A babák kommunikációs problémái és a beszédfejlődés támogatása

Az újszülött babák úgy jönnek a világra, hogy készen állnak a környezetükkel való kapcsolódásra, szükségleteik jelzésére, később pedig arra is, hogy a külvilágtól tanuljanak. Nem csupán passzív szemlélői a környezetüknek, hanem aktív alakítói a kapcsolatnak, akik pontosan tudják, hogyan hívják fel magukra a figyelmet. A szülők is rendelkeznek ösztönös képességekkel arra, hogy a babájukkal kapcsolatba lépjenek. Válaszolnak a csecsemő sírására, vigasztalják. Ebben a hosszú utazásban a válaszkész gondoskodás lesz a legfőbb iránytűd, amely segít értelmezni a baba üzeneteit. Ahogy telnek a hónapok, látni fogod, hogyan válnak a kezdeti reflexszerű mozdulatok tudatos szándékkifejezéssé.

Ez a cikk áttekintést nyújt a baba beszédfejlődési szakaszairól, a kommunikációs problémákról és azok megelőzéséről, valamint a megkésett beszédfejlődés jellemzőiről és terápiás lehetőségeiről.

A beszéd fejlődése: egy összetett folyamat

A kisgyermek beszéde a környezetében élő emberekkel (gyermekek és felnőttek) való állandó kapcsolatban, a különböző kommunikációs formák (szóbeli és nem szóbeli) gyakorlása során alakul ki. Már a születéstől fogva igen érzékeny résztvevője az újszülött az őt körülvevő környezetnek. A beszédfejlődés szakaszai meghatározott sorrendben követik egymást, de a különböző szintek közötti eljutási időben nagy különbségek lehetnek.

Korai kommunikációs formák (0-12 hónap)

• Sírás: A születéstől fogva a sírás a baba legfontosabb kommunikációs eszköze. A sírással jelzi szükségleteit, például hogy éhes, fáj valamije, ki kell cserélni a pelusát, vagy egyszerűen csak társaságra vágyik. Az első hetek többnyire egyhangú, változatlan síróhangját az első hónap vége felé már a differenciáltabb, a jó közérzetet is érzékeltetni bíró hangadás teszi színesebbé.
• Reakciók a környezetre: A családtagok gesztusaira, arckifejezéseire, beszédére, a kellemes vagy kellemetlen hangokra, zörejekre már a korai csecsemőkorban élénken reagál.
• Gőgicsélés (4-6 hónap): A 6-8 hetes korban kezdődő gőgicsélés, amikor a kisbaba sorban próbálgatja a különböző hangokat, a környezet érdeklődésének, támogatásának hatására teljesedhet ki. Megjelennek az első magánhangzók (pl. „a”, „e”) és mássalhangzók (pl. „b”, „m”). A gőgicsélés örömteli és szórakoztató tevékenység a babák számára, mindemellett a beszéd fontos előkészítő szakasza.
• Gagyogás (7-12 hónap): A 3. hónaptól megjelenő gagyogással folytatja a beszéd alapjainak fejlesztését. Érdekes megfigyelés, hogy a kisbaba ekkor még nem képes elkülöníteni a saját anyanyelvére jellemző hangokat, gyakorlatilag több idegen nyelv hangjait képes produkálni ebben a korban, hogy a későbbiekben mindezt az anyanyelvének hangjai szorítsák ki az alakuló beszédből. A 6. hónaptól a baba gagyogásában már csak azok a hangok hallhatók, melyek az anyanyelvére, pontosabban a beszédkörnyezet nyelvére jellemzőek. Megjelenik a környező nyelvre jellemző ritmus, a hangsúly, a zeneiség is.
• Beszédértés fejlődése: A beszéd megértése kicsit megelőzi az első szavak kimondását. Egy éves kor körül még az úgynevezett szituatív beszédmegértéssel boldogul a kisgyermek, azaz a beszédhez járuló gesztusok, mimika, ismert helyzetek és a ráutaló magatartás mind a beszédmegértést segíti.

