A mozgásfejlődés egy és oszthatatlan folyamat, melyben a harmonikus fejlődéshez minden fázisnak megvan a szerepe. A mozgáskultúra alapelemeinek döntő többsége a születéstől a 10-12 éves korig alakul ki. A megszerzett képességek és készségek kialakítását, formálását jelenti. A gyermek aktív résztvevője is nevelésének, ahhoz, hogy az adottságának megfelelő képessége kialakulhasson. A gyermekek töretlen testi-lelki, szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen a rendszeres mozgás, sportolás.
A mozgásfejlődés egy olyan folyamat, amely a születéstől kezdve végighalad az emberen. Az egymást követő mozgásfejlődési szakaszokhoz különböző módon juthatunk el. Az életkor előrehaladtával egyre inkább mozgásszegénnyé váló életmód hátterében több okot is feltételezhetünk: az iskolai követelmények növekedése a tanulásra szánt idő növekedésével jár, ez pedig annak a szabadidőnek a rovására megy, amelyben játszani, sportolni kellene, a „grundok”, vagy egyéb játék lehetőséget biztosító szabad területek fokozatos megszűnése, a különböző elektronikus játékok, számítógépek, videók olcsóbbá válása, a testnevelési órák változó színvonala, ami nem mindig segíti elő a mozgás, sportolás megkedvelését, a sportklubok, szakosztályok eredménykényszere, ami nem teszi lehetővé csak az igazán tehetséges, sokat ígérő gyermekekkel való foglalkozást, illetve a kevésbé tehetségesek esetében szülőkre komoly anyagi terheket ró. Mindezek eredményeként napjainkban a fiatalok szívesebben töltik idejüket TV nézéssel, videojátékokkal, vagy a komputer előtt ülve semmint sporttal, testmozgással.
A mozgásszegény életmód társulva a helytelen - magas kalória, zsír és cukor tartalmú - étrenddel biztosan vezet a már korai gyermekkorban kialakuló elhízáshoz, cukorbetegséghez, zsíranyagcsere zavarokhoz, esetleg magasvérnyomás betegséghez. Általánosságban leszögezhető, hogy a rendszeres testmozgásnak, fizikai aktivitásnak a gyermek- és serdülőkorban hasonlóan kedvező élettani hatásai vannak, mint felnőttek esetében. Mindazonáltal kétségtelen hogy a gyermekkori fejlődés, testtömeg növekedése és az érési folyamatok következményeként a gyermekkor és a serdülés mégis bizonyos sajátosságot jelentenek a fizikai aktivitás és a szervezet vonatkozásában.
A mozgásfejlődés szakaszai
A mozgásfejlődés intenzív szakasza a születéstől 10-12 éves korig tart. Ebben az időszakban a mozgáskultúra megalapozása és a sportágak előkészítése folyik. A mozgásfejlődésben a legfontosabb szakaszok a következők:
- 0-7 éves korig: Ez az időszak a mozgásfejlődés alapozásának időszaka, melynek célja a mozgásos és tanulási problémák, viselkedési zavarok megelőzése.
- 7-12 éves kor között: Ekkor a mozgáskultúra megalapozása és a sportágak előkészítése folyik. A gyermekek megismerkednek a különböző mozgásformákkal, melyek folyamatosan beépülnek az egyszerűbb sportági technikákba.
- 12 éves kor felett: Ebben a szakaszban kezdődik az amatőr versenyzés, ahol az alappilléreknek rendelkezésre kell állniuk. A sportág elemi mozgásai mélyen rögződjenek a gyermekekben, hogy az elsajátításában ne kelljen különösebb erőfeszítést tennie.
A gyermekek fejlődése igen különböző lehet, ezért csak általánosságban mondható, hogy korai gyermekkorban, óvodában a gyermekek a gyors növekedés szakában vannak, ilyenkor alapmozgásokat sajátítanak el, mint például futás, ugrás, rúgás, dobás. A 6-12 éves korig tartó szakaszban a finomabb mozgás koordináció alakul ki, ebben a korban javasolni lehet minél többféle sporttevékenység kipróbálását, s ezt követően 12 éves kor fölött ajánlható egy adott sportágra való specializáció a gyermek tehetségétől és kedvétől függően.
A mozgásfejlődés motorja az idegrendszer és a mozgatórendszer fejlődése. A fejlődő test funkciói a megfelelő feltételek biztosítása mellett tökéletesednek. Az adekvát ingersorozattól való bármilyen eltérés a fejlesztésnek szab határt. Az új ismeretek elsajátításának folyamatában a korábbi mozgások hatása vagy segítő, vagy gátló lehet (transzfer, interferencia).
A motorikus képességek fejlesztése
A motorikus képességek fejlesztése a megszerzett képességek és készségek kialakítását, formálását jelenti. Ez a folyamat a külső és belső feltételek (tényezők) optimalizálásával formálható. A szakemberek szerepe felelősségteljes, hiszen a mozgásfejlesztésben a didaktikai szempontok mellett figyelembe kell venni a gyermek pszichikai és intellektuális fejlettségét, valamint az élettani és pszichológiai szempontokat is.
