Amikor egy újszülött először nyitja ki a szemét a külvilágra, egy egészen más univerzumot lát, mint mi, felnőttek. Az első pillanatok, az az ismerkedő, mély és olykor fürkésző tekintet a szülő számára az egyik legmeghatározóbb élmény, mégis tudnunk kell, hogy a kicsi látása ekkor még korántsem tökéletes. Ez a vizuális felfedezőút az élet első hónapjaiban elképesztő sebességgel zajlik, miközben a csecsemő agya és szemei megtanulnak együttműködni.
A látás szervét - akárcsak más érzékszerveit - a babának meg kell tanulnia használni. Az anyaméh a látás szempontjából elég ingerszegény, így a szem, főként annak ideghártyája elég „ráérősen” fejlődik. Magzati szemmozgásokat már a 16-18. héttől ki lehet mutatni a baba alvási REM-fázisával kapcsolatban, nyilván ennek az a feltétele, hogy ekkorra a szemmozgató izmok is működőképesek legyenek. A babák a 24-28. terhességi héten kezdik kinyitni a szemüket, kérdés persze, hogy mit látnak vele az anyaméh sötétjében.
A kisgyermek látószerve és a látáshoz szükséges idegrendszere - ha csak fertőzés vagy fejlődési rendellenesség nem okoz ebben zavart - születésre teljesen kifejlődik. A látásra is érvényes az idegrendszer fejlődésében felismert szabályszerűség, hogy az idegi kapcsolatok kialakulásának vannak úgynevezett kritikus periódusai. A fiatal idegrendszernek adott időben és fejlettségi stádiumban találkoznia kell bizonyos ingerekkel, - a látás esetében - vonalakkal, formákkal, színekkel, hogy azok ne csak retináján hagyjanak képet, hanem fel is tudja dolgozni, értelmezni tudja a megfelelő agyi központokkal is.
Az újszülött látásának sajátosságai
A születés pillanatában a szem az egyik legkevésbé fejlett érzékszervünk, bár szerkezetileg már majdnem kész. Az újszülött látása még nem éles, sokszor eltévelyednek a szemtengelyek, a két szemet még nem tudja koordináltan, teljesen együtt használni. A retina sejtjei, amelyek a fény és a színek érzékeléséért felelősek, még nem rendeződtek el véglegesen, és az agyi látóközpont is most kezdi el feldolgozni az első érdemi ingereket. A látásélesség ebben az időszakban körülbelül húsz-harmincszor gyengébb, mint egy egészséges felnőtté. A babák leginkább azokat a dolgokat látják tisztán, amelyek mindössze 20-30 centiméterre vannak az arcuktól. A szemizmok koordinációja is kezdetleges még, ezért tapasztalhatjuk néha, hogy a baba szemei „vándorolnak” vagy enyhén kancsalítanak. Ez teljesen természetes jelenség az első hetekben, hiszen a binokuláris látás, vagyis a két szem összehangolt munkája még fejlesztés alatt áll.
Sokszor felmerül a kérdés a szülőkben, miért ajánlják a szakemberek a fekete-fehér kártyákat és játékokat. A válasz a vizuális kontrasztérzékenységben rejlik. Mivel a színérzékelő receptorok (a csapok) még nem működnek teljes kapacitással, a babák számára a lágy pasztellszínek összefolynak a háttérrel. A kontrasztos színek, mint a fekete és a fehér találkozása, éles határvonalat képeznek, amit az éretlen retina is képes érzékelni. Ezek az erős vizuális jelek „megütik” az agyat, és arra késztetik, hogy figyeljen. Amikor egy csecsemő egy fekete-fehér mintát néz, az agya intenzív munkába kezd. Ez a fajta stimuláció elengedhetetlen a látóideg fejlődéséhez. A kontrasztok nemcsak a fekete és a fehér párosát jelenthetik, hanem bármilyen sötét és világos árnyalat éles találkozását. Később, ahogy a látás fejlődik, a sötétkék és a citromsárga vagy a piros és a fehér kombinációja is hasonlóan vonzóvá válik.
Az éles kontúrú látnivalókat szívesebben nézik, mint az alaktalan, homályos dolgokat. Kezdetben azonban a babák a feje tetejére állítva látják a világot, pontosan úgy, ahogy a retinára esik a kép. A 6 hetes baba alaposan szemügyre veszi környezetét, de nem igen követi tekintetével a mozgó tárgyakat, arcokat. A hirtelen felvillanó fény, mint amilyen a fényképezőgép vakuja is, láthatólag zavarja. Felkeltik a figyelmét csillogó, fényes vagy világító tárgyak. A kéthónapos csecsemő szemével már követi a fényt, rövid időre a tárgyakat is alaposan megnézi vagy utánuk néz. Különösen jól megfigyelhető ez, ha valami leesik. Szemeit egyre inkább mozgatja a fejétől függetlenül is, így már jól tudja követni a mozgó embereket, arcokat tárgyakat, figyeli a mozgó szájat.
