A várandósság kilenc hónapja alatt a kismamák figyelme legtöbbször a baba mozgására, a pocak növekedésére és az első közös pillanatok tervezgetésére irányul. Van azonban egy láthatatlan, mégis életfontosságú elem, amely csendben öleli körül a fejlődő életet: a magzatvíz. Ez a különleges közeg nem csupán egyfajta „ütközéscsillapító” a külső behatásokkal szemben, hanem a magzati fejlődés alapvető feltétele is. A magzatvíz mennyisége a terhesség előrehaladtával dinamikusan változik, tükrözve a baba és a méhlepény aktuális állapotát. A hiányát szaknyelven oligohydramniosnak nevezik, és bár az esetek egy részében csak enyhe eltérésről van szó, a jelentős csökkenés komoly odafigyelést igényel. A modern orvostudomány ma már pontosan tudja, milyen folyamatok állhatnak a háttérben, és hogyan lehet a legbiztonságosabb módon menedzelni ezeket a helyzeteket.
A magzatvíz nem csupán egyszerű folyadék, hanem egy komplex, folyamatosan frissülő biológiai közeg. A terhesség korai szakaszában főként az anyai szervezetből, a magzatburkokon keresztül szűrődik át, majd a második trimesztertől kezdve a baba veseműködése veszi át a főszerepet. A magzat lenyeli a vizet, majd vizelet formájában visszajuttatja a magzatburokba, így tartva fenn az egyensúlyt. A fizikai védelem mellett a magzatvíz állandó hőmérsékletet biztosít, megóvva a babát a hirtelen hőingadozásoktól. Lehetővé teszi a szabad mozgást, ami a csontrendszer és az izomzat fejlődésének záloga. Elegendő tér nélkül a végtagok és az ízületek nem tudnának megfelelően formálódni. A folyadék antibakteriális hatású anyagokat is tartalmaz, így az immunrendszer egyfajta előfutáraként védi a magzatot a felszálló fertőzésektől.
A magzatvíz mennyisége a 34-36. hét körül éri el a maximumát, majd ezt követően élettani szempontból is megfigyelhető egy enyhe csökkenés, ahogy a szervezet készül a szülésre. A 40. hétre a magzatvíz mennyisége általában 0,7-1 literre csökken.
A kismamák gyakran hallják a vizsgálatok során az AFI (Amniotic Fluid Index) kifejezést. Ez a leggyakoribb módszer a mennyiség meghatározására, amelynek során a radiológus vagy a szülész-nőgyógyász a méhet képzeletben négy kvadránsra osztja. Mindegyik részben megmérik a legmélyebb, szabad folyadékot tartalmazó „tócsa” mélységét, majd ezeket az értékeket összeadják. Egy másik bevett eljárás a Single Deepest Pocket (SDP), azaz a legmélyebb mérhető zseb meghatározása. Ilyenkor a vizsgáló szakember megkeresi azt a területet, ahol a legnagyobb távolság mérhető a baba és a méhfal között anélkül, hogy végtag vagy köldökzsinór kerülne a mérési tartományba. Ha ez az érték 2 centiméter alá esik, felmerül az oligohydramnios gyanúja.
A diagnózis felállításakor nem szabad elfelejteni, hogy a magzatvíz mennyisége napszakonként és a kismama hidratáltságától függően is kismértékben változhat. Egyetlen mérés nem feltétlenül jelent végleges ítéletet, gyakran ismételt vizsgálatra van szükség a trendek megfigyeléséhez.
Az oligohydramnios okai
Az okok feltárása a kezelési terv kidolgozásának első és legfontosabb lépése. Az egyik leggyakoribb tényező a magzatburok idő előtti megrepedése vagy szivárgása. Ez néha nem látványos „vízfolyásként” jelentkezik, hanem csak egyfajta állandó nedvességérzetként, amit a kismama könnyen összetéveszthet a fokozott hüvelyi folyással vagy a terhesség kései szakaszában előforduló vizeletvisszatartási nehézségekkel.
A másik jelentős okcsoport a méhlepény működésével kapcsolatos. A lepényi elégtelenség során a magzat nem kap elegendő vért, tápanyagot és oxigént az anyai szervezetből. Ennek következtében a baba keringése megváltozik: a rendelkezésre álló vért a létfontosságú szervekhez (agy, szív) irányítja, míg a vesék vérellátása csökken. Mivel a vesék kevesebb vizeletet termelnek, a magzatvíz utánpótlása elapad.
A magzati fejlődési rendellenességek szintén állhatnak a háttérben. Különösen a vesék és a húgyutak érintettsége vezethet drasztikus vízszintcsökkenéshez. Ha a baba veséi nem fejlődtek ki (renalis agenezis), vagy elzáródás van a húgyutakban, a vizelet nem jut ki a magzatvízbe.