Az első szavak és a mondatok megjelenése (12 hónap-3 év)

• Első szavak (12-18 hónap): Az első szavak egy éves kor körül jelennek meg a legtöbb kisgyermek esetében. A babák általában egyszerű, mindennapi szavakat kezdenek el először mondani, mint például „mama”, „papa”, „baba”. A kislányok általában kicsit korábban, a kisfiúk később kezdenek el beszélni. Fontos, hogy legkésőbb másfél-kétéves korig elinduljon a beszéd rövid szavak, szókezdemények, hangutánzók formájában.
• Szókincs bővülése (18-24 hónap): A gyermekek szókincse ebben a szakaszban gyors ütemben bővül. Képesek egyszerű mondatokat alkotni, mint például „Kérem a labdát”. A beszédértés is jelentősen fejlődik.
• Összetett mondatok (2-3 év): A gyerekek egyre összetettebb mondatokat kezdenek használni és egyre bonyolultabb nyelvi struktúrákat alkalmazni. Képesek lesznek összefüggő történeteket mesélni, kérdéseket feltenni és válaszolni rájuk. A nyelvtani szabályokat fokozatosan tanulják.

Hogyan segíthetnek a szülők a beszédfejlődésben?

A szülők fontos szerepet játszanak a gyermek beszédfejlődésében:

• Beszélj sokat a gyermekhez: Minél többet hall a gyermek beszédet, annál jobban fog fejlődni a beszédkészsége. Beszélj a napi tevékenységekről, nevezz meg tárgyakat és eseményeket.
• Olvass neki meséket: Az új szavak hallatán fejlődik a babák szókincse és beszédértése, továbbá azáltal, hogy elképzelik a hallottakat, a fantáziájuk is.
• Énekelj és mondókázz: Az énekek és mondókák ritmusa és rímjei segítenek a hangok és szavak megtanulásában és a szókincs gyarapításában.
• Bátorítsd a gyermeket a beszédre: Kérdezz egyszerű kérdéseket, és várj türelmesen a válaszra. Dicsérd meg a gyermek próbálkozásait, még akkor is, ha nem tökéletes.

Kommunikációs problémák csecsemőkorban

Az újszülöttek úgy jönnek a világra, hogy készen állnak a környezetükkel való kapcsolódásra, szükségleteik jelzésére, később pedig arra is, hogy a külvilágtól tanuljanak. Az újszülött babák készen állnak a környezetükkel való kapcsolódásra, szükségleteik jelzésére. A szülők is rendelkeznek ösztönös képességekkel arra, hogy a babájukkal kapcsolatba lépjenek. Válaszolnak a csecsemő sírására, vigasztalják. Egyszer ők kezdeményezik az interakciót, máskor a baba.

A környezeti tényezők hatása a kommunikációra

Ha nem érkezik válasz valamelyik féltől, megszakad a folyamat. Ezen a ponton el kell gondolkodnunk a szülők, gondozók okostelefon-használatáról. Milyen hatással van a babára, amikor a gondozójával való kommunikációt gyakran megszakítja egy hívás, egy üzenet érkezése, ami talán a gondozót jobban stimulálja, mint a babával folytatott interakció? Mindenképpen akadályozni fogja ez a baba fejlődését, mert ilyenkor megerősítés helyett frusztrációt él meg kommunikációs próbálkozásai közben. Mint ahogy a TV-ből érkező háttérzaj is zavaró, mely folyamatosan túlterheli a baba még éretlen, fejlődő idegrendszerét. Jó ötletnek tűnik tehát, ha csendes, nyugodt környezetben gondozzuk a csecsemőt, miközben sok-sok lehetőséget biztosítunk számára a gondozóval folytatott „párbeszédre”.

Tipikus fejlődés és figyelmeztető jelek

A tipikus fejlődésű csecsemő hatékonyan kommunikál gondozójával: szemét, fejét, testét a gondozó felé fordítja, irányába mozog a térben. Három hónapos korra már egyértelműen használják a babák ezeket a jeleket, így könnyen „olvashatjuk”, hogy számukra megfelelő-e vagy nem az adott helyzet. Előfordulhat azonban, hogy az ideális környezetben sem reagál a csecsemő a gondozó kommunikációs kezdeményezéseire, és ezzel a problémával érdemes foglalkozni.

