A sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók integrált oktatása hazánkban egyre nagyobb hangsúlyt kap, ami a hagyományos elkülönített speciális intézményrendszer átalakulását és az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények (GYOMI) szerepének növekedését vonja maga után. A GYOMI-k célja, hogy szakmai tudásukkal és szolgáltatásaikkal támogassák a többségi iskolákat a befogadásban, valamint biztosítsák a sajátos nevelési igényű gyermekek számára az optimális képzési kínálatot.
Az ENSZ közgyűlése már 1993-ban elfogadta a fogyatékos személyek esélyegyenlőségére vonatkozó alapszabályzatot, amelyben kimondta a tagállamok kötelezettségét az integrált oktatási lehetőségek biztosítására. Magyarországon a közoktatási törvény 1993-ban adott lehetőséget először a sajátos nevelési igényű tanulók együttnevelésére-oktatására. Az elkülönült speciális intézményhálózatot egyre több kritika érte amiatt, hogy nem mozdítja elő kellő mértékben a társadalmi integrációt és sokszor a tanulók életesélyeit csökkentő oktatási "parkolópályaként" működik.
Az elmúlt évtizedekben a szülők és az intézmények kezdeményezésére megjelentek a befogadás különböző, egyedi megoldásai. Több speciális intézmény módszertani központtá alakult, és szolgáltatásaival segítette a befogadás eredményességét. A többségi intézmények befogadási attitűdjének kialakulásához, a szakmaközi együttműködések megvalósításához megvan a kormányzati szándék, a törvényi és finanszírozási háttér egyaránt.
A sajátos nevelési igényű tanulók definíciója és kategóriái
Magyarországon a sajátos nevelési igényű tanulók a testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, halmozottan fogyatékos, valamint a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottak. A Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetésekor a Nemzeti alaptantervben megfogalmazott elvek, célok, fejlesztési feladatok és műveltségi tartalmak az egyes iskolatípusokra kidolgozott dokumentumokban, a kerettantervekben öltenek testet. Az egyes iskolatípusokban és oktatási szakaszokban a kerettantervek rögzítik a nevelés és oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát, a tantárgyak egy vagy két évfolyamonkénti követelményeit, illetve a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló időkeretet.
Az OECD által készített nemzetközi összehasonlító tanulmány a speciális oktatási szükséglet három nagyobb csoportját különböztette meg:
- „A” kategória: szervi rendellenességen alapuló fogyatékosság.
- „B” kategória: nem szervi rendellenességen alapuló tanulási nehézségek.
- „C” kategória: társadalmi, kulturális vagy nyelvi jellemzők (például kisebbségek vagy bevándorlók).
A gyógypedagógiai intézményrendszer története és fejlődése
A magyarországi gyógypedagógiai nevelés és intézményrendszer kialakulásában nagy szerepet játszott a segítő szándék. A speciális intézmények létrehozása, a gyógypedagógusok oktatása és a gyógypedagógiai oktatás tartalmi, módszertani eszköztárának fejlesztése mind a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális szükségleteihez való alkalmazkodást célozta, nem az intézményes elkülönítést.
A 18. és 19. századi forradalmak idején készültek az első iskolatörvény-tervezetek, amelyek az általános, ingyenes, kötelező alapfokú iskoláztatás ideálját tűzték ki. A francia forradalom után a Konvent olyan oktatási törvényt szentesített, amely a siketekre és vakokra is kiterjesztette az alsófokú iskolázás jogát. Valentin Haüy, a világ első vakok iskolájának megszervezője elvitathatatlan érdeme, hogy kimondta a vakok általános taníthatóságának lehetőségét.
A pesti vakok intézetének alapítása Bécsből, Klein János buzgólkodásából eredt. Az intézet alapítói között voltak gróf Batthyány János, Ebner József lelkész, Pest megye tisztikara, Szabadka város tanácsa, báró Wesselényi Miklós és gróf Zichy Károly. Az első gyógypedagógusok Bécsben, az ott 1799 óta működő siketek intézetében sajátították el a szükséges ismereteket.