Végül meg kell említeni az anyai egészségi állapotot is. A krónikus magas vérnyomás, a terhességi toxémia (preeclampsia) vagy a cukorbetegség mind hatással lehetnek a méhlepény keringésére. Bizonyos gyógyszerek szedése, például egyes vérnyomáscsökkentők vagy gyulladáscsökkentők, szintén gátolhatják a magzatvíz termelődését.
A kevés magzatvíz következményei és kockázatai
Amikor a kevés magzatvíz a terhesség korai vagy középső szakaszában jelentkezik, a kockázatok sajnos magasabbak. Ebben az időszakban a folyadék hiánya közvetlenül érinti a szervek kialakulását. A legsúlyosabb szövődmény a tüdőfejlődés elmaradása, az úgynevezett tüdőhypoplasia. Ahhoz, hogy a tüdő léghólyagocskái megfelelően táguljanak és fejlődjenek, a magzatnak „be kell lélegeznie” a magzatvizet.
A mechanikai védelem hiánya miatt a méhfal közvetlenül hozzányomódhat a magzathoz. Ez végtagdeformitásokat, dongalábát vagy az arcot érintő elváltozásokat okozhat, mivel a baba nem tud szabadon mozogni és nyújtózni. Ilyenkor az orvosoknak alaposan mérlegelniük kell a kilátásokat. Gyakran végeznek ilyenkor részletes genetikai ultrahangot és egyéb diagnosztikai teszteket, hogy kizárják a súlyos fejlődési rendellenességeket.
A terhesség utolsó harmadában az oligohydramnion leggyakoribb veszélye a köldökzsinór kompressziója. A magzatvíz pufferként szolgál: távol tartja a méhfalat és a magzat testrészeit a zsinórtól. Kevés folyadék esetén a köldökzsinór könnyen beszorulhat a baba és a méh fala közé, ami átmeneti vagy tartós oxigénhiányos állapotot idézhet elő.
A lepényi elégtelenség miatti vízcsökkenés gyakran együtt jár a magzat táplálási zavarával. Ilyenkor a baba nem hízik megfelelően, és a méhlepény idő előtt elöregszik. Ez az állapot fokozza a mekóniumos magzatvíz esélyét is. A stresszhelyzetben lévő magzat bélműködése beindulhat, és az első széklet (mekónium) a vízbe ürülhet.
A kevés magzatvíz a szülés menetét is befolyásolja. Gyakoribb az indított szülés és a császármetszés, mivel a baba rosszabbul tűri a méhösszehúzódásokkal járó természetes stresszt.
Diagnózis és kezelés
A gyanú általában a rutinvizsgálatok során merül fel, amikor a védőnő vagy az orvos azt tapasztalja, hogy a fundus magassága (a méh legfelső pontja) elmarad a terhességi kortól. A pontos diagnózis felállításához elengedhetetlen a részletes ultrahangvizsgálat. A szakember nemcsak a folyadék mennyiségét méri le, hanem alaposan szemügyre veszi a baba veséit, a húgyhólyag telítettségét és a méhlepény szerkezetét is.
Amennyiben felmerül a burokrepedés gyanúja, speciális teszteket végeznek. Léteznek olyan indikátorpálcák vagy betétek, amelyek a hüvelyi pH-érték változása alapján jelzik a magzatvíz jelenlétét (a magzatvíz lúgos, míg a hüvelyflóra savas kémhatású).
A kezelés stratégiája nagyban függ a terhességi kortól és a kiváltó okoktól. Ha az állapot enyhe és a baba jól érzi magát, gyakran elegendő a szoros monitorozás. Ez heti egy vagy több alkalommal végzett ultrahangot és CTG-t jelent.
Az egyik legfontosabb, otthon is elvégezhető lépés az intenzív hidratálás. Tanulmányok kimutatták, hogy a fokozott folyadékbevitel (napi 2,5-3 liter tiszta víz) képes lehet növelni a magzatvíz mennyiségét, különösen a harmadik trimeszterben.
Súlyosabb esetekben, különösen ha a burok ép, de a folyadék vészesen kevés, kórházi körülmények között amnioinfúziót alkalmazhatnak. Ez egy olyan eljárás, melynek során a hasfalon keresztül, vékony tűvel steril sóoldatot juttatnak a magzatburokba.
Ha a kevés magzatvíz a baba életét veszélyezteti, vagy ha a magzat már elérte a megfelelő érettséget, a legbiztonságosabb megoldás a szülés befejezése.
