Az állatok és az emberek közötti kötelék ereje számtalan formában megnyilvánulhat, és gyakran tanúi lehetünk annak, hogy egy ártatlan lélek, mint egy kisbaba, képes gyógyító hatást gyakorolni egy rettegő állatra. Az alábbi történet egy ilyen megható példát mutat be, melyben egy újszülött jelenléte segített egy mindentől félő kutyának leküzdeni félelmeit és újra megtalálni a bizalmat.
Ahogy az élet bonyolult konfliktusai, úgy az emberi és állati viselkedés is összetett mechanizmusokon alapul. Ahogy Stekel is rámutatott a kényszeres kételkedés jelenségére, hogy "a szorongás állapotában a libidó organikus és szomatikus tünetekké alakul; a kételkedés állapotában a libidó intellektuális tünetekké alakul. Minél inkább intellektuális a hangsúly, annál jelentősebb a kételkedés komponens szerepe az átalakult erők között. A kételkedés, mint intellektuális teljesítmény válik örömmé." Ezen elméletek fényében még inkább érdekes megfigyelni, hogyan oldódhat fel a szorongás és a félelem egy teljesen más, ösztönös kapcsolódás révén.
A rettegő kutya
A történet főszereplője egy kutya, aki számos traumatikus élményen ment keresztül, melyek következtében mélyen gyökerező félelmek alakultak ki benne. Minden új ingerre, minden váratlan mozdulatra rettegéssel reagált, elkerülve az emberek közelségét és a szociális interakciókat. A hosszas analízisek, melyek a múltra irányítják a figyelmet, szisztematikusan az infantilizmus irányába vezethetik a pácienst, és egy analitikusan felkeltett infantilizmus, egy analitikusan kezdeményezett rágódás-kényszer alakulhat ki, mely különösen veszélyes például látens skizofrénia esetében. Ez a kutya is mintha egy ilyen hosszas és eredménytelen "terápia" után lenne, ahol a múltbeli traumák folyamatosan a jelenre vetítették árnyékukat.
A kisbaba érkezése
Azonban az élet váratlan fordulatot vett, amikor egy kisbaba érkezett a családba. Ahogy az orvostudomány is fejlődik, és egyre több orvos "specialista" számára válik alapvető fontosságúvá az analitikus tudás, úgy az állatok viselkedésének megértéséhez is új megközelítések szükségesek. A szemész, a nőgyógyász, az urológus, a bőrgyógyász - mindegyiknek számolnia kell a pszichés determinizmussal. Valóban, teret nyer az a meggyőződés, hogy semmiféle betegség sem függetleníthető a mentális okoktól. Így az állatok viselkedésében is a mentális és érzelmi állapotoknak kulcsfontosságú szerepe van.
A kisbaba ártatlan jelenléte, az önzetlen szeretet és a gondoskodás, amit sugárzott, lassanként áttörte a kutya félelmeinek falát. Az analitikus intuíciójának szabad teret engedő „aktív módszer” teszi lehetővé, hogy gyorsan célt érjünk. Ebben az esetben a kisbaba volt az "aktív módszer", aki ösztönösen és feltétel nélkül közelített a kutyához.
A gyógyító kapcsolat
A kutya eleinte óvatosan, távolságot tartva figyelte az újszülöttet, de a baba nyugodt légköre és a család szerető hozzáállása fokozatosan oldotta fel a szorongását. Ahogy a pszichoanalitikusok is rámutatnak, az áttétel törvényei az analízis segítségével feltárhatók. Az áttétel útján az analizált minden konfliktusát az orvosra helyezi - életkonfliktusát és szeretetkonfliktusát is ideértve. Mivel a legtöbb analízisbe kerülő személy szeretet hiányban szenved, szeretetet várnak el az analitikustól. A kutya esetében a kisbaba vált az "átviteli" személlyé, akire a szeretet és a bizalom hiányából fakadó érzéseit kivetítette.
A kisbaba gőgicsélése, a finom érintések, a meleg közelség mind hozzájárultak ahhoz, hogy a kutya elkezdjen bízni. A "tudás és tudni-nem-akarás közti finom összjáték; a kiváltott mentális vakság és mentális süketség; a fantáziák által elhomályosított realitás érzékelés - mindezek felfedezése egy intuitív művész munkája". A kisbaba ösztönösen érezte, mire van szüksége a kutyának, és a maga módján segített neki felszínre hozni a rejtett félelmeket.
A kutya egyre közelebb merészkedett, megengedte, hogy a baba megérintse, majd végül mellette pihent. A testi közelség és a feltétel nélküli elfogadás a legmélyebb traumákon is képes volt áthatolni. A pszichoanalitikusok képtelenek felismerni a lényeget - azt, hogy ha Freud technikájához ragaszkodnak, akkor nem tudják lerövidíteni a kezelést. Csak az analitikus intuíciójának szabad teret engedő „aktív módszer” teszi lehetővé, hogy gyorsan célt érjünk. Ebben az esetben az "aktív módszer" a baba volt, aki a maga egyszerűségével és szeretetével érte el azt, amit hosszas és bonyolult terápiák sem tudtak.
A kisbaba és a kiskutya első találkozása! EZT NEKED IS LÁTNOD KELL!
A gyógyulás útja
A kisbaba jelenléte nemcsak a kutya félelmeit oldotta, hanem új életet lehelt belé. Ferenczi és Rank megpróbálkoztak a rövid távú analitikus módszerrel, és határidős kezelést javasoltak. A kutya esetében a "határidős kezelés" a baba természetes fejlődése és a vele való interakciók sűrűsége volt. A kutya újra elkezdett érdeklődni a környezete iránt, játékosabbá vált, és még a korábban rettegett helyzetekben is képes volt nyugodt maradni. A "szeretetkonfliktus" feloldódott a baba iránt érzett feltétel nélküli szeretetben.
A történet rávilágít arra, hogy a gyógyulás nem mindig bonyolult elméleteken vagy hosszas kezeléseken múlik. Néha egy egyszerű, tiszta kapcsolat, egy ártatlan érintés többet ér, mint ezer szó. Ahogy Stekel is számos szempontból gazdagította a pszichoanalitikus elméletet, úgy az állatok és az emberek közötti kapcsolat is új perspektívákat nyithat meg a lélek gyógyításában. Az álomszimbolikával kapcsolatos munkáját Freud is elismerte Álomfejtés című művében, és úgy hivatkozott rá, mint aki megtanította számára „az álmokban megjelenő szimbolizmus mértékének és jelentőségének helyesebb megítélését”. Talán a kutyák álmai is hordoznak hasonló szimbólumokat, melyek a félelem legyőzését és a bizalom megtalálását segítik elő.
A kisbaba segített a mindentől félő kutyán, bebizonyítva, hogy a szeretet és az elfogadás ereje képes leküzdeni a legmélyebb félelmeket is. Ez a történet egy szívmelengető emlékeztető arra, hogy az életben a legapróbb dolgok is óriási változást hozhatnak.