Főként serdülőkorban, de kisebb gyermekkorban is előfordulhat az ájulásos rosszullét. Ilyenkor az egyébként egészséges gyermek elsápad, elszédül és elsötétül előtte a világ. Ha nem ül, fekszik le azonnal, akkor eszméletlenül esik össze, amely állapot pár másodperctől egy-két percig is eltarthat. Az ájulás, más néven syncope, egy átmeneti és általában rövid ideig tartó eszméletvesztési állapot, amelyet a szervezet rövid ideig tartó oxigénhiánya okoz. Az ájulás leggyakrabban akkor következik be, amikor a vérnyomás hirtelen leesik, és a véráramlás az agyban lecsökken. Ennek eredményeként az agy nem kap elegendő oxigént, ami ideiglenes eszméletvesztéshez vezethet. Az ájulás során a beteg elveszti az eszméletét, de általában néhány másodperc múlva magához tér. Az ájulás maga nem jelent komoly veszélyt, és az akinél ez bekövetkezik, gyorsan fel is ébred.
A gyermekek 15-25%-a a gyermekkor végéig legalább egyszer elájul vagy ájulás közeli állapotba kerül. A 15-19 éves korosztály körében a leggyakoribb, lányoknál többször fordul elő.
Az ájulás okai gyermekkorban
Az ájulás leggyakoribb oka, hogy a vérnyomás a normál érték alá esik, így az agy nem kap megfelelő mennyiségű vért. Az agy, mint létfontosságú szerv, úgy igyekszik "gondoskodni" a saját vérrellátásáról, hogy "vízszintes testhelyzetbe helyezi" a gyermeket. A vérnyomásprobléma okai nagyon sokrétüek lehetnek.
Reflex (neurokardiogén) syncope
Az egyszerű ájulás, azaz az ún. reflex (neurokardiogén) syncope a leggyakoribb forma. Hátterében mindig valamilyen kiváltó okot kell keresni, amire általában az anamnézisből derül fény. Ilyen lehet például a hosszas állás vagy hirtelen helyzetváltoztatás (felállás, lehajolás, guggolás), a megerőltető hasi préselés (székelés, köhögés), a fej tartós hátrahajtása (hajmosás, hajszárítás), szélsőséges időjárási viszonyok (kánikula). Ritkábban a levegőtlen helyiség, a hideg folyadék hirtelen ivása váltja ki. Gyermekkorban gyakori kiváltó ok a váratlan fájdalom, a vér látása, a vérvételtől vagy az oltástól való félelem is lehet. Az epizódot gyakran vegetatív tünetek előzik meg, mint a szédülés, bizonytalanságérzés, gyengeség, verejtékezés, hányinger, látás-, hallászavar. Ha ezek után az eszméletvesztés vagy elesés nem következik be, a poszturális tónus elvesztése csupán részleges, akkor ún. praesyncopéról beszélünk.
Vegetatív labilitás serdülőkorban
Állhat a háttérben stressz, kimerültség, elégtelen folyadékbevitel, illetve serdülőkorban előfordulhat vegetatív labilitás. Ilyenkor a vegetatív idegrenszeri szabályozás nem tökéletes, álló helyzetben a kisebb erek nem húzódnak össze, így az nem tudja a gravitáció okozta vérnyomásesést kompenzálni. Az ilyen típusú rosszullétek általában a hosszabb ideig tartó, statikus állásnál (iskolai ünnepségeken, sorban állás közben) fordulnak elő. A gyermekek elmesélik, hogy fekvésből vagy ülésből történő, hirtelen felálláskor elsötétül előttük a világ, megszédülnek.
Kardiális (szív eredetű) ájulás
Elsődleges szívbetegségre (ritmuszavar vagy strukturális szívbetegség) visszavezethető ájulás az ún. kardiális (azaz szív eredetű) ájulás. Ritkábban fordul elő gyermekkorban, azonban lényegesen súlyosabb következményei lehetnek, így ha felmerül ennek a lehetősége mindenképpen részletes kardiológiai kivizsgálás indokolt! Gondolni kell rá, ha a rosszullét fekvő helyzetben vagy fizikai terhelés alatt jelentkezett, ha a kórtörténetben ismert szívritmuszavar vagy veleszületett szívbetegség szerepel, ha az eszméletvesztés elkéküléssel jár, ha a családban szerepel hirtelen szívhalál, ritmuszavar vagy egyéb súlyos szívbetegség, illetve ha nem találnak olyan kiváltó okot, mely alapján felmerülhetne az egyszerű ájulás lehetősége (és nem neurológiai, egyéb szervi vagy anyagcsere eredetű probléma áll a háttérben).
