A magyarországi öngyilkossági ráta történelmileg is kiemelkedő volt, különösen a 20. század második felében. Az 1970-es és 80-as években a magas arányok szembetűnőek voltak, 1983-ban például közel 4 900 önkéntes haláleset történt. Ez a politikai-gazdasági és társadalmi környezet összetett hatásainak is köszönhető.
A rendszerváltás után - részben az életkörülmények, részben az egészségügyi ellátórendszer átalakulása következtében - lassú csökkenés kezdődött, de az arányok hosszú ideig így is magasak maradtak európai összevetésben. A rendszerváltástól javult a helyzet, ami a COVID alatt, után drasztikusan romlott. Ez mára kicsit lecsendesült.
„Ami ma van, az már nem a világjárvány hatása, de tény, hogy mentális krízishelyzet van. A csökkenés ellenére ma is az EU élmezőnyében vagyunk az öngyilkossági arányokat tekintve: több felmérés és statisztika szerint Magyarország rendszerszinten továbbra is az európai lista élén áll. Ez azt jelenti: bár javultak az adatok a csúcsokhoz képest, európai összehasonlításban továbbra is sok életet veszítünk el idő előtt” - magyarázza Radó Iván.
Nem csupán az arányok változtak, az öngyilkosságok módja, eszközei is módosultak. „Annak idején nem volt jellemző a kiterjesztett öngyilkosság, vagyis az, amikor a gyerekkel együtt mennek a halálba, vagy szembe mennek az autópályán, vagy egy pilóta hegynek irányítja a repülőgépet több száz emberrel a fedélzeten. És egyre több azoknak az aránya, akik nem segélykiáltásként, hanem végső döntésként választják az öngyilkosságot. Vagyis biztosra mennek. Ez a fordulat különösen aggasztó, hiszen korábban sok esetben a cselekedet mögött még ott volt a remény a meghallgatásra, a segítségre. Ma viszont egyre többen már nem számolnak a visszaúttal - és nem adnak lehetőséget a környezetnek, hogy közbelépjen. A leggyakoribb a magasból kiugrás, vagy a vonat elé fekvés. Itt nincs esély.
Az öngyilkosságok egy része ma már nem ’játék a határokkal’ vagy impulzív krízis, hanem előre megtervezett, végleges döntés: kevesebb a második esély, kisebb a visszatérés lehetősége, ha az elkövető biztosra megy.
Mi állhat ezek hátterében? Radó Iván szerint a magyar emberek eleve borúlátóak, hajlamosak minden helyzetnek a rosszabbik oldalát nézni, a helyzetet pedig nehezíti az egész társadalmat átható stigma. „Az elsővel nehéz mit kezdeni, nyilván történelmi gyökerei is vannak, de a másikkal nagyon is lehet. Olyan beidegződések vannak, amik szinte bénítják a segítségkérést, de akár a felismerést is. Ma szégyellni kell, ha valakinek valami lelki problémája van, elbújni a bajjal, mutatni a munkahelyen, de nagyon sokszor a család felé is, hogy minden rendben van. Félünk a munkahely elvesztésétől, ami nagyon nem alaptalan. Csak egy kis kitérő a foglalkozásegészségügy gyakorlata, ahol, ha csak említést tesz valaki a mentális problémájáról, már ajtót mutatnak neki.
De, ami még erősebb és borzasztóbb, az a közösségi média és annak hatása, a teljes kiközösítés, megbélyegzés, ahogy a hírekben, tudósításokban kezelik a mentális problémákat. A mentális betegség és a fogyatékosság szitokszóvá vált” - mondja Radó Iván.
Az EU tagállamai és az uniós intézmények egyre inkább elismerik, hogy a média, a közösségi média és a digitális tartalmak hatással vannak a fiatalok mentális egészségére. Felmerült már a korhatáros tiltás ötlete is, különösen a 13-15 év alatti korcsoport esetében, de egyelőre még nem valósult meg egységes, minden országra kiterjedő szabály.
„Egyre erősebben jelenik meg az a felismerés, hogy a digitális média és a közösségi platformok hatalmas nyomást gyakorolnak a fiatalok mentális egészségére. A pszichológiai és pszichiátriai szakmai szervezetek évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a túlzott online jelenlét szorongást, depressziót, alvászavart és önértékelési problémákat okoz, különösen a serdülők körében. Emiatt az államok is elkezdtek konkrét lépéseket keresni a fiatalok védelmére. Az egyik leggyakrabban felmerülő elképzelés a kötelező életkor-ellenőrzés bevezetése a közösségi médiaplatformokon. Ez technológiailag kihívás, hiszen eddig a legtöbb szolgáltatás pusztán regisztrációs önbevallás alapján engedi be a felhasználókat, amit könnyen meg lehet kerülni. Néhány tagállam - például Franciaország - azt javasolta, hogy a 15 év alatti gyerekek egyáltalán ne használhassanak közösségi médiát szülői engedély nélkül, ezzel is csökkentve a túl korai digitális függőség és a mentális terhelés kialakulását. Más országok inkább az életkor ellenőrzését segítő applikációk és digitális azonosítási rendszerek bevezetésében látják a megoldást, amiket kísérleti jelleggel már több helyen tesztelnek. Emellett felmerült az is, hogy a platformokat kötelezni kellene a tartalmak korhatár szerinti szűrésére és az algoritmusok átláthatóbb működésére. Az EU audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelve már most is tartalmaz védelmi elemeket, de a közösségi média gyors terjedése új szabályozási megoldásokat igényel.
