Kardos György (eredetileg Kastreiner György, Budapest, 1918. október 20. - Budapest, 1985. december 27.) író, újságíró, dramaturg, rendező. A Digitális Irodalmi Akadémia 2000-ben posztumusz tagjává választotta. 1925. május 10-én született Budapesten. 1943-ban tett érettségi vizsgát. 1944-ben a jugoszláviai Borba, munkatáborba hurcolták.
A tábor felszabadításakor csatlakozott a kapukat megnyitó jugoszláv partizánokhoz. Kalandos hónapok után a háborúban álló Palesztinába - a mai Izrael állam területére - utazott, katona volt, az izraeli hadsereg tagja lett. 1951-ben tért vissza Magyarországra.
Fizikai munkásként - kőművesként - dolgozott. 1955-56-ban az utóbb az 1956-os forradalom egyik gócaként számontartott (tehát az ötvenes évek végén az ellenforradalom egyik bázisaként elítélt) győri Kisfaludi Színházban tevékenykedett dramaturgként. 1956 és 1958 között a Magyar Rádió a munkahely, 1958-tól 1965-ig, valamint 1972-től 1974-ig az Állami Bábszínház foglalkoztatta dramaturgként. Ebben a minőségben, továbbá konzultáló, szövegíró, darabszerkesztő munkatársként alkalomszerűen más társulatoknál is megfordult.
Az 1990 előtti mintegy másfél évtizedben az Élet és Irodalom munkatársa, a legegyénibb hangú hazai közírók egyike. 1990-től a Kurírnál, 1994 után ismét az Élet és Irodalomnál működött. 1997. november 22-én hunyt el Budapesten.
Bár ifjúkorától kezdve élt benne az írói, újságírói pálya iránti vonzódás, a fenti pályaképből kitetsző külső körülmények, valamint aprólékos gondosságot és bohém halogatást elegyítő munkamódszere a kései, ám annál gyorsabb sikerű alkotói indulást jelölte ki számára. 1968-ban látott napvilágot Avraham Bogatir hét napja című regénye, palesztinai, önéletrajzi élményeinek epikai transzportálása. Ezt 1971-ben a Hová tűntek a katonák? folytatta, 1977-ben A történet vége egészítette ki trilógiává.
További munkái: Villon és a többiek (1978, rockmusical Mészöly Dezsővel); Jutalomjáték (1993, regény); Ez is én vagyok (1996, publicisztikák); Csak úgy mesélek (2000, publicisztikák).
Számos filmforgatókönyvet írt, amit Nívó-díjjal is jutalmaztak: Mese habbal; Én és a kisöcsém; Kérők; Keménykalap és krumpliorr.
Nyelvtudását - nyolc nyelven beszélt - kamatoztatta a német és az olasz televíziónál, többször dolgozott nekik.
Regényhármasában a klasszikus mintákat követő, olykor dokumentumszerűen hiteles realista ábrázolás a későmodern regénytechnikák tér- és időfelbontó elemeivel, grammatikai eljárásaival dúsul. E regények viszonylag csekély teret nyitottak páratlan humorának. Annál bővebben áradnak az abszurd és a groteszk elemek más műveiben.
Kardos György élete és karrierje
Kardos György (eredetileg Kastreiner György) 1918. október 20-án született Budapesten, és 1985. december 27-én hunyt el ugyanott. A Berzsenyi Gimnáziumba járt, ahol belépett a Szociáldemokrata Párt ifjúsági tagozatába, majd az azon belül illegálisan működő kommunista sejtbe. A KIMSZ akcióiban való részvételéről a rendőrség értesítette az iskolát, ezért még az érettségi előtt kicsapták.
Kereskedősegédként helyezkedett el, mellékállásban 1938-ig a Magyar Hétfő című lap újságírójaként dolgozott. Zsidó származása miatt 1940-42 között munkaszolgálatos volt. 1945 májusának végén tért vissza Magyarországra. Rögtön belépett az MKP-ba, de érdemeire való tekintettel párttagságát 1938-tól eredeztették.
A VI. kerületi pártbizottságon helyezkedett el adminisztrátorként. 1945. augusztusától Pálffy György személyes felkérésére a Honvédelmi Minisztérium (HM) Katonapolitikai Osztályán polgári alkalmazott nyomozóként dolgozott. 1946. januártól augusztusig a székesfehérvári ezrednél a nyomozócsoport vezetőjeként megszervezte a defenzív osztályt. 1946-47-ben Magyar Közösség perére alakult nyomozócsoport vezetője, a koncepció egyik kidolgozója és kivitelezője. 1947-ben került hivatásos állományba, előbb századosi, majd őrnagyi rendfokozatot kapott.
