A kacsanevelés és tartás részletes útmutatója

A házi kacsák, tudományos nevén Anas platyrhynchos domestica, a baromfiudvarok egyik legkedveltebb lakói. Ez a sokoldalú és barátságos madár nemcsak húsáért és tojásáért tartják, hanem kedves személyisége miatt is. Ebben a fejezetben részletesen megismerkedünk a házi kacsa jellemzőivel, életmódjával, táplálkozási szokásaival és szaporodásával, valamint néhány érdekes ténnyel, amely még inkább elmélyíti csodálatunkat e csodálatos szárnyas iránt.

A házi kacsa a tőkés réce háziasított változata, amely évezredek során alakult ki az ember szelektív tenyésztése révén. Bár számos fajtája létezik, általánosságban elmondható, hogy a házi kacsák robusztus testfelépítésűek, erős csőrrel és úszóhártyás lábakkal rendelkeznek.

Fizikai jellemzők

• Méret: A házi kacsák mérete fajtától függően változik, de általában 50-90 cm hosszúak és 2-4 kg súlyúak.
• Tollazat: A színük rendkívül változatos lehet, a hófehértől a barnán át egészen a feketéig. Egyes fajták mintázatosak vagy foltos tollazatúak.
• Csőr: Lapos, széles csőrük kiválóan alkalmas a vízi táplálék szűrésére és a szárazföldi legelésre egyaránt.
• Lábak: Rövid, erős lábakkal rendelkeznek, amelyek között úszóhártya feszül, segítve a vízi közlekedést.

A házi kacsák külső megjelenése fajtánként jelentősen eltérhet. Néhány népszerű fajta és jellemzőik:

• Pekingi kacsa: Fehér tollazatú, narancssárga csőrű és lábú fajta, amely főként hústermelésre szolgál.
• Roueni kacsa: A tőkés récéhez hasonló színezetű, de nagyobb testű fajta.
• Indiai futókacsa: Jellegzetes felegyenesedett testtartású, hosszú nyakú fajta, amely kiváló tojástermelő.

Viselkedési jellemzők

A házi kacsák rendkívül társas lények. Csapatokban érzik jól magukat, és folyamatos kommunikációt folytatnak egymással különböző hangjelzések segítségével. Intelligenciájuk és kíváncsiságuk gyakran meglepi azokat, akik először találkoznak velük közelebbről.

• Társas viselkedés: A kacsák erős szociális kötelékeket alakítanak ki fajtársaikkal, és szívesen töltik idejüket csoportos tevékenységekkel.
• Kommunikáció: Változatos hangjelzésekkel kommunikálnak, a halk csipogástól a hangos hápogásig.
• Játékosság: Szeretnek játszani, különösen vízben, ahol gyakran láthatjuk őket bukdácsolni vagy egymást kergetni.

A házi kacsák viselkedése nagyban függ a környezetüktől és a nevelésüktől. A megfelelően szocializált kacsák barátságosak lehetnek az emberekkel, sőt, némelyik kifejezetten keresi az emberi társaságot.

A házi kacsa életmódja

A házi kacsák életmódja tükrözi vad őseik szokásait, de jelentősen alkalmazkodott az emberi környezethez. Ezek a madarak kiválóan érzik magukat mind a szárazföldön, mind a vízben, bár preferálják a vízi környezetet.

Napi rutin

A házi kacsák napja általában a következőképpen alakul:

• Hajnali aktivitás: A kacsák korán kelők, gyakran már napfelkelte előtt aktívak.
• Táplálkozás: A reggeli órákban intenzíven táplálkoznak, gyakran legelésznek vagy vízben szűrnek.
• Pihenés: A déli órákban szeretnek pihenni, napfürdőzni.
• Délutáni aktivitás: A késő délutáni órákban ismét aktívabbá válnak, újra táplálkoznak és társas tevékenységeket folytatnak.
• Esti rituálék: Napnyugta előtt általában visszatérnek alvóhelyükre, ahol tisztálkodnak és felkészülnek az éjszakára.

Élőhely preferenciák

A házi kacsák ideális élőhelye olyan terület, amely kombinálja a szárazföldi és vízi környezetet:

• Vizes élőhelyek: Tavak, patakok, mesterséges medencék közelségét kedvelik.
• Legelők: Füves területek, ahol legelhetnek és rovarokat kereshetnek.
• Búvóhelyek: Bokrok, magas fű, ahol elbújhatnak és fészkelhetnek.

Fontos megjegyezni, hogy bár a házi kacsák jól alkalmazkodnak különböző környezetekhez, egészségük és jólétük szempontjából elengedhetetlen, hogy hozzáférjenek tiszta vízhez, ahol úszhatnak és tisztálkodhatnak.

