Isten megbocsátja az abortuszt: A keresztény nézőpont és a gyógyulás útja

Az abortusz kérdése mélyen érinti a keresztény hitet és erkölcsöt, és számos teológiai, etikai és lelki kérdést vet fel. Az Evangelikál Csoport 22 pontos nyilatkozatot tett közzé az abortuszról, amely a terhességmegszakítással kapcsolatos történelmi keresztény nézeteket fogalmazza meg, és útmutatást nyújt a hívők számára. A Hetednapi Adventista Egyház is hasonló alapelveket vall, kiemelve az élet szentségét és Isten irgalmát. Az alábbiakban részletesen tárgyaljuk ezeket a nézőpontokat, és keressük a választ arra a kérdésre, hogy Isten megbocsátja-e az abortuszt, és hogyan találhatnak gyógyulást az érintettek.

Az emberi élet értéke és szentsége

Az Evangelikál Csoport nyilatkozatának első pontja szerint az emberi élet Isten tulajdona, mivel Ő az ember Teremtője és Megváltója. Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és ebben rejlik az ember méltósága. Ezt a méltóságot nem közmegegyezéssel teremtjük.

A Hetednapi Adventista Egyház is hangsúlyozza, hogy Isten védi az emberi élet értékét és szentségét. Az emberi élet a legnagyobb érték Isten számára, és mivel az emberiség az Ő képmására lett teremtve, Isten személyes érdeklődést fűz az emberekhez. Isten szereti őket és kommunikál velük, és ők viszont szerethetik Őt és kommunikálhatnak Vele. Az élet Isten ajándéka, és Ő az élet adója. Jézusban élet van, Neki élete van önmagában, Ő a feltámadás és az élet. Ő örök életet ad, és akié a Fiú, azé az élet. Ő az élet fenntartója is, a Szentlélekről pedig az élet Lelkeként olvasunk. Isten mélységesen gondoskodik teremtményeiről, különösen az emberiségről.

Az emberi élet fontosságát az a tény is alátámasztja, hogy a bűnbeesés után Isten egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Habár Isten elhagyhatta vagy megsemmisíthette volna a bűnös emberiséget, Ő mégis az élet mellett döntött. Ennélfogva az emberi élet felbecsülhetetlen érték. Ez az emberi élet minden egyes szakaszára igaz: a meg nem születettekre, a különböző életszakaszokban lévő gyermekekre, a serdülőkre, a felnőttekre és az idősekre egyaránt, fizikai, mentális és érzelmi képességeiktől függetlenül. Ez ugyanúgy minden emberre igaz nemtől, etnikumtól, társadalmi státusztól, vallástól vagy bármi mástól függetlenül, ami esetleg különbséget tenne köztük. Az élet szentségének ily módon való értelmezése minden egyes emberi élethez sérthetetlen és egyenlő értéket rendel, és megköveteli, hogy a lehető legnagyobb tisztelettel és odafigyeléssel kezeljék azt.

A magzat emberi személy

Az Evangelikál Csoport megvallja, hogy az emberi lélek nem választható el a magzat testi, biológiai fejlődésétől, és mindkettőről a fogantatás pillanatától kezdve beszélhetünk. Isten a bibliai beszámolók szerint már az anyaméhben elhívja és megszenteli a formálódó embert, így nem tagadhatjuk meg a magzatoktól, hogy emberi személyként tekintsünk rájuk. A megszületett és a már megfogant, de még meg nem született gyermek egyformán gyermekként kezelendő, ahogy a Biblia is sok esetben ugyanazt a szót használja a megszületett és a még meg nem született gyermekre.

