A kisgyermekek mozgásfejlődése során számos változáson mennek keresztül, és gyakran előfordul, hogy a szülők aggódnak a járásuk miatt. A „csámpás” járás, vagyis a befelé forduló lábfej, az egyik leggyakoribb probléma, amellyel gyermekkorban ortopéd szakorvoshoz fordulnak. Fontos megérteni, hogy nem minden esetben van szó komoly elváltozásról, sokszor csak átmeneti jelenségről van szó, amely a fejlődés során magától rendeződik.
A befelé forduló lábfej (pes adductus)
A befelé forduló lábfej, másik szemléletes elnevezése a sarlóláb, az egyik leggyakoribb veleszületett deformitás. Születés után azonnal jól látható, különösen, ha a csecsemő sarkát széttárt mutató és középső ujjunk alkotta nyílásba illesztjük. Fiúknál gyakoribb, általában mindkét lábat érinti, de előfordulhat csak az egyik lábnál is.
A rendellenesség foka
A rendellenesség foka igen különböző, sokszor az orvosok sem tulajdonítanak nagy jelentőséget neki, mert az elváltozás a csecsemő növekedésével legtöbbször magától korrigálódik. A befelé fordulás kötöttség szempontjából két csoportba sorolható, és ennek a kezelés szempontjából nagy jelentősége van:
- Flexibilis adductus: A befelé forduló előláb passzív mozgatással könnyen egyenes helyzetbe hozható az esetek 85-95%-ában.
- Rigid adductus: Ritkább esetben az előláb passzív mozgatással nem hozható egyenes helyzetbe, ebben az esetben nem várható spontán rendeződés.
A befelé forduló lábfej oka
A lábfej elülső részének befelé hajlása általában a magzat méhen belüli elhelyezkedésének következménye. A magzatpózban különösen kevés magzatvíz, nagyobb magzat esetén a szűk térben kevés mozgáslehetőség maradt, a lábfej tartósan így helyezkedett el. A méhen belüli tartási kényszerűség következtében olykor az előlábat mozgató bizonyos izomcsoportok egyensúlyában is zavar jöhet létre. Még ritkábban valódi fejlődési rendellenességről van szó. Veleszületett, gyakran kétoldali lábtartási hiba, amit leggyakrabban méhen belüli mechanikai hatás okoz.
A befelé forduló lábfej tünete
Az előláb, vagyis a lábfej elülső része, a lábközépcsontok és a lábujjak befelé fordulnak, a talp külső éle kifelé domborodik, belső széle befelé homorú, a nagylábujjak egymás felé kanyarodnak.
Diagnózis
A diagnózis fizikális vizsgálat alapján felállítható, a dongalábtól jól elkülöníthető, a deformitás csak az előlábra korlátozódik. Passzív mozgatással a kötöttség mértéke szintén megállapítható, ennek függvényében kell a szükséges kezelési tervet felállítani.
Kezelési lehetőségek
A befelé forduló lábfej kezelési terve a kötöttség mértékétől, a javulás ütemétől és a kezelés megkezdésének időpontjától függ. Az eredményt a láb tornáztatása, az irányított gyógytorna és amennyiben szükséges, a segédeszközök együttes használata hozza meg. Tartsuk be az ortopéd szakorvos és a gyógytornász utasításait, és helytelen „kíméletből” ne hanyagoljuk el a kezelést.
- Konzervatív terápia tornával, passzív mozgatással, masszírozással: Flexibilis adductus esetében újszülött kortól kezdve javasolt a lábfej külső szélének masszírozása, gyógytorna (Dévény-féle speciális manuális technika). Kinezio tape felhelyezésével segíthet a gyógytornász a lágyrészek optimális alakításában.