A házi kacsa táplálkozása

A házi kacsák mindenevők, ami azt jelenti, hogy változatos étrendet követnek, amely magában foglal növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt. Táplálkozási szokásaik nagyban hasonlítanak vad őseikéhez, de a háziasítás során alkalmazkodtak az ember által biztosított táplálékokhoz is.

Természetes táplálékforrások

A szabadon tartott házi kacsák természetes környezetükben a következő táplálékforrásokat keresik:

• Vízinövények: Algák, hínárok, vízililiomok levelei és gyökerei.
• Szárazföldi növények: Fűfélék, gyomnövények, magvak.
• Rovarok: Szúnyogok, legyek, bogarak és lárváik.
• Vízi élőlények: Apró halak, ebihalak, csigák, kagylók.
• Férgek: Földigiliszták és egyéb talajlakó férgek.

Mesterséges táplálás

A háztáji vagy gazdasági körülmények között tartott kacsák étrendjét általában kiegészítik vagy teljesen helyettesítik mesterséges tápokkal:

• Kacsa takarmánykeverék: Speciálisan összeállított, a kacsák tápanyagigényeit kielégítő keverék.
• Gabonafélék: Kukorica, búza, árpa, zab.
• Zöldségek: Saláta, spenót, répa (aprítva).
• Gyümölcsök: Alma, körte, szőlő (kis mennyiségben).

Fontos megjegyezni, hogy a kacsák étrendjének összeállításánál figyelembe kell venni életkorukat és termelési céljukat (pl. tojástermelés vagy hústermelés).

Táplálkozási szokások

A házi kacsák táplálkozási szokásai érdekesek és jellegzetesek:

• Szűrés: Csőrüket a vízbe merítve szűrik ki a táplálékot, közben jellegzetes „kacsázó” mozdulatot végeznek.
• Legelés: A szárazföldön legelve csipegetik a füvet és más növényeket.
• Bukás: Sekély vízben fejjel lefelé bukva keresik a táplálékot a víz alján.

A kacsák napi táplálékigénye testsúlyuk és aktivitásuk függvényében változik, de általában testsúlyuk 5-7%-ának megfelelő mennyiségű táplálékot fogyasztanak naponta.

Ez a táblázat csak iránymutatásként szolgál, a pontos mennyiség függ a kacsa fajtájától, méretétől és aktivitási szintjétől.

A házi kacsa szaporodása

A házi kacsák szaporodási ciklusa és viselkedése részben megőrizte a vad ősök jellemzőit, de a háziasítás során bizonyos változásokon ment keresztül. A tenyésztők gyakran befolyásolják a szaporodási folyamatot a kívánt tulajdonságok elérése érdekében.

Párzási időszak

A vadon élő kacsákkal ellentétben, amelyek általában tavasszal párzanak, a házi kacsák egész évben képesek szaporodni, bár a természetes fény változásai még mindig hatással vannak rájuk.

• Szezonalitás: Bár egész évben szaporodhatnak, a legtöbb fajta tavasszal és nyár elején mutatja a legnagyobb hajlandóságot a párzásra.
• Fényprogram: Tenyésztők gyakran alkalmaznak mesterséges fényprogramokat a tojástermelés szabályozására.

Párzási viselkedés

A kacsák párzási rituáléja összetett és érdekes:

• Udvarlás: A gácsérok különböző hangjelzésekkel és mozdulatokkal udvarolnak a tojóknak.
• Vízi tánc: A párok gyakran látványos „táncot” járnak a vízen, ami része az udvarlási rituálénak.
• Párzás: Maga a párzás általában a vízben vagy annak közelében történik.

Érdekesség, hogy a házi kacsák között is megfigyelhető a monogámia, bár nem olyan erős, mint egyes vadon élő fajoknál.

Fészkelés és költés

A tojók fészkelési ösztöne erős, bár a modern tenyésztési módszerek gyakran kiiktatják ezt a folyamatot:

• Fészeképítés: A tojó védett helyet keres, általában növényzettel takart területen, ahol fészket épít.
• Tojásrakás: Egy fészekaljba általában 8-12 tojást rak, naponta egyet.
• Kotlás: A kotlási idő körülbelül 28 nap. Ez alatt az idő alatt a tojó ritkán hagyja el a fészket.

