Bár a várandósság vége felé a legtöbb kismama már alig várja, hogy kibújjon a baba, sokan tapasztalnak félelmet, feszültséget is a szülés közeledtével. Ez teljesen természetes jelenség, amin sokat segíthet, ha megfelelően tájékozódsz arról, hogy mire számíthatsz. A cikkből megismerheted a szülés menetét egészen a vajúdástól a kórházban töltött napokig. Bár a test önmagától, természetes folyamatként készül fel a szülésre, a lelki felkészülés érdekében érdemes minél több információt szerezni a témában. Azok a kismamák, akik előre megismerik a szülés menetét, általában jobban képesek ellazulni a szülés alatt. Márpedig az ellazulás sokat segíthet abban, hogy minden könnyebben, rendben menjen.
A szülésre mindenki másképp készül. Van, aki várja, más félelmmel vegyített izgatottságot érez, megint más retteg tőle. Az azonban biztos, hogy így vagy úgy, de minden kismamának át kell esnie rajta. Ahogy közeledik az időpont, úgy izgulunk egyre jobban: vajon mikor indul a baba? És egyáltalán: fel fogom ismerni, hogy ez már a szülés? Miért olyan nehéz felismerni a szülés jeleit?
A harmadik trimeszterben a test már teljes erőbedobással készül a szülésre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy összehúzódásokat produkál (jóslófájások), már szinte nincs olyan porcikánk, ami ne fájna olykor. Feszülget a hasunk, időnként keményedik, néha a derekunkban is érezhetünk fájdalmat. Előfordul, hogy ég a gyomrunk, hogy erőtlennek, fáradtnak érezzük magunkat.
Ilyen körülmények között kellene észrevenni, ha elindul a szülés - ami a legritkább esetben olyan drámai, mint a filmekben. Legtöbbször enyhe, alig észrevehető kis görcsökkel indul, amit az ember lánya gyakran vél jóslófájásnak. Emiatt fogalmazódik meg sok kismamában az a kérdés, hogy vajon észre fogja-e venni, ha már éles a játék, és tényleg menni kell.
Nos, erre egy szülésznő egyszer azt mondta: ha nem tudod eldönteni, hogy mennyire fáj, akkor még nem fáj. Ezzel azt akarta mondani, hogy hidd el, észre fogod venni, ha már úgy áll a helyzet, hogy tényleg menni kell. Ez persze szuperül hangzik akkor, ha az ember néhány percnyire lakik a kórháztól, de korántsem ilyen egyszerű, ha akár 1-1,5 órát is autózni kell, hogy bejusson. Ilyenkor ugyanis logikusan előbb kell útnak indulni.
A szülés megindulásának jelei
A szülés megindulása előtt néhány nappal az anya megnövekedett hüvelyváladékot tapasztalhat, ami rózsaszín, barnás vagy enyhén véres. Ez az úgynevezett „nyákdugó”. A terhesség alatt a méhnyakat lezáró nyákdugó távozása annak a jele, hogy a méhnyakban a szövetek vékonyodása és tágulása révén változás kezdődött. Van olyan kismama, aki megtapasztalja a „könnyebbedés” érzését is. Ezt az érzetet az okozza, hogy a baba lejjebb süllyedt a medencében.
Elfolyhat a magzatvíz, ami összehúzódások nélkül is megtörténhet, kísérheti derékfájás, gyakori vizelési inger és laza széklet. A legegyértelműbben azonban a fájások jelzik a szülés közeledtét, amelyek rendszeres időközönként jelentkeznek, és az idő előrehaladtával egyre sűrűbben és egyre nagyobb intenzitással.
A jóslófájásokat a valódiaktól többnyire az különbözteti meg, hogy nem erősödnek, nem sűrűsödnek, és a fájások maguk kevésbé hosszúak, mint az igaziak. Ha valóban szülés lesz, akkor a fájások egyre kisebb időközönként jelentkeznek, egyre intenzívebbek, és legalább 30-40 másodpercig tartanak. A jóslófájások azonban stagnálnak, nem tapasztal a kismama számottevő változást. Akár órákig is jöhetnek, végül szépen abbamaradnak.