A Hetednapi Adventista Egyház is egyértelműen kijelenti, hogy Isten emberi életként tekint a meg nem született gyermekekre. A születést megelőző élet értékes Isten szemében, és a Biblia arról ír, hogy Isten már a fogantatásuk előtt ismeri az embereket. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsoltárok 139:16). Bizonyos esetekben Isten közvetlenül irányította a születés előtti életet. Sámsonról azt olvassuk, hogy „Istennek szentelt názír lesz az a gyermek már anyja méhében” (Bírák 13:5). Isten szolgáját „már az anyaméhben elhívta az Úr” (Ézsaiás 49:1, 5). Jeremiást már születése előtt kiválasztotta Isten prófétának (Jeremiás 1:5), ahogyan Pált (Galata 1:15), és Keresztelő Jánost is, aki „már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel” (Lukács 1:15). Jézusról Gábriel angyal ezt mondta Máriának: „ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” (Lukács 1:35). Testté válása során maga Jézus tapasztalta meg az emberi születés előtti időszakot, és Messiásként, Isten Fiaként ismerték meg Őt nem sokkal azután, hogy megfogant (Lukács 1:40-45). A Biblia már a születés előtt álló gyermeknek is tulajdonít örömöt (Lukács 1:44), de még versengést is (1 Mózes 25:21-23). Ezeknek a még meg nem születetteknek is biztos helyük van Istennél (Jób 10:8-12; 31:13-15). A Biblia törvénye nagy tisztelettel tekint az emberi élet védelmének kérdésére, és egy gyermek vagy egy édesanya erőszakos cselekedet eredményeképp bekövetkezett sérelmét vagy halálát súlyosan értékeli (2 Mózes 21:22-23).

A Biblia nem használja az „abortusz” szót abban az értelemben, hogy egy magzatot mesterségesen eltávolítanak. Az élet ajándék Istentől (1Mózes 9:6; Zsoltárok 36:9). Neki minden élet értékes, így a méhben levő gyermek élete is. Isten szemében egy ember élete a fogantatással kezdődik. Szavában, a Bibliában mindig úgy utal egy meg nem született gyermekre, mint önálló személyre. Dávid király ihletés alatt ezt mondta Istennek: „Szemeid már mint embriót is láttak engem” (Zsoltárok 139:16). Isten Jeremiás próféta esetében is már a születése előtt tudta, hogy különleges célja lesz vele. Ezt mondta neki: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt megszülettél, már megszenteltelek.” (Jeremiás 1:5).

Az abortusz mint emberölés és a „Ne ölj” parancsolat

Az Evangelikál Csoport megvallja, hogy az abortusz előre megfontolt szándékkal történő emberölés, és azt is, hogy a jelenkori emberiség egyik legnagyobb vétke a meg nem születettek tömeges méretű, szándékos elpusztítása. A „ne ölj” parancsolat mondanivalója mindenkire nézve érvényes, és ezt akkor is kötelességünk a világban prófétai módon képviselni, ha a társadalomnak, amelyben élünk, csak egy része osztozik velünk keresztény hitünkben és meggyőződésünkben. Ugyanakkor elutasítják, hogy ez egyszersmind azt jelentené, hogy a keresztények másokra kényszerítik a hitüket.

A Hetednapi Adventista Egyház álláspontja szerint Isten akaratát az emberi élet tekintetében a tízparancsolatban nyilvánította ki, amelyet Jézus bontott ki a hegyibeszédben. A hatodik parancsolat kijelenti: „Ne ölj” (2 Mózes 20:13), ami az emberi élet megóvására szólít. Az élet védelméről szóló alapelv, melyet a hatodik parancsolat őriz, magába foglalja a terhességmegszakítást is. Jézus megerősítette a „ne ölj” parancsolatot Máté 5:21-22-ben. Az élet Isten védelme alatt áll. Ennek mércéje nem az egyén képessége vagy hasznossága, hanem az az érték, amit az isteni teremtés és az önfeláldozó szeretet ráhelyezett.