Kiskacsák nevelése

A frissen kikelt kiskacsák rendkívül aranyosak és már szinte azonnal képesek követni anyjukat:

• Kelés: A kiskacsák nedvesen és gyengén kelnek ki, de gyorsan megszáradnak és megerősödnek.
• Imprinting: A kikelt kacsák gyorsan kötődnek anyjukhoz vagy az első mozgó objektumhoz, amit látnak.
• Táplálkozás: Az első napokban az anyakacsa vezeti őket táplálékforrásokhoz.
• Védelem: Az anyakacsa intenzíven védi és melengeti a kiskacsákat.

A kiskacsák gyorsan fejlődnek, 6-8 hetes korukra már majdnem elérik a felnőtt méretüket.

Ez a táblázat áttekintést nyújt a házi kacsák fejlődési szakaszairól, bár a pontos időzítés fajtánként és egyedenként eltérhet.

Kacsa fejlődés és tartás

A tojásrakások megkezdése szempontjából a kacsa az egyik legkorábban tojó víziszárnyasunk, amennyiben természetes körülmények között tartjuk. Azonban ez csak általánosságban mondható, mivel egyes fajták esetében ez eltérő lehet. A kacsa már januárban tojni kezd, ez eltarthat akár júniusig is, ennek eredményeként háztáji körülmények között általában mintegy száz tojáshoz juthatunk. Létszámuk függhet a tartási helytől, a ráfordítható időtől, illetve az anyagiaktól is.

A kiskacsák igen könnyen felnevelhetőek. A kikelés utáni első napokban kb. 30 °C-os hőmérsékletre van igényük, amelyet fokozatosan csökkentünk úgy, hogy a második hét végén már csak 18 °C-os legyen férőhelyük. A 14. naptól a kiskacsáknak már nincs szükségük hőforrásra, ezért fokozatosan rászoktathatjuk őket a vízre. A kacsáknak nem kell feltétlenül úszniuk, elég, ha csak annyi vizük van, hogy megfürödhessenek benne. Ügyeljünk arra, hogy mindig száraz alom legyen alattuk, ezért az itatókat úgy kell elhelyezni, hogy ne fürödhessenek bennük, és ne locsolhassák ki a vizet az alomra. A kifutó talaja homokos legyen alacsony fűvel, és sose legyen sáros. A nedves alom, akárcsak a hajnali harmat, nagyon árt az igen gyorsan növekedő kiskacsáknak.

A naposkacsák etetését a kelés után körülbelül 24 órával szokták kezdeni, ez ma már nagyrészt indítótápokkal történik. Hagyományos felnevelés esetén régi, jól bevált módszereket, takarmányokat is felhasználhatunk. Utóbbi esetében először főtt tojást, áztatott kenyeret kapnak vízi­szár­nyasaink, azután fokozatosan túrót, búzakorpát, kukoricadarát és főleg megfelelő mennyiségű finomra vágott zöldtakarmányt, például mar­ha­répalevelet, csalánt, békalencsét, amely­be takarmánylisztet is kevernek.

Ha eddig minden jól sikerült, és kedvünk is van hozzá, meg lehet próbálkozni tenyész­kacsa-állomány létrehozásával is, amely már biztosíthatja a következő évi állomány kialakítását önerőből, vásárlás nélkül. Ehhez persze megfelelő bővítés és helykialakítás is szükséges. A tenyészkacsák tartásához ma már többféle gyárilag előállított kacsatáp áll rendelkezésre, amelyeknek egyszerű a felhasználása, de hagyományos körülmények között jellemzően saját termelésű, illetve keverésű eleségen szokták tartani ezeket a tollasokat.

A kacsák baromfiudvarunkban a tojásrakást 6-7 hónapos korban kezdik. Ha hizlalásra szánjuk a frissen kelt madarakat, akkor ezeket az első naptól kezdve kisebb helyen kell tartani, mint a leendő tenyészállatokat. A hizlalás az éves tenyésztési ciklus befejezése, amely körülbelül egy hónapig tartó folyamat, ekkorra - az őszi, tél eleji hónapokra - lesznek már vágásérett példányok, amelyek ízletes húst és zsírt biztosítanak a család számára.

A kacsák a húson és tojáson kívül tollat is termelnek, amelyet elsősorban szintén háztáji körülmények között szoktak felhasználni, feldolgozni.

Kacsa fajták és jellemzőik

A magyar kacsa leggyakrabban fehér, ritkábban barnatarka változatokban fordul elő. Kívánatos a fehér színű.

• A fehér gácsér: egyéves korban 2,5 kg, kifejlett korban 3,2 kg, tollazata teljesen fehér és mérsékelten tömött. A feje nagy, széles és gömbölyű, a csőre rövid, széles, sárga, fekete foltoktól mentes. A szeme élénk, nagy, mélyenülő, ólomkék színű, arctájéka tollal fedett, nyaka közepesen hosszú, a mell széles, mély, kidomborodik, a hát hosszú és széles, a farka kiterjesztett zárt vonalban illeszkedik a háthoz, 2-3 felkunkorodó tollal.
• A tojó súlya: másféléves korban 2 kg, kifejlett korban 2,5 kg.

