A Kis Lélek beszélgetése Istennel és az emberi lét kihívásai

Milliók szólnak elismerően a Beszélgetések Istennel sorozatról, amelyet közel negyven nyelvre fordítottak le. A sorozat egy szent beszélgetés szó szerinti leírása, amelyet a szerző Istennel folytatott, az Ő oldalán. Kilenc könyv majd’ háromezer oldalát tölti meg, és az emberi élet valamennyi aspektusát érinti. Főként azoknak ajánlott, akiket nem elégítik ki a hagyományos vallások válaszai.

Amikor Neale Donald Walsch úgy érezte, élete kudarcba fullad, levelet írt Istennek. Fájdalmát egyetlen szemrehányó kérdésben lehetne összesűríteni: „Mivel érdemeltem ki ezt a nyomorúságos életet?” Isten nem postafordultával válaszolt, hanem azon nyomban. Walsch mérhetetlen megrökönyödésére a toll magától kezdett mozogni, neki csak követnie kellett a sugallatot. Így jött létre a beszélgetés.

A Beszélgetések Istennel kötetei

A sorozat első kötete főként személyes kérdéseket tárgyal: az egyén életének kihívásait és lehetőségeit, az érzelmi kapcsolatokat, a megfelelő állás megtalálását, a pénzkezelést, valamint azt, miként építhetjük be Isten mérhetetlen energiáit mindennapi életünkbe. Beavat a szimbolikus gondolkodásba, az összefüggések érzékelésébe, és világossá teszi, hogy bármi történik is velünk, azt mind mi magunk hívjuk életre.

A második könyvben Isten átfogóbb betekintést nyújt világunkba; a Föld egészét érintő témákat tárgyalja, és azokat a kihívásokat, amelyekkel egész bolygónknak szembe kell néznie. Oktatási, politikai, gazdasági és teológiai forradalmat javasol, és egyebek mellett megismertet az emberi szexualitás isteni megközelítésével is. Néhol kényelmetlen, olykor megrázó, mégis felébreszt és cselekvésre ösztönöz. Arra hív, hogy az új gondolatrendszert ne pusztán elfogadjuk, hanem saját megélt életünk példáján keresztül valósítsuk meg.

A harmadik könyv az emberi lét legnagyobb kihívásaival foglalkozik. Más síkokkal és dimenziókkal ismertet meg, feltárja a legmagasabb rendű igazságokat, valamint a lélek kihívásait és lehetőségeit. Felszínre hozza a bennünk rejlő örök tudást, hogy eldönthessük, mit szeretnénk valóra váltani a rendelkezésünkre álló végtelen lehetőségek tárházából.

Isten mindenhol jelen van

Isten mindenhol van. De ha nem látjuk, vagy nem érezzük Őt a szívünkben, akkor sehol sem fogjuk meglátni. Először magunkban, belül kell meglátni őt, és belül, a szívünkben szólnunk Hozzá. Tudatlanságban élünk. Ezért érezzük azt, hogy Isten valahol máshol van. De ha mélyen magunkba merülünk, ha felismerjük a Legmagasabbat magunkban, akkor látni fogjuk, hogy a mi tudatunk egy Isten Tudatával. Lélekteljes könnyeket kell ontanunk, ha tudatosan meg akarjuk testesíteni a Legfelsőbbet, és ha be akarjuk teljesíteni és kinyilvánítani Őt földi létezésünk minden pillanatában.

A beszélgetések alapját a szeretet és a félelem gerjeszti. Ezek az érzelem alapkövei. A kettő közül az elsődleges kettősség. Minden szeretet. Legmagasabb rendű formájában. Ha tudsz adni másoknak, ráébredsz, hogy magad is rendelkezel vele. Amit nincsen, azt másoknak sem adhatod. Amikor adsz, és adni szeretnél hozzájutni valamihez, és valójában nincs semmid, amit adhatnál, akkor rájössz, hogy már rendelkezel is azzal, amit adsz.