Bár sokáig azt hitték, hogy az újszülöttek fekete-fehérben látnak, a valóság árnyaltabb. Képesek bizonyos színeket érzékelni, de csak akkor, ha azok nagyon telítettek. A legelső szín, amit a babák többsége felismer és preferál, a piros. A második hónap környékén a zöld, majd nem sokkal később a sárga és a kék is bekerül a repertoárba. Érdekes módon a kék színt ismerik fel legkésőbb, mivel a kékre érzékeny csapok a retunában lassabban érnek be.
Az 5-6 hónapos baba, ha felültetik, hosszú perceken át elnézegeti közvetlen (kb. 2 méteres körzeten belüli) környezetét, játékait, saját testrészeit, és megkeresi a szemével a tőle távolabb eső dolgokat is, néha utána nyúl olyasminek is, amit már nem tud elérni. Ebben az időben már sokat lehet vele beszélgetni, s ha nem is válaszol, érdeklődéssel nézeget nagy színes, foltos ábrákat, hallgatja a hozzá fűződő magyarázatokat. Nem csak a látásélesség fejlődik folyamatosan; két szemét is egyre jobban tudja együtt használni. Egyéves koráig néha úgy tűnhet, kancsalít, de ez többnyire látszólagos, ami adódhat abból, hogy a kisgyerekek arckoponyájában a szemek távolabb esnek egymástól.
Hat-tizenkét hónapos korban alakul ki a fúzió, vagyis amikor a két szemmel látott tárgyak képét nem csupán egymásra fekteti, hanem az agykérgi tevékenység következtében valóban egy képpé is formálja, összeolvasztja a két szemmel látottakat. A térbeli távolságok, méretek érzékelése 9 hónapos kor körül már tetten érhető. A térlátás egy-másfél éves kortól kezdve fokozatosan fejlődik és tökéletesedik. Alapja az hogy a két szemünkkel két különböző szögből látjuk a tárgyakat. Az agy megtanulja ennek az érzékelését, tudja, hogy a retinán keletkező kétféle kép, a valóságban hogyan jelent egy tárgyat. Bizonyos térlátásra, térérzékelésre akkor is van lehetőség, ha az ember egy szemmel kénytelen nézni. Hároméves korra a látás már begyakorlott alapvető funkcióvá válik, hiszen a gyerek megfigyel és utánoz, firkálni, rajzolni kezd, a képeskönyv ábrái alapján már maga is költ meséket.
A könnycsatorna elzáródása és kezelése
Az elzáródásnak több oka is lehet: elképzelhető, hogy fejletlen a könnycsatorna, de lehet fejlődési rendellenesség is mögötte, vagy könnycsatorna szűkület, aminek következtében a szem időszakosan ugyan, de váladékozni kezd. A könnycsatorna becsatornázódását az orr felé egy kis membrán, billentyű zárja el. Ha ez a kis csatorna nem nyílik meg születéskor, vagy nem sokkal utána, akkor a könny felgyülemlik a könnyutakban, ami aztán kiváló táptalaj a baktériumoknak, amik később gyulladást hoznak létre.
A könny a felső szemhéj külső felső széle felett található könnymirigyben termelődik és a szemhéjakon lévő könnypontokon át jut a könnycsatornába és onnan az orrüregbe. (Ha sírunk, akkor az orrunkat is fújjuk, mivel a könny odajut.) A könnycsatorna alsó részén van egy billentyű, ami lefelé engedi a könny orrba jutását, de visszafelé megakadályozza, hogy orrfújásnál váladék kerüljön a szembe. Ez a billentyű a születésnél magától megnyílik, de sok esetben zárva marad és csak később nyílik meg.