- Konzervatív terápia gyógycipővel: Amennyiben a tornáztatással hat hét után nem egyenesedett ki a lábfej, vagy az ortopéd orvos már születés után ezt javasolja, speciális gyógycipő, redresszáló szandál segítségével korrigálható a sarlóláb. A gyógycipőt első alkalommal az orvos adja fel a csecsemőre a szükséges méretre és helyzetben rögzítve. Hat hétig folyamatosan viselnie kell, csak fürdetés idejére szabad levenni, majd a következő hat hétben még éjszakai viselés a kezelés része.
- Későbbi korrekció gipszeléssel: Csecsemőkorban fel nem ismert vagy nem kezelt befelé forduló lábfej esetén a belső oldal lágyrészei megrövidülhetnek, és ezek akadályozzák a kiegyenesítést. Kisdedkorban a lábfejet gipszeléssel szorítják fokozatosan az egyenes irány felé.
- Műtét: Akkor javasolt, ha a konzervatív kezelések nem hoztak eredményt, és esztétikai problémán kívül cipőviselési problémát, panaszt okozna gyermekkorban a befelé forduló lábfej.
Ha nincs egyéb kizáró ok, akkor már újszülöttkortól javasolt elkezdeni a gyógytornát, ami a befelé forduló lábfej passzív tornáztatását jelenti. A talp bőrének ingerlésével - enyhe csípés, simogatás - aktív lábmozgásokat is kiválthatunk. A torna egyúttal a lábszár, valamint a lábizmok erősítéséhez is nagymértékben hozzájárul. Ezeket az egyszerű tornagyakorlatokat − amit gyógytornász tanít meg a szülőknek − naponta többször el kell végezni, általában érdemes a baba tisztába tevéséhez, fürdetéséhez kötni. Amennyiben a tornásztatással nem érünk el eredményt, illetve az elváltozás súlyosabb, átmeneti gipszkötés válhat szükségessé.
Lúdtalp ellen lábfejtorna - lábfej erősítés - lábfej gyakorlatok - lúdtalp torna - lúdtalp jóga
Megelőzés
A befelé forduló lábfej a magzat sajátos (kényszer)elhelyezkedéséből adódik, ez nem előzhető meg direkt módon. A kezelés mielőbbi megkezdésével, tornáztatással azonban sokat tehetünk azért, hogy maradéktalanul elmúljon a deformitás. Kismértékű befelé fordulás esetén is végezzük a tornáztatást. Amennyiben a későbbiekben, bármely életkorban észleljük, hogy a gyerek „csámpásan”, befelé fordult lábfejjel kezd járni, forduljunk gyermekortopéd szakorvoshoz.
Mikor nem mindig csámpás a járás?
Előfordul, hogy a gyermek nem folyamatosan csámpázik, hanem csak néhány lépésenként, futásnál azonban feltűnőbb. Ez már önmagában egy fontos információ. Mindig fontos tudni, hogy mikor, milyen helyzetben és milyen gyakran jelenik meg a probléma, amit a szülő lát.
Mit érdemes ilyenkor megnézni?
Egy ilyen esetben nem csak a járást kell megvizsgálni önmagában, hanem az egész mozgásszervrendszert:
- Testtartás
- Egyéb eltérések a térdekben, csípőkben, medencében, gerincben
- Izomtónus
- Ízületi mozgások
- Kötőszöveti rendszer
- Egyensúly (statikus és dinamikus helyzetben is)
- Érzékenység, idegrendszeri reakciók
- Általános benyomások, regulációs, egyéb nehézségek, vagyis olyan háttértényezők, amik elsőre nem is tűnnek ide kapcsolódónak.
Ez azért fontos, mert a járás mindig egy komplex működés eredménye, és általában nem egyetlen okra vezethető vissza egy probléma.
Mi derülhet ki?
Előfordulhat, hogy nincs olyan eltérés, ami komolyabb beavatkozást igényelne. Például:
- Nincs kóros izomfeszesség
- Nincs perszisztáló csecsemőkori reflex
- Az izomerő kifejezetten jó
- A mozgás alapvetően rendezett, sportos, mozgékony.
