A bőr a legnagyobb felületű védelmi rendszer, amely kisebb és nagyobb „behatolókról” egyaránt jelez, ezért nem ritka, hogy a pici baba vagy a totyogó testén kiütéseket fedezünk fel. Ezek lehetnek ártalmatlan elváltozások, de akár komolyabb kezelést igénylő betegségek jelei is. Különösen igaz ez a cisztákra, amelyek bárhol megjelenhetnek a testen, és számos formában jelentkezhetnek, a pici, fehér tetejű dudoroktól az agy-gerincvelői folyadékkal telt hólyagokig.

Mi a ciszta?
A „ciszta” szó egy gyűjtőfogalom, amely sokféle dolgot foglal magában: egy kötőszövetes tokkal körülvett, hámmal bélelt tömlő, amelynek üregét legtöbbször folyadék, levegő vagy egyéb anyag tölti ki. Bárhol a testen megjelenhet ciszta, de a leggyakrabban a fejbőrön, a fülön, az arcon, a háton, a petefészkekben és a herezacskón fordul elő. A ciszták főbb tünetei megjelenési helyük és a bennük képződő anyag szerint változnak.
A legtöbb gyermekkori ciszta jóindulatú, és némelyik idővel zsugorodik, vagy évekig stabil marad. A kezelés nem a „ciszta jelenlétére” összpontosít, hanem a tünetekre és a szövődmények kockázatára (gyulladás, vezeték elzáródása vagy szervre nehezedő nyomás). Fontos megérteni: a „ciszta” nem jelent „daganatot”, még kevésbé „rákot”.
A milium, más néven gríz
A milium - vagy ahogy a köznyelvben gyakran hívják, gríz - egy pici, fehér tetejű dudor a bőr alatt, amit első látásra sokan kevernek össze a pattanással, de valójában semmi köze hozzá. A milium tulajdonképpen egy apró ciszta a bőr alatt. Esztétikai szempontból jelent(het) gondot. Bármilyen nemű és életkorú embernél előfordulhat. A babák esetében néhány hét alatt elmúlik. Különösen a középkorú nőknél gyakori. A természetes megújulási folyamatai során leváló elhalt hámsejtek valamiért „csapdába esnek” az új bőrréteg alatt. Ez okozhatja a ciszták kialakulását.
Ha milium jelenik meg a bőrünkön, akkor házilag is megpróbálkozhatunk a kezelésével. A legfontosabb dolog, hogy semmiképpen sem szabad megpróbálni kinyomni! Komoly hegesedés lehet a vége. A milium eltávolítható tűvel, de ezt mindenképpen bőrgyógyászra vagy kozmetikusra kell bízni. A megelőzés érdekében érdemes rendszeresen tisztítani az arcot, hogy az elhalt hámsejtek ne rekedjenek meg a megújult bőrréteg alatt. Egy-két alkalommal valamilyen jó minőségű agyagmaszkot is bevethetünk.
Újszülöttkori bőrelváltozások
Az újszülött bőre fontos a hőszabályozásban, a fertőzésekkel szembeni védelemben és a külvilághoz való alkalmazkodásban. Még az érett újszülött sem képes verítékezni életének első heteiben, így nem tudja testhőmérsékletét ilyen módon csökkenteni. A verejtékmirigyek kivezető nyílásai megduzzadnak, könnyen elzáródnak, ami bőrelváltozásokhoz vezethet. Az újszülött bőre vékonyabb, keskenyebb a szaruréteg, a hám- és a kötőszövet kapcsolata lazább, következésképp a bőr sokkal sérülékenyebb; a verítékezés és a faggyúelválasztás csökkent, a mirigyek még nem fejlődtek ki.
A pici fehér vagy sárga fejű kiütések az újszülött életének első három hetében jelenhetnek meg az orrán és az arcán. Ezek azért keletkeznek, mert a csecsemő verejtékmirigyei még nem működnek rendesen. A kiütések nem viszketnek, és kb. 2-3 hónapos korra elmúlnak. Sárga, tűszúrásnyi pontok (faggyúmirigy túlműködés) is lehetnek láthatóak az újszülött arcán. Fentiek eredményeképpen vörös udvarú, néhány mm-es hólyagcsák keletkeznek, főként az újszülött arcán, hátán, esetleg popsiján néha nagy számban.

Magzatmáz (vernix caseosa)
Közvetlenül a szülés után az újszülöttet fehéres zsiradék borítja, a magzatmáz, amitől a gyermek furcsa „összekencélt” benyomást kelt. A zsiradék orvosi neve - vernix caseosa - túróra (kazein) emlékeztető halmazállapotát emeli ki. Lehámlott bőrpikkelyekből és faggyúmirigyek olajos váladékából áll össze. Ezek a szőrtüszőkhöz kapcsolódó mirigyek fokozottan működnek a terhesség utolsó hónapjaiban. A magzatmáz védőburok az enyhébb bőrfertőzések ellen az élet első napjaiban. Ezért egyes helyeken nem is távolítják el, hanem kivárják, míg a szülés után két-három nappal eltűnik.