A jóslófájások legtöbbször legfeljebb kényelmetlenek, de nem jelentenek intenzív fájdalmat, szemben a szülési fájásokkal. Azok lényegesen erősebbek, és ahogy telik az idő egyre inkább erősödnek.
A szülés indulhat a magzatvíz elfolyásával, illetve rendszeres fájásokkal. A magzatvíz elfolyhat (burokrepedésnek is hívják) szivárogva, de hirtelen ki is ömölhet. A magzatvíz folyamatosan szivárogni fog, ezért betétet kell használni mindaddig, amíg a baba megszületik. Amikor a baba változtatja a testhelyzetét, újabb adag magzatvíz távozik. A magzatvíz általában halvány színű, de lehet zöldesbarna vagy véres.
Ha a magzatvíz tiszta, és nem bűzös akkor normál tempóban összekészülődve lehet indulni a kórházba. Ha azonban a magzatvíznek színe van, esetleg véres akkor mindenképp azonnal indulni kell a kórházba. Milyen is a tiszta magzatvíz? Talán ahhoz lehet leginkább hasonlítani mintha egy nagy pohár vízbe kevés, pár csepp tejet csepegtetnél.
Szivárgásnál elbizonytalanodhatunk, hogy magzatvízről vagy vizeletcseppekről van-e szó. A végére járhatunk úgy, hogy beteszünk egy szalvétát vagy papírtörlőt az alsóneműbe, és köhögünk. Ilyenkor a hasprés hatására általában ismét jönni fog a magzatvíz, és a papír nedves lesz. Ha viszont el van színeződve, zöldes, és akár darabok is vannak benne, akkor a magzatvíz mekóniumos, vagyis székletdarabok vannak benne a babától. Ilyenkor nagyon gyorsan oda kell érni a kórházba.
A nyákdugó egy nyákos kocsonyás, rózsaszín anyag, ami védi a babát a méhszájnál a fertőzésektől. Ha ez kiesik, akkor sem kell rögtön szaladni, mert a szülés előtt 1-2 héttel is távozhat, de lehet, csak a szülés során jön majd ki. Ha csak pici foltnyi rózsaszínes vagy enyhén vörös váladékot látsz a fehérneműn, akkor nem kell megijedni, de mindenképpen hívd fel az orvosodat vagy szülésznődet, vagy ha nem tudod őket elérni, akkor inkább menj be a kórházba egy vizsgálatra. Ha a vérzés ismétlődik, akkor viszont sürgősen kell menni a kórházba.
Sok kismama közvetlenül a szülés előtt még nagyobb késztetést érez arra, hogy elrendezze a baba dolgait, szobáját. Ez a fészekrakó ösztön az egész várandósságot kísérheti, de szülés előtt felerősödhet.
A szülés szakaszai
1. szakasz: A vajúdás
A szülés első szakasza a vajúdás. Ilyenkor tágul ki a méhszáj, majd megreped a magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. A szakasz időtartama egyénenként eltérő. Első szülésnél általában hosszabb ez a folyamat, míg második vagy többedik szülésnél gyakran rövidebb.
Latens fázis
Az első, azaz latens fázisban elkezdődik a méhszáj kitágulása, de még nem jelentkeznek erős fájások. A szakasz akár 24 órát is eltarthat.
Aktív fázis
Ebben az időszakban a szülési fájások már rendszeresen és egyre gyakrabban jelentkeznek. Megnő a fájások ideje és erőssége is.
- Jelentkezhet az úgynevezett tágulási vérzés is, ám ez maximum a menstruáció mennyiségével megegyező lehet.
A méhszáj kitágulása, vagyis a tágulási szak először szülőknél 10-12 óra, többedszer szülőknél 5-6 órát vesz igénybe, de ettől jelentős eltérések is lehetnek.
