A 35 hetes magzat farfekvésben: Tudnivalók, okok és lehetséges megoldások

Sok anyuka kétségbeesik, amikor a 18. hetes ultrahangon farfekvésben látja a babát, pedig ekkor még nem kell kétségbeesni. Tulajdonképpen egészen a terhesség végéig lehet rá számítani, hogy a baba valamikor megfordul, azonban tudni kell, hogy minél nagyobb a baba, annál kisebb ennek az esélye. A 18. héten a baba még olyan kicsi, hogy kényelmesen elfér harántfekvésben és farfekvésben is. Valójában a 30.-32. hétig a legtöbb baba farfekvésben helyezkedik el, nagyjából ilyenkor fordulnak át. A baba gyakorlatilag a fájások beindulásáig bármikor megfordulhat, azonban, ha a 32. hétig nem fordul meg, akkor már komolyan szokták venni az orvosok az esetet és általában a 36. héten megpróbálják orvosi felügyelettel megfordítani a babát (az esetek 70%-ban ez sikerül is).

A várandósság 28. és 32. hete között a legtöbb baba fejjel lefelé fordul. A 28. hét előtt a babáknak még a negyede farfekvéses, a 32. héten ez az arány már csak 7%, a terminus környékén pedig csak 4%. A CDC 2021-es riportja szerint az USA-ban a farfekvéses babák 95%-a műtéti úton születik. Pontos hazai számok sajnos nincsenek, de nálunk valószínűleg ez az arány még magasabb, a faros hüvelyi szülés rendkívül ritka manapság.

Miért fordulnak fejjel lefelé a babák?

Egészen egyszerűen azért, mert így kényelmesebb, ugyanis a fejecskéjüket nehéz tartani. Hivatalos, tudományos álláspont szerint nem tudni, hogy egészséges kisbabák miért nem fordulnak meg, de a bodywork-ben járatos bábák, dúlák, Spinning Babies oktatók szerint csupán azért nem, mert nem tud a baba megfordulni! És hogy miért nem tud megfordulni? Általában azért, mert nincs elég hely a fordulási manőverhez - vagy nagyon ritkán valamilyen veleszületett rendellenesség akadályozza a baba fordulását. Viszont a legfontosabb, hogy bizony a babáknak körülbelül 4%-a farfekvéses marad a baba születésekor is!

A farfekvés lehetséges típusai

A leggyakoribb a teljes farfekvés, amikor a baba V alakban ül, a lábacskáit a teste előtt kinyújtva. Részleges (vagy valódi) farfekvésnek nevezzük, amikor a baba behajtja maga előtt a lábait és szinte guggoló testhelyzetben van. Ezt a két típust lehet még kombinálni is: egyik láb kinyújtva, a másik pedig behajtva. Viszonylag ritka, de előfordul a lábtartás is, amikor a baba szinte áll az anyaméhben. Ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy a farfekvéses baba hogy tartja a fejecskéjét! Ha a mellkasára hajtja, akkor a fej legkisebb átmérőjének kell a medencén átférnie, ha viszont hátraszegi, akkor nagyon nehéz - sőt lehetetlen - lesz átférnie a medencén.