Palojtay Márta a rabszolgaság intézményéhez hasonlította a mostani helyzetet: volt idő, amikor normálisnak tekintették, hogy a társadalom bizonyos csoportjait a bőrük színe, az állapotuk alapján nem tekintették embernek. De voltak, akik nem fogadták el ezt az ideológiát, és küzdöttek ellene, és ma elborzadva tekintünk arra az időre, amikor egy másik embert egyszerűen tárgyként kezeltek a „tulajdonosaik”. „Hiszem, hogy eljön az idő, amikor ugyanígy néznek majd vissza arra a korra, amikor bizonyos embereket a koruk (magzati) és tartózkodási helyük (anyaméhbeli) alapján lehet negatívan megkülönböztetni, tulajdonként kezelni.”

Kivételek és nehéz döntések

Az Evangelikál Csoport megvallja, hogy a „ne ölj” parancsolatnak egyéni szituációkban, bizonyos határhelyzetekben vannak kivételei, így léteznek az abortusz esetében is a fő szabály alól kivételt képező döntések. Ezekhez az esetekhez azonban nem úgy kell közelíteni, hogy az abortusz bizonyos esetekben jó és igazolható, hanem úgy, hogy a bűnös emberek a bűn által megrontott szituációkban csaknem mindig két rossz közül választanak. Emberi életet csak a legsürgetőbb szükségben szabad elvenni, ezért minden kivételt szigorúan és sajátos módon kell megvitatni. Mindezek alapján vallják, hogy az abortusz indokolt lehet akkor, amikor az anyánál olyan betegség áll fenn, amely miatt életveszélybe kerülne, ha nem szakítanák meg a terhességet (egészségügyi indikáció). Ha életmentésről van szó, jogosan választhatjuk az anya életét. Ugyanakkor a pszichiátriai indikáció esetében nem nyilatkozhatnak ilyen egyértelműen, amellett, hogy elismerik, hogy létezhetnek olyan szélsőséges esetek, amelyekben egy asszony pszichikai életét súlyosan veszélyezteti terhességének kihordása.

A Hetednapi Adventista Egyház is elismeri, hogy ritka és rendkívüli esetekben az emberi fogantatás olyan végzetes helyzetet, vagy akut, életveszélyt okozó születési rendellenességeket okozhat, ami az egyéneket és a párokat kivételes kényszerhelyzetbe taszítja. A döntés ezekben az esetekben az érintett egyének és családjaik lelkiismeretétől függ. Ezen döntéseknek jól informáltnak, valamint a Szentlélek és a már fentebb kiemelt bibliai szemlélet által vezéreltnek kell lenniük. Isten kegyelme támogatja és védelmezi az életet. Az ilyen kihívást jelentő helyzetekben lévő egyéneknek őszintén kell Hozzá fordulniuk, hogy iránymutatásra, vigasztalásra és békére leljenek az Úrban.

De mi a helyzet abban a ritka esetben, ha olyan váratlan körülmény adódik, hogy választani kell: az anya vagy a gyermek életét mentsék meg?

Az önrendelkezés és a magzat joga az élethez

Az Evangelikál Csoport megvallja, hogy elismerik a nők emberi méltóságát és önrendelkezési jogát, ugyanakkor ezt mindig harmonizálják a magzat élethez való jogával. Elismerik, hogy gyakran fájdalmasan nehéz e két szempontot összeegyeztetni, de fő szabályként mindig a magasabb rendű jogot, az élethez való jogot javasolják kihangsúlyozni és figyelembe venni. Így - amennyiben nem életveszélyről van szó -, előrébb helyezik a gyermek életét, mint az édesanya szabadságát és kényelmét. Egyszersmind elutasítják a téma olyan irányú megközelítését, amely a kérdést pusztán érzéketlen érdekharccá silányítja, szembeállítva a magzatokat az anyákkal és a nőket a férfiakkal.