A tágulási szakban jelentkező rendszeres fájásokat megelőzhetik az úgynevezett jóslófájások, melyek ritkábban jelentkeznek, rövidebb ideig tartanak és gyengébbek. A 20. terhességi héttől számíthatunk fájdalmatlan óránként 2-3 alkalommal jelentkező keményedésre. A szülés megindulása előtti hetekben, napokban ezek a keményedések fokozatosan erősödhetnek, ez a korai vajúdás, amely hatására sokszor fájdalomérzet nélkül, vagy a jóslófájásokra egy-két ujjnyira kinyílik a méhszáj. Ekkor a fájások általában rendszertelenek, de ha rendszeresen is jelentkeznek nem tartanak tovább 30 másodpercnél.
A korai vajúdás szakasza jelentkezhet különböző tünetekkel, mint például a hát-, deréktáji fájdalom, a menstruációszerű görcsök, esetleg hasmenés, melegségérzet. Gyakran tapasztalható véres, nyákos folyás a hüvelyből, amely a méhnyakban található nyákos, állagában tojásfehérjéhez hasonlító, úgynevezett nyákcsap eltávozását jelzi. A nyákcsap színe rendkívül változatos, lehet teljesen áttetsző, de a sárgás, fehéres, rózsaszínes, barnás esetleg véres váladékozás is megfigyelhető.
A méhizom összehúzódásai akaratunktól független izommunka eredménye. A tágulási szakban a fájások egyre sűrűbben jelentkeznek és egyre erőteljesebbek, fájdalmasabbak. A fájások 3-4 percenként követik egymást, és legalább 40-60 másodpercig tartanak. A tágulási szak végén véres folyás távozhat a hüvelyből, amely a tágulás során a méhnyak megrepedt hajszálereiből származik.
A szülési fájásokat igazából semmihez sem lehet hasonlítani. Általában a tágulási szak végén jelentkeznek a legerősebb fájások, a vajúdók nyugtalanná válhatnak, olyan érzésük támad, hogy a fájdalom sosem ér véget. Az egyre erősödő méhösszehúzódások sok vajúdóból türelmetlenséget válthatnak ki. A tágulási szak végén, az utolsó fél-, egy órában gyakran előfordul, hogy a vajúdó követeli a szülés azonnali befejezését, illetve a fájdalomcsillapítást, azt hangoztatja, hogy nem bírja tovább elviselni a fájdalmakat.
Megjelenhet székelési inger, mely az egymást követő fájások során erősödik. Erős nyomás jelentkezik a szeméremcsontnál, illetve a hát alsó szakaszán. Hányinger, hányás is megjelenhet az erős fájások hatására.
A magzatvíz általában az aktív fázis végén folyik el, ilyenkor már legtöbbször a kórházban van a kismama. Fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy egyszerre távozik, erős folyással. Előfordulhat, hogy csak kisebb szivárgást érzékelsz. Néhány esetben előfordul, hogy a magzatburok idő előtt, még a fájások megjelenése előtt elreped, és a magzatvíz elkezd szivárogni.
A latens fázis vége felé, az aktív fázis elején érdemes elindulni a kórházba. Általánosságban elmondható, hogy az ideális időpont akkor van, amikor a fájások már kb. 10 percenként jelentkeznek.
Ha már 8-10 percenként jönnek a fájások egy órája, akkor érdemes indulni a kórházba. Első babánál elég 6-7 perces fájásoknál bemenni legtöbb esetben. (Első babánál még nehezebben tágul a méh, ezért a vajúdás itt általában hosszabb.) Ha második babáról van szó, akkor már gyorsabbnak kell lenni.
Az első gyermeküket szülő nők esetében rendszerint 9-15 órába telik, amíg a méhszáj teljesen kitágul (10 cm-nyire). Ebben a szakaszban kb. 2 órával kalkulálhatsz centiméterenként.
Nagyon hasznosnak találom azt, ha van egy szülésznőd, aki az otthoni vajúdás ideje alatt is telefonon segítséget tud neked nyújtani és támogat, segít abban, hogy mi az a legideálisabb időpont amikor érdemes elindulnod a kórházba.