A 19. század végére a gyógypedagógiai intézményrendszer egyre inkább elterjedt, és struktúrájában, tartalmában is differenciálódott. Az alapfokú iskoláztatás elterjedésével és a tanulói teljesítményekkel szembeni elvárások szigorodásával nőtt a fogyatékosnak minősítettek száma, és ezzel együtt az iskolába járás alól kizártak, a felmentettek köre is. Kezdetben a súlyos fogyatékosok számára (siketek, vakok, mozgáskorlátozottak, imbecillisek, beszédképtelenek, antiszociálisok) létesítettek gyógypedagógiai intézményeket. Ezek a változások serkentették a speciális intézményekben a tartalmi munka megújítását, valamint újabb speciális technikai eszközök kidolgozását és alkalmazását.
Az integráció és inklúzió elvei a gyógypedagógiai módszertani intézményekben
Magyarországon hagyományosan, jogszabályban is kimondva, speciális intézményekben (szegregáltan) oktatták/nevelték a sajátos nevelési igényű (fogyatékos) gyerekeket. Jelenleg zajlik a hagyományos forma egyedüliségének feloldása, amelynek értelmében csak azok a tanulók részesüljenek speciális intézményi ellátásban, akiknek állapota ezt indokolja, a többiek a „többségi” oktatási intézménybe kerüljenek beiskolázásra.
A fogyatékossággal kapcsolatos kérdések megközelítése napjainkban az integrációt tekinti kulcskérdésnek a sérült emberek aktív társadalomba illeszkedése területén. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a fogyatékos emberek maradéktalan társadalmi befogadásában az elsődleges és leghatékonyabb eszköz a szemléletváltás, amely hozzájárul a fogyatékosság körüli előítéletek, félelem, tartózkodás, nemtörődömség, sajnálkozással telített odafordulás felszámolásához.
Az integráció általános megközelítése azt jelenti, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, fiatalok beilleszkednek ép társaik közé. A nevelésben-oktatásban megvalósuló integráció során kerül sor a beilleszkedésre a többségi nevelési-oktatási intézménybe. Az integrációval az iskola meglévő struktúráiba helyezik az egyéneket.
Az inklúzió arra keresi a választ, hogy hogyan lehetséges a tanulási folyamatokban minden (tehetséges és sajátos nevelési igényű) gyermek közreműködő részvételét egyéni képességének és fejlődési ütemének megfelelően biztosítani. Az inklúziónál újra átgondolják a tanterv megvalósításának szervezeti kereteit és azokat a feltételeket, amelyekkel valamennyi tanuló haladását biztosítani tudják. Az inkluzív intézmények nemcsak a sajátos nevelési igényű tanulók befogadására alkalmasak, hanem kezelni tudják az átlagtól bármilyen módon eltérő gyermekek (tehetséges, szorongó, lemaradó, újrakezdő) együttnevelését is. Az inkluzív nevelés-oktatás szakmai és szakmaközi együttműködések során valósulhat meg.
A Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény példája
A Marcaliban működő Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (Hétszínvirág Centrum) úttörőként szakmai bázist hozott létre a térségben. Megosztják az általuk felhalmozott szakmai tudást másokkal, és a térség iskoláiban tanuló sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni személyiségfejlődésének kiteljesítése érdekében segítik a térségben dolgozó pedagógusok munkáját, átadva nekik módszereiket, tapasztalataikat, eszközrendszerüket.
Az intézmény története 1960-ban kezdődött egy lelkes pedagógus, Körmendi Istvánné által „toborzott” osztállyal. Az egy osztályos kisegítő iskolából kisegítő tagozat, majd kisegítő iskola lett. 1979-ben önálló intézménnyé vált a Marcali Kisegítő Iskola, majd 1995-ben felvette a Hétszínvirág Általános Iskola nevet. Az intézmény az évek során folyamatosan bővült, és 2000-ben a Soros Alapítvány támogatásával megalakult a Kistérségi Regionális Iskolaszövetség (KERI), amelynek célja a környező általános iskolák segítése az enyhe értelmi fogyatékos gyermekek oktatásában.