A méhlepény szerepe és a kismama megfigyelései
A méhlepény a terhesség motorja, és ha ez a motor akadozik, az elsők között a magzatvíz mennyiségén látszódik meg. A lepényi meszesedés vagy az idő előtti öregedés természetes folyamat is lehet a 40. hét környékén, de ha ez már a 32-34. héten jelentkezik, az aggodalomra adhat okot. Fontos megérteni, hogy a méhlepény állapota szorosan összefügg az anyai érrendszer egészségével. A dohányzás például bizonyítottan károsítja a lepényi ereket, rontja a keringést, és közvetlenül hozzájárulhat az oligohydramnion kialakulásához. A vizsgálatok során az orvos figyeli a lepény tapadási helyét és vastagságát is. Ha a lepény túl vékony vagy bizonyos területeken infarktusok (elhalt részek) látszanak rajta, az egyértelmű magyarázatot adhat az alacsony vízszintre.
Bár a diagnózist szakember állítja fel, a kismama saját megfigyelései is rendkívül értékesek az orvos számára. A legfontosabb a magzatmozgások figyelése. Minden baba más ritmusban mozog, de ha a kismama a megszokotthoz képest jelentős lassulást, a mozgások elgyengülését vagy éppen hirtelen, szokatlanul heves kapálózást észlel, azonnal orvoshoz kell fordulnia.
A hüvelyi váladék megváltozása szintén intő jel lehet. Nem minden burokrepedés jár látványos víztöréssel; van, hogy csak szivárgás történik. Ha a kismama úgy érzi, hogy a fehérneműje folyamatosan nedves, és a folyadék színtelen, szagtalan (vagy édeskés illatú), érdemes elvégeztetni egy gyors tesztet.
A testsúly és a haskörfogat mérése is támpontot adhat. Ha a mérleg nyelve hosszú ideje áll, vagy a pocak szemmel láthatóan nem gömbölyödik tovább, az jelezheti a magzatvíz csökkenését vagy a baba növekedési elmaradását.
Különleges esetek és a jövőbeli terhességek
Ha a magzatvíz azért kevés, mert a burok megrepedt a 37. hét előtt, a helyzet speciális protokollt igényel. Ez a PPROM (Preterm Premature Rupture of Membranes). A kismama ilyenkor szigorú kórházi megfigyelés alá kerül. Antibakteriális kezelést kap, hogy védjék a babát a fertőzésektől, és gyakran adnak szteroid injekciót is, ami felgyorsítja a magzati tüdő érését. Ez az injekció hatalmas segítséget jelent, ha a babának végül korábban kell megszületnie.
Érdekes módon a magzatburok néha képes „visszatapadni” vagy a szivárgás minimálisra csökkenhet, ha a kismama szigorúan fekszik. Bár a teljes regenerálódás ritka, minden nyert nap és hét jelentősen javítja az újszülött esélyeit.
A terhesség 40. hete után a magzatvíz mennyisége természetes módon is csökkenni kezd. Ezért van az, hogy a túlhordás során az orvosok kétnaponta, majd naponta végzik az ultrahangos és CTG-ellenőrzést. A túlhordott babáknál a méhlepény már „elfáradhat”, és nem képes kiszolgálni a baba megnövekedett igényeit. A kevés víz ilyenkor már nem a fejlődést veszélyezteti, hanem a szülés biztonságát. A szülőszobai monitorozás alatt láthatóvá válik, ha a baba nem bírja a kontrakciókat a zsinórnyomás miatt.
Fontos tudni, hogy a 41. hét után a magzatvíz hiánya mellett a víz zavarossá válása is gyakori. A mekónium jelenléte miatt a víz sárgás vagy zöldes színű lehet.
Sok kismama teszi fel a kérdést: megismétlődhet-e ez a következő terhességnél? A válasz az októl függ. Ha genetikai ok vagy egyedi fejlődési hiba állt a háttérben, az ismétlődés esélye általában alacsony. A megelőzés terén a legtöbbet az életmóddal tehetjük. A dohányzás elhagyása, a krónikus betegségek (cukorbetegség, vérnyomás) megfelelő beállítása még a fogantatás előtt, és a rendszeres terhesgondozáson való részvétel a legjobb biztosíték.
A kevés magzatvíz diagnózisa ma már nem jelenti automatikusan a legrosszabb forgatókönyvet. A tudatos várandósgondozás, a modern diagnosztikai eszközök és a felkészült szülészeti háttér lehetővé teszi, hogy az érintett kismamák többsége egészséges kisbabát ölelhessen magához a kilenc hónap végén.
Magyar Péter bejelenti a Tisza-kormány első minisztereit - ÉLŐ
Igen, az anyai hidratáltság közvetlen hatással van a magzatvíz mennyiségére. Számos megfigyelés igazolta, hogy ha a kismama két órán keresztül folyamatosan kortyolgatva elfogyaszt két liter vizet, az ultrahanggal mérhető magzatvíz-index jelentősen javulhat. Ez egyfajta „gyorssegélyként” is felfogható, amíg a további vizsgálatok zajlanak.