A kórházba érkezés végeznek manuális, hüvelyi vizsgálatot. Ilyenkor a szülésznő ellenőrzi, hogy mennyire tágult ki a méhszáj, és megvizsgálja a magzatburok állapotát is. Ezen kívül CTG vizsgálat is történik, amely során figyelik a baba szívverését és a méhösszehúzódásokat. Ha mindent rendben találnak, a vajúdás utolsó szakaszát a szülőszobán töltöd majd. Ilyenkor még ehetsz és ihatsz, sőt, ez szükséges is ahhoz, hogy legyen erőd a kitolási szakaszban. A szülőszobában a vajúdást elősegítő eszközöket is találsz. Gyakori kellék a fitlabda és a bordásfal, és sokszor veled tarthat a leendő apuka vagy a közeli családtag is. A társas támasz az egyik legfontosabb tényezője a szülésnek.
Kórházanként változik, hogy alkalmaznak-e beöntést szülés előtt, ott érdemes tájékozódni a témában.
2. szakasz: A kitolási szakasz
Amikor a méhszáj teljesen kitágult, szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat tehát ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán.
A méhszáj kitágulása után következik a kitolási szakasz. Ekkor már a hüvelynek kell tágulnia, hogy a baba áthaladjon rajta. Az erős "nyomatás", illetve a kitolási szakasz indokolatlan gyorsítása felesleges és sérülést okozhat.
A kitolási szakban jelentkező fájások alatt a szülőnők aktívan közreműködhetnek a szülés előrehaladása érdekében. A tolófájások rendszeresen jelentkeznek, és körülbelül 60-90 másodpercig tartanak. A fájás jelentkezésekor hasonlóan nagy levegőt célszerű venni, mint a víz alá merülés alkalmával. A tüdő teleszívása után szemet, szájat becsukva érdemes a lábakat felhúzva, úgymond lefelé a fenék irányában nyomni. Általában kitolási szakban jelentkező székelési inger hatására ösztönösen ráérez a kismama a megfelelő irányú nyomásra. Ideális esetben egy fájás alatt 2-3 hosszú nyomásra van lehetőség.
Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi. A kitolási szakasz elején kell felvenni a szülési pozíciót. Fontos a szabad mozgás megteremtése, hiszen a tested tudja/érzi milyen testhelyzetet vegyen fel kitolási szakaszban.
A magzat elöl fekvő rész egyre lejjebb kerül, majd megtámaszkodik a koponya megfelelő (a nyakszirt felett) része a szeméremcsont alatt, kigördül a koponya, melyet követi a vállak, törzs megszületése, végül előkerülnek a lábak is.
Ma már viszonylag ritkán alkalmaznak gátmetszést szülés közben. A gátsérülés oka nem a fel nem készített gát és nem is a túl nagy baba születése. Oka lehet a nem megfelelő szülési pozíció, illetve az ok nélküli "nyomatás". A szülésznő gondoskodik a gátvédelemről, sokszor olajos masszázs formájában. Amennyiben szeretnéd gátadat masszázzsal felkészíteni gyűjts információt a gátmasszázs helyes technikájáról és az erre a célra megfelelő olajokról.
A kitolási szak végén kerül sor szükség esetén a gátmetszésre. A kismamák közül nagyon sokan tartanak a gátmetszéstől, és ezért gyakran szeretnék elkerülni. A természetes szülésre való törekvés teljesen érthető, azonban a gátmetszésnek nagyon sok hasznos következménye is van. Többek között lerövidülhet a kitolási szak, elkerülhető a hüvelyfal, illetve a hüvely körüli szövetek sérülése. A szabályos metszést a nőgyógyász sokkal könnyebben össze tudja varrni, mint a szabálytalan repedést, és a gyógyhajlama is jobb. A gátmetszés ideális időpontja az utolsó előtti fájás. Előzetesen helyi érzéstelenítőt adunk a területre. A gátmetszés történhet középen, vagy kb. 30-45 fokra jobbra, illetve balra.
A szülések egy részénél gátmetszés is történik, melyet a szülés után megfelelően össze kell varrni ebben az időszakban.
3. szakasz: A méhlepény megszületése
A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ekkor már a fájások viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő.
