legtöbb esetben magán úton fejlesztésre, akár egy kisebb vagyont elköltve, vagy ezek a gyerekek családon belül is megmaradnak a „heppes”, rugalmatlan, nevelhetetlen gyerekek kategóriájában. Ayres-terápiával például jóformán csak magán fejlesztőközpontok foglalkoznak Magyarországon. Az állami szervektől sokan legtöbbször ADHD vagy autizmus spektrum zavar kódot kapnak a kartonjukra. Megindulhat a fejlesztésük, az integrálásuk állami úton, nagyfokú szakemberhiánnyal küzdve, de nem biztos, hogy a problémára időben jelent majd megoldást a terápiájuk.

A szenzoros feldolgozási zavar okai nem ismertek; valószínűleg genetikai és környezeti tényezők eredménye. A fény- és hangérzékenységnek erős genetikai összetevője lehet. Más kísérletek kimutatták, hogy az érzékszervi feldolgozási problémákkal küzdő gyerekek agyi aktivitása rendellenes, ha egyszerre vannak kitéve fénynek és hangnak. Megint más kísérletek kimutatták, hogy a szenzoros feldolgozási problémákkal küzdő gyerekek ismételten továbbra is intenzíven reagálnak a hangos hangra vagy a kézfej paskolására, míg más gyerekek gyorsan megszokják ezeket az érzéseket, észleléseket.

tags: #kisgyerek #erzekeles #zava