Bár a legtöbb esetben a lepény vagy a burok a felelős, néha a kevés magzatvíz hátterében a baba genetikai állománya áll. Bizonyos kromoszóma-rendellenességek (például a 13-as vagy 18-as triszómia) kísérőjele lehet az oligohydramnion, gyakran más fejlődési eltérésekkel együtt. A vesék fejlődési hibái között meg kell említeni a policisztás vesebetegséget vagy a húgycső-elzáródást (például fiúmagzatoknál a hátsó húgycső-billentyűt). Ez utóbbi esetben a vizelet beszorul a húgyhólyagba, ami tágulatot okoz, de a magzatvízbe nem jut ki semmi. Az ilyen beavatkozások rendkívül speciálisak, és csak kevés központban végzik őket. A diagnózis felállításakor ezért is fontos a precíz ultrahang-specialista, aki látja ezeket a finom eltéréseket.
Egy magas kockázatú terhesség diagnózisa, mint amilyen a súlyos oligohydramnion is, komoly lelki terhet ró a kismamára és az egész családra. Az állandó aggodalom, a sűrű kórházi vizitek és a bizonytalanság árnyékot vethet a babavárás örömére. A támogató környezet és a hiteles tájékoztatás sokat segíthet. Érdemes minden kérdést feltenni az orvosnak, akár összeírva is egy listára, hogy a vizsgálat alatt ne felejtődjön el semmi. A másodvélemény kérése is teljesen elfogadott ilyenkor, hiszen egy másik szakember látásmódja megnyugvást adhat. A relaxáció és a mentális felkészülés a szülésre ilyenkor is fontos. Még ha a tervek módosulnak is - például természetes szülés helyett programozott császármetszésre kerül sor -, a kismama továbbra is aktív részese a folyamatnak.
A születés pillanata után a figyelem a baba adaptációjára irányul. Ha a folyadékhiány tartós volt, a neonatológus orvos alaposan megvizsgálja a baba légzését. Amennyiben fennáll a tüdőéretlenség gyanúja, a babát légzéstámogatásban részesítik. A végtagok mozgékonyságát és az ízületek állapotát gyógytornász is ellenőrizheti. Ha a kényszertartás miatt dongaláb vagy csípőprobléma alakult ki, a korán megkezdett torna vagy speciális sínezés rendkívül hatékony, mivel az újszülöttek szövetei még nagyon rugalmasak. A kevés magzatvízzel született babák gyakran kisebb súlyúak, ezért a megfelelő táplálás és a hőtartás kiemelt feladat. Az anyatejes táplálás ilyenkor is az arany standard, hiszen az anyatej immunanyagai extra védelmet nyújtanak.
A szivárgó magzatvíz gyakran összetéveszthető a vizelettel vagy a fokozott folyással. A magzatvíz általában színtelen, édeskés illatú és nem állítható meg a gátizom összehúzásával.
A magzatvíz az a közeg, melyben a baba jól érzi magát, mely megvédi fizikai behatásoktól, oltalmazza, egyenletes hőmérsékletet, a tüdő fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos feltételeket biztosít.
A magzatvíz mennyisége a várandósság előre haladtával fokozatosan nő, majd a 36. hét után némileg csökken. A 9. hónap végére elérheti az 1-1,3 litert is - akinek a szülés úgy indul meg, hogy megreped a burok, elfolyik a magzatvize, maga is tapasztalhatja, milyen tetemes mennyiség is ez. A víz mennyiségét az ultrahangos vizsgálatok során tudja megállapítani az orvos. Ha az átlagostól lényegesen kevesebb a magzatvíz mennyisége, annak rendszerint egyéb megnyilvánulásai is vannak: a kismama méh- és haskerülete kisebb, a magzatmozgások fájdalmasabbak, a várandós nő fáradékonyabb, elesettebb.
A kórosan alacsony mennyiségű magzatvíz a terhességek 2%-nál fordul elő, leggyakrabb a harmadik trimeszterben fedezik fel, de bármikor kialakulhat.
Ha az egyébként normális, eseménytelen terhesség végén, a 36. hét után a magzatvíz mennyisége csökken, azt általában nem tekintik kórosnak, hiszen ez a szervezet felkészülése a szülésre.
A kórosan alacsony mennyiségű magzatvíz okai lehetnek: az anya részéről hüvelyi fertőzések, vagy a magzatvíz idő előtti, tartós szivárgása; a magzat részéről vesefejlődési, ürítési rendellenességek. Következményeként pedig növekedési rendellenességekkel, oxigénhiánnyal, fejletlen tüdővel számolhatunk, a kényszertartásban lévő magzat orra, fülei ellaposodhatnak, dongaláb, csípőfejlődési rendellenességek léphetnek fel.