A Kis Lélek meséje

Egyszer volt, sose volt, volt egyszer egy Kis Lélek, aki így szólt Istenhez: „Tudom, Ki Vagyok!” Isten erre azt mondta: „Hát ez nagyszerű! Isten széles mosolyra húzta az ajkát: „Úgy bizony! - mondta. „Tyű - mondta a Kis Lélek -, ez szuper!” De az, hogy tudta, ki ő, hamarosan már nem volt elég számára. A Kis Lélek rém izgatott lett, és most már Azzá szeretett volna Válni, Aki Volt. Így hát a Kis Lélek visszament Istenhez - ami minden lélek számára, aki tényleg az szeretne Lenni, Aki Ő, egész jó ötlet -, és így szólt hozzá: „Helló Isten! „Hát, - mondta a Kis Lélek - az egy dolog, hogy tudom Ki Vagyok, de egész más dolog tényleg Az Lenni, Aki Vagyok. „Nos - mondta nevetve Isten -, azt hiszem, erre számíthattam volna. Te mindig is szeretted a kalandokat.”

Ekkor azonban Isten elkomolyodott. „Micsoda?” - kérdezte a Kis Lélek. „Nos, a Fényen kívül nincs semmi más. „Gondolj csak bele! - mondta Isten. - Olyan vagy, mint egy gyertya a Napban. Ott éldegélsz, együtt egy millió, egy trilli-billió másik gyertyával, akik a Napot alkotják. És a nap nélküled nem lenne a Nap. De nem ám! Hisz akkor az egy olyan nap lenne, amiből hiányzik az egyik gyertya… És az egyáltalán nem a Nap lenne, hisz nem sütne olyan fényesen.” „Hát - élénkült meg a Kis Lélek -, te vagy Isten.” Isten újra elmosolyodott: „Már kitaláltam - mondta.”

„Csak, ha úgy döntesz - felelte Isten. - Voltaképp igazán nincs mitől félned, hacsak nem te határozod úgy, hogy van. Tudod, mi találjuk ki az egészet. „Áh!” - mondta a Kis Lélek, és máris jobban érezte magát. „Ez nagy ajándék - mondta Isten -, mert enélkül nem tudhatnád, hogy mi milyen. A Hideg nélkül nem tudhatnád, milyen a Meleg, a Fel nélkül nem tudhatnád, milyen a Le, a Gyors nélkül, hogy milyen a Lassú. Nem tudnád, melyik a Bal, ha nem lenne Jobb, melyik az Itt, ha nem lenne Ott, mikor van a Most, ha nem lenne az Akkor. Így - vonta le a következtetést Isten -, mikor sötétséggel vagy körülvéve, ne rázd az öklöd, és ne kiabálj, és ne átkozd a sötétséget. Ehelyett légy a Fény a sötétben, és ne dühöngj emiatt. Akkor majd megtudod, Ki Vagy Valójában, és a többiek is rájönnek.”

A megbocsátás megtapasztalása

Isten nevetett. „Nagyon is helyénvaló! De ne feledd, hogy a ‘különleges’ nem azt jelenti, hogy ‘jobb’. A maga módján mindenki különleges, bár erről sokan megfeledkeztek. „Tyű! - mondta a Kis Lélek, és örömében táncra perdült, nevetett és ugrabugrált. „Igen, és máris hozzáfoghatsz” - mondta Isten, aki együtt nevetett, ugrabugrált és táncolt a Kis Lélekkel. „Miféleképp szeretnék? - kérdezett vissza a Kis Lélek. „Nos - magyarázta Isten -, a Fénynek lenni különleges dolog, de különlegesnek lenni nagyon sokféleképp lehet. Különleges, ha kedves vagy. Különleges, ha szelíd vagy. Különleges, ha kreatív vagy. Különleges, ha türelmes vagy.”

