A gyermeknevelés kihívásai: lázadás, eltűnés és a túlzott engedékenység

Sok szülő arra vágyik, hogy gyermeke jól nevelt, engedelmes és szorgalmas legyen, aki szó nélkül segít, jól tanul és sosem felesel vissza. Ugyanakkor azt is szeretnék, ha csemetéjük felnőve talpraesett, önálló döntéseket hozó, és kiállni tudó személyiséggé válna. Azonban az a gyermek, aki mindig engedelmes, és sosem lázad, egész életében a környezete elvárásainak megfelelően fog viselkedni, ami hosszú távon nem feltétlenül egészséges. Fontos, hogy a gyermekek megtanuljanak vitatkozni, érvelni és saját álláspontjukat kifejteni, tisztelettel és logikával, mérlegelve az előnyöket és hátrányokat.

Joanne Stern családterapeuta szerint a gyermek és szülő közötti vita, vagy a visszabeszélés nem feltétlenül a lázadás jele, hanem egy fiatal felnőtt megnyilvánulása, aki a konfliktusok során fejleszti gondolkodását és érvelőképességét. Az a gyermek, aki túlságosan jól viselkedik, csak a szülőknek vagy a pedagógusoknak jelenthet jót, de magáról is el fogja hinni, hogy nem méltó arra, hogy saját véleménye, elképzelései, gondolatai legyenek. Háttérbe szorítja saját magát, valós érzéseit mélyen elrejti, ami előbb-utóbb a felszínre tör, akár deviáns magatartászavar formájában is megnyilvánulhat, ami az önbecsülésére is rányomja a bélyegét.

A családterapeuta egyik páciensének esete is jól mutatja ezt: a 12 éves, mindig engedelmes gyermek a tinikorba lépve elkezdett hazudozni szüleinek, éjszakánként kiszökött a házból, és evési problémákkal küzdött. A szakértő szerint ő így tört ki abból a burokból, amelyben évekig élt. Az ellentétek, a viták vagy akár a rosszalkodás természetes része az emberi fejlődésnek, hiszen itt tanulják meg, hogy a környezet miként reagál rájuk, és hol vannak a határok, amelyek egy biztos pontot jelentenek az életükben. Ahhoz, hogy felnőttkorukban is közeli, bizalmi kapcsolat alakuljon ki a szülő és gyermek között, már kicsi korban érdemes energiát és munkát fektetni ebbe.

Az eltűnt gyermekek problematikája

Talán szülőként mindannyiunk egyik rémálma, hogy eltűnik a gyermekünk. A tömeg a strandon, egy nyitva hagyott kiskapu, később az önálló közlekedés, a bulik, a barátok mind erősítik az aggodalmakat. Május 25-ét, az Eltűnt Gyermekek Világnapját 1983-ban Ronald Reagan amerikai elnök nyilvánította nemzetközi emléknappá, Etan Patz, egy New York-i kisfiú tragikus eltűnésének emlékére.

Magyarországon évente több mint ezer gyermek tűnik el, és évente körülbelül százan sosem kerülnek elő. Az eltűnések ideje során a gyerekek könnyen balesetek és bűncselekmények áldozatává válhatnak, találkozhatnak kriminalizált rétegekkel, és bűncselekmények elkövetőivé is válhatnak. Az úton lévő fiatalok hamar találkozhatnak olyan közeggel, felnőttekkel, akik kihasználhatják a tapasztalatlanságukat.

Eltűnések típusai

• Szökés: Az eltűnések zöme szökés. A szökésben lévő fiatalok gyakran menekülnek valami elől, jellemzően gyermekotthonokból. A magyar szakellátás súlyos erőforráshiányokkal küzd: szakemberhiány, rossz körülmények, fluktuáció, bizonytalanság jellemző, ami nem egy megtartó közeg. Sok gyerek nagyon elhanyagoló környezetben élt családjában, rend, szabályok, keretek nélkül. Nekik különösen nehéz lehet az intézményi környezethez való alkalmazkodás. Ráadásul érheti kifejezetten rossz bánásmód vagy kortárs bántalmazás is az intézményi ellátásban, amitől menekülni akarnak. A szökések mögött lehetnek új ismeretségek, „rossz társaság” vagy online ismerkedés, esetleg rosszindulatú felnőttek csábítása. Szívszorító, hogy a gyerekek gyakran a saját vérszerinti családjukhoz szöknek haza, akkor is, ha ott bántalmazták vagy kizsákmányolták őket.
• Elkóborlás, eltévedés: Ez az eltűnések egyik leglátványosabb esete, amikor a keresésen pillanatokon belül dolgozik a rendőrség, és hatalmas összefogással sokan mások is. Ilyenkor érthető, hogy mindenki érzi, minden perc számíthat. A kisgyerek beeshet valahová, úttestre tévedhet, számtalan tragikus baleset vagy akár rosszindulatú felnőtt jogos rémképe jelenik meg. A kisgyerekek eltűnése, elkóborlása, eltévedése csakis megfelelő felnőtt felügyelettel előzhető meg. Nagyon sokszor a felügyelet nélkül hagyott, vagy egy másik kiskorúra bízott kisgyerekekkel történnek tragédiák.
• Családon belüli elrablás: Az eltűnéseknek van egy olyan speciális esete is, amikor válás után az egyik vérszerinti szülő vagy annak családja viszi el, vagy nem engedi vissza láthatásról a gyereket. A gyerek jogai folyamatosan, több szinten sérülnek ezekben a történetekben. Sokszor az előzményekben ott a családon belüli erőszak, a szülők közötti bántalmazó kapcsolat, a gyerekek bántalmazása, akár a szexuális abúzus. Ami az egyik oldalon gyermekrablás, azt lehet, hogy gyermekmenekítésnek érzi a túloldal, vagy a párkapcsolati játszmák védtelen és hatalmasat sérülő áldozata lesz az ide-oda rángatott gyerek. Ráadásul egyre gyakrabban több országon ívelnek át ezek az esetek.
• Kísérő nélküli kiskorúak: Rendszerint traumatizált gyerekek, akik jellemzően valamilyen társadalmi krízishelyzet miatt keltek útra. Háború, éhezés, üldöztetés, kizsákmányolás elől menekülnek. Az út során is rengeteg veszéllyel néznek szembe, sokan a családjukkal indultak, akiket menetközben elveszítettek, vagy akiktől el kellett szakadniuk.