A magzat megszületését követően a méhizomzat munkája nem szűnik meg, további összehúzódások következnek, melynek során a méhlepény leválik a méhfalról, majd kevés vérzés kíséretében megszületik. A magzat világra jövetelét, 5-10 perccel követi a méhlepény leválása, mely ideális esetben nem tart tovább, mint fél óra.
A méhlepény megszületését követően a nőgyógyásznak meg kell vizsgálni a méhlepényt, illetve a magzatburkot, hogy minden része megvan-e.
4. szakasz: A lepény utáni időszak
A szülést követő 2 órán keresztül az újdonsült család együtt tölti az aranyórát, fontos szakasza ez a szülővé válás folyamatának. Ilyenkor a szülésznő rendszeresen ránéz a babára, hogy minden rendben van-e, de az anyuka és az újszülött vizsgálatai, mérése, fürdetése csak ezután történik meg. Ha mindent rendben találnak, akkor az újszülöttet mellre helyezik, és megtörténik az első szoptatás. Ilyenkor még csak az úgynevezett előtejet termeli az anya szervezete - ám ebben rengeteg fontos tápanyag, immunanyag található.
A lepény megszületését követő, fokozottabb megfigyelést igénylő időszakot a lepény utáni szaknak nevezzük. Ez a szakasz a szülést követő 2 óráig tart, és ezt az időszakot kismamák az esetek túlnyomó többségében a szülőszobán töltik.
A lepény megszületését követően a szülészorvos feltárja a hüvelyt, megnézi a hüvelyfalat, illetve a méhszájat, hogy nincs-e rajta sérülés, amelyet el kell látni.
Szakmai irányelv szerint a komplikációmentes szülés után a baba azonnal az anya mellkasára helyezhető és kezdődik az oly fontos aranyóra. a kötődés kialakulása miatt nagyon fontos a bőrkontaktus. A köldökzsinórt legtöbbször még nem vágják el ilyenkor - általában addig várnak, amíg megszűnik benne a vérkeringés. A késleltetett (természetes) köldökellátás, tehát a köldökzsinórban megszűnő keringés utáni átvágás már bevett protokoll.
A baba anyukája ölelő karjában pihenhet, ha kell, kívülről betakarjuk őket, és egy lépéssel hátrébb lépünk, hogy ne zavarjuk az új családot az ismerkedésben. Ahogy egyre több tapasztalat gyűlt össze a természetes szülésről , kiderült, hogy azok a babák is tökéletesen jól vannak, akik nem sírnak fel. Ha az újszülött érett, lélegzik és megfelelő az izomtónusa, semmi ok nincs arra, hogy bárki sírásra ösztökélje. A legfontosabb tennivaló vele mindössze annyi, hogy segítsük, hogy az anya ölelő karjába kerüljön, mellkasához bújjon, és így együtt betakarja őket egy szülés körüli segítő, hogy nehogy lehűljön a kisbaba.
A szülés utáni első órában a legtöbb kisbaba élénk, érdeklődve nézegeti, ami a közelébe kerül, ha édesanyja pocakjára fektetik, eltornázza magát az anyamellig, és ügyesen szopizni kezdi az előtejet. Ezt az időszakot aranyórának hívjuk, hiszen soha meg nem ismételhető alkalom.
Egy-másfél órával a megszületése után a legtöbb baba álomba merül, és akár egy teljes napot is átalszik, kisebb nagyobb megszakításokkal. Amikor ébredezik, szívesen szopizik egyet, majd újra álomba merül. Ebben a korai időszakban megfigyelhető, hogy az édesanyjától távol elhelyezett, kiságyba fektetett baba nem nagyon mutat érdeklődést, míg az anyja mellkasán pihenő baba rendszeresen felébred, és szopik, hozzájut a számára fontos kolosztrumhoz. Mivel az újszülött még főként ösztöneire hallgat, nem csoda, ha édesanyja biztonságot adó testközelségében „működik normálisan”, míg az édesanyjától távol inkább visszahúzódik, csendben van, észrevehetetlenné válik. Bár sokkal kényelmesebb az élet egy sokat alvó újszülöttel, mindenki jobban jár, ha a kisbaba lelkesen szopik az első perctől. Az anyatej ugyanis - bár ekkor még csak gyűszűnyi mennyiségű általában - védelmet nyújt a baba számára a kiszáradás ellen, és csökkenti az esélyét annak, hogy a második, harmadik napban sárgaság alakuljon ki.