A Kis Lélek egy pillanatig csöndben ült, aztán felkiáltott: „Rengeteg módját tudom, hogyan lehet különlegesnek lenni! Különleges, ha segítőkészek vagyunk. Különleges, ha együttérzők vagyunk. Különleges, ha barátságosak vagyunk. “Igen” - hagyta jóvá Isten. - És te is lehetsz mindez, vagy lehetsz olyan módon különleges, ahogy te szeretnél, amikor csak akarsz. „Tudom, mi akarok lenni, tudom, mi akarok lenni! - jelentette ki izgatottan a Kis Lélek. - Úgy akarok különleges lenni, hogy megbocsátó vagyok. „De az - biztosította Isten a Kis Lelket. „Oké - mondta a Kis Lélek. - Én az akarok lenni. Megbocsátó akarok lenni. „Jó - mondta Isten.

A Kis Lélek most már kezdett egy kicsit türelmetlenné válni. Úgy tűnt, hogy mindig van valami bonyodalom. „Senki” - ismételte meg Isten. - Minden, amit teremtettem, tökéletes. Az egész Teremtésben nincs egyetlen lélek sem, aki nálad kevésbé tökéletes lenne. A Kis Lélek akkor vette észre, hogy hatalmas tömeg gyűlt össze. Lelkek érkeztek közelről s távolról, az egész Királyságból, mert elterjedt a híre, hogy a Kis Lélek fantasztikus beszélgetést folytat Istennel, és mindenki hallani akarta, miről diskurálnak. Ahogy a Kis Lélek végigjártatta a szemét a számtalan egybegyűlt lelken, kénytelen volt elismerni, hogy Istennek igaza van. Egyikük sem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé nagyszerűnek vagy kevésbé tökéletesnek, mint ő maga. „Nahát, ez így egyáltalán nem lesz jó hecc! - morgolódott a Kis Lélek. - Úgy akartam megtapasztalni magam, mint Aki Megbocsátó.”

Ekkor azonban előlépett a tömegből a Barátságos Lélek. „Ne aggódj, Kis Lélek - mondta a Barátságos Lélek. „Tényleg? - ragyogott fel a Kis Lélek. „Hát persze - csacsogott a Barátságos Lélek. „De miért? Miért tennél ilyet?! - kérdezte a Kis Lélek. - Te, aki olyan tökéletes Lény vagy?! Te, aki olyan sebességgel rezegsz, és így olyan Fényes vagy, hogy alig bírom rád emelni a tekintetemet?! Miért lassítanád le annyira a rezgésedet, hogy a ragyogó Fényed elsötétüljön és elhomályosodjon? „Egyszerű - válaszolta a Barátságos Lélek. „Ne ámuldozz! - mondta a Barátságos Lélek. - Hisz te is megtennéd értem ugyanezt. Vagy nem emlékszel? Óh, számtalanszor táncoltunk már együtt, te meg én. Egy örökkévalóságon és minden korokon át táncoltunk mi ketten. Minden időkön át, rengeteg helyen játszottunk együtt. Csak nem emlékszel rá.”