A szülő felelőssége a gyermek nagykorúságáig, tehát 18 éves koráig fennáll. Nehéz általánosítani, hogy mikor elég érett egy gyerek ahhoz, hogy magára vigyázzon, de az biztos, hogy csak gondos mérlegelés után és lehetőleg fokozatosan lehet felügyelet nélkül hagyni egy gyereket.

A válás és a manipuláció

Az elvált szülők gyermekeinek két otthona van, ami sok esetben lehetőséget ad a gyermekek számára, hogy manipulálják a helyzetet, és kihasználják a szülők közötti ellentmondásokat. A válás után a gyerekek gyakran megpróbálnak irányítást szerezni a helyzet felett, két otthonuk van, két szülő, akik mindkét félnek más elvárásokat támasztanak. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a gyermek különböző információkat ad át a szülőknek, hogy előnyhöz jusson. Ez egyfajta „játszma” a szülők és a gyerek között, aminek célja, hogy a gyermek mindig előnyhöz jusson.

Hogyan kezeljék a szülők a manipulációt?

1. Kommunikáció: Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetnek, hogy egyértelműen kijelölik a határokat és következetesek maradnak. Ha a szülők nem kommunikálnak egymással, a gyerek azonnal kihasználja ezt az űrt, létrehozva egy „kettős mércét”. Az alapvető lépés tehát a kommunikáció - a szülőknek egymás között meg kell beszélniük, mik azok a szabályok és határok, amelyek mindkét háztartásban érvényesek.
2. Következetesség: Ha az egyik szülő szigorúbb szabályokat alkalmaz, és a másik szülő lazább, a gyerek gyorsan ki fogja használni a különbségeket. Az érzelmi zsarolás is akkor válik lehetővé, amikor a gyerek látja, hogy az egyik szülő könnyen meghátrál a másik érzelmeinek és szándékainak a hatására.
3. Ne féljünk a szeretet elvesztésétől: Sokan úgy érzik, hogy ha nem engednek meg mindent a gyermeküknek, akkor elveszítik a szeretetét. De ez egy hamis és káros tévhit. A gyerekek szeretete nem a minden engedelmességen vagy kényeztetésen alapul. A kétlaki gyerekek esetében a legfontosabb az, hogy mindkét szülő határozottan és következetesen képviselje a nevelési elveit.

Az igazi szeretet a határok betartásában és a szülők közötti egységben rejlik. Ha a szülők együttműködnek és következetesek maradnak, akkor biztosak lehetnek benne, hogy a gyermekük számára a szeretet és a biztonság a legfontosabb.

Túlzott engedékenység a gyermeknevelésben

A humánus nevelés része a „megengedés”, azaz az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység azonban nem egyenlő a megengedéssel. Van egy határ, amit minden szülőnek vagy inkább családnak együtt kell megtalálnia, aminek átlépése már túlmegy a „megengedésen”, és úgy nevezzük, hogy túlzott engedékenység. Amikor a gyerek mindent megkap, amikor neki mindent szabad, de ugyanakkor vele szemben nincsenek elvárások, akkor elég gyakran a szülő fejére nő.

Amikor ez hosszú ideig így történik, akkor a gyerekek egy része követelődzővé, önzővé válhat, hiszen nem szokott hozzá, hogy másképpen is történhetnek a dolgok, mint ahogyan ő szeretné. Egy ilyen gyereknek nem lesz könnyű elviselnie, ha az iskolában igazságosan, szabályosan mennek a dolgok és az kap jó jegyet, aki tanul és tud, valamint az kap jó minősítést a sportban, aki tesz is ezért és jó eredményeket ér el.