Pszichés eredetű ájulás
Irodalmi adatok alapján a széleskörű diagnosztikus lehetőségek ellenére az ájulások közel 20%-ánál nem sikerül megtalálni a kiváltó tényezőt. Ha szervi okot nem találni, gondolnunk kell a pszichés eredetre is (pszichogén syncope) különösen kamaszkorban. A pszichogén syncope mellett szól az, ha nagyon gyakori az ájulás (naponta akár többször is előfordul) általában a szokásos triggerfaktorok hiányoznak, és az ájulás nem jár sérüléssel (nincs teljes tónusvesztés), a rosszullét alatt a vitális paraméterek (vérnyomás, pulzus, légzésszám) nem változnak. A rosszullét alatt általában a beteg a szemét összeszorítja, gyakran pislogás is megfigyelhető (ájulás alatt gyakran félig vagy teljesen nyitva van, de soha nem szorítja össze a beteg), a rosszullét után általában közönyösek és nem riadtak a betegek, nem kérdezik meg, mi történt velük.
Az ájulás tünetei és a teendők
Az ájulás beharangozó tünetei (prodróma) az alábbiak lehetnek: ásítozás; szédülés; elsápadás; verejtékezés; remegés; émelygés, hányinger, hányás; gyengeség; látás- és hallászavar; imbolygás; az ájulás konkrét előérzete. Ha ezek után az eszméletvesztés vagy elesés nem következik be, a poszturális tónus elvesztése csupán részleges, akkor ún. praesyncopéról beszélünk.
A teendőknél fontos, hogy a rosszullét kezdetén, amikor a gyermek jelzi, hogy rosszul van, illetve nagyon erős sápadtság jelentkezik nála, akkor azonnal vízszintes testhelyzetbe helyezzük, ruháit meglazítsuk és a lábait megemeljük. Az agyban a vérellátás pár perc alatt rendeződik, a sápadtság elmúlik és a közérzet jobb lesz. Fontos azonban, hogy ilyen típusú rosszullét után nem szabad ismét hirtelen függőleges helyzetbe kerülnie a gyermeknek, vagyis tartsuk be a fokozatosság elvét! Először fel kell ültetni, majd ha pár perc alatt nem jelentkezik újabb rosszullét, és a gyermek folyadékot, kevés szénhidrátot (pl. szőlőcukrot, csokoládét) is fogyasztott, akkor lehet először a lábát lelógatni, majd felállítani.
Nagyon fontos továbbá, hogy az ájulás utáni órákban nem szabad a gyermeket magára hagyni. Amennyiben nem sikerül időben lefektetni a serdülőt és elesik, akkor a teendők ugyanazok, azzal a kiegészítéssel, hogy ha az esést követően a gyermek fejsérülést szenved, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha hányás, aluszékonyság kíséri a rosszullétet, akkor kórházi megfigyelés szükséges, agyrázkódás gyanúja miatt.
Megelőzés és életmódbeli változtatások
Az említett rosszulléteket kamaszkorban meg tudjuk előzni oly módon, hogy rávesszük a gyermeket, hogy iskolába indulás előtt feltétlenül reggelizzen és napközben is fogyasszon elegendő folyadékot. A megfelelő mennyiségű éjszakai alvás, a mozgás, rendszeres testedzés a jó fizikai állóképesség szintén segítenek e banális rosszullétek elkerülésében.
