A csángó néphitben a látomások központi szervezőelve forrásukat tekintve a Szent valamely megjelenési formája. Vannak esetek, amikor a látomás szereplőjét nem azonosítják a keresztény mitológia legfontosabb lényeivel, ilyenkor a látomás tárgyát, a természetfeletti minőséget a szentséggel nevezik meg. A látomások isteni forrásnak tulajdonítása mellett szól az is, hogy hitük szerint a transzcendenssel folytatott kommunikáció minőségi feltétele a bűntelenség. A látomás imádsággal is előidézhető, a látomástörténetek gyakran szólnak arról, hogy ima közben jelentkeztek.
Egy ilyen élményről számol be egy asszony: „Én mit paciltam [ahogy jártam] most nem erőst rég, mind csak úgy van két esztendeje. Mondtam az olvasót. S itt voltak a leánkák, est volt, későcskén volt már. S bizonyomat szólom, me ezt én láttam. Mint mondtam, így né, s éppen voltam az ötödik versnél. Egy pénteken este. S én így tartottam, így az olvasót, hogy tartottam, eljött a kezemre, ide né [mutatja a kézfejét], egy nagy pillangó. így láttam, Marica [fordult barátnőjéhez], mint tégedet látlak, mint tütököt. Egy nagy pillangó, hallod-e, nagy pillangó, így ne. Jézuskám - mondom -, mi lesz ez a pillangó? Nem mondtam semmit én, s parke [mintha] mind, párke elszenderedtem volna, úgy voltam, így, ahogy le vagyok ülve most. Mikor egyszer hát felállók, még ide né [maga elé mutat], päpu§a [baba]. Egy ilyen magaska volt, így ne [kb. 20 cm-t mutat]. [Az micsoda?] Egy kisbaba, egy päpu§a. És volt egy kalapecskája, s fehér volt, s errefelé volt, s így né volt, így ne, de nem volt hozzám felém fordulval. S akkor én bizorikultattam [biztattam] őket: Hájtok [gyertek] ide, te, onnét, hájtok ide, te! S én addig fogtam, nem bírtam meg [fogni], meddig odaértem semmit többet nem kaptam, se nem bírtam megfogni őket. [Kend hogy nyújtotta a kezét, úgy ment el?] Nem ment, nem ment. Mondom, fogjam meg őtet, nem volt semmi, mit fogjam, ne. Olyan fényes volt az a pillangó, mint az arany, mint a csokolátának hertejá [csokoládépapír], fényes, fényes. Nagyocska volt, nagyocska volt, így né, a szárnyai nagyok voltak.”
A beszélgetés során kiderül, hogy "Az volt egy angyal, s a másik, melyiket - mondja kend -, a pápu§a (baba) volt Szűz Mária".
Úgy tűnik, hogy az imádság a legfontosabb feltétele a látomások jelentkezésének. Mégpedig az intenzív, hosszan tartó, szívből jövő imádkozás. A közös imádság ebben az értelemben az idő megszentelésének a technikája. Az imádkozás eseményszerű megtörténése ugyanis, ami a transzcendens tapasztalat isteni forrását bizonyítja. A transzcendens kommunikáció rituális létrehozásának eszköze tehát az imádság.
A búcsújárás ezért is lehet gyakori tömeges transzcendens élmények helye. Szűz Mária például hitük szerint nemcsak a csíksomlyói búcsúban jelenik meg, de Cacicán is. A búcsújárás a csángók vallási rendszerében olyan kulturális értelemmel bír, amely a különféle transzcendens tapasztalatok sűrített jelentkezését tartalmazza. A rituális kapcsolatok megteremtése az egyéni szükséghelyzetekben elsősorban a szent helyek, kegyhelyek látogatását jelenti, ahol a kapcsolat a természetfelettivel nemcsak a kultusz által, hanem közvetlenül is létrehozható.
A csángó látomásokban gyakoriak a mennyországjárások is, amelyek során a látnokok különféle mennyei birodalmakat szemlélhetnek meg. Ezek az élmények mély spirituális hatást gyakorolnak a hívőkre, megerősítve hitüket és reményüket a túlvilági életben.
Az isteni minőségű hírnökök, mint az angyalok, a Szentlélek és Szűz Mária, gyakran jelennek meg a látomásokban, közvetítve az isteni üzeneteket és útmutatásokat. Ezek a találkozások rendkívüli módon gazdagítják a hívők lelki életét, és mélyebb kapcsolatot teremtenek a transzcendens világgal.
Hegyeli Attila a moldvai csángó identitásról és a csángó oktatási programról.mpg
Az Isten-látás, az Istennel való transzcendens kommunikáció is ritka, de létező jelenség a csángó hiedelemvilágban. Ezek a rendkívüli tapasztalatok tovább erősítik a hitet és a transzcendens iránti tiszteletet.
