A sugárkezelés (radioterápia) az onkológia területén alkalmazott, igen hatékony kezelés, mellyel a rákos sejteket pusztítják el a tumor sebészeti eltávolítását megelőzően vagy azt követően. A daganatos betegek több mint fele kap sugárterápiát a betegsége folyamán. Sugárterápiára akkor is sor kerülhet, amikor már nincs esély a daganat teljes elpusztítására, ekkor a cél a panaszok csökkentése és az életminőség javítása (palliatív terápia).
A kezelés során nagy energiájú sugárzást alkalmaznak, amely a gyorsan osztódó tumorsejtek örökítőanyagát (DNS) képes elpusztítani, így a tumort magát is, vagy legalábbis képes csökkenteni annak méretét. A sugárkezelés - ellentétben a kemoterápiával - nem a teljes testet érinti, számítógépes szoftverek segítségével az adott beteg számára egyedileg, a tumor kiterjedése szerint állítják be a gépet. Ennek célja, hogy a környező szöveteket minél kevésbé érintse a sugárzás káros hatása.
A sugárkezelés céljai és típusai
A sugárkezelés alkalmazásának céljai többek között az alábbiak:
- A teljes gyógyulás elérése (kuratív radioterápia).
- Egyéb kezelések hatékonyságának növelése, például kemoterápiával kombinálva (radiokemoterápia), műtét előtt alkalmazva, méretcsökkentés céljából (neoadjuváns terápia).
- Műtétet követően a kiújulás esélyének csökkentése (adjuváns terápia).
- Amennyiben a teljes gyógyulás már nem elérhető, a tünetek csökkentése és az életminőség javítása (palliatív terápia).
A sugárterápiának számos típusa van, a beteg számára várhatóan leghatékonyabb kiválasztása szakorvosi hatáskörbe tartozik. A leggyakoribb sugárkezelés-típusok az alábbiak:
- Külső radioterápia: A sugárterápiás gép kívülről célozza a sugarakat a betegre. Fontos, hogy a daganat kiterjedését, elhelyezkedését és nagyságát pontosan ismerjék, és betáplálják a gépbe, hogy az egészséges szöveteket ne roncsolja.
- Radioterápiás implantátum (brachyterápia): A kezelés során radioaktív sugárforrást juttatnak a daganatba, annak közelébe vagy a daganat helyére, ez végzi el a daganat roncsolását. Gyakori a méhnyakrák belső sugárkezelése, de alkalmazzák nyelőcső, orrgarat, illetve más tumorok esetében is.
- Radioizotópos kezelés: Olyan speciális radioaktív anyag injekcióban történő beadása, vagy kapszula/ital formájában történő elfogyasztása, mely a szervezeten belül, a daganatos sejt közelében fejti ki roncsoló hatását.
Dózisok és frakcionálás
A külső sugárkezeléseknél a kiindulási alapot az jelenti, hogy mekkora sugárdózis leadása indokolt a hatékony kockázatcsökkentéshez, ezt a sugárdózist osztják utána szét több alkalomra, ezt nevezik frakcionálásnak. A besugárzást szinte mindig frakcionáltan (több, egymást követő kisebb adagban) végzik. A dózis, a tervezett ismétlésszám és a sugarazás gyakorisága tumortípustól és -stádiumtól is függ. A külső radioterápia általában 10-30 alkalomból áll, ebben leginkább a tumor mérete játszik szerepet. Általában heti 5 napon kap sugarat a beteg, így lehetősége van hétvégén regenerálódni, hogy a mellékhatásokat csökkentsék.
Klasszikus és hipofrakcionált ütemezés
A klasszikus teljesemlő-besugárzás során 45-50 Gray (Gy) sugárdózist adnak le 5 hét alatt. Minden hétköznapon történő kezeléssel számítva ez egy 5 héten át a hét 5 napján, tehát összesen 25 (esetleg 28) alkalommal 1,8-2 Gy dózisokban leadott terápiát jelent. Ugyanez vonatkozik a mellkasfal és a hónalji (axilláris) nyirokrégiók besugárzására is.
Ha hipofrakcionált ütemezést alkalmaznak, az jelenthet 3 hetes kezelést is, amikor összesen 15 napon át történik - összesen 40 Gy összdózis - besugárzás. Az összdózist a kezelés jellege (terápiás, kiegészítő), és a daganat elhelyezkedése, valamint szövettani típusa határozza meg. Például, fej-nyaki hám eredetű daganatoknál 65-70 Gy terápiás céllal (a primer daganatra, az elvezető nyirokterületekre 60 Gy), 66 Gy műtét után kiegészítő céllal. Lymphomák esetében 24-40 Gy.
Modern sugárterápiás eszköz a PTE Onkoterápiás Intézetében
Boost kezelés
Ha indokolt a tumorágy (a kimetszett daganat helyének) többletbesugárzása (boost kezelés), az külső besugárzással még 5-8 alkalmat jelenthet. Nemcsak a teljes, hanem a részleges emlőbesugárzás ütemezésére is sokféle kezelési metódus alkalmazható.