A magyar kacsa igénytelensége és jó ellenállóképessége közismert. Gyorsan fejlődő, jól hízik, évente 50-80 tojást termel.

A pekingi kacsa Dél-Kínából származik. Igen nagy szerepet játszott a magyar kacsa kinemesítésében.

• A gácsér: egyéves korban 3,5 kg, kifejlődött korban 4,5 kg. A gácsér tollazata dús, a coombokat és a törzs alsó részét tejfelsárga pehelytollak takarják. A feje nagy, a koponya domború, a csőr tövéből hírtelen emelkedik ki. A csőr rövid, széles, vastag, egyenes vonalú, aranysárga színeződésű, fekete folttól mentes. Szeme élénk, sűrű szemöldökű, a duzzadt pofa részben eltakarja. A szem színe sötét ólomkék, a nyak közepesen hosszú, vastag, tartása csaknem függőleges, törzse széles, közepesen hosszú, mély, zömök. A széles has és hátsórész csaknem érinti a földet. Alakja 50-60 fokra állított téglalaphoz hasonló. Melle széles, mély, háta hosszú, széles, a szárny rövid, csukott, a törzs oldalához simuló, a farok kiterjesztett meredek, 2-3 felkunkorodó tollal.
• A tojó súlya: egyéves korban 3 kg, kifejlődött korban 3,5 kg.

A pekingi kacsa igen gyors fejlődésű. Évente 100-120 db 70-80 grammos tojást tojik, hústermelésre alkalmas, a takarmányt jól értékesíti, gyorsan fejlődik.

A naposkacsa világossárga vagy fehér színű, a csőr és a lábszár sárga.

Tenyésztési szempontok

A tenyésztésre szánt kacsákat egyrészt a tojáshozam, másrészt az állat súlya alapján válogatják ki. Figyelembe kell még venni a tojások termelékenységét, mert ez fontos szempont a tenyészállatok kiválasztásában, valamint a tenyésztésre szánt állatok egészségi állapotát is. Általában nagyobb testű kacsákat kedveljük, egyrészt, mert ezektől több húst és zsírt remélhetünk, másrészt, mert ezek legtöbbször a leggyorsabban fejlődő egyedek. A gyakorlati tenyésztők megfigyelése szerint a legjobb eredmény az 1-2 éves gácséroktól és a 2-3 éves tojóktól várható. Kiváló gácsérok 4 éves korig, a tojók pedig 6 éves korukig is megtarthatók a tenyésztésben. 1 gácsérhoz 4-5 tojó számítható. Kivételesen az igen értékes gácsérok jobban kihasználhatók, ha naponta 5-5 különböző tojót osztunk be hozzájuk.

Elhelyezés és tartás

A kacsa az elhelyezésre nem igényes. Egyedül a száraz alom az, amit megkíván. Az év nagy részét eltölti szükség ólakban is. Ennek megfelelően a kacsa elhelyezése nem jelent annyi gondot, mint a tyúkféléké. Az ólban négyzetméterenként 3-4 kacsát számítunk. Az ól belső berendezése szintén nem drága, mert ülőrudak nincsenek és csapófészek sem szükséges. Kevés számú tenyészkacsa a tyúkokkal együtt elhelyezhető. Igen jól beválik, ha az ólban a trágyadeszka alatt készítjük el a kacsák tartózkodási helyét, amelyet dróthálóval kerítünk el. Itt jó száraz helyet készíthetünk, s a tojástermelést is ellenőrizni tudjuk.

A kiskacsákat tyúk vagy pulykakotlóval, illetve mesterségesen nevelhetjük fel. A kiskacsák nevelése seokkal könnyebb, mint a naposcsirkéké, mert élelmesebbek, a betegségek iránt kevésbé fogékonyak. A kiskacsák a meleg iránt sem olyan érzékenyek, csupán a száraz alomanyagról kell gondoskodnunk. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az itató edényből állandóan kifröcskölik a vizet.

A kiskacsákat pépes ételekkel etetjük. A keverékbe az első héten főtt tojást adunk, 10 kiskacsára számíthatunk egy tojást. A második héttől kezdve minél több apróra szecskázott zöldeleséget keverünk a darák közé. A keveréket fölözött tejjel nedvesíthetjük. Kívánatos a kacsákat naponta legalább 5-6-szor etetni. Ezt fokozatosan csökkentjük, majd a 12 hetes kor után a napi 3-szori etetés is elegendő lesz. Általában ugyanazt a keveréket adjuk, mint a kiscsibéknek. A fehérjedús takarmányok etetését igen meghálálják, mert így gyorsan fognak felnőni.