A szociális kommunikáció korai fejlődésében elakadásokat tapasztalhatunk, ha:

• a csecsemőt kevésbé érdeklik a társsal végzett tevékenységek;
• nem néz a szülő arcára túl gyakran;
• csendes baba, nem használja a hangját;
• nem használja a testét kommunikációs célra;
• elfoglalja magát és nem kíván társas együttlétet;
• jobban lekötik a tárgyak, mint az emberi arc;
• nem jelez vissza, nem válaszol a közeledésre.

Megkésett és akadályozott beszédfejlődés

Amennyiben a kisgyermek beszéde kétéves korig nem indul el a fent említett módon, vagy általában a kisbaba nyelvi fejlődése a leírtaktól jelentős elmaradást mutat, akkor megkésett vagy akadályozott beszédfejlődésre gyanakodhatunk. Az egészséges kisgyermekek fejlődésének üteme nagyon különbözhet egymástól. Talán az anyanyelv elsajátítása terén jelentkezhetnek a legnagyobb egyéni eltérések.

A megkésett beszédfejlődés

A „megkésett beszédfejlődés” kifejezést azokban az esetekben használják, ahol a normális beszédfejlődés késésében elsősorban az érési folyamatok elhúzódása, az öröklött hajlam, valamint a környezeti tényezők játszanak szerepet. Általában organikus (azaz szervi) érintettség nem tárható fel, a beszéd elmaradása csupán mennyiségi eltérést mutat az életkori átlagtól. Ez azt jelenti, hogy a kisgyerek beszéde hasonlóképpen fejlődik, mint kortársaié, csak később kezdődik el és kissé lassabban is halad. Ilyenkor fokozottabb figyelemre van szüksége, mint társainak, esetenként szakember segítségére. Többet kell foglalkozni a nyelvi fejlesztésével, stimulálni kell, gyakorolni kell vele a nyelvi érésének felgyorsítása érdekében. A cél az, hogy iskolába lépéskor a lehető legtöbb akadály háruljon el a sikeres iskolai beválás érdekében, hiszen a tanulás eszköze a nyelv.

Megkésett beszédfejlődésről tehát akkor beszélünk, ha a gyermek ép intellektussal és ép érzékszervekkel rendelkezik, megfelelő beszélő környezet veszi körül, ennek ellenére a beszéde csak később vagy nem indul meg. Megkésett beszédfejlődésű az a gyermek, aki 2-2,5 éves korban nem rendelkezik min. 50-70 szavas szókinccsel és nem használ két szavas mondatokat. Ennél korábban is vannak már figyelemfelhívó jelek, amikre oda kell figyelni és szakember segítségét kérni. Ilyen, amikor nem jelenik meg a gőgicsélés, vagy a gagyogás. Vagy ha meg is jelenik, nagyon szegényes, nem mondható változatos hangadásnak, vagy amikor 18 hónapos kor után sem jelennek meg az első szavak.

Az akadályozott beszédfejlődés (fejlődési diszfázia)

Az akadályozott beszédfejlődés esetében a gyermekek beszéd- és nyelvfejlődési elmaradásának hátterében valamilyen központi idegrendszeri sérülés húzódik meg. Ez általában a későbbiekben is azonosítható: a terhesség vagy a szülés körülményeiből, vagy a korai csecsemőkori történésekből feltárható az organikus érintettség. Ezek a központi idegrendszeri sérülések a nyelvfejlődésben már nemcsak mennyiségi, hanem minőségi eltéréseket is előidézhetnek: súlyos elmaradásokat a beszédértés, a beszéd-kivitelezés és a különböző nyelvi szintek területén egyaránt. Fejlődési diszfázia esetén a gyermeknyelvi fejlődése jelentősen eltér a korosztályától.

A bevezetőben leírt beszédfejlődési „állomások” nem követhetők nyomon, már csecsemőkortól megfigyelhető, hogy a megfelelő nyelvi környezet ellenére sem történnek meg azok a jellemző nyelvi megnyilvánulások a baba részéről, amelyek elvárhatók lennének: kimarad vagy szegényes a gőgicsélés, gagyogás, nem utánoz a baba, nem jelenik meg időben a ritmusos, hangsúlykereső halandzsázgatás, később meg nem differenciálódik, azaz nem tagolódik értelmes beszédegységekké. Nem szeretik a höcögtetést, türelmetlenek a mondókázásra, nem szeretik, ha énekelnek nekik, hogy csak néhányat említsünk a korai jellemzőkből.

