A kisgyermek belső szerveinek anatómiája és elhelyezkedése

A kisgyermekek anatómiája és belső szerveinek elhelyezkedése alapvető fontosságú a fejlődésük és egészségük megértéséhez. Ez a cikk részletesen bemutatja a legfontosabb belső szerveket, azok funkcióit és a kisgyermekkorban előforduló jellegzetességeket.

A légzőrendszer

Gége és légcső

A nyak elülső oldalán, nagyjából az 5-6. nyakcsigolya magasságában található a pajzsporc, amely páros lemezből áll: két nagy, négyszögletes porclemez (lamina dextra és sinistra). A porclemezeknek felső és alsó szarvai (cornu superius et inferius) vannak. A felső szarvak a nyelvcsonthoz csatlakoznak szalagokkal. A pajzsporc az egyik rögzítési pontja a hangszalagoknak, és előrefelé pajzsszerűen védi a gégét és a hangszalagokat. Több izom ered vagy tapad rajta (pl. musculus sternothyroideus, thyrohyoideus).

A gége (cricoid porc) alatt indul, kb. a légcső 2-4. porcgyűrűjének magasságában a légcső. Hossza kb. 10-13 cm, átmérője kb. 1,5-2,5 cm. A légcső simaizomréteggel (m. trachealis) rendelkezik.

Tüdő

A tüdő a mellkasüregben (thorax) helyezkedik el, a szív két oldalán. A bal tüdő kisebb, mert helyet kell hagynia a szívnek (cardiacus impressio). A tüdőlebenyek feladata az oxigén felvétele és a szén-dioxid leadása a gázcsere során. Az alveolusok falában I. és II. típusú pneumocyták találhatók. A II. típusú pneumocyta surfactant termelésért felel, és osztódni képes. A tüdő teljes felületének kb. 70%-a az I. típusú pneumocytákból áll.

Egy felnőtt ember tüdejében kb. 300-500 millió alveolus található, amelyek hatalmas, kb. 70-100 m² felületet biztosítanak a gázcseréhez. Egy vörösvérsejt kb. 0,75 másodpercet tölt az alveolusok falában, és faluk két sejtréteg vastagságú (endothel + pneumocyta I.).

A jobb felső lebenyhólyag eparteriális, vagyis az a. pulmonalis felett helyezkedik el. Apicalis része túlnyúlik az első borda szintjén, ezért sérülése (pl. törés esetén) gyakori. A jobb felső lebenyhörgő rövidebb (kb. 1-2 cm), szélesebb, és meredekebb lefutású (kb. 20-30 fokos). A középső lebeny a jobb felső tüdővéna (v. pulmonalis superior) vénáiba ömlik. Az alsó lebeny az a. pulmonalis jobb alsó tüdővéna (v. pulmonalis inferior) vénáiba ömlik.

A bal főhörgő hosszabb (kb. 4-5 cm), szűkebb és vízszintesebb lefutású (kb. 40-50 fokos). A hosszabb, szűkebb csatorna érzékenyebb külső kompresszióra (pl. nyirokcsomó megnagyobbodás). Az a. pulmonalis bal alsó tüdővéna (v. pulmonalis inferior) vénáiba ömlik.

A keringési rendszer

Artériák

A közös nyaki artéria (a. carotis communis) a fej és agy fő artériás ellátó törzse, amely a nyakon fut felfelé, majd két ágra bomlik. A belső nyaki artéria (a. carotis interna) medialisan halad a közös nyaki artéria mentén. A felkari artéria (a. brachialis) a hónalji artéria (a. axillaris) folytatása, és a felkar belső (medialis) oldalán fut végig, a hónalj alatt indul, és a könyökárokig halad. Sérülése (pl. trauma) kritikus lehet.

Az alkarban az a. radialis az alkar lateralis részén fut végig, szorosan az a. brachialis mellett. Az a. ulnaris a brachialis artéria egyik végága, amely a könyökhajlatban keletkezik. Innen erednek a tenyér és az ujjak fő artériái (aa. digitales communes → aa. digitales propriae). A singcsonti artéria (a. ulnaris) az alkar mediális oldalán fut, a csuklóízület előtt. A boka fölött nagyon felszínes, innen az a. dorsalis pedis ered.