A magzatvíz nagyon sok funkciót tölt be a gyermek életében a terhesség ideje alatt. Oltalmat, védelmet és a fejlődéshez elengedhetetlen világot biztosít. Azonban ha a magzatvíz mennyisége nem megfelelő - túl sok vagy éppen túl kevés -, az számos probléma forrása lehet.
A terhesség során a magzat magzatvízzel körülvéve helyezkedik el az anyaméhben. Ez védi a fejlődő kis szervezetet a külső káros hatásoktól, biztosítja az állandó hőmérsékletet, és fontos szerepe van a tüdő fejlődésében is.
A magzatvizet a magzatburok (az amnion és a chorion), a magzat kültakarója, később veséje is termeli, valamint az anya vérplazmája is részt vesz a létrejöttében. A magzatvíz mennyisége a terhesség során fokozatosan növekszik, szülés előtt eléri az 1-1,3 litert! Mivel a magzatvíz rendszeresen - 3-4 óránként - kicserélődik, így könnyen érthető, hogy a magzatvízforgalomban bekövetkező bármely zavar a mennyiség gyors növekedését vagy csökkenését okozhatja.
Oligohydramnion
Azt az állapotot, amikor az átlagosnál jóval kevesebb a magzatvíz mennyisége, oligohydramnion-nak nevezzük. Ez a terhességek közel 2 százalékában jelentkező tünet. Ha a normálisnál kevesebb a magzatvíz, akkor a méh- és a haskörfogat növekedése is kisebb, mint az a terhességi kor alapján várható lenne. A terhes ilyenkor rendszerint a szokásosnál gyengébb, de gyakran fájdalmas magzatmozgásokat érzékel. Ilyenkor a diagnózis felállítása ultrahang segítségével lehetséges.
Az oligohydramnion okai közül a legfontosabbak a méhen belüli növekedési visszamaradás, a túlhordás, a magzati oxigénhiány, illetve ha a magzat veséjének vagy vizelet-elvezető rendszerének valamilyen fejlődési rendellenessége. Ez utóbbi esetben a vizelettermelés vagy a vizelet kiürülése szenved zavart, emiatt csökkenhet a magzatvíz mennyisége.
Hüvelyi fertőzés, valamint méhnyak-elégtelenség miatt a magzatburok idő előtt megrepedhet, így folyamatosan szivároghat a magzatvíz, ezért mennyisége szintén lecsökkenhet.
Ha túl kevés a magzatvíz, az méhen belüli fejlődési zavart eredményezhet. A magzat kényszertartásban van a hely szűke miatt, ezért fülei, orra lelapulhatnak. Dongaláb, a csípőizület deformációja, növekedésbeli elmaradás, tüdőfejlődési zavar, medencevégű fekvés is kialakulhat a lecsökkent magzatvíz miatt.
Abban az esetben, ha magzati oxigénhiány áll az oligohydramnion hátterében, akkor a magzatot minél előbb világra kell hozni a súlyos idegrendszeri károsodások megelőzése miatt. Azonban általánosságban elmondható, hogy bármely okból kifolyólag csökken jelentősen a magzatvíz mennyisége, a megoldást általában a terhesség megszakítása jelentheti, ráadásul az esetek mintegy felében császármetszéssel kell a gyermeket világrahozni.
Tudta? A különböző körülmények, eszközök, módszerek mind-mind befolyásolhatják a vajúdás időtartamát, nehézségét, azonban legalább ilyen fontosak az egyéni, öröklött tényezők (pl. a fájdalomküszöb, a szövetek rugalmassága, tágulékonysága).
Polyhydramnion
Kórosan megnövekedett mennyiségű magzatvízről beszélünk, ha az adott terhességi korra számított normális mennyiség másfélszeresét meghaladja. Ritkábban fordul elő, mint az oligohydramnion, a terhességek kb. 1 százalékában.
Figyelemfelhívó lehet, ha a has mérete, növekedési üteme, feszülése - széles striák megjelenése - és a testsúly gyarapodása a számított terhességi korhoz képest túl nagy. A kismama gyakran nehézlégzésről és renyhe magzatmozgásokról számol be. Lábai, bokái és hasfala duzzadt, ödémás, nőgyógyászati vizsgálat során a magzat alig tapintható ki, és szívhangjai is tompábban hallhatóak.
A diagnózist ultrahangvizsgálattal lehet felállítani, mely során az látható, hogy a magzat szinte "lebeg" a magzatvízben.
A polyhydramnion lehetséges okai közé sorolható az anyai cukorbetegség, Rh-szenzibilizáció, szifilisz és vesegyulladás. De méhen belüli fertőzés, ikerterhesség és különböző fejlődési rendellenességek - Down-szindróma, hydrocephalus, duodenumatresia, hydrops fetalis, anusatresia - is állhatnak a háttérben.