A meg nem született gyermek nem tekinthető pusztán az anya vagy a szülők „magántulajdonának”, akinek élete és halála a szülők választásán múlik. Ahogy a szülő a gyermek születése után sem tehet meg bármit a gyermekével, hiszen a társadalom és a jog számos eszközzel védi és támogatja annak életét és biztonságos fejlődését, úgy a magzati állapotú gyermek élete és fejlődése felett sem rendelkezhet önhatalmúlag.

A Hetednapi Adventista Egyház is hangsúlyozza, hogy Isten az élet tulajdonosa, az emberek pedig az Ő sáfárai. Az sáfár életébe beletartozik a felelősséghordozás, ami bizonyos esetekben korlátozza a szabad választást (1 Korintus 9:19-22). Mivel Isten az élet adója és tulajdonosa, az emberek nem rendelkeznek korlátlan irányítással saját maguk felett, és törekedniük kell az élet megőrzésére, ahol csak lehetséges. A élet sáfárságának alapelve kötelezi a hívők közösségét arra, hogy vezessék, támogassák, gondozzák és szeressék mindazokat, akik a terhességükkel kapcsolatos döntésekkel néznek szembe.

Különleges esetek: nemi erőszak, fogyatékosság, örökbefogadás

Az Evangelikál Csoport megvallja, hogy a nemi erőszakban fogant gyermekeknek is joguk van az élethez, hiszen az istenképűség hordozóiként ők is ugyanolyan értékesek, mint a többi ember. Ugyanakkor megkövetik azokat a nemi erőszakban fogant embertársainkat, akiknek szívébe mély sebeket ütött, hogy sok esetben keresztények részéről is azt hallják, hogy jogos lett volna elvenni az életüket már azelőtt, hogy megszülettek.

Azon esetekben, amikor a magzat valószínűleg vagy biztosan fizikai vagy értelmi akadályozottsággal jön a világra, még kevésbé beszélhetünk az abortusz melletti döntésről. A valószínűség fogalma azzal jár, hogy az abortált gyermek talán mégsem lenne sérült. De még ha az is, akkor is Isten teremtménye, emberi élet, amely felett ember nem rendelkezhet önhatalmúlag. Minthogy a magzatot is emberi személynek tartjuk, az akadályozottsággal rendelkező magzat megölése egyenlőnek tekinthető az akadályozottsággal rendelkező, már megszületett emberek megölésével. Bár egy testi vagy szellemi fogyatékossággal élő gyermek elfogadása, gondozása és nevelése súlyos próbatétel lehet, Isten törvényének megszegését azonban keresztényként még súlyosabb tehernek kell éreznünk. Így tehát megvalljuk, hogy az „élet minőségére” hivatkozva nem sérülhet az „élet szentsége”, és hogy végső soron a szeretet ad értéket az életnek, és mi vagyunk azok, akik eldönthetjük, hogy szeretjük-e az akadályozottsággal élőket.

Nem nagyobb szégyen valakinek örökbe adni a gyermekét, mint elvetetni, mert aki elveteti gyermekét, az elveszi, aki pedig örökbe adja, az megmenti annak életét.

Az abortusz megelőzése és a felelősség

Az Evangelikál Csoport megvallja, hogy a tömeges abortuszok túlnyomó többsége megelőzhető lenne, ha elfogadnánk és tekintetbe vennénk, hogy Isten a szexuális egyesülés helyét a házassági szövetség oltalmazó keretei között jelölte ki. E keretek között a férfi és a nő élethosszig tartó kölcsönös hűséget és elkötelezettséget vállalva „egy testté” válik, és közösen felelősséget vállal azokért a gyermekekért, akikben testük egy önálló, új testben egyesül. Nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a házasságon kívüli szexuális egyesülés - amellett, hogy Isten törvénye szerint bűn, - minden esetben fájdalomhoz és lelki törésekhez vezet. A nem kívánt terhesség csak nyilvánvalóvá teszi és fokozza a nem rendeltetése szerint megélt szexualitás tragédiáját. Ezért is fontos konzekvensen képviselni a házasságra (szexualitásra) vonatkozó bibliai tanítás minden elemét, hiszen a jelen témában is alátámasztást nyer a Szentírás létjogosultsága: többségében nem az egymásért felelősséget vállaló házaspárok látogatják az abortuszklinikákat.