A subclavia artéria a kulcscsont-1. borda közötti szűk csatornában fut, ahol erek és idegek haladnak együtt. Három szakaszra osztható a m. scalenus anteriorhoz viszonyítva. Fontos ágai az a. vertebralis (a gerincvelő felső régióihoz), az a. thoracica interna (mellkas és hasfal), és az a. thyroidea inferior (pajzsmirigy és gége).

Vénák

A felső üres véna (vena cava superior) a mellkas felső részében található, a szegycsont mögött, kissé jobb oldalon. A jobb pitvar felé halad, és közvetlenül a szív jobb felső részéhez csatlakozik. Nagy átmérőjű, rövid vénás törzs, kb. 7 cm hosszú és 2-3 cm átmérőjű. Elsődleges feladata, hogy az egész felső testfélből szállítsa a szén-dioxidban gazdag vért a szív jobb pitvarába.

A belső nyaki véna (vena jugularis interna, VJI) a fej és agy vénás rendszerének fő kivezető csatornája. A koponyaalapnál, a foramen jugulare területén indul, majd a nyakon lefelé futva a kulcscsont mögött egyesül a vena subclaviával. A külső nyaki véna (v. jugularis externa) egy felszínes, könnyen látható nagy véna, amely a fej és a nyak külső lágyrészeiből gyűjti a vért.

A felkari véna (v. brachialis) valójában páros mélyvéna, vagyis általában két oldalról kíséri a felkari artériát. Proximálisan az alkarból ered, a v. radialis és v. ulnaris egyesüléséből. A hónalj felé haladva a két felkari véna rendszerint összeolvad, és v. axillaris néven folytatódik. A v. radialis az alkar lateralis részén fut végig, szorosan az a. radialis mellett.

Szív

A szív koszorúerei, mint az a. coronaria dextra és a. coronaria sinistra, biztosítják a szívizom vérellátását. A szív vénás elvezetése a sinus coronariusba történik, amely a szív vénás vérének kb. 70-80%-át szállítja vissza a jobb pitvarba.

Az emésztőrendszer

Máj

A máj egy összetett szerv, amely számos szegmensre oszlik (Couinaud szegmensek: I-VIII.). Ezek közül a jobb lebeny messze a legnagyobb, a teljes máj tömegének kb. 60-70%-át teszi ki. A máj vérellátását az a. hepatica dextra és v. portae dextra biztosítja a jobb lebenynek. Az arteria hepatica propria az arteria hepatica communis distalis szakaszából ered, miután az leválasztotta az a. gastroduodenalist. Ez az artéria biztosítja a máj oxigénellátásának kb. 30%-át.

Gyomor és belek

A gyomor (gaster) a hasüreg bal felső részén húzódik, a gyomor bal-alsó oldalán. Az a. gastrica sinistra és a. gastrica dextra a gaster két fő artériája. A vékonybél (intestinum tenue) hossza kb. 3-5 méter, átmérője kb. 2,5-3 cm. Patkóbél (duodenum) - kb. 20-25 cm, éhbél (jejunum) - kb. 2 méter, csípőbél (ileum) - kb. 3 méter. A vékonybél belső felszíne óriási: kb. 200 m². A microvillusokon találhatók az ún. enterocyták.

A vastagbél (intestinum crassum) teljes hossza kb. 1,5 méter, átmérője kb. 5-8 cm. A vastagbél nagyon jellegzetes felépítésű, haustrációkkal és taeniákkal. A napi kb. 1,5 liter béltartalomból kb. 1,4 liternyi vizet szív vissza. A féregnyúlvány (appendix vermiformis) egy keskeny, csőszerű, vakon végződő bélszakasz, melyet az a. appendicularis lát el.

A női reproduktív rendszer

A női reproduktív rendszer bonyolultabb, mint a férfiaké.