A polyhydramnion leggyakoribb szövődménye a koraszülés, ugyanis feszül a méh, és emiatt könnyen megreped a magzatburok. Súlyos következmény lehet továbbá szülés során a lepény korai leválása, fájásgyengeség, illetve a magzat beilleszkedési és fekvési rendellenességei. Szülés után a túlnyújtott méh nehezebben tud összehúzódni, ezért elhúzódó vérzésre is lehet számítani.
Teendők kórosan sok magzatvíz esetén
Ha csak enyhe polyhydramnion áll fenn, súlyos tünetek nélkül, akkor nincs szükség feltétlenül kezelésre. Amikor azonban a kismamának kifejezett panaszai vannak - hasi fájdalom, nehézlégzés, fulladás -, akkor ágynyugalom, sőt akár kórházi megfigyelés is szükségessé válhat.
Vízhajtók alkalmazása és a folyadékfogyasztás csökkentése nem alkalmasak a betegség kezelésére, sőt, kimondottan veszélyesek is lehetnek. Nagyon súlyos esetben bizonyos magzatvízmennyiség lebocsátásával lehet könnyíteni az anya állapotán, de ez általában csak átmenetileg hatásos.
Ha az ágynyugalom, valamint a magzatvíz rendszeres (kétnaponta) lebcsapolása ellenére a terhes állapota nem javul, kifejezett mellkasi panaszai vannak, akkor a császármetszés az egyetlen megoldás az anya biztonsága érdekében.
Forrás: WEBBeteg Orvos szerzőnk: Dr. Soltész Annamária, általános orvos
A magzatvíz, vagy liquor amnii, az egyik legfontosabb összetevője a terhességnek, tekintettel arra, hogy a magzat egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Mindenki hallotta már azt a kifejezést, hogy „elfolyt a magzatvíz”, ami valójában annak a folyadéknak a szivárgása a méhnyakon keresztül, amely a várandósság hónapjaiban az anyaméhben fejlődő magzatot védi.
A terhesség első időszakában a magzatvíz főként az anya és a magzat vérében található sókból, vízből és más folyadékokból áll. A második trimesztertől kezdve azonban a magzati vizelet és a tüdőváladék is hozzájárul az összetételéhez. A mennyisége körülbelül a 33. hét körül éri el a maximumot, majd fokozatosan csökken.
A magzatvíz elsődleges feladata a magzat mechanikai védelme: párnaként veszi körbe a fejlődő kis testet, ezzel segít megelőzni a külső behatások okozta sérüléseket.
A magzatvíz mennyiségét általában az ultrahang vizsgálaton mérik. Ideális mennyisége 5 és 25 centiméter között van. Ha a magzatvíz mennyisége 5 cm alá csökken, oligohidramnion állapotról beszélünk. Ennek jele lehet a csökkent magzati mozgások, alhasi fájdalom vagy hüvelyi folyadékszivárgás. Az állapot hátterében állhat az anya betegsége (például cukorbetegség, kiszáradás), méhlepény problémák vagy korai burokrepedés is. Súlyos esetben előfordulhat, hogy egyáltalán nincs kimutatható magzatvíz - ezt anhidramnionnak nevezzük. Tipikus következményei lehetnek a fejletlen tüdő, csontozati eltérések, vagy arcdeformitás.
Ha a magzatvíz mennyisége meghaladja a 25 cm-t, akkor polyhydramnion állapotáról beszélünk. A háttérben állhat terhességi cukorbetegség, fertőzés vagy genetikai eltérés is. A kezelés során figyelik a folyadékszintet és a kiváltó okokat, súlyosabb esetekben le is csapolhatják a magzatvíz felesleges mennyiségét.
A magzatvíz idő előtti szivárgása, vagyis a burokrepedés nem mindig jár fájdalommal vagy látványos tünetekkel, mégis komoly állapot lehet. Ha a burokrepedés a 37. hét előtt történik, azt korai burokrepedésnek (PPROM) nevezzük. A 37. hét után történő burokrepedést egyszerű burokrepedésnek (PROM) hívjuk. Ebben az esetben a legtöbb nőnél 24 órán belül megindul a szülés. Fontos, hogy ilyenkor minél hamarabb forduljunk a nőgyógyászhoz. A kezelés módja attól függ, hogy a terhesség melyik szakaszában történt az esemény.
A magzatvíz szintjének nyomon követése a terhesgondozás része, és fontos szerepet játszik a magzat egészségi állapotának megítélésében is.
A terhes méhben, a magzatburok által határolt térben, a magzat a magzatvízben úszik. A magzatvíz víztiszta vagy enyhén opálos, vízszerű folyadék, amelyben apró, fehér magzatmáz bolyhok, úgynevezett flokkulusok úszkálnak. A magzatvíz 98 százaléka víz, 2 százaléka só és magzati sejtek.