„Mindketten voltunk már Minden. Voltunk már a Fent és a Lent, a Bal és a Jobb. Voltunk már az Itt és az Ott, az Akkor és a Most. Voltunk már a Férfi és a Nő, a Jó és a Rossz, mindketten voltunk már az Áldozat és a Gonosztevő. Szóval már nagyon sokszor összefogtunk, te meg én, hogy biztosítsuk egymás számára a tökéletes lehetőséget, hogy Kinyilváníthassuk és Megtapasztalhassuk Azt, Akik Valójában Vagyunk. Úgyhogy - magyarázta tovább a Barátságos Lélek -, majd én megjelenek a következő életedben, és ezúttal én leszek a ‘rossz’. „Le kell lassítanom a rezgésemet, és nagyon nehézzé kell válnom ahhoz, hogy elkövethessem ezt a nem-nagyon-szép dolgot. Úgy kell tennem, mintha valami olyan volnék, ami nagyon idegen tőlem. „Óh, kérj bármit, akármit! - kiáltotta a Kis Lélek, és örömében táncra perdült, és dalra fakadt. „Mi az? - kérdezte a Kis Lélek. - Mit tehetek érted? „Hát persze, hogy a Barátságos Lélek angyal! - szólt közbe Isten. - Mindenki az! A Kis Lélek ezért igazán nagyon szerette volna teljesíteni a Barátságos Lélek kérését. „Igen? - szakította félbe a Kis Lélek. „Óh, persze, hogy eszembe jut majd!” - kiáltotta a Kis Lélek. - Ígérem! „Jó - mondta a Barátságos Lélek -, mert tudod, olyan nagyon kell majd tettetnem magam, hogy én magam nem fogok emlékezni rá. És ha te sem emlékszel majd rá, hogy Valójában Milyen Vagyok, lehet, hogy aztán nagyon sokáig nem fog eszembe jutni. És ha elfelejtem, hogy KI Vagyok, akkor megeshet, hogy te is elfelejted, hogy Ki Vagy, és akkor mindketten elvesztünk. „Nem, erre nem lesz szükség! - ígérte meg újra a Kis Lélek. - Emlékezni fogok rád! Így hát megegyeztek.

A Kis Lélek belevetette magát az új életébe, izgatottan, hogy a Fény lehet, ami olyan különleges, és várakozással telve, hogy úgy lehet különleges, hogy Megbocsátó lesz. És türelmetlenül várta, hogy megtapasztalhassa magát, mint Aki Megbocsát, és hogy megköszönje minden léleknek, hogy ezt számára lehetővé teszi.

A gyermek és az angyal

Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült. Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:„Azt beszélik, holnap leküldesz a földre. De hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?"Isten azt válaszolta:„A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged, és vigyázni fog rád."„De” - mondta a gyermek - „itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek!”Isten így szólt:„Az angyalod minden nap fog énekelni neked. És érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel."„És" - mondta a gyermek - ”hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?"”Az könnyű" - mondta Isten - “Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni."

A gyermek felnézett Istenre, és így szólt: „És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?"Isten rámosolygott a gyermekre, és azt mondta:„Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni."A gyermek azt mondta:„Úgy hallottam, a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?"Az Isten megölelte a gyermeket, és azt mondta:„Az angyalod óvni fog téged, akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!"A gyermek szomorúan nézett, és így szólt:„De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged."Isten megölelte a gyermeket: „Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek."Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve megkérdezte:„Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!"Isten így válaszolt:„Az angyalod neve nem fontos... Te majd így fogod hívni: Anyu!"

Hogyan beszélnek a gyermekek Istennel?

Jodi Picoult regénye egy kislány, Faith történetét mutatja be, aki Istennel beszélget. Egy nap Faith és édesanyja, Maria korábban érnek haza. A családfőt, Colint egy idegen nővel találják az ágyban, és mivel nem ez az első félrelépése, a válás elkerülhetetlen. A férj elköltözik és beadja a válókeresetet, a feleség összezuhan, és nincs energiája arra, hogy a kislánya lelkével is törődjön. Faith azonban hamarosan képzelt barátra lel, aki egészen a bűvkörébe vonja, olyannyira, hogy édesanyja végül gyermekpszichológus segítségét kéri, aki arra a következtetésre jut, hogy Faith minden bizonnyal Istennel beszélget.

Egy kislány, aki sosem gyakorolta a zsidó vallását, most beszélget Istennel, ráadásul azt állítja a Mindenhatóról, hogy nő. Mindezek után Faith feltámasztja a saját nagymamáját, meggyógyít egy AIDS-beteg kisbabát, és a család hirtelen az egyház és a média érdeklődésének központjába kerül. Picoult regénye nagyon is a földön jár, és épp ettől hiteles: ahogyan a csodát a történetébe beengedi, hiszünk neki, hogy mindez akár itt is történhetne, a kis Pistikével, a harmadik szomszédban.