Hőkiütés
A babák és kisgyerekek bőre érzékeny lehet a meleg, párás környezetre. Ha néhány milliméteres, vörös udvarú kiütések tűnnek fel a testén, valószínű erről lehet szó. Szellőztessünk, ne párásítsunk, öltöztessük könnyebb ruhába. Sajnos ez a fajta ártalmatlan kiütés elfertőződhet. Ha gennyes, fehér pöttyöt látunk a kiütés központjában, mutassuk meg orvosnak. Oka a láz, párás, meleg környezet hatására a verejtékmirigyek kivezető nyílásában a szaru megduzzad és akadályozza a váladék elfolyását. Ennek eredményeként a nyak, tarkó, mellkas területén és a hajlatokban jelentkező, apró pöttyös bőrtünet, ami olykor viszket is. Kezelése csak tüneti, szellős pamut ruházat, vizes lemosás, kínzó viszketés esetén antihisztamin (Cetirizin, Fenistil csepp).
Pelenkakiütés (pelenkadermatitisz)
A pelenkás korszakban a pelenkázás egy zárt, nedves, meleg környezetet jelent a popsi bőrének. Ebben az életszakaszban könnyen kialakulhat pelenkakiütés, -pelenkadermatitisz - amely a csecsemőkor egyik jellemző bőrrendellenessége. A pelenkadermatitisz nevéből adódóan azon a területen fordul elő, ahol a bőr a pelenkával érintkezik. Az elváltozásra jellemző a bőrpír, a bőr vizenyőssége, az apró kiütések. A pelenkadermatitisz a vizelet és a széklet együttes hatására alakul ki. A kezelésében a bőr szárazon tartásának kulcsszerepe van. A pelenkát lazább székletürítések esetén nappal kb. két óránként cseréljük, éjszaka is legalább egyszer.
Koszmó
Az elváltozás népies neve koszmó, amely lényegében hámló, gyulladt kiütés, amely a faggyútermelő területeken fordul elő leggyakrabban. Így a hajas fejbőrön, homloktájon, fül mögött. Általában 3-4 hetes korban jelentkezik és 4-5 hónapos korra magától megszűnik. Fellazító kenőcsös pakolás segíthet eltávolítani a felrakódásást. Az esti hajmosás után a fejbőrre olajos, vagy vazelines pakolást tegyünk. Majd vékony pamutsapkát adjunk a gyermekre, ezáltal megakadályozhatjuk az ágynemű szennyeződését, másrészt a puhítás is hatékonyabb lesz. Reggel a felpuhult felrakódásokat babakefével könnyebben eltávolíthatjuk.
Ekcéma (atópiás dermatitis)
Az ekcéma a bőrgyulladás egyik formája, amely száraz, hámló, vörös bőrrel, esetleg nedvedzéssel és erős viszketéssel jár. Leggyakrabban az arcra lokalizálódik, de kiterjedhet a könyök- és térdhajlat, a csukló, a boka és a nyak területére is. Ez öröklött hajlamon alapuló betegség. Az ekcémás gyermekek bőre fokozottan érzékeny, számos környezeti allergénre. A panaszok hosszú ideig fennállhatnak, ezért legfontosabb, hogy a tüneteket minimálisra szorítsuk vissza. A csecsemő fürdetése langyos vízben (kb. 30°C) rövid ideig történjék. A hagyományos szappan, vagy babafürdetők tovább száríthatják a bőrt, ezért a fürdetés a gyógyszertárakban kapható fürdető krémmel, hidrofiles krémmel történjék. Az ekcéma kezelésében a viszketés csökkentése céljából antihisztamin hatású gyógyszereket használunk.
Tejkiütés és tejallergia
Apró, vörös vagy fehéres, kissé kidudorodó göbök megjelenése a baba arcán a tejkiütés jele lehet. Ezek a tünetek rendszerint az első hónapokban jelentkeznek. Mivel az édesanya által elfogyasztott tejfehérje az anyatejjel a csecsemő szervezetébe is kerülhetnek, ezért a tejallergia tünetei anyatejes babáknál épp úgy jelentkezhetnek, mint a tehéntej alapú tápszerrel táplált kicsiknél. A tejkiütés tünetei elsősorban az arcon jelentkeznek, de előfordulhat a nyakon, fejen is és inkább világosabb színűek, fehérek. A tejkiütést mindössze a még fejletlen bélrendszere idézi elő, amely nem tudja tökéletesen megemészteni az anyatejet. Idővel ezek a tünetek minden külső beavatkozás nélkül megszűnnek. Allergia vizsgálat segíthet kizárni, hogy tejallergia áll-e a tünetek hátterében. Csecsemőknél ez allergia vérvizsgálattal történik. Pozitív eredmény esetén diétával lehet megszüntetni a tüneteket.

