Utáltam terhesnek lenni: Az igazság a várandósság kevésbé csillogó oldaláról

„Nem szerettem terhes lenni” - ezt a mondatot nemigen halljuk. Rendben, kimondom: utáltam terhes lenni. Igazán kevés olyan pillanat volt, amikor valóban élveztem, hogy 40+ hétig egy magzatot hordok magamban. Azonban némi finom, mégis kézzelfogható szégyent és megítélést is éreztem, amikor olykor hangot adtam az elégedetlenségemnek. Nőként ugyanis - állítólag - szeretnem kell ezt az állapotot. Megélnem a nőiségemet a maga teljességében, egy életet adó istennőnek érezve magam, aki soha nem tapasztalt módon érzi magát egynek a testével. Na, ez nálam nem történt meg, közel sem. És emiatt úgy éreztem, hogy hibás vagyok. Valami nem stimmel velem, ha nem élvezem azt az egy dolgot, amire a testem állítólag hivatott.

Ugyanakkor… sokan azt feltételezik, hogy ha utálsz terhes lenni, akkor utálsz anyának lenni is. De az igazság az, hogy semmi rossz nincs abban, ha ellenérzéseid vannak. Ez nem azt jelenti, hogy a magával az anyasággal is így leszel, sem azt, hogy valami gond lenne veled. Egy nőnek nem feltétlen kell családot alapítania. Nem ez minden női lét netovábbja, sem az egyetlen boldogító út. Bár csodálatos és egyenesen lenyűgöző, nem kell úgy tenni, mintha feltétlen a legjobb dolog lenne, amit egy nő megtapasztalhat. Mert sok nő számára nem az.

Nem vagy „kevésbé nő” vagy „hálátlan”, ha nyíltan beszélsz a saját tapasztalataidról és az azokra adott reakciókról. Itt az ideje, hogy ne beszéljünk arról, hogy mit tesznek vagy nem tesznek az “igazi nők”, mert ez a kategória nem létezik.

Valljuk be: a terhesség jár kellemetlenségekkel, amikor még csak nem is hasonlít azokra a képekre, amiket a várandósfotózásokról szoktak körbeküldeni, még ha létezik az az oldala is. Sok nő számára a terhesség egy merő küzdelem, melyben izzadunk a szélsőséges rosszullétektől az ágy és a fürdőszoba között, majd vissza.

A szaporodás képességét (vagy választási lehetőségét) nem mi határozzuk meg. A női lét bonyolult és sokrétű. Rengeteg más, sokkal fontosabb dolog van, ami miatt aggódni lehet, ha szülni készül az ember, mint hogy mit szólnak mások. Nincs okunk arra, hogy kevés időnket és energiánkat valamiféle szabvány vagy előre felépített ideálkép fenntartására áldozzuk.

Mérhetetlenül kimerítő lehet úgy tenni, mintha élveznénk azt, amit amúgy nem. Az őszinteség nemcsak megszünteti a stresszt, hanem a körülötted lévő embereknek is „engedélyt ad” arra, hogy önmagukkal (és másokkal) is őszinték legyenek. A bűntudat mérgező, és még a legmagabiztosabb embert is felemészti. Ahelyett, hogy bűnösnek éreznéd magad, tiszteletben kell tartanod az igényeidet. Nem szabad ragaszkodnod másoknak a fogantatással kapcsolatos érzéseihez, mert a tiéd is ugyanolyan érvényes.

Ahelyett, hogy az émelygést vagy a székrekedést, vagy a végtelen orvoslátogatásokat élvezni próbálnád, összpontosíthatsz arra, hogy átvészeld majd a vajúdást és a szülést, és végül az újszülöttel való életet.

Igen, valójában lelki és fizikai előnyökkel jár a sérelmek kiszellőztetése. „A panaszkodás lehetővé teszi számunkra, hogy olyasmihez jussunk, mint az együttérzés és a figyelem” - mondja Robin Kowalski, a Clemson Egyetem pszichológiaprofesszora. Más szóval: a panaszkodás jót tehet neked.