A könnycsatorna-elzáródásnak és az abból fakadó fertőzéseknek több tünete lehet. A legegyértelműbb a rendkívüli mértékben könnyező szem, ebben az esetben a kicsinek szinte mindig könnyes a szeme. A folyamatos könnytúlcsordulás miatt baktérium okozta felülfertőződés jöhet létre, ebben az esetben a szem váladékozni kezd, a belső szemzug pedig fájdalmassá és duzzadttá válik. Ilyenkor általában antibiotikumos szemcseppet kapnak a babák, de ez sokszor nem nyújt végleges megoldást: a cseppentések megszűntével a gyulladás és a fertőzés visszatérhet. Legjellemzőbb, hogy a babának mindig könnyes a szeme és a szeme „sarkát” kicsípi a könny. A kötőhártya nem piros, hanem halvány. A könnyezés azért van, mert a csatorna alja zárt, a csatorna megtelik könnyel, a többi könny pedig kicsordul a szemhéjszélen, akárcsak egy eltömődött ereszcsatornánál. Ha egy baktérium arra kószál, akkor a pangó könny befertőződhet. Ilyenkor váladékos is lesz a szem. Tehát a könnycsatorna elzáródás vezető tünete a könnyezés.
Hasfájós a babád? Mutatunk egy trükköt🥰
Sok újszülött esetén a könnycsatorna-elzáródás egy éven belül magától elmúlik, de vannak olyan esetek, amikor kezelni kell a problémát. A könnycsatorna elzáródása körülbelül tíz hónapos korig magától is elmúlhat, de ha majdnem biztosra akarunk menni, akkor a tünetek megjelenését követően érdemes naponta többször megmasszírozni a könnycsatornát. Hogyan csináljuk? Nyomjuk az ujjunk begyét a belső szemzug alatti gödröcskébe, majd az húzzuk az orral párhuzamosan lefelé. Ez arra jó, hogy a könnycsatornában pangó könnyet, váladékot az orr felé préseljük. A masszázst naponta négyszer-ötször érdemes végezni addig, amíg végleg el nem múlik a könnyezés.
Az újszülöttek a kórházból már gyakran úgy mennek haza, hogy antibiotikum cseppet írnak fel számukra. Antibiotikum szemcseppet akkor kell cseppenteni, ha a szem nagyon váladékos, a letörölt váladék fél-egy óra múlva újból keletkezik, színe sárgászöld, és esetleg a kötőhártya is piros. Kevés váladék képződhet attól is, hogy a pangó könny besűrűsödik. Ez csak olyan, mint a "csipa", de reggelre összeragaszthatja a szempillákat. Ilyen esetben nem kell antibiotikum cseppet használni, hanem elég forralt, lehűtött vízzel letörölni a váladékot.
Ha masszírozás nem segít, a következő lépés a könnycsatorna tágítása (a könnycsatorna enyhe szétnyitása), illetve a szondázás és átmosás. Ha ez sem működik, a szemészek időnként egy felfújható ballonnal tágítják tovább a könnycsatornát. A legjobb megoldás az, ha természetes módon, magától oldódik meg a könnycsatorna-elzáródás. Arról, hogy a szondázást mikor kell elvégezni, kis hazánkban megoszlanak a nézetek. A fejlett világ nagy részén 1 éves korig várnak, hogy spontán megnyíljon a könnycsatorna. A könnycsatorna megnyílása 1 éves korig 95%-ban spontán bekövetkezik. A szondázással megnyitott könnycsatorna többet nem záródik el.
Ha a könnycsatorna elzáródásnak szondázás a vége, nem árt rá odafigyelni, hogy a beavatkozást csak akkor végezzék el, ha a szem éppen nem váladékozik. Miért? Mert a folyamatosan váladékozó szem a könnycsatorna falának gyulladását okozza, ebben az esetben pedig a szondázás után is újra összetapadhat a gyulladt könnycsatornafal. Ilyenkor pedig hiába nyitott alul a csatorna, a gyerek szeme akkor is könnyezni fog. A szondázás során a baba fejének mozdulatlannak kell lenni, ezért mi lepedőbe is „becsomagoljuk”, hogy finomabban tudjuk megfogni. Szemébe érzéstelenítő cseppet cseppentünk, majd a könnyponton át egy gömbölyű végű szondát, tehát nem tűt, vezetünk be a könnycsatornába, ami megnyitja az alsó membránt. Ezen a szondán keresztül folyadékot is fecskendezhetünk a könnyjáratba, ezért úgy is nevezik a beavatkozást, hogy könnycsatorna átmosás. Maga a kezelés csak néhány percet vesz igénybe. Gyakori kérdés, hogy fáj-e a szondázás. Ez nem fájdalmas, csak inkább furcsa, ijesztő. A könnycsatorna átmosás után egy-két napig több váladék ürülhet, majd teljesen feltisztul a szem. Azoknál a babáknál, akiknél szondázás történt, gyakran előfordul, hogy erősebb szélben, hidegben, vagy nátha esetén könnyes lesz a szemük. Ez nem jelenti azt, hogy újból elzáródott a könnycsatorna. 10-11 hónapos kornál előbb nem végzek átfecskendezést, mert még addig is van esély, hogy megnyíljon magától a csatorna. Ez lenne a természetes út, és így a billentyű funkció is tökéletes, érintetlen marad. Ha muszáj szondázni, akkor az elzáródást megoldjuk, de a billentyű sérülhet.