A külvilág reakciója a csodára

Érzékletesen mutatja be, miként reagál erre a csodára a külvilág. Az anya, aki a végtelenségig hisz a gyermekének. Az apa, aki a szerinte pszichésen gyenge volt feleségét hibáztatja mindenért. Az egyház, amely egy 7 éves kislányt súlyos eretnekséggel vádol. A média, amely a végtelenségig duzzasztaná a csodatevő Faith White történetét. A pszichológusok, akik különböző mentális zavarokkal próbálják megmagyarázni a gyermek látomásait, és az orvosok, akik ennek dacára sem találják szervi okát annak, hogy a kislányon egyik napról a másikra stigmaszerű, vérző sebek keletkeznek. A szerző ezúttal igen sikamlós témába nyúlt bele, hiszen talán semmi nem osztja meg az embereket annyira, mint a vallás, a hit. Ráadásul nem szépeleg: kőkeményen odamondogat a papoknak, a törvényhozóknak, a korrupt hivatalnokoknak, a haszonleső médiának, orvosoknak és az átlagembernek is.

A történet kíméletlenül az arcunkba vágja, olykor mennyire kisszerűek vagyunk, képtelenek elfogadni mást, mint amiben hiszünk, és az esélyt sem adjuk meg arra, hogy kinyíljon a szívünk. Persze félelemből. Miközben vérrel-verítékkel marakodunk, küzdünk az igazunkért, hajlamosak vagyunk nem észrevenni, hogy közben épp a lényeg vész el. Jodi Picoult könyve kicsit lassan indul, ám később annál jobban felpörög, és a vége felé már olyan izgalmas, hogy letenni sem lehet. A szerző érezhetően hatalmas kutatómunkát végzett a regény megírása előtt, mind egyházi, mind pszichológiai vonalon, az ebből született leírások kissé megakasztják a cselekményszövést, de ahhoz, hogy a teljes lényeget megértsük, érdemes rajtuk átrágni magunkat.

A szexualitás isteni megközelítése és a gyermeknevelés

Isten a Beszélgetések Istennel második kötetében megismertet az emberi szexualitás isteni megközelítésével is. A legtöbb ember elfojtja a természetes érzelmeit. A szülők kevésbé alkalmasak a gyermeknevelésre, roppant csekély élettapasztalat birtokában látnak a neveléshez. Gyakran nem is nevelik a gyermeket, hanem rávezetik önmaguk felfedezésére, bevonják magukat mások megismerésének folyamatába. A gyermekek megtanulják természetellenesnek tekinteni a szexualitásukat. A harag, a féltékenység, a félelem és a bánat mind természetes érzelmek.

A szexualitásról való beszélgetés fontossága

Ha az ember megkérdez egy fiatalt, hogy mi a nemi erkölcsösség törvénye, akkor a válasz lehet egy üres tekintet, esetleg kínosan feszengve elhadarnak valami olyasmit, hogy „nem lehet nemi kapcsolat a házasság előtt”. Tapasztalataink szerint sok fiatal megtartóztatja magát a házasság előtt, ám mélységesen félreérti a nemi erkölcsösség törvénye értelmének és rendeltetésének egészét - az ilyen félreértések pedig sajnos gyakran vezetnek későbbi küszködéshez a házasságban. A nemi erkölcsösség törvénye testi vonatkozásainak (mint amilyen a házasság előtti önmegtartóztatás, illetve a házasságkötés utáni teljes hűség) központi és fontos szerepük van. A házasságon belüli nemi intimitásnak a gyermeknemzésen túl van még egy fontos rendeltetése.