A magzatvíz több fontos szerepet is betölt:
- Először is védőburokként szolgál, mivel eloszlatja a külvilág felől ható nyomást, másrészt egyenletesen melegen tartja a magzatot.
- Másfelől megfelelő mozgásteret biztosít a magzat számára, mivel a magzat testrészei nagyon gyorsan nőnek, a víz segít nedvesen tartani őket, és mozgatásukkal biztosítja megfelelő fejlődésüket.
- Harmadrészt, védi a köldökzsinórt az összenyomódástól, rendellenes megtöréstől.
- Végül pedig a magzatvíznek fontos szerepe van az anyagcserében.
Mennyisége háromóránként, elektrolit tartalma pedig kb. nyolcóránként kicserélődik, a magzat ugyanis a terhesség második harmadától részt vesz a magzatvíz termelődésében és felszívódásában is (az első időkben a magzatvíz a köldökzsinóron és a belső magzatburok felszínén keresztül választódik ki és szívódik fel). A magzat egyrészről a magzatvizet lenyeli, ezzel gyakorolja a nyelési és légzési mozgásokat, jó része pedig felszívódik. Másfelől a vizeletet is ide üríti, ezzel hozzájárul a magzatvíz termelődéséhez. Így, a magzatvíz mennyiségi változásai a magzat gyomor-, bél- illetve vizeletelválasztó rendszereink zavaraira is utalhatnak.
A magzatvíz mennyisége a terhességi hetek előrehaladtával folyamatosan növekszik. A legtöbb magzatvizet a 36. terhességi héten mérhetjük, ami akár 1-1,5 liter is lehet. Ezt követően azonban folyamatosan csökken, a 40. hétre általában 0,7-1-re csökken.
A magzatvíz mennyiségének meghatározása ultrahangvizsgálat során lehetséges, de meghatározása igen szubjektív. A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a magzat körül elhelyezkedő víz mennyiségét különböző viszonyítási pontokon próbálja megítélni, és e „benyomások” alapján alkot véleményt annak mennyiségéről. Megfelelő rutin esetén a becsült magzatvíz-mennyiség jól korrelál a valós mennyiséggel, de jelentős a szűrővizsgálat pontatlansága. Az eltérő mennyiségűnek ítélt magzatvíz azonban pozitív szűrési eredménynek tekintendő, és további vizsgálatok alapját képezi.
A túl sok magzatvíz (polyhydramnion) anyai megbetegedésre (cukorbetegség, RH-összeférhetetlenség, vesegyulladás) illetve magzati elváltozásra utalhat. (Ilyenek a méhen belüli fertőzés, vagy a fejlődési rendellenességek közül a velőcső-záródási rendellenesség, a magzatvíz nyelését és felszívódását akadályozó nyelőcső-elzáródás vagy a bél fejlődésének hiánya, illetve egyes szívfejlődési rendellenességek.)
Napjainkban már a rutin terhesgondozás elemei közé tartozik a terhességi cukorbetegség szűrését célzó cukorterhelés vizsgálat elvégzése. Átlagosnál lényegesen több magzatvíz esetén indokolt a fertőzések felismerését célzó TORCH vizsgálat elvégzése (a vizsgálat elnevezése a kórokozók kezdőbetűiből adódik össze: TO - toxoplazma, R - rubeóla, C - citomegalovírus, H - herpeszvírus). Továbbá ilyen esetben indokolt a magzati szív célzott ultrahangvizsgálata (echokardiográfia), és a 20. terhességi hétig genetikai vizsgálat elvégzése felmerülő kromoszóma-rendellenesség kizárása érdekében.
Amennyiben a magzatvíz mennyisége fél liter alá csökken, oligohydramnionról beszélünk. Ennek oka egyrészt fokozott felszívódás vagy elégtelen termelődés lehet. Ez utóbbi állhat fenn, pl. vesefejlődési rendellenesség, vagy a húgyutak elzáródása esetén. Ilyen esetben célszerű ismételt kontroll ultrahangvizsgálat végzése.
Fontos azonban megjegyezni, hogy egy átlagosnál több vagy kevesebb magzatvizet leíró ultrahanglelet hátterében a legtöbb esetben semmilyen kóros állapot nem igazolódik. Ilyenkor feltételezhető, hogy a magzatvíz körforgásában egy olyan állapotot „rögzített” a vizsgálat, amikor a termelődés mértéke átmenetileg meghaladta a felszívódás mértékét, vagy fordítva. Ilyen esetekben az állapot semmilyen későbbi jelentőséggel nem bír. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a magzatvíz mennyiségi eltérésének felismerése esetén a további részletes kivizsgálás mindenképpen indokolt.