Hizlalás és vágás

7-10 hetes korban 2 kg körüli súllyal a pecsenye kacsa, 4-6 hónapos korban 3-4 kg-os hízott kacsa, 6-8 hónapos korban a kifejlett sovány kacsa és hízott kacsa kerül piacra. A kacsa gyorsan fejlődik, s így ezeket a súlyokat rövid idő alatt elérheti. A háztáji tartásban is úgy állítjuk be a kacsanevelést, hogy 9, legkésőbb 10 hetes korban meg lehessen kezdeni a kacsák vágását. Tovább már azért sem érdemes a kacsát atartani, mert megkezdődik a tollazat kicserélődése, a fejlődés megáll, és a tollképződés sok takarmányt vesz igénybe.

A 6-8 hónapos, kifejlett, 2,4-4 kg-os sovány kacsákat úgy állítjuk hízóba, hogy kb. 3 hétig tartó hizlalással 4,5-6 kg-ra hizlaljuk. A hízlaló ketrecekben elhelyezett állatokat lécrekesztő segítségével egyhelyre tereljük, ahonnan azután az állatot tömés céljából kiemelhetjük. Egyszerű, és külön berendezést nem igényel, ha az állatot zsákba tekerve rögzítjük és tömjük. Kézi töméskor a földre ülve, térd alá szorítva tömik az állatokat. Az állatot csak akkor szabad újból megtömni, ha az előző tömés után a begybe jutott takarmányt már megemésztette. Naponta kétszer, egyes esetekben háromszor tömhetünk. A kacsák tömése 18-24 napig tart. Ez idő alatt testsúlyukat 40-80%-kal gyarapíthatják. A tömés céljára mindenkor teljesen egészséges, előzetesen beáztatott kukoricát használjunk. Az első héten nem tömjük meg teljesen a kacsákat, a második héttől kezdve viszont teljesen megtömjük. Arra is kell ügyelni, hogy mindig a napnak ugyanazon órájában tömjünk és lehetőleg mindig ugyanazon személy. A tömőtölcsér beszerzése nem nagy befektetés, és lényegesen megkönnyíti a tömést, ezenkívül kizárja a fulladást is, mert a tömőtölcsér a takarmányt egyenesen a nyelőcsőbe juttatja. tömünk, a nyelőcsőbe juttatott tengerit mindenkor kézzel továbbítsuk a begybe.

A kiskacsák fejlődése

Hogyan nőnek az kiskacsák, amikor elkezdenek szökni? Kiderült, hogy minden madárfajtának megvan a maga egyedi fejlődési ütemezése. A csirkékben nem úgy néznek ki, mint a kacsa, és a kacsákban különböznek a pulykaktól. A mezőgazdasági termelők, akik kacsatenyésztést kezdenek, elkerülhetetlenül szembesülnek ezzel a kérdéssel. Megállapítást nyert, hogy az inasok tolódása kb. 20 nap. Sőt, minden csibék, beleértve a vadkacsa is, bolyhosan születnek. Ez a madár jövőbeli felnőtt tollazatának előfutára. Fokozatosan az embrionális bolyhos levelek, és teljes helyű tollak kezdnek növekedni a helyén. Két héttől kezdve az inasok nőnek, nyújtódnak, testarányuk megváltozik: a nyak, farok észrevehetően hosszabbá válnak. A fehér fajták színe szürkévé változik, a szín is elhalványul, a minta elmosódott. Ugyanebben a korban (de 21 nap előtt) megjelennek az első tollak.

A kacsa tollak megjelenésük alapján különböznek:

• Körvonal.
• Repülési tollak.
• Amely.

Ha az olvadás nem kezdődött 2-3 héttől, amikor a pelyhek tollakká váltak, akkor valami rosszra fordult. Valószínűleg voltak fejlődési zavarok.

21 napos kortól kezdve a toll növekedése kezdődik a hason és az oldalán. A 35. napon a nyak elülső részének, a faroknak és a szárnyaknak meg kell jelenniük. A tollak még nem nőnek.

Fokozatosan a csibék megváltoztatják a hangüzletüket: kopogásuk durva lesz. A kacsák és a drake-k közötti különbségek 49 nap elteltével észrevehetőbbé válnak. Addigra a csibék tollazatát be kell fejezni.