A terhesség fizikai valósága: Több mint fotogén pillanatok

Nincs “helyes” vagy “rossz” módja a terhesség megtapasztalásának, és a sokféle, csodálatosan különböző nőt egy bizonyos normához alakítani nem csak egészségtelen, hanem nevetséges is. A terhességel kapcsolatos kiindulási alapokat mindenki tudja, a gólyákat sem nézzük már hülyének, és az is tiszta, hogy a várandósság nem kilenc, hanem kilenc és fél hónapig tart. Arról is sokat hallunk, hogy van, aki könnyebben, van, aki nehezebben viseli. Ezekről nem is kívánok külön értekezni, mert lerágott csont.

Hallottunk már olyanról is, hogy terhességi rosszullét, meg vizesedés, meg álmatlanság, de sajnos nagyon sok az általánosítás. Márpedig ahány nő és ahány baba, annyi egyedi eset, hisz a várandósság gyerekenként és nem anyánként változik. De ezt is tudjuk.

Én most fogom megszülni a harmadik csemetémet és teljesen más volt mindegyik terhességem. Egy közös pontot találtam csak: utálok állapotos lenni. Igen, kimondom és nem szégyellem. Imádom a gyerekeket, nagyon szeretek babázni, csak ne lenne ez a hosszú kihordási idő. Mert bár igyekszem elfogadni a szaporodásunk eme velejáróját, attól még megszeretni nagyon nem tudtam. És nem a rosszullétek miatt, mert arra ennyi idő alatt már megtaláltam az ellenszert. Számos más okom van rá. De nézzük előbb a kezelhetőeket:

Az első időszak reggeli hányingerei, amelyek nálam az egész terhesség alatt bármikor, de biztos, hogy nem csak az első három hónapban és tuti nem reggel, előfordulhatnak, homeopátiás cuccossal mindig orvosolhatóak voltak. Egy hét bogyó, és volt rosszullét, nincs rosszullét. (Itt most az sem érdekel, hogy ezek placebók-e vagy sem. A lényeg, hogy nálam működött.)

A váratlan görcsökkel, nyilallásokkal azonban alig lehet valamit kezdeni, de ilyenkor nekiállok lassan lélegezni, behunyom a szemem és várok. Aztán vagy elmúlik, vagy nem. Mostani rekordom két és fél óra szünet nélküli hastájéki fájás, amikor se mozdulni, se beszélni nincs az ember lányának ereje. De, mint írtam, valamelyest kezelhető. (A bordáim speciel két napja fájnak szünet nélkül, végtagi kisugárzással, lassan már észre sem veszem, pedig igen vacak érzés.)

Mert az tiszta ugye, hogy gyógyszereket nem igazán vehet be a kismama, éppen ezért jó, ha óvatosak vagyunk, nehogy összeszedjünk valamilyen nyavalyát. Nem mintha háromnegyed évig el lehetne kerülni a mai világban a vírusokat.

De még mindig nem is ezekkel van igazán gondom.

Aki ismer, tudja, hogy a hízás az egyik legfőbb problémám. Mindegyik gyermekemmel rengeteget szedtem fel és mindegyik gyermekem születése után minimum egy év kellett ahhoz, hogy valamelyest visszafogyjak. (Az ideális hízás mértéke 9-12 kg. Menjetek a fenébe! Nálam 22.) Önmagában tehát már az a tény is, hogy dagadt leszek, elborzaszt, mert a nő hiú és tetszeni akar. Aki nem így gondolja, hazudik.

Mégis a legnagyobb gondom a hízásból egyenesen következő mozgáskorlátozottság. És most érkeztem el a lényeghez.