A magzatot csak pár centi választja el attól, hogy kisbaba váljék belőle. Senki nem tudja pontosan megmondani, mit is érez a kisbaba születése közben. Ami biztos: már az összes érzékszerve jól működik. Egyáltalán nem mindegy, hogy reflektorok fogadják-e, vagy tompa fények. Hogy gépek, műszerek zöreje, vagy a szülei ismerős hangja. Az újszülöttre vetett pillantás is elég ahhoz, hogy meggyőződjünk róla: elég nagy-e, elég érett-e ahhoz, hogy az édesanyjával maradhasson. Nem kell feltétlenül megmérni sem a súlyát, sem a hosszát, sem a fejkörfogatot, azonnal, amint megszületett. Néhány óra múra is pontosan ekkora lesz! Megfürdetni sem szükséges, hiszen, ami rajta van: a tiszta magzatmáz - óvja, táplálja az újszülött érzékeny bőrét. Ha szépen, lassan született meg, a szülőcsatornán áthaladva bizonyára kipréselődött a felső légutakból a nyák, ami zavarhatná a légzésben. Ha a baba élénk, színe rózsás, és láthatóan jól lélegzik, akkor nincs szükség a garat és az orrjárat leszívására.
Fájdalomcsillapítás és orvosi beavatkozás
Számos nem farmakológiai módszer áll rendelkezésre a fájdalomcsillapításra.
- Epidurális érzéstelenítés: a gerincvelőbe fecskendeznek injekciót, ez nem okoz altesti érzéstelenséget, csak a kontrakciók érzését veszi el.
- Nem gyógyszeres lehetőségek is vannak a fájdalom csillapítására.
2021 óta törvény szabályozza a szabad orvosválasztást a szülészet területén. Sem szülészorvos, sem szülésznő nem választható. A várandós gondozást végző orvos lehet magán orvos, de ő a szülésnél hivatalosan nem lehet jelen.
Jó ha tudod, az orvos csak vészhelyzet esetén avatkozik a folyamatba. Az orvos akkor avatkozik be, ha a baba vagy az anya állapota ezt valamiért indokolja.
A szülési fájdalommal való megbirkózás epidurális érzéstelenítés nélkül | Szülésdúla | Lamaze szülészeti oktató
Extra tippek
A kórházi csomagot érdemes két részre bontani. Egy táska kell a szülészetre, egy másik pedig arra az időszakra, amikor már megszületett a baba.
Ma már a legtöbb kórház engedélyezi, hogy az apuka vagy egy közeli hozzátartozó elkísérjen és veled lehessen a szülés alatt.
Hogy teljesen nyugodt lehess, jó, ha van egy terved arra, hogy mi van akkor, ha nem érsz be időben a kórházba. Első szülésnél ritka, de pl. a harmadiknál már könnyebben előfordulhat. Amikor érzed, hogy nyomnod kell, amikor jön a tolófájás, akkor már ne próbáljatok beérni a kórházba, mert nem fog menni. Nem kell pánikolni, mert természetes folyamat zajlik. Ne úgy képzeld el, mint a filmekben, ne gondold, hogy nagy dráma fog történni. A megállás után vegyétek le a ruhákat, azok jók lesznek alátétnek. A párod segítsen ebben. Keress egy kényelmes helyzetet. Ha az időd engedi, hívja a párod a 112-t, de a biztonság az első, hogy a párod el tudja kapni a babát. A nyomásnál ne gondolkodj, hanem ahogy érzed, hagyatkozz az ösztönödre! A párod ne próbálja kihúzni a babát. Arra figyeljen, hogy a baba ne essen le, fogja meg, amikor kell. Ezután a párod adja a karodba, úgy, ahogy a köldökzsinór még engedi. A köldökzsinórt nem kell elvágni, sem feszegetni, semmit ne csináljatok vele, majd a szaksegítség ellátja. A párod takarjon be titeket együtt.