Subarachnoideális ciszta
A subarachnoideális ciszta agy-gerincvelői folyadékkal telt hólyag, ami kialakulhat az agy és a koponyaalap között, vagy az arachnoideális hártyán. A legtöbb eset a gyermekkorban alakul ki, habár néha a felnőttkorban is előfordulhat. Ezek a ciszták férfiakban gyakrabban fordulnak elő. Az elsődleges subarachnoideális ciszta fejlődési rendellenesség miatt alakul ki, és már a születéskor jelen van.
Tünetek és diagnózis
Az arachnoideális cisztával járó tünetek a ciszta nagyságától és elhelyezkedésétől függenek. A kis ciszták általában nem okoznak tüneteket és csak véletlenül kerülnek felismerésre. A legtöbb esetben a ciszták nagyméretűre nőnek, de csak enyhe tünetekkel járnak. A nagy ciszták gyerekkorban okozhatnak fejdeformációt vagy nagyfejűséget, ami okozhat fejfájást, görcsöket, az agy-gerincvelői folyadék felgyülemlését, magas nyomást a fejben, fejlődési visszamaradást és megváltozott viselkedést. A tünetek során felmerülő gyanú esetén MR (mágneses rezonancia) képalkotó vizsgálattal lehet a subarachnoideális ciszta meglétét igazolni.
Kezelés és kilátások
Csak abban az esetben szükséges a műtéti megoldás, ha a cisztában a nyomás nagynak tűnik és tüneteket okoz. Ha nem igényel beavatkozást, azon ciszták utánkövetése szükséges. A műtéti megoldás a ciszta falának "kilyukasztása" vagy a cisztába vezetett söntön keresztül a folyamatos agyvízelfolyás biztosítása. Kezeletlen esetekben a ciszta növekedése vagy bevérzése állapotromláshoz vezet. Agy- és/vagy gerincvelői sérüléseket is okozhatnak. A kezeléssel a tünetek általában megszűnnek vagy javulást mutatnak. A subarachnoideális ciszták túlnyomó része jóindulatú lefolyású. Sok beteg egész életében panaszmentes marad, másoknál időszakos ellenőrzés mellett is stabil a helyzet.

Dermoid ciszta
A dermoid ciszta fejlődési rendellenesség, a magzati életből visszamaradt, nem differenciálódott szövetekből jön létre. A bőr alatti sűrű, rugalmas, sima felszínű és nagyon lassan növekvő „labda” leggyakrabban dermoid/epidermoid ciszta. A fej és a szemöldök területén a szülők egy „borsónyi” cisztát vesznek észre, amely fájdalommentes és „várja” a sebész látogatását. Ezek a ciszták veleszületettek (a bőr „kezdemények” rossz helyen maradnak), és elektív módon kezelik, általában egy kis bemetszésen keresztül. Belső felszínét elszarusodó laphám borítja, amelyen szőrszálak fejlődnek ki, és faggyút termel. A sejtek differenciálódásának zavara következtében olykor fogakat, hajszálakat vagy működő pajzsmirigyszövetet is tartalmazhat.
Faggyúciszta (szaruciszta)
Lassan növekvő, elhalt hámsejteket, szarut vagy faggyút tartalmazó fájdalmatlan bőr alatti csomó. Ez a ciszta gyakran előfordul a fejbőrön, fülön és arcon.
Mikor forduljon orvoshoz?
Keresse fel a háziorvosát, ha bármely testtájon változást - csomót, duzzanatot - észlel. Indokolt esetben a háziorvos járóbeteg-sebészeti vagy egyéb szakrendelésre fogja irányítani. Különösen fontos a vizsgálat, ha a csomó új, gyorsan növekszik, gyulladt vagy fájdalmas. Az orvos gyorsan elkülöníti az ártalmatlan eseteket azoktól, amelyeket a legjobb azonnal kezelni.
Sose kísérelje meg otthon kiszúrni vagy összenyomni a cisztát: a fertőzés és a súlyos hegesedés kockázata nagyobb, és a diagnózis bizonytalan marad.
| Ciszta típusa | Jellemző helye | Tünetek | Kezelés |
|---|---|---|---|
| Milium (gríz) | Arc, orcák, áll | Apró, fehér dudorok | Bőrgyógyász/kozmetikus általi eltávolítás |
| Hőkiütés | Nyak, tarkó, mellkas, hajlatok | Apró, vörös pöttyök, viszketés | Szellős ruházat, vizes lemosás |
| Tejkiütés | Arc, nyak, fej | Világosabb, fehéres göbök, kiemelkedések | Idővel magától elmúlik, langyos vizes áttörlés |
| Dermoid ciszta | Arc, fej, szemöldök, ágyék | Sűrű, rugalmas, sima felszínű „labda” | Sebészi eltávolítás |
| Subarachnoideális ciszta | Agy, koponyaalap, arachnoideális hártya | Fejfájás, görcsök, fejlődési visszamaradás (nagy ciszta esetén) | Műtéti beavatkozás (ha tüneteket okoz), megfigyelés |