Kedves és nagyon szeretett férfiak, szerintem ezt a részt nektek már nem kellene elolvasni, mert inkább azokhoz a leendő anyukákhoz szól, akiknek azt mondták, ennél szebb időszak nincs is. Én sem elijesztetni akarom őket, mert anyának lenni a világ legcsodálatosabb „dolga”, hanem előre felkészíteni. Éppen ezért a következő sorok nagyon nem lesznek nőiesek.

Nos tehát, mozgásomban akadályozott vagyok, mert egy elsős gyermek súlyával gyarapodtam, ami nem könnyű helyzet. Muszáj kihangsúlyoznom, hogy ez a súlytöbblet nemcsak a pocakból adódik - ahogy a fiúk hiszik -, hiszen még a legvékonyabb anyukákra is rakódik minimum védőháj. Ebből kifolyólag tehát minden testrészünk érintett a projektben.

Kezdjük felülről:

• A fejünk hamarabb megfájdul, ha érzékenyek vagyunk a frontokra. Ha eddig nem voltunk azok, most leszünk. Az arcunk a szülés előtti egy héten eltorzul, kissé felfúvódik, úgyhogy sehogy sem leszünk szépek a szülőágyon. Érdemes már most kitanulni a Photoshopot, ha nem merjük felvállalni magunkat. Nekem pl. mindig bevéreztek és besárgultak a szemeim, valamint ideiglenesen sötétbarna foltokkal (legalább ezer) lett tele az arcom a szülések miatt.
• A melleink megnőnek és rohadt nehezek lesznek (átlagban kétszerese), amiből következik, hogy szinte havonta kellene új melltartó, és még akkor sem fogod eltalálni azt a méretet, ami közvetlenül a tejed beindulásakor kellene. Állítólag további egy méret pluszt jelent ugyanis a szoptatás az elején. (Esküszöm, nem emlékszem, hogy mekkorák voltak a korábbi terhességeim alatt, csak azt tudom, hogy már most hatalmasak és leszakad a hátam tőlük.) Ráadásul jól meg is nyúlnak, ha éppen nem vagy szilikonos, és igen, a mellek is tudnak csíkosak lenni.
• A belső szerveinkről tudjuk, hogy bezsúfolódnak egy minimális helyre valahová a bordáink közé, ami miatt állandóan jön fel a sav, szünet nélkül és nagyon kellemetlenül nyilall a mellkasunk elől és hátul (ezt az első két babámnál nem tapasztaltam, de most annál inkább) és nagyon nehezen kapunk levegőt. Ezt csökkentendő, akkor is nagyon mélyeket kell lélegezni, amikor nem tudunk. Ja.
• A hasunk talán a legegyértelműbb pontunk ebben az állapotban: egyre nagyobb, és amikor már azt hisszük, szétreped a bőrünk, még mindig tud tovább nőni. A baba benne 3-4 kiló (az enyém várhatóan több lesz), a méh közel 1, a placenta 0,7 és a magzatvíz, meg a burok még további 0,8 kg. Ehhez jön még a vérmennyiség növekedése (több mint 1 kg), a vízvisszatartásból eredő súlymennyiség (kb.1,5 kg) és ahogy említettem, a szoptatáshoz szükséges zsír lerakódása (3 kg, hahaha). Aztán bizony ez a has még mozog is. Nagyon. Nagyon-nagyon. Kedvencem, amikor a pici minden végtagjával dörömböl és csuklik egyszerre. Néha kaparászni is szokott a kezecskéivel, vagy csontra kinyomja a könyökét, ami kifejezetten hülye és időnként nagyon feszítő érzés. Drága születendő gyermekem persze akkor a legaktívabb, amikor végre leteszem magam. És nem, nem lehet tőle se pihenni, se aludni. Már most sem és az elkövetkezendő pár évben sem. Akinek a gyereke átalussza már egyéves kora előtt az éjszakákat, az tuti pálinkán él. Az enyémek még ötévesen sem voltak hajlandók megszakítás nélkül durmolni. (Most meg akkorákat sunynak, hogy csak na, én pedig irigykedem.)