Később, amikor a beszédindulás lenne várható, néhány bébinyelvi szó megjelenése után (papa, mama, baba, pipi, igen, nem egyedi változatai) többnyire ezekkel, valamint mutogatással és egyéb nonverbális (nem beszéd általi) eszközökkel kommunikálnak előszeretettel még hónapokig, láthatóan semmi szükségét nem érezve a szóbeli kommunikációnak. Gyakran megfigyelhető, hogy ekkor a kisgyermek beszédértése sem felel meg a korától elvártnak. Az elmaradások csökkentését, optimális esetben kiküszöbölését csak évek közös munkájával (szülő és terapeuta) lehet megvalósítani.

Az autizmus spektrumzavar és a kommunikáció

Az autizmus spektrumzavar (ASD) egy neurológiai fejlődési rendellenesség, amely az érintettek szociális, kommunikációs és viselkedési készségeit eltérő módon befolyásolja. Az autizmus tünetei már csecsemőkorban megfigyelhetők, azonban mivel a fejlődés minden gyermeknél eltérő ütemben zajlik, az első gyanús jelek gyakran csak 12-24 hónapos kor között válnak nyilvánvalóvá. Egyes esetekben a szülők észrevehetik, hogy gyermekük másképp reagál a környezetére, kevesebb társas kezdeményezést mutat, vagy eltérő módon kommunikál.

Az autizmus korai jelei csecsemőkorban

Az autizmus első jelei már csecsemőkorban megfigyelhetők, bár sok esetben a szülők észrevételei és a környezet visszajelzései alapján merül fel a gyanú:

• Szemkontaktus és mimikai reakciók hiánya: Egy egészséges csecsemő már néhány hónapos korában figyel a szülői arcokra, visszamosolyog, és aktívan reagál a mimikai ingerekre.
• Saját nevére adott reakció és a hangokra való figyelem hiánya: A legtöbb csecsemő már 6 hónapos kora körül figyel a saját nevére, 9 hónaposan pedig aktívan fordul a megszólítás irányába.
• Gagyogás és kommunikációs próbálkozások elmaradása: A csecsemők természetüknél fogva próbálnak kapcsolatot teremteni a környezetükkel, kezdetben hangokkal, majd a gagyogás különböző formáival.
• Érdektelenség a társas helyzetek iránt: Az autizmussal élő csecsemők gyakran jobban lekötik magukat a tárgyakkal, mint az emberi arccal, és nem kívánnak társas együttlétet.
• Merev, ismétlődő mozgások vagy szokatlan testtartások: Ide tartozhat a kézujjak ismétlődő mozgatása, a test előre-hátra ringatása vagy a karok merev tartása.

Az autizmus jelei 1-2 éves korban

1-2 éves kor között már egyértelműbb jelek mutatkozhatnak, amelyek a társas interakció, a kommunikáció és a viselkedés sajátos mintázataiban figyelhetők meg:

• A mutogatás, gesztikuláció és társas interakció hiánya: Egy neurotipikus fejlődésű gyermek már 12 hónapos korától mutogatni kezd tárgyakra, hogy felhívja rájuk a figyelmet, vagy segítséget kérjen.
• A felnőttek vagy kortársak utánzásának hiánya: Ebben az életkorban a gyermekek természetesen kezdik el utánozni a környezetükben látott viselkedéseket.
• Késlekedő beszédfejlődés vagy teljes beszédhiány: Míg a legtöbb kisgyermek 18 hónapos koráig kimond néhány szót, az autizmus spektrumzavarban érintett gyermekeknél ez a fejlődés késlekedhet.
• Ragaszkodás a rutinhoz és az ismétlődő viselkedésformák: Az autizmussal élő gyermekek gyakran szorongással reagálnak a változásokra, és mereven ragaszkodnak egy megszokott napi rutin betartásához.

tags: #kisbaba #kommunikacios #problemak