Az abortusz kapcsán nem feledkezhetünk meg a férfiak felelősségéről sem. Mivel egy gyermek foganásáért a férfi és a nő együtt tettek, ezért együtt viselik a felelősséget is a magzat, illetve a gyermek életéért. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az abortusz mellett leggyakrabban éppen azokban a házasságon kívüli kapcsolatokban döntenek, ahol a nő érzelmileg függő, kiszolgáltatott helyzetben van, ezért küzdenünk kell a felelős, biblikus férfiszerep helyreállításáért.

A Hetednapi Adventista Egyház a terhességmegszakítást az emberi élettel kapcsolatos isteni tervvel ellentétesnek tekinti. Ennek hosszútávú következményei érintik a meg nem születetteket, az anyákat, az apákat, a közelebbi és távolabbi családtagokat, a gyülekezeti családot és a társadalmat egyaránt.

Az abortusz következményei

Bár egyes helyzetekben az abortusz tűnik a leginkább logikus lépésnek, korántsem biztos, hogy az, számolva az abortusz fizikai szempontból is megterhelő, sok esetben súlyos egészségügyi következményeivel (műtét alatti vagy utáni komplikációk, meddőség és egyéb tartós szövődmények), és azzal, hogy az állapotos nő számára az abortusz - mindezeken túl - bizonyítottan hosszú távú lelki-pszichés sérüléséket okozhat. Nem hallgathatjuk el az abortusz után sokszor megjelenő önvádat és bűntudatot sem, amely sokszor egy életen át elkíséri az abortuszt választó nőket.

Kutatások bizonyítják: 600 százalékkal magasabb az öngyilkosok aránya azoknál, akik elvetették a magzatukat. Akik viszont kezdetben nem akarták, de végül mégis megszülték a gyermeket, 55 százalékban kiegyensúlyozottabbak azoknál, akik az abortusz mellett döntöttek. A tapasztalatok szerint a házasságok 80 százaléka megromlik az abortusz után, de a gyermekekre is károsan hat, mert elgondolkoznak azon, hogy talán annak köszönhetik a létüket, hogy jó időben születtek, ha problémás időszakban fogantak volna, ők sem élnének.

Isten megbocsátja az abortuszt?

Sokan mérhetetlen szomorúságot és szégyent éreznek az abortusz után, de Jézus készen áll, hogy megbocsásson nekik. „Isten megbocsátja az abortuszt?” - ez a kérdés gyakran felmerül, és fontos tudni, hogy az abortusz nem megbocsáthatatlan bűn. Az abortusz bűnét Jézus a saját vérén vásárolta meg. „Isten ugyanis mindenkit elfogad, aki hisz Jézus Krisztusban” (Róma 3:22), és mindenki ugyanúgy üdvözülhet, függetlenül attól, hogy kik vagyunk vagy mit tettünk. Soha nem késő Istenhez fordulni gyógyulásért. Semmi olyan rosszat nem tehetünk, amit ne tudna megbocsátani.

Vannak olyan, már hívő nők is, akik az adott helyzetben az abortuszt választják, talán attól való félelmükben, hogy mit mond a többi hívő, ha házasság előtti szexuális viszonya ennyire nyilvánvalóvá válik. Még ha tudja is a hívő nő, mit gondol Isten az abortuszról, kétségbeesésében érezheti úgy, hogy meg kell szabadulnia a „bizonyítéktól”. Ez talán részben az egyház hibája is, amiért nem úgy áll az ilyen helyzetben levő nők mellé, ahogy kellene. Fontos, hogy biztosítsuk a nőket arról, hogy noha Isten nem helyesli a tettüket, kész megbocsátani és eltörölni a bűnt. Ugyanez igaz arra a hívő nőre is, aki abortuszon esett át. Igen, helytelen dolog elvenni egy életet, de nem megbocsáthatatlan. A Biblia azt mondja, hogy azoknak, akik Krisztus Jézushoz tartoznak, nincs kárhoztatásuk (Róma 8:1), és amikor kérjük, Isten szívesen meg is bocsát. „Jehova irgalmas és könyörületes... Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messzire veti el tőlünk törvényszegéseinket” (Zsoltárok 103:8-12).