• A has alatt is van élet. Néha azt mondom, sajnos. Mert nincs az a mennyiségű tisztasági betét, ami ilyenkor elegendő lenne. Ráadásul tényleg mindig pisilni kell, és már az utcára is csak úgy lehet kimerészkedni, ha feltérképezed az öt percenként elérhető vécéket, és aszerint tervezed be az útvonaladat. Nekem ez itt viszonylag jól megoldott, mert a közeli nagy boltban van nyilvános vécé, és ha eljutok a gyerekeim iskolájába, oda is be tudok kéredzkedni. Pesten már nehezebb a helyzet, mondhatni, lehetetlen, de ekkora hassal (meg pofával) már nem mernek nekem sehol ellentmondani. (Voltam én már kisbolt vagy pékség személyzeti mellékhelyiségében is.) A legkézenfekvőbbek persze a bevásárlóközpontok, ha van nálad éppen egy 100-as ajtónyitónak, vagy rohadt sokat akarsz kiadni egy kávéért a Mekiben, hogy megkapd azt az átkozott kódot a budihoz. De ne reménykedj abban, hogy ellenkező esetben nem fogsz becsurgatni, mert bizony be fogsz.
• Ja, és ha olyan szerencsés voltál, hogy mégsem, és időben eljutottál a vécére, akkor jön csak a neheze. Merthogy a hasadtól nemhogy nem látsz semmit, de el sem éred magad a „törölközéshez”. Csak úgy lehetsz újra tiszta, ha a nadrágodat és a bugyidat a földig letolod, és teljesen kitárulkozol a világnak, ami egy nyilvános vécében igen kellemetlen tud lenni (és nemcsak az elméletben létező tisztaság miatt). De túl sok választásod nincs, el kell fogadni, hogy oda a nőiességed. (A sűrű bélmozgásokról és lenti izzadásokról nem is beszélve.)
• Már csak azért is, mert búcsút inthetünk a szép cipőknek, a miniknek, és a szűk nadrágoknak - ez utóbbi még a végén trombózist okozna - is. Aki olyan szerencsés, hogy tényleg marha csinos marad végig, annak is nehezére fog esni 10 centis sarkakban flangálni, mert a hasa súlya belefúrná cipőstől a földbe. És ahogy korábban említettem, semmit nem látunk állva lefelé, tehát villámgyorsan be tudunk szorulni a járdamélyedésekbe, a szellőzőnyílásokba, vagy a mozgólépcsők rései közé.
• Már ha még tényleg tudunk sétálni és nem vagyunk állandó fuvarozáshoz kötve.(Télen talán könnyebb a helyzet, mert a terhesség alatt állandóan melegünk van, így legalább nem fázunk annyira, de én az első kettőmet a legnagyobb kánikulában szültem és addig bizony belepusztultam az állandó izzadásba. Most csak az a gondom, hogy sok réteget kell felvenni a megfázás elkerülése érdekében, így tényleg olyan vagyok az utcán, mint egy keljfeljancsi. Most már járásra is.)
• Ráadásul nagyon kell vigyázni a lábaimra még otthon is, mert ha ülök és lógatom, kétszeresére dagad egy óra alatt. Ha felteszem, de félülő helyzetben vagyok, a hasamat nyomom. Ha felteszem és vízszintesbe le tudok feküdni, a hátam iszonyúan elkezd fájni, de ha oldalra fordulva ideiglenesen jó minden, tutira el kell menni pisilni, mert a baba éppen a hólyagokat nyomja.

Szóval kedves anyajelöltek, ez az igazság. Még ha van is rengeteg pénzed arra, hogy az összes lehetséges luxus segédeszközt megvedd a terhességed idejére (hasfogó, kompresszoros harisnya, havonta új fehérneműk, masszírozó gépek, anyámkínja), akkor sem lesz könnyű. De ha elfogadod, hogy ezek várnak rád, kellemes csalódásként fog érni, ha némelyik „nyavalya” elkerül. Mert tényleg minden terhesség más, és az is lehet, hogy a tiéd pont ideális lesz.