Méh (uterus)

A méh a kisemedencében elhelyezkedő, fordított körte alakú, elölről és hátulról, jobban mondva kissé felülről és alulról összelapított szerv. Falát nagyrészt tömör simaizom alkotja. Hossza 7-8, szélessége mintegy 5 cm, súlya 30-120 gramm. Felépítéséből adódóan az orvosok három részét különítik el: méhnyak (cervix uteri), méhtest (corpus uteri) és méhfenék (fundus uteri).

A méhnyak boltozatszerűen a hüvelybe betüremkedő (portio vaginalis cervicis) és hüvely fölött elhelyezkedő (portio supravaginalis cervicis) része jól elkülöníthető. A hüvelybe érő szakaszon található a méh külső nyílása (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum). A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), amit méhszorosnak nevezhetünk. Lényegében ez a szűkület különíti el a méhnyakat (cervix) a méhtesttől (corpus).

Szülés előtt a méhnyak 25 mm, a méhtest mindössze 45 mm, azaz a kettő együtt nem több 7 cm-nél. A méhüregnek egy nagyjából 1 cm-es szakasza az isthmusra esik, és csatornaszerűen beszűkül. A méhtest ürege háromszögletű, résszerű lapos üreg (cavum uteri), melynek alsó csúcsa a hüvely és méhnyak felé esik, felső két csúcsa pedig a két méhkürtben, illetve a petevezetékekben (tuba uteri) végződik.

A méh a hüvely hossztengelyének folytatásában előrehajlik a hasfal felé, és ráfekszik a hólyagra (vesica urinaria), mintegy 30-40 fokos szöget bezárva a hüvely síkjával. A méh fölött helyezkedik el a vékonybél (ileum nevű szakasza) és a vastagbél (colon sigmoideum), a méh mögött közvetlenül pedig a végbél (rectum) fekszik. Ezért van az, hogy a méhet a végbél felől is lehet tapintani. Egészen pontosan a portio cervix vaginalis van érintkezésben a végbél falával.

Méh fala

A méh falának három rétege közül a méh ürege felől a legbelső a méh-nyálkahártya (endometrium), amit többszörösen elágazó, faághoz hasonló rajzolatú redők tesznek tagolttá. A nyálkahártya felszínét ún. egyrétegű csillós hengerhám takarja, melyben nyálkát termelő sejtek vannak elszórva. A csillószőrök feladata, hogy a hasüregi nyílás felől a méh, és hüvely felé csapkodva fenntartsák a nyálkaáramlást. Ez egyben az ürülés iránya, és a tüszőrepedéskor kiszabadult petesejteket is a méhüreg felé irányítja, ahelyett, hogy azok eltévedve a hasüregben ágyazódjanak be.

A nyálkahártya-réteg magassága ivarérett korban a havi ciklusnak megfelelően az ösztrogén-koncentrációtól függően változik. A tüszőrepedés idején, azaz félidőben éri el maximumát, hiszen ekkorra várható a megtermékenyült petesejtek beágyazódása. Ha a nyálkahártya hiába várt, a menstruáció kezdetére lelapul. A nyálkahártya alatt vékony kötőszövetes alaphártya fekszik, amit kívülről 1-3 cm-nyi, főként az egész szerv méretéhez képest nagyon vastag simaizom-réteg (myometrium) borít.

Méhkürtök és petevezetékek

A méh mindkét oldalán kötőszövetes lemez (ligamentum latum uteri, mesometrium) húzódik, melynek az a feladata, hogy a méhtestet összekösse a petevezetőkkel és a petefészkekkel, s rögzítse őket. Benne vér-, nyirok-edények és idegek futnak. Ezen kívül a méhet több más szalag is lazán rögzíti.

A méhkürt (tuba uterina) valóban kürtszerűen szélesedő, 10-13 cm hosszú járat, ami a méh felől indul (ostium uterinum tubae) a petefészkek felé, majd a medence oldalfalán felfelé futó része ún. ampullává tágul. A végén felülről és elölről ráborul a petefészekre, és a hasüregbe nyílik. Vége tölcsérszerű (infundibulum tubae unterinae), kimenetét a hasüreg felé a nyálkahártyaredők eléggé leszűkítik. A tölcsér szélét rojtok (fimbriae tubae) zárják, melyek feladata a petesejtek beterelése a tubába. Egy-egy rojt a petefészekhez is rögzül.