Történelmi áttekintés és kutatások a farfekvésről

Az 1970-es- 80-as években még nem volt rutin ultrahangos vizsgálat, és a szülésznők, szülészorvosok tapintással állapították meg a baba fekvését, így sokkal több meglepetés farfekvéses baba született. Viszont az ismert farfekvés sem volt kizáró ok a hüvelyi szülésre, az orvosoknak volt gyakorlata a faros hüvelyi szülés kísérésében, és bizony szép számmal születtek faros babák hüvelyi úton - egészen az ezredfordulóig. Ennek oka egy 1997 és 2000 között végzett kutatás, ami Hannah et al nevéhez fűződik. Ezt a kutatást 26 országban végezték, és 2088 farfekvéses szülés eredményét elemezték. Azt próbálták kideríteni, hogy farfekvés esetén a programozott császáros szülésnek vagy a hüvelyi szülésnek jobb-e a kimenete. A kutatásban az anyákat véletlenszerűen sorolták a 38. heti programozott császáros csoportba vagy rendelték a faros hüvelyi szüléses csoportba. A hüvelyi szülésnek (elvileg) voltak megfelelési kritériumai is: például kizáró tényező volt az ikerterhesség, az indított szülés és a hátrahajtott magzati fej is. Fontos kritérium volt, hogy a kísérőknek (orvosnak, bábának) legyen gyakorlata a faros hüvelyi szülés kísérésében, és hogy a szülés helyszínén legyen lehetőség sürgősségi császármetszésre. A kutatást több évre tervezték, de végül korábban megszakították, mert a befutó eredmények alapján nem tartották etikusnak a kutatás folytatását, ugyanis túl nagy volt az eltérés a két csoport szülési eredményeiben. Míg a császármetszéses csoportban a halvaszületés aránya 0,3% volt, a hüvelyi faros szüléseknél ez a szám már 1,3%-ra emelkedett. Szintén többszörös volt a babával kapcsolatos komoly komplikációk előfordulása is (1,4% a császáros csoportban, 3,8% a hüvelyi szülés esetén).

A tudományos elemzők azonban nagyon komoly problémákat találtak ezzel a kutatással kapcsolatban! A hüvelyi szüléses csoportba ugyanis olyan esetek is bekerültek, amik nem feleltek meg a kritériumoknak! Például kiderült, hogy a hüvelyi szüléseknél nem mindenhol volt lehetőség sürgősségi császármetszésre, és ahogy a szülések 30%-ánál nem is ellenőrizték ultrahanggal a baba fejtartását, és nem szűrték ki a hátrahajtott fejű babákat. Ráadásul az ellátók 20%-ának nem is volt megfelelő gyakorlata faros hüvelyi szülés kísérésében.

A Hannah-féle kutatás eredményét így megkérdőjelezve készült el Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában a 2001-2002-es PREMODA kutatás, ahol szintén a faros hüvelyi szülések kimenetelét vizsgálták. A legnagyobb különbség az volt ebben a kutatásban, hogy a hüvelyi faros szüléshez szigorú feltételeknek kellett megfelelni. Valóban kizáró ok volt a hátrahajtott fej, a lábtartás, az ikres várandósság és a születési rendellenesség - és az eredmények egészen mások lettek! A tervezett faros hüvelyi szüléses csoportban a babák 71%-a tényleg hüvelyi úton született, és nem találtak különbséget az elektív császármetszéses csoport és a hüvelyi szüléses csoport között sem a halvaszületés arányában, sem az újszülött halálozásban, sem a komoly újszülött sérülések előfordulásában sem, viszont több babát kellett lélegeztetni a hüvelyi szüléses csoportban, és valamivel gyakoribban regisztráltak alacsony öt perces Apgar értéket is.

Lehetőségek a farfekvés kezelésére

Magyarországon az elmúlt években, ha vállalt is orvos faros hüvelyi szülést, az teljesen medikalizált szülés volt: a protokoll része volt az oxitocinos fájáserősítés, a gátmetszés és a Kristeller-manőver (hasbakönyöklés) is. Szerencsére a haladóbb szüléskísérők már pont ennek az ellenkezőjét vallják, és faros hüvelyi szülésnél a lehető legkevesebb beavatkozást végzik, mégpedig azért, hogy a baba jólétét megőrizzék.

Ha nem fordult be a babád, akkor elviekben választhatnál, hogy hüvelyi úton vagy elektív császármetszéssel szeretnél-e szülni, de sajnos ez csak az elv. A legtöbb kórházban (még) nem opció a faros hüvelyi szülés, mert nincs elegendő gyakorlott szakember. Magyarországon a kistarcsai kórház a csillag a sötét éjszakában, ahol haladó szemléletben kísérnek egyre több faros hüvelyi szülést.