Az 56. napon repülési tollak jelennek meg. A Molt körülbelül 71-90 napig tart, körülbelül 3 hétig tart. A folyamat befejezése után a színes fajták feltűnően különböznek a tollak színű fehérektől.

Lehetséges eltérések a normától

Ha valamilyen oknál fogva a teljes készletben a toll nem alakult ki a megállapított időkereten belül, ez a fejlődés eltéréseire utal, esetleg a csibék betegségére is. Kisebb eltérések, véletlenszerű támadások megengedettek a tollazat kialakulásának gyakorisága ellen.

Szakértői vélemény

Zarechny Maxim Valerievich Agronómus 12 éves tapasztalattal. A legjobb házszakértő. Különösen nehéz helyzetekben, amikor a tollak növekedése nem fordul elő, vagy hirtelen megáll, az apteriosis valószínűsége magas.

A betegség fő oka a tollazat kialakulásához szükséges tápanyagok hiánya. A gyenge megvilágítás, a magas páratartalom szintén befolyásolhatja. A természet által a fejlesztés hosszú késése indokolja a tulajdonos gondolkodását. És még tanácsot kérjen állatorvostól, hogy megvizsgálja a zajló események lehetséges okait.

Kacsahízlalás - töméses hizlalás

A kacsamáj termelésre ill. a töméses hizlalásra leginkább a mulardkacsa és pézsmaréce alkalmas. Mindkét típusban csak a gácsérok töméses hizlalásával érdemes foglalkozni.

A kényszeretetésre az állatokat fel kell készíteni. Ennek az előtöméses időszaknak az a jelentősége, hogy előkészíti a nyelőcsövet, alkalmassá teszi a májat a jelentős zsírmennyiség felvételére és kiváltja a tömés során fontos enzimek termelését.

A kacsafélék egyszerre csak kis mennyiséget fogyasztanak, ha a takarmány előttük áll. Az előkészítés során ezért a takarmányt csak meghatározott időszakban, naponta egyszer, rövid időre kínáljuk számukra. A következő etetésre így kiéheznek, és a szükségletüknél többet vesznek fel. Az előtömésre használt takarmány magas fehérjetartalma és a nevelés folyamán rendszeresen adagolt májvédő anyagok pozitív hatással vannak a májsejtek befogadó képességére, és ezzel javul a kihizlalt máj minősége.

Az előkészítés 8-9 hetes korban kezdődik. Az állatok naponta egyszer, két óra hosszan kapnak takarmányt. A tömés 13-14 hetes korban kezdődik. Ebben a kéthetes időszakban naponta kétszer tömik az állatokat.

Fiatal, első tollában lévő, sütésre alkalmas kacsa, vágási életkora 45-50 nap, kívánatos testtömege 2,2 - 3,5 kg.

A vadon élő pézsmarece háziasított formája - pézsmakacsának is nevezik. Tojó házikacsa és gácsér pézsmarece keresztezéséből származó fajhibrid.

A hagyományos rendszerű törzskacsatartás

A törzsállományok felnevelésének alapvetően három formája alakult ki. Ezek a zárt, intenzív nevelés, az átmeneti nevelési forma és a félintenzív, hagyományos kacsanevelés. Hazánkban leginkább ez utóbbi terjedt el, amelyben a törzskacsák felnevelése két fázisban történik.

• Az első fázis, az előnevelés az állatok 18-21 napos koráig tart. Ebben a szakaszban az állatokat zárt körülmények között, de kifutó használatával neveljük.
• A második, utónevelési fázisban, amely 20-22 hetes korig tart a tenyésznövendékek szabad kifutóterületen vagy vízfelületen kerülnek elhelyezésre.

A zárt rendszerű törzskacsatartás

A zárt tenyészállat-nevelési módszert a teljes vertikumot átfogó, integrált termelés keretében azzal a céllal alakították ki, hogy egész éven át folyamatosan és egyenletesen állítsanak elő pecsenyekacsát. A nevelés ebben a rendszerben is elő- és utónevelési fázisokból áll. A nevelés első három hetében az állatokat teljesen zártan helyezik el, ablak nélküli, mesterséges világítású és szellőztetésű épületben. A 22 életnaptól az utónevelést zárt és szabad tartásban egyaránt végezhetik. Ez utóbbi technológia az átmeneti nevelési forma.

A törzskacsák takarmányozása

A létfenntartás és a növekedés táplálóanyag-szükségleteinek ismeretében háromfázisú takarmányozást folytatunk a felnevelés ideje alatt. 1-21 napos korig nagy fehérjetartalmú (19-20%) indítótápot kapnak az állatok. Ezt követően 49-50 napos korig nevelőtápot adunk a kacsáknak. A nevelőtáp fehérjetartalma 15-16%. A tenyésznövendékeket 49-50 napos korig ad libitum - azaz igény szerint - takarmányozzuk.