Már az iskolában észlelhető, hogy a bármiféle másság, akár a jó irányba ható másság is, kirekesztést von magával. Többen úgy vélik, hogy a platformoktól való tiltás önmagában nem megoldás, hiszen a fiatalok így is megtalálják az utat ezekhez. Helyette arra lenne szükség, hogy a családok és az iskolák segítsék a gyerekeket a tudatos médiahasználatban, és tanítsák meg, hogyan lehet felismerni és kezelni a káros hatásokat” - sorolja a lehetséges prevenciós eszközöket Radó Iván, aki szerint mindezen nehézségek csak kisebb részét teszik ki az okoknak; a legnagyobb probléma, hogy teljességgel hiányzik az odafigyelés.
„A mai helyzet rávilágít arra, hogy nem vesszük észre a jeleket. Pedig a figyelmeztető tünetek - visszahúzódás, beszűkült érdeklődés, búcsúzásra utaló jelek - szinte mindig ott vannak a szemünk előtt. A kérdés, hogy merünk-e odafordulni, kimondani: ’Jól vagy? Segíthetek?’ A megelőzés kulcsa a társadalmi érzékenyítés, a stigma oldása és az, hogy mindenki számára gyors és hozzáférhető szakmai segítség álljon rendelkezésre. Mert minden egyes tragédia mögött ott a fájdalmas kérdés: meg lehetett volna előzni?
Az öngyilkosságok tragédiája nem egyik pillanatról a másikra következik be. A háttérben gyakran hosszú ideje fennálló szorongás, depresszió, magány vagy kilátástalanság áll. A baj jelei ott vannak, de nem fordítunk rájuk figyelmet. Ha valaki visszahúzódik, reménytelenségről beszél, vagy arról, hogy „nincs már értelme semminek”, az figyelmeztető jel lehet. A minap történt eset a fiatal színésznővel, aki önkezével vetett véget életének, jól mutatja, hogy egy mindennapos tágabb környezet sem figyel fel arra, hogy valaki bajban van. Számtalan ilyen sorstörténetet ismerünk a múltból, mégsem tanulunk. Figyeljünk egymásra! Merjünk segítséget kérni! Adjunk biztonságot! Ne ítélkezzünk, hanem hallgassunk meg.
Nem minden a mentális egészségedről szól | Mélylevegő Projekt | TEDxLibertyBridgeWomen
A magyarországi egészségügyi helyzetet elemző Európai Bizottság által készített országprofil is rámutat a problémákra. Magyarországon a férfiak hét évvel rövidebb ideig élnek, mint a nők, a magyarok pedig négy és fél évvel előbb halnak meg, mint az Európai Unió többi országának lakói. Az egészségtelen táplálkozás és a dohányzás jelentős népegészségügyi kockázatot jelent, a magyarok voltak a legerősebb dohányzók az EU-ban 2019-ben. Az elhízás is egyre nagyobb problémát jelent, különösen a serdülők körében.
A dokumentum szerint a megelőzhető halálozás három fő oka Magyarországon 2020-ban a tüdőrák, az ischaemiás szívbetegség és az alkohollal összefüggő betegségek voltak. A mentális egészség terén a depresszív és szorongásos zavarok jelentik a legnagyobb problémát, amelyek leginkább az alacsonyabb jövedelmű csoportokat érintik. Az Európai Unión belül Magyarországon az egyik legmagasabb a férfiak öngyilkossági aránya.
A neurológiai betegségek is egyre nagyobb terhet jelentenek. Öregedő népesség, környezetszennyezés, járványok és az internet hatása mind hozzájárulnak a neurológiai betegségekben szenvedők számának drámai növekedéséhez. Bár a szív- és érrendszeri betegségeket kiemelt figyelem övezi, valójában az idegrendszeri betegségek már jóval több embert érintenek. A neurológiai betegségek miatt elvesztett egészséges életévek száma globálisan jelentősen nőtt, ami óriási társadalmi és anyagi terhet jelent.
| Időszak | Öngyilkossági esetek száma (kb.) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1983 | 4 900 | Magas arányok, politikai-gazdasági és társadalmi környezet hatása |
| Rendszerváltás után | Lassú csökkenés | Európai összevetésben továbbra is magas |
| COVID alatt, után | Drasztikus romlás | Jelenleg lecsendesedett, de mentális krízishelyzet |
A mentális egészség problémái, a stigma és a modern társadalmi kihívások, mint a közösségi média hatása, mind hozzájárulnak a magyarországi öngyilkossági ráta aggasztó alakulásához. A probléma komplex, és a megoldáshoz átfogó társadalmi összefogásra, érzékenyítésre és hozzáférhető szakmai segítségre van szükség.
tags: #ketsegbeesetten #probalta #a #csecsemo #fejet #autobaleset