A méh működése a menstruációs ciklus és terhesség alatt

A ciklikus hormonváltozásokat a petefészkekben termelődő ösztrogén és progeszteron határozzák meg. Az átlagosan 28 napos ciklust két nagyobb részre és összesen négy rövidebb fázisra szokás bontani: proliferációs fázis, ovuláció, szekréciós fázis és deszkvamációs fázis. A méh működése és állapota teljesen másképp alakul, ha az ovuláció után megtermékenyül a petesejt. Ekkor egy időre felfüggeszti ciklikus tevékenységét.

A szülés a magzatvíz elfolyása után a tágulási szakasszal kezdődik, mely a méhizomzat erőteljes összehúzódásától a méhszáj eltűnéséig tart. A kitolási szakaszban a magzat feje tágítja a szülőutakat, ami az oxitocin-hormon termelődése nyomán végül a méhösszehúzódások erősödését váltja ki. A placentális szakaszban távozik a méhlepény és a magzati burok. Az utófájások a méhizomzat összehúzódását jelentik, szerepe, hogy mérsékli a vérzést.

A fiúgyermekek ivarszervei

Csecsemő-, kisded- és gyermekkorban gyakori problémát jelentenek a férfi nemi szervek - a hímvessző és a herék - különféle elváltozásai, azonban ezek nem mindegyike tekinthető kórosnak. A fiúgyermekek ivarszerveinek veleszületett és szerzett rendellenességeivel és betegségeivel a gyermekurológia foglalkozik.

Hímvessző elváltozásai

A hímvessző és egyes részeinek - a makk és az azt fedő fityma (előbőr), valamint a húgycsőnyílás - bizonyos elváltozásai gyakori kísérői a fiúk csecsemő- és gyermekkorának.

• Letapadt fityma (adhesio cellularis preputii): A korai életszakaszban élettani állapot, amely védi a hímvessző makkját a szennyeződéstől és a gyulladástól. Az összetapadt képletek szétválasztása (adhaesiolysis) nem javasolt csecsemőkorban. Két-hároméves kortól azonban már javasolt az óvatos fitymatorna.
• Hátrahúzva maradt fityma (paraphimosis): Ez az állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel, mivel a makkra ráfeszülve akadályozza annak keringését.
• Fityma/makk gyulladása (balanitis): A makk felületének fájdalommal, váladékképződéssel, vöröslő duzzanattal, illetve vizelet-visszatartással járó gyulladása.
• Húgycsőnyílás rendellenes elhelyezkedése (hypospadiasis és epispadiasis): Ezt a fejlődési rendellenességet gyakran kíséri a hímvessző görbülete. Az állapot urológiai műtéti beavatkozással jól kezelhető.
• Hímvessző veleszületett hiánya (aphalia): Rendkívül ritka fejlődési rendellenesség, amelyben a pénisz teljes egészében hiányzik.

A here fejlődési rendellenességei

Az érett, egészséges csecsemők heréi a herezacskóban helyezkednek el. A 35. terhességi hét előtt született csecsemők többségénél 12 hetes korra fejeződik be a here leszállása.

• Rejtettheréjűség (cryptorchismus, retentio testis, ectopia testis, ascensus testis): Fejlődési rendellenesség következtében a here nem a herezacskóban található. Az újszülöttek 4-6 százalékát érinti, kezelése hormonkészítmények adásával vagy műtéti ellátással (orchidopexia) történik.
• Here hiánya (anorchia): Ritka újszülöttkori rendellenesség, amely a hereszövet teljes veleszületett hiányával jár.
• Here és herezacskó hypoplasiája: Alulfejlett, kicsi vagy részlegesen hiányzó here és herezacskó jellemzi.

Az ondóvezeték fejlődési rendellenességei

• Ondóvezeték atresiája: Az ondóvezeték veleszületett rendellenessége vagy hiánya a termékenységi zavarok ritka okát képezi.

