Kardiológiai változások és kockázatok terhesség alatt

A terhesség egy csodálatos, de egyben rendkívül megterhelő időszak a női szervezet számára, különösen a szív- és érrendszer szempontjából. A várandósság kilenc hónapja fokozott körültekintést követel meg a leendő édesanyáktól, akiknek a különféle vizsgálatokon túl fontos odafigyelniük a szív- és érrendszeri egészségükre. Mélyreható változások következnek be az anyai keringésben, amelyek károsan befolyásolhatják az anya és a magzat egészségét, különösen szívbetegségek esetén. A terhességek akár 4%-ának is lehetnek szív- és érrendszeri szövődményei, annak ellenére, hogy korábban nem volt ismert betegség.

Fiziológiai változások a terhesség és a gyermekágyi időszak alatt

A terhesség nagy hatással van a keringési rendszerre. A legtöbb változás az első trimeszterben kezdődik, csúcspontja a második trimeszterben, és plató a harmadik trimeszterben történik. A terhesség alatt a nők testében komoly változások zajlanak le - a keringés, a hormonháztartás és az anyagcsere egyaránt alkalmazkodik ahhoz, hogy a fejlődő magzat megfelelően fejlődhessen. A perctérfogat 30-50%-kal növekszik a vértérfogat és a pulzusszám növekedése miatt. Az anyai szívfrekvencia minimum 10-15/perccel emelkedik. A terhesség első harmadában a hormonális változások miatt a vérnyomás általában enyhén csökken, hiszen a progeszteron hatására az erek kitágulnak. A második trimeszter végére, illetve a harmadikban viszont a vérnyomás jellemzően visszatér a terhesség előtti szintre. Az I. trimeszterben nő a só- és folyadékvisszatartás, valamint a keringő vértérfogat. Mindeközben hormonális hatásra fokozódik a csontvelői aktivitás és a vérképzés. A II. trimeszter végére a vörösvértest massza 50-60%-kal is megnőhet, míg a plazmatérfogat 30-50%-kal. A terhelés a 28-34. terhességi hét között a legnagyobb.

Magas vérnyomás terhesség alatt

A terhes nők hipertóniája a Magyar Hypertonia Társaság állásfoglalása szerint külön figyelmet érdemel, ugyanis szélsőséges előfordulási formájában egyszerre két ember, az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti. Már csak azért is elengedhetetlen az orvosi kontroll és kezelés, mert mind a háttér kiderítése, mind a kezelés, speciális figyelmet kíván. A normál vérnyomás terhesség alatt is 120/80 Hgmm körül mozog. Ha az érték tartósan 140/90 fölé emelkedik, azt már terhességi magas vérnyomásnak vagy preeclampsiának nevezhetjük - és ez az állapot már komoly odafigyelést igényel. A terhességi magas vérnyomás nem csupán a kismama közérzetét rontja: a méhlepény vérellátását is veszélyezteti, ami közvetlenül befolyásolja a magzat oxigén- és tápanyagellátását.

A már ismert hipertónia esetén tervezni kell a terhességet, és a vérnyomáscsökkentő szereket orvos segítségével át kell állítani olyan szerre, amely nem veszélyezteti a magzati fejlődést. Amennyiben korábban hipertónia nem volt ismert, akkor is gondosan mérni kell a vérnyomást, hiszen a terhesség provokálhatja az emelkedést.

Szív- és érrendszeri értékelés terhesség alatt

A páciens anamnézisének lényeges része a kezdeti kockázatértékelés, és tartalmaznia kell a kiindulási funkcionális állapotot és a korábbi szíveseményekre vonatkozó információkat, mivel ezek erős előrejelzői a szülés körüli szíveseményeknek. A legerősebb előrejelzők a következők:

• Bármilyen korábbi szívesemény
• Bal oldali szívelzáródás
• Kamrai diszfunkció

A terhességi cukorbetegség, a koraszülés és a terhességi korhoz képest kicsi csecsemő születése a szív- és érrendszeri betegségek fő kockázati tényezője. A várandósságot önmagában egy úgynevezett „stressz-tesztnek” is lehet nevezni, ami felszínre hozhat különféle megbetegedéseket. Ezek közül leggyakrabban a szív- és érrendszeri betegségekkel találkozhatunk (pl. magas vérnyomás, ritmuszavarok).