Hogyan segítheted a babád fordulását?

A bevezetőben említettem, hogy a faros babák az esetek legtöbbjében azért maradnak farfekvésben, mert hely hiányában nem tudnak fejjel lefelé fordulni - és nem a medence méretei miatt! Sokkal inkább a „puha” szövetek miatt! Lehet, hogy a méhszalagok túl feszesek, vagy hogy a méh egy picit elcsavarodott, vagy egyéb izmok feszessége csökkenti a baba rendelkezésre álló helyét! A jó hír viszont, hogy célzott mozdulatokkal, célzott lazító gyakorlatokkal tudunk helyet csinálni a babának a forduláshoz!

Gyakorlatok és módszerek a baba megfordítására

1. Relaxáció és kommunikáció: Minden szakcikk megemlíti a relaxációt és a babával való kommunikációt, mint hatásos módszert.
2. Gravitáció kihasználása: A séta közben a gravitáció hat a babára, akinek ilyenkor még a legnagyobb és legnehezebb testrésze a feje.
3. Négykézláb és mászás: Naponta többször érdemes négykézlábra helyezkedni (a medence, hát és fej legyen egy vonalban), és állítólag napi kétszer tíz perc mászással is sokat tehetsz azért, hogy a baba meg tudjon fordulni. Négykézláb ugyanis a gravitáció is segíti a babát, és maga a hasat lefelé húzó pozíció is nagyobb helyet enged a babának.
4. Térdelő pihenés: A négykézlábra helyezkedés és mászás után pihenésképpen érdemes még egy kicsit térdelő helyzetben maradni, úgy, hogy a fejedet, az alkarodra támasztva, leteszed a földre. A lényeg, hogy a medence minél magasabban legyen, ez is fordulásra késztetheti a babát.
5. Medenceemelés párnákkal: Néhány párnával vagy egy összetekert takaróval emeld meg a medencédet. Tehetsz párnát a fejed alá is, de a cél az, hogy a fej alacsonyabban legyen, mint a medence.
6. Hőmérsékletkülönbség: Helyezz egy jeges borogatást a méh tetejére és egy meleget az aljára. A babák ösztönösen a meleget keresik.
7. Akupunktúra és moxibúció: Bizonyított tény, hogy akupunktúrával megfordíthatóak a babák. A lábon (lábujjon) található ugyanis egy akupresszúrás pont, amely összeköttetésben van a méhvel. A moxázás során egy szivarhoz hasonló fekete ürömből készült tekercset égetnek a láb kisújjtúlá egy-két centiméternyi távolságra, ami a lábon lévő akupresszúrás pontot ingerli a füsttel és a meleggel, ami a méhben fokozza a vérbőséget - ami miatt a baba intenzíven mozgolódni kezd! A moxaterápiát még a Cochrane adatbázis is megemlíti, mint lehetőséget, ami csökkenti a farfekvés előfordulását - ismert kockázatok nélkül!
8. Gyógynövények: Ha a szüléshez közelítve a baba még mindig nem fordult irányba, akkor egy igazán megnyugtató és ráhangoló meditációt követően vegyél be egy adag Pulsatilla C200-at (egy adag=öt golyócska).

A fenti babafordító trükkökkel Te magad is próbálkozhatsz kisebb-nagyobb anyagi ráfordítással vagy akár anélkül a 28.-30. héttől. Viszont ha nem segítettek ezek a módszerek, akkor sincs még minden veszve, ugyanis képzett szakember, ellenőrzött körülmények között a baba külső megfordítását is megkísérelheti.