A várandósgondozás útvesztői: Kihez forduljunk?

A várandósság biztos megállapításához nem elég egy pozitív terhességi teszt. Fel kell keresned egy nőgyógyászt, aki vizsgálatokkal megállapítja a várandósságot. Ha megállapítja, hogy gyereket vársz, rizikóbesorolást végez, vagyis megállapítja, hogy a terhességed alacsony vagy magas kockázatú-e. Ezután veszi kezdetét a várandósgondozás, amely a szülés megindulásáig tart.

A várandósság megállapítása után tehát választanod kell egy szülész-nőgyógyászt vagy szülésznőt, aki a várandósgondozásodat fogja végezni. Ezen kívül a háziorvosodat, valamint a körzetileg illetékes védőnőt is fel kell keresned.

A várandósság tényét megállapító legelső vizsgálatra a nőgyógyászodnál, vagy a területileg illetékes (körzeti) nőgyógyászati szakrendelőben, vagy kórházban jelentkezhetsz. Ez egy ultrahangvizsgálat, amelyen a megjelenés nincs időponthoz kötve, de érdemes a pozitív terhességi tesztet követően minél előbb elmenned, hogy biztosan megtudd, várandós vagy-e.

Ha a várandósságot megállapították, a következő nőgyógyászati vizsgálat az első trimeszteri ultrahang a 11-13. héten. Ennek célja, hogy a nyaki redő, az orrcsont, a koponya, a végtagok és a magzati szívhang vizsgálatával megállapítsák az élő várandósságot és kiszűrjenek egyes fejlődési rendellenességeket.

A várandósgondozás megkezdéséhez legelőször szülész-nőgyógyász szakorvost kell felkeresned, aki igazolást állít ki arról, hogy valóban várandós vagy. Ezt követően eldöntheted, hogy a várandósgondozást az igazolást kiállító, vagy egy másik szülész-nőgyógyász szakorvos végezze, akit neked kell felkeresned. Ha a terhességed alacsony rizikóbesorolású, a törvény szerint szülésznő is végezheti a várandósgondozást.

A várandósságot megállapító nőgyógyászati vizsgálat után lehetőleg minél előbb el kell menned a területileg illetékes védőnőhöz. A védőnőt alapvetően nem választhatod szabadon, hanem a körzeti védőnőhöz kell járnod. (Azt, hogy melyik védőnő körzetébe tartozol, a védőnőkereső oldalon tudod megnézni.) A védőnő állítja ki a terhességi könyvet, amit utána minden további vizsgálatra magaddal kell vinned. Ha a védőnővel nem tudtok együttműködni, kérheted a kormányhivatalt, hogy jelöljön ki másik védőnőt számodra.

A háziorvosodat szintén neked kell felkeresned, a várandósságról szóló igazolással és a terhességi könyvvel együtt. Az első találkozásnak a várandósság 12. hetéig meg kell történnie.

A szülész-nőgyógyász vagy a szülésznő felelős a várandósgondozásért, tehát elsősorban az ő feladata figyelemmel kísérni, hogy nem merül-e fel valamilyen probléma a várandóssággal kapcsolatban. Elvégzi a szakterületéhez tartozó vizsgálatokat, rögzíti azok eredményét a várandósgondozási könyvben és figyelemmel kíséri, hogy az egyéb vizsgálatokat elvégezték-e. Fontos megjegyeznünk, hogy a kórházakban dolgozó szülésznők általában nem vállalnak várandósgondozást.

A védőnő a várandósság alatt elsősorban tanácsadást végez. Az ő feladata a várandósgondozási könyv kiállítása és a várandós nő nyilvántartásba vétele, továbbá a támogatás, a tájékoztatás és a szülésre való felkészítés.