Terhesség és veleszületett szívbetegség

A veleszületett szívbetegség kezelésének fejlődésével a veleszületett szívbetegségben szenvedő betegek csaknem 85%-a túléli a felnőttkort és a fogamzóképes kort. Hagyományosan ezeknek a betegeknek nem javasolták a terhességet; azonban, ahogy egyre jobban megértjük az egyedi problémákat, amelyekkel ez a populáció szembesül, sok ilyen korlátozás megszűnt. Bár egyes veleszületett szívbetegségben szenvedő betegek nem tolerálják a terhesség hemodinamikai változásait, sok nőnek elegendő szívtartaléka van a terhesség biztonságos kihordásához. Fontos, hogy mindenképpen konzultáljon kardiológus orvosával, ha szív és érrendszeri betegségben szenved, hiszen a kezelés módja egyénenként eltérő.

Szívritmuszavarok terhesség alatt

A terhesség alatti szívdobogás aggasztó élmény lehet sok várandós anya számára. Ezek az érzések, amelyeket gyakran száguldó, lüktető vagy kalapáló szívverésként írnak le, riasztóak lehetnek, különösen akkor, ha váratlanul jelentkeznek. A terhesség alatti szívdobogás megértése kulcsfontosságú, mivel ez lehet normális fiziológiai válasz a női testben bekövetkező változásokra, vagy bizonyos esetekben egy mögöttes probléma jele, amely orvosi ellátást igényel. A terhesség alatti szívdobogás a szabálytalan vagy gyors szívverés tudatára utal, amely a terhesség bármely szakaszában előfordulhat. Ezek az érzések intenzitásban és gyakoriságban változhatnak, az alkalmankénti szívdobogástól a tartós kalapálásig. Néhány tünet - mint például az enyhe nehézlégzés, a szapora szívverés vagy a bokaduzzanat - normális jelenségnek tekinthető a terhesség alatt is. Az alábbi tünetek esetén feltétlen érdemes az anyának szakorvoshoz fordulni:

• Először jelentkező vagy csak terhesség esetén ismétlődő panasz lehet a szívdobogás érzés
• Mellkasi nyomás
• Szédülés
• Vártnál jelentősebb lábszár ödéma
• Terhelésre jelentkező nehézlégzés vagy fulladás

A szívdobogás okai és diagnózisa

Fertőzések néha szívdobogáshoz vezethetnek. Az olyan állapotok, mint a láz, a kiszáradás vagy a vérszegénység, növelhetik a pulzusszámot és szívdobogáshoz vezethetnek. Bizonyos genetikai hajlamok vagy autoimmun betegségek növelhetik a szívdobogás kialakulásának valószínűségét. Például azok a nők, akiknek családi kórtörténetében szerepel aritmia vagy autoimmun betegség, például lupus, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az életmódbeli döntések jelentős szerepet játszanak a szívdobogás kialakulásában. Az olyan tényezők, mint a koffeinbevitel, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a magas stressz-szint súlyosbíthatják a szívdobogást.

A szívdobogás diagnózisa alapos klinikai vizsgálattal kezdődik. Az egészségügyi szolgáltatók részletes kórtörténetet vesznek fel, beleértve a szívdobogás gyakoriságát, időtartamát és kiváltó okait. Az egészségügyi szolgáltatók figyelembe veszik a szívdobogást utánzó különféle állapotokat, beleértve a szorongásos zavarokat, a pajzsmirigy-túlműködést és a strukturális szívbetegségeket.

Kezelés és prognózis

A legtöbb esetben a terhesség alatti szívdobogás nem igényel gyógyszeres kezelést. A már meglévő betegségekkel, például szívbetegséggel vagy autoimmun rendellenességgel küzdő várandós nők speciális ellátást és megfigyelést igényelhetnek. A rövid távú szövődmények közé tartozhat az ájulás vagy a szédülés, míg a hosszú távú szövődmények krónikus szívbetegségeket is magukban foglalhatnak, ha a mögöttes problémát nem kezelik. A legtöbb nő terhesség alatt szívdobogást tapasztal, hosszú távú következmények nélkül. A korai diagnózis és a kezelési tervek betartása jelentősen befolyásolja az általános prognózist. A szívritmuszavarokat legtöbbször béta-blokkolókkal, kalciumcsatorna-blokkolókkal vagy digoxinnal kezelik.

Terhességhez társuló szívelégtelenség (PPCM)

A terhességhez társuló szívelégtelenség (ún. peripartum cardiomyopathia - PPCM) ritka, ugyanakkor potenciálisan életet fenyegető betegség, amely elsősorban a terhesség végén vagy a szülést követő első hat hónapban érinti a nőket. Afrikában a leggyakoribb (1:100-1:1000), 2002-ből származó adatok szerint az USA-ban 2229 terhességből egy szövődött szívelégtelenséggel. A betegség előfordulásával kapcsolatban egyértelmű európai adatok még nem állnak rendelkezésre, a tapasztalatok alapján azonban elmondhatjuk, hogy az érintettek száma egyre nő. Ennek oka lehet a gyermekvállaláskori anyai életkor későbbre tolódása, a termékenység segítéséhez használt terápiák csakúgy, mint a felismerést segítő, jobb diagnosztikai eszközök elterjedése, a növekvő tudatosság és figyelem.