A reflex syncope esetében kezelésében általában nincs szükség gyógyszerekre. A legfontosabb a kiváltó faktorok felismerése és kiiktatása. A tapasztalatok szerint az iskolás gyermekeknél a legtöbb problémát a helytelen, rendszertelen táplálkozás, az egyenetlen, általában az esti órákra szorítkozó ivás és a mozgásszegény életmód okozza. Éppen ezért a rendszeres testmozgás és megfelelő, rendszeres étkezés és bő folyadékfogyasztás nagyon fontos a megelőzésben. Gyakori, hogy a hirtelen felállás provokálja az ájulásérzést, ilyenkor tanácsos felkelés előtt még az ágyban néhány testmozgást, lábemelést végezni, csak ezt követően üljön fel a gyermek, majd legalább félperces ülés után álljon fel. Máskor a hosszas állás okozza az ájulást, ilyenkor a testhelyzet változtatása, a lábak keresztezése, a fenékizmok rendszeres megfeszítése, esetleg (ha van rá lehetőség) néhány guggolás segíthet az ájulás megelőzésében. Amennyiben vérvétel kapcsán szokott előfordulni a rosszullét, célszerű fekvő helyzetben venni a vért. Sokszor a zsúfolt, levegőtlen helyiség okozza az ájulást. Lehetőség szerint ezeket a helyeket kerülni kell, ha mégsem lehet, akkor könnyebb, szellősebb ruhát kell felvenni, és közben segíthet a folyadék kortyolgatása is. Lehetőség szerint az ájulásra hajlamos személy ilyen szituációban üljön, ha erre nincs mód, akkor az ott-tartózkodás alatt próbálja meg minél többször változtatni a helyzetét. Ha minden óvintézkedés ellenére is rendszeres probléma a reflex syncope gyógyszeres kezelés szóba jön (érpályákra ható gyógyszerekkel - elrendelésük szintén szakorvosi feladat).
A kardiális syncope terápia mindig célzottan történik, a szívritmuszavarának vagy az egyéb szervi elváltozásának megfelelően. Ebben az esetben a terápiát mindig kardiológus szakorvos állítja be, és ő is végzi a további gondozást. Ha pszichogén syncope diagnózisa született pszichológiai/pszichiátriai gondozásba vétel javasolt.
Elsősegélynyújtási ismeretek 4.0 - 7. rész Légúti idegentest (felnőtt)
Diagnózis és kivizsgálás
A pontos diagnózis felállításában kulcsfontosságú a részletes anamnézis, így ha egy gyermek ilyen panasszal kerül kórházba, minden bizonnyal hosszas kikérdezésre számíthat ő is illetve a rosszullét szemtanúi is (ha van ilyen). A fő cél általában az, hogy el lehessen különíteni a „szokványos” ájulást az életet fenyegető egyéb betegségektől (szívbetegségek, anyagcsere betegségek, epilepszia). Az anamnézis során nagyon fontos kérdés, hogy volt-e valamilyen provokáló tényező. Az étkezési szokások ismerete is rendkívül informatív, ha egy gyermek például rendszertelenül vagy éppen túl keveset eszik (fogyókúra) cukorbetegség nélkül is bekövetkezhet olyan vércukor esés, ami másodlagosan ájuláshoz vezet (az idegsejtek nem jutnak elég táplálékhoz). Fontos kérdés, hogy a betegnek van-e valamilyen ismert betegsége (esetleg szívbetegsége), vagy szed-e valamilyen gyógyszert, ami befolyásolhatja a vérnyomást. Lényeges információ, hogy a családban fordult-e elő hirtelen halál, súlyos veleszületett szívbetegség, ritmuszavar, epilepszia vagy éppen az ájulásra való hajlam. A rosszullét időtartama is nagy jelentőségű (a reflexes syncope szinte azonnal „gyógyítja” önmagát a beteg fekvő helyzetbe kerülésével) illetve, hogy mennyi időbe telt, mire a gyermek tudata feltisztult (lassú feltisztulási idő epilepsziára utalhat).