A háziorvos a feladatkörébe tartozó vizsgálatokat végzi el, például EKG­-t, vérnyomásmérést és általános fizikális vizsgálatokat (meghallgatja a légzésedet és a szívverésedet, megméri a súlyodat), és rögzíti ezek eredményét a várandósgondozási könyvben. Ő utal be vérvételre és vizeletvizsgálatra, szükség esetén további szakorvosi vizsgálatokra.

Ha táppénzre van szükséged a várandósság alatt, arra a szülész-nőgyógyász szakorvostól kell javaslatot kérned, majd a javaslattal szintén a háziorvoshoz kell fordulnod.

A szülész-nőgyógyász orvosi végzettséggel és szakvizsgával rendelkezik, vagyis szakorvos. A szülésznő nem orvos, hanem kifejezetten szülésznői egészségügyi végzettséggel rendelkezik. Nem végezhet műtéteket vagy más kockázatos beavatkozásokat. Gondozási, ápolási teendőket lát el, a szülés alatt pedig feladata a nő támogatása és biztatása, a szülés folyamatának kísérése. A komplikációmentes hüvelyi szüléseket a szülésznő önállóan kísérheti.

A várandósgondozás alatt feladatai ugyanazok, mint a szülész-nőgyógyász szakorvosé, elvégezheti ugyanazokat a vizsgálatokat is (pl. CTG). A rizikóbesorolástól függ, hogy mennyi és milyen vizsgálaton kell részt venned, illetve milyen szakemberek végezhetik a várandósgondozást.

Ha azt szeretnéd, hogy a várandósgondozásodat szülésznő kísérje, a törvény alapján erre alacsony rizikójú várandósság esetén van lehetőséged, a gyakorlatban viszont a kórházban dolgozó szülésznők általában nem vállalnak várandósgondozást.

A bábák kórházon kívül, magánpraxisban dolgozó szülésznők. Ugyanolyan egészségügyi végzettséggel rendelkeznek, mint a szülésznők, de általában otthonszüléseket kísérnek. Végigkísérik a várandósságot, elvégzik a szükséges vizsgálatokat és a szülést is végigkísérik a nő otthonában, vagy a választott helyszínen. Mivel a bábák magánpraxisban dolgoznak, a szolgáltatásaikért fizetned kell.

A dúlák általában nem rendelkeznek egészségügyi végzettséggel. Vannak képesítéssel rendelkező dúlák, akik elvégeztek egy vagy több tanfolyamot, és folyamatosan továbbképzik magukat. Vannak olyan dúlák is, akiket asszonytársi segítőnek kértek fel családtagjaik, barátnőik, és az így szerzett tapasztalat birtokában (képesítés nélkül) segítik a többi édesanyát. A dúlák információval látják el a várandós nőt és akár az édesapát is, valamint biztosítják a fizikai komfortérzetet, lelki segítséget nyújtanak a várandósgondozás, és akár a szülés alatt is. Egészségügyi ellátást, vizsgálatokat azonban nem végeznek, szakmai döntéseket nem hoznak.

A védőnőnél azután kell jelentkezned, hogy a nőgyógyász megállapította a várandósságodat. Magaddal kell vinned a várandósság megállapításáról szóló igazolást is, amit a nőgyógyász állít ki. A védőnő kiállítja a várandósgondozási könyvedet, és gondozásba vesz.

A gondozás keretében további négy konzultációs alkalmat kell felajánlania, melyek során vagy ő látogat meg téged, vagy te őt. Az alkalmak során felteheted kérdéseidet a várandóssággal kapcsolatban, és segítséget kérhetsz. A gyakorlatban ezek a találkozások általában rövidek, és ha nincs kérdésed, a védőnő csak igazolja, hogy a találkozásra sor került.