A Hétszínvirág Centrum törekedett arra, hogy gyógypedagógiai intézményként többségi általános iskolai oktatást is folytasson. Jelenleg 11 tanulót oktatnak a többségi általános iskolai tanterv alapján. Az iskola jelenlegi tanulólétszáma 114 fő, ebből hat fő középsúlyos fogyatékossággal élő gyermek. Az iskola normál általános iskolaként is működik, 10 ép értelmű gyermek is tanul itt.
A NAT bevezetésekor a Hétszínvirág Általános Iskola adaptálta a békéscsabai Vandháti Utcai Általános Iskola által kidolgozott helyi tantervet, amelyből a „Hétszíntan” tanterv első változata készült el. Később, 2004-ben az ebből a tantervből kiinduló, átdolgozott, saját arculatukhoz igazított és saját fejlesztésükkel kiegészített programváltozatát az oktatási miniszter kerettantervvé minősítette.
Az intézmény pedagógiai rendszere és programja folyamatosan fejlődött. 1992-ig a munka hagyományos keretek között zajlott, ez volt a szakmai feltöltődés időszaka. A nyolcvanas évek végén elkezdődött a „Hétszínvirág” projekt kidolgozása, amely 1992-ben készült el. A pedagógiai rendszer fejlesztése során megszületett a felsősök délutáni pedagógiai programja (1993), majd a fejlődésvizsgálatok módszerei és eszközei (1995). Ezzel párhuzamosan fejlesztették ki a naplójukat (1995) és egy szoftvert (1996) az adatok rendszerezésére és tárolására. Ez a fejlődésvizsgálat vált az oktatási-nevelési tevékenység megszervezésének alapjává.
Az intézmény átalakulásának három egymással szorosan összefüggő szakasza volt: a nevelőtestület munkájának átalakulása (tartalmi fejlesztés), a tartalmi munkához kapcsolódó szervezeti egységek kialakulása, és a feltételek megteremtésének szakasza, amely még nem zárult le.
Az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények feladatai és szerepe
Az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények (GYOMI) feladatai közé tartozik a pedagógiai szakszolgálat feladatainak ellátása, az utazó szakember-hálózat működtetése. Ide tartozik a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás, fejlesztő felkészítés, logopédiai ellátás, konduktív pedagógiai ellátás és gyógytestnevelés.
Ezen intézmények vállalhatják a pedagógiai-szakmai szolgáltatás feladatait is, mint például a szaktanácsadás, amelynek keretében az oktatási, pedagógiai módszerek megismertetése és terjesztése, a pedagógusok képzésének, továbbképzésének és önképzésének segítése, szervezése történik. Működtethetnek tanulótájékoztató, tanácsadó szolgálatot is, amelynek feladata a tanulók, tanulóközösségek, diákönkormányzatok segítése jogaik érvényesítéséhez szükséges ismeretek nyújtásával.
A GYOMI-k aktívan bevonódnak az integráció folyamatába, és forrásközpontokká (képző-szolgáltató intézményekké) alakulnak, ahol a szakmai támogatási rendszerek kiépítése történik. A speciális intézményekben dolgozó gyógypedagógusok szaktudását az integrált nevelés elterjedésével a többségi intézményekben is igénylik.
Az EU fogyatékos állampolgáraival szemben vállalt kötelezettségeivel együtt jár a fogyatékosság újszerű megközelítése. A társadalom felismerte és elfogadta a fogyatékos emberek jogos igényét az egyenlő jogokra, és kimondta, hogy a részvétel közvetlenül összefügg a befogadással. Az Európai Közösségek Bizottságának közleménye alapján a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének érdekében Európai Cselekvési Tervet dolgoztak ki.
A sajátos nevelési igények pedagógiájának fejlesztését szolgáló európai szervezet a „European Agency for Development in Special Needs Education” (EADSNE). Magyarország 2005-ben lett a szervezet teljes jogú tagja, ami lehetővé teszi az aktív tudáscserét és a hazai gyakorlat bemutatását az uniós közegben.
Az EADSNE 2001-es adatai alapján a sikeres befogadási stratégia jellemzői nem különböznek jelentős mértékben a hazai tapasztalatoktól. A megújuló befogadó intézmények egyik célja lehet e stratégiák kialakításának segítése.
tags: #kerettanterv #e #gy #ogy #rovidites