A nőknek óriási lelkipásztori segítségre van szükségük. Ez teljesen más bűn, mint a többi. A magzatukat elvető nők nem hiszik el, hogy ezt az Úristen megbocsátja nekik. Tömegesen vannak köztük olyanok, akik soha vagy évtizedekig nem merik ezt a bűnt meggyónni. Előfordul az is, hogy azt mondják: elhiszem, hogy a Jóisten megbocsát, de magamnak soha nem tudok megbocsátani. Szabad, befogadó terekre lenne szükségük, ahol előjönnek a fájdalmak. Palojtay Márta példaként hozta fel azt, ahogyan Jézus viselkedett a házasságtörő asszonnyal, ez a hozzáállás teszi lehetővé, hogy begyógyuljon a bűn okozta seb.

Gyógyulás az abortusz után

Noha, ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni, a nők meggyógyulhatnak és felépülhetnek az abortusz után. Amikor egy nő felismeri az abortusz utóhatásait, nehezére eshet megbocsátani magának. De Isten nem akarja, hogy örökös bűntudatban éljünk. Azt szeretné, hogy tanuljunk a hibánkból, és fordítsuk azt mind a saját, mind az Isten hasznára. Sok imádságba fog kerülni, ami egyszerűen beszélgetést jelent Istennel. Ez és a bibliatanulmányozás segít jobban megismerni Istent, hogy bízni tudjunk gyógyító erejében, és jobban felkészüljünk a szolgálatára. Ahelyett, hogy a tettünk felett rágódnánk, használjuk fel a tapasztalatunkat mások segítésére. Lehet, hogy egy abortuszon átesett személy először keresztyén tanácsadásra szorul, hogy fel tudja dolgozni az esetet követő traumát, de ez után, ha bízik az Úrban, erősebb lesz és lelkileg érettebb.

Az Evangelium vitae kezdetű enciklikájában II. János Pál pápa azt írta, hogy az abortuszon átesett anyák bocsánatot kérhetnek gyermeküktől, akik már az Úrban vannak, ott pedig, az Úr fényében nincsen már harag, neheztelés. A gyógyulások érdekében végzett lelkigyakorlatok fontos része tudatosítani az anyában, hogy elvetett gyermeke nem haragszik rá. A nők legkínzóbb kérdése, hol van a gyermekük lelke.

Wiesława Kowalska, a Szabadulás az abortusz utáni bűntudat terhétől című könyv szerzője, több ezer találkozót vezetett már szerte a világon, melyeket sok kegyelem és csoda kísért, hogy Isten ezek által kivezessen a bűnből a szabadságba. Kiemelten fókuszált a férfiak szenvedésére is: bennük rendszerint csak az abortusz megtörténte után, évekkel később tudatosul, hogy milyen szenvedést okoztak a feleségüknek, családjuknak, és ilyenkor úgy érzik magukat, mintha valamelyik testrészüket amputálták volna.

Kowalska asszony egyértelműen leszögezte: mivel magunkban gyengék vagyunk, egyedül Jézus tud bennünket a halál lelkétől megszabadítani. Őhozzá pedig leghatékonyabb közbenjárónk földi édesanyja, Szűz Mária. Ő vezet keresztül minket a kereszten. Vannak reménytelennek látszó helyzetek, de a Jóisten megadja az erőt a szenvedések elviseléséhez, segítő emberek és a gyógyítás segítségével.