1948-ban barátja és példaképe, Pálffy altábornagy letartóztatásakor nem kételkedett annak ártatlanságában, ugyanakkor azt hitte, hogy Farkas Mihály és Péter Gábor Rákosi és a szovjet vezetés tudta és beleegyezése nélkül folytatták üzelmeiket. 1949 végétől alezredesi rendfokozatban az Államvédelmi Hatóságnál (ÁVH) a katonai elhárítás főosztályvezetőjének helyettese lett, de Pálffy Györgyhöz fűződő kapcsolata miatt 1950 tavaszán eltávolították a testülettől.
1950. október 3-án letartóztatták, s az Andrássy út 60. alatti épületbe vitték. Az első kihallgatások után a váci fegyház „fegyelmi osztályára” került, ahol - hogy beismerő vallomást kényszerítsenek ki belőle - többször megkínozták, gumibottal verték a talpát és a tenyerét, a heréit ököllel ütötték. Néhány hónappal később volt beosztottjával, Berkesi Andrással együtt a Gyorskocsi utcába, a politikai rendőrség vizsgálati osztályára szállították.
A katonai bíróság Andó tanácsvezető és Béres ügyész részvételével 1951 márciusában feljelentési kötelezettség elmulasztása és szolgálati titoksértés miatt a kiszabható maximális, hét és fél éves börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet kihirdetése után Kardos Györgyöt visszaszállították Vácra, ahonnan csak később került a Kozma utcai Gyűjtőfogházba. A Katonai Felsőbíróság 1954. október 28-án hozott, KATF 00187/954 jelű határozatában bűncselekmény hiányában minden korábbi vád alól felmentette. Polgári jogait helyreállították, visszakapta katonai rendfokozatát és párttagsági könyvét.
1956 után ezredesként, a HM határon túli katonai hírszerzés osztályán szolgált. 1961-ben néhány hónapig a Medicina Kiadó, majd október 6-ától haláláig a Magvető Könyvkiadó igazgatója volt.
A Magvető pár éven belül a kor legsikeresebb magyar vállalatainak egyikévé nőtte ki magát, olyan magyar íróknak biztosított rendszeres megjelenési lehetőséget, mint Berkesi András, Csurka István, Gyurkó László, Moldova György, Szabó Magda, Esterházy Péter, Szentkuthy Miklós, Ottlik Géza, Weöres Sándor. Egyik legsikeresebb vállalkozása az Albatrosz Könyvek sorozat megindítása volt 1963-ban, amely színvonalas kortárs - nyugati és szocialista - bűnügyi és kalandregények közreadására szakosodott. A kötetek egynémelyike a százezres példányszámot is túllépte (s ezáltal részben a kortárs magyar irodalmat is "eltartotta".
Kardos Györgynek érelmeszesedése volt, utolsó éveiben több súlyos műtéten esett át. 1985. december 27-én hátsófali infarktust kapott, a Kútvölgyi úti kórházban órákon át küzdöttek az életéért, de már nem tudták megmenteni.
A két Kardos György személyének összetévesztése elkerülése végett érdemes megjegyezni, hogy a József Attila-díjas író, újságíró, dramaturg 1925-ben született és 1997-ben hunyt el, míg a politikai karrierjét építő, majd börtönbe került és könyvkiadó igazgatóként tevékenykedő Kardos György 1918-ban született és 1985-ben halt meg.
A két személy életútjának részletesebb megismerése mélyebb betekintést nyújt a 20. századi magyar történelem, irodalom és közélet eseményeibe.
Kardos György (1925-1997) írói munkásságának gerincét palesztinai élményei adták. Regénytrilógiája - Avraham Bogatir hét napja (1968), Hová tűntek a katonák? (1971), A történet vége (1977) - epikus erővel dolgozza fel ezt az időszakot, ötvözve a dokumentumszerű hitelességet a későmodern regénytechnikákkal. Műveiben az abszurd és a groteszk elemek gyakran dominálnak, míg humorának leginkább a drámaírói és forgatókönyvírói tevékenységében jutott hely.
Kardos György (1918-1985) életútja drámaibb fordulatokkal volt teli. Politikai szerepvállalása, majd koncepciós per áldozataként átélt börtönévei után sikeres könyvkiadó igazgatóként vált ismertté. Vezetése alatt a Magvető Könyvkiadó a magyar irodalmi élet egyik meghatározó intézményévé vált, jelentős kortárs magyar és külföldi műveket jelentetett meg, köztük az Albatrosz Könyvek népszerű sorozatot.
A két Kardos György pályája, bár eltérő utakon haladt, mindketten jelentős nyomot hagytak a magyar kultúrában.
A Kardos György névhez fűződő életművek sokszínűsége a 20. századi magyar szellemi élet gazdagságát tükrözi. Az író és a politikus-könyvkiadó párhuzamos létezése, illetve a nevük összetévesztésének lehetősége is a korabeli társadalmi és politikai viszonyok komplexitására utal.
A két Kardos György munkásságának megkülönböztetése és részletesebb elemzése hozzájárulhat a magyar irodalom, történelem és publicisztika mélyebb megértéséhez.