David A. Bednar a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, hogy a nemi intimitás „nem pusztán egy kiaknázandó kíváncsiságot, egy kielégítendő vágyat, vagy egy önző módon űzött kikapcsolódást vagy szórakozást jelent. Ha amiatt aggódsz, hogy nem beszéltél elég korán vagy megfelelő módon a gyermekeiddel a nemiségről, akkor nem vagy egyedül. Számos oka van, amiért az ilyen beszélgetések emberpróbálóak lehetnek. Azonban soha nincs túl késő elkezdeni a tanítást.

1. A nemiségről folytatott egészséges szülő-gyermek beszélgetések egyik döntő fontosságú része a nyíltság kultúrájának elősegítése. M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke ezt mondta: „Ahogy a gyermekeink növekednek, egyre közvetlenebbül és világosabban tanított tudásra van szükségük a szüleiktől arról, hogy mi helyénvaló és mi nem az. A szülők… beszéljenek velük világosan a nemi kapcsolatokról és az evangéliumnak a nemi erkölcsösségre vonatkozó tanításáról. Kezdd el már akkor, amikor a gyermekeid még kicsik, azáltal, hogy a helyes nevükön nevezed a testrészeiket. Mondd el a gyermekeidnek, hogy bármit megkérdezhetnek tőled, majd pedig igyekezz a kérdéseiket vagy vallomásaikat nem túlreagálni és nem kelteni bennük szégyenérzetet. Kerüld el, hogy hasonlatokban beszélj a szexualitásról. A gyermekeknek egyértelmű és őszinte tájékoztatásra van szükségük. Egyes fiatalok például olyan tanításokról számoltak be, ahol a nemi erkölcsösség törvényének megszegését megrágott rágógumihoz vagy ételhez hasonlították, amelyet körbeadnak egymás között a teremben, és ezáltal az már nem vonzó.
2. A legtöbb szülő egyszer beszélget el a gyerekeivel a nemiségről. A pornográfiával való lehetséges szembesülésről szólva Joy D. Szülők! Muszáj nekünk kezdeményezni a beszélgetést! Nem várhatjuk, hogy a gyermekeink jöjjenek oda hozzánk. […] Azt szeretnénk, ha a gyermekek felkészültnek és felvértezettnek, nem pedig ijedtnek éreznék magukat. Az otthoni esteken tarts leckéket a nemiséggel összefüggő témákról, és engedd, hogy a gyermekeid tanítsanak, amint késznek érzik magukat rá. Segíts a gyermekeidnek konkrét terveket kidolgozni arra, hogy ellenálljanak a kísértésnek. Ha például a gyermeked tisztátalan gondolatokkal vagy viselkedéssel kínlódik, agyaljatok közösen azon, hogy mit kellene tenni, amikor ilyen gondolatai támadnak. Tanítsd meg a gyermekeknek, hogyan kerüljék el a szexuális ragadozókat és legyenek biztonságban.
3. A gyermekek gyakran kíváncsiak arra, hogy miért kellene ezt vagy azt tenniük. Miért tartsák be a nemi erkölcsösség törvényét, miközben páran körülöttük nem így tesznek? Amikor megértik az elvárások mögött álló okokat, nagyobb valószínűséggel teszik a közös evangéliumi és családi értékeket sajátjukká. Ha azt akarjuk, hogy a gyermekeink betartsák Isten nemierkölcsösség-törvényét, tudomásukra kell hoznunk az okokat, amelyek fontossá teszik az e törvénynek való engedelmességet. Meg kell tanítani nekik, hogy „a nemiség Mennyei Atyától kapott erőteljes ajándék, és hogy azt az Őáltala megszabott keretek között helyes használni”6. A szexualitás Mennyei Atya minden gyermekének elválaszthatatlan része. Rendjén való szexuális érzéseket és nemi izgalmat érezni. A gyermekeknek nem kell ezen érzések és ingerek szerint cselekedniük, viszont tudatában lehetnek ezeknek. Ami annyit tesz, hogy észreveszik a szexuális érzéseket, de nem társítanak hozzájuk elítélő gondolatokat. Az önkielégítés gyakran a gyermek első szexuális élménye, és azt tudatlanságban teszi. Még a kisgyermekek is hajlamosak megérinteni magukat, és a szülők reakciója ezekre a korai megnyilvánulásokra meghatározó lehet abban, hogy milyen érzései lesznek a fiataloknak önmagukkal és a nemiségükkel kapcsolatban. Ha a gyermekek megértik a kapcsolatokra és a szexualitásra vonatkozó normák (például a randevúzás, a visszafogottság, a nemi erkölcsösség stb.) mögött meghúzódó okot, akkor nagyobb valószínűséggel veszik észre a bölcsességet Isten törvényeiben, és érzik magukat ösztönözve a betartásukra. Amikor ezeket a normákat tanítod, emlékezz arra, hogy fontos úgy tenned ezt, hogy közben ne válts ki szégyen- vagy félelemérzetet. Miként a járni tanuló kisgyermekek is megbotlanak, ez a fiatalokkal is megeshet, miközben megtanulják a saját nemiségük megértését és irányítását. Szülőnek lenni nem könnyű. A gyermekeink tanítására irányuló erőfeszítéseink pedig talán nem mindig tökéletesek, de megtehetünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy gyermekeinket arról a gyönyörű ajándékról tanítsuk, amit a házasságon belüli nemi intimitás jelent. Ha úgy érezzük, hogy alulmaradunk, akkor is képesek vagyunk még jobban csinálni az Úr segítségével.