A PPCM kialakulásához nem szükséges a terhesség előtt bármilyen belgyógyászati betegség megléte, teljesen egészséges nőkben is megjelenhet. Mindazonáltal a tanulmányok adatai szerint azoknál a nőknél gyakrabban fordul elő, akiknél a terhesség alatt magas vérnyomást vagy ún. terhességi toxémiát diagnosztizáltak. Szívelégtelenségről akkor beszélünk, amikor a szív nem tudja a szerveket igényüknek megfelelő mennyiségű vérrel (ezen keresztül oxigénnel és tápanyaggal) ellátni. Ez gyakran a szív pumpafunkciójának csökkenése miatt alakul ki.

Tünetek és kockázati tényezők

A PPCM tünetei gyakran összetéveszthetők a terhesség normális velejáróival, de bizonyos jelekre fokozottan figyelni kell:

• Kimerültség: szülés után természetes, hogy a nők fáradtabbak, gyengébbek, ami nemcsak a testi változásoknak, de egy új életformához való alkalmazkodásnak is a következménye. Ha a kimerültség mértéke aggasztó, az orvoshoz fordulás indokolt.
• Nehézlégzés: a terhesség alatt, illetve még azt követően is jellemző lehet a testsúly gyarapodása, amely miatt bizonyos aktivitások során nehezebbé válik a légzés. Ha a nehézlégzés már inkább fulladással egyenértékű, illetve az alapvető hétköznapi tevékenységeket is akadályozza, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.
• Alsó végtagi duzzadás, a hasi körfogat növekedése, súlygyarapodás: ezek utalhatnak a túlzott vízvisszatartásra, ami szintén a szívelégtelenség jele lehet.

Bár nem szükséges kórtörténeti előzmény a betegség kialakulásához, számos tanulmány eredménye alapján egyértelmű kockázati tényezőket figyelhetünk meg a terhességhez kapcsolódó szívelégtelenség esetén. Az adatok főleg afrikai, illetve amerikai populációk vizsgálatából származnak. Európában (Németország) eddig egy nagy vizsgálat történt, amelynek keretein belül 115 terhességgel szövődő szívelégtelenségben szenvedő nőbeteget vizsgáltak.

Diagnózis és kezelés

Amennyiben a szívelégtelenséget megállapítják, úgy a kardiológiai gondozásba vétel elengedhetetlen. Ha a terhesség alatt észlelik, akkor a magzati fejlődést szorosan kell követni, és időben döntést kell hozni a szülés idejéről, módjáról. Ha a magzat vagy az anya állapota stabil, nem mutat romlást, akkor nem kell előrehozni a szülést. A szülés módjáról mindenképp több orvosi szakmát képviselő orvoscsoportnak (szülész, szívgyógyász) kell döntenie. Ha az anya jól van, akkor a természetes úton való szülés a legjobb megoldás. Ha a kismama állapota instabillá válik, akkor sürgős császármetszésre van szükség, függetlenül a terhesség idejétől.

A diagnózis felállítását követően a megfelelő, szívgyógyász által ellenőrzött terápia bevezetése szükséges. A kezelés mellett jó eséllyel várható javulás vagy akár teljes gyógyulás, a szív pumpafunkciójának regenerálódása. A panaszok általában gyorsan csökkennek, így az anyuka visszatérhet a napi rutinjához, ismételten teljes értékű szerepet tölthet be családja életében. Ugyan kisebb arányban, de esetenként számolnunk kell a terápia sikertelenségével is.

Szívinfarktus terhesség és szülés alatt

Kutatások szerint a szívinfarktusok száma emelkedik terhesség alatt és a szülést követően, különösen az idősebb anyák és az elhízottak körében. Kutatók összesen csaknem 11,3 millió terhesség adatait vizsgálták ki a 2003 és 2015 közötti időszakra vonatkozóan. Ez idő alatt 913 kismama kapott szívinfarktust vagy a vajúdási, vagy a szülést követő szakaszban, mintegy háromnegyedük pedig akkor már elmúlt 30 éves. A miokardiális infarktusok számának emelkedése párhuzamos az anyai életkor és az elhízás gyakoriságának növekedésével - jelentették ki a szerzők. A betegségek számának növekedése összefügghet a terhesség előtt is fennálló hagyományos kardiológiai kockázati tényezőkkel: a cukorbetegséggel, a magas koleszterinszinttel, a magas vérnyomással és a dohányzással. A szívinfarktusban megbetegedett nők 37 százaléka a terhesség alatt, 12 százaléka a vajúdás és a kitolási szakasz közben és 51 százaléka pedig a szülést követő szakaszban kapott szívrohamot.

