Jánosi Rita a Semmelweis Egyetem Budapest I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szülésznője, akit sokan kedvességéért és segítőkészségéért emelnek ki. Munkája során kiemelten fontosnak tartja a kismamák biztonságérzetét és a pozitív szülésélményt.
A szülésznő szerepe és a családbarát ellátás
A szülés-születés kétségkívül érzékeny téma, amely korábbi tapasztalatoktól, élethelyzettől, jövőbeni tervektől függően megannyi érzelmet, gondolatot hívhat elő. A pozitív szülésélmény jelentőségét napjainkra már számos szakember elismeri, és a kapcsolódó kérdésekkel több friss kutatás is foglalkozik. Jánosi Rita is a támogató és empatikus hozzáállás híve, mely nagymértékben hozzájárulhat a szülés közbeni biztonság, öröm, magabiztosság átéléséhez és a kontroll megőrzéséhez.
Több tudományos kutatásban a nők arról számoltak be, hogy a szülés- és anyaságélmény megélése nagyban függ a szülészeti szakemberektől. Az egyszerű udvariasság ebben a helyzetben nem elég, a szülő nőnek valódinak és személyesnek kell éreznie a gondoskodást. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek tiszteletteljesek, és az empátia, kedvesség, figyelmesség, támogatás és megértés révén őszintén foglalkoznak a nő és a születendő kisbaba jóllétével.
Jánosi Rita főnővér, aki nyáron -mikor ezer helyre telefonáltak és maguk sem tudták, hogy pontosan mire kell időpontot kérni -, átvette a kagylót, megnyugtatott és mondta h menjenek be, őt keressék. Akik találkoztak vele, elmondták, hogy emlékezett a nevükre, türelmesen elirányított. De mindenkivel ilyen kedves.
A szakembereknek megfelelő szakértelemmel kell rendelkezniük, és fel kell készülniük az esetleges nehézségekre is. Minden esetben meg kell előzni a hátrányosan megkülönböztetett csoportok (pl. etnikai kisebbségek, HIV-pozitívok, serdülőkorúak, magzatot elvesztő anyák) kirekesztését vagy a feléjük irányuló rossz bánásmódot. A bántalmazás semmilyen formában és semmilyen körülmények között nem engedhető meg.
Érdemes figyelni arra is, hogy ne csak „futószalagszerű” ellátásban részesítsék a szülő nőket, hanem gondoskodjanak róla, hogy az anya ne a tárgya, hanem az alanya legyen a saját szülésének. Támogatják és ösztönzik az anyát, hogy ő is szóljon bele a szülést és a babát érintő döntésekbe. Tájékoztatják a beavatkozások folyamatáról, szükségességéről, alternatíváiról, meghallgatják az ő álláspontját és kérdéseit is. A családközpontú ellátás támogatásához hozzájárulhat, ha a leendő apát a szakemberek a család részeként kezelik, elősegítve azt, hogy ő is a folyamat részesének érezhesse magát. Ez abban az esetben sikerül, ha a szülés körülményei is biztonságérzetet adnak számára, megélheti, hogy törődnek vele, és elkerülik a felesleges stresszt például azzal, hogy csak a legszükségesebb beavatkozásokat végzik el rajta.
Vajúdás és Szülés | Szülés
Magzatvíz szivárgás tesztelése és a szülésznő tapasztalatai
Jánosi Rita, a Semmelweis Egyetem Budapest I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szülésznője kiemelte, hogy „Két-három esetben kipróbáltuk, amikor a kismama azt hitte, hogy szivárog a magzatvize. Szerencsére egyik alkalommal sem bizonyosodott be a gyanúja, így hamar megnyugodtak a kismamák. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a Loritan, és az orvosi vizsgálat együtt százszázalékos eredményt tud nyújtani. Aki használta otthon, és bármilyen elszíneződést észlelt, az általában a biztonság kedvéért behozta a klinikára és megmutatta. Aztán amikor elmondtuk neki, hogy ez nem magzatvíz, és minden rendben van, akkor örömmel siettek haza.”
A császármetszés arányának növekedése Magyarországon és a szülésznő véleménye
A minap nyilvánosságra került adatok szerint drámaian nőtt a császármetszéssel végződő szülések aránya Magyarországon. A Válasz Online országos összesítést végzett, a helyzet értelmezéséhez pedig szülésznő és klinikai szakpszichológus segítségét kérte. A konklúzió világos: csak a hosszú évek óta késlekedő szülészeti irányelv és a kommunikációs forradalom képes megfordítani a rossz tendenciát.
Szeptember végén egy Nők Lapja-cikknek köszönhetően váltak elérhetővé a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő legfrissebb, 2018-as számai a magyarországi császármetszések és gátmetszések arányáról, kórházankénti bontásban. Ebből derült ki, hogy akad olyan szülészet, ahol három év alatt tíz százalékponttal nőtt a műtétek aránya.
A magyar arány nemzetközi összehasonlításban extrém magas: a vonatkozó OECD-statisztika szerint az EU-tagállamok közül arányaiban csak a lengyelországi kórházakban végeznek több császármetszést. A 35 államot tömörítő OECD-sorban pedig Magyarország hátulról a negyedik. Pici eltérés van az OECD és az Egészségbiztosítási Alapkezelő számaiban. A 40 százalékos arány előbbi szerint 2017-hez képest közel 3, utóbbihoz képest 1 százalékpontos romlást mutat. Mindkét mutató finanszírozási adatokon alapul, mely a szakemberek szerint ugyan torzíthat, de a tendencia megállapítására kétségtelenül alkalmas.