A szülői engedékenység általában a társasjátékok közben is megmutatkozik. Az ilyen szülő, csak hogy megkímélje gyermekét a szomorúságtól, állandóan veszít, amikor együtt játszik a gyerekével. Néha azonban veszítenie is kell, hogy megtanulja méltósággal viselni a veszteséget, mert onnan könnyebb lesz felállnia. Ahogyan fejlődik képességeiben, úgy kell emelnünk számára a nehézséget, hogy győzzön. Az engedékenységtől nem olyan hosszú az út odáig, amikor a szülők és a testvérei már azt veszik észre, hogy elég önző a gyerek.

A túlzott engedékenység veszélyei

• Követelődző, önző viselkedés.
• Nehézségek a szabályok elfogadásában.
• Rosszabb teljesítmény az iskolában és sportban.
• Hiányzó empátia és mások iránti figyelem.
• Hosszú távon boldogtalanság.

A nevelésben kevés olyan dolog van, amit ne lehetne helyrehozni. A különbség leginkább abban áll, hogy mikor kezdünk neki. Egy tinédzsernél egy évbe is beletelhet, mire elérjük nála, hogy ne engedékenységet várjon, hanem következetességet.

A „csere” megfelelő szintjén a nevelésben azt értjük, amikor a gyerek eleget kap és ennek megfelelő mennyiségben nyújtja a tőle telhetőt, figyelembe véve korát, adottságait, képességeit, tudását, gyakorlatát. Ha túlzottan engedékenyek voltunk vele, akkor valószínűleg már leszokott arról, hogy cserét nyújtson, ami a hétköznapokban a szülők így fogalmaznak meg: „Nem értem, hogy miért nem segít ez a gyerek!” Ennek oka lehet, hogy nem várták el tőle következetesen, vagy amikor segített, akkor nem dicsérték meg, esetleg kritizálták a segítsége minőségét, vagy egyszerűen gyorsabb volt, ha anya vagy apa végezte el helyette.

Ne hibáztasd magad emiatt! Kérj valami apróságot a gyerektől, és ha nincs kedve, de egyszer mégis megcsinálja, köszönd meg. Néha ne úgy történjenek a dolgok, ahogy a gyerek túlzott egyoldalúsággal elvárja. Néha nem szolgáld ki az igényét, amit megfogalmaz. Ne kapjon meg valamit, vagy ne engedj meg neki valamit. De ne ess abba a hibába, hogy eddig mindent szabad volt, most pedig semmit, mert akkor hamar bajban találod magad. Mindezeket kitartóan csináld, mert attól függően, hogy hány éves a gyerek, tarthat sokáig. A megnyugtató az, hogy nagyságrenddel kevesebb ideig tart, mint amennyi ideig a helyzet romlása tartott.

Hogyan segíthetünk, hogy gyermekünk nyitottabb legyen másokra?

Sok szülő szembesül azzal, hogy gyermeke távolságtartóbb más gyerekekkel. Az anyuka elmondása szerint legutóbb az óvodai nyílt napon még az ölébe sem akart ülni, csak állt mellette, hogy még véletlenül se kelljen a többi gyerekre néznie. A jó hír az, hogy a megoldás sokszor egyszerűbb, mint gondolnánk és nem abból áll, hogy ráerőltetjük a gyereket a barátkozásra. Éppen ellenkezőleg: az a leghatékonyabb, ha mi, szülők másképp kezdünk el viselkedni, és finoman tereljük őt a barátkozás felé.

Nem minden távolságtartás a „félelem” jele, és nem minden visszahúzódó viselkedés mögött áll egy hibás nevelési minta. Vannak gyerekek, akik egyszerűen lassabban melegednek fel mások társaságában, és az ő fejlődési útjuk is teljesen rendben van. Az is előfordul, hogy egy gyermek egy bizonyos életszakaszban visszahúzódóbb. A legjobb, amit tehetsz, hogy nem közvetlenül a gyermekedet próbálod rávenni az ismerkedésre, hanem a környezeten keresztül hatást gyakorolsz rá.

Tippek a nyitottabbá váláshoz

• Mutass példát: Ha például gyakran jártok játszótérre vagy találkoztok más gyerekekkel, figyelj arra, hogy te kezdj el beszélgetni a többi gyerekkel. Ez a viselkedésminta azt üzeni a gyermekednek, hogy másokra figyelni jó érzés, és hogy a társas kapcsolatok értékesek. Ha látja, hogy mások kapnak tőled figyelmet, fokozatosan megérti, hogyan működik ez a fajta kapcsolódás és egy idő után nagy valószínűséggel ő is elkezd majd érdeklődni a többiek iránt. Ez a folyamat nem egyik napról a másikra történik, de ha türelmesek vagytok, általában már 1-2 hét után érezhető a változás.
• Nyugodt, ismerős környezet: Érdemes először nyugodt, ismerős környezetben gyakorolni: például hívjanak meg vendégségbe egy olyan családot, ahol hasonló korú gyermek van, vagy látogassanak el hozzájuk. Egy ilyen biztonságos térben könnyebben oldódik fel a gyerek.

tags: #ket #kisgyerek #kiszokott