A jód kulcsfontosságú ásványi anyag, amely alapvető szerepet játszik a pajzsmirigyhormonok, a trijódtironin (T3) és a tiroxin (T4) termelésében. Ezek a hormonok létfontosságúak számos biológiai funkcióhoz a szervezetben, mivel szinte minden szerv és szövet tartalmaz pajzsmirigyhormonokra érzékeny sejteket. A pajzsmirigyhormonok befolyásolják az anyagcserét, a szövetek más hormonokra való érzékenységét, a testhőmérséklet szabályozását, a fehérjeszintézist, a növekedést és fejlődést, a vérnyomást, a szívverést, az oxigénfelhasználást, valamint a vitaminok és a glükóz anyagcseréjét. A jód fontossága nem elhanyagolható; megfelelő jódbevitel nélkül ezeknek a hormonoknak a szintézise károsodik.
Jódforrások és az optimális jódbevitel
A jód megtalálható az ivóvízben és különböző élelmiszerekben, de a jódtartalom pontos meghatározása ezekben a forrásokban kihívást jelenthet. A víz jódszintje olyan tényezőktől függ, mint a talaj összetétele, a sós víz közelsége, a magasság és a savasság. Például a tengerparti esővíz jelentősen több jódot tartalmaz, mint a szárazföldön gyűjtött víz. A növényi és állati eredetű élelmiszerek jódtartalma összefügg a talaj jódszintjével, ahol növesztik vagy tenyésztik őket. Jódban gazdag élelmiszerek közé tartoznak a tengeri ételek, a tengeri algák és bizonyos tejtermékek. A tengerparti lakosság, amely rendszeresen fogyaszt tengeri ételeket, ritkán szenved jódhiányban. Javasoljuk a tengeri ételek - halak és tenger gyümölcsei, tengeri zöldségek - rendszeres fogyasztását minél változatosabb formában, ugyanis ezen ételek a jód mellett többek között olyan jelentős mikrotápanyagot és nyomelemeket tartalmaznak.
A National Academy of Medicine ajánlása szerint felnőttek számára az optimális napi jódbevitel 150 mcg. A gyermekekre vonatkozó ajánlások életkoronként eltérőek:
- Csecsemők (0-12 hónap): 110-130 mcg/nap
- Gyermekek (1-8 év): 90 mcg/nap
- Gyermekek (8-13 év): 130 mcg/nap
- Tinédzserek (13-18 év): 150 mcg/nap
Fokozott jódigény terhesség és szoptatás alatt
A jód iránti igény jelentősen megnő terhesség és szoptatás alatt. A várandós nőknek napi 220 mcg jódra van szükségük, míg a szoptató anyáknak napi 290 mcg-ra. Ez a megnövekedett igény a terhesség alatti fiziológiai változásokkal és az anyai, valamint a magzati pajzsmirigy működésének támogatásával magyarázható. Az első trimeszterben, amikor a magzat pajzsmirigye még nem teljesen fejlett, a megfelelő jódbevitel kritikus a baba idegrendszerének és agyának normális fejlődéséhez. A magzati pajzsmirigy a 16-20. héten kezd el működni, addig a magzat fejlődése az anyai T4 koncentrációktól függ. A 10. heti hCG-csúcs és az fT4 hullám fontos szerepet játszik a neocortex cytoarchitecturájának kialakulásában. A várandósnak 50%-kal kell több pajzsmirigyhormont termelnie az emelkedő HCG thyreotróp hatása és a vese jód-ürítésének fokozódása miatt. Továbbá az emelkedő ösztrogén-szintek növelik a TBG koncentrációt, a lepényi dejodináz pedig degradálja a pajzsmirigyhormonokat, amelyekből felszabadult jód nagy része szintén a vesén át távozik.