Ezt követően takarmányadagjukat - az elzsírosodás elkerülésére - naponta 180 g-ra csökkentjük, és annak összetételét is megváltoztatjuk. A korábbi csak tápon alapuló takarmány helyett a napi takarmányadag, 50% nevelőtápból és 50% gazdasági abrakból (jórészt búzából) áll. Érdemes 2-3 hetenként reprezentatív méréssel (pl. csoportonként 10% lemérése) ellenőrizni az állatok súlyát, ennek alapján lehet dönteni a napi adag emeléséről vagy csökkentéséről. Ügyelni kell arra, hogy a tenyészállatok ne hízzanak el, mert az elzsírosodott tojók kevesebb tojást termelnek.

A pézsmakacsa valójában nem tartozik a kacsafajba, annak ellenére, hogy a köznyelv ezt nem különbözteti meg. A pézsmakacsa, vagy barbarie tartásban két jól elkülönített hasznosítási irány alakult ki: fajtatisztán hústermelésre használják, illetve a pekingi kacsával való keresztezésből származó meddő hibridet, a mulard kacsát pedig májtermelésre.

A természetes pároztatás céljára beállított pézsmarecék nevelése napos kortól 24 hetes korig tart. Már a nevelés során is zárt, intenzív tartási körülmények használata javasolható az ivarokat különválasztva célszerű felnevelni. Erre legalább 10-12 hetes korukig szükség van, de legjobb, ha a 20. hétig különtartjuk őket. Ennek elsősorban az eltérő takarmányozás szempontjából van jelentősége. A különtartás időtartamát a gácsérok homoszexualitásra való hajlama korlátozza. Ennek kialakulása 10 hetes kor után jellemző.

A nevelés mélyalmon és rácspadlón történhet. A rácspadozat előnye, hogy szárazabb és egészségesebb körülményeket biztosít, ezáltal kedvező hatással van a termelésre.

A nevelés kezdetén az istálló egyharmadába csibegyűrűkbe telepítjük a napos állatokat (250-300 kacsa/csibegyűrű), majd 7-10 napos korban szétengedjük a kacsákat az istálló felébe, majd a harmadik héttől a teljes istállóterületet használjuk.

A megvilágítás napos korban 24 órás. Ezt követően néhány nap múlva 22 órára csökkentik, majd a második héten 12, a harmadik héten pedig 7 óra a megvilágítás időtartama. A 25-26. héttől a megvilágítás idejét 14 órára emeljük.

A tojástermelésre történő felkészítés részeként 15 napos korban szükség van a karmok kurtítására a tojóknál, 12-18 napos korban kerül sor a csőrkurtításra. Tízhetes korban a tojók szárnytollait célszerű megnyírni.

A pézsmarecék takarmányozása

A tenyész-pézsmarecék takarmányozása a zárt rendszerű törzskacsa takarmányozásával azonos elveken történik. 21-napos korig indító, a tojástermelésig nevelőtápot kapnak az állatok, míg a tojóidőszak teljes ideje alatt tojótápot adunk az állatoknak. A takarmányokat függesztett, automata feltöltésű tányéros önetetők javasolhatók, amelyek használatával a legkisebb a takarmányveszteség, és így lehet minden etetőt egyszerre feltölteni. Erre a tojóházba történő áttelepítést követően lehet szükség, amikor a nevelés időszakban bevezetett takarmánykorlátozást csak fokozatosan lazítjuk.

A mulardkacsa

A mulardkacsa pézsmakacsa gácsér és házi kacsa tojó keresztezésével előállított fajhibrid. A mulardkacsa nem szaporítható tovább, a tojóknak nincs petevezetékük, a gácséroknak nincs ondóvezetékük. Tehát a mulardkacsát újra és újra a két faj keresztezésével kell előállítani. A mulardkacsa előállítás költségét jelentősen növeli, hogy a fajok keresztezéséből származó tojások keltethetősége csupán 30-35%-os.

A mulardkacsa előnyei a fajtatiszta pézsmakacsával szemben:

• ellenálló képessége kiváló, így nem olyan igényes a tartási körülményekkel szemben,
• a két ivar élőtömegében kisebb a különbség,
• mindkét ivar alkalmas májtermelésre, de a gácsérok nagyobb májat adnak,
• nyugodt, csendes, keveset mozog,
• húsa kevésbé zsíros, mint a pekingi kacsáé,
• takarmányértékesítése 12 hetes korig tartó neveléskor is jobb, mint a pézsmakacsáé,
• a tömést jól bírja, könnyen tömhető,
• a hízott máj tömege és minősége jobb, mint a pézsmakacsáé.