A gyülekezetben jelenlévő hölgyek 25 százaléka átélhette már az abortuszt. Közösségre lettünk teremtve, és szükségünk van egymásra, hogy segítsünk egymásnak emlékezni arra, ami igaz. Testvéreid Krisztusban erős menedéket jelenthetnek számodra, miközben igyekszel elhallgattatni a világ zaját. Azon túl, hogy az Úrban a testvéreidre támaszkodsz, arra biztatlak, hogy kérj tanácsot közeli lelkisegély központokban. Számos hely kínál abortusz utáni tanácsadást képzett terapeuták által azoknak a nőknek, akik átéltek abortuszt. Lehet, hogy a lelkészednek is van néhány ötlete.

Az életvédelmi mozgalom

Palojtay Márta huszonhárom éve költözött Budapestről Kárpátaljára. Tíz évvel ezelőtt munkatársaival együtt a semmiből elindította a szervezett életvédelmet Kárpátalján, ami felöleli a megelőzést, a kríziskezelést és az abortusz utáni gyógyulást is. Kárpátalján, ahogy az egész volt Szovjetunióban, a nők 90 százaléka esett át abortuszon, sokszor többön is. Akkoriban ez volt a bevett „családtervezési” eljárás. A nőknek azt mondták: ez csak egy sejtcsomó, még nem ember. Palojtay Mártáék plakátkampányt indítottak - ami 1,7 millió embert szólított meg -, és ennek hatására 50 százalékkal lecsökkent az abortuszok száma. Nem csak a nőket, a férfiakat is megszólították.

Wiesława Kowalska felidézte, hogy hazájában, Lengyelországban a szocializmus évtizedei alatt évente 1 millió abortuszt végeztek. Hasonló volt a helyzet más volt szocialista országokban is, így Ukrajnában és Belaruszban, voltak családok, melyekben tizenhét-húsz abortusz történt. Jellemző volt ezekben a családokban az alkoholizmus, az öngyilkosság, a megszületett gyerekekkel való rossz kapcsolat.

Keresztes Ilona, a FÉSZ alapítója szerint sokszor óvatosak vagyunk a legalapvetőbb igazságok kimondásában, miközben Nyugaton hajmeresztő dolgokat mondanak ki. Föltette a kérdést: miért nem merjük világosan megmondani, hogy mi a jó, mi a rossz, ez az élet, az a halál? Ezt meg kell tennünk, a bűnt néven kell neveznünk, de szeretettel, ítélkezés nélkül. Ne féljünk, az élet irányába kell mennünk, abból csak jó jöhet ki.

Surányi-Vadas Tímea, a Van Jövője Mozgalom koordinátora úgy fogalmazott, hogy ma a harc a leggyengébbekért zajlik, a legnagyobb veszélynek az anya méhében lévő magzat van kitéve, pont ott, ahol a legnagyobb biztonságban, védettségben kellene lennie. A halált hozó sátán működése jól érzékelhető a családok szétesésében. Az, hogy mennyire megváltozott a magzathoz való viszony, lemérhető a névváltozásokon is: először volt az áldott állapot, aztán a várandósság, az állapotos, a terhes, ma pedig már: fogamzásgátlási hiba. A csángóknál van egy szép kifejezés: van jövője, ebből származik a mozgalom neve is.

Surányi-Vadas Tímea felhívta a figyelmet: a II. világháborúban összesen 40 millió volt az áldozatok száma. Az abortuszok száma viszont sokszorosan meghaladja ezt. Az Evangelikál Csoport megvallja, hogy keresztényként nem elég az abortusztörvény szigorításáért küzdenünk, hanem vállalnunk kell a felelősséget a következményeiért is: erőnkhöz mérten olyan közhangulatot kell teremtenünk, amelyben az abortuszt helyettesítő lehetőségeket széles körben elismerik, népszerűsítik és igénybe veszik.

tags: #isten #megbocsatja #az #abortuszt