Isten és a közösség

Mi lehet annyira erős indok, hogy oly nagy ünnepet, mint a bemerítés, a gyülekezet baba-bemutatással oszt meg? Az ilyen alkalmakkor Isten háza megtelik az ünneplőkkel: a gyülekezet testvériségén kívül rokonok, barátok, régi vagy jelenlegi osztály- vagy munkatársak is jelen vannak a világból. Baptista felekezetűként a felnőtt keresztséget valljuk, és cselekedjük. Ez így a külső szemlélőnek érthető, elfogadható. De hogy akkor mi történik a babákkal? A két ünnep összekapcsolódik, kiegészíti egymást. Így tudhatja meg a világ: felnőtt keresztséget vallóként sem feledkezünk meg babáinkról! Ilyen különleges körülmények között imádkozhattunk együtt Fülöp Noah-ért. Egyetlenegy igével, de ebben mégis igazi gazdagságot kívánva áldottuk meg a családot. Kértük Istent, hogy egykor majd mi is elmondhassuk, amit a Biblia az 1Mózes 6:9-ben őriz: „Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az újszülötteket szüleik viszik a gyülekezetbe, áldást kérve rájuk. Megismerve őket láthattuk, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei, legyen akár 12 vagy 78 éves is. Mindegy, hogy a szőlőmunkás mikor áll szolgálatba: ugyanaz a jutalma az utoljára érkezőknek, mint az elsőknek. Az ünnepi istentiszteleten Heizer Kornél tanított az Apcsel 2:36-39 igeszakasz alapján. Ma sincs ez másképp: ha nem értjük a dolgokat, érdemes rákérdezni. Ha pedig Istennél keresgélünk és megszólítjuk Őt, biztosak lehetünk benne, hogy Ő be fog mutatkozni. Bizonyságot tettek hitükről, a világ felé is kifejezve Istenhez való ragaszkodásukat. Kifejezték és megvallották, hogy aki hisz Jézusban, ha meghal is, él (János 11:25). Hitelesen képviselték, hogy Jézus megismerhető. Egy olyan híresség, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem olyan, aki maga hajolt le megmosni tanítványai lábát. A cikk írójaként abban a kegyelemben van részem, hogy elsőszülött gyermekem hullámsírból való feltámadásának is tanúja lehettem.

tags: #kisbaba #beszelgetese #istennel