A szülő azért nem lehet ott a gyermek mellett, mert a gyermeknek nem tud segíteni, látványnak pedig nagyon ijesztő, az orvost pedig feszélyezi, ha a szülő ott aggódik a háta mögött. Nem beszélve arról, hogy a szülő el is ájulhat, ami még az ő épségét is veszélyezteti. Ez olyan kisebb fajta beavatkozás, mintha egy műtét lenne. Senkinek nem hasznos, hogyha a szülő ott van.
Egyéb szemészeti problémák és tünetek
A felső szemhéj lecsüngése (ptosis)
A felső szemhéj lecsüngésének sokféle oka lehet. Ezek közül a szerencsére ritkák a komoly idegrendszert érintő betegségek, amelyek első tünete is lehet. Ezeket minél hamarabb ki kell zárni. Ha a helyzet nem változik, sőt romlik, egy vizelet ill. szükséges. A szemhéjödémát kisgyermekben számos betegség okozhatja, például mononukleózis, gégészeti betegségek, illetve sejtrendszerek gyulladásai, vagy olyan betegségek, amelyek a fehérjék csökkent termelésével járnak, mint például máj és vesebetegségek. Ha a tünetek hosszú alvás, esetleg sírás után is láthatók, és nem javulnak, akkor mindenképpen forduljunk orvoshoz.
Szemfelakadás elalváskor
Elalváskor gyakran felakad a baba szeme. Félig nyitott a szeme, rémisztő ilyenkor. Dr. Anna szerint az álom közbeni, illetve elalvás előtti szemfelakadás belefér a normális dologba. Igen, ők is álmodnak, és a nap folyamán történt dolgokat a kis agyuk igyekszik feldolgozni. Az alvó kisbabát figyelve sokan kórosnak gondolják, amikor nyöszörög, szemhéja remeg, arcizmai grimaszolnak, rendszertelenül lélegzik, izmai megfeszülnek. Ez valójában a REM- (rapid eye movement) alvás fázisa, ami felnőtteknél is jelen van.
Kancsalítás
Egyéves koráig néha úgy tűnhet, kancsalít, de ez többnyire látszólagos, ami adódhat abból, hogy a kisgyerekek arckoponyájában a szemek távolabb esnek egymástól. Ha a baba három hónapos kora után is jelentősen kancsalít, vagy ha egyik szeme folyamatosan befelé vagy kifelé áll, érdemes szakorvoshoz fordulni. Ez a jelenség a két szemrés tágassága közötti eltérésből adódhat.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Bár minden gyermek a saját tempójában fejlődik, vannak bizonyos jelek, amelyekre érdemes odafigyelni. A szülői megérzés az egyik legfontosabb diagnosztikai eszköz. Ha úgy érezzük, valami nincs rendben a baba tekintetével, érdemes megemlíteni a védőnőnek vagy a gyerekorvosnak. Figyelmeztető jel lehet, ha a baba három hónapos kora után is jelentősen kancsalít, vagy ha egyik szeme folyamatosan befelé vagy kifelé áll. Szintén intő jel, ha nem követi a mozgó tárgyakat, vagy nem reagál az erős fényváltozásokra. A könnyező szemek, a gyakori szemdörzsölés vagy a fénykerülés szintén problémát jelezhet. Sok esetben csak egy elzáródott könnycsatornáról van szó, de jobb az óvatosság.
A családi anamnézis is számít. Ha a szülők vagy a közeli hozzátartozók között előfordul súlyos látáshiba, kancsalság vagy „lusta szem” (amblyopia), érdemes már féléves korban elvinni a babát egy speciális csecsemő-szemészeti szűrésre. A gyermekszemész tapasztalatból tudja, mennyire fontos mindemellett ellenőrizni, hogy a gyermek szeme rendben fejlődik. Ezért 9 hónapos korban, 2,5 éves korban, azaz óvodáskor előtt, majd pedig 5-6 évesen az iskolás kor küszöbén az egészséges gyerekeket is el kell vinni egy szemvizsgálatra. Jó alkalom arra, hogy megismerjék; „az orvos nem bánt”, nem fáj semmi.