A kivizsgálás során először egy alapos fizikális vizsgálat történik, melyet általában precíz vérnyomásmérés követ különböző testhelyzetekben (fekvő, ülő és álló helyzetben egyaránt, valamint 3 perces állás után is meg kell ismételni). A belgyógyászati vizsgálat mellett a rutin neurológiai vizsgálatot is el kell végezni, de neurológiai szakorvosi vizsgálat (és EEG) csak abban az esetben indokolt, ha felmerül az epilepszia betegség lehetősége. Kiegészítésképpen EKG-vizsgálat is történik. Részletes kardiológiai szakvizsgálatot (szívultrahang, 24 órás EKG monitorozás) akkor kell végezni, ha felmerül kardiogén syncope lehetősége (figyelmeztető jeleket lásd fentebb). Elkéküléssel vagy akár epileptiform jelenségekkel is járhat a csecsemő- és kisdedkorban előforduló ún. infantilis syncope. Ilyenkor az ájulást légzésvisszatartás váltja ki, ami bekövetkezhet akár egy hevesebb sírás kapcsán (affektív apnoe). Egyszerű ájulás esetén laboratóriumi vizsgálat nem indokolt. Amennyiben felmerül anyagcsere (metabolikus) eredet lehetősége, általában célzott vér- és vizeletvizsgálat történik. Metabolikus eredetű ájulás hátterében gyermekkorban leggyakrabban alacsony vércukorszint vagy valamilyen endokrin betegség (hormonális háztartás felborulása), esetleg ionháztartás zavar áll. Ha az anamnézis alapján az eszméletvesztés összefüggésbe hozható valamilyen gyógyszerhatással vagy egyéb toxikus anyaggal, akkor célzott laboratóriumi vizsgálat elvégzése szükséges. Pszichogén syncope gyanúja esetén pszichológiai/pszichiátriai vizsgálat javasolt. Ezt megelőzően ki kell zárni a lehetséges szervi okokat.
Növekedési problémák és hormonális zavarok
Minden szülő szívesen nézi, ahogyan gyermeke növekszik, amíg végül még őt is lehagyja magasságban. De mi a helyzet akkor, ha a gyerek nem a megfelelő ütemben nő? Dr. Az emberi szervezetben minden, így a növekedés is hormonok által irányított. Az egyik legfontosabb hormontermelő szervünk az agyalapi mirigy, mely két lebenyből, az úgynevezett anterior (elülső) és a posterior (hátsó) lebenyből áll. Feladata többek között az olyan hormonok termelése, melyek hatással vannak az emberi növekedésre. TSH (thyreoidea stimuláló hormon) - ennek a hormonnak a feladata, hogy stimulálja a pajzsmirigyet. ACTH (adrenokortikotrop hormon) -mellékvesékre van hatással, annak kortizol termelésére is. LH (luteinizáló hormon) és FSH (folliculs stimuláló hormon) - ez a két hormon komoly befolyást gyakorol a nemi mirigyekre (gonad).
Azt felismerni, hogy a gyermek növekedésében zavar van, nehéz feladat, mivel ezt jelentősen befolyásolják genetikai tényezők is. A hormonális zavarok lehetnek veleszületettek vagy szerzettek. A felismerés azért különösen nehéz, mert jellemzően a szülést követő néhány hónapban semmilyen feltűnő jellel nem találkozhatunk. Érdemes tudni, hogy a hormonális okokból visszamaradó növekedés esetében a gyerekek arányaikban normálisak, vagyis minden szerv, minden csont és végtag ugyanolyan ütemben fejlődik, csak a normálisnál lassabban. Szerencsére azonban a megfelelő terápiával a növekedés megindítható, és a gyerek képes teljes növekedési potenciájának kihasználására.
A probléma megoldása mindenképpen szakemberi segítséget igényel. Az orvos alapos anamnézist vesz fel, ami a családban előforduló hormonális betegségektől elkezdve a várandósság és a szülés részletein keresztül a gyermek és a szülők kikérdezéséig szinte mindent magában foglal. Emellett az anyagcsere betegségeket, kromoszóma rendellenességet ki kell zárni. Szükség lehet továbbá a csontok röntgen, a szervek ultrahangos vizsgálatára is, valamint vérvételre, ún provokációs vizsgálatok elvégzésére is.
A lányom 11 éves 45 kg és eléggé szőrös a kiskeze lába. A nyáron már menstruált is aggódom. Sokat nem eszik és sokat mozog mégis baj van a súlyával. Javaslom a leírt panaszokkal keressenek fel egy gyermek endokrinológus szakorvost, a tünetek alapos kivizsgálása miatt. A túlsúlynak genetikai okai is lehetnek, minden esetben fontos tudni a gyermek életkorát, magasságát, testsúlyát, életvitelét.