A mulard kacsa takarmányozása

A mulardkacsa előállításra válogatott tojók és gácsérok takarmányozásának technológiája megegyezik a tenyészkacsák takarmányozásával. A tojástermelési időszak teljes ideje alatt tojótápokat kell eteti, a megfelelő tojástermelés és a minél nagyobb termékenység elérése végett.

A házikacsa tenyésztojás termelésének technológiája

A törzskacsák tartásának a felneveléshez hasonlóan a tenyésztojás termelés ideje alatt is alapvetően két változata ismeretes: a hagyományos és a zárt rendszerű törzskacsa-tartás.

A hagyományos tartásban eredetileg más állatfaj számára épített istállók csakúgy elhasználhatók, mint a panel rendszerű korszerű törzskacsa istállók. Legjobban az 1000m2 alapterületű ólak váltak be, amelyekben 3-4 állat kerülhet egy m2-re. Az istálló belső terét rekeszekre osztják, amelyekbe egyenként átlagosan 250-300 kacsa helyezhető el. A tojófészkeket a falak mentén célszerű elhelyezni s 6 tojóra kell egy tojófészket számítani.

A törzsólakban mesterséges világításról kell gondoskodni. A világos napszakot 14 órára kell beállítani.

Az ólak előtt az ól belső alapterületének legalább 2,0-3 szorosát kitevő nagyságú kifutóra van szükség, amely lehet természetes és beton úsztatócsatornás kialakítású is. Az utóbbi esetben az épület előtt egy 3-4 m széles betonpadozatú etetőtér kialakítására van szükség, amelyen a nagyméretű önetetőket elhelyezhetjük. Ajánlatos a kifutóban külön ivóvizet biztosítani, mert az úsztatócsatorna vize szennyezett lehet, és így betegségek forrása lehet.

A zárt rendszerű törzskacsa-tartást az egész éven át folyó tojástermelés és pecsenyekacsa-előállítás céljából alakították ki. Ezzel a technológiával évente négyszer nevelnek törzspótló kacsákat. Így negyedévente telepítik be az állományt a zárt, kifutó nélküli törzsólakba.

A tojásrakási időszak első negyven napja után az állományt megvedletik. A vedlés 3-4 hétig tart. Így 8 hét tojásrakási szünet után az állomány ismét termelni kezd. A második tojóciklus hossza 36 hét.

A tojástermelésre történő felkészítés során a kacsák takarmányozásában először a gazdasági abrakot helyettesítjük fokozatosan tojótáppal, majd a nevelőtápot is tojótáppal váltjuk fel. A takarmányozást úgy kell szabályozni, hogy a tojástermelés megkezdése előtt 2 héttel az állatok 100%-ban tojótápot fogyasszanak. A tojástermelés alatt tojótáppal takarmányozzuk az állatokat. A tojástermelés alatt igen fontos, hogy a tojótáp fehérjekoncentrációja, energiatartalma, Ca- és P-tartalma elérje az ajánlott szintet. Ellenkező esetben a tojástermelés csökkenése, ill. a keltethetőség romlása állhat elő.

A pézsmaréce tenyésztojás-termelésének technológiája

A tenyésznövendékek 25 hetes korban kerülnek a tojóházba. Ezzel egyidejűleg szelektálunk, és ha a tojók csőre visszanőtt, akkor újból kurtítjuk. Ekkor állítjuk be a végleges ivararányt is, amely optimálisa 4-4,5 tojó 1 gácsérra.

A pézsmarecék tojóházai ablaktalan, jól szigetelt és fűtőberendezéssel ellátott épületek. Az épület közepén kezelőfolyosó húzódik, ahonnan a a tojófészkek a tojók zavarása nélkül hozzáférhetők. A padozat könnyen fertőtleníthető, betonozott, fele rácspadlóval, fele alommal borított. A rácspadlón helyezzük el az etetőket és az itatókat.

A tojóházat 30-40 m2-es szakaszokra osztjuk, ahol 80-100 tojót és 20-25 gácsért helyezünk el. Ez a kiscsoportos elhelyezés ugyan megnehezíti az állomány kezelését, termelési szempontból azonban feltétlenül előnyös.

A tojástermelés számára 15-16 ºC az optimális hőmérséklet és az istállóban 75% körüli páratartalmat kell biztosítani. A tojástermelés ideje alatt 14-16 órás napi megvilágítás szükséges.

tags: #kacsa #hany #honapos #korban #tojik