Legtöbben tudjuk, hogy a kisbabák születésükig kellemes ringatóznak az édesanyjuk pocakjában, a finom, meleg magzatvízben. A magzatvíz amellett, hogy rendkívül komfortos környezetet teremt, még számos funkciót betölt, amit azonban kevesen ismernek. A magzatvíz mennyisége éppen ezért nagyon fontos adat - sem a túl sok, sem a túl kevés magzatvíz nem jó, és mindenképpen fel kell deríteni a mögötte álló okokat.
Mi az a magzatvíz?
A magzatvíz, más néven amnionfolyadék vagy amniosz, egy átlátszó folyadék, amely a terhesség alatt a magzatot körülvevő magzatburkon belül található.
A magzatvíznek számos fontos funkciója van:
- Védőburokként működik: a magzatvíz körülveszi és védi a magzatot a külső hatásoktól, például ütésektől vagy nyomástól.
- Mozgássegítés: a magzatvíz biztosítja a babának a szabad mozgást a méhben.
- Emésztés és légzés támogatása: a magzatvízben lévő anyagok segítenek a magzat emésztő- és légzőrendszereinek fejlődésében. A baba nyeli is a magzatvizet, majd kipisili, ezzel is készül a kinti életre, használja az emésztőrendszerét, hólyagját stb.
Mi van akkor, ha túl sok a magzatvíz?
A túl sok magzatvíz állapotát polyhydramnionnak nevezzük. Méhen belüli oxigénhiány.
Az oligohydramnionnak sajnos számos negatív következménye lehet, ugyanis víz híján a baba nem tud megfelelően mozogni, így kényszertartásba kerül. Emiatt a fülei, orra lelapulhatnak, deformálódhat a csípője, kialakulhat dongaláb, tüdőfejlődési zavar léphet fel, valamint rendellenes fekvés.
Milyen tünetei vannak a túl kevés magzatvíznek?
Ezt nehezebb észrevenni, gyakran fel sem tűnik, csak ultrahangvizsgálat során. A kismama azt veheti észre, hogy a babája „lustább”, nem mozog annyit, de ha igen, az néha kellemetlen, fájdalmas. A has kisebb lehet, mint az adott terhességi korban megszokott, de ezt ritkán szokták baljós jelnek tekinteni, mert alkat kérdése is.
Hogyan kezelik a túl kevés magzatvizet?
A túl kevés magzatvíz terápiája - mint minden másnak - a kiváltó októl függ. Ilyen esetben nagyon fontos mielőbb megtalálni azt az okot, ami ludas a megkevesbedett magzatvízért, hogy érdemben tudjunk segíteni az anyának és babának, ha lehet. Terminusközelben, ha megzatvízszivárgás áll a háttérben, kézenfekvő a terhesség befejezése. Amennyiben a baba szempontjából ez még korai lenne, szoros kontroll mellett igyekszünk húzni a dolgot, amíg lehet.
A magzat a méhben magzatvízben úszik. A magzatvíz tiszta, esetleg opálos, vízszerű, benne magzatmáz bolyhok, flokkulusok úsznak. A magzatvíznek több fontos szerepe is van. Mindenekelőtt védőburokként szolgál a magzat számára, egyenletes hőmérsékletet biztosít számára és védi a külvilágból érkező nyomástól, ütéstől, rázkódástól. A magzatvíz a köldökzsinórt is védi az összenyomódástól. Az anyagcserében is fontos szerepe van, mennyisége háromóránként kicserélődik.
A magzatvíz a magzatnak a mozgás lehetőségét is biztosítja. A magzatvíz mennyisége folyamatosan nő a terhesség előrehaladtával, a legtöbb magzatvíz a terhesség 36. hetében van, akár 1-1,5 liter is lehet a mennyisége. A magzatvíz mennyisége túl sok és túl kevés is lehet, utóbbiról akkor beszélhetünk, ha mennyiség fél liter alá csökken. Ezt oligohydramnionnak nevezzük és a terhességek kb. 2 százalékában fordul elő. Ha felmerül a gyanú, hogy kevés a magzatvíz, akkor ismételt vizsgálatra van szükség. A kevés magzatvíz oka lehet pl. vesefejlődési zavar ami elégtelen termelődést eredményez, de okozója lehet magzati oxigénhiány is vagy a méhlepény meszesedése. Az is könnyen előfordulhat, hogy nem áll a háttérben semmilyen kóros állapot, ilyenkor lehetséges, hogy éppen abban a pillanatban történt a magzatvíz mennyiségének meghatározása, amikor a termelődés mértéke meghaladta a felszívódás mértékét, tehát egy pillanatnyi állapotot rögzített. Ebben az esetben semmilyen későbbi következménnyel nem jár az állapot.