Dr. Kathleen Stergiopoulos tanácsa életbe vágóan fontos: figyelni kell a szívinfarktus kockázati tényezőire a terhesség időszakában is, így az ismert szívkoszorúér-betegségre, a gesztációs magasvérnyomás-betegségre, a magas koleszterinszintre, a vérrögösödési hajlamra, az előéletben előfordult kábítószer-függőségre, a dohányzásra és az elhízásra. Azoknak a nőknek, akiknek már van valamilyen szív- és érrendszeri betegségük vagy valószínűleg kialakulhat a terhesség alatt, azt ajánlja a szakértő, hogy rendszeresen konzultáljanak szakorvossal már a terhességet megelőző időszakban, de a terhesség alatt és a szülés után is.

Kardiológiai gondozás és megelőzés

Fontos tudni, hogy a várandósság során, illetve azt követően kialakult betegségek (mint például magas vérnyomás, szívelégtelenség) az esetek döntő többségében jól gyógyíthatók, különösen, ha megfelelő időben felismerik azokat. Az ismert szívbetegségek esetén mindenekelőtt az anyai magas vérnyomás, a ritmuszavar, a szívelégtelenség, az esetleges vérzéses állapotok és a vérrögképződés megelőzése a cél. Törvényszerű, hogy az anya panaszmentességének elérése mellett a magzat fejlődését is biztonságosabbá tesszük.

A kardiológiai gondozás labor, EKG, szívultrahang vizsgálat, szükség esetén 24 órás EKG és/vagy vérnyomás monitorozásból áll a várandósság alatt. A terhesség előtti és utáni állapotfelmérést a terheléses EKG egészíti ki. A vizsgálatainkat az I. trimeszter végére, a 18-22 hét közé és a 34-36. hétre javasoljuk.

Az első csoportba tartozó nőknek (már ismert szív- és érrendszeri betegség) javasoljuk, hogy az anyai-magzati rizikó teljeskörű felméréséhez már a várandósság tervezési fázisában jelentkezzenek. Számos terhességi szív-érrendszeri betegség a várandósság végén, a szülés, és a korai postpartum (szülés utáni) időszakban változik, rosszabbodik (vénás tromboembóliák, tüdőembólia, szülés utáni szívizom betegség, magas vérnyomás szövődmények stb.). Természetesen minden várandósságot tervező, vagy korai terhességben lévő kismamát várunk intézetünkben, akár panaszos, akár tünetmentes.

Különösen azoknak ajánljuk vizsgálatainkat és gondozásunkat, akiknél a szülőképes kor kitolódott, már nem huszonéves, hanem későbbi harmincas, negyvenes éveikben hozzák világra gyermekeiket, esetleg már túlsúllyal rendelkeznek, vagy már kialakult, kezelt magas vérnyomásuk van. Ugyancsak ide tartoznak a perimenopauzális korban gyermeket váró nők, akik hormonális eltérések miatt (PCOS, inzulinrezisztencia, prolaktin túltermelés stb.) miatt későn, vagy csak esetlegesen asszisztált, lombikprogram során esnek teherbe.

A terhesség előtt fontos a kismama szűrése ismert szív és érrendszeri betegségek, vagy panaszok esetén. Ezzel a kismama rizikó becslése szív és érrendszeri eltérések szempontjából tisztázódik még a fogantatás előtt. A terhesség az anyai szív és érrendszerére fiziológiás (természetes) stressz tesztként hat. Amennyiben várandósság alatt terhességi magas vérnyomás, pre-eclampsia/eclampsia, terhességi cukorbetegség, koraszülés, spontán vetélés, alacsony súlyú baba, spontán magzat vesztés vagy halvaszületés, illetve lepényleválás következne be - ez összefüggésben lehet az anya hosszú távú szív és érrendszeri megbetegedésével. Szülés után 6 és 12 hónap között ellenőrizni javasolt, hogy az anyánál rendeződtek-e a vérnyomás, a vércukorszint, ha nem szoptat a vér zsír szint.

A szülés utáni kardiológiai vizsgálat - hosszútávú szív és érrendszeri rizikó becsléssel, életmód tanácsadással, szükség esetén kezeléssel tud segíteni. Kardiológiai vizsgálatnál fizikális vizsgálat, EKG, szívultrahang történik, szükség esetén terheléses EKG-t javaslunk (pl. ha valaki elkezd sportolni).

tags: #kardiologiai #valtozasok #terhesseg #alatt