Kivételesen ez az a helyzet, amikor a mozgás furcsának tűnik, de mégsem jelent komolyabb gondot.
Akkor miért csámpázik néha?
Itt jön a képbe az, amit gyakran alábecsülünk:
- Növekedési ugrás
- Testsúly változása
- Mozgásdinamika (pl. „odacsapja” a lábát járásnál)
Egy kisgyermek az utóbbi időben sokat nőhet, nemcsak magasságban, hanem súlyban is. Fontos kiemelni, hogy mindig körültekintőnek kell lennünk, mielőtt bárkit megbélyegzünk a súlya miatt, vagy kéretlen tanácsokat adunk azelőtt, hogy a teljes képet és a családi dinamikát látnánk. Ha a gyermek aktívan sportol, akkor alapvetően jól terhelhető, erős gyerekről van szó. Egyszerűen most egy olyan fázisban van, ahol a rendszere még nem érte utol a változásokat.
Mi állhat még a csámpás járás mögött?
Sajnos nem minden esetben adható egyszerű útmutatás. Van, hogy összetettebb problémával állunk szemben. A csámpás járást okozhatja izomfeszesség, ortopédiai eltérés, neurológiai probléma, fennmaradt csecsemőkori reflexek, nem megfelelő cipőválasztás és életmód, és persze ezek kombinációja. A megoldás lehet gyógytorna, manuális kezelés, kinesiotape, és így tovább.
Milyen cipőt kapjon a gyermek?
Ez az a pont, ahol a legtöbb szülő teljesen elveszik: Barefoot cipő? Vékony vagy vastag talp? Szupinált cipő? Rengeteg trend és egymásnak ellentmondó vélemény kering, de fontos tudni, hogy nincs univerzálisan jó vagy rossz cipő (de vannak kifejezetten rossz cipők). A feltétel az, hogy a cipő elöl legyen széles, ne szorítsa a lábujjakat. Indokolt esetben, például fájdalom megjelenésekor az orvos speciális lábbeli, a döntött sarkú, úgynevezett szupinált cipő viselését is előírhatja. A lábfejet azonban nem szükséges mindenáron ilyen cipő viselésével megerőszakolni. Szupinált lábbeli indokolatlan viselése ellenkező hatást is kifejthet.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Fontold meg szakember (gyógytornász, konduktor) felkeresését, ha:
- Már babakorban, amikor először elkezd felállni, befelé forduló lábakat látsz.
- Nem tudod könnyen átmozgatni a bokáját.
- Kifejezetten érzékeny a talpa (több, mint csiklandós).
- Szinte összeakad a lába járás vagy futás közben.
- Nagymozgásokban ügyetlen.
- 2-2,5 évesen kifejezetten hárítja a kismotorozást vagy futóbiciklizést.
- Játszótéren bizonytalan, bátortalan.
- Cipőben még rosszabb a járásképe.
- Gyakran bekarmol a lábujjaival.
- Az önálló járást követően 2-3 hónap után is.
Fontos tudnivalók
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 33 újszülöttből legalább egy még mindig valamilyen születési rendellenességgel látja meg a napvilágot. Legyen szó öröklött vagy szerzett elváltozásról, a legtöbb ilyen fejlődési zavar általában az ortopédia szakágához kapcsolódik. A gyermekek különösen veszélyeztetettek az ilyen típusú betegségek kapcsán, hiszen csontjaik, ízületeik és izmaik fejlődésben vannak, könnyedén befolyásolják állapotukat a külső hatások, a manapság különösen jellemző mozgásszegény életmód pedig csak még tovább ront a helyzetükön. A számítógépek és az okostelefonok korában nem meglepő, hogy a 10 éves kor alatti gyermekek körében egyre gyakoribbak a szerzett ortopédiai betegségek, melyek korai felismerése rendkívül fontos, hiszen éppen az imént említett fejlődő csontok, izmok és ízületek miatt még a legtöbb elváltozás hatékonyan kezelhető, visszafordítható.