A mozgásfejlesztés során fontos, hogy a gyermek aktív résztvevője legyen a folyamatnak. A képességek fejlesztéséhez a didaktikai szempontok mellett figyelembe kell venni a gyermek aktuális fejlettségi szintjét. A mozgásfejlesztésnek az "általánostól a speciális felé" elvét kell követnie. Az adekvát ingersorozattól való bármilyen eltérés a fejlesztésnek szab határt. A korábbi mozgások hatása vagy segítő, vagy gátló lehet az új ismeretek elsajátításában.
A mozgásfejlesztés célja, hogy a gyermek képes legyen kihasználni egészséges testének mozgáslehetőségeit, ismeretei segítsék szocializációját és hogy nézőként, szurkolóként képes legyen értékelni és élvezni a sportversenyeket. A mozgáskultúra alapelemeinek döntő többsége a születéstől a 10-12 éves korig alakul ki.
A játék szerepe a mozgásfejlődésben
A csecsemő mozgásával veszi birtokba a világot, a megismerő tudást. A legmagasabb intellektuális tudás alapja is a mozgás, a játék. A gyermek személyiségének alapvonásai is a játékban alakulnak ki, örömet szerez számára, szórakoztatja, kitölti szabadidejét, kielégíti mozgásvágyát. A játék egyik legfontosabb sajátossága, hogy a tevékenység minden résztvevő számára pontosan meghatározott, egyformán kötelező szabályok szerint folyik. A szabályok a játék belső rendjét biztosítják, szabályok nélkül a játék értelmetlenné, érdektelenné válik.
A szerepjátékok során a gyermek egy általa kitalált történettel, valamelyik figurával azonosulva “kijátssza” magából azt a problémát, amelyet másképpen önmaga számára sem képes szavakba önteni. Ez a játékforma felszínre hozza, ismertté teszi a problémát, és komolyan hozzájárul annak kezeléséhez, a gyógyuláshoz is. A szerepjátékok esetében figyelembe kell venni egy fontos tényt: a gyermek kettős tudattal játszik, vagyis tudja, hogy a játék csodavilága nem valódi, mégis beleéli magát.
Sajnos az igazi játékok helyett sok gyermek ül a televízió és a videojátékok előtt. A televízió és más virtuális csodavilágok csábítása erős, mert anélkül repítik el a valóságból az embert, hogy annak ezért erőfeszítést kellene tennie. Ezért aztán nem segít megoldani a problémákat, sőt megérteni sem, csupán elfeledni, szőnyeg alá söpörni azokat. Nevelőértéke az erkölcsi nevelés terén is megmutatkozik.
Gross vs. Fine Motor Skills: Understanding the Difference & Activities to Support Development
A mozgásfejlesztés módszerei és elvei
A mozgásfejlesztés során a didaktikai szempontok mellett figyelembe kell venni a gyermek pszichikai és intellektuális fejlettségét, valamint az élettani és pszichológiai szempontokat is. Az adekvát ingersorozattól való bármilyen eltérés a fejlesztésnek szab határt. Az új ismeretek elsajátításának folyamatában a korábbi mozgások hatása vagy segítő, vagy gátló lehet (transzfer, interferencia).
A mozgásfejlesztésnek az "általánostól a speciális felé" elvét kell követnie. A mozgásfejlesztés tartalmában a különböző diszciplínák arányai, valamint a gyakorlati ismeretek átfogására való törekvések is fontosak. A korábbi sportági meghatározottság megszűnik, a technikák azonos, vagy hasonló módon végrehajtott elemi mozdulataiig bontódnak le. A mozgások azonos léptékű lebontásakor egymással összefüggésbe hozható elemeket kapunk, amelyek rendszerbe foglalhatók és e sémán belül alrendszert képeznek.
A mozgásfejlesztés során a differenciálás megvalósítása kulcsfontosságú, melynek során minden résztvevő jól jár. A képességszint mennyiségi és minőségi jellemzői által határolt koordinátarendszerben kell meghatározni a fejlesztési feladatokat. A mozgásfejlesztés minősége egyben a szakmai hozzáértést is jellemzi.
A mozgásfejlesztés során a kisgyermekeknek szóló feladatokat a tanulók részére felbontva adagoljuk. Az elemi részek hibás beidegzését el kell kerülni, mert ez a sportági technikákat tanítási anyagként kezelve nem érthető a számukra. A mozgásfejlesztésnek a gyermek ontogenetikus fejlődésében nyomon követhetőnek kell lennie.
A mozgásfejlődésre vonatkozó kutatások is megerősítik, hogy az egyéni eltérések miatt a tanítási tervnek rugalmasnak kell lennie. A közoktatás rendszerén kívül tevékenykedő fejlesztőknek is figyelembe kell venniük az egyéni fejlődési ütemet.