Külső fordítás (External Cephalic Version - ECV)

Sajnos a külső fordítást elég kevés orvos csinálja és még kevesebb ajánlja - ugyanis ez nem feltétlenül része a szülész orvosi tanulmányoknak, és kevés orvosnak van benne gyakorlata, és esetleg gyakorlat hiányában nem is szívesen csinálják, mert nem érzik elég biztonságosnak. Viszont ha Te szeretnéd ezt az opciót is kihasználni, akkor kérdezz rá az orvosodnál! A külső fordítás komplikáció-mentes várandósság esetén 34-37. hét környékén lehetséges; kizáró ok a preeklampszia, a méhlepény-leválás előzmény vagy ha valami gyanú merül fel a baba hogylétével kapcsolatban (magzati stressz). Korábbi császármetszés a szakirodalom szerint nem kizáró ok alaphelyzetben, de az orvos az adott eset ismeretében dönt arról, hogy javasolja-e a külső fordítást vagy pedig sem.

A külső fordításról fontos még azt is tudni, hogy ez nem egy leányálom…Maga a művelet elég rövid, időnként egy-két perc alatt sikerülhet a baba fordítása, de van, hogy 10-15 percig próbálkoznak. A külső fordítás kifejezetten fájdalmas is, viszont a sikert nagyban befolyásolja, hogy mennyire sikerül közben ellazítani a hasizmokat. Éppen emiatt külföldön van, hogy a külső fordítást epidurális érzéstelenítés mellett végzik - de Magyarországon még nem hallottam erről. Úgyhogy ha külső fordításra készülsz, akkor fontos lelkiekben felkészülnöd arra, hogy ez egy kellemetlen beavatkozás, és fontos, hogy előtte gyakorold a relaxációt, hogy minél jobban el tudd engedni magad - ezzel is növelve a siker esélyét!

A külső fordítás a babának sem kellemes kaland, ezért a művelet előtt és után is ellenőrzik a pulzusát és nézik a pozícióját ultrahangos vizsgálattal. A külső fordítás kockázata, hogy előfordulhat utána hüvelyi vérzés, esetleg a művelet alatt burokrepedés vagy nagyon ritkán méhlepény-leválás is, ezért fontos, hogy a műveletet olyan helyszínen végezzék, ahol lehetőség van azonnali sürgősségi császármetszésre is. Ezek a komoly kockázatok szerencsére nagyon ritkák! Egy külső fordítással kapcsolatos holland kutatás 2008-ban azt az eredményt kapta, hogy 286 külső fordításra jut egy sürgősségi császármetszés - tehát a kockázat bőven a fél% alatt van! A külső fordítás az esetek nagyjából felében eredményes, és tényleg sikerül a babát fejvégű pozícióba forgatni, és sikeres fordítás esetén a szülések 75%-ánál elkerülhető a császármetszés.

A külső fordítással kapcsolatban viszont még egy fontos tudnivaló. Faros babák esetén elég tipikus forgatókönyv, hogy sikeres külső fordítás után beindul a vajúdás - viszont a tágulás megáll 7-8 centinél, és a baba nem illeszkedik be a medencébe, és „magasan” marad. Ilyenkor valószínűleg visszaköszön az eredeti ok, ami miatt a baba nem tudott befordulni: nincs elég hely.

Spinning Babies® módszer

A Spinning Babies® egy paradigmaváltó szemlélet, melyet Gail Tully amerikai szülésznő-dúla nevéhez kötnek, és egyesíti a modern gyógyászat és a bodywork technikák alkalmazását. „Az anya dolga a megnyílás, a babáé a forgás” - vallja Tully, így a kifejezésben a „spinning” szó a magzati forgásra utal. A módszer lényege, hogy a mozgással, a gravitációt kihasználva teret ad a babának. Ezen túl erősíti az anya testtudatát, és segíti az apát a folyamat részesévé válni. A szemlélet elsősorban nem a faros babák megfordítására van - bár az elnevezés becsapós lehet -, de remek eredményeket érhetünk el vele. A szemlélet lényege, hogy kényelmesebbé tegye a várandósságot, és segítse a vajúdás alatt végbemenő folyamatokat (akár az ellazulásra gondolunk, akár a medence megfelelő alakulására, akár a magzat által végzett mozdulatok/mozgások támogatására fókuszálunk). De a Spinning Babies® szemlélete nemcsak a várandósságban, a vajúdásban, hanem a szülésben, születésben is segíti a családot.