Álláspontunk szerint a védőnő köteles biztosítani számodra a négy konzultációs alkalmat, de dönthetsz úgy is, hogy nem szeretnél élni a felajánlott lehetőséggel, és ez nem tekinthető az együttműködés hiányának. A védőnő azonban maga dönti el, hogy mit tekint annak. Ha a felajánlott alkalmakból egyet sem fogadsz el, azt a védőnő tekintheti az együttműködés hiányának, de ez nem törvényszerű. Ha így dönt, akkor az együttműködés hiányát jelezheti a család- és gyermekjóléti szolgálatnak, vagy a háziorvosodnak. Ilyenkor a család- és gyermekjóléti szolgálat megkeres, beszélgetnek veled, környezettanulmányt készítenek. Ha úgy ítélik meg, hogy a születendő gyermek veszélyben lehet, eljárást indíthatnak veled szemben. A jogszabályok alapján köteles vagy együttműködni a védőnővel.

A terhesség alatti vizsgálatok és teendők

A hétköznapi szóhasználatban kötelező és választható vizsgálatokról szokás beszélni. Fontos, hogy a kötelező vizsgálat azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátónak kötelező ezeket ingyen biztosítania minden olyan várandós nő számára, akinek van társadalombiztosítása (tb-je). Vagyis ha ezekre nem mész el, érhetnek ugyan negatív következmények, de jogi szankciókkal nem sújthatnak.

Első trimeszter (1-12. hét)

• Egészségügyi teendők: Első nőgyógyászati szakorvosi vizsgálat, várandósság megállapítása ultrahanggal, védőnő felkeresése.
• Kötelező orvosi vizsgálatok: Teljes vérkép, kiegészítő vizsgálatok, vércukorszintmérés, vizeletvizsgálat, vércsoport-meghatározás és ellenanyagszűrés, HBsAg-szűrés, VDRL-vizsgálat, fogorvosi vizsgálat, genetikai ultrahangos szűrővizsgálat, genetikai tanácsadás (37 év felettieknek), EKG-vizsgálat, belgyógyászati vizsgálat.
• Munkahelyi teendők: Munkáltató tájékoztatása (opcionális, de ajánlott a munkajogi védelemhez).

Második trimeszter (13-24. hét)

• Egészségügyi teendők: Második ultrahangos vizsgálat (18-22. hét között), terheléses vércukorvizsgálat (24-28. hét között), vérkép- és vizeletvizsgálat (24-28. hét között).
• Választható vizsgálat: Integrált teszt (genetikai rendellenességek szűrésére).
• Kórház kiválasztása: Érdemes elkezdeni a kórházak után nézni.

Harmadik trimeszter (25-40. hét)

• Egészségügyi teendők: Ultrahangvizsgálat (magzat, méhlepény, magzatvíz ellenőrzése, 30-32. hét között), vérkép- és vizeletvizsgálat (36-37. hét között), Kardiotokográfos vizsgálat (CTG) (a 38. héttől), GBS-szűrés.
• Apai jogállás tisztázása: Ha nem vagytok házasok, apai elismerő nyilatkozat szükséges.
• Munkahelyi teendők: Szülési szabadság kivétele (24 hét).
• Gyermek keresztnevének kiválasztása: Megfelelő névadási szabályok betartása.

A várandósgondozási kiskönyvbe az orvosok és más közreműködők bejegyzik az elvégzett vizsgálatok eredményeit. A kiskönyvet a védőnőtől kapod meg, ezért is fontos felkeresned a területileg illetékes védőnődet. A várandósságod alatt minden vizsgálatra vinned kell magaddal a kiskönyvet.

Igen, a háziorvosodat értesítened kell azután, hogy a védőnő gondozásba vett. Erre azért van szükség, mert egyes vizsgálatokat a háziorvos végez el.

Amennyiben táppénzre lenne szükséged a 9 hónap alatt, arra szülész-nőgyógyász szakorvostól kell javaslatod kérned, majd a javaslattal szintén a háziorvoshoz kell fordulnod.

tags: #ki #utalt #terhesnek #lenni