A jódhiány következményei terhesség alatt
A terhesség alatti jódhiány súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet, beleértve:
- A vetélés és a koraszülés fokozott kockázata
- Csecsemőhalandóság
- Növekedési és fejlődési zavarok a gyermeknél
- Visszafordíthatatlan szellemi fogyatékosság és alacsonyabb IQ
Annak ellenére, hogy a megelőzés egyszerű, a jódhiány továbbra is a szellemi fogyatékosság leggyakoribb megelőzhető oka világszerte. Ha belegondolunk abba, hogy Hashimotóban, ideális pajzsmirigyhormon-szintek mellett, az autoimmun gyulladásból fakadóan, 2,71-szeresére fokozódik a vetélés rizikója, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy a szelén-pótlásnak fontos szerepe lehet a Hashimotós terhesek gondozásában. A szelén-hiány, a csökkent GPx-aktivitás és a fokozódó oxidatív stressz nem csak a vetélés rizikóját emeli, hanem a preeclapmpsiáét, a koraszülését, az SGA-ét, a terhességi cholestasisét és a terhességi cukorbetegségét is. A környezeti jód hiányt csak tetézi, hogy terhességben az anyai jód-igény nagyon megemelkedik. A várandós nők esetében a jódhiány összefüggést mutat a magzat növekedésének és fejlődésének károsodásával.
Egy 2013-as ausztrál obszervációs tanulmányban azt találták, hogy az enyhén jódhiányos terhesek iskoláskorú gyermekeinek írás-olvasási és számolási képességeik jelentősen romlottak. Hasonló eredményt adott egy birminghami tanulmány. Étrendi szokások megváltozásának köszönhetően Norvégia jó jódellátottságú területein is előfordulhat enyhe-mérsékelt jódhiány, és annak fejlődésneurológiai hatásai: 3 éveseknél beszédzavarokat, finom mozgás-koordinációs zavarokat mutattak ki. 8 éves korra gyakoribb volt a figyelemhiányos hiperaktivitás. A jódhiány idegrendszeri hatását embriológiai kutatások is alátámasztották.
A jódhiány kockázati tényezői
Több életmódbeli tényező is növelheti a jódhiány kockázatát terhesség alatt, beleértve:
- Dohányzás
- Vegán étrend
- Jódozatlan só használata
- Tejtermékek és tengeri ételek hiánya az étrendben
Ezekkel a kockázati tényezőkkel rendelkező várandós nőknek különös figyelmet kell fordítaniuk a jódbevitelükre, különösen a terhesség tervezési szakaszában.
A jódhiány megelőzése
A legtöbb egészségügyi szakember azt javasolja, hogy a terhes és szoptató nők napi multivitamint vagy prenatális kiegészítőt szedjenek, amely 150 mcg jódot tartalmaz. Tanácsos ezt a kiegészítést már három hónappal a fogantatás előtt elkezdeni. Nem terhes nők esetében az étrend, a jódozott só használata és az ivóvíz jódtartalmának felmérése segíthet eldönteni a jódpótlás szükségességét. Terhesség alatt azonban a jódhiány súlyos következményekkel jár, ezért napi 150 mcg további bevitel javasolt. A legjobb, ha ez a jódmennyiség kálium-jodát formájában kerül bevitelre, lehetőleg már három hónappal a tervezett teherbeesés előtt kezdve. Természetesen ennek legegyszerűbb módja az, ha olyan terhességi vitamint szed, ami a többi szükséges alkotóelemen felül ezt a jódmennyiséget is tartalmazza.
Fontos megfontolások:
- Nem minden prenatális vitamin tartalmaz jódot, és amelyek tartalmaznak, azok sem biztos, hogy a szükséges mennyiséget biztosítják. Mindig ellenőrizze a címkéket, és konzultáljon egészségügyi szakemberrel.
- A túlzott jódbevitel átmeneti pajzsmirigyhormon-szintézis gátlást okoz, melyet Wolff-Chaikoff effektusnak nevezünk.
Kína egyik tanulmánya az optimális jód-státuszt vizsgálta jó jódelláttottságú területen, 7190 várandós részvételével. Goitrogének, szintén jódhiányt okozhatnak a régió jód-ellátottságától függetlenül, mivel a jód antagonistái, megakadályozzák a pajzsmirigy működését. Jód és szelén hiányos területen a túlzott szelén bevitel súlyosbította a jódhiány következményeit: a GPx expressziója fokozódik, ennek hatására a szabadgyök koncentráció szubnormálissá csökken, és nem képesek szekunder messengerként funkcionálni. Ebből az is következhet, hogy ajánlatos először a jód-státust rendezni és ezután a szelén-státust. A szükségesnél kétszer több jód hatására a gyulladás inkább exacerbálódik, ami szintén a nagyobb mennyiségű jód duális oxidázra kifejtett stimuláló hatásával magyarázható, tehát még több cytotoxikus szabad gyök képződik.