Fáj valamije a gyereknek? Mindenki látott már szorongó gyermeket, és fel tudja sorolni, mi jellemző rá: félős, bátortalan, csendes, visszahúzódó, esetleg rágja a körmét, izzad a tenyere, gyakran elpirul. A szorongás gyerekeknél sokszor valamilyen betegség formájában jelentkezik. Például fáj a hasa, fáj a feje, levert, vagy hányingere van.
Orvoshoz visszük, mindenféle vizsgálatot elvégeztetünk, és aztán mikor a leletek, eredmények negatívak, közli az orvos, hogy itt valamilyen lelki probléma állhat a háttérben, és kérjünk segítséget gyermekpszichológustól. Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a szorongás nem csupán gondolati, érzelmi szinten jelenik meg, hanem a testünkben is változást okoz. Ilyenkor a gyerekek nem szimulálnak, hanem valóban fáj a fejük, a hasuk.
Mi az a szomatizáció, és miért érez a gyermek valódi fájdalmat?
Amikor a testi panaszok lelki tényezők következményei, szervi ok nélkül, azt szomatizációnak nevezzük. Fontos, hogy ezek egymásból következnek és nem választhatók el teljesen egymástól. A fájdalom okainak keresésében nagyon fontos leszögezni, hogy egy szomatizáló beteg nem játssza meg magát, és nem színleli a betegséget, hanem a megélt testi panaszokat az állandó lelki megterhelés váltja ki.
Gyermeke testében többmillió idegrost található, amelyek egy része nociceptornak nevezett fájdalom receptorban végződik. Ezek az idegrostok állandóan információkat küldenek gyermeke agyába arról, hogy mi zajlik a testükben. Kimutatható, hogyha egy adott területet rendszeres fájdalom ér, az ott található receptorok száma és érzékenysége nő, ezen kívül kialakul egy úgynevezett „fájdalom memória”.
Gyerekek és a stressz
A szülői viselkedés hatása a gyermek állapotára
A kutatások szerint a szülő viselkedése befolyásolja a gyerekek fájdalomérzetét, betegséggel kapcsolatos életminőségét, testi és pszichés állapotát. A katasztrofizálás, a szorongás kifejezése és a bűntudat kifejezése a kutatók szerint jelentősen rontotta a gyerekek fájdalomra adott válaszát. Kiderült, hogy a gyerekek életminőségét jelentősen befolyásolta a szülők fájdalommal kapcsolatos attitűdje.
Konkrétan úgy, hogy a szülő minél inkább hajlamos volt „leragadni” a témánál és sokat foglalkozni a gyerek fájdalmával, annál rosszabb volt a gyerek egészséggel kapcsolatos életminősége. A pszichológusok ruminációnak hívják azt a reakciót, amikor képtelenek vagyunk elszakadni egy témától, állandóan azzal foglalkozunk. Az egyik kulcsfontosságú tényező a szülő bűntudata: ha a gyerek fájdalma miatti bűntudatot sikerült csökkenteni, akkor a gyerek is nagyobb eséllyel lett jobban.
Kiváltó tényezők: Miért "választja" a test a fájdalmat?
A szomatizáció kialakulásában megkülönböztetünk hajlamosító, kiváltó, illetve fenntartó tényezőket. A fájdalmat kiváltó esemény lehet egy stresszhelyzet vagy valamilyen élethelyzet. A gyermekek életében az egyik legnagyobb problémát az iskola jelenti. Gyakran a szülő sem tudja, hogy milyen kellemetlen dolog történik az iskolában, például a kortársak kiközösítése vagy a tanárok túlzott szigora.
- Iskolai elvárások: Van olyan harmadikos kisfiú, akinek vasárnap esténként hányingere szokott lenni a napi három számonkérés miatt.
- Családi háttér: A válástól kezdve az alkoholista szülőkön át bármilyen probléma stresszhelyzetet jelenthet a gyereknek.
- Megfelelési kényszer: Az elsős kislány, akiben óriási a megfelelési vágy, napok óta szorong egy matek dolgozat miatt.
- Pozitív megerősítés: Az önrontó kört tovább erősíti, ha a gyermek a szülőtől akkor kap figyelmet, amikor fájdalmat él át.
Ezentúl a gyermek betegségelőnyöket él át, például nem kell testnevelés órán részt vennie, házi feladatot írnia vagy egyáltalán iskolába járnia. Az agyunk „emlékszik” arra, hogy mi váltja ki a fájdalmat, és a gyermek ekkor egyfajta megfelelésnek is felfoghatja a betegségét.
Mikor kell komolyan venni a tüneteket?
Minél kisebb a gyermek, annál nehezebb megtudni mi a baj, csak azt látjuk, hogy megváltozott valami a viselkedésében. Azokra figyeljünk oda szülőként, amelyek korábban nem álltak fenn, és 2-3 hónap után sem enyhülnek. Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb jeleket, amelyek betegségre vagy erős szorongásra utalhatnak:
| Általános tünetek | Fizikai reakciók | Súlyos jelek (Azonnal orvos!) |
|---|---|---|
| Engesztelhetetlen sír | Hányni kezd | Elkékül vagy nagyon sápadt lesz |
| Ingerlékeny / Nyugtalan | Kipirul a bőre, forró a teste | Rohamot vagy görcsöt kap a láztól |
| Szokatlanul csendes / Álmatag | Hasfájás, fejfájás | Álmatag és nehéz felébreszteni |
| Étvágytalan | Laza széklet | Nem tud rendesen fókuszálni |
A megoldás kulcsa: Figyelemelterelés és támogatás
A szakemberek szerint azt is érdemes megtanítani a szülőknek, hogy krónikus panaszok esetén ne a fájdalomra, annak meglétére vagy hiányára fókuszáljanak, hanem a javulásra és a funkcióra. A figyelemelterelés a fájdalomról bizonyítottan hatékony. Ezt a fájdalom jelentkezésekor kell használni, ami lehet rajzolás, zene vagy játék. Segíthetnek még a különböző relaxációs technikák is.
Fontos, hogy a terápia célja a stresszt okozó szituációk vagy élethelyzetek feltárása legyen. A gyermekeknél, mint mindenkinél természetes módon is fordulnak elő félelmek, de ha ezek tartóssá válnak, szakmai segítségre lehet szükség. A kutatók fontosnak tartják, hogy ilyen esetekben akár pszichológus segítségével csökkentsük a szülők önhibáztatását és bűntudatát, hiszen ez szemlátomást jót tesz a gyereknek is.