A here gyermekkori megbetegedései

A fiúgyermekek heréit érintő kóros állapotok fejlődési rendellenességek, anatómiai elváltozások vagy fertőzések következtében alakulnak ki.

• A here kocsánycsavarodása (heretorzió): Leggyakrabban serdülőkorban fordul elő, ritkábban újszülöttkorban is felléphet. Sürgős sebészi beavatkozást igényel.
• Heveny mellékhere-gyulladás: Főként serdülő fiúkat érintő baktériumfertőzés okozza. Kezelése antibiotikumokkal történik.
• Veleszületett vízsérv (hydrocele): Gyermekkorban a megnövekedett hasűri nyomás miatt szabad hasűri folyadék juthat a herezacskóba.

A gerincoszlop anatómiája és fejlődése

Az emberi gerincoszlop 24 egyedi csigolyából, keresztcsontból és a farkcsontból álló összetett struktúra. Fő funkciója a gerincvelő védelme, a törzs mozgékonyságának biztosítása, valamint a teherviselés áthelyezése a fejről és törzsről a medencére. A gerinc belső passzív stabilitását a porckorongok és a szalagos struktúrák adják, melyet kiegészít a gerinckörüli izomzat funkciója.

A gerinc négy régióra osztható: nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti régiókra. A keresztcsonti és farkcsonti gerincszakasz kivételével a csigolyák egymással feszes ízületekkel kapcsolódnak. Az első 24 csigolyát valódi (vertebrae veare), az utolsó 9-11 nagymértékben módosult csigolyát álcsigolyáknak (v. spuriae) nevezzük.

A csigolyatest fő biomechanikai funkciója az, hogy viselje a gerinc nyomóterhelését, mely a test súlyából és az izmok által kifejtett erőkből következik. Ennek megfelelően a csigolyatest dimenziói növekednek a nyaki régiótól a lumbális felé. A csigolyatest felépítése az erősen porózus trabekuláris (csontgerendák) és a meglehetősen szilárd kortikális (külső héj) részt foglalja magába.

A csigolya felépítése

• Corpus vertebrae (csigolyatest): A gerinc nyomóterhelésének viselője.
• Arcus vertebrae (csigolyaív): A csigolyatest hátsó, oldalsó részéről eredő ívek, melyek hátul egyesülnek.
• Processus transversus (harántnyúlvány): Nyaki csigolyákon kettő gyökérrel ered, közöttük lévő lyuk a foramen transversarium.
• Processus articularis superior et inferior: Ízületi felszínek.
• Processus spinosus (tövisnyúlvány): A 3-7. nyakcsigolyán rövidek, fecskefarok szerűen kettéoszlanak.
• Formaen vertebrae (csigolyalyuk): A csigolyatest és a csigolyaív fogják közre.

Porckorongok és szalagok

A csigolya üvegporcos zárólemeze (véglemeze) alkotja a két csigolya közötti porckorong, valamint a csigolyatest szivacsos állománya közötti határt. A discus intervertebralis a csigolyatestek között teremt folytonos, rugalmas összeköttetést. Belső magja, a nucleus pulposus kocsonyás állagú, a magot kívülről a rostporcos anulus fibrosus borítja.

A porckorong a reá nehezedő nyomást egyenletesen osztja el a csigolyatestek felszínén. A kor előrehaladtával a mag víztartalma csökken, melynek a következtében a porckorong rugalmassága is csökken. A porckorongok tápanyagellátása a szomszédos üvegporcokon keresztüli diffúzióval történik.

A gerincet az ízületektől függetlenül szalagkészülék fogja össze. A ligamentum longitudinale anterius a csigolyatestek elülső felszínén, a ligamentum longitudinale posterius a hátsó felszínén tapad. A ligamentum flavum az egyes csigolyaíveket köti össze. A ligamentum supraspinale a tövisnyúlványok felett fut.

Gerincvelő

A gerincvelő a központi idegrendszer lefelé eső folytatása, a canalis spinalist a foramen magnumtól az LI-es csigolyáig tölti ki. Szelvényes felépítésű, két oldalán a hátsó gyökéren keresztül lépnek be, és az elülső gyökéren keresztül lépnek ki szelvényenként a gerincvelői idegek. A gerincvelő hengeres szerkezetét az LI-es csigolyától lófarokra emlékeztető idegköteg váltja fel, a cauda equina.