A sugárterápiás szakemberek ma sokkal precízebben tudják megcélozni a tumorokat, s hatékonyabban képesek megvédeni az egészséges szöveteket és szerveket, mint korábban. Ennek köszönhetően úgy tudják jelentősen növelni a daganatok elpusztításához szükséges sugárdózist, hogy eközben a mellékhatások nem nőnek.
Sugárkezelés és más terápiák kombinációja
A sugárkezelés számos tumortípus esetén nagyon hatékony terápia, akár önmagában, akár más onkológiai kezelésekkel kombinálva. Ma a daganatsebészek nemcsak azt mérlegelik, mennyire lehet hatékony saját eszköztáruk a tumor elleni harcban, hanem optimális esetben azt is felmérik, a kemoterápiás és sugárterápiás lehetőségek mennyiben segíthetik elő vagy egészíthetik ki az operáció sikerét.
- Műtét előtti sugárkezelés: Következtében a daganat megkisebbedhet, így az operáló orvos nagyobb eséllyel tudja eltávolítani a tumort vagy lehetősége nyílhat szervmegtartó műtét elvégzésére.
- Műtét utáni besugárzás: Célja az esetleg visszamaradt daganatsejtek elpusztítása, ezzel a kiújulás és a későbbi áttétképződés kockázatának csökkentése.
Korábban jobban elkülönültek a módszerek, s dönteni kellett, hogy egy adott beteg kemoterápiát kap vagy sugárkezelést. Ma már tudjuk, hogy a kettő ötvözése sok esetben sokkal hatékonyabb, mint az egyik vagy a másik kezelés önmagában. Egyes kemoterápiás gyógyszerek hatására a tumor sugárérzékenysége nő. Ez azt jelenti, hogy ugyanakkora dózisú besugárzással nagyobb tumorpusztító hatás érhető el, illetve egy adott cél eléréséhez elegendő kisebb sugárdózis bevetése is.
Gyakori a méhnyakrák kombinált kezelése műtéttel és külső és/vagy belső sugárkezeléssel. Emlőrák kezelésénél a műtét és a sugárkezelés mellett gyakran kemoterápia is szükséges, sőt gyakori a kiegészítő hormonterápia. A nyiroksejtes daganatok (Hodgkin és non-Hodgkin lymphomák) kezelésénél elterjedt a sugárkezelés és a kemoterápia kombinációja.
A sugárkezelés menete és a mellékhatások
A sugárkezelés első lépése természetesen az alkalmazott módszer pontos meghatározása. A külső radioterápia során a beteg egy asztalon fekszik, ahol a kezelőorvos és nővérek a megfelelő pozícióba helyezik - ebben segítségükre vannak párnák vagy rögzítések. Nagyon fontos, hogy a kezelés közben ne mozduljon meg a beteg, mert az felesleges sugárterhelést jelent az egészséges szövetekre nézve. Védőburkolat is helyezhető a tumor körülötti egészséges területre, a káros hatások elkerülése érdekében. A gép foroghat, mozoghat az asztal körül, hogy a sugárzást mindig a megfelelő szögben irányítsa a tumorra. A gép hangos, zúgó, zümmögő hangot is kiadhat, ez teljesen normális. A kezelés során a beteg nem érez fájdalmat.
Mint minden kezelésnek, a sugárkezelésnek is vannak mellékhatásai, melyek a besugárzott terület specifikus helyétől és a dózistól függően változnak:
- Vörösség (bőrgyulladás), fájdalom, esetenként hólyagok a besugárzás helyén.
- A besugárzott területen a testszőrzet (így a haj, szakáll, szemöldök stb.) kihullása.
- Émelygés, hányinger, hányás, étvágytalanság, szájszárazság, hasmenés, vizelési nehézségek, szexuális zavarok.
- Fáradtság.
A legtöbb mellékhatás a kezelés végeztével elmúlik. Késői mellékhatások is léteznek, amelyek akár hat hónappal vagy évekkel a befejezett kezelést követően jelenhetnek meg, mint például ízületi problémák, nyiroködéma, meddőség, másodlagos tumor kialakulása.
A sugárterápiát övező félelmek jelentős része abból adódik, hogy az emberek rettegnek a mellékhatásoktól. Fontos, hogy a betegek merjenek kérdezni, értsék mi miért történik velük, mert ezáltal tudnak partnerként együttműködni az eredményes terápiáért.
Sugárkezelés és a radioaktivitás
Külső radioterápia alkalmazása esetén a beteg nem bocsát ki magából radioaktív sugárzást, hiszen ebben az esetben a radioaktív sugarak áthaladnak a testén. Ebben az esetben nyugodtan mehet közösségbe, gyermekek, várandósok közé.
Radioaktív injekciók beadása, folyadék elfogyasztása vagy radioaktív implantátum behelyezését követően azonban a radioaktív anyag még néhány órán vagy napon át a szervezetben marad. A radioaktív anyag folyamatos, alacsony mértékű sugárzást bocsát ki, így ilyen esetben a besugárzott személynek nem szabad kisgyermekek, kismamák közelében tartózkodnia.