A módszer keretében az anyai kompetenciára helyezik a fókuszt. Az anatómiai, élet- és biomechanikai ismeretek birtokában olyan testhelyzeteket és gyakorlatokat javasolnak, amelyek megteremtik az ideális viszonyokat a várandós nő testében és lelkében. A négykézlábon tartózkodástól nagyobb helyet és kevésbé feszülő hasat remélnek a könnyebb bukfenc érdekében. A vizualizációs technikák is segíthetnek: az anya elképzelheti és/vagy megbeszélheti a babájával, hogy megfordul; együtt végigsétálhatnak egy imaginációs folyamaton; vagy rajzolhat egy fejjel lefelé elhelyezkedő babát, és azt a lakás több pontján kihelyezheti, hogy naponta többször láthassa.

A hétköznapi rutinok is fontosak: a tempós séta és a guggolás átmozgatja a medencét. A mai életmód (ülő életmód, puha kanapék) miatt sokszor a keresztcsontunkon ülünk, ami a felsőtest előrehajlását és a hasi tájék szűkülését eredményezi. A helyes testtartás, a kihúzott felsőtest nagyobb teret biztosít a hasi tájékon. Amennyiben a jóga vagy más könnyebb fizikai megterhelés engedélyezett, a Spinning Babies® módszere sem valószínű, hogy ellenjavallatot talál. Fennálló vérzésnél, magas vérnyomásnál, fenyegető koraszülésnél stb. nem javasoljuk a gyakorlatok vagy egyes gyakorlatok végzését. A gyakorlatokat egyébként is érdemes átbeszélni oktatóval, hogy értsük annak a lényegét és biztonságos kivitelezését.

A farfekvéses szülés

Teljes farfekvés esetén első terhességnél általában császármetszést szoktak javasolni. Amennyiben részleges farfekvésről van szó és a baba életjelei jók, minden esély megvan a természetes szülésre. A farfekvéses szülés a második szakaszig teljesen úgy zajlik, mint a fejvégű szülés, általában hagyják, hogy a baba lába és törzse magától bújjon ki és -ha szükséges- a vállak és a fej kibújását segíti az orvos fogóval. Faros szülésnél a fogó nem jön szóba.

A farfekvéses baba prognózisa nagymértékben függ a diagnózis időzítésétől és az alkalmazott beavatkozásoktól. Igen, sok baba képes a szülés előtt lehajtott fejjel lefelé fordulni, különösen a terhesség 36. hete előtt. A farfekvéses baba legbiztonságosabb szülési módja gyakran az adott körülményektől függ. Igen, a farfekvéses szülés kockázatokkal járhat, például magzati distresszel, szülés közbeni sérülésekkel és az anya szövődményeivel.

Ha gyanítja, hogy a baba farfekvéses helyzetben van, vegye fel a kapcsolatot egészségügyi szolgáltatójával. Egyes tanulmányok szerint az akupunktúra vagy a moxibustion segíthet a farfekvéses baba megfordításában. Egy farfekvéses babának nagyobb a kockázata bizonyos szövődményeknek, például légzési problémáknak vagy születési sérüléseknek.

Összefoglalva, a farfekvéses babák megértése elengedhetetlen mind a várandós szülők, mind az egészségügyi szolgáltatók számára. Bár a farfekvéses megjelenés kihívást jelenthet a szülés során, a korai diagnózis és a megfelelő kezelés pozitív eredményekhez vezethet mind az anya, mind a baba számára.

tags: #35 #hetesen #atfordult #farfekvesbe