A gerincvelő belső oszlopa, az átmetszetben lepkére emlékeztető szürkeállomány főleg a központi idegpályák átkapcsolódásait tartalmazza. A gerincvelő arteriái hosszában futnak, elől középen az a. spinalis anterior és hátul laterálisan két a. spinalis posterior fut. Venás elvezetése a dura mater két lemeze között elhelyezkedő plexus venosus vertebralis internus felé történik.

A kisgyermekkori lúdtalp és megelőzése

A lúdtalp az ortopédia egyik leggyakoribb napi kérdése. Már iskoláskor előtt, kisgyermekkorban megjelenik. Kezelésében fontos szerepe van a gyógytornának. Statisztikai adatok szerint az óvodáskorú gyermekek 75%-a lúdtalpas.

A láb fejlődése és anatómiája

Az újszülött lábtartását az határozza meg, hogyan feküdt a méhben. A láb boltozata a lábizmok működése segítségével a járás folyamán alakul ki. Fontos a sarok helyzete. A két éves gyermek talpa még egész felületével támaszkodik a talajon. Három éves korban, ha a gyermek kicsi lábujjhegyre áll, láthatjuk a hosszboltozat kialakulását. Négy éves korban már talpon is biztonsággal szalad.

A láb statikai rendszerének az alapja, a boltozatos szerkezet, amely három ponton támaszkodik: a tuber calcanei és az I. és V. lábközépcsont feje. A boltozatos szerkezetet a szalagok és részben izmok stabilizálják. A csecsemő lába még nem alkalmas testsúlyának elviselésére. A láb boltozatai csak évek alatt alakulnak ki és a láb is csak ekkor éri el végleges formáját. A talp lágyrészeit erős pólya borítja (aponeurosis plantaris), amely védi a lágyrészek érző, és mozgató idegeinek sűrű hálózatát az összenyomástól.

Lúdtalp kialakulása

Ha a boltozattartó izomzat kifárad, a szalagok megnyúlnak és a lábboltozat lelapulásához vezet. A lúdtalp a láb boltozatának ellapulása. Két éves korban a lúdtalp még élettani jelenségnek tekintendő, és nem igényel kezelést. Az iskoláskor kezdetére azonban a lúdtalp kialakulása gyakori probléma. Ha a lábboltozat nem tudja elviselni a megnövekedett igénybevételt, az a hosszanti és harántboltozat fokozatos lesüllyedéséhez vezet.

A kisgyermekkori laposlábnál nagyon fontos a megelőzés. A lúdtalp kialakulása megelőzhető azzal, hogy a lábat érő terhelést optimális keretek között tartjuk. Különösen fontos a megfelelő lábbeli kiválasztása. A szülőknek oda kell figyelniük, hogy mikor veszik meg az első gyermekcipőt. Nem szabad siettetni az önálló járás képességét.

Megelőzés és kezelés

A lúdtalp megelőzésében és kezelésében kulcsfontosságú a gyógytorna. A vizsgálatok kimutatták, hogy a láb, a törzs funkciójának és a gyermekek motoros képességének fejlesztésére irányuló mozgásterápia jelentős javulást eredményez. A megfelelő cipő viselése is elengedhetetlen. A gyermekcipőnek stabil sarokkal, jó belső támasztékkal és megfelelő szélességgel kell rendelkeznie, hogy a lábujjak ne szenvedjenek nyomást. Fontos, hogy a talp ne legyen túl merev.

A járóka használatának korlátozása is fontos, mivel túlzottan terheli a gyermek lábát, és tartáshibák alapjául szolgálhat. A mezítláb járás a szabadban, különböző felületeken elősegíti a lábizmok erősödését és a boltozatok fejlődését. A gyermekek szexuális nevelése is fontos, és a testi integritás tiszteletben tartása már csecsemőkorban kezdődik a gondozás és kommunikáció során.

tags: #kisgyerek #belso #szervei #elhelyezkedes