A császármetszés okai és következményei
Nem önmagában a császármetszéssel van tehát probléma - nagyjából a szülések 12 százalékánál abszolút indokolt -, hanem a szülészeti ellátás szemléletmódjával. A műtéti útnak szövődményei lehetnek, megnehezíti a következő gyermek vállalását és a már otthon lévő nagyobbak ellátását is. Az ellátás ilyen mértékű medikalizáltsága azt mutatja, hogy nem a nők és a családok szempontjai az elsők a szülészeti ellátásban. A jól támogatott, minél inkább a maga természetes medrében zajló szülés számos pszichés és fiziológiai előnnyel jár.
A G7 portál szeptember elején statisztikákkal és ábrákkal mutatta be, hogy Magyarországon harmadával kevesebb gyerek születik hétvégéken és ünnepnapokon, mint egy átlagos hétköznap. A különbség folyamatosan nőtt az utóbbi évtizedekben. „Az eltérést nem magyarázhatják természetes tényezők, hanem egészségügyi intézményi okok állnak mögötte” - írták. Más szavakkal: az ellátórendszernek kényelmetlenebb a hétvégi működés, ezért amit lehet, inkább „beprogramoznak” hétfőtől péntekig.
Nováky Rita szülésznő csoportokat tart olyan császármetszés utáni kismamáknak, akik a második babájukat természetes úton szeretnék világra hozni. Mint mondja: „Nap mint nap látom: van igény a szülésélmény-feldolgozásra, mindenhonnan, a legkülönbözőbb kórházakból és élethelyzetekből jönnek hozzánk.”
A bábai modell hiánya és a szülésznők szerepe
Nováky Rita szerint az egyik fő probléma a bábai modell hiánya. A magyar ellátás „főszereplői” az orvosok. A szülésznő gyakran, mint egy asszisztens van jelen a szülésnél, nem hozhat valódi döntéseket, mert nem is várják el tőle. Egyszerűen a külföldi adatok azt mutatják, hogy ahol a szülésznő nagyobb szerepet kap a szülő nő folyamatainak támogatásában, ott kevesebb műtétre van szükség, kisebb a császármetszések aránya. A komplikáció nélkül lezajló szüléseknél tulajdonképpen nincs is szükség orvosra. A nő szempontjai sokadlagosak. Roszik Linda klinikai szakpszichológus, a Másállapotot a Szülészetben! Mozgalom aktivistája szerint: „Az amerikai szülésemkor értettem meg, milyen, ha nem vagyok orvoshoz kötve, mégis biztonságban érzem magam. Adott volt egy osztály, ahol a szakemberek hasonló szemléletben dolgoztak, így kisebb volt a jelentősége annak, hogy éppen ki kíséri a szülésemet, mert mindenkinek fontos volt, hogy úgy történjen az ellátás, ahogy nekem jó. A számomra fontos kísérőim korlátozás nélkül velem lehettek. Ma Magyarországon két szélsőséges álláspont van: ragaszkodj az orvosodhoz, akkor nem érhet meglepetés, vagy menj ügyeletbe szülni, és legfeljebb kicsit üvöltöznöd kell a jogaidért. Szeretném hinni, hogy van más opció is.”
Vajúdás és Szülés | Szülés
Az „aranyóra” és a bőr-bőr kontaktus fontossága
Az aranyóra, vagyis a születés utáni folyamatos bőr-bőr kontaktus az anya és a baba között az a terület, ahol talán leginkább elindult a változás. Ez látszott az eddigi irányelv-változatokon, és ez nagyon jó dolog. De amíg nincs végleges szöveg, nehéz értékelni.
A szülést-születést támogató hormonok ismeretében tudjuk azt, hogy az evolúció is jócskán kivette részét a nemfarmakológiai fájdalomcsillapítás lehetővé tételéből. A „szeretethormonnak” becézett oxitocin kiemelt szerepe már régóta vitathatatlan, az elsődleges agyi jutalomközpont ingerlésével óriási örömérzetet társít a gyermek születéséhez. Ezenkívül a szülés folyamatában hatással van a méhösszehúzódásokra, majd a későbbiek folyamán a szoptatást is támogatja. Az oxitocin mellett a test természetes fájdalomcsillapítójaként ismert béta-endorfin, mely gyakran a szülési eufóriával is összefüggésbe hozható, nemcsak támogatja az immunrendszert, hanem fenntartja a mentális jóllétet, segíti a szülés utáni alkalmazkodást és a kötődést is. Az endokrinológiai folyamatokon kívül a korábbiakban is említett, a vajúdó nő kompetenciáját és méltóságát támogató szeretetteljes közeg is hozzájárulhat a fájdalomkezeléshez.
Fontos szerep jut a bőr-bőr kontaktusnak, amikor a még fel nem öltöztetett újszülöttet az anya meztelen mellkasára helyezik, gyakran egy meleg pokróccal betakarva őket. Ideális esetben ez közvetlenül a születés után megtörténik, és legalább az első szoptatás végéig tart. A testi érintés segíti az újszülött megnyugtatását, az anya-baba kötődés megalapozását, a pozitív anyai érzések kiváltását és a szoptatást. Azonban akkor sem kell aggódni, ha az anya nagyon kimerült, vagy császármetszésen esett át. Ilyenkor az apa átveheti ezt a szerepet, a vele való kapcsolat is alkalmas a megnyugtató és jutalmazó hatások kiváltására. A bőr-bőr kontaktus fontossága nem csupán hiedelem, hanem biológiailag is megalapozott tény.
